Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-28 / 73. szám

1962. március 28., szerda fiEPOlSAG Anyaggazdálkodás a gyöngyösi Az utóbbi időszakban egyre több szó esik a készletgazdál­kodás helyzetéről és annak megjavításáról. Ez érthető is, mert országos viszonylatban is komoly problémát jelent az anyaggal való ellátás. A figye­lem ezért elsősorban a meg­levő készletek felé fordul és számos szerv vizsgálja a fölös anyagkészletek leépítését. A je­lenlegi helyzetben ez a munka a készletgazdálkodás legfonto­sabb feladata. A Kitérőgyártó ÜV jellegé­ből adódóan nagy mennyiségű anyagot használ fel, mivel ter­melési értékéből több mint 70 százalékot tesz lei az anyaghá­nyad. Egy ilyen vállalatnál a kicsinek tűnő hiba is több száz­ezer forint értékű anyagfel­halmozódást okozhat. Ez az összeg pedig, elfekvősége miatt, nem segítheti elő a népgazda­ság fejlődését. Mit mutat a statisztika ? 1954-től kezdve fokozatosan szaporodtak a vállalat egyes anyagkészletei. Egyik évben is, a másik évben is jött be feles­legesen valamilyen anyag, és így halmozódtak a forintok anyagban. A múlt év végére pedig a felhasználásra nem ke­rülő immobil anyagok értéke már mintegy 4 és fél millió fo­rintot tett ki. Az immobil készletek kimu­tatása még nem is tükrözi a teljes összeget, mert még to­vábbi használaton kívül levő, de még ki nem mutatott kész­letek vannak, amit egy ezzel kapcsolatos vizsgálat fel is tárt Ezzel együtt közel ötmil­lió forint az elfekvő érték. Ez az összeg azon kívül, hogy a gazdálkodás vérkeringésébe nem kerülhetett be, hátrányos tehernek bizonyult a vállalat részére is. Az összeg nagy ré­szére ugyanis bankhitelt kellett igénybe venni, amelynek ka­matai csak 1961. évben 115 000 forintot tettek ki. A terhek egy részétől a vál­lalat kénytelen volt megszaba­dulni, és így december 31-én 1 millió 400 ezer forint értékű elfekvő anyagot selejteztek ki. Ez a selejtezés persze a válla­lati eredmény terhére történt. Ami a felhalmozódást okozta A készletekre a norma alat- tiság a jellemző-; de ezen belül egyes cikkeknél igen nagy a felhalmozódás. Vannak olyan anyagok, amelyek a jelenlegi felhasználás mellett több évig elegendőnek bizonyulnak. Ezek pedig nagyrészt a helytelen, nem körültekintő beszerzésből adódtak. A beszerzéssel foglal­kozó emberek nem látták a felhasználás helyes arányait. Elősegítette ezt a helyzetet azonban a felettes szerv — a MÁV Ellátási Igazgatóság — intézkedése is. Jó példa erre a több ezer rúgótám. Ezeket a rúgótámokat a kitérőgyár gyár­totta, de az elmúlt évben leállí­tották a gyártást. Ez azért tör­tént, mert a felettes szerv rak­tárát nagy mennyiségű ilyen nyers rúgótám nyomta, de ugyanakkor a rúgótámot el­kezdte gyártatni más vállalat­nál. Ha majd elfogj'- a központi készlet, biztosan sor kerül az itteni félbemaradt gyártás folytatására, de addig is visel­je a kész- és félkészgyártmány terhét a kitérőgyár. Ez pedig eltarthat 4—5 évig is. Gyakran vezet felhalmozó­dáshoz az is, hogy a műszaki haladással nem képesek lépést tartani, vagy pedig annyira sietnek, hogy elmarad a kikí­sérletezés. Ez történt az egyik beadott újítás esetében is. Ez az újítás, amely a sínrészek rá­hagyásnélküli öntését javasol­ta, évente egymillió forintot je­lent a vállalatnak. Azaz: csak kiíérogyárban jelentene, ha körültekintőbbek lettek volna. Nem vizsgálták J meg azonban kellően a beér­kezett öntvényeket és átvettek hétszáz darabot méret alá önt­ve. így a várható egymillió ha­szon helyett 200 ezer forint veszteség keletkezett. Pedig ez a kérdés igazán csak a törődé­sen múlott. így lehetne még sorolni jó- néhány esetet, amelyek hozzá­járultak az immobil készletek keletkezéséhez. Felvetődik te­hát, hogy hol ven a hiba ? Sokan ezt a hibát külső okok­ban keresik a vállalatnál, pedig nagyobbrészt belül van. Leg­alapvetőbb hiba talán az, hogy a műszaki és anyaggazdálko- ! dási szemlélet nincs összhang- i ban. A műszakiak nem törőd­nek eléggé az anyagkérdéssel, a beszerzőket pedig nem ér­dekli a termelés menete. Az egyik szerv termel, a másik szerv beszerzi az anyagot. A kooperáció gyáron belüli hibája pedig egyre-másra okozza az eltéréseket. Van elég hiba a hozzáértés­ben is. Az anyagnormák hasz­nálata, a nyilvántartás és a számadás döcög, egyszóval a készletekkel való gazdálkodás még elég gyengén megy. Sokat javult volna a helyzet, ha a vállalat alkalmazta volna ezen a területen is az anyagi ösz­tönzés elvét, de nemigen éltek ezzel a lehetőséggel. A kitérőgyár esete intő példa lehet a többi vállalat részére is. Itt az ideje, hogy gondosabban gazdálkodjunk az anyagkészle­tekkel. Elsősorban a felhalmo­zódás elkerülése a fontos, ha már megtörtént, radikális in­tézkedéseket kell tenni. A ki­térőgyár is megértette a vizs­gálatok során ezt, és intézkedé­seivel, remélhetőleg, kilábal a nehézségekből. Kerek Ferenc Levelet kaptunk: így dolgoznak Nagytályán... A minap levelet kaptunk a nagytályai Viharsarok Terme­lőszövetkezettől, amelyben megírták, hogyan készülnek fel a tavaszi munkákra. „Termelőszövetkezetünk — írja a levélírónk a Viharsarok Tsz-ből — közös gazdálkodásá­nak harmadik évébe lépett. A kezdet óta lényegesen válto­zott a tagság viszonya az új, közös munkához. Azelőtt bi­zony nem szívesen mentek ki dolgozni a földre, ma már ké­szen várják a tavaszi munkák kezdetét, sőt termelőszövetke­zetünk 25 hold mák, és olajlen vetéséből 10 holdat már el is végzett. Gazdasági gépeink ja­vítva, készen várják a tavaszt, a vetőmagvak kitisztítva, csí­ráztatva várják a vetést. A területeket brigádokra, családokra osztottuk fel, s i brigádok versenyben állnak egymással, a győztesek az év végén 2000 forint jutalomban részesülnek. A tagság legelő ápolási munkát is végzett, s ennek eredményeképp 10 hold legelőterületet gyomtalanított. Most már csak a megfelelő időjárást várjuk, hogy meg­kezdhessük teljes erővel a ta­vaszi munkákat.” Jól esik ilyen levelet elol­vasni. Reméljük, hogy szer­kesztőségünkbe még sok ilyen- örvendetes hír érkezik. (G—) PÁRTSZERVEZETEINK nlofókXl Flgyelmeitető számok Sok szó esik mostanában arról, hogy a nőket mind nagyobb arányban kell bevon­ni a társadalmi tevékenység be, a vezetésbe, s javítani ke!l arányukat a pártszerve zetekben is. Ez a törekvés azonban még mindig nem járt kellő ered­ménnyel, hiszen a párttagok­nak csak 37 százaléka nő s a múlt évhez viszonyítva 0,4 százalékkal csökkent a szá­múit. A csökkenés megmu- íatkozik a tagjelölt felvéte­leknél is: egy százalékkal ke- esabb női tagjelöltet vettek fel. Figyelmeztetők ezek a szá­mok, hiszen elhatározásaink­kal e'lentétben nem hegy nö­vekedett, de csökkent a nők aránya pártszervezeteinkben, s ebből a tényből feltétlenül le kell vonni a tanulságot. „Fiat-dódnak" pártszervezeteink A statisztikai adatok szerint me­gyénk pártszer­vezeteiben az el­múlt évben 28 szá­zalékkal emelke­dett a 25—40 éves korú párttagok száma. Ugyanak­kor hat százalék­kal kevesebb 60 éven felüli pártta­got tartanak nyil­ván. A tagjelölt felvételeknél is zö­mében fiatalok je­lentkeznek, s az ossz felvétel 70 aluli férfiakból és nőkből tevődik össze. Mindez azt mutatja, hogy efl> teljesen „fiata­lodnak” pártszer­vezeteink, s mind több fiatalt vesz­nek fel a tagság soraiba. II P set százaléka 35 éven hevesebb a tévés Az SZKP XXII. kongresszu­sa anyagának tanulmányozását megelőzően jó néhány téves nézet ütötte fel a fejét Átá- nyon is, különösen a párt szö­vetségi politikájának egyes té­teleit nem értették megfelelő­en, és az egykori középparasz- lokkal szemben még az egyéni gazdaságok idejének megjelelő lenini hármas jelszót alkal­mazták. A kongresszus tanulmányo­zása közben és manapság úgy ritkultak az ilyen vélemények, ahogyan a kommunisták és pártonkívüliek megismerték a lenini elvek igazságát. Azóta érezhetően javult a pártszer­vezet és a pártonkívüliek vi­szonya is, többször tanácskoz­tak közösen a legfontosabb szövetkezeti és más fontos kér­dés eldöntésében, s valameny- nyi nagyobb akciónál igénylik a pártonkivüli aktívák segítsé­gét, akik egyetértve a párt po­litikájával, szívesen segítenek a pártszervezetnek. Az SZKP XXII. kongresszu­sa anyagárunk rendszeres ta­nulmányozása óta a szervezeti élet is élénkebbé vált a párt­szervezetben. Eger vízellátásáról, a fiirdózők problémáiról Mit panaszolnak a fürdőzők — 381 új kakin épü) — A Táros vízellátása megoldottnak tekinthető Üzemszervezési ankét A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Közgazdasági és Agrártudományi Választ­mánya és a Magyar Közgazda- sági Társaság Mezőgazdasági Szakosztálya Budapesten an­kétet tartott. „Az üzemi szer­vezet kérdései a szocialista nagygazdaságokban című té­makörből. Az amkétra március 30-án, délelőtt 10 órakor ke­rül sor a TIT budapesti Kos­suth Klubjában. Vitavezető: dr. Erdei Ferenc akadémikus. Korreferenseik: K. Nagy Sán­dor, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Pártbizottságának titkára és Tamás László, a He­ves megyei Pártbizottság me­zőgazdasági osztályának veze­tője. MŰLIK AZ IDŐ. Adenauer: Istenem, már megint idősebb lettem egy leszerelési konferenciával!.., (Gerő Sándor rajza) Q^pzztliize.tefítlw-L Állok az utcán, várok vala­kit. Közben — mint ahogy ez márciusban újabb szokás — hull a hó. Idős néni jön a túlsó oldalon, mögötte hancú- rozó gyerekek. A néni nyilván hallott valamit a kicsiktől, ami bántotta és hátrafordult. Nem hallottam semmit, csak láttam ami ezután következett. Az egyik gyerek meglökte az idős asszonyt, a másik a tejet ütötte ki a kezéből, a harmadik kikapta a hóna alól a táská­ját és messzire elhajította. Mindez percek alatt a járóke­lők, felnőttek jelenlétében Egerben, a Somogyi Béla úton. — Ezek a mai gyerekek! — szaladtunk oda a néninek se­gíteni, hisz a fiúk elinaltak. — Nem mai gyerekek ezek édeskéim — vette védelmébe a nagy egészet a néni —, ha­nem néhány vásott kölyök! Nekem a tizenegyes iskola egyik őrse segít minden hó­napban már egy éve takaríta­ni a kis lakásomat! Azok a mai gyerekek! Most már nem szeretem a palatetőt. Mindjárt elmondom, hogy miért. Mióta ilyen sokat fúj a szél ebben a hegyektől övezett, eddig védett kis Eger városban, mindig' történik va­lami, ami nem tetszik. Példá­ul nekem nem tetszik az, hogy mialatt taxira várok a taxi­állomáson, az alatt a fejemre hull a Főiskola tetejéről a te­tő, jobban mondva a régi pa­latető egy-egy jól megtermett maradéka. Tréfa ide, tréfa oda, vala­mit tenni kellene! Olyan sok pénzbe kerül a Főiskola reno­válása. De ha a fal még a háború nyomait viseli, attól még nem halt meg senki. Ám ha a tető meggondolja magát, s a várakozó utas, vagy gép­kocsivezető fejére „rossz szög­ben” esik, akkor baj van. In­kább meg kellene nézni azt a tetőt! ★ Postai kalandom is van. Elő­fizettem egy újságot, szóval ezt a Népújságot az öcsémnek, aki Tatán él, és mivel idevalósi, szereti nézegetni, hogy mi tör­ténik szülőhazájában, a megyé­jében. Egy hónapig — ennek legalább fél esztendeje — ol­vasgathatott is. Most aztán irt egy udvarias levelet, s elkül­dött 11 forintot, s amint kide­rült a kedves sorokból szent meggyőződése, hogy azért nem kapja a lapot, mert én nem fi­zettem elő „azt a vacak tízest”. Én meg azt hittem, hogy az első befizetés után vagy jön­nek hozzám a magaméval együtt, vagy elküldték a to­vábbi rendelés végeit Tatára. Én panaszkodom? Most igen. De mások is panaszkodnak, pedig a hírlapot feltehetően azért rendelik meg az embe­rek, mert el akarják olvasni... Az öcsémfélék így nehezen! ★ Amikor a bolha köhög. Tu­domásom szerint ezt akkor mondják, amikor valaki több­nek akar látszani, de legalább­is hallatszani, mint sorstársai. Főleg akkor érvényes ez az ízes gunyorosság, amikor nincs kellő alapja. Azt mondja nekem a minap valaki a presszóban. — Odanézz! Életemben nem láttam ilyen ízléstelen vacak ruhát! Pfuj! Hogy lehet egy ilyen vén satrafának felvenni egy fekete ruhát, amikor az most a fiatalok színe!!! Mérgében-e, vagy hogy nem talált helyeslésre, otthagyott. Utánanéztem. Hatvan éves ko­ra ellenére elég rosszul állít a kivágott mélytüzű piros ruhá­ja, amelyiknek a háta közepe alatt ott, azon a tájon, ahol más ember ül — díszlett egy ha­talmas divatos gomb. Hát igen ... öltözködni tud­ni kell! (ád ám) MINDEN ÉV tavaszán felke­ressük az egri fürdőket. Szét­nézünk, mi készül, mi épül az induló szezonra, tartogat-e va­lami meglepetést a vízműigaz­gatóság a fürdőzők számára. De figyelemmel kísérjük azt is, hogy milyen kívánságok me­rülnek fel a fürdőzők részéről, meg vannak-e elégedve a für­dőzés mai lehetőségeivel, adottságaival? Egy szerdai és egy szom­bati „férfi nap”-ot látogattunk meg. Mindkét nap zsúfolt volt. A meleg medence heringes do­bozhoz hasonlít, annyira telt, a zuhanyozókhoz reménytelen a hozzájutás. Közben az SZTK-tól harminc csúzos és végtagtöréses beteg érkezik. Sokan közülük vidékiek. Az iszapoló helyiségben vetkőz­nek. A pihenőben, a heverőkön hárman-négyen is üldögélnek, nincs hely. A szigorú másfél­órás fürdési utasítást senki sem tartja be. A fürdőmeste­rek kénytelenek az alvókat fel­kelteni a heverőkről. Újból érkezik egy csoport. Éjszakai műszakosok a Bervából. Csu­pa fiatalok. Nagyszabású úszó­verseny veszi kezdetét a nagy­medencében. A meleg meden­céből „nehézsúlyú értomász” veti magát a hidegvízbe. A fa­lakon vízereeskék folydogál- nak és a „féltonna” vízkiszo- ritású testkolosszus becsapó­dásától a túlfolyók nem győ­zik nyelni a vizet. Kétszer, háromszor is jövök hetenként — mondja a mellet­tem lubickoló Leibinger Jó­zsef —, de nem emlékszem, hogy valamikor is ilyen so­kan lettek volna. Szombat csúcsforgalmi nap. Nagy szám­mal tisztasági fürdőzők a szombati látogatók. Az egész­ségügyi fürdőzők szerdán jön­nek. Szerdai látogatásunkkor is­mét „telt-ház” volt, de mégis nyugodtabb nap, mint a szom­bati. LEGJOBB MÉRCÉJE azon­ban a forgalomnak a pénztár, ahol a szombati 1200 forintos bevétellel szemben a szerdai mindössze 800 forint volt. Át­lagosan 200—220 a napi fürdő- ző vendégek száma. — Legutóbb szombati napon voltam és szemgyulladást kap. tam — mondja egy férfi. Fürdőben ez előfordulhat — gondoltam —> de az ismeretien nem hagyta abba megjegyzé­seit: — Nem a medence vizét kel­lene a zuhanyozókba folyatni! Nem eléggé higiénikus. Aztán egy kis időre eltűnt az ember, majd rákvörösen lát­tam jönni a gőzkamrából és hirtelen alámerült a nagyme­dence vizében. — Látja, kérem — folytatta az imént félbe hagyott beszél­getést nem kerülne semmi­be egy méteres gumicsövet tenni a csapra, hogy a kigőzölt, izzadt testek után a gőzkamra padjait az ember leöblíthesse. Vagy mibe kerülne a gőzkam­rába menő gőzcsőnek az ajtó­ból beljebb helyezése? Nyilván nem nagy összeg és mennyivel jobb volna, ha nem közvetlen az ajtóba csapódna a forró gőz. Kétségtelen, van igazság ezekben az észrevételekben és legjobb mindjárt melegében utána is nézni. Félszáraz, hideg lepelébe tö­rülközünk, amit az előttünk fürdőzőről hajtogattak össze. Mindegy. Fő, hogy túl vagyunk rajta. A fürdőigazgatóságon Fodor Géza gondnokkal beszélgetünk. Elmondom a tapasztalt pana­szokat, melyeken a fürdőzők kívánságára segíteni kellene, — Nincs akadálya — mond­ja a gondnok —, hogy meg- hosszabítsuk a gőzcsövet, vagy ogy gumislaggal lehetővé te­gyük a gőzkamra padjainak öblítését. A lepedő panaszok­ról nem tudunk, ez a kiszol­gáló személyzet figyelmetlen­sége. Közel ezer lepedőnk van raktáron, minden igényt ki tudunk elégíteni. Közben megérkezik hivatalos útjáról a vízművek igazgatója, Szabó József elvtárs is és be­kapcsolódik a beszélgetésbe. — Az az igazság — mondja Sza­bó elvtárs —, hogy nincs a fürdő kapacitása kihasználva. Egész héten sincs több erős napunk, mint a szombat és a szerda. Például, hétfőn, ami­kor ugyancsak „férfi nap” van, szinte üres a fürdő. A közönség is segíthet az egyes napok túl­zsúfoltságának megszünteté­sén, úgy, hogy a hét többi napján látogat el a fürdőbe. — A FÜRDŐZŐ KÖZÖNSÉG részéről kifogás merült fel a nagymedencéből táplált zuha­nyozók miatt. Lehetne-e más, higiénikusabb vizet a zuhanyo» zóknál biztosítani? — A fürdőben levő zuhanyo­zók a nagymedence forrásából kapják a vizet, amely a pado­zat alól szívódik, motor segít­ségével a tartályba. Szerin­tünk a víz megbízható, tiszta. Ettől függetlenül azonban, téli szezonban be tudjuk kötni a strandon levő kutat, amely nyáron át a strand zuhanyo­zóit látja el. A viz abszolút tisztasága sze­rintünk is vitatható, és éppen ezért, jobb volna, ha egy „csúcsforgalmi” napon vízpró­bát vermen ek a zuhanyokon lefolyó vízből és a vegyvizsgá- lat állapítaná meg a víz higié­nikus értékét. — Szeretnénk az ez évi fürdő­strand- és vízellátási munká­latokról, tervekről hallani. — Hároonszáznyolcvanöt ka­bint építünk a strandon szep­temberben, a szezon befejez­tével. Végig a patakparton, egymásnak szembenéző, eme­letes, korszerű kabinok épül­nek, amelyek könnyen kezel­hetők és ellenőrizhetők. Ezenkívül a megyei kórház még az idén megépít a fürdő mellé az SZTK-beutaltak ré­szére egy huszonöt személy befogadására alkalmas tolda­lék épületet. Ez azért szüksé­ges, mert a fürdőéDÜletre az emeletráépítést, műemlék jel­lege miatt, nem engedélyezték. Nekünk viszont — későbben —, majd egy tisztasági fürdő meg­építéséről kell gondoskodnunk. Van egy harmadik hírünk is: mégpedig az. hogy a sánci víztá­roló már teljes erővel épül a Szabó Sebestyén utcában. Az ikervíztárolónak jelenleg csak az egyik, egvezer köbméteres tartálya épül és úgy szeret­nénk, hogy a város vízellátá­sának mégis vitására még ez évben be is tudtuk kötni. A PANASZOK és kívánsá­gok mellett tehát jó és meg­nyugtató intézkedések is van­nak, amelyek a város lakossá­gának kényelmét vannak hi­vatva szolgálni. Mint ahogyan Szabó elvtárs mondja: „Ha a lakosság ésszerűen és takarékosan gazdálkodik a vízzel, akkor az idei vízellátá­sa a városnak megoldottnak tekinthető”. Okos Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents