Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
2 pjípojsag láé2. máróluS 7., SZ*rU nagyüzemi öntözéses rendszerrel végézték. Ahhoz, hogy az oltványtermesztést teljesén nagyüzeme* sítsük, szükség lenne Nagyrét dén és Abasáron egy-egy modern, dé egyszerű kivitelezésű hajtatóházra, mintegy 8—8 millió forintos beruházással, amit részben . saját erőből, részben állami hitellel lehetne megépíteni. Azon leszünk, hogy ez a Földművelésügyi Minisztérium segítségével meg is legyen. A többi községekben, ahol oltványtermesztéssel és gyökerez- tetéssel akarnak foglalkozni, igyekezni kell ezt teljesen saját erőből megoldani. Mint kiegészítő melléküzem- ágat említjük meg a feldolgozó üzemeket és itt elsősorban a szeszfőzdékre gondolunk. A megyei pártbizottság úgy véli, hogy a kisebb szeszfőzdéket, aszalókat a termelő üzem közvetlen tartalékának kellene tekinteni, Ezért helyesnek tartanánk, ha a Földművelésügyi Minisztérium és az Élelmezés- ügyi Minisztérium módosítaná eddigi álláspontját és a kisebb szeszfőzdéket a szőlős községek termelőszövetkezeteinek tulajdonába juttatná. A szőlős községekben a szóló szakszerű művelését, a szakszerű védekezést, a kívánatos üzemágtársítást, gépesítést és melléküzemágak kihasználását, maximális mértékben csak úgy tudják megoldani, ha a követelményekhez szükséges szakemberek létszáma biztosítva van. A szőlős községekben egyetemet, főiskolát végzett szakemberek száma 26 fő, szak- középiskolát 40 fő, s szakiskolát végzett szakemberek száma 31 fő. Ha a fenti számokat nézzük, úgy tűnik, mintha a szőlős községekben a felső vezetés, az egyetemi és főiskolai, szakközépiskolát végzettek létszáma elegendő lenne. Ha azonban részleteiben nézzük a termelő- szövetkezeteket, akkor megállapíthatjuk, hogy lényeges eltolódások vannak. így például Nagyrédén az egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkező vezetők száma hét fő. Ugyanakkor Alkaron, Kará- csondon, a gyöngyösi Mátra- gyöngyénél, stb., főiskolai, vagy egyetemi végzettségű szakember nincs, sőt az egyéb végzettségű szakemberek száma is kevés egyes termelőszövetkezetekben. A szakember ellátottság megjavítása érdekében külön fontos feladatot képez a tér' melőszövetkezeteknek szőlő- és kertészethez értő szakmunkásokkal, brigádvezetőkkel való ellátása. Ebből a célból a megyén belül meg kell javítani az ilyen irányú szakmunkásképzést. Ezzel az egri Mezőgazdasági Szakiskolát lehetne megbízni. Ebben a szakiskolában a helyi körülményeknek megfelelő, a helyi körülményeket legjobban ismerő szakembereket lehetne kiképezni. Emellett nagy súlyt kell helyezni a parasztakadémiák, vagy ezüstkalászos tanfolyamok szervezésére, ahol széles tömegeket lehet bevonni a szakmai és általános műveltség továbbfejlesztésébe. Néhány községben, Nagyrédén, Abasáron, Markazon ezt igen jó eredménnyel végzik. Azonban számos helyen teljesen elhanyagolják a tsz-tagok politikai, szakmai, kulturális növelését. A pártszervezetek és községi tanácsok a gazdaság- szervező munka mellett törődjenek többet a politikai, szakmai, kulturális műveltség fejlesztésével. A szőlős községek alapve- tő problémáinak megoldása döntően a termelőszövetkezetek vezetőségein múlik. Ezért állandóan javítani kell a tsz vezetésének színvonalát, a gazdálkodás színvonalát. Ehhez megvannak a szükséges feltételek, csak az keTl, hogy a tsz-ek vezetőségi tagjai — elnökök és agronómusok — ál’an- dóan képezzék magukat és használják fel a termelőszövetkezeti tagok gazdag termelési tapasztalatait'. A megyei pártbizottság széleskörűen megtárgyalta a szőlős községek közgazdasági problémáit és határozatokat hozott e problémák megoldására. Arra van szükség, hogy a pártszervezetek, a tanácsszervek, a tsz-ek vezetősége a közgyűlések, a megyei pártbizottsági ülés anyagát és határozatait a helyi viszonyoknak megfelelően dolgozzák fel, s a helyi tapasztalatokkal kiegészítve. törekedjenek annaÄ végrehajtására. ink vannak. Egyrészt expresSzkutak bővítésével, másrészt olcsó kivitelezésű, egyszerű tavak létesítése, patakok bővítése, vízfogó tárolok, stb. létesítése útján. Az öntözött területeken a terméshozamot 80—10Ö százalékkal lehet növelni, ami nagymértékben emeli a tsz jövedelmét. Semmi erőt, befektetést nem szabad sajnálni az öntözött terület bővítésére. Az öntözést alkalmazni kell a fejlett öntözési rendszertől kezdve, a legprimitívebb (egyszerű árasz- tás) öntözési módszeréig. |U őst a legfontosabb a me- legágyak időben Való elkészítése, a palántanevelés biztosítása. Törekedni kell arra, hogy minél több egyszer- kétszer pikírozott, erős palántáink legyenek, hogy azok a talaj felmelegedésétől függően minél előbb szabad földbe kerüljönek. Ezzel növelhető a primőráru termelése, ami komoly jövedelmet jelent a tsz- eknek. Szőlős községekben, mint kisegítő üzemág, komolyan számításba jöhet a gyümölcstermesztés. Ennél a kérdésnél legfontosabb egyrészt a szétszórt gyümölcsfák jobb karbantartása, a zárt telepítésű gyümölcsösök nagyüzemi módon való kezelése. Másrészt ajánlatos az eddiginél nagyobb területen málnást, feketeribiz- lit, mandulát, stb. telepíteni. Különösen felhívjuk a figyelmet a málnatelepítés nagyobb arányú bővítésére. Eddig főleg Nagyrédén termeltek málnát, de el lehet azt terjeszteni a többi szőlős községekben is. Nagyrédén a tsz közös málnaterülete 240 katasztrális hold, 1961-ben is 22 vagon málnát szüreteltek le, ami körülbelül 2,5 millió bruttó jövedelmet biztosított a tsz-nek. Ez azt mutatja, hogy érdemes málnát telepíteni, mivel ez nem kíván nagyobb befektetést, vagy nagyobb szakkezelést, egyben gyorsan térülő jövedelmet biztosít. A szőlős községeknek igen komoly jövedelemforrása a szőlöoltvány-termesztés, gyöke- reztetés fejlesztése. Ezideig a szőlőoltvány-termesztéssel főleg Nagyréde és Abasár községek dolgozó parasztsága foglalkozott jó eredménnyel. A múlt években, 1960—61-ben már több szőlős község is bekapcsolódott az oltványtermesztésbe, szintén jó eredménnyel. Ez ideig évente Nagyréde és Abasár község mintegy 12—15 millió vadalanyt oltott le, amelyből körülbelül 40—48 százalékos első osztályú gyökeres alanyt nyertek, ami jóval az országos átlag felett van. Miután ezek a községek tsz-köz- ségekké váltak, az oltványtermesztés nem csökkent, sőt fokozódott és évről évre fejlődik. Az idén is megyénkben körülbelül 20 millió vadalanyt beoltunk és beiskolázunk, ebből körülbelül 16 millió esik Nagyréde és Abasár községekre, 4 milliót Márkáz, Gyöngyössoly- mos, Domoszló, Kisnána, Vécs községek, Gyöngyös és Eger városok állítják elő. Megvannak a lehetőségeink ahhoz, hogy az ötéves terv végére körülbelül 28—30 millió vadalanyi leoltsunk. A szőlőoltvány-ter- mesztés, ahol ezt szakszerűen végzik, jó jövedelmet biztosít. Az abasári termelőszövetkezet ez évben szőlőoltványból származó bevétele körülbelül hatmillió, a nagyrédei termelőszövetkezetnek 9 700 000 forint. A szőlős községek terme- lőszövetkezetei arra törekednek, hogy az oltványtermesztést nagyüzemszerűen végezzék. Ennek Nagyrédén és Abasáron már megvannak az elemei, azonban a hagyományos kisüzemi módszereket továbbra is alkalmazni kell, mivel nincsenek meg azok a feltételek, amelyek lehetővé tették a nagyüzemi termelést, a kisüzem kikapcsolását. Egyelőre a termelőszövetkezeteknek meg kell elégedniök azzal, hogy az oltást és előhajtást részben a tsz-tagok portáján végezzék. Azt azonban már Abasáron és Nagyrédén is elérték, hogy a : beiskolázást nagy táblákban, ' ■ 4,8 mázsát, őszi árpából 4,7, kukoricából (májusi morzsoltra ■ átszámítva) 8,1 mázsát termelt. Az egy katasztrális holdra eső bruttó bevétel, a mai egység: árakat számítva, 1236 forint, . szántóföldi növénytermesztésből az összesen megtermelt érték 2 600 000 forint. Az Ostorosi termelőszövet- kezet már erre az évre, miután időben elvetettek és őszi mélyszántással minden földst felszántottak, őszi búzából katasztrális holdanként 9,1 mázsát, őszi árpából 10 mázsát, kukoricából 15 mázsát terveztek, vagyis kétszeresét tervezik annak, ami ezelőtt négyéves átlagban termett. így az egy katasztrális holdra eső bruttó bevétel (a háztájit is ideszámítva) 2224 forint lesz, az összes termelési érték pedig a termelőszövetkezet közös területéről 2 800 000, háztájival együtt 3 869 000 forint lesz. Ez a szám a második ötéves terv idején a jó és időben végzett gépi munkákkal, a szükséges agrotechnikai eljárásokkal mintegy 20—25 százalékkal fokozható. Érdemes lenne minden szőlős községben hasonló összehasonlító számításokat végezni annak érdekében, hogy az adott lehetőségek maximális kihasználásával fellendítsék a szőlős községek szántóföldi növény- termesztést, növelve ezzel árutermelésüket, a tsz-tagok jövedelmét. A megyei pártbizottság úgy véli, hogy a gépek elosztásánál a gyenge termelőszövetkezetek mellett a fő figyelmet a szőlős községek szántóterületeinek gépellátására kell fordítani, hogy fokozottabb gépesítéssel és műtrágyaellátással évről évre növelhető legyen a termelés és minél több munkaerőt takarítsanak meg a szőlő megmunkálásának javára. A szőlős községekben rendkívül elhanyagolt volt az állat- tenyésztés. Jellemző példa erre Nagyréde község, ahol az átszervezés előtt mindössze 90 tehén volt, ami a község összterületéhez (körülbelül 9000 katasztrális hold) viszonyítva, rendkívüli alacsony. Csak példának említem meg: a két éve működő Szőlőskert Tsz-nek tehénállománya 92 db, szarvasmarhaállománya 222 darab, plusz a háztáji szarvasmarha. A fenti példa azt mutatja, hogy az állattenyésztés fejlesztése terén is nagy lehetőségek vannak, ezért a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a közös állatállomány növelésére. Egyrészt a trágyaellátás biztosítása, más részről az árutermelés, a tsz-tagok jövedelmének fokozása szempontjából. Különösen ki kell emelni a szarvasmarha-, a baromfi, és a sertéstenyésztés fontosságát. A szarvasmarha-, sertés- és a baromfitenyésztés fejlesztését elsősorban azokban a szőlős községekben javasoljuk, ahol nagyobb szántóterülettel rendelkeznek, ahol tehát a takarmánybázist saját erőforrásból lehet, biztosítani, míg a többi szőlős községekben és városokban, ahol alig van szántó, főleg a baromfitenyésztés nagyarányú fejlesztését jaya- soljuk. Ugyanis a baromfitenyésztés gyorsan visszatérülő jövedelemkiegészítést jelent. Néhány községben, ahol legelőterülettel is rendelkeznek, ajánlatos a juhtenyésztés bevezetése, illetve továbbfejlesztése is. Nagyon lényeges a szőlős községekben a zöldségkertészet . (beleértve a dinnye-, dohány-, stb. kertészet) továbbfejlesztése is. Heves megyének nagy tradíciói vannak a zöldségtermesztésben, a lehetőségek azonban nincsenek megfelelő- ] en kihasználva. Az ország zöldséggel való ellátása, ex- ' portkötelezettségeink kielégí- . tése parancsolóan megkövete- . li, hogy évről évre növeljük . a zöldségterületeket, valamint . az egy katasztrális holdra eső ■ terméshozamot. Ehhez arra , van szükség, hogy gépesítjük , a zöldségtermesztést és minél . nagyobb területet öntözhetővé ! tegyünk. Az öntözött terület bővíté- ] sére szintén nagy lehetősége- 1 a pérmetezést, mind a porozást is gépekkel végezték, ugyancsak gépesítettük a szőlő feldogózását is. Ez kezdetnek nagyon jó, azonban a szőlő művelésének és a védekezés gépesítésének ütemé igen lasSú. Ennek meggyorsításához a legtöbb segítséget az FM, a gépkutató és kísérleti intézmények adhatnák. Megyénkben sürgősen kellene mintegy 40 darab hidas traktor, ugyanannyi sorközjáró és mintegy 30—40 darab motoros perme- tező-porözógép. Reméljük, felsőbb szerveink megértik problémáinkat és gyors segítséget nyújtanak ezek megoldásához. IV agyon lényeges kérdés a szőlő szakszerű metszése. Több helyen már a metszést meg is kezdték, és ez nagyon helyes. A metszéssel kapcsolatban több helytelen felfogással találkozunk. Egyesek szerint, mivel erős ütemben hozzáláttunk a nagyüzemi telepítéshez, egyszerre le akarják termelni a régi telepítésű szőlőket, mások egyáltalán ellenzik a szőlő letermelését. Az a véleményünk, hogy a fiatalabb telepítésű szőlőket (5—10 éves) fajtánként megválogatva, normálisan a legnagyobb gondossággal kell metszeni, hogy azok évről évre és még hosszú évekig biztos termést adjanak. Az öregebb tőkéket, főleg amelyek felújításra kerülnek, fokozatosan le kell termelni, annak megfelelően, ahogyan felújításra, vagy kivágásra kerülnek. Számítva esetleges májusi fagyra, tanácsos, különösen fagyzugos helyeken, de más helyeken is egy-egy tőkén szálvesszőt hagyni és természetesen olyan fajtáknál, amelyek ezt bírják, vagy amelyek csak így teremnek megfelelően, minden második tőkét szálvesszőzni. Ahhoz, hogy a régi telepítésű szőlő állagát megőrizzük és fokozzuk, elengedhetetlenül szükség van a talajerőutánpótlásra. Sajnos, szőlőterületünk túlnyomó többsége nagyon szegény talajerőben. Ezt pótolni kell, a lehetőségek figyelembe vételével. A szőlőkultúra megőrzésének és tovább fejlesztésének egyik alapvető kérdése a régi telepítésű szőlők pótlása. Az utóbbi években ezt is elhanyagolták az egyéni parasztok is és a termelőszövetkezetek is. Ezért van az, hogy a szőlőterület mintegy 25 százalékban tőkehiányos. Ezt sürgetően pótolni kell, különösen a jó és közepes termőerőben levő szőlőkben. A szőlő pótlását már az idén valamennyi termelőszövetkezet vegye tervbe és végezzen szőlőpótlást. p1 mellett nem szabad meg- feledkezni arról sem, hogy a szőlőtőkék között levő radalanyokat megfelelő fajtákkal, párosítással, .zöldoltással elvégezzék. A termelőszövetkezetek 1961. évben mind a pótlást, mind a párosítást, zöldoltást teljesen elhanyagolták. Ennek nem szabad megismétlődnie sem az egri termelőszövetkezetekben, sem máshol. A szőlős községekben a szőlőkultúra továbbfejlesztése mellett azonban számos más Dlyan lehetőségek is vannak, amelyeket, ha jól kihasználnak, kiegészíti a jövedelmet, rilensúly ózhat ja esetleges gyengébb szőlőtermés esetén is $ tárható jövedelemkiesést. Mindenekelőtt a szántóföldi kultúrák továbbfejlesztéséről van szó. A szőlős községek összterületének mintegy 55 százaléka szántóterület. Eddig a szőlős községek dolgozó parasztsága nem nagy gondot fordított a szántóföldi növénykultúrák fejlesztésére, a fő súlyt i szőlőre fektették és szántóföldi növényt csak annyit termeltek, amennyi éppen saját és családjuk szükségletét kielégítette. Ezért e területeken a szántóföldi növénytermesztés viszonylag elmaradott. Jellemző példa erre Ostoros község néhány termelési adata. A község, átszervezés előtt, négy év átlagát véve alapul, őszi búsából katasztrális holdanként nyos, régi telepítésű szőlő művelésére, a szőlős községek termelési biztonságára, s arra, hagy a termelőszövetkezeti parasztság jövedelme viszonylag stabil legyen, atzáz évről évre emelkedjék. Régi telepítésű szőlőműveléssel kapcsolatban két alapvető kérdést emelek ki. 1. A szőlő mélyművelésé, kapálása, á szőlőművelés gépesítése. 2. A gombabetegségek elleni gyors és szakszerű védekezés megszervezése és védekezés gépesítése. Azért ragadtam ki e két alapvető kérdést, mivel a szakemberek, de maguk a tsz-ta- gok véleménye is az, hogy a szőlőkultúra megóvásának és továbbfejlesztésének, a jó termés biztosításának kulcskérdése a mélyművelés elvégzése és a védekezés jó megszervezése. Számos helyen a szőlő mélyművelését, azaz az őszi fedést, teljesen elhanyagolják, ami károsan befolyásolja a termés, hozamot. Az őszi mélyművelés, fedés, a tavaszi nyitás, az első mélykapálás előnyeivel minden tsz-vezető és minden tsz-tag tisztában van. Csak erős akarat, következetesség, a munka jó megszervezése szükséges ahhoz, hogy a szőlő mélyművelését a tsz-ek elvégezzék. Ez több községben főleg munkaerő kérdése, azonban Egerben és máshol, is lehetett volna a tsz-tagokat az őszi fedéssel foglalkoztatni és ezzel is az egy tagra eső bedolgozott munkaegységet növelni. Ennek a munkának termés- és pénzügyi kihatása természetesen 1962. évben jelentkezett volna. Ahhoz, hogy a szőlő mélyművelését, rendszeres kapálását biztosítani tudjuk, a munka jó megszervezése mellett egyre nagyobb jelentősége van a szőlőművelés gépesítésének. E téren igen kezdetleges állapotok vannak. Mindenesetre, az eddiginél jobban ki kell használni a rendelkezésre álló, lóvontatású fedő- és nyitókapákat, lókapákat és ahol ezt a talaj összetétele, a szőlő fekvése megengedi, alkalmazni kell. U mellett a jól bevált sző- lőművelő hidas traktorok és sorközjáró gépek szélesebb mértékben való alkalmazása is szükségszerűvé vált. A régi telepítésű közös szőlőterület mintegy 25 százalékán lehetne hidas traktorokkal, sorközjáró gépekkel dolgozni. A többi területen sajnos, a szétszórt gyümölcsfák és a domborzati viszonyok miatt egyelőre gépesíteni nehezen lehet, de nem is áll annyi gép rendelkezésre, hogy ez megoldható legyen. Arra törekszünk, hogy a szükséges hidas traktorokat, sorközjáró gépeket fokozatosan beszerezzük és azok kapacitását, megfelelően kihasználva alkalmazzuk. Számításaink szerint a szőlőművelés gépesítésével az adott területnek egy katasztrális holdra eső munkaegység-ráfordítását 30—40 százalékkal lehetne csökkenteni, ami olcsóbbá tenné a termelést és munkaerőt szabadítana fel más, fontos munkák elvégzésére. Most közvetlen a legdöntőbb feladat: amint az idő megengedi, a nyitás elvégzése, azaz az első mélykapálás megszervezése, a szakszerű metszés elvégzése. A másik ilyen alapvető kérdés a gombabetegségek (a peronoszpóra, lisztharmat, stb.) elleni védekezés megszervezése. A tsz-nek úgy kell ehhez a kérdéshez hoz- záállnia és a védekezésre felkészülnie, hogy váratlan meglepetés (esős, ködös idő, stb) se befolyásolja különösebben a védekezési munkálatokat. A múlt év tapasztalatai azt mutatják, hogy a permetezést egy-egy tsz-ben 3—6 nap alatt el lehetett végezni. Ez főleg a munka jó megszervezésén múlik. Azon leszünk, hogy a védekezést a lehetőségekhez mérten gépesítsük. Már az elmúlt évben is néhány tsz-ben mind A mezőgazdaság szociális, ta átszervezésével egy Időben megyénkben a szőlős községek is átszerveződtek. E községek dolgozó parasztsága is megértette és magáévá tette a párt politikáját: termelőszövetkezetekbe tömörültek, s bebizonyosodott, hogy nemcsak a szántóterületeken lehet jól működő szocialista nagyüzemet kialakítani, hanem a szőlőt is meg lehet, sőt, jobban lehet művelni nagyüzemben. A tsz- tagók jó munkáját dicséri, hogy a múlt évekhez viszonyítva jobban és szakszerűbben művelték a szőlőt, amit legjobban a termelés emelkedése mutat. 1961. évben a közös szőlő átlagtermése 21 mázsa, ezzel szemben 1960-ban 10,4, 1959-ben 18 mázsa volt. A szőlős községek egy munkaegységre eső jövedelme megyei átlagban eléri a 42 forintot. S e mellett körülbelül 20 millió forintot tartalékoltak 1962. évre. Igaz, hogy az időjárás is befolyásolja a termést, azonban alapvetően a termelőszövetkezeti tagok hozzáértése és szorgalmas munkája, a védekezés gyors és szervezett lebonyolítása révén sikerült ilyen eredményeket elérni. Bármennyire jók és biztatóak is az eredmények, nem lehetünk elbizako- dottak. Sok még a probléma, amelyeket közös erőfeszítéssel kell megoldani. A szőlős községek problé- máinak megoldását két alapvető feladat köré lehetne csoportosítani: 1. A szőlő rekonstrukciója, azaz új telepítésű nagyüzemi szőlők kialakítása, amely elkezdődött, mégis perspektivikus feladat. 2. A régi telepítésű szőlőkultúra állagának megóvása és továbbfejlesztése: a termelési bizto'it- ság megteremtése viszonylag stabil jövedelem biztosítása, mint közvetlen feladat. Ennek a cikknek nem célja, hogy a szőlő rekonstrukciójával részletesen foglalkozzék, csupán megemlítem, hogy a második ötéves tervünk végére megyénkben a téeszek, főleg állami hitelből, s nagy állami kedvezmények mellett, 5500—6000 katasztrális hold új telepítésű nagyüzemi szőlőt, s mintegy 2000—2500 katasztrális hold új telepítésű zárt gyümölcsöst hoznak létre. Az új telepítéseket úgy kell végezni, hogy az teljesen gépesíthető legyen. Ezért javasoljuk a tsz-eknek, hogy ^ ösz- szefüggő nagyüzemi szőlőtelepekre törekedjenek, ahol a sző. lő sortávolsága 200—240 centiméter, tőtávolsága pedig 80— 120 centiméter legyen. A meglevő szőlőterületek között szőlőnek alkalmas, foghíjas területeken, nem nagy táblákban telepített szőlők sortávolsága 120 centiméter, tőtávolsága ,80 —120 centiméter legyen. Ilyen telepítési szisztémával a szőlőművelést gépesíteni tudjuk, oly módon, hogy lényegében kézi munkaerőt csak a metszés, kötözés és szüretelés igényel. A nagyüzemi, új telepítésű szőlő előnyét legjobban mutatja az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság négy-ötéves új telepítésű nagyüzemi szőlőterülete, ahol 1960-61- es év termésátlaga katasztrális holdanként 40 mázsa. Ha ezt összehasonlítjuk a megye régi telepítésű szőlőterületei- : nek 17 mázsás, több. éves szőlőtermés-átlagával, nyomban megmutatkozik a kettő közötti különbség. Ebből következtetve, a tsz-ők által a második ötéves tervben telepített, mintegy hatezer katasztrális hold termőre fordulásával katasztrális holdanként 40 má.- zsás szőlőtermést véve alapul, 240 ezer mázsa szőlőtermést nyerünk. Ez azt jelenti, hogy jelenleg a megyében a tsz-ek •közös szőlőterülete körülbelül 16 246 katasztrális hold, amelyen 17 mázsa átlagtermést Véve alapul, 276182 mázsa szőlő terem. Vagyis, a 6000 katasztrális hold új telepítésű szőlő termőre fordulásakor majdnem annyit ad, mint jelenleg a megye tsz-einek közös szőlőterülete. Érdemes tehát nagyüzemi szőlőt telepíteni, annál is inkább, mivel ez gépesíthető és sok erős fizikai munkától szabadítja meg az embereket és egyben olcsóbbá teszi a termelést. A szőlő rekonstrukciója, az új telepítésű szőlők létesítése mellett nagy gondot kell fordítanunk a hagyomáA szőlőtermelő községek néhány problémája Heves megyében írta: Bíró József, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára
