Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-17 / 40. szám

1962. február 17., szombat NEPÜJ8ÄG 3 Egyház és kapitalizmus „Az imperializmus politikai és ideológiai fegyvertárában egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a klerikalizmus. A klerikalizmus nem elégszik meg az egyháznak és szerte­ágazó apparátusának felhasz- nálásval. Ma nagy politikai pártokkal rendelkezik, ame­lyek sok tőkés országban ha­talmon vannak. A klerikális reakció a munkásosztály, a dolgozók sorainak megosztása céljából létrehozta a maga szakszervezeteit, ifjúsági, nő- és más szervezeteit. A mono­póliumok bőkezűen pénzelik a klerilcális pártolzat és szerve­zeteket, amelyek felhasznál­ják a dolgozók vallásos érzel­meit, babonáit és előítéleteit". (SZKP Program. I. rész, VII. fejezet.) A burzsoá ideológia fajtái és formái, a dolgozók becsapá­sának módszerei és eszközei igen sokfélék. A vallásosság, az istenre való hivatkozás — ez az a legismertebb eszköz, amelyet az egyház a haladó kapitalizmus védelmében, a kapitalista állapotok igazolá­sára, a tömegek féken tartásá­ra és félrevezetésére az egy­ház felhasznál. Krisztusi jámborság „Üj keresztényi" világnéze­tet hirdetnek most Nyugat fe­löl. Miért új és keresztényi ez a hirdetett világnézet, s mi­ben áll ennek a világnézetnek a lényege? Azért új ez a világ­nézet, mert nem egyezik (?) a régi egyházi dogmákkal, ugyanakkor mégis „Krisztus követését, a krisztusi eszmény­hez való felmagasodást” tarja az ember legcsodálatosabb ké­pességének és lehetőségének. Idült ostobaságoknak tűnnek ezek az „eszmények”, mai, mo­dem korunkban! Nagyon so­kan vagyunk, akik így véle­kednek az egyházról, s annak „tanításairól”. De ne feledkez­zünk meg azokról sem, akik még rabjai babonáknak, vallási előítéleteknek, s akiknek al­kotó erejét épp ezek nem en­gedik kibontakoztatni. Nem túlzás azt állítani, hogy a múltnak e csökevényei ször­nyű erőt jelentenek, s lidérc­nyomásként nehezednek az élők elméjére. S bizony hosz- szadalmas, bonyolult dolog az embereket megszabadítani a múltnak a szellemet béklyózó koloncaitól: milliók, évszáza­dok folyamán kialakult szoká­sait, erkölcseit megváltoztatni. Milliók létében és tudatában élnek még ma is a kapitaliz­mus, az egyház tanításai, ma is, amikor pedig már megszűn­tek azok a gazdasági feltételek, amelyek e tanítások létjogo­sultságát bizonyítani és erősí­teni voltak hivatottak. Krisztus követése, a krisz­tusi eszményekhez való felma- gasodás... Mit takar ez a vi­lágnézet, perspektívái milye­nek? A válasz könnyen adó­dik: jámbor krisztusi alázat­tal éljenek az emberek, a gyar­matok nemzetei, s ne is ál­modjanak a szabadságról! In­kább próbáljanak a krisztusi eszményhez felmagasodni... ebben segítséget nyújtanak a misszionáriusok, s ezek mai. Sortatarozásra kerülnek az egri Alkotmány utca házai A napokban beszámoltunk már arról, hogy az idén mi­lyen nagymértékű emeletrá­építési és sortatarozási mun­kák indulnak be Egerben. Üjabban kapott adatok sze­rint sortatarozásra kerül a belváros egyik legforgalma­sabb és több szép épületet magabanfoglaló utcája: az Al­kotmány utca. Az idei nagyarányú sorta­tarozás során az I, 2, 4, 7, 7/a, 9 és 12. számú hazak kapnak új köntöst. A sortatarozott épületek között több értékes, műemlékké nyilvánított ház is van. A néhány nappal ezelőtt közölt beszámolónk kapcsán szükségesnek tartjuk megje­gyezni, hogy a Telekesy utca 12. számú háznak, amelyre a közelmúltban emeletet húz­tak, a földszinti része is fel­újításra kerüL (») modernebb utóda, a „békehad­test” katonái. „Szentelt víz és füstölő“ Évszázadokon át öltek embe­reket, s tartottak félelemben élőket isten nevével, az ő fel­kent papjai. Giordano Brúnót lángok emésztették el, Húsz Jánost megégették, Dózsa Györgyöt fehéren izzó vastró­non perzselték meg. S a leg­különbözőbb módon pusztítot­ták el mindazokat, akik a föld­re tekintettek, az emberre, s is­ten titkai helyett a természet titkait fürkészték. Az emberek gyilkolásának elő. készületei mindig is az isten nevében zajlottak le. A régi föníciaiak, mielőtt elvágták volna foglyaik nyakát, éppoly ünnepélyes istentiszteletet ren­deztek, mint a későbbi germá­nok, mielőtt hadbavonultak volna a lófarok és a félhold ellen, a gyűlölt zászlók alatt gyülekezők tűzzel-vassal való kiirtására. A szent inkvizíció, mielőtt elégette volna áldozatait, szentmiséket celebrált. A sze­rencsétleneket Poroszország­ban lelkipásztor vezette hó- hérbárd alá, Amerikában a villamosszékbe, Franciaország­ban a guillotine alá, Spanyol- országban egy fotelbe, amely­ben egy elmés szerkezet az ál­dozatot szépen megfőj tatta. S beszélhetünk-e a két vi­lágháborúról anélkül, hogy az egyház apparátusát ne említe­nénk! Van nekem egy könyvem: „A világháború képes króni­kája” (1914.) Minden harmadik kép tábori misét mutat, vagy „hősi halottak” temetését — egyházi pompával. Egy má­sik könyvemben (A cs, és kir. 32. magyar gyalogezred törté­nete 1914—18-ig.) azt látom, hogy ahol tehették, a feszület­tel manipuláltak. Mintha azt mondták volna a katonáknak: „Nektek a fejeteket vágják le, felakasztanak, megfojtanak, ti­zenötezer voltot eresztenek be­léd, bezzeg ennek mit kellett kiállnia". S. hogy mit állt ki egy cs. és kir. magyar 32. gya­logezred beli baka? Nagyapám tudná csak megmondani, ha élne: többet, mint a keresztre- feszített. Tíz halált szántak neki. S azt is keveselték. A második világháborúban se volt másként. Tábori lelké­szek működtek közre a halál­nál, áldották meg a gyilkos fegyvereket. Tábori lelkészeik, akik már jelenlétükkel is meg­lehetősen terhére voltak a mundérba kényszerített, el­nyűtt, fáradt katonáknak. — „Két alkalommal miséz­tek — beszélte apám. — Elő­ször, amikor indultunk a front­ra, aztán a front közelében, a véres mészárlás és öldöklés előtt, amikor már nyakunkban lógott a gumipertlire erősített alumíniumszelence, s abban a halálcédula”. Nemcsak Dózsa György mö­gött állt tehát pap „szentelt­vízzel és füstölővel”. Odaállt nagyapám és apám háta mögé is. Fegyverek a koporsóban Az egyház céljai nem sokat változtak az idők folyamán. Csak az eszközök, a módsze­rek „modernizálódtak” ... Megírták már az újságok, hogy Csőmbe fegyverszállítói között szerzetesek is vannak, akik fekete koporsókban adják át áruikat a megrendelőnek, ilyen eredeti módon érzékel­tetve a szállítmányok végső célját is — a halált. Emlékez­zünk: a második világháború kezdeti éveiben az egyház pap­jai még megelégedtek csupán annyival, hogy áldásukat ad­ják Hitler és Mussolini fegy­vereire. Most már viszik is ezeket a gyilkos eszközöket! A kapitalizmus hideghábo­rús propagandájában a klé­rus fújja a fő prímet. Vagy talán nem visel magán reve­rendát a „Harcos Egyház” ka­tonája, New York érseke, Spellman bíboros?! Nem ép­pen ő beszél folyton-folyvást Szodoma és Gomorrha elpusz­tításáról, mintha nem lenne más egyéb, amit a biblia lap­jairól idézhetne?! De igen. A kapitalizmus fél a szocialista világrendszertől, félti monopó­liumainak uralmát, kicsire ösz- szezsugorodott rendszerét, az extraprofitját, részvényeinek szaporodó dollárait. S mert az egyház érdeke sem más, mint a kapitalizmusé, védelmére kei annak a rendszernek, amely privilégiumait biztosítja —, s isten nevével támadja a szo­cializmus országait és a sátán útjának nevezi a fejlődésnek azt a síkját, amelyen ember- milliók haladnak a boldogabb, nyugodtabb élet birodalma fe­lé. Régi már ez a nóta. Annyira régi, hogy kevesen hallgatják meg, s még kevesebben hisz­nek neki. Az emberek elfor­dulnak attól az „istentől”, aki egy új Szodoma és Gomorrha elpusztítása helyett egész föld­részeit 1 altóit akarja halálba küldeni, a másvilági boldog­ságért. Az emberek ott akar­nak boldogok lenni, ahol szü­lettek, s ahol élnek. Azoknak az oldalára állnak, akik a földön ígérnek számukra gond­talan életet, és örök, végtelen békességet. Pataky Dezső Fájós történet Fogfájás — az egyik leg­kellemetlenebb valami, ami könnyen próbára teszi az em­ber idegeit, ha nem fordul idejében orvoshoz. E sorok írója is eltűrt már egy-két foghúzást, s így saját tapasz­talatából állíthatja, hogy en­nél is jobban megviseli az emberi idegeket az a várako­zási idő, amit el kell töltenie addig, míg megszabadítják kellemetlen „vendégétől”. Bizonyságul egyetlenegy példát szeretnénk elmondani, ami az elmúlt napokban tör­tént meg Egerben, az Egész­ségház fogorvosi várószobá­jában. Ez az egy példa vi­szont azt is megmutatja, ho­gyan nem szabad bánni az emberekkel, még ha azok fogfájósak is. Lánczky Józsefné, Cifra­kapu utcai lakos, két gyer­mek édesanyja, kedd délután 3 órakor érkezett meg az or­vosi várószobába, hogy vég­re, megszabadulhasson két napja fájó fogától. Ott — mint mindig — sokan tartóz­kodtak. (Egyik gyermekét is magával hozta, mert a kicsi nem akart a szomszédban maradni, semmiféle ígérgeté­sek ellenére sem.) Az asszonyka türelemmel várt délután 5 óráig dr. Ge­deon Alajos rendelője előtt, míg az asszisztensnő — szőke, fiatal hölgy — elvette beteg­lapját, hogy azonnal vissza is adja a következőkkel: — Még várnia kell, mert előbb a berendeltek kezelését végzi a doktor úr. Aztán Újabb két órát várt, türelemmel az asszonylca, majd fél 8 után öt perccel azt a választ kapta, hogy ma már reménytelen kívánsága — a foghúzás —, mert amikorra sórra kerül, túl lesznek a ren­delési időn. De talán próbál­kozzék meg másnap. ; Idáig a történet. Az asz-' szonyka sírva indult el, s ma-J gában átkozta azt a percet, amikor ideindult, s nem ment el magánrendelésre. Hozzáfűzni valónk a tör-] téntekhez a következő: Jogtalanul utasították el a fiatal asszonykát, mert nem egy beteg sokkal később ér-; kezeit kezelésre, mint 6, s ha-; marabb is távozott. Másod-: szór: a teremben már csakí hatan tartózkodtak, s még ketten rendeltek dr. Gedeon Alajoson kívül, s egy foghú­zás nem tart 25 percig. Har­madszor: Háromnegyed nyolc után öt perccel bezárták dr: Gedeon rendelőjét, pedig a't hivatalos rendelés este 8' óráig tart. S nem utolsó-1 sorban pedig kifogásolható azt az eljárás, amellyel az asz-? szisztensnő a fiatal asszony-t kát az utolsó percig mellőzte.i Kellemetlen betegség a fog-] fájás — sajnos, mindenki$ tudja ezt, akinek volt már benne része —, de még kel­lemetlenebb ilyen dolgokat látnia, hallania az ember­nek... Fazekas István Zárszámadásról képekben A napokban tartotta zár­számadó közgyűlését az eget- szalóki Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet. A termelőszö­vetkezeti tagok nagy esemé­nyéről ezúttal képekben szá­molunk be. A beszámoló után felszólalt Varga Károly, a termelőszö­vetkezet egyik legjobban dol­gozó tagja. Az elmúlt eszten­dőben 520 munkaegységet ír­tak be könyvébe. Amíg kihunyt as utolsó ssem par áss Ugyancsak a kiváló dolgo­zzák közé tartozik Driszkó Jó- >zsef, aki 442 munkaegységgel > dicsekedhet. A tűz lokalizálásának mun­kálatai az első perctől kezdve teljes erővel folytak. De a vezetők véleménye — a tűz nagyságát illetően — megosz­lott. — Végig tűzben áll a 22-es front omlasztása...! „Csak” egy tűzfészek van a vágat fe­lett...! Behúzódott a pillérbe is...! A mentőcsapatok éjt nappal, iá téve, feszített erővel dolgoz­tak és a műszaki vezetők a helyszínen dolgozták ki — az adódó lehetőségek szerint — tűz felszámolásának műszaki feltételeit, az ácsolási módokat, a tűzretörés irányát. A tűz pedig élt, létezett. Az északi szénmező szalag­jai, munkahelyei tétlenül áll­tak. A vágatokba lehúzódott a füst, a gáz, és a máskor han­gos bányarész munkahelyein csak az ügyeletes mentői árőr óvatos léptei vertek zajt. Mert Egy zárszámadási közgyűlés és tanulságai A MEZÖTÁRKÁNYI kul­_____________________túr­otthon nagytermében a na­pokban került sor a helybeli Búzakalász Tsz zárszámadási közgyűlésére. Zsúfolásig meg­telt a terem, hiszen a falut magában foglaló szövetkezet minden tagja feszült várako­zással és nagy érdeklődéssel nézett a végső számadás elé. Az elmúlt év sok-sok fára­dozása és a tagság igyekezete most sem maradt eredmény nélkül — mint ahogyan ezt Boda Sándor tsz-elnök a be­számolójában is megállapítot­ta. Sok gyarapodást, fejlődést, igen sok hasznos és jó dolgot lehet írni a szövetkezet múlt évi munkájának számlájára. Elmondhatjuk, hogy a lét­számban és szervezettség te­kintetében egyaránt megerő­södött szövetkezet az aszályos esztendő és a sok gátló kö­rülmény ellenére is jó mun­kát végzett. Növekedett a szövetkezet közös vagyonának az értéke, s ez a növekedés a múlt év­ben közel 800 ezer forintot tett ki. Ezek után jelenleg a szövetkezet közel három és fél millió forintnyi tiszta va­gyon tulajdonosa. Egyoldalú lenne azonban a szövetkezetről alkotott kép, ha nem beszélnénk arról a sok hibáról és gátló körülmény­ről, amely a múlt évi ered­ményesebb gazdálkodást gá­tolta. elnöké­nek be­A SZÖVETKEZET számolója igen őszintén és ön­kritikusan feltárta a tagság előtt a szövetkezet életében előforduló hibákat, hogy ezek­ből mindenki vonja le a tanul­ságot a saját maga számára. Még mindig sok olyan tagja van a szövetkezetnek, akik elvonják magukat a közös munkától, vagy ha dolgoznak, akkor is kevés munkaegysé­get teljesítenek. Szép szám­mal akadnak 6—11—48 mun­kaegységet teljesítő dolgozók, noha a szorgalmasabbak ugyanakkor 5—600 munkaegy­séget is elértek. Hiba volt a vezetőség munkájában, sok esetben nem követelték meg egységesen a tagságtól mindazt, amit a megbeszéléseken elha­tároztak. A brigádvezetők haj­lamosak az olcsó népszerű­ségre, s a nehezebb feladato­kat az elnökre hárítják. Köny- nyen levonható ebből is a ta­nulság: a jövőben a közgyű­lések és a vezetőségi ülések határozatait minden esetben vonakodás nélkül végre kell hajtani. A késői munkákból, a rossz növényápolásból adó­dott, hogy igen sok termék- féleségből a betervezett ter­mésátlagokat nem tudták el­emi. Ezekből következik, hogy a tervezett 50 forint 68 filléres munkaegység-értékkel szem­ben csak 33 forint 30 fillért tudnak osztani. Mi hát a tanulság? Röviden összefoglalva az, hogy az idei gazdasági évben jobb munka- szervezéssel, nagyobb szorga­lommal és tenniakarással kell részt venni a közös munkában minden egyes szövetkezeti tag­nak. Az idei esztendő újabb feladatokat ró rájuk, hiszen nemrég egyesültek a Dózsa Termelőszövetkezettel, és a megnövekedett birtok, a na­gyobb taglétszám újabb és nagyobb feladatok elé állítja mindannyiukat. tagsága a köz­A SZÖVETKEZET gyűlés végén nyilván levonta a tanulságokat, s mindenki megjegyezte, hogy a szövet­kezeti tag elsősorban nem al­kalmazottja a szövetkezetnek, hanem gazdája és az ő szor­galmán, igyekezetén és tenni- akarásán múlik a többterme­lés, és ezzel együtt természe­tesen a saját jobbléte, boldo­gulása is. A közgyűlés tanul­ságai, a hozzászólók vélemé­nyei és a gyűlés utáni baráti eszmecsere, az emberek véle­ményei egyaránt arra enged­nek következtetni, hagy a me- zőtárkányi Búzakalász Tsz tagjai okulnak eddigi hibái­kon és az idén jobb munkát végesnek. Császár István itt is menteni kellett. A bá­nyászok másik nagy ellensége, a víz, elnyeléssel fenyegette a szivattyúkat, a gépeket. Es a megrokkant ácsolatok alá is biztosítás kellett: óvni a bá­nyát. Wágner István mentőcsapata dolgozott lent akikor délután. A csapat tagjai már régi is­merőseink, hiszen az előző tűz­nél kitűntek lelkiismeretes munkájukkal. Bot József men­tő sugárcsővel a kezében vi­gyázta a sűrűn sziporkázó zsa­rátnokot, a pattogó szikrákat. Óvni kellett Hulitka Istvánt, Farkas Józsefet és Bernálh Károlyt, akik a szűk helyen, hátukon fekve, centiméterről centiméterre, deszkát desz!:a mellé helyezve haladtak előre. Életek múlhatnak itt a figyel­metlenségen és a mentők, akik. bíztak egymásban, nyugodt? biztonsággal dolgozták, mert tudták, hogy társaik körülte­kintésében bízhatnak. — Tűz a baloldalon ...! — hallatszik Hulitka István hang­ja. Az előbb még tiszta levegőt szennyes füstgomolyag festi piszkos szürkére és a homály­ban, a szűk, zsírt helyen fel­villan a parázs. — Vizet...! Csattan Wág­ner István parancsa. Sistergés... gőz! Az ein be- j rek vakon tapogatóznak, de aj sok évi gyakorlat, az akarás győzedelmeskedik és pillanat­nyi zavar után már mindenki végzi munkáját. — Kikotorni...! — fürge ke­zeli nyúlnak a lapát után, szik­ra égeti a bort, a ruhát, de senki sem érzi, mert minden­kit magával ragad a győzelem láza, leteperni az átkos ellen­séget... megszüntetni a bi­zonytalanságot. Hull a parázs ... vízsugár csapkodja szikráit, a mentők testéről ömlik a verejték... parancsszavak süvöltenek. < Es mire a gőz, a füst elosz-5 ük, már tiszta levegő áramlik ? végig a vágaton. A monoxid- mérő készülék már nem mutat gázt. A mentők fáradtan teszik le a készüléket... a levegőben megkönnyebbült sóhaj száll...' és egymásra mosolyognak. Sí-' került, öt napig tartott... ! ,É- amikor műszak végeztével Wágner István a jelentését ír-| ta, ezek a szavak kerültek be? a könyvbe: ? ,.A délután folyamán ki-? hunyt az utolsó szem parázs...!”? Laczik János í özvegy Schmutzer Józsefné nagy tiszteletben áll a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Ennek egyik oka, hogy 65 éves kora ellenére is 153 munka­egységet szerzett az elmúlt év­ben. Részt vett és felszólalt a közgyűlésen Halmai Lajos, a helyi általános iskola igazga­tója is, aki arról is nevezetes a községben, hogy mindig lel­kes támogatója, segítője volt a termelőszövetkezeti moz­galomnak. Tarnóczi Istvánná is a szö- ve‘kezet egyik legjobb mun­kása. Az elmúlt esztendőben 230 munkaegységet szerzett a szorgalmas asszony. (FÉNYSZŐ V "felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents