Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-22 / 68. szám

4 NfiPCJSAG 1962. március 22.. csütörtök Szorgalmas lányok Szorgalmasan dolgoztak az elmu.lt évben a boldogi Béke Termelőszövetkezet Zója női KISZ-brigádjanak tagjai. Kü­lönösen a 17 éves Kokat Erzsé­bet és a 16 éves Katona Má­ria végzett lelkiismeretes mun­kát Erzsiké 170, Marika pedig 193 munkaegységet teljesített az elmúlt évben. (Fotó: Kiss Béla.) — AZ ELMÚLT héten Eger »égy termelőszövetkezetében a. tsz-tagok brigádgyiíléseket tartottak, ahol részletesen megbeszeltek az 1962-es gaz­dasági év terveit, feladatait.- A HEVESVEZEKÉNYI KISZ-szervezet nemrég tartot­ta ünnepélyes taggyűlését, ame­lyen a jiataloknák kiosztották Az ifjúság a szociálizmusért- mozgálom jelvényeit. A tag­gyűlésen a járási párt- és KISZ-bizottság képviselői mel­lett részt vett a Hazafias Nép­front és a tanács kiküldötte is. — MA DÉLUTÁN 5 óraisor a TIT egri szabadegyetemén összefoglaló előadást tart dr. Földi Pál, az egri Marxista— leninista Esti Egyetem igaz­gatója, a TIT filozófiai szak­osztályának elnöke. — 23-ÁN. ESTE hat órakor hangzik él, az egri TIT-klub- ban, a „Képzőművészeti esték” sorozat hatodik, befejező elő­adása. Az utolsó előadást Ecsé- ry Elemér fővárosi művészet- történész tartja a szociális rea­lizmus kérdéseiről. — MÁRCIUS 29-én, kul­túrotthon-igazgatók részvéte­lével tapasztalatcsere-látoga­tást szervez a Heves megyei Népművelési Tanácsadó Eger- esehi-Ban.yateíepen. a kultúr- otthonban. Az ott tartandó kibővített szakbizottsági ülés tárgya: a gyermekfoglalko- zás-bemutatóval egybekötve. EÖR! VÖRÖS CSILLAG Julius Caesar EGRI BRODY Nincs előadás EGRI BÉKE Az éjszaka szépei GYÖNGYÖSI PUSKIN Májusi fagy GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Soha többé HATVANI VÖRÖS CSILLAG Házasságból elégséges HATVANI KOSSUTH A macska kinyújtja karmait HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás PETER VASAtíA Nincs előadás fcgsrbeai este í órakor: bal a savoyban (Bérletszünet) ISÖcesabonyban este 7 órakor: Gyért?/afénykering1? A 75 éves Kassák Lajosról M: árcius 22-én tölti be 75. évét Kassák La jos, mai művészetünk, irodalmi életünk egyik legsokoldalúbb, legerő­teljesebb tehetségű, kimagasló : egyénisége. Proletárcsaládból származott, vasmunkásból küz­dötte fel magát az irodalom legkiválóbbjai közé. Mindvégig megőrizte együttérzését, elsza­kíthatatlan testvériségét osztá­sával, a munkásosztállyal. Határozottan vallotta, hogy ;..az író politizáljon, mert nem politizálni lehetetlenség” (Nap­jaink átértékelése), ugyanakkor viszont elvetette a művészetbe külsőségesen belevitt mester­kélten, idegenszerűen érvénye­sített tendenciát. Határtalan igényesség jellemezte a műal­kotás belső művészi rendjével, formai, sajátosságaival szemben — mert meggyőződése szerint I csalt a művészileg tökéletes al- I kotäs tud hatást gyakorolni az emberekre.. JVzek a tételek önmaguk ­* * 1 ban helytáiló és feltét - | lenül értékes meglátásolt a szo- j ciálista művészet számára. Két- jségtelen viszont, hogy Kassá- ' kot az esztétikai és politikai ! nézeteiben megtalálható szub- j jektivista tendenciák egyolda- ; lóságokra ragadtatták. Az 11920-as évek elején modernista alkotta meg irodalmunkban a legsokoldalúbb társadalmi problematikát feltáró, egy munkás és művész külső és belső útját nagyszerűen bemu­tató önéletrajzi művet, az „Egy ember életé”-t. Czámos művében foglal- kozik a kispolgárság, a tisztviselők, az értelmiség, a jó­módú polgárság életével, prob­lémáival is. E műveiben külö­nösen figyelemre méltó plasz- ticitéssal mutatja be a kapita­lista válság pszichikus hatását, a hanyatlást, kiúttalanságot. („Az utak ismeretlenek”, 1934., „Akik eltévedtek”, 1937.) Joggal mondhatjuk teliét, hogy a társadalmi ábrázolás sokrétűségében, a munkásosz­tály ábrázolásának művészi színvonalában, hitelében egyet­len élő írónk sem múlta felül Kassák Lajost. Sokat foglalkoztatja Kassá­kot az ifjúság, a. fejlődés és nevelés. Erősen kritikusan szemlélte a régi iskolát — ri­degsége, elnyomó volta miatt. „Húszéves koromig azt hit­tem, az ember minden értéke fizikai erejében fejeződik ki. Majdnem gyűlölettel kerültem az iskolát, — a vas és a tűz után vágyakoztam, nagyszerű elképzeléseim... voltak arról az intenzív és erőszakos mun­kafolyamatról, ahogyan, mond­juk. egy kovácslegény tűzbe teszi a vasat” — vallotta „Anyám címére” című önélet­rajzi jellegű művében. Egy másik helyen ilyen em­lékei vannak az iskolai órák­ról: „Ügy múlt el fölöttem a két tanítási óra, mintha sötét szobába zártak volna be egye­dül, vagy mintha ólmot öntöt­tek volna a füleimbe és erő­szakkal leragasztották volna szemhéjaimat. Csak a második óra végén, mikor az udvarban a csengő megszólalt, lettek is­mét hallókká a füleim és lá­tókká a szemeim..(Egy ko­sár gyümölcs.) Az író a haladáshoz hű politikus és a művész saemével figyelte az ifjúságot a nagy gazdasági válság évei­ben. Jól látta, hogy az ifjúság — elsősorban a munkásifjúság, de bizonyos mértékig az értel­miségi-polgári ifjúság is — ki­egyensúlyozatlan, otthontalan a Horthy-rendszer országában. Egyik regényében, „A teLep”- ben, írónk számot ad arról, hogy bizalommal keresik őt fel a fiatalok. Elvágyódnak a reakciós Magyarországról, a Szovjetunióba szeretnének menni, tőle kérnek segítséget. Kassák elgondolkozik: „Megüt­nek a szavai és úgy érzem — írja —, olyasmit mondott, (tud­niillik a regényben szereplő fiatal) amin érdemes lenne gondolkodni. Ennek a léleknek nem szigorú idamjtóra, hanem mintaképre van szüksége. S az ottani ifjúság (tudniillik a Szovjetunió ifjúsága) nagy aka­rattal tőr előre és magával ra­gadja ezt a kislányt is”) Versei külön, hosszú és szép méltatást érdemelnek. Ehe­lyett be kell érnünk egy-két sor idézésével. Hadd idézzük most kommentár nélkül — a „Mesteremberek” néhány so­rát: „Mi nem vagyunk tudósok, se méla, aranyszájú papok, és hősök sem vagyunk, kiket vad csinnadratta kisért a csatába, Tegnap még sírtunk, s holnap, holnap talán a mi dolgunkat csodálja a század." Vfégül újabb versei közül ” idézzünk, a „Szélünk a békéről'’ címűből: „Béke. mondjuk, s a hófehér szó keményebb az acélnál, hirdet, követel, az élet izével táplál egyszerre tanítja a bátrak szeretetét, s a behúzott nyakú gyávák megvetését.” „Béke, mondjuk, s igaz értelme, hogy élni akarunk.” Dr. Bcrcncz János, főiskolai tanszékvezető ; 7i Johann Wolfgang Goethe 1362. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK: KATALIN !.oü évvel ezelőtt, 1822. mar­ina 22-én halt meg JOHANN WOLFGANG GOETHE, a világ- irodalom legogyetemesebb köl­tői tehetsége. Ifjú korára a feudalizmus ellen lázadó költői megnyilatkozások jellemzőek, továbbá az emberfeletti hősö- et ábrázoló Götz Von Ber- ehingen, s Az ifjú Wertlier es érvéi című érzelmes regény, leiének weimari szakaszából ölök klasszikus drámái (Eg- íont, Iphigenia Taurisban, . asso), ekkor írta meg úti em- ikeit (Utazás Olaszországban) . s világhíres balladáit, öreg­önéletrajzának valóság), és fő Faust-nak meg­volt (Színelmélet NYIKOLAJ LI­Korára esik (Költészet és művének, a írása. Nemcsak költő, hanem természettudós is története.) 120 évvel ezelőtt, 1842-ben e napon született SZENKO ukrán zeneszerző, aki kiadta az ukrán népdalok gyűjte­ményét. Operái közül megemlítjük: Karácsonyest (1883) és a Tá­rász Bulyba (1890) címűt. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben született PAKOTS JÓZSEF író. Ne­vét parlamenti karcolatai tették először ismertté. Regényei kö­zül néhányat idézünk: Egy karrier története, Sok asszony — egy férfi, Magyar máglya. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: Az optikai távírót 170 • évvel ezelőtt, 1792-ben CLAUDE CRAP- P.E francia fizikus találta fel. Két évvel később már felállították az első távíróvonalat Párizs és Lille között. Chappe távírója egy­mástól ’látótávolságra elhelyezett őrházakból állt. Az őrházak tetejére, árbocra, 3 mozgatható kart szereltek. A karok mozga­tása révén 196 jelet tudtak továbbítani. Ezzel a berendezéssel 1000 km-t 1 óra alatt lehetett az üzenettel áthidalni. A wolíramszálas izzólámpa gyártási eljárását 45 évvel ezelőtt,- 1917-ben ezen a napon szabadalmaztatta Rácz Antal vegyészmér­nök. I Kádióssínhns bemutatója: A VÁNDOROKAS irányzatok (expresszionizmus, szürrealizmus) híve, szemléle­tében a formai problémák játsszák a vezető szerepet a tartalom háttérbe szorításával. Később, a nagy világgazdasági válság évei óta (1929-től) túl­haladta saját „formai forradal- miságát” és „az izmusok ván­dorévei után” visszakanyaro­dott a realitáshoz, — ha nem is egészen ugyanabba a realitásba és ugyanahhoz a realizmushoz, amelyből kiindult. Élő íróink közül a legsok­oldalúbb, legegyetemesebb te­hetség. Az irodalmi műfajok széles skáláját műveli (regény, elbeszélés, vers), emellett azon­ban politikai, esztétikai, művé­szettörténeti írásai is vannak, grafikus és festő. Sokrétűsége irodalmi témái­ban is megmutatkozik. Az első világháború előtt komor lírai- ságú, helyenként dramatikus és melodráma-szerű paraszt­történeteivel tűnt fel (Eletsira- tás, Misilló királysága). A vá­rosba szakadt cselédlány sorsa (Marika, énekelj, 1930.), a fa­lusi emberek és élet később is foglalkoztatta. (Azon a nyáron, 1940.) ....................... Irodalmunkban ő az első, aki valódi belső átéléssel és szere­tettel tudta ábrázolni a mun­kásosztály számos típusát, — az öntudatos forradalmárokon ke­resztül a lumpenproletárokig, a gyengéktől, közömbösöktől — az árulókig (A telep, — Munka- nélküliek, — Angyalföld), ő Katkó István Vándorórás című rádiójátéka az író defi­níciója szerint lírai életkép. A hangjáték egy tűzfal tövében játszódik, ahol az emberek i nunkaalkalomra várnak, vár­ják az érkező hajót, hogy ke­nyérkeresési lehetőséghez jus­sanak. Kártyáznak, élcelődnek a maguk nyomorúságos voltán. Ebbe a tűzfal mellettd klubba vetődik be a vándorórás, az ismeretlen idegen, aki közvet­lenségével, fellépésével, vala­mint fizikai erejével megnyeri a már mindenkivel szemben bizalmatlan munkások szim­pátiáját. Jelentkezik, mint ha­talmi szimbólum a rendőr, de a vándorórás itt is kiállja a próbát és álnevét ügyesen tit­kolja az ébernek látszó zsaru előtt. Es aztán újra csend van, és ez a csend az éhezést és a nyomorúságot jelenti. Ezt a csendet meg kell zavarni, han­got kell adni, hogy ez a pusz­tulást hozó csend végleg el­múljon. Gondolatok és ötletek halmozódnak fel ez életképen belül, de drámai feszültség mégsem tud kialakulni a meg­írt dialógusok által. Avatott dramaturg munkája hiányzik, hogy ez a nőve I li.sztikus alap­ötlet igazán feszült drámává tudjon válni. Nem tett sokat ennek érdekében Seregi László rendező sem, s a szereposztás sem volt szerencsés. Soós La­jos (Makos Sándor), Egri Ist­ván (bádogos) szerepén kívül alig találunk elfogadhatót, az előbbiek is inkább rutinjuk­nak köszönhető alakítása mel­lett. De különösképp alul marad­tak a női szereplők (Horváth Teri, Náray Teri, Sándor Iza), akik hói negédes, hód. nagyie- vegőjű hangvétellel játszották szerepüket, holott e rádiójáték közvetlen, egyszerű játékstí­lust kívánt volna. Mindent összevéve: a jó szándékú mű kellő dramaturgiai hiány mel­lett, gyenge és felületes szillé» •- szí játékkal nem tudott él»'* ménnyé lenni egy pillanatra sem. Pásztor Péter Menyasszonyszöldetés — rendelésre Egy Los Angeles-i cég menyasszonyok szöktetésére specializálta magát. Ha a vő­legény és a menyasszony kö­zösen a menyasszonyrablás mellett dönt. altkor a cég ki­sportolt alkalmazottai nagyobb összeg ellenében megszöktetik a lányt a szülői házból, egy­idejűleg megszerzik a házas­ságkötéshez szükséges irato­kat és a fiatalokat repülőgépen Las Vegasba szállítják, ahol minden további nélkül azon­nal megesküdhetnek. I .1::• iluliili.liillJüiBliv 10. Lange ekkor még nem tud­ta, hogy a jeles férfiút Walter Schellenbergnek hívják. Lan­ge akkor csak a pillanat nagy­ságát, a tét nagyságát érezte | át — és most beleborzomgott. i Mintha a jövő fátyla íelleb- j bent volna egy pillanatra és í mögüle — mint valami kriptá­ból, forró, nyári nappalon — dohos, jeges léghuzat csapta volna meg. A doktor riadtan nézett az asztal mögül felemelkedő fér- fi szépség acélszürke szemébe és félt. Ügy érezte, ha lehetne, legszívesebben elhagyná a szo­bát. — Erősnek kell lennem — I lüktetett benne, ami most jön, ; az történelem. Tudta, közelebb kéttene lép- . nie az asztalhoz, fesztelenül ( üdvözölnie kellene a mögötte rá váró férfit, de képtelen volt j megmozdulni. Schellenberg te- j kintete meztelen tőrként fúrta I át, és az ajtóhoz szegezte. •k ■Walter ScheHarsberg dúsgaz­dag zongaragyáros tehetséges, kényeztetett fia volt Az apa­inak valóeágoe rögeszméje veit, hogy „ezzel a külsővel, ilyen képességékkel” politikai pá­lyára kell mennie a valóban rendkívül értelmes, nyúlántK, aranyos termetű, szép arcú Waltemefc. Az apának pénze volt és nemhiába volt Porosz- ország szülötte: lobogott benne a vágy, hogy a pénzhez a ran­got, a patinát, az igazán jó társaságba való belépőjegyét is megszerezze. Hitte, hogy a sors öt arra jelölte ki, hogy mindehhez megteremtse az anyagi feltéte­leket, de magát a feladatot Waltemeík kell végrehajtania. Ifjabb Schedenberg egyet­értett. Határozottan volt kedve a dologhoz. Burokban született, a pénzhiányt nem ismerte, jó­képű volt, értelmes volt, egész­séges volt. Vágyai egy irányba, a hatalom oiszúgútjára terelőd­tek. De hogyan kezdjen hozzá? A legkézenfekvőbb az volt, hogy jelölteti magát képvise­lőnek. A papa meglepően fölé­nyesen mosolygott. — Tudod mi az üzleti, élet egyik legnagyobb titka? Soha­sem szabad bedőlni a pillanat­nyi helyzetnek Előre 'kell nézni, fiam. A pénzem jó ré­szét ezzel az egyetlen felisme­réssel szereztem. Te is így fogod megszerezni az érvénye­sülést. Scheidenberg papa felállt a székről, kurta lábaival róni kezdte a szobát és folytatta: — A mi köztársaságunk, Walter, nem lehet hosszú éle­tű. Hogy is fejezzem ki ma­gam? Valahogy... senki sem veszi komolyan. Se itthon, se külföldön. Nem vagyok prófé­ta, de egyet tudok: itt változás lesz, mégpedig nem is olyan sokára. Most már tüzelt az arca. egészen a fotelben hátradőlő fiú fölé hajolt és szinte meg­szállottan suttogta: — Egy változás egyeseket mindig a sárba dönt. De má­sakat felemel! — Ezekre azt mondják: szerencsések. Per­sze, a hülyék mondják ezt. Mert ezek nem szerencsések, hanem egyszerűen jőszeműek. Meg tudták látni az irányt — és időben arra mentek. Az öreg Schedenberg afféle „sélf-made mám” volt, fiatal korában megismerte a nélkü­lözést, A világ dzsungel volt számára, ahol minden vad egyetlen feladata: erősnek len­ni. A többi nem számit. Már ismét sétált és széles mozdu­latokkal gesztikulált. — A jövő, fiam, Hitler. Azt kérdezheted, hegy mondhatok ilyet? Hiszen éppen az előbb mondtam, nem vagyok próféta. Nem, gazdasági ember va­gyok, éppen ezért tudom. Nézz körül! A nemzeti szocialisták­nak mind nagyobb az appará­tusuk — és ami a lényeg — mind több a pénzük! Valahon­nan ennek származnia kell. A mi klubunkban nyílt titok, kik támogatják őket. Meg­mondhatom neked: Thyssen, Krupp és a többiek, érted, a legnagyobbak, a fejesek. Ez a döntő, öregem. — Azonkívül, ügyesei, is, át­kozottul ügyeselv. Pontosan azt mondják, amit a szerencsét­len ostobák tömege hallani akar: aki német, mind egyen­lő, de aki német, a legkülönb És a leghatásosabb. Végy hoz­zá egy kis támadást a munka- nélküliség ellen, egy kis me­rész ígérgetést és kész. Higy- gyél nekem, fiam, ez a recept be fog válni. Egy hét múlva Schellenberg, a bonni jogi egyetem hallgató­ja, belépett az SS-be. Ebben az időben — tehát már a hatalom átvétele előtt! — teljes gőzzel működött a ná­ci titkosszolgálat. Már azt is tudjuk, hogyan született meg. Himmler, az SS-birodalom vezetője Heydrichet bízta meg a szolgálat szervezeti ter­vének kidolgozásával. Hogy ez a név más vonatkozásban is­merős az olvasónak? Igen, az a Heydrich. A nácik által bi­rodalmi tartó, mánnyá tett „cseh-morva protektorátus” gauleitere. A rettegett hóhér, akit 1942-ben egy cseh haza­fi golyója ölt meg. Nos, Himmler bezáratta Heyd­richet egy szo­bába, mond­ván, hogy csak akkor jöhet ki, ha a tervezet elkészül. Miért volt szükség titkosszolgálatra, még a hatalom átvétele, előtt? Azért, hogy a Führer és kör­nyezete tudja, kire számíthat és kit kell az uralomra juta? pillanatában — és hány esetben még előbb — likvidálni' a világom A legolcsóbb dolog. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents