Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-14 / 61. szám
1962. március 14., szerda NCFOJSAG Megmenthető muzeális kincsek A NAPOKBAN olvastam arról, hogy eredeti kun lakást rendeztek be Karcagon. Az egri IBUSZ által kiadott, egri pincékről szóló ismertető könyvecskében az író — Bakó Ferenc — néhány használati pinceedényről: lého, cserpák, csapalja, stb. tesz említést. Életünk gyors ütemű átalakulása arra enged következtetni, hogy a bor- és pincegazdaság nagyüzemmé való fejlődése feleslegessé tesz és tehet olyan szerszámokat és használati tárgyakat, amelyek „tegnap” még használatosak voltak ugyan, de „holnap”-ra már fölöslegessé válnak. Felcserélődnek a gépekkel, esetleg jobb, előnyösebben használható szerszámokkal. Ügy gondolom, hogy nem túl messze az az idő, amikor a lóekék, boronák, hengerek, stb., szerszámok, de a kézi kapák és ásók tekintélyes része, és ezenkívül még sok-sok használati tárgy lomtárba kerül. Gyermekkorunkban még használták az akó, köböl és véka elnevezésű mérőeszközöket. Cséplésnél, mint pelyvahordó gyereknek, egy fél véka búza volt a napszámom. Ahány nap dolgoztam, annyi fél véka búzát kaptam, amelyet dézsaszerű nagy edénybe — azt félig öntve — mértek ki. Ki beszél ma már ezekről a mérőeszközökről? Muzeális tárgy ez már valamennyi, csakúgy mint a „fa- sutu”-nak nevezett szőlőprés. És mi van az iparban? TÁLÁN ITT még inkább szembetűnőbb a fejlődés, hiszen jóval előbb is kezdődött, mint a mezőgazdaságban. Nagyon helyesen jár el az MTH- intézet, amikor tanulóifjúsága segítségével összegyűjti mindazokat az ipari szerszámokat, amelyeket az idő kiselejtezett. Nagyon szép és értékes gyűjteménye van már az MTH-nak, de nem elegendő. Igaz, kiállítási helye sincs arra, hogy el-' helyezze a gyűjtött tárgyakat, de a gyűjtést folytatni kell. Ha semmi másra nem utalok, csak egy kézi vésőgépre, amely az ócskavasba került volna, s amely hűen szemlélteti a mai fúrógép elődjét, ma ott látható az MTH gyűjteményében. De ott kell léHhie a „fabunkó”- nak és a lyukvésőnek is, amellyel a „János” szabad kézzel „gyúrta az ipart.” A ma fiatal emberéne k csak akkor lesz fogalma, hogy mit dolgozott két évszázaddal, de akár csak féllel is az az ipari munkás, aki ezeket a szerszámokat kezelte, használta, ha látja azokat. Akkor tudja értékelni azt az áj tót, vagy ablakot, amely a Líceum épületén egy három és fél méteres nyílást zár. Vagy nem volna talán helyes rekonstruálni a múzeumok számára egy egri „kapáslegény”- nek a szabadkéményes lakhelyét? Ahol az előrészt a „mázolt” földes padozattól a plafonig cifra tányérok borították, a szabadtűzön főztek, húst füstöltek? Vagy éppen egy karoslócás, sublódos, „find- zsákkal” felszerelt és „ruhás- ládás” parasztszobát? TUDOMÁSOM szerint a Pedagógiai Főiskola gyakorta jár a környező falvakba gyűjtésre és rendszerint bő anyaggal tér meg az ilyen falusi gyűjtésekből. De miért kell Egert, az egri perifériákat elhanyagolni, vagy éppen kihagyni? Egerben valamikor az egri menyecskék a „tok” viselete előtt „arany- főkötöt” használtak. Valószínű, hogy ez a viselet csak egy bizonyos ideig volt az új asz- szonyoknál szokásban. Ez a szokás azonban már jó néhány évtizede elmaradt. Ilyen aranyos főkötőt nem hiszem, hogy ne lehetne még valahol találni. Általában paraszti viseletről városunkban ma már nem is beszélhetünk. Ilyen egyszerűen nincs. Még az első világháborúval eltűnt a bocskor és a gatya. Sürgette a parasztságot a drága paraszti viselet elhagyásában az olcsóbb „mesteremberi” viselet is. Valamikor az egri paraszti viselet — képeken még itt-ott látható —, festői szépségű volt. A nőknél a keményre vasalt, nyak nélküli „slingolt” ingváll, az élénk szí. nű lajbi (pruszlik), az alsólábszár közepéig érő, keményített szoknyák eredeti bájt biztosítottak az egri „tűzről pattant” parasztnőknek. Ezt az egri parasztnőt kell a múzeumokban megörökíteni és azt a kapáslegényt, aki a parasztnő mellett a daru tollas pörge kalapjában, hatszeles gatyában és borjúszájú ingben az életrevalóságot, a munkában való helytállást jelenti. A háromszögletre hajtott kendő, a „jányho”-járás jele, a pitykegombos és zsinó- rozott lajbik és poszpolírra fűzött üvegszem-kaláris és az egyéb használati tárgyak nyilván fellelhetők még, hiszen, ha nem is viselődnek már azok, de az öregeknél a hozzá fűződő emlék talán megőrizte azokat. Nyilván több helyen kallódnak így ruházati és egyéb használati tárgyak, szerszámok, szerte a házaknál, kül- és belvárosban egyaránt, amelyeket a gyűjtőknek addig kellene fel- keresniök, amíg ezek a muzeális kincsek és értékek el nem pusztulnak. Okos Miklós Értekezlet képekben ...hogy Franciaországban új „rekord” született a napokban- az OAS már nem tizenötpercenként követ el egy-egy gyilkosságot, hanem hétpercenként. A sokat megért Franciaországot ma már a gyilkosságok tekintetében csak az USA előzi meg. — Igaz, a tengeren túl hússzorta nagyobb terület adatai duzzasztják magasra az „átlagot’. zár i ■■■ m •——Hasznos együttműködés Nagyvisnyón, amióta meg-' alakult a termelőszövetkezet, a tsz vezetősége még nem kapott, tisztességes irodahelyiséget.’ Ugyanígy a községi KISZ- bizottság is „albérletben la-; kott”. Ezért a napokban a tsz; és a KISZ-szervezet vezetősége elhatározta, hogy közös; erővel építenek egy irodahelyi-; séget. A tsz biztosítja majd a szükséges pénzösszeget, a községi KISZ-fiatalok pedig‘segítenek az építkezésnél. Az együttmű-; ködés eredménye egy szép iro-: daépület lesz. Mint már arról lapunkban beszámoltunk, az elmúlt héten tartották Egerben, a SZOT-székház kultúrtermében a Heves megyei baromfitenyésztő tsz-asszonyok tanácskozását. Itt értékelték az elmúlt év feladatainak végrehajtását, és meg* ismerkedtek azokkal a tennivalókkal is, amelyeket ebben as évben kell elvégezniük. Képünkön Horváth Nándorné, a megyei nőtanács titkára beszámolóját tartja. Látogatás a megyei gyermekkönyvtárban ÖRÜLÖK, hogy elmentem, mert amit láttam, elmondva nem is olyan érdekes, mintha az ember maga is részt vesz a gyermekek örömében. Mert róluk van szó, akik tagjai a megyei gyermekkönyvtárnak és olyan szívesen járnak ide, mint a legkedvesebb családi otthonba. — Nagyon jó itt lenni, különösen szerdán délután — mond- je egy szöszke nyolcadikos. — Mi hát ilyen jó ebben a könyvtárban? — Először is, a mi könyvtárunk n£m olyan, mint más könyvtár. A falakon BerencZ tanár néni meseképei, a polcokon színes jelzésű könyvek," amelyek között szabadon válogathatunk — kezdi az ismertetést az egyik klubaktíva. — Megszoktuk a szabadpolcot és sokkal jobb egyedül válogatni. Ha valami megtetszik, nyugodtan leülünk, átlapozzuk, aztán visszatesszük a helyére. — De ennél jobb a szerda délután, vagyis, most, amióta délután járunk suliba, a csütörtök délelőtt — lelkesedik H. Erika. Halmai Béláné mosolyogva hallgatja a gyerekeket, de látja, hogy az egymásba fonódó szavakból alig tudok tájékozódni, így magyarázólag fordul hozzám. — DECEMBER elején elhatároztuk a munkatársaimmal, hogy valamilyen módon közelebb hozzuk a gyerekeket a könyvtárhoz. Sok kis olvasónk van, a tavalyi évet 1450 taggal zártuk. De kevésnek találjuk, hogy csak akkor találkozzunk velük, amikor a könyvcserét, lebonyolítjuk. Ezért szerveztünk 15 aktívánk segítségével ifjúsági klubot. Minden héten szerdán klubdélutánt rendezünk, s ez alatt az idő alatt nincs kölcsönzés, csak közös foglalkozás van. így tartottunk már előadást Jókai Kőszívű ember fiai című könyvéről. — Ez nagyon jó volt, mert iskolában kötelező és aki nem tudta elolvasni, az is megismerte a regény tartalmát és a szereplőket is. — Aztán irodalmi fejtörőt tartottunk, majd a következő héten emlékműsort rendeztünk Mikszáth születésének 125 évfordulója alkalmából. De volt azóta is riportverseny, szavalóverseny, szellémi vetélkedő, s most sakk- és társasjáték-verseny következik. — Az ajtó mellett van Pöty- työe Panna leveles ládája és abba dobjuk be, hogy mit szeretnénk csinálni ezeken a közös foglalkozásokon — kotyog ismét közbe egy copfos. VAUDBAN ott a láda s ahogy kibontom, benne lapul a sok kívánság. A legtöbben játékos fejtörőt, sőt, kifejezetten játékversenyt kérnek. S a jó érzékű pedagógus vezető tudja, hogy kell a gyerekeknek a játék, mert a tanulás úgyis alaposan igénybe veszi őket. Ezért játékosak a foglalkozások. Jönnek is örömmel, pontosan a klubdélutánokra és szinte észrevétlenül jutnak új irodalmi, történelmi, sőt, természettudományi ismeretek birtokába. — Es a kicsik, az alsótagozá- tosok mit kapnak? Nekik ugyanúgy megvan a kis klubdélutánjuk, sok-sok élő mesével, DIA-filmmel, meselemezzel. Szinte elkeseredned, ha egy-egy ilyen foglalkozásról elkésnek, vagy elmaradnak — mondja a kicsik Marika riénije. MAGAM is szívesen elüldögélnék még a gyerekek között, de bizony alig férünk. Kicsi már ez a könyvtár ahhoz képest, amennyi gyerek ide jár, és amilyen tervei a könytár vezetőjének és az aktíváknak vannak. így hát elköszönök a kis olvasóktól, akik máris a könyvek között keresgélnek, mert nagyon jó dolog ilyen közeli ismeretségben lenni a könyvekkel és szabadon válogatni ennyi olvasnivaló között. Cs. Ádám Éva A tanácskozáson mosógéppel jutalmazták meg megyénk öt községi nőtanácsát, amelyek a legjobb eredményt érték ej az elmúlt évben a baromfitenyésztési terv teljesítésében. Ugyanakkor többen pénzjutalomban is részesültek. A jutalmakat Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese nyújtotta át. Újra Modugno nyert Az idei San Remo-i slágerfesztiválon 12 dal került a döntőbe. A fesztivál három estén át tartó döntőjén a nézők fejenként közel 3 ezer forintnak megfelelő lírát fizettek a jegyekért. Az első díjat az idén is Domenico Modugno nyerte „Ad- dio, addio” című sanzonjáért, amelyről azonban azt mondják, kevésbé ötletes, mint az eddigiek. A slágerfesztivál második és harmadik díját a nápolyi Sergio Bruni nyerte. Erről az énekesről egyébként köztudomású, hogy népszerűsége alaposan a fejébe szállt: még az utcán is csak fityulás, csipke- kötényes szobalány kíséretében szokott sétálni. «OOOOOOOCXJOOOCXXXXXXXXXXőOOOOOOCXXJOOCXSOOOOOOOOQOOOOOOCXWCOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOCXXXSOOOOOOOCXXXXXXXXX'COOOOOOOOOOOOOOOOCjOOOOOOOC Feltűnően keveset beszél, ■*- de mintha valami láthatatlan magnetofont vinne magával, amely mindent rögzít, ami körülötte történik, úgy emlékszik még a legtávolabbi ügyekre is. Sok dolga van, pedig állandóan járja a határt, a szövetkezet gazdasági épületeit, ott van a megbeszéléseken — ahol már nem olyan kevés beszédű, s akik ismerik őt, nem is csodálkoznak ezen. Amikor a termelőszövetkezetről van szó, Potoczki János félreteszi szűkszavúságát, érvel, vitatkozik, mint a megalakulást követő napokban is, amikor reggelenként ő is járta a szövetkezeti gazdák portáit, hogy éles, hosszú vitákon rávegye őket a rendszeres munkára. A parasztembereknek abból a csendes, szerény fajtájából való, akik igyekezetüket, szavukat szívesen áldozzák másért is, nemcsak egyéni érdekeikért. Ha valaki életéről beszél vele, csodálkozva veszi tudomásul, milyen hosszú utat járt meg néhány év alatt, különösen gondolkodásban, míg az egyéni szőlősgazdából szövetkezeti vezető lett és kommunista érzelmű ember. Igen, kommunista, bár ott- jártunkkor még nem volt hivatalosan tagja a pártnak, de ő maga is, meg a falu is megelégedéssel könyvelte el, hogy a szövetkezeti mozgalom egy év alatt kommunista életszemA párt neveltje léletű emberré tette, hogy szavai, tettei máris méltóak a kommunistákéhoz. Érdekes epizód bizonyítja, mennyire a párthoz tartozónak tudják a markaziak Potoczki János elnökhelyettest. A legutóbbi vezetőségválasztó taggyűlésen, ahová a legaktívabb pártonkívüli szövetkezeti gazdákat is meghívták, jelen volt Potoczki János is. Ott ültünk, várakozva a szava'zás eredményeinek kihirdetésére, s figyeltük a szavazatszedő bizottság elnökének szavait, aki egymás után sorolta az új vezetőségbe választott kommunistákat. Hacsavecz József... Halász Béla... Kovács István... s mikor befejezte a felsorolást, még hozzátette: ...és szavazatot kapott még Potoczki János pártonkívüli. gy történt meg a páratlan eset, hogy pártonkí- vülit is javasoltak a vezetőségbe. De ez is azt bizonyítja, hogy még a kommunisták is maguk közé valónak tekintik Potoczki Jánost, s ez azt is mutatja, a markazi elnökhelyettes megérett a párttagságra. S a halk szavú Potoczki János nem is csodálkozott ezen a jelölésen. Annyit fárad a falu ügyében, annyit tesz a szövetí1 kezeiért, hogy természetesnek tűnik számára, hogy azonosítják őt a kommunistákkal, akiket szintén a közért fáradozók- nak, az emberek ügyes-bajos dolgai intézőjének ismernek. Szeretik a faluban. Barátságosan köszöntik, viccelik, amikor a félvak szürke vontatta kétkerekűvel végigkocog a falun, vagy megjelenik a határban. Nevetve célozgatnak „vezetői képességedre”, mert az öreg szürke majdnem átfordította a másvilágra, amikor a feneketlen sárral dacolva is, járta a határt. Az emberek tréfálkozásaiban féltő szeretet rejlik a közösségért semmit sem sajnáló ember iránt, aki velük együtt tíz hold földjével, szép, három hold szőlőjével lépett be a termelőszövetkezetbe, s akit titkos szavazással tettek gazdatársai a szövetkezet második emberévé. Azért adták rá szavazatukat, mert jó gazdának, s olyan embernek ismerték, aki részrehajlás nélkül tudja intézni a szövetkezet ügyeit. C a szövetkezet második ^ embere félt, amikor rátestálták a funkciót. Aggasztotta: eleget tud-e tenni elnökhelyettesi megbízatásának, mit szól a család, bírja-e erővel, tudással? Mindmeganynyi fogas kérdés volt ez egy éve,' ám utána néhány hónap megadta rá a választ. A megnyugtató választ. Rövid egy év alatt magabiztos vezetővé, világjárt emberré vált a csendes szavú, egykori középparaszt. Ügy is mondhatnánk: szédületes utat járt be kilométerekben is, meg világnézetében is. Egy év alatt fél Európát megismerte. Erfurt, Lipcse, Prága útjának egyes állomásai.., s úgy beszél róla ma már, mintha a tanyai dűlőről volna szó, vagy egy gyöngyösi útról. Csak azt sajnálja, hogy elkéstek a jelentkezéssel az erfurti kiállításra, s így legalább három aranyérem ment fuccsba, amit biztosan megkaptak volna remek szőlőjükért, amely 12 millió néhány százezer forintot hozott a szövetkezetnek. A szövetkezet gondja ma is első számú gondja Potoczki Jánosnak. Ellenőrizni a munkát, tervezni, irányítani, intézni az emberek ügyes-bajos dolgait, tanulni, megismerni a hasznosabb termelési módszereket, hogy az idén még nagyobb jövedelmet hozzon a szőlő, szántó, meghonosodjék az állattenyésztés, s kevesebb gond legyen a közösségben. Könyvében majdnem ezerre rúg a munkaegységek szá ma, s ez nagyon szép bizonyíték arra, hogy családjával együtt milyen példamutatóan dolgozott az elmúlt évben. Lakásán nem ritkán éjjel is cseng a „tábori telefon”, amely a szövetkezet üzemegységével van összeköttetésben. Ilyenkor hiába reklamál a család, előkerül a bőr oldaltáska, a rövid mikádó kabát s a családfő indul, hogy eleget tegyen feladatának. Igaz, Potoczki János nem vitt véghez semmiféle nagy hőstettet, mégis kivívta az emberek elismerését, bár vannak, akik rossz szemmel nézik tevékenységét (akiknek nem adott jogtalanul nagyobb területű háztájit), de a falu többsége munkáján, fáradhatatlanságán mérte le a szövetkezet második emberének értékét, s együtt dolgozik, örül vele az iis, akit a szövetkezés első heteiben úgy kellett nógatni a munkára. A zt mondják: rövidesen ** taggyűlés elé kerül Potoczki János tagjelölt felvételi kérelme. Ezzel tulajdonképpen egy tényre teszik fel a pontot mármint arra, hogy Potoczki János haladószellemű vezető, méltó a párttagságra, hiszen már tetteiben bebizonyította: kommunista módon akar és tud élni, dolgozni. Kovács Endre A beszámolóhoz sokan szóltak hozzá. Képünkön Hegedűs Jánosné, a hatvani Lenin Tas ■baromfitenyésztője szól hozzá az elhangzott beszámolóhoz. Kiss Andorné Feldebrőről ■érkezett a megyei tanácsko- ásra, hogy problémáiról beszéljen az értekezleten. (Foto: Fényszöv.) ^WAWWIA\VWVAWWVWVMr