Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

NÉPÚJSÁG 1962. március 9., péntek ff mm Hatásos propaganda A baleset elleni küzdelem­nek igen sok módját, formáját ismerjük. A legügyesebb és legötletesebb megoldással ed­dig a Borsodnádasdi Lemez­gyárban, megyénk határain túl járva találkoztunk. Az ónozóban, szembetűnő helyen, hogy mindenki láthassa, he­lyeztek el egy lemezből ké­szült, kis formájú ládát; a lá­da belsejében villanykörték égnek, s ezek világítják meg a lemezből kivágott számokat, betűket: „az üzemben 28 nap­ja nem volt baleset!” A szá­mokat természetesen váltogat­ni lehet. Hatásos és igen meg­győző propaganda! (kyd) — ROMÁN küldöttség láto­gatott el pénteken a nagyré- dei Szőlőskert Termelőszövet­kezetbe. A vendégek tanulmá­nyozták a tsz belső életét, és azt, hogy a tsz hogyan gazdál­kodik a pénzével. — A PÉTERVÄSÄRI járás termelőszövetkezeteinek tisz­ta vagyona az utóbbi két esztendőben szép emelkedést mutat. 1960-ban az egy ka- tasztrális holdra eső tiszta szövetkezeti vagyon 1592 fo­rint volt, ez az összeg 1961- ben 424 forinttal nőtt. — AZ ELSŐ esztendő sikeres lezárása után most újabb mér­földkőhöz érkeztek az abasári Rákóczi Tsz tagjai tevékenysé­gük során. Március 10-én ren­dezik meg tervjóváhagyó köz­gyűlésüket, amelyen meghatá­rozzák, milyen mértékben fej­lesztik tovább közös gazdasá­gukat ebben az évben. miutorn Egerben este 7 órakor: Dódi (szelvénybérlet) Tarnaőrsön este 7 órakor: Párizsi vendég HALÁLTUSA A kisipari szövetkezetek eg­ri kultúrcsoportja bemutatta Dympha Cusack Haláltusa cí­mű darabját. Dympha Cusack ausztrál írónő vígjátéknak tartja a darabot, s ezt a felfogását na­gyon kevesen osztják vele. S valóban, a darabból még a vígjátékírói szándék sem' de­rül ki. Témája eléggé különös, s potenciálisan talán magában is rejti egy közepes vígjáték lehetőségeit. De még ezek is rejtve maradnak. A mese: Theodor Cyztelnik, az ötödik dimenzionalizmus filozófiájának megalkotója, meggyőzi Mark Garettet, a jó- nevü írót az élet értelmetlen­ségéről, s rábeszéli, hogy le­gyen öngyilkos. Garret el is határozza a „megdicsőülést”, s erről á szándékáról még fele­sége, a szépséges Miradna, s apósa, dr. Paul Hamer sem tudja lebeszélni. Theodor Cyztelniket nemcsak az érdek­li, hogy mielőbb megtalálja azt az embert, akit az ő esz­tétikai filozófiája öngyilkos­ságra késztet, hanem azt is, hogy megkaparinthassa Gar­ret remek villáját. Rossz, érdektelen darab. Nincs benne egy szellemes párbeszéd, egy jól csattanó riposzt, s az író és a fordító közös erővel tüntetik el, hagy­ják kihasználatlanul a „menet­közben adódó lehetőségeket.” Emellet a darab témája sem olyan, hogy lekötné a nézők figyelmét, legalábbis a magyar nézőket. A néző ül és vár. Már az első felvonás után sejti, hogy ennyi lapos közhely és sivár ese- ménytelenség után már semmi jót nem várhat, s ebben nem csalódik később sem. De hogyan jutott a KI- SZÖV jobb sorsra érdemes kultúrcsoportja arra a gondo­latra, hogy ezt a darabot meg­tanulja? — A budapesti köz­pont javasolta a felületes si­kereket hajhászó magyar víg­játékok helyett. Ezenkívül semmi egyéb nem érvéi a vá­lasztás mellett. S a szereplők? Krajcsovics András, Hanus Klára, Kiss Bé­la, Fodor János, Pál Béla, Nagy Borbála, Tóth Miklós, Molnár Gáborné és Rávai Jó­zsef hősiesen küszködtek a darabbal, nem rajtuk múlott, hogy sikertelenül. Több szere­pet már a negyedik-ötödik „vállalkozó” vitt színre, elő­deik kiábrándultak a darab­ból. S ha már mindenki elfo­gadta, helyesnek tartotta a darabot, miért nem szólt a „szakma nevében” Kozaróczy József, a színház rendezője? Az ő rendezői munkája egyéb­ként is elég felületes, nehezen mozgatja a kilenc szereplőt, s emellett „agyonbeszélteti’ őket. A KISZÖV kultúrcsoport előadása érdeklődésre tartha­tott számot. A szereplők meg is tettek mindent a sikerért, de mikor mindenki: író, for­dító, rendező összefogott elle­nük, — ők sem tehetnek sem­mit. Nem változtathattak azon, hogy a darab a néző tusája volt — az unalommal... Krajczár Imre „Idézés" a Hatvani Irodalmi Színpad új műsoráról ka Kálmán vállalta, míg a vé­dői székben Kanyó Gábor fog­lalt helyet. — Ha a védő ar­ra hivatkozott, hogy az „em­ber” ügyességével, rátermett­ségével és értelmével széppé, kedvessé tudta varázsolni a világot, hidakat, gyárakat épí­tett, az ügyész nyomban ellen­érveket sorakoztatott fel: a nyilat, a mérget, és az atom­energiát, amivel az „ember” le akarja rombolni és meg akarja semmisíteni, amit al­kotott. Végeredményben a tárgya­lás tanúi és a helyszíni eljá­rás, az utcán meghallgatott emberek bizonyították a nagy igazságot: minden fejlődést je­lent az ember életében, széle­síti látókörét, mélyíti művelt­ségét és rádöbbenti arra, hogy a furfangos és csodálatos ta­lálmányok is a békés fejlő­dés szolgálatába, az „ember” boldogulásának elérésébe állít­hatók. Az újszerűén megrendezett műsor nagy sikert aratott és ebben részük volt azoknak a szereplőknek is, akik a kisebb alakításokban léptek színre: dr. Tompa József, Bogáti Klá­ri, Kecskés Károly, a Halmos­testvérpár, Fülöp Katalin és Faragó István. Ha a műsort sikerül még alaposabban kidolgozni, az iro­dalmi színpadok országos fesz­tiválján a hatvaniak komoly vetélytársak lesznek. (r) Üj műsorral mutatkozott be a Hatvani Vörösmarty Műve­lődési Ház Irodalmi Színpada. A verses összeállítás Szívós József, dr. Ripka Kálmán és Kanyó Gábor rendezésében az Idézés címet viselte. Az új műsort ez alkalommal nem a nagyközönségnek mu­tatták be, ugyanis szakmai bemutató volt, amelyen a me­gye területén működő irodal­mi színpadok és színjátszó csoportok vezetői jelentek meg. Az irodalmi színpad ezzel a műsorral készül az országos fesztiválra is. A műsor egy furcsa, de öt­letesen megrendezett bírósági tárgyalást mutat be, ahol a vádlottak padján ott ül maga az „ember”. Ott áll az élet bírósága előtt, rossz és jó ol­dalaival egyaránt, hogy bebi­zonyítsa, ő az alfa és az ome­ga, s az élet harcain, nehéz­ségein keresztül jut el győ­zelmesen a boldogsághoz, az élet értelméhez, cselekedetei haladást jelentenek az emberi társadalom fejlődése szem­pontjából. Szívós József megragadóan alakította ezt a figurát és sza­vaival, játékával valóban ki­fejezte az igazi mondanivalót. Benne a néző ráismert arra az „emberre”, akit a műsor, kö­zéppontjába állítva valóban be akart mutatni. Az ügyész szerepét dr. Rip­1962. MÁRCIUS 9., PÉNTEK: FRANCISKA 70 évvel ezelőtt, 1892 márciusá­ban született ARTHUR HONEG­GER svájci származású francia zeneszerző. Stílusa a modern fran­cia és német irányzat között áll. Első világsikert elért műve a Dá­vid király című oratórium. Későb­bi művei neoklasszikus jellegűek (Judith, Antigone, Húsvéti Kantá­ié, Jeanne D’arc a máglyán). To­vábbi művei közül megemlítjük az Amphion című énekes balettet és szimfóniái közül a modern Rugby „sport”-szimfóniát. Érdekes találmányok és felfedezések: A Kanada északnyugati részén ARTHUR HONEGGER fekvő Új-Founland hatalmas szi­getét 465 évvel ezelőtt, 1497-ben JOHN CABOT (Giovanni Caboto), olasz származású angol tenge­rész fedezte fel. Az Üj-Guinea és Celebesz között fekvő Maluku-szigeteken, mint az első európai, JUAN SEARRANO portugál tengerész, Ma- gellán expedíciójának tagja szállt partra. Restaumat — a jövő szakácsa A háziasszonyok, de az agg­legények is szerte a világon örömmel fogadták a New York-i Continental Venging Machine Corp. bejelentését, hogy ezentúl — nem kell főzni! Mindent elintéz a Restau­mat! A gyár elhatározta, hogy a technika vívmányait azok szolgálatába állítja, akiknek nincs idejük, akik buszállomásoknál várakoznak, sőt, kórházban fekszenek, vagy iskolába járnak. Remé­lik, hogy hamarosan 25—30 millió dolgozó étkezik majd „Restaumat”-okból, mert az éhes embernek nem kell egye­bet tennie, csak megnyomni a megfelelő gombot, és az automata fűszerezi, keveri, gamírozza és tálalja a kívánt ételeket. A húst, a zöldséget és a köreteket mélyhűtött ál­lapotban kell behelyezni a gépbe, majd be kell dobni a megfelelő érmét és készen áll a mesebeli „terülj asztalkám”. FELHÍVÁS A Heves megyei Tanács V. B. Idegenforgalmi Hivatala fel­hívja Eger város lakosságát, hogy aki lakását az 1962. év­ben a „fizetővendéglátó szolgá­latiba be óhajtja kapcsolni, szerződés megkötése végett a hivatalnál (Eger, Bajcsy-Zsi- linszky utca 9. sz. alatt) legké­sőbb március hó 25-ig jelent­kezzen. A városi tanács rendel­kezése értelmében szállást évben üdülők, vagy átvonulok részére csalt azok adhatnak, akik fizetővendéglátó szolgá­latba fenti módon ' bekapcso­lódtak. A szerződés feltételei­ről, a szobabérekről, stb., a hi­vatal — a hivatalos órák alatt — részletes ' felvilágosítást nyújt. Megyei (x) Idegenforgalmi Hivatal 4«!1IIIIIII!IIIIIII11IIIII11IIII!1I11I Ilii II llllll 111 Ml Hl li| IIII1V11II11111111111111111111111111111111 HIHI lllliiill || llllillllli || iiKiilHliiluillI min Hl Hl || Hllii in ||il|||||llI||l||ll|l||I||l!||||I|||ll!IIIIIIi> |.;»I||I11MIII III ■! 1 ■lllllllll li ■ 11« 111 Mini II ■ ttlll lllll 11 III MBU I lllilllllll IIIIIIIII 111 ■ ll*i:«UIUIlllll tliaiiaillllBlil lllllllilll lUIUIUIIIIUIUIIIIIIIIIIIIiaitlI?» A napokban egy igen érde­kes és hasznos tanácskozást tartottak Bélapátfalván. Ezen a megbeszélésen jelen voltak a megyei vöröskereszt, a járá­si pártbizottság, valamint a járási nőtanács képviselői is, akik a község párt-, állami- és tömegszervezeti vezetőkkel együtt a cigánykérdés megol­dásáról, az e téren eddig elért eredményekről, a további fel­adatokról beszélgettek. Ma már a cigánycsaládok kilencven százaléka dolgozik A községi tanács képviselője elmondotta a tanácskozáson, hogy Bélapátfalván ötvenhat cigánycsalád él, összesen 202 fő. Beszélt arról, hogy az el­múlt öt-hat esztendőben lénye­ges változás ment végbe a ci­gányság életében, hiszen akkor a családfenntartók fele sem dolgozott, ma pedig már több mint kilencven százalékuk rendes, sőt, rendszeres mun­kaviszonyban áll, dolgozik. A cigányoknak képviselőjük, ta­nácstagjuk van a községi ta­nácsban, Botos Sándor szemé­lyében, aki rendszeresen részt vesz az üléseken, ott felszó­lal, javaslatokat, indítványokat tesz. Jelentős fejlődésnek te­kinthető az is, hogy ma már a telep házainak 90—95 száza­lékában villanyvilágítás van. A további eredmények el­érése érdekében azonban fon­tosnak és szükségesnek tart­Hogyan oldják meg a cigánykérdést Bélapátfalván? ja a községi tanács, hogy tel­jesen megszűnjék a vándorlás és minden munkabíró ember a lehető legrövidebb időn belül munkába álljon, mert az a ta­pasztalat, hogy azok a csalá­dok, amelyek rendszeresen dolgoznak, viszonylag rövid időn belül emelkednek fel ar­ra a kulturális szintre, amely­nek elérése valamennyi ci­gánycsaládnak fontos és sür­gető. „Emberséggel, neveléssel, aktív segítséggel érhetjük el a célt." A fenti szavaikat a község orvosa mondta, aki szintén világosan látja a problémát, az eredményeket, de a további tennivalókat is. Jólesett halla­ni, amint arról szólott, hogy azok a családok, amelyek már dolgoznak, azokkal nincs to­vább baj. Házuktája többnyi­re rendes, ágyuk, ágyneműjük is tiszta, az asszonyok rend­szeresen mosnak,, takarítanak, a gyerekek rendesen járnak iskolába. A munka, a rendsze­res munka, az emberi közösség átformálja, átalakítja életüket, viszont azok, akik még ma sem kaptak munkát, vagy egy­szerűen nem akarnak dolgoz­ni, vándorolnak, számtalanszor okoznak gondot a község ve­zetőinek. Érdekes és hasznos javaslatot is tett a község or­vosa, amikor indítványozta, hogy a munkaviszonyban ál­ló, életüket megváltoztató ci­gánycsaládoknak tegye lehető­vé a tanács, hogy beköltöz­hessenek a faluba, ott kapja­nak házhelyet, építkezhesse­nek. — Emberséggel, türelmes ne­veléssel, aktív segítséggel nem egy csapásra bár, de megold­ható a cigánykérdés Bélapát­falván is, — hangsúlyozta a fiatal orvos, aki, mint szavad­ból kitűnik, maga is jó isme­rője életüknek. Többségük megállja helyét a cementgyárban is A Bélapátfalvi Cementgyár párt- és szakszervezeti vezetői szintén szót kértek a tanácsko­záson és elmondották, hogy ma már 45 olyan cigány dol­gozója van a gyárnak, akik szakszervezeti tagok, sőt, akik részt is vesznek a vitákon, gyűléseken. — Itt is szemmel látható az eredmény — mondja az üzem üb-titkára, hiszen ezek az em­berek eleinte elszökdöstek a szakszervezeti gyűlésekről, ké­sőbb már ottmaradtak, de hall­gattak, ma pedig hozzászólnak, javasolnak, bírálnak. A ci- gánydolgozók többsége meg­állja a helyét a gyárban és nem egy olyan ember van már, mint Botos Sándor, aki immár 11 éve becsülettel látja el munkáját. Szép példája a közösség segíteni akarásának az is, hogy az egyik brigád közösen tanítja meg írni, ol­vasni az egyik brigádtagot, aki munkahelyén egyébként szor­galmasan dolgozik, és most ismerkedik csak a betűvetés­sel. A gyár vezetői nyíltan és őszintén beszélnek azonban az eredmények mellett arról is, hogy bőven van még tennivaló a cigányprobléma megoldása terén. Akadnak még mindig olyanok, akiket egyik nap fel­vesznek a gyárba, de egy-két heti munka után önkényesen távoznak, majd két hónap múlva újra felbukkannak, munkát keresnek. A lényeg az ő szájukból is világosan kicsendül; türelmes nevelés, rendszeres és állandó munkaviszony, helyhezkötött- ség és sokoldalú társadalmi se­gítés hozhatják csak meg a várt eredményeket a jövőben is. Egyenjogú embernek érzem magam A gyáriak hozzászólása után egy másik kéz lendül a magasba. Botos Sándor tanács­tag, gyári munkás, a cigányok vajdája kér szót. Arca hirtelen a szemek fókuszába kerül, mindenki kíváncsi véleményé­re, felszólalására. Botos Sán­dor még egy-két pillanatig fürkészi jegyzetfüzetét, aztán világos és kerek mondatokban, magabiztosan beszél, válaszol a közbevetett kérdésekre. — Először az eredményekről beszélek, amelyeket elértünk — mondja, s a jegyzetfüzetből előkerül a statisztika. Ma a község cigányságának több mint kilencven százaléka dol­gozik a 8—10 év előtti 30—35 százalékkal szemben. Az öt­venhat család 70 százalékának van rádiója, ezeknek a készü­lékeknek 2Ó százaléka világ- vevő. A cigány lakosság közül 25 személy rendszeres olvasó­ja a községi könyvtárnak... Valaki közbeszól, s megkér­dezi: — Ereznek-e olyat, hogy va­laki, vagy valakik lenézik a cigányokat? A válasz meglepően értel­mes és világos. — Egyenjogú embernek ér­zem magam, és minden olyan társam, aki rendszeresen dol­gozik, kulturáltan él, és vi­selkedik. Ezekkel az emberek­kel szívesen beszélgetnek a fa­lusiak, bejárnak a kultúrház- ba, asszonyaink is szívesen el­beszélgetnek, de azokat, akik lógnák a munka elől, akik csa­varognak, itt, amott is van fe­leségük, gyerekük, részegesek, verekszenek, piszkosak, azokat mi magunk is megvetjük, nem érthetünk velük egyet, s ter­mészetesen mások sem szíve­sen barátkoznak velük. „Nem azért, mert cigányok”, hanem azért, mert piszkosak, könnyű­szerrel, nem mindig becsület­tel élők. Az értelmes, világos szavak után előkerülnek a ja­vaslatok is: a gyári felvertei alkalmával iparkodjon a veze­tőség több munkát kérő ci­gányt felvenni. A bizalmatlan­ság —, amely sokszor jogos — ne legyen általánosított. He­lyes az a javaslat is, hogy a rendesen, rendezetten élő csa­ládok betelepülhessenek a fa­luba. A tanácskozáson mindenki élénk figyelemmel hallgatja Botos Sándor tanácstag felszó­lalását, majd utána kér szót az iskolaigazgató, a védőnő, a kultúrotthon-vezető, a rendőr­ség képviselője, s a többiek. Hozzászólásaikból eredmények és hibák, remények és aggá­lyok csendülnek. Valamennyiük szavából fel­csendül a segíteniakarás, a probléma megoldására való elszánt törekvés. Mindnyájan egy olyan horderejű társadal­mi feladatot akarnak közösen megoldani, amellyel fez elmúlt társadalmi rend legfeljebb csak barbár módra kísérlete­zett és irtani, tűzzel-vassal pusztítani akarta azokat, aki­ket a szocialista társadalmi rend, a dolgozó nép állama most áldozattal és emberség­gel, neveléssel és jó szóval emel fel a dolgozó milliók nagy családjába, Szalay István Vasárnap indul * a uj regenye Izgalmas történet a fasizmus kulisszatitkaiból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents