Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

1962. április 22., vasárnap SEPOJSátj 7 Földi kenyér, kozmikus kenyér A roppant gép szüntelenü, dolgoz k: dagasztja, adagolja, kfmencíve rakja a tésztát. Az óriás masinára egyetlen em­ber felügyel. Kétezernél több kenyérgyár, harmincezernél több sütöd? van a Szovjetunióban. A mun­kát nagyrészt gépesítették, de még így is sokan végeznek kétkézi munkát. De Moszkvá­ban, a Központi Sütőipari Tu-* dományos Kutatóintézetben elkészült az első vekrssgyártó gép, amely a lisi .udagulástól kezd­ve, minden kézi munkafolya­matot feleslegessé tesz. A kutatóintézet mellett mű­ködő kísérleti üzembe olyan teherautók hordják a lisztet, mint a tejszállító tartályko­csik. A tartályból „csőposla" viszi a lisztet a raktárba. In­nen egy nagy edénybe kerül, majd a dagasztógépbe, miután egy külön szerkezet vizet, cukrot és sót adagolt hozzá. Ez eddig az emeleten történt. A tészta most „lemegy” a töldsziiiíre, egy másik edény­be: itt másfél órát kelesztik. Ezután a szaggató- és formá- zegépeken a sor. Mikor ezek is elvégezték a dolgukat, a jövendő kenyerek libasorban elindulnak a szállító szalagon. — De ezek a kis cipók ta­lán csak nem igazi veknik? — kérdeztem a kutatóintézet igazgatóját. — Dehogy is nem azok. Per­sze, maga most csodálkozik, amiért ilyen kicsinyek. Csak­hogy a szállítószalagon éppen a „nővesztőbe” indulnak: ab­ba a szekrénybe, ahol végleg megkelnek. Az igazgató azzal kinyitotta a magas vasszekrényt: — Látja, kérem, a tészta itt harminc pei-cig kel, aztán a teknőkbe kerül. Majd a teknő felbillen, s a tészta ráesik a sütőlapátra, amely óvatosan a kemencébe helyezi. Tizennyolc percig sül itt a kenyér, s köz­ben az alsó lapát kiemeli a már megpirult vekniket... Az automatizálás révén húsz ember munkáját tudják helyettesíteni. A gép 24 óra alatt harmincezer vek­nit gyárt. A szovjet sütőipar 2J0'J ilyen gépet kap. Üj gép, új kemence, új szag­gató, új perecsütő... A kuta­tók célja mindig egy: hogy jobb és olcsóbb legyen a ke­nyér. A szovjet sütőiparnak van egy egészen új üzeme is: ez a „kozmikus” sütöde. Itt készült az a kenyér, amellyel a Föld Jurij Gagarint és Ger­man Tyiíovot űrrepülésükhöz úiTavatoként ellátta. — Tessék, kóstolja csak meg, bátran: még meleg. Kíváncsian fogom meg a kicsiny, díónyi zsemlét, s föl­di szokás szerint beleharapok. — így nem szabad! — hang­zik a figyelmeztetés, de aztán a kutatók megenyhülnek: — Na, a Földön azért így is sza­bad. De az űrben igazán nem... A „kozmikus” kenyeret sem vágni, sem harapni nem sza­bad ... Egészben veszi a szá­jába az űrhajós, úgy eszi meg. Az „űrkenyér” nem morzsáz (a morzsa ugyanis a légulak- ba kerülhetne) és nem szárad ki. Receptje persze különle­ges. A tésztát hermetikusan csomugolva süt’k ki, úgy, hogy az így készült kenyér akár egy hónapon át is puha ma­rad. A „kozmikus” választék egyébként egyre bővül. Sütnek már üregesre formázott kenye­ret is, amelyet kaviárral, pás­tétommal tölthetnek meg tet­szés, vagy szükség szerint. Vagyis mindjárt kész szend­vicseket gyártanak. „Kozmi­kus” szendvicseket A jövendő? űrhajósok már felkészülésük? ötödik napján jelentkeznek,? hogy szeretnének valamit? rágni, szeretnék kicsit meg-| mozgatni az állkapcsukat.! Ezért aztán itt olyan pékáru-? kát készítenek az űrhajósjelöi-? tek számára, amelyek alapos! munkát adnak a fogalmak. — Kóstolja csak meg — ki-? nálnak. — Ez itt mézeskalács,! ez meg mentás mézeskenyér-; hez hasonló. Az egyik kutató közbeszól: — Gagarin és Tyitov sémi kérte a panaszkönyvet, A kö-$ vetkező űrhajósoknak pedig! még nagyobb választékot biz-? tosítunk. G. Nyikulina (Serény Péter fordításaik Locsoló-iskola haladóknak Kedves hallga­tóim, kedves tanfo­lyamisták! Megkez­dem előadásomat * a. locsolkodás történeté­ről, valamint arról, hogyan kell úgy lo- csolkodni, ahogyan az egy öntudatos em­berhez illik. A lo­csolkodás története olyan messzire nyúlik vissza, hogy azzal nem is akarom önö­ket untatni, csupán annyit akarok elmon­dani, hogy a locsol­kodás története na­gyon messzire nyúlik vissza. Ezek után té­rek rá tárgyam lé­nyegére, hogyan és kit és mivel locsol­junk. Locsolkodni lehet vödörrel, üveggel, slaggal és egészen kis fiúknak mással is. A vödörben lehet víz, az üvegben kölni, esetleg kölnivel ke­vert víz, vagy esetleg vízzel kevert víz, vagy esetleg semmi. Ebben az utóbbi eset­ben az üveget úgy kell a markunkban tartani, hogy tartal­matlansága eltűnjék tenyerünk óvó íve mögött. Ezenkívül le hét bőkezűen, taka­rékosan és imitálva locsolni: ez előbbinél öntjük az üveg tar­talmát, az utóbbinál finoman befogjuk az üveg száját, a leg­utóbbinál ki cem nyitjuk az üveget, csak nagyon rázzuk. Locsolni kell a szomszédasszonyt, a lányát — különösen, ha csinos — a főnök feleségét és a saját feleségünket. Az imi- tálás gyakorlását jobb, ha az ember saját feleségén kezdi. Übüng macht den Meister! Nem kell meglocsolni a szom­szédasszonyt, ha pletykás, a szomszéd- asszony lányát, ha agglegény akarsz ma­radni, és a főnők fe­leségét, ha más válla­lathoz akarsz kerülni. Ha belépsz oda, ahol már a legkülön­bözőbb kölniktől vág­ni lehet a bűzt, hogy a magad otkolonjával hozzájárulj az illat orgia elmélyítéséhez, s a, ház női személy­zetének fejfájásához, udvariasan megkér­ded: szabad-e locsol ni... Még úgysem volt arra eset, hogy azt mondták volna: nem szabad .,. Az­után a locsolás tech­nikájának három módszeréből kiválasz­tod, amelyik a leg­jobban megfelel az asztal terítettségének, a bor és a pálinka távolról felmérhető minőségének. Az ön­tözés után rögtön sza­badkozol és leülsz, hegy elfogyassz egy szelet beiglit, — ame­lyet óvatosan a zse­bedbe dugsz és teli szájjal dicséred, mi­közben a nyelved rág­va most az evést imi­tálod. A beiglit leg­alább tíz méterre a kaputól dobd el... Nagyon fontos, hogy a délutáni órák­ban ne téveszd össze a kölnisüveget a nagybőgővel, s a ma- gasségos eget a bo­rosüveggel. A locsol­kodás addig tart, amíg az üvegek tar-k talma... Ragaszkodik általában ilyenkor a? szendvicshez; két po-' hár bor között egy\ szelet sonka.,. Hely.' télén az olyan szend­vics, amikor két po-; hár pálinka közötti egy pohár bor van...! Kedves hallgatóim,? kedves tanfolyamis­ták, talán még any- nyit befejezésül, hogyS aki nekem meg tud jaj magyarázni, mire jói ez az egy napig tartój féktelen evészet-ivá- szat, s miért, hogy ai fösvénységéről hírese Malvin néni is veszi két deci savanyúború erre az alkalomra, s< főleg, miért, hagyj húsz fillér ára szapA panos oldatért ötvenk forint ára étel-ital ki-k rül az üveg helyett a? gyomorba, — nos, afci? nekem erre válaszú ad, annak én egyj üveg kölnit adok, va-, lódi házi készítmény, ? és két rúd beiglit Megérdemli! (egri) Vízszintes: 1. Az ő érdeme az itt látható remekmű. 5 Udvariatlan megszólítás. 6, Angol férfinév. 8. Égitest név-: elővel. 11. Afrikában honos: szarvas állat. 13. Gázlómadár.: 15. Fordított kettős betű. 16.: Hőmérőn is van. 17. Fázik. 19. Kötőszó. 20. Május 12-én ese-I dékes. 22. Ékesség. 23. Úttörő: egység. 24. Férfinév. 25. Páros: magánhangzó. 26. Nem most. 27. Hüvelyes vetemény. 28. Az arc része névelővel. 29 Tüzelő. 30. Régi cím és rang volt. 32. Rendezget. 34. Locso- lónedü. Függőleges: 1. A húsvéti lo-| csolásnál őket sem szabad ki-? hagyni. 2. Friss, most kezdő-? dő. 3. ízesítő. 4. ...-zug. 5.? Ez a finom sütemény. 7. Ba-s réti állam. 9. Kereskedelmi ki-5 fejezés. 10. Jutalom a locsolá-S sért. 12. Ezeket a számokat? kell eltalálni a lottón. 14. A? régi Rómában magas rangú? tisztviselő volt. 16. Kettő ki-| tesz egy egészet. 18. Milli­gramm. 20. Lap a francia kár-? tyában. 21. Ök is a húsvét! sztárjai. 22. Háziállat. 24.. Adásvétel színhelye. 26. Tűn-? dérkirálynő. 27. Húsvétkor? csokoládéból van. 31. G. A. 33.. Névelő. Fluorsavval vegyítik az ivóvizet Karl-Marx-Stadtban Karl-Marx-Stadtban, az NDK | egyik tartományi fővároséban ,< az ivóvíz fluortartalmának nö-? velősével akarják a 300 ezer? főnyi lakosság fogainak épsé-? gét biztosítani. 1959-ben már? megépítették az ehhez szüksé-? ges berendezést, amely Európa? legnagyobb ilyen természetű! létesítménye. jveveSsüNK HÚSVÉTI TOJÁS, 1962. (Toncz Tibor rajza) — Megőrültél? Férfiaknál nincs locsolás! — De tavaszi munka van! (Fülöp György rajza) KORSZERŰ HÚSVÉTI ÜZEM... (Szegő Gizi rajza) SEHOL SEM AKÁR LEMARADNI! — Azért jöttem így, Julis, mert sietek vissza!... (Gerő Sándor rajza) HÚSVÉTI MEGLEPETÉS (Szűr-Szabó József rajzót

Next

/
Thumbnails
Contents