Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-15 / 38. szám

1962. február

sfltőrtSk

NfPOJSÄG

„Talán 1970-et írunk, talán annyit se. Lehet, hogy csak néhány év múlik el és már szégyenkezéssel gondolnak azokra a pillanatokra, amikor a kishitűség, az újtól, a szövetkezéstől való jélelem volt az úr...”

Egy évvel ezelőtt még ilyen óvatos becslésekkel reméltük a szövetkezet iránti bizalom megerősödését, a kétkedés megszűnését. Most, egy év múltán, amikor ünneplőbe öltözve indulnak megyeszerfce zárszámadó közgyűlésre a szövetkezeti gazdák — az egykori kétkedők, — ezekre az időkre emlékeznek; az első közgyűlésekre, ahol a bizalmatlanság, kétség tükröződött az arcokon, amikor a szavak is igen sokszor ezt hangoztatták.

Azokra a fogadkozásokra emlékeznek, amelyeket most már vagy nevetve, vagy restelke- déssel hallgatnak, de akkor sokan, nagyon sokan komolyan gondolták, amikor kijelentették: „felőlem pusztulhat a szőlő, veszhet a világ, akkor se megyek dolgozni a közösbe.” így lovalták akkor egymást a közös munka ellen Andornak- tályán is: „aláírom ugyan a nyilatkozatot, de a kisujjamat se mozdítom a közösért”.

Ezeket a napokat idézte az andomaktályai Búzakalász Tsz növénytermesztési brigádvezetője is, azokat az egy év előtti napokat, amikor a fogadkozások ellenére ő és gazdatársai lopva mentek ki a közös földre dolgozni, nehogy a többiek megszólják őket.

Mert a gazdák jó részében erősebb volt még a kétkedés, bizalmatlanság, mint a termelőszövetkezetért érzett felelősség.

Szinte hihetetlennek tűnik mostanában, hogy mindez egy éve történt, hogy tizenkét hónap alatt szinte történelmi változás színhelyévé vált a falu, s ez a változás nemcsak a külsőségekre vonatkozik, nemcsak az új gazdasági épületekre, tanyaközpontokra, de az emberek fejében, szívében végbement átalakulásra is.

Ezért beszélnek a zárszámadó közgyűléseken az egy év alatt elért rohamos fejlődésről, ezért nem tudnak szó nélkül elmenni a szónokok, a szövetkezeti gazdák, afölött a változás fölött, amely az alakuló és az első zárszámadási közgyűlés között mutatkozik.

Ezt a párhuzamot vonta le Potoczki János, az egykori középparasztból lett szövetkezeti vezető is, amikor most, egy év

A fukar ügyvéd megszégyenítése

Egy római ügyvéd az egyik kávéházban felejtette aktatáskáját, amelyben 13 millió líra volt. A táskát megtalálták és beszolgáltatták a rendőrségen. Amikor az ügyvéd hiánytalanul viszszakapta a 13 millió lírát tartalmazó táskát, nem volt hajlandó megjutalmazni a becsületes megtalálót, aki ezért 700 000 lírára, vagyis a becsületes megtaWót illető jutalomra beperelte és a pert

meg is nyerte.

A becsületes megtalálónak azonban volt humora, mert az egész összeget átutalta az ínségben élő római ügyvédek megsegélyezé- sére nyitott számlára.

... hogy Albert Camus, a nemrég meghalt Nobel-díjas francia író mondta az algériaiakról: „büszkeségre és

életre születtek”. Bizonyára igaza van az írónak, de úgy látszik, hazája politikusai másként vélekednek erről, hiszen a hatalom szeme láttára bűnös cinkosságával dúl a terror, pusztít a halál az algíri városok utcáin. Furcsa módon ennek az az oka, hogy a kegyetlen háború esetleg véget érhet azzal a tűzszünettel, amelyről most tárgyalhatnak a francia és az ideiglenes algériai kormány képviselői.

„Büszkeségre és életre születtek” nemcsak az algériaiak, a franciák is, de őket sem kíméli a háború és a fasizmus szennyes áradata. Az ultrák mintha már számítanának arra, hogy kiebrudalják őket az újjászülető Algériából, Franciaországban is előkészítik a talajt a fasizmus számára. — Ássák a sírt a Gloire „büszkeségre és életre született" népe számára. 1

(— zár)

Önag

— A FIATALKORÚAK bűnözéséről tart előadást a horti művelődési házban a TIT pénteken, február 16-án este 6 órakor.

resszio

Már közismerten reakciós nyugati politikusok sem hisznek abban, hogy az USA biztonságát különböző — a világpolitikában eddig jelentéktelen szerepre kárhoztatott — kis országok veszélyeztetik. Már a nyugati lapok hasábjain is megjelent az a furcsa szó: „önagresszió”, amellyel az Egyesült Államok Kubával szembeni politikáját jellemzik. Az agresszor ugyanis az USA, s politikusai, hogy megindokolják beavatkozásaikat, hisztérikus következetességgel ismételgetik: a hatmilliós Kuba fenyegeti az Egyesült Államok biztonságát. Hasonlóan ahhoz a „jól spekuláló” gazdához, aki felgyújtja házát, termését csak azért, hogy a biztosító magas árat fizessen.

A State Departement már évek óta bizonyítja a kubai agressziót, nemzetközi értekezleteken, regionális konferenciákon próbálja elítéltetni és megbélyegezni Kubát.

A recept nem új, nem meglepő. Az önagresszió módszerével az USA már eltiporta Guatemalát és Laoszban is kiderítették az amerikai tanácsadók, hogy Mekong folyó mentén az Egyesült Államok „biztonságát védik.”

Eddig a szabadságszerető erők nem tudták megakadályozni a leplezetlen amerikai agressziót. Most képesek erre. Éppen azért, különösen fontos az amerikai diplomácia számára, hogy elhitesse a közvéleménnyel, miszerint az USÁ-t fenyegeti veszély, a háború, az agresz- szió lényegében preventív önvédelem. — Persze a közvélemény az évek során nem lett hiszékenyebb...

Mint ahogy a szocialista tábor sem vonja meg szolidaritását, támogatását az USA agressziója által veszélyeztetett kubai néptől.

Az önagresszió meséje — öngól az amerikai külpolitika hálójában.

<K. L)

Jó ütemben halad a hizlalóul szerződések megkötése

Az elmúlt év első negyedében, de még a nyáron is gyakran előfordult, hogy a lakosság húsellátását nem tudták teljes egészében kielégíteni az üzletek, mert viszonylag, a ke- keresethez képest, kevés volt a vágóállatok száma. Az év közepétől azonban javult a helyzet. Napjainkban is kielégítőnek mondhatjuk a húsellátást, azonban még mindig szükség lenne — szombatonként — nagyobb mennyiségű húsra. Az elmúlt napokban munkatársunk felkereste Péterfalvi Tibort, az ÉM Heves megyei Felvásárlási Kirendeltségének helyettes vezetőjét, s arra kérte, nyilatkozzék lapunk olvasóinak, hogyan halad megyénkben a hízóállat-felvásárlás és szerződéskötés, mert elsősorban is ettől függ, lesz-e elegendő hús az üzletekben az év folyamán.

— Az elmúlt évben 39 900

hízósertés felvásárlását terveztük a megyében — mondotta

23 ezret az első félévben. Már 23 763-at leszerződtek. Ebből a megye termelőszövetkezetei 21 318-ra kötöttek szerződést a felvásárló irodával. Szarvasmarha-szerződési tervünk 11 ezer hízott állat értékesítését írja elő, ebből máris 8418-ra kötöttek szerződést.

Ügy hiszem, nem lesz érdemtelen megemlíteni a járásokat, hogyan állnak a szerződéskötésekkel. Az egri járás a tervezett háromezer hízóval szemben 3140-re kötött szerződést. A füzesabonyi járás 5600 helyett 7042-re, a hevesi járás pedig a tervezett 8400 helyett már 9485-re kötött szerződést. Csupán a gyöngyösi és a hatvani járásban tapasztalható némi lemaradás, de számítunk arra, hogy itt is hamarosan megoldódik e probléma. Mindenesetre, jó kilátásaink vannak, hogy az idén a tavalyihoz viszonyítva magasabb terveinket is túlteljesíthetjük.

— Mit ad az állam a szerződést kötött tsz-eknek? Jár-e valamilyen kedvezmény a termelőszövetkezeteknek azért, hogy szerződést kötnek állathizlalásra? — Természetesen, jár ked- | vezmény, a szerződés teljesítése, vagy túlteljesítése beszá- ; mit az áruértékesítési terv tel« ; jesítésébe. S ez már maga is ; jelentős összegeket jelent. De ezen túlmenően, tekintettel az : elmúlt év aszályos időjárására,

; az állam az idén először, ta- ; karmány biztosításával is segítségére siet a szövetkezetek- ;nek. A megyénkben ez év fo- ; lyamán 400 vagon takarmányt ; biztosítunk a szerződést kötött ; termelőszövetkezetek állatállományának felnevelésére. Eb- í bői 140 vagon takarmányt már I meg is kaptak a tsz-ek. A ta- ! karmány 30 százalékát kell I csak pénzben kifizetniük, a

• többit az új termésből kell

• megadniok. Aldebrőre öt, Fü- > zesabonyba pedig kilenc vagon | takarmányt biztosítottunk.

; Államunk e messzemenő segítsége kedvet ad a szövetkezeteknek arra, hogy állatokat ! hizlaljanak. Az elmúlt évben UH kilogrammos átlagsúlyban ' adták el a szövetkezetek serté- | seiket, addig az idén értékesí- | tett hízók súlya már elérte a

• 115 kilogrammot, annak elle• nére, hogy 105 kilogrammos | súlyban is átvesszük.

; Úgy hiszem, a lakosság ma- ;ga is meggyőződött már arról, ; hogy az idén sokkal több és ; nagyobb a húsválaszték. S ez ;a helyzet a jövőben egyre in- ; kább javulni fog — fejezte be [nyilatkozatát Péterfalvi Tibor, a kirendeltség helyettes veze- ;tője. — /. i. —

Becsületére legyen mondva Belkovics Lacinak, s a többi kétkedőnek, hogy év közben olyan szorgalommal és becsülettel dolgoztak, hogy mindenképpen el kellett veszíteniök a fogadást. De, ha a fogadást elveszítették is, szorgalmas mun. kájukkal megnyerték a szövetkezet biztosította emberséges bánásmódot, a nagyobb jövedelmet, s akarva, akaratlanul, saját maguk bizonyították meg a közös gazdaság életképességét, kétkedésük alaptalanságát.

Miközben ki komolyan, ki nevetve számol le kétkedésével, jóleső érzéssel hallgatják a vezetők elismerését, a szór. galmas munkájuk eredményét bizonyító számokat, mert zsebben a bizonyíték, a 30 Ft-on felüli megyei átlag egy munkaegységre, tele a közös raktár, a szérű, a pince, az aszály ellenére is.

Mindezeknek a bizonyítékoknak méltán örülnek a szövetkezeti gazdák, de ezen túlmenően öröm az is, hogy a búzán, húson, boron kívül a múlt évben „megtermett a bizalom is a közös gazdaság iránt, megerősödött a szövetkezés életképességébe vetett hit, amely már nagy ösztönző erővel hatott az elmúlt év második felében, de minden bizonynyal még nagyobb erővel érvényesül az idei munkáknál.

Egy év, s milyen változás! Érthető örömmei adnák kifejezést ennek az ünnepi zárszámadó közgyűlések felszólalói, akik a kétkedés pillanatait a közgyűlés nyilvánossága előtt tagadják meg, mintegy bizonyítva: ez az év már a bizalom éve — nem a kétkedő pillanatoké.

Kovács Endre

múltán újból ott ült szemben gazda társaival a közgyűlés elnökségében. Egy év előtt a rátekintő arcokon a bizalmatlanság, a kétkedés öltött testet, most, egy év múltán ugyanazokról az arcokról a bizalom, az öröm és elégedettség sugárzott.

Es a hivatalos beszámolókat követő baráti beszélgetéseken is egyre-másra tagadják meg a kétkedés pillanatait. Nevetve hallgatja Lisztóczki István, a falu kovácsa, hogy nyár végén tett fogadása értelmében most több mint tízezer forintot kellene fizetnie, mert a le- parolázott 30 forint helyett 53- at ér a munkaegység. S ezt még hat forint prémiummal is megtetézték.

Sokan, nagyon sokan mertek volna fogadni, s fogadtak is a szövetkezeti gazdálkodás csődbejutására, a nyomorúságra, fogadni arra, hogy a szövetkezet tagsága előtt felvázolt tervek csak tervek maradnak.

S most letelt a „fogadási időszak”, s ki így, ki úgy veszi kétkedésének porbahullását, fogadásának elvesztését. Belkovics Laci például — aki szintén nem hitt a szövetkezet erejében, fogadása értelmében, amelyet a tsz elnökével kötött, az ünnepi zárszámadás napján letette az ötven liter sört, hogy a szövetkezet vezetősége és tagsága fogyassza el egészséggel, fogadása elvesztésének örömére. Igen, örömére. Mert Belkovics Laci ugyan elveszítette az elnökkel kötött fogadását, mégis, nyertesnek érzi magát Bár senki sem kérte tőle számon, szívesen fizette-e ki a sör árát, mert 18 éves létére jóval húszezer forinton felül keresett, s így nem csoda, ha nem az elnök, de 6 érzi magát nyertesnek.

Megtagadott pillanatok

Péterfalvi Tibor —, de 42 458 hízósertésre kötöttek szerződést. Ebből a termelőszövetkezetek 34 306 sertést adtak el, a többit pedig a háztáji gazdaságok biztosították. Ez éves viszonylatban 106,4 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Szarvasmarhából az elmúlt évben 15 600-at terveztünk felvásárolni, de ebből csak 14 275-öt sikerült átvennünk, mert tavaly csak ennyi szarvasmarhát lehetett hízóba fogni. A többi továbbtenyésztésre megfelelt, úgy döntöttek a szövetkezetek, hogy inkább szaporítják állatállományukat.

— Mit ígérnek az idei tervek? Számítani lehet-e nagyobb felvásárlásra?

— Nem a megszokás kedvéért mondom, de az idén jól halad a munka, bár még csak február első heteiben járunk. A lakosság jobb húsellátására 44 ezer hízott sertést szándékozunk felvásárolni, ebből is

nunk a középiskolákból előre-? törő elgondolásoknak is. A? színházhoz köt többek közötti az is, hogy nincs olyan előadó-< termünk sem, a színházon ki-? vül, ahol az irodalmi színpadi műsorát rendezni lehetne. Ar-< ról viszont nem akarunk le-? mondani, hogy az irodaimii műsor megfelelő körülményeké között kerüljön a vers és a dals szerelmesei elé. Az októberben? elfogadott tervezetet a közép-? iskolás fiatalokkal nem tud-? nánk végrehajtani, a terv át-? alakítása ismét időveszteséget? jelentene. Így egyelőre mara-> dunk a színház művészgárdá-5 jánál, az elfogadott tervnél és? a színház épületénél. Ha el-? gondolásaink fiaskót hoznának,? akkor újabb megoldásokhoz? nyúlunk majd. Bízom abban,? ha február 19-én felmegy a? függöny, a vitát felváltja a? művészi élvezet csendje. <

— Mi is ezt kívánjuk. Is-< merjük Kristóf elvtárs elgon-< dolásait, s reméljük, hogy a? viták közben elhamvadni ké-< szülő egri irodalmi színpadi élete új izzásba kezd, nagysze-i rű estéket hoz majd, talán ép-? pen azért, mert a megoldást, a? kibontakozást olyan sokáig? keresték. ?

MÉG CSAK ANNYIT: nem? ártana szervezetileg- is kissé? zártabbá, szorosabbá fűzni az? irodalmi színpad intéző bízott-? ságát. Legyen néhány áldozatai kész ember ebben az együttes-? ben, aki a munkát vállalja, s? az tartsa oda a vállát súlynak? is, ne csak az elismerő vállve-s regetésnek. <

Farka« András $

tüntetik ki az irodalmi színpadot valami nagy lelkesedésükkel, nem ártana megpróbálni a diákokat, a diákok előtt, a színházban. Miféle erkölcsi zuhanás, vagy anyagi megpróbáltatás származik ebből az egri közönség, vagy a Kelemen László Irodalmi Színpad számára?

— Megpróbáljuk. Annyi bizonyos, hogy ebben az évben a tervbe vett négy program megvalósításához nemcsak szándékunk van meg, de azt végre is hajtjuk. Még akkor is, ha itt-ott nehézségek mutatkoznának is.

— Még egy kérdés, Kristóf elvtárs: Ha egy kicsit többször és szívesebben hallgatnának a magyar irodalom tanáraira, az ő véleményükre, ha igénybe vennénk munkájukat, felkarolnánk terveiket és a megva- lósitáshoz segítenénk, a hosszú hallgatás helyett bizonyára, történne valami a kulisszák előtt is. nemcsak a kulisszák mögött? Mert eddig ők is kissé passzívan viselkedtek ez ügyben. Talán a mellőzés miatt?

— MEGTALÁLJUK a módját annak, hogy a jövőben az egészséges kezdeményezések az irodalmi színpadon belül is talajra találjanak. Mi eddig komoly keretnek tartottuk a színházzal kapcsolatainkat. Ahogyan az egy szál rendező, Horváth Árpád kitartott mellettünk, úgy mi is számítunk tudására és munkájára, de a Jövőben módot kell nyújtaszóndék mellett (hogy a kiosztott műveket hibátlanul megtanulják) még az is megeshetne, hogy a fiatalok, diákok, diáklányok, buzgó irodalomrajongók hatástkeltően végzik el a nemes feladatot.

— Tudom, mire gondol. Többször vitatkoztunk már azon, hogy a színház művészei és az iskolák tehetséges fiataljai együtt, vagy külön- külön lássák el az irodalmi színpad szolgálatát. Az a nézet alakult ki — erről én is vitatkozom —, hogy az eddig elért eredmények feladása lenne nívóban, ha most átváltanánk a diákokra. Ezt mondják a szakértők és ezt az álláspontot mi elfogadjuk.

AZ ÚJSÁGÍRÓ — az ügy szolgálatában is, de meg azért is, mert némileg szívügye a szó, az irodalom — vitába száll a szakértők véleményével. Elmondja, hogy hatvanban egy járásbíró, egy tanár és még néhány öntevékeny (de rossz szó!) évek óta rafi- náltság, színház és minden technikai felkészültség nélkül sodrásban tartja közönségét. Ilyen pozitív jelek mutatkoznak Gyöngyösön és a többi járási székhelyeken is, a lelkes munka hatására. Miért éppen Eger lenne az az elátkozott hely, ahol a fiatal lelkesedés ne kapna koronát, azaz tapsot, hangulatot és visszhangot.

S ha már a színház művészei nagyon elfoglalt!*, nein*

indult A színpad gazdája anyagiak tekintetében a Városi Művelődési Ház s a munkához a feltételeket időben biztosította, összehívta a színház rendezőit, hogy vázolják, elképzeléseiket a tervek alapján. Fölmerült annak a gondolata is, hogy a Park Szálló grilljében a helynek megfelelő hangulatú irodalmi anyagból rendezzenek előadásokat. Három rendező, név szerint Ko- zaróczy József, Horváth Jenő és Horváth Árpád szerződést is aláírtak és így garantálták az ez évi munkát. A grill- terv Horváth Jenő elgondolása volt, s mert anyagiak miatt nem sikerülhetett, kedvetlenül lemondott a további munkáról. Kozaróczy túlzsúfolt elfoglaltságára hivakozva mondta le a rendezéseket. A Giccsparádét ő rendezte volna, de az előadás nem születhetett nieg a színház jelenlegi épületének novemberi, decemberi állapota miatt. Így maradt egy rendező a színháztól abban a munkában, amelynek jogát és kötelességét a színház az elmúlt esztendők alatt magáénak érezte és vallotta — hangos szóval.

— A Kelemen László Irodalmi Színpad mégsem tekinthető az egri színház leányvállalkozásának — vetjük ellen a beszélgetésben —, hiszen az egri irodalomkedvelő közönség lelkes fiatalok ajkáról is szívesein hallja a fenkölt hangokat, főképp akkor, ha a jóAZ ELMÚLT iskolai év, vagy ha úgy tetszik, az elmúlt színiévad végén szenvedélyes hangú vita folyt le lapunk hasábjain és magánbeszélgetésekben az egri Kelemen László Irodalmi Színpadról, annak sorsáról, életképességéről, jövőjéről. Sokan sokféle hibát találtak a színpad munkájában, szervezésében, de egy megállapításban mindnyájan megegyeztek a vitatkozók: valamiféle betegség gyötri ezt a páresztendős intézményt és ha segítség nem érkezik, a tetszhalott ki fog múlni.

Az új évad elején, októberben a városi tanács végrehajtó bizottságától jött is segítő készség. Kristóf László vb- élnökhelyettes összehívta a színpad ziláltnak mondható intézőbizottságát, tervet dolgoztatott ki és tettekre sürgetett. Azóta öt hónap telt el és az első idei est plakátjai most jelentek meg az utcákon: február 19-én, este hét órakor lepereg majd az egri színházban a Különös tárgyalás címen összeállított irodalmi műsor.

— Mi volt a hosszú hallgatás oka? — kérdeztük Kristóf Lászlótól.

— Az októberi megbeszélésen négy est műsorát fogadta el az intéző bizottság: a Giccs- parádé, a Különös tárgyalás anyagát, a Shakespeare-mesé- ket és a könyv ünnepére tervezett műsorokat.

NEM AKAROM üre6 szavakkal mentegetni az öthó- eapi késést, de a munka megÖTHÓM APÓS SZÜMET UTÁN...