Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-21 / 93. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. április 21., szombat iffitf Tízezer fa A mezőszemerei népfront­bizottság az elmúlt években is sikerrel mozgósította a falu la­kosságát a közhasznú társadal­mi munkára, járdákat építet­tek, szépítették a falut, s töb­bek között tízezer fát ültettek a község belterületén. Ez a tízezer fa néhány év múlva szinte megváltoztatja a község eddigi arculatát és év­tizedek múlva is hirdeti, mi­lyen szorgos nemzedék élt az 1960-as években, s milyen egy akarattal látott a község szépí­téséhez a Hazafias Népfront­bizottság kezdeményezésére. K. E. — „NYUSZI-BÁLT”, vi­dám húsvéti mulatságot ren­deznek holnap este az Egri Vá­rosi Művelődési Házban. A zenét a Szalkai-zenekar szol­gáltatja. ★- MINTEGY 70 HOLDON termelnek dohányt és szinte specialistái lettek már ennek a munkának a kápolnai Alkot­mány Termelőszövetkezet tag­jai. A tsz-tagok a vegyszeres gyomirtástól sem idegenked­nek: az idén 21 holdon végez­ték már el a vegyszeres véde­kező munkát. ★ — KÉT GARNITÚRA mo­dern konyhabútorral szerepel az idei Budapesti Ipari Vásá­ron az Egri Faipari Vállalat. Harmadik készítményüket, egy szállodai berendezést, az osztrák Fundcr-cég állítja ki. ★- A SZÖVOSZ és a KPVDSZ vörös vándorzászlajával együtt első díjként égy 50 000 forintos boltberendezést kapott jutal­mul az országos versenyben legjobb helyezést elért Heves megyei MÉSZÖV. A bolt be­rendezését ott használják fel majd, ahol a legnagyobb szük­ség van rá. ★ — A GYÖNGYÖSI Szer­orum ^ KERESZTESEK Szélesvásznú, színes lengyel film befejezódötl az ipari tanulók beiskolázása. Az üzem új profiljának megfelelően az ipari tanulók közül — döntő többségében — elektro-mü- szerészcket képeznek. ★ — A KÁPOLNAI Alkot­mány Termelőszövetkezetben Alexái András sertésgondozó brigádja pártunk VIII. kong­resszusának tiszteletére mun­kavállalást tett. Vállalták, hogy féléves tervüket túltelje­sítik, és „kimondottan” minő­ségi munkát végeznek ebben az évben. ÖRÖMMEL üdvözöljük a lengyelek monumentális alko­tását, a Sienkiewicz regényé bői készült történelmi filmet. A művészien formált,‘a tárgy­hoz méltó eszközökkel és fel­fogásban készült, háromórás film nemcsak a világhírű re­gény mai filmfogalmazását je­lenti, hanem ékesen bizonyít­ja azt a történelmi leckét is, hogy az elnyomás, az igazság­talanság, az előjogok és ki­váltságok ellen, az egyéni tra­gédiákon túllátó • összefogással és elszántan kell harcolni. A grunewaldi csatában a keresz­tesek elbuktak, mert mérhe­tetlen hatalomvágyuk sértette a népek önérzetét és az egye­sek becsületérzését. A lengyelek okkal tisztelik a nagy író alkotását, s ezért hí­ven ragaszkodtak a széles hömpölygésű eseménysorhoz, az egyéni tragédiák, a keser­ves sorsok, a zsarnokság, a ke­gyetlenség bemutatásához. A küzdő felek mindkét oldalán a XV. század, a késő középkor emberei állnak és küzdenek céljaikért. Vallási meggyőző­dés vezeti az embereket, sza­vaikban hivatkoznak az isteni akaratra, erkölcsi követelmé­nyekre és célokra, de mind­két oldalon mást értenek a szavak és a tették alatt. A teu­tonok, a kereszes lovagok szándékaikat kegyes szavak mögé rejtik akkor is, ha Ja­gellóval, a királlyal beszélnek, akkor is, ha jogtalankodásai­kat, harácsolásaikat a nép ro­vására hajtják végre. A bosz- szúért kiáltó kegyetlenkedések végül megérlelik a király el­határozását: le kell számolni a lovagokkal. De hogyan? Szö­vetkezni kell a szomszédokkal, a litvánokkal, az oroszokkal, a tatárokkal. S az összefogás Grunewaldnál megtöri a mesz- szemenő álmokat szövögető Ulrik derekát, elvérzik a ke­resztes lovagok hódító, leigá­zásra törő terve. A LENGYELEK egyik leg­kiválóbb rendezője, Aleksan- der Ford készítette a filmet. A freskószerű jeleneteket nagy­szerűen és hatásosan állítja be. A XV. századi lengyel világ, az akkori köznapi élet, a dip­lomácia küzdelme, a szabad lengyel nép fenyegetett sorsa, vitézek, urak és lovagok sza­vakkal és fegyverekkel való vagdalkozása színes és gazdag képsorrá alakul előttünk, s bár a fordulatok nem mindig szolgálnak meglepetéssel, a háromórás filmet végig lebi- lincselőnek találjuk. A lengyel tájak szépségét, az erdők és utak poézisót is kitűnően hasz­nálja fel Ford, hogy a tragiku­san nehéz képsorokat hangu­latilag ellensúlyozza. Minden sorsot, minden jellemet ár­nyaltan mintáz és érezzük, hogy ezek valódi hősökként élhettek egy korban, amikor ember és ember között a mes­terséges korlátok óriási távol­ságokat növesztettek. Jurand gróf sorsa és emberi nagysága fokról fokra érik, Danusia tragédiája vádolóan passzív, Zbyszko lovagi esküje tiszta, Jaghienka szerelme magától értetődő és mégis hat bájával, Siegfried de Löwe kegyetlen­sége és bekövetkező önútálata eszköztelenül és őszintén em­beri tragédia, mert Ford, a rendező hitelesen ábrázolja hőseit. Nem harsogva, de el­gondolkoztatva kapjuk a tör­ténelmi tanítást: a hódítani- vágyás-, a gőg, a privilégiu­mok a legbékésebb, a legkü­lönbözőbb embereket is har­cos egységbe szólítják. Ez a közvetett mondanivaló mai és modern annak ellenére, hogy az esemény a XV. században zajlik. KITŰNŐ művészek egész so­rát látjuk a filmben. Jaghien­ka és Danusa — Urszulu Modr- zynska és Grazyná Staniszeivs- ka alakításai — szépségükkel és hányatott sorsukkal a kor lényegét mutatják meg: hiába a lovagok tetszetős fogadalma és elszántsága a gyengébb nem szolgálatára, a hatalmi téboly csak zsarolási lehetőséget lá­tott bennük. Jurand grófot Andrej Szalawszki kelti élet­re. A bosszú élteti felesége megalázása miatt a kereszte­sekkel szemben, megvakítják, kitépik nyelvét, levágják jobb karját, s mégis —, amikor a meg nem szűnő küzdelemben elébe kerül a keresztes, akitől minden nyomorúságát kapta, szabadon engedi. A film leg­jobb alakítása. tíenryk Borowskit látjuk Siegfried de Löwe megszemé­lyesítő jeként. Hisz . önmagá­ban és céljaiban, a Rend hatal­máért mindenre képes. Bosszú ellen bosszúval harcol, s ami­kor rádöbben a vak Jurand nagylelkűsége láttán elhibázott élete aljasságára, végez ma­gával. Jó jelenetek egész so­rán át feszültséget teremt ma­ga körül. Zbyszko, a nemesi­népi hős, a hűséges lovag idea­lizált alakját, az író által is dédelgetett hős portréját Miecziyslaw Kalenik alkotta meg. Az epikus részletekben számára nem mindig tudtak drámai feszültséget teremteni h film alkotói. Mellette Mazko, a bővérű és egyenes tartású nemest hitelesen formálta meg Aleksander Fogiel. A királyt Emil Karevoicz, Mazovia her­cegnőjét Lucy na Winnicka ala­kította. Ok a film és a regény magasan álló és fénylő csilla­gai, akik a történelmi freskó­kat színes virágokként díszí­tik. A keresztesek szerzetes- diplomatája, a minden küzde­lemre elszánt Rothgier testvél szerepében a kitűnő Tadeusz Kosudarszkit láttuk. KELL SZÓLNUNK az opera­tőrről, Miaczyslaw Jahodáró’. Sok ötlettel, a természet irán­ti fogékonysággal, leleményes­séggel sietett Ford rendező segítségére. Képei, színei, látá­sa eredményesen szolgálták a rendező szándékait. Kazimierz Serceki zenéje külön említést érdemel. Mar­kánsan festi a pillanatokat, amelyben a dalnak, vagy a gőgös indulónak meg kell szó­lalnia. Kórusai hatáskeltőek. Farkas András f y "ÍV -V sr j HEiNRY FlELDlAG 1962. ÁPRILIS 21., SZOMBAT: KONRAD 255 évvel ezelőtt, 1707 áprilisában született HENRY FIELDING an­gol író, a realizmus úttörője. Sze­rette a kalandorregényeket, ame­lyek alkalmat adtak számos jellem és életkörülmény bemutatására. Fő műve a Tom Jones (1749) című regény, amelyben kedves humor­ral egy 'lelenc gyermek sorsának íbrázolásán keresztül kora társa­dalmát és erkölcseit kiválóan j el­emzi. 820 éve, 1142. április 21-én halt ,eg PIERRE ABÉLARD francia skolasztikus filozófus. Tanításai a logikát és a metafizikát új utakra indították, filozófiája túlnőtt a középkor gondolkodásán. Azt tar­totta, hogy a vallás és a filozófia viszonyát az értelemre kell ala­pozni, s a vitatkozás módszerével leleplezte az egyház tanításai- íak tarthatatlanságát. Theológia című fő művét az egyház elko- boztatta. Gyönyörű himnuszokat írt. 80 éve, 1882-ben született PERCY BRIDGMAN amerikai fizi­kus. A nagy nyomás alatt tartott anyagokkal végzett vizsgálatai­ért 1946-ban Nöbel-díjjal tüntették ki. EGRI VÖRÖS CSILLAG Keresztesek (I.-—II. rész) EGRI BRÖDY Jövő tavaszig GYÖNGYÖSI PUSKIN A szép amerikai GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A torpedó visszalő HATVANI VÖRÖS CSILLAG Májusi fagy HATVANI KOSSUTH A fehér csat FÜZESABONY Katonazene HEVES . Az énekesnő hazatér PETERVASARA Leon Garros keresi a barátját rl•lllil•lIllllllltlalllUllllIlll!•lllUliililluf>t«lillllua(^«ulll4llllll■llllllll■llllll!lal!l^lIllllllllllllllllllllllllllllV1rlUlulUl!lllllllllllHlullillllllllllllf iiiifeitiiMiiiiiiiiriBiraiiiiiatiiiiiniiiiiiiiiiiiiiitiit.iaiiaiiinaiiBuiiiaiiaiiai deszkafalon túl. Hát én meg­mondom nektek, lusta disznók, mert nekem ez a feladatom, hogy minden eszközzel ser­kentselek benneteket és én ezt jó eszköznek tartom. Felemelte botját, száját torz vigyorra húzta és folytatta: — Hullanak a kinti nyava­lyások, mint a legyek. Ott nincs kesztyűs kéz és megle­hetős kaja, mint itt, ott kor­bács van, gázkamra van, mérő­léc van és gramofon van. Botjával most kopogni kez­dett az egyik gépen, bal muta­tóujjával az óraláncát frics- kázta ütemesen és megkér­&cnpébkuit «g a véleményem, valóban itt az ideje, hogy jó filmet csináljunk, amely egy­aránt megnyeri a közönség és a kritikusok elismerését, amellyel legalább olyan nemzetközi sikereket tudunk majd elérni, mint síelőinkkel. A jó film csinálásáúak számos lehe­tősége van, ezt még a laikus is tudja, s azf is, hogy ezek közé tartozik a koprodukció, amikor két ország filmesei, szí­nészei, forgatókönyvírói összefognak, hogy közös erővel vala­mi olyat csináljanak, amit egyedül jobban is megtudtak volna. Ami a koprodukciót illeti, nekünk már vannak haladó hagyományaink, rövid néhány évre visszatekintöleg is, hisz vállszinkrontvetve, közös erővel', francia finomsággal és ma­gyaros virtussal koprodukáltuk a Monsieur Jean Rigóhoz címzett filmalkotást. Ezek után egyáltalán nem szabad és helytelen is lenne csodálkozni, hogy a magyar film megújho­dásának következő láncszeme egy egyiptomi—magyar kopro- dukciós film lesz, amelyhez őszinte szívvel és boldog remény­nyel a legjobbakat kívánok filmeseknek, nézőknek egyaránt. Ami a tollat a kezembe adta, az korántsem a koprodukciók elítélése, mert közismert ama igaz mondás, hogy minden ko­produkció annyit ér, amilyen jó film születik belőle. Sokkal inkább az az ötlet, hogy újabb koprodukciós és forgatási le­hetőségeket tárjak fel — a magyar filmekért! Példának okáért: indonéz-magyar közös filmalkotás, cím: A délibábos Iriánban... ausztrál—magyar, cím: Kengurász és a pulija... finn—magyar, cím: Toldi Miklós Kalevalában... patagon—magyar, cím: Tűzföldtől a Pipacs bárig ... A lehető­ségek kimeríthetetlenek. Az olyasféle ötleteket, miszerint magyar—szovjet közös film a Vörös Hadsereg magyar hőseiről, magyar—lengyel, móndjuk ama legendás Bem apó életéről, teljességgel elvet- niválónak tartok. Kiagyalt ötleteket, szomszédbeli országok­kal, nem érdemes filmrevinni. Még a végén tetszene a közönségnek! » (egri) Eger város anyaköny véből 35. Ezek voltak a nehéz napok legnehezebb percei. Nappal nem értek rá gondolkodni, az éjszakát a fáradtságtól álmat­lan ájultság völgyébe zuhanva aludták végig, de ez a néhány perc ... ez a tétlen ébrenlét a követelőző gondolatoké volt. Ilyenkor árnyak népesítették be a sötétséget, élő, vagy halott szeretők, feleségek és barátok árnyai. És elsősorban gyerme­kek árnyai, akik — ha vannak még — kenyérről álmodnak és apa nélkül nőnek fel. — Nem — jött Berhardson leheletszerű válasza. — Fáj? — Semmiség Oslo ifjúsági ökölvívó-bajnokságán egyszer ezüstérmet nyertem. Bírom. — Hja, akkor vissza lehetett ütni. — Mindig meg kell próbálni visszaütni. Eleget mondtuk mi ezt még idejében. Norvégiában Is, másutt is. — Mit jelent ez a „mi”? —>■ Mi, kommunisták. — Nem tudom, Norvégiában hogy volt. Németországban nen hallgattunk rátok. Én sem. Untam, hogy folyton falra fes­titek az ördögöt. Békés ember vagyok, norvég. Egy kicsit jobb életet akartam és kész. Ti meg örökké nagy szavakat mondta­tok, harcról papoltatok — egy­szerűen idegesítettek. — Logikus. Az embert min­dig idegesíti, ha szunnyadni, bóbiskolni akaró lelkiismeretét ébresztgetik. Hallgattak egy sort, aztán Krebbsből kiszakadt. — Miért tetted? — Mit? — Hát... Dávidkával..: — Emberként akarunk élni: — Mi a fenének használod folyton ezt a többesszámot? Én Berhardsent kérdezem egy kriptában, egy nyomorult priccsen — és mindig a kom­munista párt válaszol; — Ezen fog megbukni a fasizmus, Krebs. Ezen a töb­besszámon. Hogy van egy óriá­si ország már a földön, ahol győzött ez a fajta többesszám. A ti Führeretek az oroszokba fog belepusztulni; — A ti Führeretek... e* is igazságos többesszám? — Nem, Krebs, ez nem igaz­ságos többesszám. Bocsáss meg, öregem. Újra csend, sóhajok és ár­nyak csendje. — Norvég! — Hm? — Igazatok volt. Mindenben. Tudod, mit csinálok először, ha túlélem ezt a dögvészt? — No? — Belépek abba az idegesítő pártotokba. ★ Petrich egyre kibírhatatla- nabb lett. Túl jó szakember volt ahhoz, hogy ne vegye ész­re akár a legkisebb hibát is és túl aljas ahhoz, hogy megtor- latlanul hagyja. Egyik nap új kínzást eszelt ki. Ez minden eddigit túlszárnyalt. Egyetlen tiszt és altiszt sem volt a nagy­teremben, csak a szokásos SS- őrök; — Ide figyeljetek, nyavalyá­sok! — sípolt a nyomdatulaj­donos h’angja. — Valószínűleg érdekel benneteket, mi van kint, az túlzás lenne, ahhoz semmi közötök. Csak itt, kint a dezte: — Nyilván azt kérdezitek magatokban, mi köze a mérő­lécnek és a gramofonnak a korbácshoz és a gázkamrához? Van kint két pompás fickó, a legtöbben ismerik őket: a Höhn-fiúk. Na, hát két ilyen Születtek: Begár Györgyi, Grósz Erika Anna, Jakab Csaba, Jakab László, Szabó Katalin, Vass Sán­dor, Gazdik Márta, Forgács János, Kovács Dániel, Kakuk Erzsébet, Molnár Agnes, Suha István, Szabó János, Kelemen Edit, Németh Éva, Venesz István, Berkes Ibolya, Me­zei Lívia Mária, Oszlánczy Judit Mária, Veres Lajos, Buda Attila, vin, Kelemen Attila, Kiss Zoltán, ftiiii'iiiiiiitiaihiiifiiaiie iiiiaiiaiiaiianaiiananiiiaiiir.* segítséggel én itt is kétszer annyit produkálnék veletek. Ahogy elmondták nekem, az egyik Höhn-fiú egy gramofont kezel, váltja rajta a lemezeket. A másik közben fehér köpeny­ben, mintha orvos lenne, meg­méri az odarendeltek magassá­gát és közben nyakszirten lövi a pácienst. (August Höhn és Otto Höhn büntetlenül élt a Német Szövetségi Köztársa­ságban, csak az Eichmann-ügy nyomására ítélték el őket 1960. szeptember 14-én Düsseldorf­ban.) Talán most, hogy tudjá­tok, ml van kint, jobban igye­keztek megbecsülni magatokat ' itt bent — fe­jezte be épüle- letes monológ­ját Petrich és a sápadt arcokon, úgy látta, elér­te, amit akart. Aznap este Berhardsen és Krebs sokáig suttogott a priccsen. — Te nem szólhatsz, nor­vég. Rád úgy is kirúgtak a Dá- vidka-ügy óta. Majd én. — Rendben. Köszönöm. Délben a hannoveri gépmes­ter odalépett Wegnerhez. Fél­revonta a főhadnagyot és vagy tíz percen át magyarázott neki valamit1 Az bólintott. Utálta a szakértőt, aki kiszorította őt a különleges részleg második he­lyéről; (Folytatjuk) Csuhaj Győző, Csonka Rozáliái Fodor Mihály, Hilyák Julianna, Budai József, Czikora Róbert, Fábri Mária Ilona, Krezinger Má­ria, Tóth László, Bukta Ilona, Ná­das Árpád György, Papp Péter János, Ragó Julianna, Sály István, Oláh Rajmund, Rákos Zoltán, Ho- ruczi Nóta, Kreicz Gábor, Kecskés József, Ondó Judit, Burai Margit, Hóra János, Nagy Csillag, Kalas Gabriella, Veres Emese, Török Ju­dit Erzsébet, Karkus Marianna és Judit, Vályi Ilona, Besenyei Ist­ván, Bartizál János, Gyurecska József, Horilla László, Jaskó Pi­roska, Kelemen Anna, Patrik Ist­ván, Pálíi Zoltán, Konkoly Gyula, Kosik Zsuzsanna, Nyerges Ilona Mária, Török/ Anna, Tóth Tibor* Bóta Judit, Költés Attila Pál, Pászthy András, Torma László, Zsivicza Attila Mihály, Füst Rozá­lia, Kovács Sándor, Nagy István, Nagy Csaba Zoltán, Radics Ilona, Szabó Margit Márta, Varga Béla, Oláh Zoltán, Fülöp Zoltán, Her- bály Ferenc, Németh László, Üj- falusi Erika, Tóth Rozália, Veres Dénes Ferenc, Misztarta György és Zoltán, Jobbik Irén, Csóka Il­dikó, Hajnal Judit Katalin, Pálos Rita Andrea, Király Sándor, Pelyhe Sándor Szilárd, Pápai Sán­dor, Salamon István, Előházi Irén, Mészáros Ágnes, Rátkai Csilla, Várkonyi Györgyi, Végért Ildikó, Babócsi Izolda, Gremsperger Mó­nika Magdolna, Homonnai Judit Mária, Országh Erzsébet Katalin, Tóth Péter, Veres Márta, Fenyvesi Róbert, Hegedűs István, Kovács András, Kotroczó Zoltán, Mata Gyula, Daruháti Judit, Holló Er- Nagy József, Puporka Sándor, Sós Attila, Suszták Béla, Tóth Ma­rianna, Bartók Mária, Balogi Erika Zsuzsanna. Tolvaj Mária, Balázs Györgyi, Kukolya József, Kovács Tibor, Pusomai Sándor, Vona Já­nos, Csikós Gyula, Csikós Irén* Feigl Gyula, Gál Tibor, Magdus Csaba, Sós Tibor, Virág Dénes* Barkóczi László, Borsos Katalin* Méhi Zsuzsanna, Nagy Lajos, Ve­res Csilla. » Házasságot kötöttek: Visnyei András Mihály—Bóta Margit Rozá­lia, Balogh Béla—Gergely Sarolta* Farkas Sándor Bernát—Hajdú Er­zsébet, Gyenes Sándor Béla— Pethő Zsuzsanna, Szakács Tibor— Girus Róza Mária, Törő István— IConcz Agnes Mária. Meghaltak: Kormos Sándor, Ju­hasz Bálint, Szabados Álad; Gyúrna ti János, Cervenka Rezí Kovács Jánosné (Bóta Viktóri Bányai Antalné (Csepelle Mári Bódi István, Molnár István Gyű Kovács Józsefné (Rettinger Mári, P.odó Gáborné (Kovács Szidóni; Országh Gábor, Széni Jána*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents