Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-18 / 65. szám

1962. március 18., vasárnap NEPOJSAG Károlyi Mihály parasztjai között múlt, akár egy most feltárt régi mozaik. Szalóki Jánfcs bá­csi alakja láthatatlanul ma­gasra nő a beszélgető társa­ságban, amikor ő maga szólani készül, tisztességgel hallgat el mindenki: • — Én ismertem, személyesen ismertem Károlyi Mihályt, még a tizenkilences időkből. Járt a házamban, rám bízta a káli birtok egy részének szét­osztását. Kemény szavú ember volt, azt akarta, legyen a föld azoké, akik bánnak vele, akik megdolgozzák. Emlékszem, azon a jeles napon nagyon so­kan jöttünk össze • a kápolnai úton. Károlyi különvonattal érkezett Pestről. A nép hangos kiáltozással, lelkesedéssel fo­gadta, amikor a feldíszített emelvényre lépett. Amikor be­szélni kezdett, egyszerre el­hallgatott a zúgó, morajló tö­meg, mindenki látni,' hallani akarta Károlyi Mihályt, az or­szág akkori legelső emberét. Hogy mit beszélt? ... látják milyen az öreg fej? Érzem, érzem én mit mondott, csak a szavak, a beszéd nehéz már... — A szívünk szándéka sze­rint szólott. Arról beszélt a pa­rasztságnak, amiről csak ál­modni mert. A földről. A föld­osztásról. Arról, hogy a paraszt ne csak verejtékkel dolgozza, de élvezze is a föld hasznát. Bejelentette, hogy birtokain megkezdi a földosztást. E sza­vaira kitört a tapsvihar, a szűnni nem akaró „vivát”. Él­jen Károlyi! Éljen a földosz­tás! — Látja, ezekre a szavak­ra világosan visszaemlékszem. Szívből kiáltoztunk, örvendez­tünk ... — Aztán arról is szólott, hogy feledjük el a múltat, építsük az új jövőt. Elmondot­ta, hogyha a mostani földhöz- juttatottak csak a maguk, sa­ját erejükből akarják kikapar­ni a földből a magot, akkor éhen vesznek. Ha jól emlék­szem, így mondta valahogy: az emberek csak a tömegben, szervezkedve tudnak magukon segíteni. Társuljatok! Szövet­kezzetek! — kiáltotta többször. Aztán megkezdődött a jelké­pes földosztás. Szalóki János elhallgat. Hiába, öreg embernek nehéz már a sok beszéd, szokatlan a sok kíváncsiskodó kérdés. Va­laki azonban mégiscsak toldat­ni akarja a szót. — Milyen volt a jelképes földosztás? János bácsi nem szól egy ideig, aztán kicsit váratva ma­gára, mégis beszélni kezd: — Egy négyzetméternyi he­lyet deszkával kerítettek el, telirakták magasan földdel. Károlyi odament a földcsomó­hoz és jelképesen egy-egy ma­... hogy a brit oroszlán is­mét lecsapott a guayanai füg­getlenségi mozgalomra. Né­hány száz Tommy szállt part­ra, s Georgetownban „elült a zaj”. Nagy-Britannia vezetői arról beszélnek, hogy komoly „erőpróbája'’ volt ez a biro­dalomnak. Komoly „erőpró­ba” lehetett az, amely az öt­venmillió lakosú Egyesült Királyság és a félmillió em­bert számláló Guayana között lezajlott... (— zár —) Időt nyerni, de mihez ? Amerikában már szinte esze­veszett mániává fejlődött a mindenáron való időnyerés. Egyes épületekben a liftben meg lehet nyomni egy gombot, amely biztosítja, hogy mire az ember a földszintre ér, kitárul előtte a kapu. Olyan ún. „Polaroid” fény­képezőgépeket készítenek, ame­lyek az eddigi 60 másodperc helyett most már 10 másod­perc alatt kész felvételt állíta­nak elő. Tacoma városban bevezetik a 30 kilométer óránkénti sebes­séggel működő „futójárdákat”. Az olvasás sem megy eléggé gyorsan: mindenféle gyors­olvasási tanfolyamokat rendez­nek, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember „percenként ezerszavas” sebességgel fusson át egy regényt. A Párizsi Küinmünre emlékezünk Kilencvenegy évvel ezclóll vette kezébe a hatalmat ír párizsi proletariátus. A pári­zsi munkásság kísérelte meg a világon először, hogy meg­ragadja a kormányt, s kive­zesse az országot abból a ka­tasztrófából, amelybe a bur­zsoázia döntötte. Az imperá- tor pózában tetszelgő III. Na­póleon háborús kalandba so­dorta Franciaországot, sere­geire és rendszerére, amely a hódítást tűzte zászlajára: szörnyű vereség vált. De Metz és Sedan, a német porosz há­ború döntő csatáinak színhe­lye nem jelzi a francia nép pusztulását, csak a rendsze­rét. Párizs népe, a forradalmi Párizs talpra állt, s mikor a porosz hadak puskalövésnyire megközelítették a fővárost, megdöntötte a kapítuláns kormányt, s minden hatal­mat a párizsi községi tanács, a Kommün kezébe tett. A Kommün kezében volt az or­szág sorsa, az ország remény­sége. A német lovasság, tüzérség és gyalogság eleven blokádja hermetikusan elzárta e fővá­rost az országtól, de az egész francia nemzet Párizsra te­kintett, Párizst nézte, a túl­erővel szemben is hősiesen küzdő Kommün Párizsát. A német hódítók és a belső ellenség, a lumpen elemekből és a burzsoá „aranyifjúság­ból” szervezett mobil-gárda vérbefojtotta a forradalmat. Kilencvenegy évvel ezelőtt kezdődött. Majdnem egy év­százada. Ma már úgy emlék­szünk a Kommünre, mint egy olyan kísérletre, amely buká­sa ellenére sem volt hiába­való, mert a kudarc tanulsá­gul szolgált egy évszázad harcaihoz. A Kommün története nyi­tott könyv, tanulságokkal, konzekvenciákkal, amelyből a szocializmusért harcba in­duló munkásosztály tapaszta­latokat meríthetett Stratégiai kialakításához. A megmozdulásnak jelentő­sége van a francia történe­lemben is. s a Kommün hő­seit méltán állíthatjuk a Bastille ellen rohamra induló sansculotte-ok, a jakobinus diktatúra vezetői és harcosai mellé. A Kommün az első helyen van a francia történe­lem forradalmi Panteonjá­ban. Marat, Danton és Robes­pierre népe büszke lehet arra* hogy francia földön tettek kí­sérletet először a proletárha­talom megteremtésére. A magyar proletariátus is beírta nevét a Kommün lap­jaira. A kommünnek volt ma­gyar minisztere, s a magyar munkásosztály tüntetésekkel, sztrájkkal fejezte ki szolida­ritását a Kommün üldözöttel iránt. K. I. Felhívás A megye termelőszövetkezeti nődolgozóikoz! A hevesi járási nőtanács ak­tívaértekezlete, — amelyen 160 tsz-tag, brigádvezető, munka­csapatvezető, nőbizottsági és nőtanácsi dolgozó vett részt — 1962. március 1-én értékelte az elmúlt év eredményeit, a ter- mel fiszövetkezeti mozgalom helyzetét, és a második ötéves terv célkitűzéseiből ránk há­ruló feladatokat. Érezve ennek történelmi jelentőségét, a me­zőgazdasági termelés növelése érdekében, az alábbi feladatok teljesítését vállaljuk, és egy­ben csatlakozásra, versenyre hívjuk ki a megye összes já­rási és községi tanácsát, a ter­melőszövetkezeti nődolgozókat, hogy ezáltal is elősegítsük: a közös és háztáji gazdaságok minél több árut adjanak a népgazdaságnak. A hevesi járási nőtanács n a termelőszövetkezetek nőbizottságaival közösen 1962-es gazdasági évben véd­nökséget vállal 500 000 napos­csibe felneveléséért, amelynek eredményeképpen 100 hold szántóterület után 739 kg ba­romfihúst tudunk a népgazda­ságnak átadni. Ez a mennyi­ség az 1960. évi árubaromí termelésének háromszorosát teszi ki. VWW^^AWA/WNA^/WVNAAAAAA/WVAANAAA^A^AAA/WWWWWWWWWV%Ai\\óA/SAA/WVWVVVVVWVVWWVW\'VVAAA/VWWVVVWWVVV\A'VVWVWWV Károlyi Mihály gét nem mindenben értette meg, — voltak vívódásai közeli barátaival és saját magával is. A hatalomra jutott ellenforra­dalommal azonban keményen szembeszállt, s nem hagyta magát megvesztegetni Horthy- éktól. Nem törődött a reakció rágalmaival, nem ijedt meg az üldözéstől, hanem mindig és mindenütt, ahol csak erre módja volt, pellengérre állítot­ta a nép nyomorítóit. S e har­cok tüzében, az emigrációban került közel a népek boldog jövőjéért küzdő kommunisták­hoz, s lett tántoríthatalan híve a Szovjetunió békepolitikájá­nak. Mint az Emberi Jogok Ligájának befolyásos szemé­lyisége síkra szállt a perbe fo­gott, börtönre és halálra ítélt kommunisták védelmében. Különböző akciókban és mozgalmakban harcolt a fa­sizmus fokozódó veszélye el­len és amikor a hitleri Német­ország megtámadta a Szovjet­uniót és Magyarországot is be­lesodorta a háborúba, egy Ang­liában megalakult antifasisz­ta mozgalom vezetőjeként se­gítette a magyar nép frontját a háború ellen, s a független, és négyszeri kézikapálását is elvégzik. A kertészetben munkát vég­ző női munkacsapatok vállal­ják, hogy a palántákat kiülte­tés előtt kétszer pikírozzák, és bevezetik a zöldségtermeléssel foglalkozó gazdaságokban a gyeptéglás palántanevelést. Ez­által a termésátlagok növelését segítjük elő. A háztáji gazdaságok M árutermelése jelentős helyet tölt be a közös gazdaságok árutermelése mel­lett az ország szükségleteinek kielégítésében. A hevesi járás tsz-nődolgozói ezért vállalják, hogy a baromfitenyésztés mel­lett komoly erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a háztáji területeken a köztesbab terme­lését megvalósítsák. A járás valamennyi tsz-családja ház­táji gazdaságából 5 kg babot értékesít a népgazdaság részé­re. A járási aktívaülés részve­vői tudatában vannak annak, hogy a tsz-ekben a termelő- munka mellett el kell látni a háztartás munkáit is a nőknek, de tisztában vannak azzal is, hogy növelnünk kell a mező­gazdasági termelést, és ezen keresztül az árutermelést is, hogy még magasabb lehessen életszínvonalunk. Éppen ezért, felkérjük a tsz-ek vezetőit, hogy a szövetkezetükben dol­gozó nőknek vállalásuk telje­sítéséhez adjanak meg minden lehetőséget. Termelőszövetkezeti nődol­gozók! Csatlakozzatok a felhívá­sunkhoz, hogy közös erőfeszí- téseinlkkel elősegítsük második ötéves tervünk célkitűzéseinek megvalósítását! A hevesi járási nőaktíva részvevői Szovjet újdonság: A hangszálpótló „beszéltetöe< gép működik és zseblámpaelemből kapja az áramot. A készülék mintegy helyettesíti az elve­szett hangszálakat, úgy, hogy­ha a sérült egyéb hangképző szervei — nyelve, ajkai — épek, a mesterséges beszéd­géppel érthetően és elég han­gosan tud beszélni. A készü­lék egyébként nemcsak beszéd- készségét adja vissza, hanem eredeti hangszínét is. Mindehhez még hozzá kell tenni, hogy az AIR—1-et Csim- kent-ben készítették. Csimkent Kazahsztánban van, ahol fél­évszázaddal ezelőtt, 1913-ban a lakosság 98 százaléka — még írni-olvasni sem tudott... Serény Péter * Ebben az évben — az elmúlt évhez hasonlóan — a szövetke­zetek zömében igyekezünk meg­valósítani azt a gyakorlatot, hogy minél kisebb költséggel, az átmeneti módszerek (régi épületek átalakításával, stb.) helyes alkalmazásával a nép­gazdaság igényeinek megfele­lően növeljük a baromfihús­termelést. Emellett — 1961-hez hasonlóan — az idén is minden tsz-család háztáji gazdaságá­ból 10 kg baromfihúst és 200— 250 tojást értékesít a földmű­vesszövetkezeteken keresztül. A baromfiállomány számsze­rű növelése mellett vállaljuk továbbá azt is, hogy ebben az évben az elhullás járásunk te­rületén 10 százalék alatt lesz és a szerződésben vállalt ba­romfimennyiséget időre, kívánt súlyban értékesítjük. A mezőgazdaság hoza- 0 mainak növelése érdeké­ben vállaljuk hogy min­den tsz-tag nődolgozó az 1962- es gazdasági évben 150—200 munkaegységet teljesít a ter­melőszövetkezetekben. Minden olyan nődolgozó, aki nem tagja a közös gazdaságnak, — de be­segítő családtagként vesz részt a szövetkezet közös munkájá­ban, legalább 80—100 munka­egységet teljesít. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a kapásnövényeket családokra osztották ki, és százalékos ala­pon művelik meg, ott a nődol­gozók még 80 munkaegységet teljesítenek a közös munkában is. A hevesi járásban a terme­lőszövetkezeti nők célul tűzték ki, hogy a fent említett válla­lások teljesítéséért a szövetke­zetek kukoricaterületét kézzel háromszor kapálják meg, a cukorrépát időben kiegyelik, > Pársoros hír: A Szovjetunió­iban rövidesen megkezdik az ÍAIR—1. készülék sorozatgyár- Itását. Mit tud az AIR—1? »Visszaadja az embernek a be- iszédkészségét. Tanú rá F. V. ÍLiszícin uszty-kamenogorszki ►tisztviselő, aki egy gégeműtét lután elvesztette a hangját, s ’az új készülék segítségével Imost újra „megtalálta”. ; A mesterséges beszédgép — Iahogyan hivatalosan nevezik — »apró vibrátorokkal egybeépí­tett műanyag-csövecske. Külső­leg hasonlít a közönséges pipá­ihoz. A vibrátort összekapcsol­ták egy ugyancsak apró gene­rátorral, amely félvezetőkkel I demokratikus Magyarország; kivívásáért. Mint a népi demokratikus: fejlődés híve, mint a kommu-: nisták mutatta út helyességé-: nek hirdetője tért vissza —: 1946-ban — az immár hazáját: jelentő országba Károlyi Mi-: hály. A huszonhét évi emig­ráció nem viselte meg, haza-l fisága elmélyült, gazdagodott,! látóköre tovább szélesedett.! Meglátogatta egykori birtoké-! nak, Kál-Kápolnának dolgozó! parasztjait, s ahogy akkor nyi­latkozta: szabad levegőt szí­vott az egykori börtön-ország helyén. Az országgyűlés tör-; vénybe iktatta történelmi ér-! demeit és Károlyi Mihály —; aki egy ideig mint párizsi kö-! vet szolgálta a népköztársaság-; gá lett köztársaságot — abban! a tudatban élte le hosszú és; drámai életének utolsó éveit,! hogy a haladás ügye legyőz-; hetetlen. . j p ondolatait, érzéseit ern-, lékirataiban örökítette: meg — ezek nemsokára nap-; világot látnak — de tetteivel,; életével, harcos és igaz em-| berségéve] megörökítődött ől maga is. Károlyi Mihály nevel és harca él és megmarad a há -l iás nép szivében. A. G.' torog ki Amerikába” a honját a hazában nem lelő magyar munkás és paraszt. Károlyi szembe igyekezett nézni- a magyar valósággal és — ha nem is hirtelen, ha, nem is va­júdások nélkül — egy olyan hazafiságot állított szembe a Tisza Istvánok (a dolgozó né­pet „hazátlan bitang”-nak te­kintő) ál-hazafiságával, amely munkát és földet ad a népnek és amelybe belefér a nemzeti4 ségek jogainak, érdekeinek megbecsülése is. Parlamenti csatákban küzdött mind radi­kálisabb nézeteiért és amikor kitört az első világháború, Károlyi előtt még világosab­bá lett az Osztrák—Magyar Monarchia és az azt támogató magyar urak végtelen ciniz­musa. A háború alatt a hábo­rú ellen harcolt és nem vélet­len, hogy az 1918-as polgári forradalom előbb a Nemzeti Tanács, majd a köztársaság el­nöki székébe emelte a grófi címéről lemondott, birtokait szétosztó Károlyi Mihályt. 1 Q 1 Q m^rcius 21-én átad- ta a hatalmat a ma­gyar munkásosztálynak és szö­vetségeseinek. A Tanácsköz­társaság történemi jelentősé­(\/| essziről indult, hosszú utat tett, de a történe­lem magaslatára érkezett el Károlyi Mihály. A grófi csa­lád fia, a nagy hitbizomány egykori ura, a magyar nép hű fiaként, a kommunisták szö­vetségeseként hunyta le — hét évvel ezelőtt, nyolcvan esz­tendős korában — szemét. Most, amikor hamvait haza­hoztuk, hogy azokat magyar földben temessük el, fel kell idéznünk nemes alakját a fér­fiúnak, akinek volt bátorsága és ereje ahhoz, hogy gyökere­sen szakítson kasztjának nép­ellenes érdekeivel, a haladás minden megnyilvánulását el­lenző gondolkodásával. Szen­vedélyes igazság-szeretete, mély patriotizmusa segítette Károlyi Mihályt abban, hogy végül is győztesen vívja meg nehéz harcait, hogy át, meg átlépje — amiként ő maga írta egy cikkében — „a mára már árnyékká lett, elavult tegna­pot.” Már a század legelején, a fiatal Károlyi közéleti szerep­lésében is megmutatkozott, hogy más ő, mint a többi arisztokrata. Megdöbbentette az ellentmondás szó és tények között. Hiszen az akkori rend­szer urai sokat beszéltek a magyar hazafiságról, de kö­zönnyel ríézték, hogyan „tán­rék fekete földet osztott szét a parasztok között, aztán friss hasítású karót vert a földbe, amelyet még most is őriznek Kápolnán. Ha jól gondolom, Domoszlai István őrizte meg a karót... Még 1948-ban is lát­tam. Károlyi Mihály lejött Ká­polnára, és újra beszédet tar­tott az emlékműnél. Akkor mutatta meg neki Domoszlai István a karót: emlékszik-e még, mert hogy ez volt az a karó, amelyet 1919 februárjá­ban legelőször a földbe vert... Egy Károlyi önéletrajzra hi­vatkozva, megkérdezzük: Is­mert-e egy bizonyos Antal Já­nos nevű embert, aki a legelső földhöz juttatott volt a Károlyi, birtokon? Szalóki bácsi töp­reng egy ideig, aztán sajnálko­zással csóválja meg ősz fejét. — Nem! No, látja, hát min­denre azért nem emlékezhet az ember. — Később, a beszélgetés folyamán még nevek kerülnek elő. Földhöz juttatott parasztok nevei, akik 1919-ben földet kaptak a Károlyi-birtokból. — Tízen voltunk a bizottság­ban — élénkül fel újra János bácsi. Én magam voltam az el­nök. A jobb kezem volt Simon Simon, aki már meghalt né­hány évvel ezelőtt. Aztán a többiek ... Antal Mátyás, Bar­na József, Kozma Mátyás, Nagy Károly ... többen ma is élnek közülük. Veres Árpád, aki itt ül, szintén kapott föl­det annak idején. A szólított fejével biccent, bizonyítja, a szavak hitelét, a tanácselnök fölénk hajol, a fülünkbe súgja: most járási tanácstag... — Hej, szép idők. nehéz idők voltak azok, — sóhajt az egy­kori földosztó ... Egy ideig hallgattunk, nem értjük a sza­vak teljes értelmét, de az öreg nem marad adós a válasszal: Horthyéktól ötven botot kap­tam a földosztásért a káli vas­útállomáson, a Tanácsköztársa. ság bukása után, a többiekre, a bizottság tagjaira huszonötöt vertek... ★ A beszélgetés után meggyő­ződtünk róla, hogy Kálban és Kápolnán, Kompolton és Nagy- úton Károlyi Mihály egykori hitbizományi birtokán a nép, a parasztság jól ismeri Károlyi Mihály nevét, tiszteli emlékét, értékeli cselekedetét. Es most, negyvenhárom év után, a hajdani földosztók, Ká­rolyi Mihály parasztjainak fiai és unokái, nemcsak az említett falvakban, de mindenütt az egész megyében, közösen, ter­melőszövetkezetekbe tömörül­ve dolgozzák meg azt a földet, amelyhez örökös jussot kaptak 1919-ben és véglegesen birtok­ba is vették 1945 tavaszán ... (Szalay—Fazekas) 1919. február. Károlyi Mihály köztársasági el­nök — földet oszt ká­polnai hitbizonymányi birtokán. A földosztást megelőző kápolnai nagy­gyűlésen több ezer földnélküli paraszt hall­gatta Károlyi Mihály beszédét. — Sűrű, ónos fellegek ta­karták az eget 1919. február 23-án. Kompolt, Kál, Nagyút irányából vég nélküli szekér­karaván érkezett Kápolnára, ahol a negyvennyolcas emlék­mű előtt Károlyi Mihály köz­társasági elnök beszédet ké­szült mondani a parasztok előtt. Olyan volt e vidék, e táj már napokkal előtte, mint a megbolygatott méhkas. Az emberek, a parasztok, a föld­nélküli szegénység érezte, hogy valami nagy dolog készül, va­lamilyen jeles esemény, amely miatt akár szekéren, akár gyalogszerrel is érdemes törnie magát az embernek. Még a magunkfajta gyerek­népség se hiányzott a tenger­nyi népsokaság közül. így emlékszik vissza a törté­nelmi eseményekre Makula.. István káli tanácstag, aki isko­lából éppencsak kikerült gyer­mek volt akkoriban, de akit apja — lévén nagy Károlyi­párti —, szintén elvitt a nagy­gyűlésre. — Szávai, Károlyi paraszt­jait keresik? — tekint felénk, s szól váratlanul a beszélgetésbe egy ötven körüli szövetkezeti gazda is, aztán választ se vár­va, összehunyorítja szemeit, réveteg tekintette^ a messzi múltban keresgél gondolatai között, és szavakat, neveket mormolgat ajkai között, alig hallhatón. Így tesz egy ideig, majd kijelenti keményen: meg kell keresni az öreg Szalóki Jánost. Igen, igen! János bá­csit* az öreg földosztót, aki Károlyi Mihály tulajdon meg­bízásából néhány ember segít­ségével, mérőlánccal — mér­nök nélkül — maga osztott ki a káli szegénységnek csaknem ezer holdat. Történelmi ■ pillanatok. Né­pesedik a beszélgető csoport, s innen is, onnan is előkerülnek emberek, deres fejű, pödrött bajúszú, a múltat élő és jól is­merő káliak — közöttük az öreg földosztó: Szalóki János. Tisztes feladat az újságíró­nak azokkal az emberekkel beszélni, egyazon témáról ri­portot írni, akikkel negyven­három esztendővel ezelőtt Mó­ricz Zsigmond, Krúdy Gyula beszélt, írt róluk cikket, ri­portot ... Künn most is fagyos szél fütyül még — csontjait temeti a tél, de bent a barátságosan fűtött szobában, szavanként, gondolatonként rajzolódik ki a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents