Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-20 / 92. szám
1962. április 20., péntek NBPOJSÄG A munkaügyi gyakorlat törvényessége A z elmúlt időben a Mun- ka Törvénykönyve rendelkezésének végrehajtása terén jelentős javulás mutatkozott. A vállalatok vezetői intézkedéseik során a törvényesség betartására törekedtek és nyugodtan elmondhatjuk, hogy általában a törvényesség biztosítottnak mondható. Az érdemi törvénysértések száma aránylag nem nagy, azonban gyakran tapasztalható a munkaügyi rendelkezések alaki szabályainak megsértése. Különösen a munka- szerződések megkötésénél, a fegyelmi és kártérítési eljárás, valamint a vállalati egyeztető bizottsági eljárás során követnek el sok törvénysértést és helytelen intézkedést. Érdemi vonatkozásban a legtöbb törvénysértés az átszervezés címén történő felmondásoknál, a munkavállalói szerződések megkötésénél, az áthelyezéseknél, valamint a kártérítési felelősség megállapításánál tapasztalható. Bár a törvénysértések nem gyakoriak és nem is nagy jelentőségűek, azonban egy-egy munkavállalót alaptalanul és jogtalanul hátrányos heyzetbe hoznak. Többször használják fel a vezetők az átszervezést és az ennek alapján megnyílt felmondási lehetőséget arra, hogy a számukra különböző személyi ellentétek miatt kellemetlen munkavállalóiktól megszabaduljanak. Előfordul, hogy átszervezést rendelnek el és az eltávolítani kívánt munkavállaló munkaviszonyát megszüntetik és kis idő múlva helyére új dolgozót állítanak be. Pl.: Heves és Vidéke Körzeti Fmsz T. F. gépkocsivezetőt átszervezés címén elbocsátotta azon a címen, hogy munkaköre megszűnt. Az ügyészi vizsgálat során azonban kiderült, hogy az átszervezés csak formai volt, s azt szolgálta, hogy helyére az fmsz egy másik gépkocsivezetőjét alkalmazzák. Ügyészi intézkedésre azonban nevezett munkaviszonyát visszaállították. H asonlóképpen a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat ugyancsak átszervezés címén szüntette meg Zs. P-né munkaviszonyát, arra hivatkozva, hogy több munkakört összevontak, így létszámfelesleg állott elő. Az ügyészi vizsgálat valóban megállapította a munkakörök összevonását, azonban azt is megállapította, hogy hasonló munkakörbe, elbocsátás után új munkavállalót alkalmaztak. A Munka Törvénykönyve rendelkezése szerint a már munkaviszonyban álló dolgozókat a vállalat előnyben köteles részesíteni, azokkal a dolgozókkal szemben, akikkel külső felvétel során létesített munkaviszonyt. Vagyis ilyen esetben a felmondás helyett a dolgozót a vállalatnál meglevő, de be nem töltött más olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelynek betöltésére a dolgozó alkalmas. Mivel- a felmondást törvénysértőnek találtuk, az azt jóváhagyó egyeztető bizottsági határozat ellen óvást jelentettünk be, ennek alapján Zs. P-né »munkaviszonyát visszaállították. A vállalati egyeztető bizottságok működéséről szerzett ügyészi tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyeztető bizottságok eljárása nem kielégítő. Állásfoglalásaikat sok esetben bizonyos mérvű megalkuvás jellemzi, hajlamosak arra, hogy a vállalat igazgatójának rendelkezéseit helybenhagyják akkor is, ha az jogszabálysértő. Az EB tagjai ugyan munkaviszonyban állnak, azonban ebben a minőségükben nincsenek alárendelt viszonyban a vállalat igazgatójával, sőt a vállalat igazgatója az, aki köteles végrehajtani a jogerős egyeztető bizottsági határozatokat. Ezt még sok helyen nem értették meg. A llandóan visszatérő prob- lémát okoz a vállalatoknál annak a kérdésnek az eldöntése, hogy egy-egy meghatározott munkaügyi vita mikor vihető a bíróság elé. Gyakori, hogy a bírói út igénybevétele helyett az ügyészségekhez és más szervekhez panaszokat nyújtanak be, s ezzel a szerveket feleslegesen foglalkoztatják. Az Mt. 148. §-a rendelkezik erről, s eszerint minden olyan vita bíróság elé vihető, ami nem tartozik kizárólagos egyeztető bizottsági hatáskörbe. Az ilyen EB-hatá- rozatok ellen tehát a bírósághoz kell fordulni. Általános tapasztalat, hogy a kártérítési eljárás során az a fő hiányosság, hogy nem tisztázzák a kár és a dolgozó magatartása közötti összefüggéseket. Elmarad a felelős dolgozó meghallgatása, vagy csak hiányosan történik meg, nem tartják be az eljárási határidőt, pedig a rendelkezések a kár tudomásra jutásától számított 30 napon túl már nem teszik lehetővé a vezető részére a kártérítési határozat meghozatalát. Gyakori, hogy elmarad a jogorvoslati jogra való figyelmeztetés, vagy téves a jogorvoslati határidő feltüntetése. E jogszabálysértések nem látszanak súlyosnak, mégis jelentősek, mert ,a tévesen címzett jogorvoslat más szervet is foglalkoztat és az eljárás befejezését elodázza. Még mindig előfordul, hogy egyes gazdasági szervek vezetői nem ismerik kellő mértékben a Munka Törvénykönyvének a 14/1956. MT. sz. rendelet 25. §-ával módosított kártérítési rendelkezéseit. Ennek következtében vagy liberális, vagy túlzottan szigorú gyakorlatot folytatnak. A társadalmi tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezések téves értelmezésével teljes kártérítésre köteleznek dolgozókat akkor is, amikor azok csak a munkabérük 15 százaléka erejéig tehetők felelőssé. Ez a gyakorlat megengedhetetlen. De szükségtelen is, mert az egyeztető bizottsági, illetve a 1 bírósági eljárás során az ilyen törvénysértő kártérítési hatá- ozatot úgyis hatályon kívül nelyezik. J ogszabálysértő az a gyakorlat is, hogy a munkavállalóval önkéntes vállalás címén téríttették meg a teljes kárt akkor is, amikor csak részkártérítés volna alkalmazható. A Legfelsőbb Bíróság a vonatkozó álláspontja az, hogy az ilyen „önkéntes” vállalás jogszabálysértő, mivel senki sem vállalhat több kötelezettséget, mint amennyire őt az érvényben levő rendelkezések alapján kötelezni lehetne, ilyen esetekben is a bíróság a törvényes mértékre csökkenti a kártérítés összegét. A kártérítési eljárásban másik gyakori hiányosság az, hogy az egyes szervek vezetői összetévesztik a Munka Törvénykönyvében szabályozott kárfelelősséget a leltárhiányért fennálló kárfelelősséggel. A kettő között pedig lényeges különbség van, mert míg az egyik esetben általában a havi munkabér 15 százaléka erejéig kötelezhető a dolgozó kártérítésre, addig a másik esetben, tehát a leltárhiány miatt, egy havi munkabére erejéig tehető felelőssé. Jelentősége van ennek a kérdésnek azért is, mert a leltárhiánynyal kapcsolatos kártérítési határozat ellen nem az Egyeztető Bizottsághoz, hanem az illetékes járásbírósághoz van jogorvoslati lehetőség biztosítva. További hiányosság az, hogy különösen fmsz-eknél és vendéglátóipari vállalatoknál a fogyóeszközökben bekövetkezett kárt is leltárhiányként kezelik. A munkaügyi gyakorlat törvényességének megszilárdításában jelentős segítséget nyújthatnak a vállalati jogászok is azzal, hogy állandóan tanulmányozzák a vonatkozó új rendelkezéseket és állásfoglalásokat és ezekről a vezetőket is tájékoztatják, továbbá azzal, hogy az alájuk tartozó egységeknél a munkaügyi gyakorlat törvényességét rendszeresen ellenőrzik. |VI ég egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy az előb- aiekben említett törvénysértések nem jellemzőek a megye munkaügyi gyakorlatára, hogy mégis ilyen részletesen foglalkoztam velük, annak az a magyarázata, hogy bízom abban, logy a most kifejtettek is lozzájárulnak a törvényesség megszilárdulásához. Dr. Gyulavári Endre csopv. ügyész A pedagógusok megyei küldöttértekezletéről Ahogy már beszámoltunk olvasóinknak, a Pedagógusok Szakszervezete kedden tartotta megyei kuldottertekezletét. Képünk a tanácskozás részvevőinek egy csoportját mu- zciija. Hírek a dormándi Béke T»s-ből Az év elején egyesített dormándi Béke Termelőszövetke zetben is szorgos munkát végeznek ezekben a napokban a tsz-tagok. Tavaszi árpát, zöldborsót és a mákot mintegy 160 holdon juttatták a földbe, de a zabosbükköny vetésével is rövidesen végeznek. A cukorrépa vetésének felével végeztek, és úgy tervezik, hogy április 20-ig 300 hold napraforgót és kukoricát is elvetnek. Az elmúlt napokban 2000 naposcsibét szállítottak le a tsz- be. A csibék szépen fejlődnek a gondos és szakszerű nevelés eredményeképpen, és az elhullás is csekély. A csibék jelenlegi átlagsúlya 30—32 dekagramm között van. Üjság még a termelőszövetkezetben, hogy áruértékesítési tervük első negyedévi részét már teljesítették: 70 hízott sertést és 15 hízott marhát adtak át az államnak szerződéses alapon. A leadott állatok után 148 ezer forintot kapott a tsz. A dormándi Béke Termelő- szövetkezetben elhatározták: ebben az évben havonta rendszeresen fizetnek munkaegység-élőleget: 10 forintot. Az első három hónapra járó előleget ezekben a napokban fizetik ki a közös gazdaság dolgozóinak. Nagy András Brózmann János, a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára beszámolójában értékelte a szakszervezet munkáját, s vázolta a soron következő legfontosabb adatokat. fel„Csirkegyárak“ a hevesi járásban 100 ezer baromfit nevelnek jelenleg a járás szövetkezetei A hevesi járás termelőszövetkezetei már február elejétől végzik a naposcsibék és naposkacsák nevelését — már eddig is a .múlt évi többszörösét. Míg 1961. március 31-ig összesen 40 ezer naposcsibe nevelkedett a termelőszövetkezetekben, addig most 94 ezer naposcsibe és hatezer naposkacsa nevelését végzik a közös gazdaságok. A komlói Május 1. Termelőszövetkezet, amely területileg és taglétszám tekintetében a járás nagy termelőszövetkezeteinek sorába tartozik, baromfinevelésben is példamutatóan kezdte az idei évet. Napjainkban 20 ezer csibét nevelnek és az elhullás nem haladja meg a három százalékot. A kis százalékú elhullás a csibéknél a szakszerű takarmányozással, jó elhelyezéssel, valamint a gondozók lelkiismertes munkájával magyarázható. Ez a termelőszövetkezet az év végéig mintegy 60 ezer csibét nevel majd. így lehetőség nyílik arra, hogy mintegy 310 mázsa árubaromfit és 50 ezer tojást értékesítsenek szerződéses alapon. Mindezek mellett a gazdaság 3000 Plymouth fajtájú tyúktörzset thagy meg továbbte- nyésztésre. Jó példával jár elöl a baromfinevelésben a tiszanánai Lenin és Petőfi tsz, valamint az újlőrincfalvi termelőszövetkezet is. A tiszanánai Lenin Termelőszövetkezet 12 ezer, a Petőfi Tsz pedig 6000 New Mamshire fajtájú csibét nevel. Már az eddigi eredmények is biztatóak, hiszen a tiszanánai Lenin Termelőszövetkezet első csoportban érkezett hatezres csibeállományának hathetes korban mért súlya 40— 65 deka között volt. Az említett termelőszövetkezetek már az első naptól kezdve etették a csibetápot, amely elősegítette a jó fejlődést. A naposcsibe-nevelés mellett jók az eredmények a járásban, a korai pecsenyekacsa nevelésében is. A hevesi Petőfi Termelőszövetkezet március 17-én állított be nevelésre ezer naposkacsát. A kiskacsákat a közös férőhely hiányában az egyik tsz-tagnál, egy volt istállóépületben helyezték el. Az épületet fűthe- tővé tették és berendezték a kacsanevelésre. A kacsákból háromhetes korig az elhullás három százalék volt. Fejlődésük is kielégítő, mert a 25 napos korban végzett próbamérés alapján a fiatal kacsák súlya 40—60 deka között volt. Az eddigi fejlődés alapján számítani lehet arra, hogy a kacsák nyolchetes korukban pecsenyeáruként piacra kerülhetnek. A kiskörei Dózsa és Rákóczi termelőszövetkezeteknél is nevelnek kacsákat. A kiskörei Dózsa 2500, a Rákóczi Termelőszövetkezet pedig 1500 naposkacsa nevelését kezdte meg március 17-én. A szakszerű takarmányozás, valamint a lelkiismertes gondozás máris szép eredményeket mutat. Varga László agronómus Közös javaslat A Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége közös javaslatot terjesztett elő a genfi leszerelési értekezleten, • leszerelési tervezet bevezető cikkelyének szövegére. A tervezet ugyan csak ideiglenes szerződéstervezet, a megegyezés mégis egy lépést jelent előre, hiszen a leszerelési tárgyalások, valamit ezzel is elmozdultak a holtpontról; a több hetes eszmecserének van némi kézzelfogható eredménye. Az értekezlet társelnökei, valamint a román, az olasz és a nagy-bri- tanniai delegáció vezetői is hangoztatták a két nagyhatalom által beterjesztett közös javaslat jelentőségét, még akkor is, ha az egyelőre csak általánosításokban beszél, s a bevezető cikkellyel kapcsolatban is jelentős nézeteltérés áll fenn a Szovjetunió és az Egyesült Államok között: Az Egyesült Államok fenntartásai, kiegészítő javaslatai elfogadhatatlanok, a Szovjetunió küldöttsége számára, hiszen azok egyrészt feltételhez kötik a leszerelést, másrészt szeretnék törvényesíteni, nemzetközi egyezményekkel szentesíteni a más országok ügyeibe való beavatkozást. Az USA ugyanis szükségesnek tartja, hogy a cikkelytervezet kimondja: a leszereléssel egy időben ki kell fejleszteni valamiféle békefenntartó intézményt. Ez a kitétel alkalmas arra, hogy a leszerelési tárgyalások ismét időtlen időkig elhúzódjanak, hi- • szén ha már ki is alakították a tárgyaló felek a közös álláspontot a leszerelés kérdésében, megállapodtak a demilitariza- lás ütemtervében, akkor is el lehetne szabotálni a szerződések végrehajtását, gyakorlati megvalósítását, hiszen a béke- fenntartó szerv funkcióiról, hatásköréről, összetételéről folytatandó tárgyalások során is „kivédhetnék” az amerikaiak és a nyugati hatalmak a megállapodási kísérleteket. Legalább ilyen veszélyes és provokatív célzatú az a módosító indítvány is, amely szerint a bevezető cikkelynek ki kellene mondania, hogy a világon politikai változások esik az ENSZ alapokmányával összhangban mehetnek végbe. Ismeretes, hogy az alapokmány 17 évvel ezelőtti erőviszonyokat tükröz, nem fejezi ki korunk fő tartalmát, és módot nyújtana a nemzetközi ellenforradalmi erőknek arra, hogy vérbe- fojtsák más nemzetek szabadságmozgalmait. — Természetesen érthető, hogy a Szovjetunió ellenzi mindkét javaslat „törvényre emelését”. A közös javaslat, amelyet a két nagyhatalom küldöttsége terjesztett elő, feljogosítja az értekezlet részvevőit bizonyos reményekre, de az amerikaiak újabb javaslatai — főleg ha ragaszkodnak ezekhez — zátonyra juttathatják a tárgyalásokat. K. I. a munkásosztály nemzetközi harci seregszemléje! «ÄAAA/SA/WWV*v*v •. / - Vv.\ - „'vW vV ww*/V'Aá'v\AAAAáA/W^ÁAAAáAAAAAAáAAAAAŐA\\AAAAAAAAÁAáAAAAAAAAőAAAAAAAAAáAMAAAAMAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/'
