Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-02 / 27. szám

1962. február 2., péntek NCPÜJS4G » KI a felelős értők ? Családi állapota: nős. Gyer­mekeinek száma: öt. Foglalko­zása: üzemi munkás. Havi ke­resete: 1200 forint. Felesége al­kalmi munkával havonta átlag 400 forint jövedelmet biztosit. A legjellemzőbb adatokat tartalmazza az előbbi felsoro­lás. Ezek az adatok lehetőséget nyújtanak arra is, hogy meg­tévesszék a felületes szemlé­lőt. A fentiek alapján ki­egyensúlyozott családi életre gondolunk, még akkor is, ha a család jövedelme olykor a gondok megjelenését is érthe­tővé teszi, öt gyerek nevelése egyébként sem könnyű. A csa­ládi pótlékkal együtt sincs az apának havi kétezer forint jö­vedelme. Ezt a pénzt be kelle­ne osztani, hogy teljen min­denre, hogy a,.gyerekek rendes ruhában mehessenek iskolába, hogy mindennap elegendő étel­hez jussanak. A szülőknek gondot okoznak ezek a szükségletek, gondot okoznak a lelkiismeretes szü­lőknek is. Most azonban a lel­kiismeret kérdését hiába vet­jük fel, mert példánk szerep­lői éppen az ellenkezőjéről ta­núskodnak. a» sj-ev-f’.rt zz utca ne­velte. Az öt gyerekkel legfel­jebb csak a szomszédok törőd­tek. Nemcsak úgy, hogy mi adtak nekik, hanem úgy is, hogy ruházták is őket. Az öt gyerek közül a legnagyobbik viselte gondját testvéreinek, amikor már nagyon korgott a gyomruk az éhségtől: ő főzött, de ő mosta a fehérneműt is, hogy legyen mit felvenniük. Meghökkentő mindaz, amit most elmondottunk? Feltétle­nül Általában úgy tudjuk, hogy ma nincsenek a szülők olyan helyzetben, ami miatt gyermekük tisztességes ellátá­sáról ne tudnának gondoskod­ni. Az utca nevelte gyerek nem a tni társadalmi rendünk jellegzetessége. És különösen nem az ma, 1962-ben, amikor nemcsak a rend törvényei óv­ják a társadalom legkisebb közösségét, a családot, ami építő kövekként emeli magas­ba a nagy családot: a népet. Az élet azonban sohasem eleve elrendelt formákban zaj­lik, mindig tartogat meglepeté­seket Ilyen meglepetés lehet számunkra ennek az említett családnak a sorsa is. Óhatatlanul felmerül a kér­dés: mi okozta ezt a családi tragédiát, hogy jutott el egy üzemi munkás oda, hogy öt gyermekét kallódni hagyta, rongyoskodni hagyta. Mi az oka annak, hogy nem szégyell- te a szomszédok megjegyzéseit, és elnézte, hogy a szomszédok gondoskodjanak azokról a gye­rekekről, akikről elsősorban neki kellett volna gondoskod­nia? A felelet egy szóban is meg­fogalmazható: az ital. Ivott az édesanya, aki alig néhány évvel ezelőtt tért rá Gyöngyösi plakátok A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat bejáratánál, a mű­helyben, de a városban, is sok helyen, új plakát fogja meg az ember szemét. A MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportja február 4-én, vasárnap este 7 órakor, a Városi Kultúrház- ban, Szigligeti Ede Liliomfi című háromfelvonásos, énekes, táncos vígjátékát adja elő. Szilvái Tibor professzor szere­pét Jankovics Jenő, Kamillát H. Tóth Mária játssza, a többi szerepeket pedig Berger Jó­zsef, Presovszki András, Deb- rei Józsefné alakítják, akik mind a hagyományokkal és gazdag sikerékkel büszkélked­hető üzemi szülj átszócsoport tagjai. Üj, fiatal tagokat is to­borzott az együttes és minden jel arra mutat, hogy jól szóra­koznak majd azok, akik a va­sárnapi előadást megnézik. erre az útra. A szesz rabja lett, olyannyira, hogy felbomlott a családi élet, megszakadt szeretet összekötő szála a csa­lád tagjai között, és elkesere­désében az apának sem volt ereje ennek az egyre fokozódó romlásnak útját állni. Az ügy a bíróság elé került Az ítélet elmarasztalta mind­két szülőt. A fellebbezés foly­tán : a másodfokú bíróság dön­tése az apát, mint I. rendű vádlottat, háromhónapi börtön- büntetéssel, az anyát pedig öt­hónapi végrehajtható börtön- büntetéssel sújtotta. Az első­rendű vádlottal szemben a börtönbüntetés végrehajtását háromévi próbaidőre feltétele­sen felfüggesztette. A gyermekeket állami gon dozásba vették és a felelőtlen vádlottaktól a szülői felügyelet jogát megvonták. Sajnos, ez az eset nem egye­dülálló. A bíróság aktái között nem egy szerepel olyan, amely hasonló, ifjúság elleni bűn­tettet tartalmaz. Az ital még ma is megrontja a családokat, éppen ezért a társadalom egésze szempontjából az aránylag enyhe büntetés nem teljesen megnyugtató. Félő, hogy a felelőtlen szülők lelki­ismeretlenségét az enyhe ítélet nem riasztja meg. Nem szeretnénk riadalmat kelteni, nem szeretnénk azt a látszatot támasztani, hogy vak­tában és felelőtlenül szólunk, olyan körülmények között te­szünk szóvá súlyos bűntettet, amik nem jellemzőek dolgos hétköznapjainkra. A kényszer igazsága viszont szólásra kész­tet bennünket. Szólásra késztet azért is, mert nemcsak az előbbi esetek fordulnak elő közvetlen kör­nyezetünkben, hanem gyerme­keink tiszta erkölcse is ve­szélyben forog olykor felelőt­len, kellőképpen el nem ítél­hető személyek garázdálkodá­sa nyomán. Példát erre is hoz­hatunk a bíróság közelmúltban lefolytatott gyakorlatából. Ez­zel kapcsolatban csak arra szeretnénk felhívni minden gyermekét féltő szülő, minden becsületesen dolgozó figyel­mét, hogy gyermek elleni bűn­tett esetén azonnal jelentsék azt az illetékes hatóságoknak; mert azok 30 napon túl már elavulnak, és ebben az esetben társadalmi rendünk büntető keze már nem tud lesújtani a bűnösökre, nem tudja megto­rolni a lelkiismeretlenséget, a megtorlás kényszerű elma­radása viszont igazságérzetün­ket bántja, csalódást kelt ben­nünk. Hangsúlyozzuk: nem általá­nosítunk. Hanem azért az élet tényeivel azonban szembe kell néznünk, és bármennyire is megdöbbentőek ezek a bűnese­tek, a tisztességes többség szá­mára, a mi társadalmi ren­dünk becsületes dolgozói szá­mára: a bűnesetek előfordul­nak, éppen ezért kell figyel­meztető szavunkat harsányan, messze hallhatóan felemelni. Gyermekeinkre nemcsak tár­sadalmi rendünk törvényei ügyelnek, nemcsak hivatalos szerveink törődnek velük, ha­nem a különböző társadalmi szervezetek is. A becsületes emberek milliói őrködnek a családi élet tisztasága és gyer­mekeink boldog jövője felett És mert társadalmi rendünk igazsága mellettünk van, mert erőnk mérhetetlen: minden­fajta bűnözésnek élőbb-utóbb gátat vetünk, és kivágjuk a fertőző gócokat társadalmi rendünk egészséges testébőL G. Molnár Ferenc ... hogy Nyugaton egyre többet panaszkodnak Nyu- gat-Berlin „hervadása” miatt. Hiába minden erőfeszítés, dollárdömping és propagan­da-hadjárat, egyre lassul a nyugati városrész vérkerin­gése. Ma már ott tartunk, hogy akik leginkább verik a vasat a „frontváros” elhiva­tottság és céljai mellett, azok is lassan áttelepítik vállala­taikat a szövetségi köztársa­ságba, vagy ahogy ők neve­zik, a „hátországba”. Nincs munkaerő, állnak a gépek, üresek a szórakozó­helyek, „pang az élet.” A helyzetet legtalálóbban egy éj­jeli mulató görlje jellemezte, amikor így nyilatkozott a Daily Express tudósítójának: „Egy évvel ezelőtt még a kö­zönség tapsolt meg bennün­ket, most mi tapsoljuk meg, ha bejön”. iWW Félreértés ne es sék, csak helyeselni tudom, hogy filmje­ink ajánlásánál nem “ mulasztják el ezt sem az illetékesek, hogy közöljék, a meg tekintendő alkotás hány éven alul nem ajánlott, illetőleg hány éven felül már ajánlott. Így aztán az ember tájékozódni tud: melyik filmet érdemes megnézni, melyiket nem. Hetek óta kaján­kodik azonban ben­nem a gondolat, nem lehetne-e ezt a mód­szert alkotó módon továbbfejleszteni? Mondjuk így: Az első csók. Űj luxemburgi filmalko­tás. Csak 18 éven aluliaknak. Az utolsó csók. Üj monacói filmalkotás. Csak 50 éven felüli­eknek. Az idősebbek a szünet után abba­hagyhatják ... (-6) 4 és fél millió forint értékű ót- és járdaépítés az idén Egerben EGER VÁROS híres volt va­lamikor rossz útjairól, járdái­ról. Az utóbbi időben azonban igen jelentős összegeket fordít a városi tanács utak és járdák építésére, felújítására és asz­faltozására. Az elmúlt évek átlagához viszonyítva is, különösen ma­gas értékű lesz a folyó esz­tendőben végzett efféle mun­ka. FÉNYKÉP HELYETT Ax egri rendelőintézetben, jártam IGAZ, HOGY NEM igazi fényképezőgéppel jártam a Megyei Kórház egri rendelő- intézetében, de a toliam leg­alább annyira igyekszik pótol­ni a mindent látó géplencsét, hogy kommentár nélkül az olvasók elé tárja egy keddi nap hatalmas forgalmát és minden mást, ami ezzel együtt jár. Reggel 8 óra. Megjöttek a vidéki autóbuszok, és megin­dult az áradat a rendelőinté­zet felé. Hamarosan ellepték a férfiak, nők, gyerekek a pado­kat, kényelmesen letarisznyáz- tak és az általános kép úgy kilenc óra körűiig a reggeli­zés. Foghagymás kolbász, sült­csirke, szalonna, isten tudja, mi minden kerül elő, aszerint, hogy ki milyen messziről ér­kezett, s meddig szándékszik maradni. A közeliek meglep­ték a büfét, és amikor megér­keztek a fehér köpenyes orvo­sok, asszisztensnők, mint a méhraj, zúdult ki-ki oda, aho­vá végeredményben beutalták. Megkezdődött a rendelés, a folyosókon meg az áramlás. Aki lent volt, most felfelé igyekezett, aki fent volt, rá­jött arra, hogy neki nem is fent, hanem lent van dolga. Nyüzsgés, sürgés-forgás, leg­alább hatszáz ember tolong az emeletes épületben. Magam is elhelyezkedem az egyik pad sarkára és lassan, rendelői szokás szerint, megindul a be­szélgetés. — Beutaltak engem, még 15-én, de nem volt pénzem bejönni, — így egy pélyi em­ber. — Hallja! Legalább ilyet ne mondjon — ripakodik rá Nagy Lajosné Köridőről. — Első az egészség! Akkor maga nem is beteg, ha ilyen kifogásokat mond! EZZEL a szomszédjához for­dul az idős asszony és annak panaszolja, hogy a szíve „egész elmered” éjszakánként. A földszinten sok a gyerek. A gégészeten éppen emiatt elég hangos a folyosó, a gyere­kek biztos, ami biztos alapon, jóelőre rákezdik a sírást. Benn a rendelőben is érde­kes kép fogadja a külső szem­lélőt. Legfurcsább a belgyó­gyászat, itt mindenki majd­nem ugyanazt mondja. A városi tanács ipari-mű­szaki osztálya elkészítette és a végrehajtó bizottság jóvá­hagyta az idei útépítési, fel­újítási, aszfaltozási és járda­építési tervet. Eszerint útépítés történik az Almagyar-dombon, a Peda­gógiai Főiskola leánykollégiu­mának építésével kapcsolat­ban. E jelentős munkához 200 ezer forinttal járul hozzá a városi tanács. A felnémeti ki- rendeltség területén a Hámán Kató és József Attila utak épülnek meg az idén 250 ezer forint értékben. Jelentősek lesznek az útfel­újítási munkálatok is. Eger­ben egymillió 80 ezer forintot költ a város a Beloiannisz, Malom, Ráchegy, Sas, Bárány, Vörösmarty és Kolacskoyszky, valamint a Mindszenty Gede­on utcákra A Pénzügyminisztérium ál­tal biztosított külön felújítási hitelből, 580 ezer forint érték­ben a Barkóczy Ferenc és Kertész utcák nyernek kor­szerű képet. A Barkóczy utca felújítási munkálatai már 1961-ben megindultak. Szük­séges azonban e munkálatok befejezése, illetve korszerűsí­tése, hiszen a Hadnagy utcai lakótömb területén már meg­indult a lakóházak építése és az anyagszállítások, a forga­lom elterelése a Lenin útról, indokolttá teszi ezen nagy for­galmú útnak aszfaltburkolat­tal való korszerűsítését. A Kertész utca makadám-hen- gerlését már 1961-ben elvé­geztette a városi tanács. A nagy forgalom miatt feltétle­nül szükséges ezen út úgy­nevezett olajos hengerlése. A FELNÉMETI vb-kirendelt- ség területén a Kovács Jakab utcát szélesítik ki, és adnak az útnak olajos hengerlést, E munka költsége 200 ezer forint Egerben a tanács aszfalt- burkolattal látja el a Beloi­annisz utcát, a Telekesy, Ba­csó Béla és Árpád utcákat. B munkálatok értéke 800 ezer forintot jelent, Az idén járdafelújításokra és építésekre is jelentős ösz- szegeket fordítanak, 640 ezer forintot. Ennek a keretében a Sas, Pozsonyi, Tompa, Keg- levich, Pacsirta, Merengő, Hat­vanasezred, Vöröstüzér, Zoltai* Ankli József, Sertekapu, Lak­tanya, Klapka György, Kis- völgy, Árnyék- és Verőszala utcákban készül korszerű jár­da. Felnémeten 160 ezer forint értékben készülnek járdák az Egri, Béke, Kovács Jakab, Jó­zsef Attila, Hámán Kató ut­cán és a Sáncközben. Aszfalt gyalogjárók épülnek 200 ezer forint összeg erejéig a Kertész, Bacsó Béla, Alma- gyar, Makiári, Knézich, Vö­rösmarty, Trinitárius, Frank Tivadar, Beloiannisz és Fürdő utcákban. Az idén meginduló út- és járdaépítések szinte a város egész területére kiterjednek, a régi hóstyákra és a bel­városra, valamint a felnémeti végrehajtó bizottsági kiren­deltség területére is. EGER VÁROS története so­rán egy esztendő alatt soha annyit nem fordítottak út- és járdaépítésre, mint az idén — 4 millió 450 ezer forintot! Az óriási munkálatokhoz szüksé­ges anyag biztosítása, tervezés és felmérés részben megtör­tént, részben pedig folyamat­ban van. Sugár István — Hagyja, olyan önfejűek ezek az orvosok! Én meg csak mondom, hogy a lábam fáj, adjon gumiharisnyát, most szívvizsgálatra küld. Nincs az én szívemnek kutya baja se! — mérgelődik egy másik füredi ember. — Az isten is megáldja ezt az orvost, a gyereket olyan szépen rendbehozta! — ujjong egy ostorost édesanya és bol­dogan húzgálja a meggyógyult gyerekre a kabátot. — Aranyat ér a keze! Ne­kem is ő fedezte fel a strúm- mámat — kontráz a komaasz- szony, aki nagyon mérgesen nézett a füredi emberekre. VELEMENYEK, kórtalálga­tások, betegségeken való cse- megézések, egy kis időtöltés, de a legtöbb ember számára a gyógyulás, az egészség vissza­szerzésének helye. Egyet a fényképezőgép helyett azért megállapíthatunk: kicsi, na­gyon kicsi ez a rendelőintézet egy hatalmas terület biztosí­tottal számára. Cs. Adám Éva — Mi a panasza? — kérdi az orvos. — Mindenem fájl — pana­szolja a beteg. Vérnyomás, hallgatózás, vé­gül: — Lemegy a röntgenbe, utá­na a laboratóriumba, aztán szíwdzsgálatra és a leietekkel visszajön. A beteg fogja a cuccát, az­tán megkezdi a kálváriát, mert a laboratórium, ahová csak­nem minden szakrendelésről akad páciens, olyan kicsi, hogy — megmondom őszintén — én meg se próbáltam bemenni, de a röntgen is túlzsúfolt. A nőgyógyászaton is volt néhány érdekes jelenség. — Miért nem jött a hét má­sik felében, kedves? — kérdi az orvos az idős bátor! asz- szonyt. — Nem mostanra szól a beutalója, látja, meny­nyien vannak! — Nyugtalan voltam, doktor úr! — védekezik az asszony. — De miért éppen most? Legalább tizenöt éve megvan ez a kis baja, s nem is veszé­lyes, nem is fáj. Legalább a körzeti orvos beutalási napját tartsák meg! A GÉGÉSZETRE éppen ab­ban a pillanatban megyeit, amikor minden munka áll, mert a beteg nem hozta ma­gával a régi papírjait, s az or­vos keresteti a sok, nehéz, vastag könyvekben. Drága perceket vesz el a munkából, mert ha nem találják meg, akkor újra végig kell csinálni minden vizsgálatot. Aztán ilyen is akad: — Nem kell mennem seho­vá? — kérdi Sándor Imre, aki Káliból jött a belgyógyászatra, vizsgálatra. — Nem. Ezzel a gyógyszer­rel rendbe jön a baja. — Legalább a vérsejtsüllye- désemet hadd nézessem meg! Mintha nem lennének nélkü­le is elegen a laboratórium­ban. Ismét a folyosón ütöttem fel sátramat, ahol sok furcsa beszéd elhangzik. — Hiába mondtam neki. hogy mát írjon fel, csak azt adta, amit ő akart — mond.ia két falat között Tóth Imre, aki Tiszafüredről jött, gyomorpa­naszaikkal. JÓ REGGELT, MEDVE KARTÁRS! erőltetem tovább a kérdést. — Pszt! No, jó. Ide hallgas­son — mondta halkan. — Na­gyon kérem, ne áruljon el sen­kinek. A Meteorológiai Inté­zet időjárásjelentését hallga­tom. Onnan szerzem be a prog­nózist és aszerint megyek ki, vagy maradok bent. Vállat vont, majd folytatta: — Ha az kell az emberek­nek, hogy a medve mondja meg nekik, milyen idő lesz — ám legyen —, megmondom. De a prognózisért semmiféle fele­lősséget nem vállalok. Ezzel befejezte mondanivaló­ját. Megdörzsölte félelmetes mancsait, majd barátságosan integetve, eltűnt a barlang visszhangos mélyén. — Ezer bocs és egy anya­medve a zavarásért — kiál­tottam még utána. Aztán zsebrevágtam feljegy­zéseimet, amelyekért felelőssé­get — éppen úgy, mint a medve kartárs — én sem vál­lalok. (Csg. te) gény medvére is és letehetné­nek ide, a barlang szájához néhány kannával, mert a nagy Csemegéből üvegenként nem győzöm vásárolni. Remél­tem, hogy az árleszállításkor rám is gondolnak és csökken­tik a méz árát, de nem tet­ték, — Kijön ma a barlangjából? Medve kartárs a barlang belseje felé pillantott s ráné­zett az asztalkán álló lemez­játszóval és magnetofonnal kombinált rádióra. — Attól függ, hogy mit hal­lok a rádiómból — mondotta. Hiába, aki nem akar elma­radni, az halad a korral, és azt is gondoltam, hogy valami jó medvetáncoltató zenére gondol ö medvesége, s tovább kérdeztem, hogy a friss, vagy a lassú zenét hallgatja-e szíve­sen? — Brumm-brumm és irgum­burgum együttesen — hova gondol? Ráérek én zenét hall­gatni, amikor alszom? — De ha mégis hallgat? — — Lapunk, amint tudja, az olvasók szolgálatában áll, azért e nevezetes napon, az ön napján, szeretnénk tájékoztat­ni olvasóinkat bizonyos, önnel kapcsolatos dolgokról, jelensé­gekről. — Először is: kedves egész­ségére kívánjuk az eddig eltelt téli nyugodalmat, de mondja, medve kartárs, hogy tud eny- nyit aludni? — Brumm, brumm. Nézze, ha egyes emberformájú dolgozók vígan tudnak aludni műszakjuk alatt, én miért ne tudnék téli műszakom alatt. Született mélyalvó vagyok — adta meg a választ első kérdésemre. — És nem éhezik meg, ha olyan sokáig étlen-szomjan van? — hangzott a másik kér­désem. — Hát bizony, ha közben átfordulok a másik oldalamra, érzem, hogy üres a gyomrom. Jó volna egy kis méz. Legyen szíves, tolmácsolja a méhész kartársaknak kérésemet, gon- dothaitnának így télidőben sze-

Next

/
Thumbnails
Contents