Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-30 / 75. szám

1962. március 30., péntek nepojsag 3 Miért nem sikerülhetett a Juhász-brigádnak? A Parádi Üveggyár hutájá­ban dolgozik Juhász József üvegfúvó brigádja. Jó ismerő­seim mindannyian. A ihúlt év decemberében, az esztendő fordulása előtt, Jártam náluk. Keményen dolgoztak altkor is, most is. A szocialista cím el­nyeréséért. Nem először pró­bálkoztak már, hogy a címet megszerezzék. Első ízben 1900- ban fogadta meg az öt ember, hogy másként dolgozik, más­ként rendezi be életét. A címet nem kapták meg. S 1961. jú­niusában ismét csak nekifog­tak. De a cím tulajdonosai most sem lehettek. Miért nem sikerült kétszeri próbálkozás ellenére sem meg­szerezni a kitüntető szocialis­ta címet a Juhász-brigádnak? Nem panaszkodnak a bri­gádtagok, mint azt várná az ember. Nem okolnak senkit, amiért másodszorra is elestek a címtől. Elismerik saját hi­bájukat. De ki nem mondot- tan is érezni szavaikból: oka a brigád sikertelenségének, hogy a gyár, a párt- és a szak- szervezet vezetői közömbösen kezelték őket, nem törődtek velük, magukra hagyták az embereket. — A vállalás termelési ré­szét teljesítettük — mondja Szokup János üvegfúvó. — A selejtbázist a kívánt mérték­ben csökkentettük, termelé­kenységi mutatónk növekedett. És baleset, fegyelmetlenkedés sem fordult elő a brigádban. Ha valaki azt gondolná, hogy a Juhász-brigád csak a termelésben tett valamit, de azontúl semmit — nagyot té­ved. Juhászék dicséretre mél­tó eredményeket értek el egy­más nevelésében, a szocialista kollektíva kialakításában. A brigád hiánytalanul, teljes lét­számban vett részt a munkás- akadémia előadásain, ahol a szakmai kérdések mellett poli­tikai forgalmakkal is megis­merkedtek, s természettudo­mányos problémákkal. (S nem. csak a brigád tagjai, de még a kisegítő két ipari tanuló, Hol­ló Mihály és Zwara János is eljártak velük a munkásaka­démiára.) A 18 éves Teleki La­jos, a brigád legfiatalabb tag­ja állami oktatásban is részt vett, most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Mi volt hát mégis az oka annak, hogy a szocialista címet nem kapták meg? Juhász József, a brigád ve­zetője, a következőket mondot­ta erre: — Nem vezettünk bri­gádnaplót, a brigád-értekezle­teket rendszeresen nem tartot­tuk meg. S a vállalt két újítás helyett csak egy újítást ad­tunk be... Nem vezettek brigádnaplót, nem tartották meg a brigád-ér­tekezleteket, s a műszakok közbeni szüneteket sem arra használták fel, hogy megvitas­sanak egy-egy bel-, vagy kül­politikai kérdést, az újságokat átböngészve. Tehát: technikai hibák miatt nem nyerhették el a szocialista brigád elmet.. ■ A brigádnapló vezetése fon­tos feltétele a szocialista cím elnyerésének. A mindennapok krónikáját rögzíti, a közösségi élet tükrét mutatja ez a napló. S ha ebben a „tükörben” a brigád nem láttatja magát, az baj... Talán nem volt mit ir­mok a naplóba a Juhász-bri­gád tagjainak? Bőségesen akadt volna írni való a fehér lapokra. De hát egyáltalán nem volt naplója a brigádnak, a szakszervezet elfelejtkezett róla, hogy ilyesmit adjon. Per­sze, ez nem elfogadható ma­gyarázat: nem volt napló, mert nem is adtak; egyszerű, akár­milyen füzetet is használhat­tak volna erre a célra.. A gör­csös, munkához szokott, az üvegfúvót tartó kezek azonban nem nagyon kívánkoztak a toll, a ceruza után, s a vezetők nem is forszírozták a napló- írást. Inkább dolgoztak seré­nyen, szorgalmasan, s azt csi­nálták, amihez legjobban ér­tettek — a munkát. Az üveg­fúvást. A minap Pétervásárán, a művelődési házban ünnepélyes keretek között osztották ki a tizenhat éveseknek a személyi igazolványukat. Ez alkalom­mal Orcskai Mihály, a járási pártbizottság képviselője mon- I dott beszédet, majd kultúrmű­— Szándékunktól továbbra sem állunk el — mondja Ju­hász József brigád vezető. — Nem sikerült kötszerre, majd sikerülni fog harmadszorra. Tanultunk a hibákból, s ez­után úgy teszünk, hogy azokat elkerüljük. A Juhász-brigád nem lép vissza a szocialista brigád ver­senyből, nem kedvetlenítette el őket a kétszeri sikertelen próbálkozás, továbbra is ver­senyezni akarnak. De most már eredményesebben, mint eddig. A brigádban jó a hangulat, nem csorbult a versenykedv. Szokup Károly művezető, aki műszaki patronálója a brigád­nak, azt mondja: — Hibáztam magam is, hogy nem néztem komolyabban az emberek „kör. mére”: megcsinálják-e mind­azt, amit vállaltaik. 150 ember dolgozik itt a hutában, három műszakban, s ezernyi problé­mája, gondja, elintézni valója akad a művezetőnek. A bri­gádból senki sem keresett fel problémákkal, így azt hihet­tem. minden a legnagyobb rendben van náluk. A terme­lési tanácskozáson derült ki aztán, hogy a technikai dol­gokkal, a napló vezetésével, brigád-értekezletek, sajtó fel­olvasások megtartásával adó­sak maradtak. Most majd nem kerülik el a figyelmemet. A brigádnak el kell nyernie har­madszori próbálkozásra a szo­cialista címet... ★ Eddig is szép történet áll a Juhász-brigád mögött, szép történet, de kevésbé szép befe­jezéssel egy-egy szakasz végén. Most újra kezdik, másként, mint eddig, s a tetőt is ráhe­lyezik a felhúzott épületfalak­ra..,. Pataky Dezső sort adtak a jelenlevőknek. A helyi KISZ-szervezet és a nő- tanács ajándékokat osztottak szét a fiatalok között, ezzel is emlékezetessé akarták tenni a tizenhat éveseknek az első sze­mélyigazolványuk kézhezvéte­lét. (Kárpáti Istvánná) Kiosztották Pétervásárán a tizenhat éveseknek a személyi igazolványt 4 tagjelöltek iskolája: a tömegszermet A Gyöngyösi Városi Párt- bizottság határozata szerint, hogy fellendítsék a tömegszer­vezeti munkát, a végrehajtó bizottság csak akkor foglalko­zik a tagjelöltfelvételi kére­lemmel, ha a felvételt valame­lyik tömegszervezet vezetősége javasolja. Tagjelöltek közé te­hát azok kerülnek, akik koráb­ban már rendszeres munkát végeztek valamelyik tömeg­szervezetben, tevékenyen részt vettek a KISZ, a nőtanács, vagy a szakszervezet munká­jában. Ezzel a határozattal s ennek szigorú betartásával hozzájá­rultak ahhoz, hogy a város tö­megszervezeteiben mind több aktíva és tagjelölt dolgozzék, (mert a jelentkezők közül so­kan megszerették a tömegszer­vezetekben végzett munkát még mielőtt a pártba felvették volna őket. Arabok élete Izraelben Az Izraelben élő arab parasztok túlnyomó többsége pri­mitív mezőgazdasági felszereléssel rendelkezik. „A szántáshoz saját maguk által barkácsolt faekét, a csépléshez a múlt szá­zadban használt cséphadarót használják. A képen: A földjét szántja az arab a sivatagban. Az egyetlen igavonó állat a teve. A parasztnak még faekéje sincs. A primitív mezőgazdasági szerszám kiélesített fatönkből ké­szült. (MTI külföldi képszolgálat) A kertészei és a sampinyon-termesztés kedvelt „üzemág” az egri Gárdonyi gimnáziumban Tavaly nyáron láttuk itt a Gárdonyiban az épülő kerté­szeti üvegházat, a sampinyon­termesztés pedig szünetelt. Az idén már két üvegházat látunk, tele növényekkel. A diákok társadalmi munkában, saját anyagból építették meg a má­sodik üvegházat, s építettek még két nagyobb méretű me­legágyat is. A déli irányba te­kintő ablakszemek alatt; pap­rika, paradicsom, retek, ubor­ka, saláta és más primőráruk palántái növekednek. Ellenőrzött, kellemes itt a meleg. Az üvegházakban viruló tavasz van, csupa zöld és vi­rág : szalviáik, aszparáguszok, be­góniák, kaktuszok, szegfűk, fikuszok, virágzó muskátlik, őszirózsa-palánták, filodendro- nok és még sok-sok fajta nö­vény díszük, valamennyi ma­gán viseli a figyelmes és gon­dos kezek ápolását. Milyen büszkék ezek a fiatal fiúk, lá­nyok munkájukra. Ez a tuda­tos büszkeség, ez az elhivatott­ság adja a további ambíciót, az ösztönzést mindig a jobb, a tökéletesebb munka végzésére. A sok magkeltető dobozon és növényzeten kívül több kö- teg vadrózsa vár beoltásra, míg a másik nyaláb a beoltott rózsafák csoportja. Ott látjuk a töviskes rózsakötegben a be­forrott sebhelyeket, még bekö­tözve, ahol már bújnak elő a szelíd rószaszemek. A befogant fáeskákon ott van a vignetta az oltó nevével: Császár Valé­ria, Ivádi Erzsébet I/b. osztá­lyosok. Bársonyszínű, édes illatú rózsák nyílnak majd a lányok oltásai nyomán. Itt, a történelmi városfal alatt, függőkertek, szakszerű üvegházak és melegágyak, sőt, még néhány szőlősor is mutat­ja azt a törekvést, amely a kezdeményezés követendő út­ját is példázza. Példamutató ez azért is, mert saját erőből és alig egy-két év alatt terem­tődtek meg azok a' feltételek, amelyek nagy kedvet és- am­bíciót adtak pedagógusoknak és diákoknak egyaránt a to­vábbi szorgalmas munkára és a munka szeretetére. A kertészeti szemlélődés után egy hatalmas méretű pincébe megyünk. Papp Sándor, az in­tézet igazgatója kalauzol. A széles pinceágak mélyén be­nyúlnak a Kacsapart alá. Va­lahol felette kereszteződnek a Heves megyei Nyomda és a Fazola-ház pinceágai. Barátsá­gos villanyfény világít végig a hosszú pincefolyosókon. Elekt­romos ventillátor biztosítja a pince szellőztetését. Hosszú, százméteres gorpbaágyak borít­ják három szélességben is a pincéket. A negyven centimé­ter vastagságú ágyazatból sű­rűn kandikálnak elő a hófehér gombafej ecskék. — Nem sikerült az idén, leg­alábbis, nem úgy, ahogyan szerettük volna — mondja az igazgató. — Vagy a csírázásban volt a hiba, vagy pedig a szel­lőztetés nem volt megfelelő. Január óta terem a telepítés, és most már a vége felé jár runk. Közel ötszáz négyzetmé­ter a telepítés, de csak egy része termett. — 4—5 kiló termett naponta. Ennél már sikeresebb telepíté­sünk is volt. Az újabb telepír téshez ki kell takarítani a pin­céket és fertőtleníteni kell, csak azután lehet új telepítés­hez látnunk. Nagyon kedvelt üzemág ez is, nemcsak a ker­tészet. Lányok, fiúk nagy kedv­vel dolgoznak vele és nagyon keresett cikk a sampinyon gomba. Minden mennyiséget el tudunk adni belőle. A Dobó Termelőszövetkezet igen ér­deklődik a sampinyon ter­jesztése iránt. Megállapodtunk velük, hogy segítséget nyúj­tunk a telepítésnél. De érdek­lődik a felnémeti Petőfi Tsz is. Ezek az üzemágak rnég per­sze nem olyanok, mint amilyet szeretnénk, de már reményt, biztatást nyújtanak arra, hogy elérjük azt is, amikor elmond­hatjuk: igen, ilyet akartunk. O. M. » Képek az egri sajtó múltjából A „FÜLLENTŐ” ÉLCLAP A mai szocialista sajtó olvasó­táborának részére is érdekes kul­túrtörténeti mondanivalóval bír­nak a letűnt korok újságjai. A város múltjában van néhány olyan újság, amelynek feltárt története minden bizonnyal érde­kelni fogja a ma emberét is. An­nál is inkább, mivel van egy-két olyan újság, amely becsületes el­lenzéki kiállásával, szembeszál­lóit a kor talpnyaló bértollnokai- nak sajtójával. A levéltárák, könyvtárak mé­lyén őrzött kötetekbe kötött új­ságok, vagy csak néhány pél­dányt tartalmazó ' dossziék elénk tárják hasábjaikat. A „FÜLLENTŐ” című élclap, az ország egyik 'leghosszabb életű ilyen sajtóterméke volt. A „Füllentő” 1879. december 15- én Egerben indult el, s az utolsó példány 1884. március 10-én jelent meg — Budapesten. A lap szerkesztője egy Iklódy Győző nevű bírósági végrehajtó volt. 1883. május 15-től, 39 hónapi egri megjelenés után, „Eger—Bu­dapest” jelzéssel a fővárosban je­lent meg. A budapesti példányo­kat már nem Iklódy szerkesztette, hanem „Bolond Miska” és „Dr. Füllentő” cégjegyezték, a társszer­kesztő pedig bizonyos Petrikás Mór volt. Érdekes, hogy induláskor a lap szerkesztője nem valódi nevén, hanem „vitéz Háry János” néven nevezte magát, a tényleges nevet csak 1882. május 1-től használta a lapban. A „Füllentő” szerkesztősége és kiadóhivatala a „Ser-Vita” utca 39. Szám alatt volt, s Kohn Dávid nyomdájában készült, akit humo­rosan, franciás kiejtéssel „Condé” névvel jelölt a vicclap. A lap 8 oldalon jelent meg és Címe cirkuszi mutatványokat muto­gató, csörgősapkás pojácákból ke­rítődött ki. Budapesten Bartalisnál készült a lap, majd később a Cor­vina nyomdában, s rajzait Preno- szil János készítette hozzá. Emlí­tésre méltó, hogy a lap mindjárt kezdetben képekkel illusztráltan jelent meg, mint egy korabeli élc- laphoz illett... Eleinte hetenként jelent meg majd tíznaponként került az utcá­ra. Mint minden élclapnak, voltak állandó szereplői: Mokány Khóbi, Fiatal Őriás, Borteleki nemes Ivó Dániel, Valasca Pável. Nem hiány­zott helyi személy sem: Szélbal Sanyi, aki nem volt más, mint Csíky Sándor, a baloldali eszmék leglelkesebb egri képviselője, ha­láláig Kossuth fanatikus híve. A lapban volt úgynevezett politikai album, amely a jelentősebb politi­kusokat állította pellengérre: Irányi Dánielt, Mocsáry Lajost, Helfy Ig­nácot, Hentallér Lajost, Thaisz Ele­ket, Madarász Józsefet. „Trijó” cím alatt foglalkozott Jókai Mórral, il­letve három ellenfelével: Gyulai Pállal, Paulay Edével és Agai Adolffal. Ebben az időben tanul Egerben Ziegler Géza, a későbbi Gárdonyi Géza. 1881. január 15-iki számában a szerkesztői üzenetek, azaz „Súgá­sokéban üzenet jelenik meg, mely szerint kéri Z. G-t, menjen el a szerkesztőségbe, a „Ser-Vita utcá­ba”. Ekkor került a fiatal tanító- képzős e vicclaphoz. Egy-egy raj­záért, írásáért kapott honorárium bizony nem sok, — néhány darab szivar, az élclap néhány példánya... 1878. évi nagy árvíz elsodorta a Dobó téri, azaz „a minoriták híd- ját”. Ekkortájban (1881.) épül újjá. El is nevezi az élclap „lánchid”- nak. Gárdonyi rajzol is egy címla­pot róla: a hatalmassá duzzadt fo­lyón gőzhajók járnak, a láncokon függő és közepén kétfelé emelhető hídon pedig villamosok közleked­nek. Ugyancsak e hid építése kap­csán figurázza ki a lap a város leg- harciasabb úttörő szociáldemokra­táját: a szabómesterséget folytató Szabó Sándort, akit ezért „dupla szabó” névvel illettek szerte a vá­rosban. A híd építése során — ír­ja a lap —, egy írásos régi kődara­bot leltek a munkások. Felirata: „ASOCI ALI STA C PHEI VEZ AERE AD UPLAS ABÓ” (azaz a szocialisták fővezére a dupla szabó). Az Üjkaszinó, azaz a kiegyezés híveinek kaszinója, egyik mulatsá­gáról a következő táncrenddel ad hírt: „1. Hevesmegyei érzelgős. — 2. Közösügyes csárdás. — 3. Dele- gációs négyes. — 4. Quóta-fűzér.- tánc. — 5. Monopol-csárdás. — 6. Executió-kvadril. — 7. Murawiew- mazur. — Szűnóra. — 1. Provizó­rikus-csárdás. — 2. Rajner-csárdás. — 3. Űjoncozási négyes. — 4. Kopfsteiner-polka. — 5. Jogfeladó­csárdás. — 6. Kiegyezés-kvadril. — 7. Államkölcsön-csárdás. „Meg kell jegyeznem, hogy az itt támadott Rajner, nem volt más, mint kirá­lyi biztos abban a nagy politikai perben, mely Eger város ellen folyt, mivel a koronázás után a város hivatalosan köszöntötte Kos­suth Lajost Turinban. A többi fo­galom is mind a kiegyezéssel kap­csolatos: quóta, monopólium, dele­gáció, újoncozás, stb. A város hivatalos lapja az „Eger” volt, az érsek védőszárnyai alatt, — szerkesztője pedig a tudós Szabó Ignác tanár, Mivel az erősen bele­harapott a meginduló élclapba, ez­után állandó rovatot indítottak Ik- lódyék „Náciádák” címen. 1880. november 25-én így támadja az „Eger” a „Füllentő”-t: „... a Fül­lentő ... kötelessége pedig az, hogy olyan hazúgságokat írjon, melyek­től a háromesztendős pipaszár is kivirágozzék nagy csodálkozásában, mint az egyszeri kántor. nádpálcá­ja ...” Az „Eger” újságot viszont a Füllentő nem is nevezi másként, mint patkányt, azaz „Patkány”. Állandó rovat a lapban: Kacsa Kata híráruda-tulajdonos pletykái, Don Gunárosz írásai, stb. 1881. május 5-iki száma közli Ziegler Géza egy humoreszkjét is „Kínos percek” címmel. Így írja alá a cikket: „Gárdonyi Z. Géza”. Nem valami remek írás. Viszont a „Füllentő” közli Ziegler-Gárdonyi egyik első szellemes írását: „Kari- Mari” címmel. A tanítóképzős nö­vendék aláírása: „Don Vigole”. Egyébként ezt az írói álnevet egy beszélyében (1881. július 15.) hasz­nálja, melynek címe: „A pattogá- nyok szerelme” és a bolhák szerel­me” és bolhák szerelméről szól. A „Füllentő” érdekes eseteket is leír. Példa erre két neves egri ta­nár históriája. Makáry,' a poétika tanára egyszer arra hívta fel Ivánszkyt, hogy rögtönözzön egy hexametert azonnal. Mivel ezt Ivánszky tanár úr nem tudta meg­tenni, így fakadt ki Makáry, zeng- zetes hexameterben: „Üstökös Ár­pádnak mocskos ivadéka Ivánszky”.- Erre aztán Ivánszky dühbegurulva hasonló verslábban és stílusban válaszolt: „Ostobaságodtól nem vár­tam mást, Te Makáry ...” Vág egyet a lap a hozományvadászokon . is. Így végződik a vers, a póruljárt pénzsóvár hozományvadászról: ...S megesküdvén, már az első napon [látom, Hogy nagy bolond voltam e vilá­gon: Feleségemnek női hozománya Zsémbelődő, fogatlan mamája...” A konzervatív város falai között óriási felháborodást keltettek a lap egyes számai. Már nemcsak Egerben, de még Gyöngyösön sem kapott nyomdát az előállításra. Így került aztán Budapestre, de még akkor is megtartotta címlapján a kiadás helyét, tüntetőén és élő til­takozásul: „Eger—Budapest”. „Sze­gény Iklódynak el is kellett köl­töznie Egerből... Nem közömbös az sem, ha — ku­tatások alapján közöljük —, hogy a lap elleni támadás egyik fő szer­vezője a papság Volt. Az „Eger”- ben, Énekes János prelátus-kano- nok testvére, a budapesti tanár Énekes Imre több támadást intéz a „Füllentő” ellen. A „Füllentő”, ha nem is állott kora élclapjainak magaslatán, de Egerben betöltött szerepe abban a korban igen értékes és jelentős volt, — hiszen tollhegyre merte tűzni a városnak, az országnak visz- szásságait. Befejezésül még csak talán any- nyit, hogy Ziegler-Gárdonyi Géza, alias Don Vigole, miután megsze­rezte tanítói oklevelét, Szőlősgyö- rökre került. Ettől kezdve lazul kapcsolata a „Füllentő”-vel, de még onnan is küld két írást a lap­nak: „Egri diákéletből” és „Köszö­nöm” címmel. Sugár István «

Next

/
Thumbnails
Contents