Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-07 / 55. szám

1962. március % szerda NÉPÚJSÁG S As apróhirdetések mögött Az üzemi vendéglátó vállalat olcsóvacsora-akciót indít Tegye őszintén szívére a ke­zét: van-e olyan ember, aki ne olvasná el az apróhirdeté­seket is. Van, aki csak egy­szerű kíváncsiságból, van, aki, mert alapos oka van rá: elad, vesz, állást keres... illetve! Miért kevés az állástkereső apróhirdetés? Kezemben a Magyar Nemzet vasárnapi pél­dánya, böngészem az „Állás”- rovatot, aztán megszámolom, nyolcvan állás ügyében adtak le hirdetést, s ebből csak négy az olyan, amelyben valaki ál­lást keres, s abból is egy: csak állást változtatni akar. Jómagam nem nagyon em­lékszem azokra az időkre, amikor az „Állás”-rovat nyolc­van, vagy éppen százhatvan hirdetéséből mind a százhat­van „keres”-ett valamit, ami­be megkapaszkodhatna, ami, ha csak szalmaszál is, de az élet fenntartását, meghosszab­bítását jelentette, amíg vala­hol nem nyílik alkalom egy végleges, lábmegvető kis mun­ka elérésére. Nyilvánvaló, hogy a munkanélküliséget megszüntettük, s úgy vagyunk ezzel, hogy már nem iis hivat­kozunk rá, nem is ejtünk szót róla, még akkor sem, ha va­lamilyen ügyből fakadóan összehasonlítást kívánunk ten­ni a jelen és a múlt között. A munkanélküliség megszűnt ha­zánkban. És mégsem szűnt meg. Éppen az apróhirdetést bön- gészkedve jutott e sorok író­jának eszébe, hogy a több mint hetven állást kínáló hir­detés között egyetlenegy sem volt, amely a nők számára nyújtott volna elhelyezkedési lehetőséget. Jó..., jó — mond­hatná valaki — a szövegben az van például, hogy techni­kust, mérnököt, főkönyvelőt keresünk azonnali belépésre, s nem az, hogy ilyen állásra férfit... Csak fura dolog ám a magyar nyelv, vagy a mi gon­dolataink a furcsák? Mert, ha nincs odaírva az állás mellé, hogy például mémöknő, ak­kor mindenki férfiró górtdol: aki olvassa, az is, aki feladja az apróhirdetést — az is. De, ha még nem így lénne, akkor is általában mennyivel nehe­zebb egy asszonynak más vi­déken levő üzembe menni dol­gozni, távol gyerekétől, család­jától... Ez az, ami az értelmiségi munkát illeti. A szak-, és se­gédmunkán, elsősorban az utóbbiban dolgoznak fiatal nők, ahol van erre lehetőség. De nagyon sok helyen erre sincs. Heves megye ezen a té­ren meglehetősen rosszul áll: a női munkaerők foglalkozta­tása hovatovább megoldhatat­lan feladatnak tűnik. Csak Egerben több százra tehető az olyan asszonyok, vagy lányok száma, akik szívesen elmenné­nek dolgozni... Igaz, ebből a több százból talán töredék az, akinek létérdeke kívánja meg a munkát, s ezeket így, vagy úgy, sikerül is elhelyezni, de a többiek? Gyöngyösön is, Hatvanban is, s másutt is? Hisz dolgozni akarnak, mert jobban akarnak élni, mert azt akarják, hogy közös keresettel tovább emelkedjék a család jóléte, mert... Ne is keressünk rá indokot, egyszerűen dol­gozni akarnak! Ennél hatá­rozottabb indok nem kell... A helyzet azonban az, hogy az egész megyében, alig talál­ni olyan kis-, vagy középüze­met, ahol a nők munkája len­ne az üzem termelésének alap­ja. Egy kézen meg lehetne számolni, hány olyan üzem, s két kézen, hány olyan vállalat van, ahol a nők számára meg­felelő munka van, de itt sincs már munkalehetőség... De hát a termelőszövetkeze­tek, amelyeknek jó része munkaerőhiánnyal küzd?! — Én menjek a termelőszö­vetkezetbe, akinek a kezében sose volt kapa, amikor a fa­luról bejönnek a lányok dol­gozni a városba? — tette fel méltatlankodva a kérdést ez­zel kapcsolatban az egyik ál­lást kéreső asszony, s nem kell nagy megerőltetés ahhoz, hogy igazat adjunk tömören megfogalmazott álláspontjá­nak. Munkanélküliség nincs ha­zánkban, olyan értelemben semmiképpen sem, hogy egy valaki ne dolgozna a család­ból, hogy nyomor, vagy éhezés legyen a „havibére” bárkinek. De olyan értelemben van, hogy az ország számos vidékén, az utóbbi években tudatosan vég­rehajtott ipartelepítési prog­ram következtében csökkenő mértékben ugyan, de még mindig sokan vannak olyanok, s elsősorban nők, akik meg­felelő munkát nem tudnak kapni. Előbb, vagy utóbb segít ezen az ipartelepítési program végrehajtása is, és minden bi­zonnyal segítenek Heves me­gye vezetői is azzal, hogy terv­szerűen, a megye sajátosságai­nak és a nemzetgazdasági ér­dekeknek megfelelően befo­lyásolják a program végrehaj­tását. Ez azonban nem megy az egyik napról a másikra, s ha átmeneti, ha látszólag csak félmegoldásokkal is, de tenni kell a dolgozni akaró asszo­nyokért is, a dolgozó anyák, asszonyok mellett. Joggal vár­hatnának most világmegváltó javaslatokat, de őszintén leír­hatom, ilyen javaslataim alig akadnak, s azok sem világmeg­váltók ... A háziipari szövet­kezet, kézműipari vállalatok bővítése, olyan munkahelyek kijelölése, ahol elsősorban nő­ket kellene foglalkoztatni: úgy vélem, ez volna a járható út a kérdés lehetőségeken belüli megoldásához. Furcsa dolog apróhirdetést „olvasni”, de ezekből a hirde­tési sorokból is kicsendül, mi­lyen alapvető változáson ment keresztül az élet hazánkban. S ez nagy öröm. Csak rajtunk múlik, hogy az örömből ki­szűrjük a még meglevő ürmöt is. (Gy. G.) A SAS Róbert Kennedy, az US el­nökének öccse és egy személy­ben igazságügyminisztere, messze tájakat bejárván, elju­tott Nyugat-Berlinbe is. Itt si­etve megnézte a falat, hideg- háborús beszédeket mondott és kicserélte a nézeteit Willy Brandt nézeteivel. ■Miután „egyenlő értékek” cseréltek gazdát, különösebb károsodás nem ért senkit. Ezt követően Robert Kennedy egy élő fehér- fejű sast ajándékozott Willy Brandtnak. Ebben az a figyel­mét érdemlő, hogy a tengeri sas az USA felségjelvénye. Az továbbá az is, hogy az aján­dékba adott tengeri sas a Willy Brandt nevet kapta. Az egész szertartás nem értelmezhető, csak olyképp, hogy az USA nyugat-berlini érdekeit és fennhatóságát Willy Brandt képviseli. Titoknak ez, persze, már régóta nem titok. Csupán az talányos — némileg —, hogy a Willy Brandtnak elnevezett tengeri sast miért dugták ket­recbe a nyugat-berlini — állat­kertben? —si—or Az üzemi vendéglátó Heves és Nógrád megyékre kiterje­dően átlagosan négyszázötven alkalmazottal dolgozik és nem kevesebb, mint tizenhétezer dolgozó részére készít naponta ízletes ebédet. A délelőtti igénybevétel, a sok ezernyi ebéd kiszolgálása után <|élután a konyhák sza­badok, a konyhakapacitás ki­használatlan marad. A vállalat az első féléves versenyvállalá­sában egyrészt a dolgozó nők „második” műszakjának meg­könnyítése, másrészt a saját­termelésű ételnövelés céljából és a konyhakapacitás jobb ki­használása érdekében 5,50 fo­rint értékű (fogyasztói ár) nyersanyagból, készített két fogásból álló friss vacsorát szolgál ki, elhordásos rend­szerbe 6,75 forintért. Ezt az akciót a vállalat egye­lőre március 12-től Egerben a hétszáz személyes KISZÖV konyhán kívánja aboiiéns rendszerben megkezdeni. Ké­sőbb — ha a kezdeményezés bevált —, akkor Gyöngyösön a SZÖVOSZ-konyhán, néhány ipartelepen, Petőfibányán és elegendő számú jelentkezés esetén Egereseimben, Bélapát­falván is bevezeti. Ügy gondoljuk — mondotta Tóth László igazgató —, hogy ez a vacsoráztatási akciónk jelentős kezdeményezés Eger­ben, amit éppen ezért állítot­tunk a vállalati munkaverseny pontjainak élére. Szeretnénk, ha olyan sikere lenne, mint a novemberben bevezetett tor­ta-karika készítés, melyből két hónap alatt több mint tizen­kétezer darab fogyott. A vacsoraakció bevezetésétől sikert vár az üzemi vendéglá­tó vállalat, amely olcsó pén­zen megoldja sok család va­csoraproblémáját. O. M.-AiciNEld INGE OTTHON ÉS Az ÜZEMBEN Ötéves a Ghánái Köztársaság A nemzetközi nőnapra készülnek a füzesabonyi járás asszonyai A napokban kibővített já­rási nőtanácsi ülésen tárgyal­ták meg a füzesabonyi járás asszonyai, hogy milyen módon készüljenek a nemzetközi nő­napra, s milyen feladatok vár­nak az asszonyokra az elkö­vetkezendő hónapokban. A tanácskozás részvevői el­határozták: segítenek abban, hogy a termelőszövetkezetek­ben egyetlen négyszögöl terü­let sem maradjon megműve- letlenül, és népszerűsítik az asszonyok között a 150—200 munkaegység elérését célzó mozgalmat. Fontos feladatuk­nak tartják az asszonyok, hogy elérjék: ne legyen olyan tsz- család, amely a háztáji gaz­daságából szerződéses alapon ne adna tojást, baromfit, vagy sertést közfogyasztásra. A vitában felszólalók javas­latot adtak a nemzetközi nő­nap ünnepségeinek előkészíté­sére, majd a káli Március 15 Tsz nőbizottságának vezetője jelentette be a többi között csatlakozását a 150—200 mun­kaegység eléréséért indított mozgalomhoz. Az aldebrői nőbizottság ve­zetője az asszonyok oktatásá­val foglalkozott. A zárszámadások tapaszta­latait értékelve, örömmel vet­ték tudomásul az asszonyok, hogy a közös gazdaságokban mind nagyobb a megbecsülés irántuk. A nőtanács ülésén javasol­ták azt is, hogy minden köz­ségben vizsgálják felül a nő­tanácsok és a tsz-nőbizottsá- gok, hogy az asszonyok közül kinek hiányzik még az álta­lános iskola VII—VIII. o'ziá- lya, s kezdjék meg a felvilá­gosító munkát, hogy minél több asszony rendszeresen ta­nuljon, s végezze el az általá­nos iskola hiányzó évfolyama­it. Végül elhatározták, hogy még ebben a hónapban nagy járási aktívaülést tartanak 200 asszony részvételével. Ezen a tanácskozáson azt beszélik meg, hogy a falusi és a szö­vetkezeti nőbizottságok mi­lyen konkrét segítséget adja­nak a tavasa munkákhoz, a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdítá­sához. Kelemen Kálmánná „MADE IN Greatbritannia” — hús, kakaó, dohány, köles, kopra gyarmatáruk címkéin szerepel ez a három szó. Tíz évvel ezelőtt még Ghánából — vagy ahogy akkor nevezték Brit-Togo, Aranypart — kiszál­lított exportcikkeken is a Brit Nemzetközösség márkajelzése fénylett. „Made in Ghana” — ez a jelzés még csak pár éve ismeretes, mióta Ghana önálló állam lett, a Brit Nemzetkö- zösség és az ENSZ teljes jogú tagja. Azelőtt még úgyse különböz­tették meg a Brit Birodalom többi gyarmatától, hogy innen jobb minőségű áruk kerültek ki. Ma már sok tekintetben első helyen áll a világ export­ranglistáján (kakaó, plantain- banán, maniok, kölesfélék, stb.), mégsem kereskedelme tette ismertté az ország nevét, nem is gazdasági élete, hanem azok a küzdelmek, amelyek megrázták a ghanai társadal­mat és az utóbbi években je­Egy napon azon vet­tem magam észre, hogy barátaim és ismerőseim egyre inkább elfordul­nak tőlem. Reggel fél hatkor, amikor az épít­kezéshez igyekeztem, s tomposán kibújtam a kapun, a söprögető ház­mester nem szó­lított meg, de még csak felém sem for­dult, amikor köszön­tem. Éppen csak bic­centett egyet a söprű­nyéllel és bizonyos cél­zatossággal felém csap­ta a járda porát. Bizto­san bosszús, gondoltam magamban, hiszen nem gyerekjáték annyi fel­nőtt ember szeszélye szerint élni és csele­kedni. A boltban, ahol meg­vettem a reggelihez va­ló panzert és zsömlét, a kereskedő nem kér­dezte tőlem, hogy le­het-e öt dekával több, csak úgy saccra levág­ta a szeleteket, rádobta a mérlegre és közölte velem, hogy mennyit fizetek. A süteményt is találomra kapta ki a kosárból, pedig azelőtt VVVNAAAA/WVWWS/WWSAA^VVVVVSAAA/VNAA/VVVAA/VVVVVA/VVVVVVVVVV^ Lebukásom története mindig szép pirosakat választott, még ha a gyereket küldtem is a boltba. Postásunk, aki a friss reggeli lapokat hordta, egy időben mindig megkocogtatta az abla­kot, ezzel jelezte, hogy megérkezett a mai saj­tó, de hirtelen ő is le­szokott erről a figyel­mességről: csak be­gyűrte az újságokat a levelesládába és tovább karikázott. A szomszédom, az egyik üzem főkönyve­lője, akivel azelőtt na­ponta együtt ultiztunk, s állandóan hívott ben­nünket esti televíziós szórakozásra, ugyan­csak elfordult tőlem. Sőt, amikor a fiam kezdeményezte, hogy megnézhetné-e náluk az Európa-bajnokságot, ki­fejezetten nyersen uta­sította vissza kérését. Nem tudtam mire vélni környezetem elhi- degülését. Gondoltam ügyetlen asszonyt plety­kára, félreértésekre, va­lamilyen emberi bot­lásomra, de egyiket sem találtam sem reá­lisnak, sem elég indok­nak. így hát lassan be­letörődtem elszigetelt­ségembe és továbbra is szorgalmasan jártam az építkezésre. Szokatlan volt a nehéz fizikai munka, meg ez a csön­des bojkott, dehát üsse kő, gondoltam, úgysem sokáig lakom már eb­ben a házban. Az új helyen pedig majd megpróbálok minden eddiginél kedvesebb és tapintatosabb lenni az emberekkel. Két hétig tartott az áldatlan állapot. Utána ismét kilencre jártam dolgozni a hivatalom­ba, vasalt nadrágban, elegáns irattömbbel, minthogy letett a két hét társadalmi munka, amit az új lakásért kel­lett elvégeznem. S cso­dák csodája, a házmes­ter elejtette a söprűt, amikor meglátott, s minden megelőzőnél harsányabban köszönt rám. — Na, ugye, hogy ki­derült az igazság! — szólított meg ráadásul. — Én mindig mondtam az asszonynak, hogy nem lehet igaz, amit az elvtársra ráfogtak, majd rehabilitálják ... A boltos stanicliba tette a két piros zsem­lét, s nézett, nézett hi­hetetlenül, majd ked­veskedő mosollyal. — Lám, lám, hát csak erősebb lett az igazság! — mondta. Harmadik este a fő­könyvelő is átjött. — Kiszálláson vol­tam, hoztam egy kis jó termelői bort. Gyertek át megkóstolni. Aztán — suttogta bizalmasan — majd elmondod azt, hogy mi történt veled. Tudtam én. hogy téged nem bírnak megfúrni. S különben is, ma már nem lehet keresztrefe- szíteni az igazságot. Csak győz az elöbb- utóbb! Csak a postás nem változott, ó nem tért vissza régi szokására. Még két hét múlva sem nézett át hozzám, az utca másik oldalára, ha találkoztunk. Mégis vele békültem meg leg- hamarább. ö legalább következetes volt. Ép­pen úgy hozta a la­pokat, mint másnak, s tőlem is elfogadta a borravalót. A többiek­nél viszont mégsem maradt meg az a vi­szony, ami két teljes hétig jellemezte kap­csolatunkat. Velük szemben azért sem en­gedtem. Az ő számuk­ra mindig csak egy va­salt nadrág, meg egy irattömb voltam. Elha­tároztam hát, hogy a legközelebbi ünnepen elegáns irattartóval ajándékozom meg őket. Hadd tiszteljék azt. De nadrágot nem kapnak. Annyit nem érnek. Sz. Simon István lentősen módosították a társa­dalom szerkezetét, struktúrá­ját. „Kubától és Jugoszláviától jobbra, de Egyiptomtól balra áll” — így jellemzi a nyugati sajtó az ország politikáját. Nagyjából helytálló ez a jel­lemzés, mert Kwame Nkru- mah és Népi Konvenció Pártja (kispolgári párt: a parasztság és a munkásság támogatásával működik) energikus lépéseket tett nemcsak a brit függőség felszámolására, hanem a nagy­tőke megfékezésére, a bonta­kozó kapitalizmus megrend- szabályozására és a törzsi sze­paratizmus megszüntetésére is. A fiatal államok vezetői gyakran dicsekednek azzal, hogy hazájukban szocializmus épül, méghozzá annak nagyon sajátságos formája. így Nasz- szer „arab szocializmusról” be­szél, s Nehru is gyakran említi ezt a szót, hazája politikájának jellemzésére. Valóban elég sa­játságos az a szocializmus, amelyet ezekben az országok­ban építenek, de ez a mi fo­I galmaink szerint nem szocia­lizmus.. Mint ahogy nem az a ghánai országépítés sem, jólle­het az uralkodó párt egyes cél­kitűzéseit a szocialista politi­kusokra jellemző következe­tességgel valósítja meg. MIÉRT is lenne szocializmus < az, hogy korlátozzák a birto- | kolható vagyon mennyiségét? | (A határok elég magasak, nem I veszélyeztetik alapjaiban a ki- í zsákmányoló magántulajdont.) ? Miért lenne szocializmus az, > hogy megszüntetik a törzsi kü- | lönállóságot, hiszen az egysé- > ges nemzetek kialakulása Nyu- ? gat-Európában már több mint > félezer évvel ezelőtt végbe- > ment, s a szocializmus csak a > jövőben kerül napirendre. Két- ? ségkívül a ghanai politikai ve- > zetők következetesebbek Nasz- I szernél — önmagukkal szem- > ben is, hiszen az utóbbi idők- > ben miniszteri tárcák cserél- > tek gazdát, csak azért, mert > Nkrumah szerint az üzleti te- > vékenység, s a közéleti szerep- > lés összeegyeztethetetlen. De > azért még nagyon messze áll a s jugoszláv és kubai módon ér- 5 telmezett szocializmustól is, ha > úgy tetszik: attól is nagyon > jobbra. > Az ötmillió lakosú ország az > utóbbi években „világpolitikát i> csinál”. 1958 áprilisában Gha- | na fővárosában, Accrában tar tották az Egyesült Arab Köz­társaság, Etiópia, Líbia, Libé­ria, Marokkó, Szudán, Tunézia és Ghana vezetőinek értekez­letét — a békés egymás mellett élés és a gyarmatosítás ellenes harc szellemében. Fél évvel ké­sőbb az államfő és Sékou Touré guineai miniszterelnök közös nyilatkozatot írtak alá, amelyben a két ország fokoza­tos egyesülését határozták el. A ghanai vezetők 1.állatják hangjukat az ENSZ-ben is, igaz, főleg csak akkor, ha afri­kai ügyekről és az antikolonia- lizmusról van szó. NKRUMAH ghanai szabású bubuját jól ismerik a szocia­lista országokban, az elnök többször megjárta már a szo­cialista országok fővárosát. Az ország már öt évvel ez­előtt kivívta a politikai füg­getlenséget, s ezzel felszaba­dult a több évszázados idegen uralom alól, amely a XVII. századi portugál és holland hódítás óta az angol fennható­ság megszűnéséig állandóan tartottak, A hivatalos nyelv még most is az angol, ezen a nyelven oktatják az accrai és kumasi-i egyetemek 900 hall­gatóját. Az ország 1957 ’után is megmaradt a sterling övezet­ben ,(a ghanai font értéke azo­nos az angol fontéval). Az utóbbi években megin­dult a tőkés világ versenyfu­tása a ghanai természeti kin­csekért. Az ország gazdasági életében az angolszász hatal­mak, s a Német Szövetségi Köztársaság játszanak fonto­sabb szerepet, ^emellett-jelen­tősek a holland, japán érde­keltségek és természetesen, ta­lálkozunk az országban a szo­cialista tábor segítőkészségé­vel is. Ghana, bár még csak ötéves, nem tartozik az afrikai konti­nens fiatal államai közé, s bel­ső gazdasági nehézségei elle­nére is, kénytelen segíteni a nemrég felszabadult és gazda­ságilag még nála is elmara­dottabb országokat. Elsősor­ban a hasonló politikát foly­tató Guineai Köztársaságot tá­mogatja. Ghana már kivívta a politikai szabadságot, s ha az eddigiekhez hasonló erélyes- séggel, következetességgel ha­lad a maga választotta úton, rövidesen szétszakítja a kolo- nianizmus gazdasági láncait i& Krajczár Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents