Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-17 / 40. szám
4 NßPÜJSÄG 1962= február 17., szombat Televíziós riport a Mátrában A Heves megyei Mezőgazdasági és . önsegélyezési Csoport ötven termelőszövetkezeti tagot üdültet Parádfürdőn. Az elmúlt napokban ott járt a Magyar Televízió egy csoportja és riportot készített az üdülőben, amely beszámol a dolgozók pihenéséről, szórakozásáról. A riport különösen meny énk tv-közönsége számára erdekes, mert az üdülök me- gyénkbeliek. A közvetítésre vasárnap, február 18-án kerül sor, a Téli esték című állandó vasárnapi műsor keretében. (KB) — A PETÖFIBÄNYAI Általános Iskolában már az idén nyolc osztályban, 16 tanulócsoport részesül ipari jellegti gyakorlati oktatásban. — VASÁRNAP, 18-ÁN, a karácsondi művelődési házban vendég szer epei a gyöngyöshalászi József Attila Művelődési Ház színjátszócsoportja. Bemutatásra kerül a Huszárvágás című háromfelvonásos vígjáték. — A LOTTÓ ötödik játékhetében a pétervásári fiók területén a 7 934 244 számú szelvénnyel négyes találatot ért el egy magát meg nem nevező nyertes. A közel ötvenötezer forintos nyereményből — ennyit azért sikerült megtudni — félig kész házát fejezi be. (Pető) — .A NAPOKBAN megbeszélést tartott a hevesi járási népi ellenőrzési bizottság a járásban dolgozó községi népiellenőr csoportok vezetői számára. Az ülésen megbeszélték a községi csoportok feladatait, módszereit és elhatározták, hogy a jövőben sokkal határozottabban fellépnek a népgazdaság megkárosítói ellen. Az előadó Tóth László, a hevesi járási NEB elnöke volt. — MA ESTE rendezi meg a karácsondi óvoda szülői munkaközössége zártkörű farsangi bálját a művelődési ház klubtermében. R LOTTÓ nyerőszámai 17. 24, 38. 39, S3. műsor a Egerben da. 3 és este 7 órakor: Párizsi vendég (Kisfaludy-, illetve Ady-bérlet) Tarnazsadányban este 7 órakor: Dodi Tűzkárok — gyermekjátékból Az 1961 -es év mérlege: a megyében 48 tűzeset keletkezett gyermek- játékból - A hevesi és a gyöngyösi járás a szomorú statisztika élén - Egy gyújtogató 1420 forint értékű kárt okozott rányi fapálcika végén fellobVICTOB HUGO 160 évvel ezelőtt, 1802 februárrá- ban született VICTOR HUGO francia író. Műveivel ellentétbe került kora Bourbonne-reakció javai és Hl. Napóleon 19 évre száműzte. Színdarabjaival (Kemani, Ruy Bias) megteremtette a romantikus drámát. Regényeivel (Nyomorultak, A tenger munkásai, A nevető ember) a proletariátus rabszolgasága ellen harcolt. Politikai felfogását a Századok legendája című művében fejtette ki. Híres romantikus regénye A párizsi Notre Dame. 135 évvel ezelőtt, 1827. február 17-én halt meg JOHANN HEINRICH PESTALOZZI svájci tanító, az újkori pedagógia kiemelkedő alakja. Irodalmi munkássága a gyermekek iránti szeretetét tükrözi (Gertrud és Lénárd, Anyák könyve). Neuhof melletti birtokán iskolát rendezett be, Stan, Burgdorf és Yverdon további pedagógiai működésének színhelyei. Pedagógiai módszerével — amellyel a társadalom megújulását tűzte ki célul — a különböző államok népiskolai oktatására nagy hatást gyakorolt. 210 évvel ezelőtt, 1752-ben született FRIEDRICH KLINGER német költő, akinek Sturm und Drang című drámája a német irodalom megújulását indította meg: zaklatott párbeszédű, az addigi szabályokat elvető történeti és társadalmi drámáiban gyakran hozott színre hatásos, szenvedélyes jeleneteket. Regényei közül a legérdekesebb a Faust élete, Tettei és Pokoljárása című. 95 évvel ezelőtt, 1867-ben e napon született NÉMETHY EMIL, a magyar repülésügy egyik úttörője. Kulturális számok Hatvanból Megyénk harmadik városáA múlt évben majdnem mindennap hírt adtak az újságok gyárban, mezőn és erdőben fellobbant tüziekről. A nagy meleg és sok esetben a gondatlanság gyakran okozott tüzet: megyénkben például 280 alkalommal adtak jelentést tűzkárról. A 280 eset közül 48 alkalommal gyermekjátékból keletkezett tűz. Annak ellenére, hogy 1961-ben kevesebbet „gyújtogattak” a gyermekek, mint 1960-ban, a kár még mindig jelentős, hiszen meghaladja a félszázezer forintot. A gyermekek szülei Bizonyára magára hagyott, szülői felügyelet nélkül nevelkedő gyermekek okozzák a tüzeket — gondolja az ember az első pillantásra, de a statisztika csak részben igazol bennünket. Ugyanis kimutatták, hogy a tűzesetek nagy részét olyan gyermekek okozták, akik szülői gondozás alatt állnak, legtöbbjüknek pedig az édesanyja csak a háztartásban dolgozik. Nagyobb baj az, hogy a szülők nem teszik biztos helyre a gyufát s a gyermek könnyen hozzájut. A tűzgyújtó eszközök nagy részét szekrényből „szerezték meg” a gyermekek, kisebb részét találták, vagy vásárolták. „Vezetnek” a hatévesek Ha a tüzet okozó gyermekek korát vizsgáljuk, azt látjuk, legtöbbször hatéves, vagy azon aluli gyermekek gyújtogattak. A kiskorú gyermeket izgatja, extázisba hozza a paPROBLfcMA — Hogyan fejezzem ki finoman: — Rázza át a nagynénikejét, Mancika!! bánó láng: a 48 tűzvészből 38-at gyufával játszadozó gyermekek okoztak. Retten akartak cigarettára gyújtani, s csak egyszer lobbant lángra a berendezés a tűzhelyből kivett parázs miatt. Ki járt óvodába ? A tűzkárok alig egyharmada fordult elő olyan községben, ahol van óvoda. Az óvodába járt gyermekekre a 42 tűz- ből csak öt jut, 24-ükről pedig kiderült, hogy sohasem jártak óvodába. Legtöbb a tűzkár tavasszal és télen Minden hónapban változik a tűzkárstatisztika. A 61-es évben főleg nyáron jeleztek sok tűzesetet, a nagy meleg is elősegítette a tűzkárt. A gyermekeknél más a helyzet: az általuk okozott tüzek fele tavasszal gyullad ld, negyede pedig télen. Az őszi és nyári hat hónapra esik a többi. Házban, udvarban,- vagy a falun kívül A tűzesetek nagy része a falun és város falain belül üt ki. 1961-ben csak kétszer jeleztek „gyermek-tűzvészt” külterületről. A házak udvara és a lakószobák között fele-fele az arány, 24 alkalommal keletkezett a tűz házon belül, 24- szer pedig az udvarban. Ipar, mezőgazdaság Hol keletkeztek a tüzek? Mezőgazdaságban? Ipari üzemekben? Lakóházakban ? A múlt évben egyetlenegyszer sem okoztak tüzet gyermekek ipari létesítményben, gyárban, üzemben, annál többet a mezőgazdaságban. Annak ellenére, hogy tavaly már mező- gazdaságunk nagy része szocialista szektorban dolgozott, az itt keletkezett tűzesetek szárna egyötödére csökkent a tavalyelőttinek. Sajnos, nem ez a helyzet a lakóházak területén, itt tavaly megduplázódott a tűzesetek száma. Fiúk, lányok A tűzesetek nagy részét fiúk okozták, de a 48-ból hatot lányok lobbantottak lángra. Bár a múlt évben csökkent a gyermekek által okozott tűzkárok értéke is, száma is, mégsem lehetünk elégedettek, hiszen a tavalyi károkat is meg lehetett volna előzni, el lehetett volna kerülni, ha az „illetékesek” (legtöbbször a szülők) jobban vigyáznak a gyújtóeszközökre és persze, ha a szülők megmagyaráztál! volna gyermeküknek: milyen veszélyes a gyufával, a tűzzel való játék. (K. I.) ból is arról adhatunk szamot, hogy a kultúra egyre nagyobb tért hódít. Járva-kelve a városban, néhány adatot feljegyeztem jegyzetfüzetembe*. Nézzük csak: Néhány évvel ezelőtt még jelentős számban voltai! írástudatlanok, ma már alig-alig találunk Hatvanban analfabétát. Aki teheti, képezi magát Míg 1950-ben az általános iskolákba 2250 tanuló iratkozott be, addig 1960-ban 2717. A 62 fős nevelői létszám 97-re emelkedett, a szakos nevelők száma 18-ról 46-ra nőtt. A ko. rábbi 53 tanulócsoporttal szemben 72 csoportban folyik az oktatás. Az utóbbi időkben 11- gyel emelkedett a tantermek száma is, új 8 tantermes általános iskola épül, s az ötéves terv keretében új gimnázium. Megyénk egyik legnépesebb gimnáziuma a hatvani Bajza József Gimnázium. Míg 1950- ben 340 tanulója volt, ma már közel 900 diák tanul a középiskolában. A tanárok létszáma 31-ről 36-ra emelkedett. A hatvani zeneiskola néhány évvel ezelőtt 15—20 hallgatóval működött, ma több mint 300 növendéke van. A kulturális élet fejlődését bizonyítja, hogy a város területén több mint 5000 családhoz jár újság, s mintegy 600 tv-tulajdonost tartanak nyílván. 1956-ban a kulturális rendezvényeken 38 000 dolgozó vett részt, addig 1959-ben ez a szám 45 000-re emelkedett. A mozilátogatók száma 1956-ban 67 000 volt, 1960-ban 110 000. (r) Apróhirdetés avagy nehéz választani Szokás szerint minden vasárnap megvásárolom az összes újságot, és betérve egy feketére, nekilátok az olvasásnak. De valami belső kényszer alapján először az apróhirdetéseket böngészem ált. Megtudom, hol adnak, vesznek bútort és törött vázát. Hogy 100 —150 ezer forintért már lakást is kaphatok, ha a pénz mellé adok egy összkomfortos fővárosi örökla- Icást, és ha adoptálom az anyósomat kas2st-kvártélyra. De az ilyen elkeserítő hirdetés mellett szinte felüdülésnek hat a házassági hirdetések rovata. Bár nős vagyok, a biztonság kedvéért vasárnapról vasárnapra mégiscsak tájékozódom (sosem tudhatja az ember). De lássuk csak a lehetőségeket, aszorv- gyahogy...: „Gyémánt lelkű, elvált keresi a hozzáillőt”. Hát itt legalábbis maszek ékszerésznek kellene lennem, maximum üvegesnek. De nézzük tovább: „Két szoba, hall (tehát nem süket) tülajdonosnője házastársat keres. Jelige: Lakás csak orvosi rendelőnek alkalmas. (Nőgyógyász előnyben).” Itt nem sok keresni valóm van, de reménykedjünk tovább: „Telt- karcsú, önhibáján kívüli özvegy, (tehát nincs otthon arzén) keres nekivalót. 50- től 60-ig”. En, sajnos, Egerben vagyok, reménytelen hát számomra. A következő már kecsegtetőbb, 22 éves, és szőke, és érett. A csónakot és a Dunát szerető (duma kizárva), ,J5ok minden lehetséges” jeligére. A Dunát én is szeretem. Csónakot nem. (Mindig a gályarabok jutnak az eszembe). A kora megfelel, a hajszín közömbös, a jelige tetszik. (De vajon mire gondolhatott?) Olvasom tovább. „Többek által csinosnak tartott leány, aki nemcsak lelkiekben gazdag, magának való jólelkűt keres.” Igen, ez már valami. Lelkiekben nem lesz hiba, s többször voltam szűrőn, röntgenen, s nem volt semmi kifogás. A pénzt nem szeretem, de hát üsse kő. De mielőtt döntenék, azokat a bizonyos „többeket” lekáderezem. — pásztor — tt'ii>iiiii!iiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiii!ii!tiiiiii«iitimiiiii«iiiiiiiiiii«iii!ii(!iiriniimiiiii!iiii!iiitintiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiii[nin»ininimiiiiii[iiniiiiiiii,iiii!iiiiiiiiiii.;>!iiiiiii,ii,ni,mi,mu,i.,ii,Imiin,11,11,11111111:1. ii,N,;:ii!„ii)ia[!iu,iiiii,i:,itaiia[ii]i,ii,ii(iiBii,uaiiiiiiiiai[,ii,i!iiiaiii.iiiia!i,uiiiiiii>isttii, 75. Gazsó közben azon gondolkozott, hogyan közölje a kellemetlen hírt. Az idő sürgetett, az őr csal! néhány percnyi eltávozást engedélyezett, sőt még ezért is három nap fogda vár rá, ha az erőd parancsnoka megtudja. Lisette kimondhatatlanul boldog volt. — Michel, drága Michel — suttogta — úgy vártalak... Es úgy várt Rosette is... Otthon a szobádat rendbehoztuk... Es megesküszünk minél hamarabb, jó... Mikor engednek el ezek? Gazsó megsimogatta Lisette arcát. Nem, nem szabad hazudnia, meg kell mondani az igazat. — Kicsi Lisettem... Megkell tudnod a valóságot... De azt is, hogy én ebbe nem nyugszom bele. Nem kaptam meg a francia állampolgárságot, de még a letelepedési engedélyt sem... Még ma este kitoloncolnak Franciaország területéről... Lisette nagyot sikoltott, aztán elájult. Gazsó alig tudta elkapni, hogy végig ne zuhanjon az úton. Néhány perces ápolás után magához tért. Ekkor az őr futva igyekezett Gazsó felé. — Térj vissza azonnal az erődbe — hadarta. — A kapitány kint sétál kutyájával az udvaron. Ha észreveszi, hogy az erődön kívül vagy, mindkettőnket megnyúz... Gazsó Lisette felé fordult: — Nyugodj meg, Lisettem... A minisztériumig elmegyek! És visszajövök Marseillebe, az életem árán is... Amikor elbúcsúztak, Lisette futni kezdett, de nem azon az úton, amelyen jött, hanem ellenkező irányba, a tenger felé. Gazsót rossz sejtelmek gyötörték... Minek futni a tengerpartra?... A percek nehezen múltak... Szobájában türelmetlenül járt fel s alá. Este fegyveres kíséret mellett elindult Bécs felé. Útközben lett volna alkalma a szökésre, de semmi értelmét nem látta. Papírok, engedély nélkül úgyis hamarosan elkapják Franciaországban, s akkor még szigorúbb megtorlás következne. Már megtette az út felét, amikor kísérői közölték vele, hogy nem Bécsba viszik, mert oda szovjet övezeten kell át- áxnenni. — De hiszen idejövet is szovjet övezeten kellett átjönnünk — csodálkozott Gazsó. — És akkor hamis igazolványokkal áthoztak bennünket... — Ja, idefelé — nevetett az őrmester — az más volt. Visz- szafelé a légió nem vállalja a kockázatot. — Hát akkor hova kerülök? — Innsbruckba. Néhány napig a Klasster laktanyában lesz szállásod és kosztod, de igyekezz elhelyezkedni az életben, mert pár nap múlva kirúgnak onnan. Leszereltél, a francia állam nem hajlandó többet rád költeni. — Értem... Az innsbrucki Klasster laktanyában különböző francia egységek tartózkodnak és ott volt a légiós toborzó iroda is. Erre a célra az egyik emeleti szárnyat tartották fenn. Gazsó azonnal a toborzó iroda főnökéhez sietett és előadta panaszát. Az türelmetlenül hallgatta, miközben izgett- mozgott. Végül megkérdezte: Tulajdonképpen miért hozzám jött segítségért? — Mert légiós voltam! Engem éppúgy szerveztek be, mint ahogy ön szervezi itt be a gyanútlan fiatalokat — válaszolta emeltebb hangon Gazsó. — A légiónak adtam életemből több mint egy évet, ami különben tíz év szenvedésének, megpróbáltatásának felel meg. Es most, amikor bajban vagyok, amikor kérek valamit, segítsen a légió! Nem kérek én sem végkielégítést, sem nyugdíjat, csupán egy letelepedési engedélyt. A toborzó iroda főnöke cigarettára gyújtott, az előtte ülőt azonban elfelejtette megkínálni. — Nézze, kérem — fújta a füstöt a levegőbe — a francia államot hatalmas terhek nyomják. A második világháború is sok áldozatot kívánt. Az állam teherbíróképessége csökkent... Az országban a munkanélküliek száma nő ... — De az afrikai kiképzőtáborokra és támaszpontokra, valamint a vietnami gyalázatra van pénz! — ugrott fel Gazsó. — Kérem — állt fel a másik is. — Hasonló szavakért máshol már lecsuknák. De Franciaországban demokrácia van. Szólásszabadság. — Ismerem franeiaországot. Nekem nem kell bemutatnia. Inkább a kérdésemre válaszoljon. De már látom, hiába jöttem ide... A másik leült. — Nézze — kezdte kenetteljes hangon —, nyugodjon bele a francia állam ítéletébe. Ne vágyakozzék Marseillebe vissza. Illeszkedjék bele itt, Ausztriában a polgári életbe. Hiszen végeredményben mindegy az. A lényeg az, hogy vidáman, jókedvűen végezze azt a munkát, amit vállal. — De én nősülni akarok!... Hiszen elmondtam az előbb ... Francia nőt akarok feleségül venni... Nekem nem mindegy, hogy hol telepszem le ... — Majd elfelejti azt a nőt, hiszen bizonyára csak amolyan katonai kaland volt az egész ... Még örüljön, hogy messze került tőle... így szokás az ... Amikor a hölgy hasán kurtul a szoknya, a katona odébbáll... — Elég — ugrott fel Gazsó. — Elég, mert széttaposlak! Az gúnyosan nevetett, miközben Gazsóra mutatott. — Az úr távozni óhajt. A fiú szomorúan ment fel a D. P.-hez, az idegeneket ellenőrző irodába. Az egyik tisztviselőnő megsajnálta és bánata felől érdeklődött. Amikor Gazsó röviden elmondotta, mi nyomja lelkét, a lány töprengeni kezdett. — Talán ... Talán ... Capi- tan Pöti tudna segíteni... — Capitan Pöti?... Ki az?... — A tiroli megszálló erők parancsnoka... Egyébként magyar származású ember... O is dolgozott a légióban, több évig ... Ö bizonyára segít... Most ugyan szabadságon van, nincs a hivatalában, de azért megtalálhatja ... Innen 10 kilométerre egy elhagyott várkastélyban lakik családjával... (Befejező rész következik.)
