Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

1962. március 2., péntek NBPOJSAG 3 Kereskedelmi ellenőrök nyomában... A kereskedelem és a ven­déglátóipar a maguk sokrétű­ségében szolgálják az ezer es ezer kívánsággal fellépő kö­zönséget. A kereskedelemre és vendéglátóiparra rótt felada­tok nagyok és valljuk meg, hogy nem is mindig könnyűek, de azt mindig szívvel és lélek­kel kell megoldaniok. Szegődjünk hát a Belkeres­kedelmi Minisztérium Heves megyei Állami Kereskedelmi Felügyelősége ellenőrei nyo­mába, akik most Egerben egyes árudák, valamint a ven­déglátóipar munkáját vizsgál­ják. A vizsgálat elsődleges célja a vásárló-, illetve fo­gyasztóközönség érdekvédel­mének szigorú betartása. ★ Az fmsz 4. számú árudája az első állomásunk, a Balázs Ignác utcában. A két próba- vásárlás eredménye kitűnő: Somodi István árudavezető pontosan mérte a sokféle árut és betartotta az előírt árakat. A Széchenyi utca végén levő 114. számú árudában már baj van. Noha a mostani vizsgálat előtti ellenőrzésnél 25 előre mért áru közül 18-nál nem volt meg a vevő által fizetett súly, azaz súlycsonkítást követ­tek el, sajnos, most is baj van a méréssel. A két próbavásár­lás mindegyiknél adódott dif­ferencia! A 10 dekás krémsza- loncukros tasakban csupán 9 deka édesség volt, a 19 deka gyulai kolbásznál és a 37 de­kányi citromnál 33 fillérrel számított többet az eladó. A búzadara esetében viszont 6 százaléknyi többlet volt talál­ható. A kereskedelmi felügyelő ez­után néhány előrecsomagolt édesség súlyát ellenőrizte. Baj volt itt is a méréssel! A bur- gonyacukomál, nápolyinál 6—6 százalék, a habcsóknál pedig már 8 százalék a súlycsonkítás! Az árudavezetőnek a jövő­ben az eddigieknél lényegesen nagyobb ellenőrzést kell gya­korolnia az előrecsomagolások- nál, Lőrinc Bélánét pedig, el­követett hibáiért felelősségre Vonja az Állami Kereskedelmi Felügyelőség. Az Állami Áruházban há­rom osztály munkáját is vizs­gálták a kereskedelmi felügye­lők. A fehérnemű-osztályon helyesen számlázták a szezon végi kiárusításra került női hálóingeket, a papírosztályon csatolták az eladók a töltő­tollakhoz a garanciajegyeket, s a műszaki osztályon sem adódik hiba! Az egri Állami Áruház vezetősége jól megvá­lasztott és betanított eladói gárdája biztosítja a vásárló- közönség rendes kiszolgálását. A Széchenyi utcai Csemege a következő, ahol megfordu­lunk a kereskedelmi felügyelő ellenőrző munkája nyomában. Két eladónál vásároltak a tár­sadalmi ellenőrök, sajnos, mindkét esetben hibát talál­tak a számadásban. Pogonyi József eladó 10 deka füstölt tarjánál 23 fillérrel blokkol többet. Boda Józsefné eladónál; pedig már két szabálytalan­ságra bukkant -az ellenőrző vizsgálat. 23 dekányi narancs­nál 55 fillérrel fizettetett töb­bet, viszont 21 deka fügénél pedig már 36 fillérrel számí­tott kevesebbet. Az üzletben vásárolt két csomag esetében összesen 41 fillérrel számított többet a két eladó! A Vörösmarty utcai MEK; gyümölcs- és zöldségüzletben nem merült fel hiba. Súlyo­sabb panaszt tettek szóvá he­tekkel ezelőtt az eladó durva: modorával kapcsolatban. Az: eladót azóta elhelyezte onnan a vállalat és az új dolgozó nemcsak előzékeny a vevők­kel, de növelte áruválasztékát: is- . , .... A vásárolt apro-csepro zöld­ségfélék és gyümölcsök súlya és ára ellen nem emelt kifo­gást az ellenőrzést _ végző ke­reskedelmi felügyelő. A Szovjethadsereg útja ve­gén van az fmsz 20. számú kis árudája. A picinyke árudában sem a méréssel, sem pedig a; számadással kapcsolatban nincs kifogásolni való. Ugyan a környékbeli vásárlók kifogá-; solták az árudavezető-kissé; bántó és darabos modorát. A kereskedelmi felügyelő azon­ban megállapítja, hogy a pa­naszok részben személyeske­désből fakadtak, részben pedig a csöppnyi üzlethelyiségben lefolytatott szódavizes üvegek cseréjéből adódtak. Szeredi Anna árudavezető munkáját általában megfelelőnek találta az Állami Kereskedelmi Fel. ügyelet vizsgálata, azonban felhívjuk Szeredi Anna figyel­mét az előadódó súrlódások el­kerülésére és az udvariasság­ra. A vendéglátóipari ellenőr­zést a közelmúltban megnyílt Bisztróban tartották a keres­kedelmi felügyelők. Négy tár­sadalmi ellenőr által fogyasz­tott, illetve rendelt áruk el­lenőrzésével vette kezdetét a vizsgálat. Baj volt mindjárt az elején, a négyszer 5 centiliter Hubertus likőr mennyiségé­ben! Három pohárkában 20 százalékkal, azaz egy-egy cen­tiliterrel volt kevesebb ital, de a negyedik pohárbában is csupán 4,3 centiliter Hubertus volt! A kereskedelmi felügye­lő mindjárt ki is számítja, hogy 5,36 forinttal károsítot­ták meg a vendéget! Az 1—1 decinyi szódavíz is csonkított mennyiségben került az asz­talra. Az egyes poharakban a 10 centiliter helyett csak 8, 7, 7,5, és 9,5 volt. A 4 deci olcsó ital összmennyisége a szabály­talan kiszolgálás révén csupán 3,2 decit tett ki! A hibákért Joó Imréné fele­lős, aki a söntésben a kimérést végezte. — Mi lesz a többlettel? — kérdezi a felügyelő. Joóné csodálkozik. Többle­tünk nincs, — mondja, sőt, a múltkor hiány is volt! Elgondolkoztatók e rideg té­nyek! Kormos Andrásnét, a bisztró vezetőhelyettesét látha­tóan meglepte a dolog. — Hányszor figyelmeztet­tük, ugye, Joóné, magukat a pontos mérésre? De egyesek­nek nem tetszik, ha az ember többször figyelmezteti. Pedig tudják, hogy én mindig pon­tosan kimérve adom ki a raktárból a kívánt mennyisé­get. Megyeri Károly felszolgáló munkájában is súlyos hibákat találtak az ellenőrök. Az egyik felügyelő az ellenőrzés során a söntésben tartózkodva meg­kérte Megyerit, hogy hozza bé a társadalmi ellenőrök aszta­lán levő blokkot. A pincér ki is ment, azonban, mielőtt a blokkot átadta volna az ellen­őrnek, a cukrászpult előtt új blokkot írt, az eredetit pedig megsemmisítette és a helyes árakat feltüntető blokkot nyújtotta át ellenőrzésre. Az eredeti számolócédula szerint 53,60 forintot tett ki a fogyasz­tás értéke. A négy társadalmi ellenőr által átadott 54 fo­rintból azonban nem is adott vissza a pincér, hanem éltévé a pénzösszegeket,- távozott. Az átjavított számolócédulán már a helyes 51,60 forint állt. így tehát Megyeri Károly 2 forin­tos árdrágítást követett el. Az ellenőr kérdésére, hogy miért javította át a cédulát, azt a feleletet adta, hogy nem volt az eredetin olvasható a név­aláírás. Érvelését nem fogad­ták el, hiszen az átírt cédulán is teljességgel olvashatatlan aláírás állt. (A számolócédula kiállítása azért is szabálytalan, mivel sem cégbélyegző, sem keltezés nem szerepelt rajta.) — 30 éve vagyok pincér — mondja Megyeri —, de még ilyen nem történt meg velem, nézzék át több száz számoló­cédulámat. Helyesen állapította meg er­re a felügyelő, hogy egy régi szakember ilyen durva hibát nem követhet el, — hiszen, mint a felvett jegyzőkönyv is megállapítja: „a számolócédu­la átírásával a felszolgáló fél­re akarta vezetni az ellenőrző közegeket.” Ellenőrzésre került az italok cukor- és alkoholtartalma is, ott azonban minden rendben volt. ★ A felügyelőségen, Purszky Margit, a hivatal megbízott vezetője elmondotta, hogy ke­reskedelmünk és vendéglátó- iparunk rendszeres ellenőrzé­se azt mutatja, hogy nem jel­lemzőek reájuk a szabályta­lanságok. Ilyeneket ugyan még találnak, azonban a hely­zet javulást mutat. Az ellen­őrzésnek éppen az a rendel­tetése, hogy a fogyasztóközön­ség érdekvédelme céljából fel­tárja a fogyatékosságokat, visszaéléseket, hogy azok a jövőben kiküszöbölhetők le­gyenek. Azzal a reménnyel fejeztük be a két napon át tartó ellen­őrzést, hogy legközelebb nem fordulnak elő már ilyen sú­lyos hibák. Sugár István A hatvani MÁV-zenekar terveiből Huszonöt nyugat-európai borkereskedelmi cég jelentkezett eddig a budapesti borversenyre Augusztus 15. és 26. között rendezik meg a városligeti Vajdahunyad várában a har­madik budapesti nemzetközi borversenyt. A verseny iránt rendkívül nagy az érdeklődés Nyugat-Európában is. A meg­hívókat még el sem küldték a külföldi bortermelőknek és borkereskedőknek, így csupán négy külföldi szaklapban meg­jelent hirdetés alapján eddig 25 nagy európai borkeres­kedelmi cég jelentette be rész­vételi szándékát. (MTI) Több mint 30 évvel ezelőtt alakult Hatvanban a MÁV- zenekar, Ángyán Jenő vezeté­sével, amelynek most 32 tagja van. Szorgalmas próbákkal készülődnek a jövő terveinek megvalósítására. — És ezek a tervek nem is olyan kicsik! — mondja Án­gyán Jenő, akivel a próba szünetében beszélgetek. — Március 18-án a MÁV Liszt Ferenc Kultúrotthonban „Amit mindenki szívesen hallgat” címmel hangverseny-estet ren­dezünk. — Éppen Rossini Teli Vilmos nyitányát pró­báltuk a műsor közül. De a hangversenyest műsorán sze­repel majd Lisz Dante szoná­tája és Verdi Traviata előjá­téka is, Mascagni Parasztbe­csületének Intermezzója és a Trubadúr Leonóra áriája mel­lett. Fellép az esten Csanik Zsófia, az Állami Operaház magánénekesnője és Ángyán Zsóka zongoraművésznő is. Terveink között szerepel egy jelmezes operaest megrende­zése is. Szeretnénk bemutat­ni az Aida teljes II. felvoná­sát, pesti operaénekesek köz­reműködésével, színre kerül a Trubadúr néhány jelenete is. Áprilisban a Cigánybáró cí­mű nagyoperettet kíséri majd a zenekar, májusban Tavaszi hangok címmel könnyűzene­kari estet, júniusban Liszt­estet rendezünk. — Ügy tudom, a zenekar az elmúlt években gyakran látogatott el a járás külön­böző községeibe is. Vannak-e a jövőben is ilyen tervek? — Termelőszövetkezeti köz­ségeinkben és az ipartelepű- léseken mindig szívesen fogad­ták a zenekart. A tervek sze­rint Selypre fogunk látogatni, ahol a cukorgyári kultúrott­honban esztrádműsor bemuta­tására kerül sor. Tervezünk egy nagyrédei kirándulást és vendégszerepelünk a horti Erkel Ferenc Művelődési Ház­ban. A tervek, a zenei kultúra elmélyítéséhez, s valóra válá­sukhoz sok sikert kívánunk! (r) Az Északi-tender évszázadok óta sorozatos árvízkatasztrófákat okozott Az időszámításunk óta eltelt húsz évszázadban az Északi- tenger partvidékét, Hollandiá­tól Dániáig több mint száz­szor árasztotta már el a tenger, súlyos katasztrófákat okozva. A partvidék lakóinak nemze­dékről nemzedékre megmarad­tak emlékezetében a súlyos katasztrófák, amelyek ezrével követeltek emberáldozatokat. Már i. e. 340-ben, az ún. „Cimbrirai árvíz” pusztított ezent a vidéken. A hagyomá­«^^AAAAAAAAAVkVWWWVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAVSAAWAAAAAAAAAAAAAAAAAAVúVWóWWW /SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAV OCél tiwcLt ejztmilÄ Három évvel ezelőtt jártam először Istenmezején, s azóta gyaikrabban ellátogatok a „bentanit hazájába”. Ám Haj­nal Tibor üzemvezetővel, ri- portutaim során még egyetlen egyszer sem hozott össze a szerencse. Vagy a bánya leg­távolabbi pontján tartózkodott, ahol telefonnal sem lehetett elérni, vagy Nemtitoen volt a tűzállóagyag-bányánál. Középmagas férfi, éles te­kintetű, tiszta arcú. Hajában már jócskán benne van a „si- :nus”-görbe. Hihetetlen ívet futott be életútja... Nemtibányán szü­letett. Apja is bányász volt. Nem válogathatott hát ő sem a szaikmák között, sok éhes száj várta otthon a kenyeret, s hiába csdUéztek nagyobb testvérei — tizenhárom gye­reknek mégiscsak nehéz volt enni adni. Családjukban bősé­ges volt a gyermekáldás, tizen­három gyerek ülte körül az asztalt, kilenc fiú és négy lány. Túlságosan korán, a kamasz­kor legelején, alig 13 éves fej­jel, már éreznie kellett az élet jelentkező nehezét. Munkába állt. Mizserfa, a nógrádi szén­medence egyik bányája volt munkáséletének első állomása. Aztán következtek sorban a többi bányáik.-. Kistelek, Ta­tabánya, Kisgyón, Komló, majd újra Kisgyón és végül Istenmezeje. Tatabányán, hu­szonhét évesen fejezte be a bányaipari technikumot. Napi munkája után hajolt a körző­vel, szögmérővel a tankönyvek diagrammái fölé, s ha nehéz megerőltetésbe is került a ta­nulás, sikeresen végezte be tanulmányait. S közben, még mielőtt Istenmezejére küldték volna fontos poszt betöltésére, a Nehézipari Minisztériumban munkálkodott, mint előadó a műszaki osztályon. — Tizedik éve annak, hogy Istenmezején élek, dolgozom... — mondja. — Két tucatnyi esztendő áll mögöttem a bá- nyászkodásbam. Két tucatnyi esztendő, hu­szonnégy év. Mennyi munka, mennyi esemény és emlék sű­rűsödött össze ezekben az években. Az idő konok és ke­gyetlen, mindent elmos, ha az ember engedi, hogy elhatalma­sodjon rajta a felejtés, hogy a régi emlékeket frissek takar­ják el. Hajnal Tibor élénken emlékszik életének legapróbb momentumaira is. Nem felej­tette el, hogy honnan kezdte, honnan indult el, s hogy hová érkézéit. Nem felejtheti régebbi munkáséveit, a nehézségeket, a szépségeket, hiszen kitünteté­sek is kényszerítik az emléke­zésre. Kiváló bányász. Kiváló műszaki dolgozó, Szolgálati érdemérem, Munkaérdemérem, s a Népköztársasági Érdem­érem aranyfokozata — e ki­tüntetések tulajdonosa, birto­kosa Hajnal Tibor. Kéll-e hát különösebben hangoztatni, hogy nagyszerű munkás, nagy­szerű vezető? Kitüntetésed ön­magukért beszélnek. Szereti munkáját, szereti az embere­ket és az emberek is szeretik őt, érzi megbecsülésüket, tisz­teletüket. S ő felelősséggel végzi munkáját. Felelősséget érez mindazért, amit végez, s amit még el akar végezni. A bánya fejlődéséről beszél­getünk. Az istenmezeji bento- nit-bánya híre megnőtt, túlju­tott az országhatárokon, ásvá­nyukat ismerik az NDK-ban, Csehszlovákiában, s Jugoszlá­viában is. Rájuk is komoly, nehéz feladatok megoldása vár a második ötéves terv idősza­kában. Meg kell duplázniok a jelenlegi termelést, több gépet kell üzembe helyezni a bányá­szok munkájának megkönnyí­tésére. Nagyszerű terveket váltanak valóra... Áprilisban kezdik meg egy űj bányarész feltáróvágatának mélyítését, a Hangyabolyoson — a jelenle­gi, Rosszfeüt tetői bányával át­ellenes hegyoldalban. Sok: kincs, sok millió tonna bento- nit rejtőzik még itt, az isten­mezeji hegyek mélyében. Azt felfejteni — ez a célja Hajnal Tibornak, s a bányászoknak. Április... az ősszel kopáran: maradt mezők és erdők hóm-: lanak ki, s öltenek új és szebb: ruhát, megújul körülöttük az’ emberek által tervezett és épí-’ tett világ is. Ebben a megúju­lásban, itt az istenmezeji tá­jon, Hajnal Tibornak két keze munkája, erőfeszítése is benne; foglaltatik. Pataky Dezső nyok napra, pontosan őreik áz emlékét annak a katasztrófá­nak, amely 1362. január 16-án Rungholt szigetet a tenger mé­lyére süllyesztette. 1434—1501. között hat ízben pusztított az ún. „galliai ár”. A katasztró­fák időpontja szerint él az em­ber emlékezetében az 1570-ben történt „Mindenszentek-árviz”, az 1572. évi „búza-árvíz”, 1634. októberében az árvíz kettésza­kította az észak-friziai Strand szigetet és a tengerrengés kö­vetkeztében űj szigetcsoport keletkezett. 1717. karácsonyán is árvíz puszított ezen a vidé­ken; 1825-ben volt a XIX. szá­zad legnagyobb árvízkatasztró­fája; 1953 január 31-én és feb­ruár 1-én a szökőár Angliában és Hollandiában okozott rette­netes károkat. Ekkor Hollan­diában 200 ezer ember, Ang­liában 32 ezer vált hajléktalan­ná. A katasztrofális árvíz, amely február 16-ról 17-re virradó- lag Hamburgot sújtotta, újból tragikus módon bebizonyította, hogy nem történtek megfelel ő védőintézkedések a szökőár el­len. Már 1860. óta létezik ugyan partvédelmi szervezet, de máig sem találtak megfele­lő megoldást, hogy megfelelő­en biztosítsák a parti lakosság védelmét. Az NSZK 1962. évi költség- vetésében a partvédelmi épít­kezésekre előirányzott össze­geket a „csökkenthető tételek” közé számították. Pedig a szakértők évek óta, de külö­nösen az 1953-i hollandiai ka­tasztrófa óta nyomatékosan figyelmeztették, hogy megfele­lő védelmi berendezések hiá­nyában egy ilyen elemi csapa* bármikor bekövetkezhet. A SZALONTAI BARD 145 évvel ezelőtt született Arany János Józsefet és a zsarnokságot. Sértődötten utasította el a ha­talmasok ajánlatait, nem volt hajlandó az önkényt szolgálni. Nem állt be az alamizsnáért könyörgő, züllött igricek sorá­ba, nem lett bértollnok. A wa­lesi bárdok példáját idézi, akik inkább a lángsírt vá­lasztották, de nem éltették a hódítót. Arany válasza nem jelentett máglyahalált, csak újabb kegyvesztettséget, de voltak, akik ezt sem vállal­ták. Csak Arany tartott ki — a szalontai bárd. A hatvanas évek közepétől keveset írt. Műhelyét ritkán hagyták el versek; tanulmá­nyok születtek itt. Dolgozato­kat írt a nemzeti verselésről, Katona Bánk bánjáról, és Zrí­nyiről. Érdekelték a magyar történelem sorsfordulói, ese­ményei, s főleg literárius vo­natkozásai. A kadémiai méltóság lett, n irodalmi társaságok ün­nepelt vezéralakja —, de bárd maradt. Ifjúkori lelkesedése, hazafí- sága nem kényelmesedett, nem öregedett, megfontolliság- gal álcázott opportunizmusát, bárd maradt az Epilógusban is, és a legutolsó műveiből is fel lehet ismerni a nagyfalusi hajdút, a szalontai bárdot. K. I, Miklósai fegyvert fogtak a függetlenségért, a szabadsá­gért, a költőt is a nemzetőr­ség soraiba parancsolta a be­csületérzése, demokratizmusa, hazaszeretete. T'ollát is a szabadság ügyének szolgálatába állította, a Nép Barátja szer­kesztőjeként is kivette részét a küzdelemből. De győzött az önkény és a szabadság ügye elbukott. A verseség szárnya- szegetté tette Aranyt, kiábrán­dulttá. Vidéken nevelősködött, rit­kábban nyúlt tollhoz, s ha igen, ismét élesztgetni próbálta a kihamvadt fáklyát (Nemzet­őr dal, Egy életünk, egy ha- lálunkj, s mikor látta, hogy hiábavaló minden, nem tudja felrázni a közömbösöket, nem tudja megmozgatni az oppor­tunisták lelkiismeretét, az elé- gikus hangulatokat, valamifé­le furcsa nemzeti öngúny (Nagyidai cigányok, Bolond Istók) váltja fel. Távol él a fővárostól, az iro­dalmi élettől, ha egyáltalán irodalmi élet volt az az agó­nia, amelybe a rémuralom döntötte a toll művészeit. A kicsik, az epigonok, a korcs- lelkűelt behódoltak, de Arany vállalta a hatalmasok harag­ját, mégse dicsőítette Ferenc 1 H4<7_ben’ amikor megje­-Lt-lhtf * jent a Toldi, a ma­gyar irodalmi közvélemény lelkesen üdvözölte az akkor még alig ismert szerzőt, Arany Jánost. Eötvös József minden eddig írt, s később írandó munkáját odaadta volna a Toldiért, s .Petőfi is meleg kézfogással, forró öleléssel küldte lelkét a Toldi írójához. Az akkor élénkülő irodalmi élet legnagyobb eseménye lett e költemény, s nagyfalusi Arany számára ma is legin­kább ez biztosítja a népszerű­séget, az olvasótábort. Nem a Lajos király nagy erejű lovagjáról szóló mun­kája volt az első irodalmi ténykedése; Az elveszett al­kotmányt már egy évvel az­előtt is árulták a ponyván. De Toldi avatta őt a magyar iro­dalom reprezentánsává. A Tol­di, amely mentsvár lett az önkényuralom éveiben, s kínos kötelezettség is; mikor ki kel­lett toldani a koncepció hé­zagait, s megírta a Toldi sze­relmét. A Toldi hőse, a népmesék­ből is ismert kisebbik fiú, Miklós, diadalmaskodik min­den akadályon, minden ellen­ségen, s egzisztenciát teremt magának abban a világban amely kitagadta őt. S amikor Í848-ban, a XIX. század Toldi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents