Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-09 / 57. szám

196?. március 9., péntek

9EPOJ8ÄG

s

Megyénk iparvezetőinek tanácskozásáról

(Folytatás az 1. oldalról) adatokat, kellően mérlegelve a hiányosságokat, üzemeink pártszervezeteinek, szakszerve. zéieinek és KlSZ-bizottságai- nak sokkal alaposabban kell munkájukat összehangolni, a dolgozókat állandóan tájékoztatni kell a legfontosabb feladatokról. Ennek egyik jó módszere az ipari agitáció megszervezése, helyes útra terelése. Mindig idejében szabjuk meg a legfontosabb feladatokat és ezek sikeres megoldására kérjük a dolgozók támogatását. Üzemi pártszervezeteink és tömegszervezeteink sok helyen még nem látják tisztán, hogy a szocializmus

alapjai lerakásának befejezése, a szocializmus felépítése jói szervezett üzemek kialakítatását, párthoz hű, magas szak- képzettségű, művelt dolgozók nevelését teszi szükségessé.

Tudatos és szervezett versenyt

A vezetőknek sokkal többet kell törődniök a munkások egészség- és balesetvédelmével és helyés irányba kell terelni a munkaversenyt is. Az egyéni versenyt, a brigádok és a szocialista munkabrigádok versenyvállalását tudatoHozzászólások és a vita:

Zimándi Mátyás elvtárs előadását pár perces szünet követte. Zsongott a nagy tanácsterem és több helyen hallottuk a megjegyzést: a múlt évi próbát kiálltuk, de az idén nehezebb lesz... Az értekezlet részt vevői régi ismerősöket köszöntöttek és sokan megragadták az alkalmat, hogy a társvállalattal vitás dolgokat beszéljenek meg, ezt-azt elintézzenek. Aztán újra megteltek a széksorok, folytatódott az iparvezetők tanácskozása.

Ursitz József, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt főmérnöke a műszaki brigád és a maga nevében köszönetét mondott az elismerésért és hozzátette, hogy a két curkogyámak nyújtott segítség a kölcsönös együttműködés kötelezettségének elvéből fakadt. Majd szólt a szénbányák — különösen a külfejtés — jelenlegi problémáiról és ígéretet tett, hogy az év elején mutatkozó nehézségeket az intézkedési tervek következetes betartásával leküzdik.

Földi József, a Selypi Cukorgyár, Kapaló Sándor, a gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalat igazgatója üzemük fontos és sajátságos problémáit ismertették. A vállalat erejét és lehetőségét meghaladó ügyekben — beruházások, kísérletek, hitelátcsoportosítás — a felsőbb pártszervek segítségét kérték.

A legfőbb biztosíték: a vezetés

színvonalának javítása

Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára, köszönetét és elismerését fejezte ki az eddigi eredményekért megyénk munkásainak, az ipar vezetőinek. Mi volt az elmúlt évi eredmények titka és a további előrehaladás záloga? A párt gazdaságpolitikája, egész politikája helyes, ezt a politikát a dolgozó emberek helyeslik és támogatják. A párt tűzetése és a tömegek aktív támogatása nélkül ilyen sikereket nem érhettünk volna el. Ezt bizonyítja a tavalyi normarendezés, a beszámoló és a hivatalos jelentések minden adata. Ez a legfőbb tanulság. A feladatok egységes értelmezése és egységes végrehajtásának szükségességét tartsák szem előtt pártszervezeteink, a szakszervezetek és a gazdasági vezetők.

Hazai Béla elvtárs, aki az MSZMP Központi Bizottsága nevében üdvözölte a tanácskozást, megállapította, hogy 1961-ben áttörést sikerült elérni a káros mennyiségi szemlélet felszámolásában. Putnoki elvtárs ehhez hozzáfűzte, hogy új szemléletre van szükség a gazdasági elemző munkában, gyökeresen változtatnunk, javítanunk kell a vezetés színvonalát. Nem elég, ha azt mondjuk, hogy 100 százalék volt a terv és ezt 101 százalékra teljesítettük. Nem elég a létszám és a béralap szemmel kísérése.

Igazgatóknak, párttitkároknak, a szakszervezeti bizottságoknak közgazdasági elemzéseket kell végezniük. Mélyrehatóan, szinte tudományos módszerekkel és alapossággal vizsgálni kell, hogyan, milyen minőségben, milyen választékban jött létre a termék, mit mutat az önköltség, az anyag- norma, az idő- és a teljesítménybérek aránya, milyen új esrfsizök és milyen hatásfokkal léptek be a termelésbe, mit tettünk és mit mulasztottunk el a korszerű technológia alkalmazásában, a műszaki fejlesztési tervek teljesítésében, hogyan állunk az újítások hasznosításával?

Milyen feladatok előtt áll iparunk az idén? Nyolc százalékkal többet kell termelnünk, 5,4 százalékkal kell növelni a termelékenységet, négy százalékkal emelkedjék a lakosság fogyasztása és 2,5 százalékkal növekedjék a reálbér. Minden vezető és munkás lássa, hogy ezek a számok összefüggenek, ennek megfelelően kell alakítanunk munkánkat, ezekből kell kiindulni, amikor az idei feladatokat akarjuk megszabni.

A műszaki fejlesztés

A siker lehetőségeinek megkeresése most nehezebb, mint tavaly volt. Az idén nem áll rendelkezésünkre a normarendezésben megnyilvánuló nagy hajtóerő. A megyére eső nép- gazdasági feladatokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha következetesen megoldjuk a műszaki fejlesztés, a korszerű technológia sürgető problémáit. Putnoki és Hazai elvtársak hangsúlyozták, hogy a bizalom légkörét kell megteremteni a politikai-gazdasági vezetők és a műszaki dolgozók között. Le kell küzdeni a bizalmatlanságot, mert ez akadá. lyozza a kísérleteket, gátolja az alkotó tevékenység kibontakozását, késlelteti előrehaladásunkat.

A készletgazdálkodásról és határidőkről

Putnoki elvtárs hangsúlyozta és szemléltető gyakorlati példákkal bizonyította, hogy milyen fontos a megfontolt, ésszerű készletgazdálkodás. Ez igazgatói hatáskör. Ha gazdasági vezetőink látják a hibákat, oldják meg — huzavona és késedelem nélkül, mert súlyos milliók úsznak el a korszerűtlenné váló alkatrészekkel, a kiselejtezett anyaggal és szerszámokkal.

Évről évre megismétlődik, hogy augusztusra tervezzek egy-egy termelő objektum megvalósulását. Aztán kitűnik, hogy áldomást csak a következő év februárjában ihatunk. De addig fizet a népgazdaság! A határidő eltolódásának mindnyájan kárát vallják.

A tbc ellen — tervszerűen és teljes erővel

Mátraházán megbeszélést tartottak megyénk tüdőbeteggondozó orvosai, közvetlen munkatársaik, a miskolci, balassagyarmati szakorvosok, két megyei főorvos, és a Mátraházi Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet több szakorvosa.

Az egybegyűltek egyetlen célja volt, hogy hasznosítsák az elmúlt év munkájának tapasztalatait, a tudományos megfigyeléseket közkinccsé tegyék és kijelöljék a soron- levő teendőket.

Dr. Varga János, a Mátraházi Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet adjunktusa tartotta az első előadást „A rendszertelen ambuláns gátlószeres kezelés kihatása a gyógyintézeti kezelés eredményeire” címmel. Azok közül a tüdőbetegek közül, akik rendsszeresen szedték az orvos által elrendelt gyógyszert, 77,9 százalék gyógyult meg, míg akik szedtek ugyan gyógyszert, de kihagyásokkal, rendszertelenül — azoknak csupán 46,3 százalékát sikerült meggyógyítani. Tehát ezért fontos az orvosi előírások pontos betartása.

Megyénkben jelenleg 98 tüdőbeteg vár gyógyintézeti beutalásra. Kevá3 a hely, de örvendetes, hogy hamarosan 75 ággyal bővül a mátraházi gyógyintézet. Kevés a férőhely, éppen ezért tűrhetetlen, hogy Budapestről olyan betegeket küldenek Mátraházára, akiknek gyógyintézeti elhelyezését tüdőbeli állapotuk, sem szociális helyzetük azt feltétlenül nem kívánja meg.

Dr. Patakfalvi István megyei igazgató főorvos részletesen ismertette és értékelte a Heves megyei tbc-gondozó intézetek 1961. évi munkáját. Lényeges eredményként említette, hogy a tüdőbetegek gyógyítása terén az utolsó helyről a jó közepesek közé küzdötte fel magát megyénk. Az elmúlt évben 94 ezer emyő- képszűrést végeztek megyénkben és ezt tovább kell fo* kozni, hogy az ismeretlen betegeket felkutathassák. Minél előbb tbc-s szociális otthont kell létesíteni a nem gyógyítható, valamint öreg, fertőző betegek részére.

Húsz táblázat függött a felon, s ezek kicsinyített mását, a tanulságos adatokat tartalmazó diagramokat és a cselekvésre ösztönző kimutatásokat már jóval korábbam megkapták a járási gondozók vezetői. A diagramok le, vagy felfelé ívelő görbéje, a százaié, kok, vagy á tizedek az elmúlt időszak hősi küzdelmeire utalnak, a szakembereknek bőséges vitaanyaggal szolgálnak éa útmutatást adtak a tbc gondozó orvosainak, további munkájukhoz.

Meleghangú elismerést és az értékezlet részvevőinek tapsát fogadta dr. Répássy Károly, a hatvani tbc-gondozó vezetője, aki vándorzászlót kapott a* elmúlt évi kiváló munkáért

Dr. Lányi Andor, a Mátraházi Állami Tüdőbeteg Gyógyintézet igazgató-főorvosa hozzászólásával kiegészítette az elhangzott előadásokat, majd dr. Somi Kovács Tibor, az Országos Korányi Tbc Intézet főorvosa több időszerű, szakmai kérdésre hívta fel az értekezlet részvevőinek figyelmét. A vita során megyénk minden járási tüdőbeteg-gondozójának orvosa felszólalt. Hasznos tapasztalatokat mondottak el és tanácsokat kértek a legújabb tudományos és módszertani kérdésekben.

Érdekes és rendkívül tanulságos volt a mátraházi orvos- tanácskozás. Biztató az egyik felszólaló kijelentése, hogy a tbc felszámolása világméretekben is aktuálissá vált. Biztató és megnyugtató, hogy a tüdőbeteg-gyógyítás a mi megyénkben is jó kezekben van.

F. L.

240 olvasója van

a Mátravidéki Erőmű könyvtárának

A Mátravidéki Erőmű Könyvtára tízéves múltra tekinthet vissza. Ez alatt az idő alatt népszerű lett a könyvtár, az olvasók már sok könyvet „szétolvastak”. Ezek pótlásáról is gondoskodik a művelődési otthon, s az eddigi évi 4000 forintról 6000-re emelte fel a könyvbeszerzési keretet. így a kiselejtezett könyvek helyett állandóan tudnak friss olvasnivalót adni az emberek kezébe.

Az országban ma már a lakosságnak több mint 10 százaléka rendszeres könyvtári olvasó, az erőmű lakótelepének eredménye ennék a kétszerese, 240 főt tesz ki az olvasók száma.

A 240 olvasó az elmúlt évben majdnem négyezer kötet — pontosan 3995 — könyv közül válogathatott. Egy-egy olvasó átlag 35 könyvet olvasott — a a könyvtárállományból a múlt évben. (Cenkvári)

A munkaverseny

Furucz János, a Szakszervezet Heves megyei Tanácsának vezető titkára kifejtette, hogy a Politikai Bizottság októberi határozatainak végrehajtására egységes terveket dolgoztunk ki és egységes erőkifejtést tanúsítottunk a feladatok végrehajtásában. Sikerrel megoldottuk, amit tavaly ránk bíztak. Az idén nem lesz általános normarendezés. De látnunk kell már most, hogy hová jutunk el 1962. végére. Megegyeztünk, hogy pontosan felmérjük, hogy a terv teljesítéséhez mennyi normaóra szükséges, mennyi áll rendelkezésünkre az adott létszámból és mit kell biztosítani műszaki fejlesztésből, újításokból és üzemszervezésből. Itt, ennél a pontnál kell a munkaverseny lényegét megragadni. Nem vezethet eredményre és sikerre, ha csak úgy általában biztatjuk munkaversenyre a dolgoSZERDA délelőtt Egerben, a SZOT-székház kultúrtermében a Heves megyei Nőtanács rendezésében tanácskozást tartottak megyénk legjobb baromfi- tenyésztő tsz-asszonyai. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben helyet foglalt Putnoki László, a megyei pártbizottság első titkára, Turgonyi Júlia, az Országc® Nőtanács művelődési osztályának vezetője, Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese, Tamás László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, Aíisi Sándor, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkára, Bartölák Mihály, a MÉSZÖV elnöke, és Horváth Nándorné, a nőtanács megyei titkára.

A tanácskozást Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg, aki a nemzetközi nőnap alkalmából üdvözölte a jelenlevő termelőszövetkezeti asszonyokat, sok sikert kívánt a tanácskozásukhoz, majd felkérte Horváth Nándornét, a megyei nőtanács titkárát, hogy tartsa meg beszámolóját.

Az előadó bevezetőjében elmondotta, hogy ezelőtt egy évvel ugyanezen a helyen gyűltek össze Heves megye tsz- asszonyai, hogy megbeszéljék a nőmozgalom előtt álló múlt évi feladatokat.' Most, a mai tanácskozásnak feladata pedig az, hogy a kitűzött feladatok végrehajtását értékelje.

Az előadó elmondotta, hogy a múlt évi terv 42 vagon árubaromfi, és 11 millió tojás eladását irta élő a népgazdaság

Megyénk baromfitenyésztői sikeresen teljesítették múlt évi vállalásukat

asszonyoknak a nemzetközi nőnap alkalmából, majd azokról az eredményekről szólt, amelyek megyénk baromfitenyésztő asszonyainak áldozatos munkáját dicsérik. Az eredménye^ két összegezve, kijelentette, hogy az asszonyok közreműködése nélkül megyénkben nem létezhetne egészségesen egyetlenegy termelőszövetkezet sem* Éppen ezért — mivel az elmúlt egy év alatt az asszonyok bebizonyították, hogy jól tudnak dolgozni — nagyobb jogok illetik meg őket ebben az évben minden szövetkezetben, mint ezelőtt bármikor.

Putnoki elvtárs arról az áldatlan állapotról is beszélt, amely még mindig fennáll a tsz-asszonyok és a férfi tsz-ta- gok között. Sok helyütt lebecsülik az asszonyokat, sőt, nem fizették ki a munkájuk után járó — megérdemelt — munkaegységet sem. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell!

Az utolsó felszólaló — Turgonyi Júlia, az Országos Nőtanács osztályvezetője — a Heves megyei asszonyok helytállását méltatta.

A FELSZÓLALÁSOKRA

Horváth Nándorné, a megyei nőlánács titkára válaszolt, majd sor került a baromfitenyésztésben legjobb eredményt elért tsz-tag asszonvok megjulalma- zására. Egy-egy mosógépet kapott Nagyfüged, Tarnazsadány. Komló, Kál. Makiár községi nőtanácsa 1961. évi\ munkájáért. Ezenkívül többen pénzjutalomban: ketl—i pedig egyhetes csehszlovákiai társasuk zásban részesülnek. — f 4, —

ft

évben mindent el kell követnünk, hogy az 57 vagon tervezett árubaromfi-értékesítés mellett a közel tíz és fél millió darab tojástervünk teljesítésének is eleget tudjunk tenni. Az idén nagyobb feladatok állnak előttünk, mint 1961-ben, de több a szakember, több a gyakorlati tapasztalat, és több a helyiség számban és minőségben is, ahol a baromfiakat nevelni lehet.

Végezetül sok sikert kívánt az idei tervek végrehajtásához.

EZUTÁN a hozzászólásokra került sor. Elsőnek Nagy Józsefije atkári asszony emelkedett szólásra. A baromfi- tenyésztés múlt évi tapasztalatairól, s annak felhasználásáról beszélt. Kiss Andorné feldebröi tsz-tag pedig a baromfitenyésztői tanfolyam hasznosságát méltatta felszólalásában. Kovács József né, tarnazsadányi községi nőtanácselnök, a hevesi járás asszonyainak országos versenyfelhívását ismertette meg a jelenlevőkkel. (A Versenykihívást későbbi lapszámunkban ismertetni fogjuk.)

Felszólalt még Elekes Ernőné Nagyfügedről, Hegedűs János- né Hatvanból, és Ferenczi Ti- borné Bélapátfalváról.

Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is szót kért a vitában. Jókívánságait fejezte ki a jelenlevő

részére. Ezzel szemben a megye termelőszövetkezetei — a baromfitenyésztő tsz-asszonyok jóvoltából — ezt a tervet sikeresen túlteljesítették. 42 vagon helyett 72 vagon árubaromfit adtak át az elmúlt évben a megye termelőszövetkezetei és háztáji gazdaságai a népgazdaságnak, amely 173 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Különösen a hevesi járás asszonyai tettek ki magukért, mert tervüket 280 százalékra teljesítették.

AZ ELŐADÓ ezután szólt a naposcsibe- és a férőhely- hiány leküzdéséért folytatott sikeres harcukról is. A baromfitenyésztőik önfeláldozásának volt köszönhető az, hogy Nagyfügeden például a tervezett 49 mázsa baromfi helyett 426 mázsát adtak el a szövetkezeti gazdák. Ez, közel ezer százalékos teljesítménynek felel meg, pedig sok-sok nehézséggel, akadállyal és problémával kellett megküzdeniök.

Az előadó szólt a múlt évben előfordult hiányosságokról is, majd hangsúlyozta, hogy ebben az évben fokozottan gondoskodni keli a víziszárnyasok, valamint a pulykák tenyésztéséről is.

— Nem teljesítettük a tojástervet — mondotta többek között —, éppen ezért ebben az

zaküldik az italos munkásokat vagy a legsúlyosabb büntetés szabják ki az emberekre, azon nali hatállyal elbocsátják őket Mint a tanácskozásokon megállapították, egyik megoldá: sem jó, mert nem segítik hatékonyan a fegyelem megszilár dulását. Legtöbb helyütt szívesen nyúlnak az utóbbi megoldáshoz, az elbocsátásokhoz Ilyen esetekben nem tartják bt a fokozatosság elvét; nem nézik, volt-e az illető munkásoknak figyelmeztetése, hibáztak-* már máskor is, vagy ez az else botlásuk, hanem mindjárt c legsúlyosabb megtorló intézkedést foganatosítják.

A ruhából nem úgy távolít- ják el a foltot, hogy egyszerűer körülnyírják ollóval! Az embereket nevelni kell. Egyszerű éí könnyű megoldás az elbocsátás. De ami a legkönnyebb, nen biztos, hogy a legjobb is. Égj elhamarkodott, megalapozatlar fegyelmi határozat sok, egyéb ként rendes embert tehet tönkre, változtathat „vándormadárrá”, aki egyik munkahelyről i másikra hányódik. Csak a legindokoltabb esetekben nyúljanak vezetőink a szigorú büntetések formáihoz, de akkoi sem azért, hogy büntessenek. A büntetésekből mindenkor tanulni lehessen, — ezt tartsál szem előtt.

Egyes vezetők önkényeser bírálnak egy-egy fegyelm ügyet, szubjektív indítékok alapján szabnak ki büntetéseket. Előfordul, hogy bár e párt és a szakszervezet vezetői ellenzik az igazgató akaratát mégis mindezek ellenére megszületik a legsúlyosabb döntés Ilyen esetekben a bíróságok állítják vissza — a törvények erejével — a súlyos büntetési kapott dolgozók munkaviszonyát. Felvetődik a kérdés: helyes-e, ha az állam kasszájából fizetjük ki a dolgozóknak a visszamenőleg, a nem munkában letöltött hónapokra járc bért?! A tanácskozás megállapította, hogy ha a dolgozókkal szemben önkényesen járnak el s minden törvényes alap nélkül szüntetik meg munkaviszonyát, a munkában nem töltött hónapokra járó bért annak a vezetőnek kell megfizetni aki önkényeskedésével a dolgozót munkavégzésében gátolta.

Hasznos volt ez a tanácskozás. Bár nem foglalkozhattak sajátos vállalati ügyekkel, kérdésekkel, de komoly, általán« útmutatást kaptak a vezetők az egész megye iparára vonatkozó problémák megoldásában Előrelátó volt ez a tanácskozás! Rámutatott azokra a területekre, ahol javítani kell a problémákon, s a műszert, az iránytűt is megadta hozzá, a feladata most már, hogy ezt a műszert okosan, helyesen használják;

san és szervezetten a legfontosabb feladatokra kell irányítani. A munkaversenyt a termelékenység, a jobb minőség és a gazdaságosabb termelés hajtóerejeként kell felfogni és az alapvető feladatok megoldására, céltudatosan és bátran használjuk az erkölcsi és anyagi ösztönzés lehetőségeit.

A területi bizottságok minden segítséget megadnak. Az üzemek pártszervezetei, a szakszérvezetek, az ifjúsági szervekkel fogjanak össze, kérjék és hasznosítsák a munkások segítségét, és akkor képesek leszünk az idei feladatok sikeres megoldására.

zókat. A műszaki intézkedési tervekre alapozzuk és a legfontosabb feladatok megoldására irányítsuk a versenyvállalásokat. Biztosítani kál a verseny nyilvánosságát, folyamatos értékelését, hatékonyan és bátran alkalmazzuk az

anyagi és erkölcsi ösztönzőket.

Misi Sándor, a KISZ megyei titkára konkrét példákat hozott fel, hogy milyen eszközök és célok helytelenek a fiatalok versenymozgalmában, milyen jelentősége van a falusi fiatalok nevelésének, a

szakma ifjú mestere és a két gép-kezelési mozgalomnak. Tények, adatok bizonyítják, hogy az ifjúság lendületére, szorgalmas munkájára számítani lehet. A gazdasági vezetők igényeljék a fiatalok segítségét.

Jó az, helyes dolog az, ha adatgyűjtésből áll a munkaverseny? — kérdezte Putnoki elvtárs. Ne csak adataink legyenek arra, hogy a munkások 82 százaléka versenyez, aztán, ha megkérdezzük a gépnél, hogy elvtárs, maga kivel versenyez, akkor a munkás bevallja, hogy ő bizony senkivel. Ekkor következik a „magyarázkodás”, hogy az illető éppen a 18 százalék közé tartozik. Az önámításra nincs szükségünk. Széles alapokra támaszkodjék a munkaverseny, a brigádvérseny alapja a tömeges egyéni verseny legyen, s akkor gyorsan mehetünk előre.

A munkafegyelem

A referátumot követő vitában különösen sok szó esett erről a kérdésről. Szinte minden hozzászóló szavaiból kicsendült: ezen a téren van gazdasági életünkben a legtöbb tennivaló. Elszaporodtak az i tallózások. Hogyan próbálnak a munkafegyelem ilyen megsértőivel szemben fellépni? Ha-