Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-13 / 36. szám
i NÉPÚJSÁG 1462. fchfttár K., kedd Divatos, furcsa mánia... Egy sláger döbbentett rá a napokban, hogy én egyáltalán nem ismerem az életet, legalább tucatnyi sasszé-lépósscl lemaradtam a fejlődés mögött. Mit is közölt velem a sláger: az öregek, ifjak, kicsik és nagyok nem köszönnek többé így, hogy „jó napot", mostanában leginkább elterjedt egy divatos, furcsa mánia, a szia, szia, szia! S ezt búgta turbókotta az énekesnő a fülembe percekig. Bosszantó! — mármint az ón tájékozódásom —, hogy ezt eddig nem vettem észre. A sláger után vártam, hogy elhangozzék a szokásos mentegetőzés: elnézést kérünk a műszaki hibáért. A sláger után azonban rögtön népi zene kezdődött, s az első nóta igy reagált felháborodásomra a bárgyú sláger miatt: „már énnékem beborult az ég”. S azóta is a derült egre várok, de nem merem szólaltatni a rádiót, nehogy azt muzsikálják a fülembe, hogy ,.várhatsz bábám, elvárhatsz”, (kyd) — A BKLAPÄTFALVI Altalanos Iskola felújítására asz idén kerül sor. Az állam 185 ezer forintot fordít a munkák elvégzésére. — HATVAN város és járás pedagógusai két foglalkozáson tantestületeikben dolgozzák fel a XXII. pártkongresszus anyagát. A konferencia vezetőit dr. Barlos Imre, a Bajza József Gimnázium igazgatója készítette elő. — TEGNAP ülést tartott a Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a megye mezőgazdaságának tavaszra való felkészülését vitatták meg a tanácstagok. — EREDMÉNYESEN folynak a közalkahnazattak szakszervezeti bizottságainak megválasztásai a hatvani járásban. Az új bizalmiak, február 9-én tartották első értekezletüket, ahol a járási bizottságok reszortfelelősei tájékoztatták az új bizalmiakat az egyes feladatok végrehajtásáról. A megbeszélést Sütő János, a szak- szervezeti bizottság elnöke vezette. Egerben, délután 3 érakor és este 7 órakor: Párizsi vendég (Szelvénybérlet) Tamaszentmiklóson este 7 órakor: Dodi „A világ legszebb szerelme" nem a „legszebb" előadásban Új bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Lírai, szatirikus vígjáték — 1962. február is., kedd ELLA 450 évvel ezelőtt ; 1512 .februárjában halt meg AMERIGO VESPUCCI olasz tengerész. Dél-Amerika északi és kéleti partjai felé négy felfedező utat tett. 1497-ben HONDU- RAST, 1501-ben BRAZÍLIÁT érte cl. Utazásait népszerű nyelven írt munkáiban ismertette és ezekben meggyőző érveivel bizonyossá tét-, :,<% hogy új földrészen járt. Egy, 1507-ben megjelent atlaszon az ő keresztnevéről nevezték el Amerikát. 125 éve, 1837-ben halt meg MARIO DE LAKRA spanyol író, demokrata. Nevezetesek voltak szatirikus és társadalomkritikai új- ágcikkei, amelyeket különféle álnevek alatt jelentetett meg. Regényeivel és színdarabjaival a maradi spanyol szellemiséget ostorozta. Larrál a spanyol realizmus úttörőjének tekintjük. 1945. február 13-án szabadította fel a szovjet hadsereg hatheti ostrom után Budapestet. . .. ■ . . HERNANDO DE MAGELLAN portugál tengerész ot hajójával 1519-ben indult el a Föld körülhajózására. Ö naga a Fülöp-szige- teken meghalt és hajói közül csak egy tért vissza hazai kikötőbe. Csak ez az egy hajó fejezte be 440 évvel ezelőtt, 1522-ben, a Föld első körülhajózását. AMERIGO VESPUCCI A mesőtárkányi föltlmíívessxövetkeseti csoport műsoros napja hirdeti a plakát Marcel Achard A világ legszebb szerelme című darabját. S most, hogy az előadás élményét próbálom összegezni, teljességgel tanácstalan vagyok: a plakát „ajánlásának” van-e igaza, avagy nekem, aki a lírán derültem, a szatírán értetlen arcot vágtam. Mert most sem értem világosan: Achard darabja egy kitűnően szerkesztett színpadi bravúr, vagy gúnyos fintor a Rómeók és Júliák szerelmétől könnybelá- badt szemű naiv nézőknek, avagy egyszerű megfogalmazása Achard nem éppen „egyszerű” nyelvén, hogy minden legszebb szerelmen túl többet ér a jelző nélküli, az igaz, a földön járó szerelem. Én az utóbbira gyanakszom, s hogy csak gyanakodhatom, ezt tartom az előadás alapvető hibájának, annak ellenére, hogy a két és fél órát kellemesen elszórakoztam, helyen- kint jóízűeket nevettem, de a nevetés végül is nem pótolhatja a megértés mindennél jóízűbb élményét. Igaz, ez a színpadi mű nem óhajtott arra vállalkozni, hogy mély emberi kapcsolatokat vizsgáljon, még arra sem, hogy a szatíra eszközeivel társadalmi viszonyokat tegyen nevetségessé, s lírájával a szerelemnek állítson újból maradandó emléket. Marcel Achard — mondom, erre csak gyanakszom — csupán egyet akart: három felvonás és egy hosszúra sikerült elő-, valamint utójáték segítségével, franciás szellemességgel, és néha né- metes vaskossággal, megmondani a nézőnek, ne higyj a világ legszebb szerelmeiben, mert azok is olyanok, vagy még olyanok sem, mint a te szerelmed™ Horváth Jenő. a darab rendezője, ezt az egyszerű igazságot, ezt az alapeszmét — elnézést az itt túlzónak tűnhető fogalomért — nem tudta tolmácsolni, s bár a színházi este helyenként kitűnően pergő ritmusa, néhány egészen szellemes színpadmegoldása dicséri munkáját* de a nézőben maradt tanácstalanság ugyanakkor elmarasztalja az egész előadás értelmezésében. A hiba gyökere talán ott van, hogy Horváth Jenő rendező olyan színészeket választott a bemutatott darab néhány kulcsfigurájára, akik tehetségét helytelen lenne kétségbe vonni, de akiktől a rájuk osztott szerep távol áll: vagy alkatilag, vagy még a kellő gyakorlat hiánya miatt. A fiatal és tehetséges Varga Tibor képtelen volt feloldódni, maga sem hitte, a nézők még kevésbé, hogy ő ama legendás Ludovic, a tiszta és csodás szerelem Rómeója, a nőki álmodott bálványa, a hős és bátor, aki Marcel Achard szerint semmivel sem hősebb, mint más férfi, s akinek szerelme végtére is a körülötte csinált legendát lehámozva, földön járó reális valóság. A tanácsost Szilágyi István alakította rengeteg jó szándékkal, de a jó szándék még nem minden. Hogy tehetséges színész lesz-e Szilágyi István, aki első évét tölti a színháznál? — az volt az érzésem hogy minden bizonnyal. De mostani erejéből erre az intrikus szerepre nem futotta többre, s ez a több, sokkal kevesebb volt, mint amennyi szükséges lett volna... Két kulcsszerep hibás kiosztása után Horváth Jenő már csak a játékra, a színpadi mozgásra, a tempóra ügyelhetett és ügyelt is, mintsem hogy megoldhatta volna a darab valóban szatirikus hangszerelését... Ez a látszólagosan már eleve lemondás odavezetett, hogy Stefanik Irén, aki különben ismét megcsillogtatta mind sokoldalúbb színészi tehetségét, önálló, a maga nemében harsogóan pompás figurát vitt színre, csak... Nos, igen: o maga nemében megfogalmazás itt egyben elkülönülést is jelent, elkülönülést a darab egységes mondanivalójától. Játéka nem a darab mondanivalójának volt alárendelve, nem a reális, a földi szerelmet illusztrálta, hanem a másik szerelmet, amely kedves volt, bájos is, de nem a valósága a Ludovic-i szerelem torz tükörképének. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy az egyensúly megbomlása jelen esetben — bármilyen paradoxon — sokkal inkább Stefanik Irén tehetségéül, mint hibájául róható fel. Bürös Gyöngyit most volt alkalmam először prózai szerepben látni és jólesett látni, hallani. Az elő- és utójáték meglehetősen gyengén megírt amerikai turistalányából is megpróbált élő alakot teremteni. Mária figurája alakításában nemcsak kedves és üde volt, de felcsillant benne a szatíra, helyenként a gúny is. Szép szövegmondása külön is örvendetes. Fonyó István is a színház „első éves” fiataljai közé tartozik. Megkapó magabiztonsággal, kitűnő szövegkiejtéssel és a darabot jól értelmezve, a szatíra eszközeivel vitte színre Gaspard, illetőleg a teremőr alakját. A harmadik felvonás záróképében | filcsillantotta drámai tehetségét is. Dánffy Sándor és Al- mássy Albert a két muskétás alakjában ízes, zamatos légkört teremtett a színpadon. Losonczky Aranka Celie-je megfelelt. A díszleteket és jelmezeket Vass Jenő tervezte. A díszletekről fenntartás nélkül az el- j ismerés hangján lehet szólni, Varga Tibor jelmezének színe j azonban, enyhén szólva is, nem megfelelő. Lírai, szatirikus vígjáték — így hirdeti a plakát, így értelmezi maga Marcel Achard is „A világ legszebb szerel- Ha lírát, szatírát nem is kaptam, igazságtalan lennék, ha azt mondanám, hogy egy kellemes estét nem. De ez az este inkább csak kellemes időtöltés volt, mint színházi élmény e darab adta lehetőségeken belül is. Gyurkó Géza A földműveszövetkezeti kul- túrmunkának régi hagyományai vannak Mezőtárkányon. Sokat tapsolt műsoraiknak a közönség, de a megye lakossága is, hiszen sok vendégszerepléssel szereztek maguknak hírt, nevet. A MÉSZÖV ma is jelentős támogatással segíti a csoport működését, s hogy rászolgálnak erre a segítségre, azt a mostani mezőgazdasági könyvhónapi megnyitó is példázzza. Ezen a napon egész napos kultúrműsort rendeztek a kultúrházban, s a délutáni több mint kétórás műsor után kihirdették a földműveszövetkezeti „Mezőtárkány és a szövetkezés” témájú pályázat. eredményét. Említésre méltó Ferencz Bertalanná verses írása. Az első díjat Szabó E. nyerte. Tanulmányának külön érdeme, hogy ez az első alaposabb, hosszú lélegzetű munka a község régi és új történetéről: aniiiiiiiiiiuiiimuiiiiiKitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiuiiiiniuiuiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiDiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiituiji iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiumhhhii, lii> II Iliiül lllllllllllllllltlllllllli HIHI HI II iIllÍI||!llijIlltl!IIilIIIU|lIll]|ll|II|i{||||i!g!|||l||I|l||Ulllll(IUI11lllIHIllllltlllHIUIIIIUIUIUttIllllttlUlii«H 71. — Tegye ezt meg a kislány kedvéért... Előtte tegezzük egymást és szólítson Lisette- nek ... Jó? ... Megteszi? — Meg... Megteszem... — Amíg a kislány, Rosette, visszaérkezik, nagyjából talán el tudom mondani életem utóbbi néhány évének történetét. Ügy vélem, feltétlenül meg kell ezt ismernie, ha meg akarja érteni, ami most körülötte történik ;.. Kérem, hallgassa meg... Szeme a távolba révedt, néhány pillanatig gondolatait rendezte, aztán beszélni kezdett. — 1943 nyarán mentem férjhez egy hajógyári munkáshoz, aki mint hegesztő és szegecselő dolgozott Itt... Férjem magyar származású volt... Pécsett született... Sokat mesélt nekem hazájáról, szülővárosáról, a meghitt, kedves dunántúli városról... Példás, irigylésre méltó életet éltünk ... Amikor kislányunk, Rosette megszületett, férjem majd kibújt bőréből, örömében... A kis Rosette lett a szeme fénye... Férjem minden áldozatra képes volt értünk, családjáért. A munkában nem ismert határt. Ha kellett, éjt nappallá téve dolgozott, hogy nekem és kislányunknak gondtalan életet biztosítson... Az évek során szépen gyarapodtunk ... Tavaly aztán... Egy könnycseppet törölt ki a szeme sarkából, majd folytatta: — A hajógyáriak sztrájkba léplek. Követelésüket nem teljesítették ... Férjem szakszervezeti bizalmi volt és a sztrájknál is feladatot bíztak rá. Két hét múlva, amikor a munkások felvonultak az igazgató- sági épület elé, férjem az első sorokban ment, felemelt fővel, igazának tudatában... Rendőrség várta őket... A felszólítás eredménytelen maradt, a hajógyáriak szilárdad, mozdulatlanul álltak tovább .;: A rendőrök csőre töltötték! fegyverüket és elhangzott a szörnyű vezényszó: Tűz! __ A sorok elejé n néhányan összeestek, ruhájukon lassan átszivárgón a vér... Lovasrendőrök rohantak a munkásokra:.. Csattogott a kardlap;.. Futás, sikoltás hallatszott mindenfelé. Egy negyedóra múlva megtisztították a terepet.:; Kiürült az igazgatóság előtti tér, úgy hogy azon egyetlen halotti vagy sebesült sem maradt:,. Pillanatnyi szünetet tartott. — Férjem nem jött haza — folytatta. — Szinte eszemet vesztve rohantam munkatársaihoz ... Először titkolózni akartak, de aztán bevallották, hogy látták, amint férjem golyótól találva, összeesett... Rohantam a térre, majd a rendőrségre, de nem adtaik megfelelő felvilágosítást. Azt mondták, a tömeg békésen szétoszlott, halott nem volt.:. Eleinte magam sem akartam hinni, hogy férjem meghalt, reménykedtem, de amint múltak a napok, a hetek, a hajógyáriak mindinkább meggyőztek: a rendőrség a barbár támadásnak még a nyomát is eltüntette..: Férjem meghalt... Én azt sem tudom, hol van eltemetve... Talán hibát követtem el, de kislányomnak nem mondtam meg az igazat, hiszen a gyerek élt-halt apjáért... Azt mondtam: apu elutazott.:. Rosette állandóan visszavárta, szüntelenül kérdezgette tőlem: hol van apuka ilyen sokáig? ... Így érkezett el a mai nap, amikor a kislány végre találkozott „apukájával”:.: Kérem, ne haragudjon ezért rám.:. Bocsásson meg egy összetört szívű édesanyának. Csendesen megeredtek köny- nyei: Gazsó gyengéden vigasztalta. — Ne sírjon, Lisette... Meglátja, minden rendbejön... Engem is összetört, megdobált az élet... De ha csupán rajtam múlik, a kislány soha nem fogja megtudni, hogy nem apukáját találta meg, hanem annak szinte tökéletes hasonmása vetődött életébe..: Nyílt az ajtó, Rosette lépett be rajta, örömtől kipirult arccal. Odafutott az ágyhoz, kezében magasra tartotta a borosüveget : Múltak a napok és a három ember szívébe boldogság költözött .. s Gazsó boldog volt, hogy apróka szívességgel örömet szerezhet másoknak ... Li- sette-nek is boldogan teltek napjai, mivel kislányát örülni látta, de a legboldogabb Rosette volt, aki szinte minden percben apukájáról beszélt:.. Rosette állandóan haza akarta vinni „apukáját”. Amint múltak a napok, Lisette nyugtalankodni kezdett. — Kislányom már nagyon türelmetlen — mondotta egyszer a betegnek. — Mindennap haza akarja magát vinni ... És ez az, ami engem nyugtalanít... Mert most még könnyű a dolis lepődött, de ez a meglepetés kellemes volt, hiszen eddig csak csíkos, kórházi öltözetben látta a fiút... A kislány is mosolyogva nézett a belépőre, aztán pillanatokon belül a nyakába ugrott ... Elindultak hármasban Lisette lakása felé, amely nem messze volt a kórháztól. — Tudod, hogy ma kettős ünnep van? — kérdezte Lisette. — Kettős ünnep? — Igen, a jövőben ez a nap nekünk mindig kettős ünnepnek számít. Ugyanis 1949. május elseje van és ezen a napon tértél vissza hozzánk. — Apukám, ugye, most már mindig velünk maradsz? ... — kérdezte kedveskedve a kislány. — Édes kislányom, apuka még nem maradhat itthon... Tudod, apuka még beteg és a doktor bácsi csak egy napra engedte haza ... — Csúnya doktor bácsi... — De apuka már nemsokára meggyógyul — vette át a szót Gazsó — és akkor hazamegy hozzád... Jó lesz? — Jó... nagyon jó lesz... Lisette mosolyogva, köszönnőleg megszorította a fiíi karját... Néhány perc múlva megérkeztek. Lisette örömmel szedte elő a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Gazsó kissé meghatódott, amikor benézett: virág, mindenütt virág, a szobában pedig terített asztal! Lisette átsegítette pillanatnyi zavarán: karon fogta és vidáman bevezette a szobába, majd asztalhoz ültette. Anya és lánya szeretettél vették körül. Egyik a jobb, másik a bal térdére ült. Rosette szüntelenül csivitelt. Végül is anyjának kellett közbelépnie: (Folytatjuk.) gunk, de mi lesz, ha ön elhagyja a kórházat?.;; —Mi lenne? ... Meglátogatom magukat, Lisette... •— Es aztán?... Mert maga a légió kötelékében van... Magával a légió parancsnoksága- rendelkezik... És ha vissza kell mennie Afrikába, vagy Vietnamba, mi lesz? ... A fiút szíven ütötték a mondatok ... Szinte szólni sem tudott meglepetésében... Ez a szó, Vietnam, rátelepedett agyára, tudatára, mindenére, és nyomta, majdnem kiszorította belőle a lelket.'.. Lisette halkan folytatta: — Mit mondok a kislányomnak? ... Hogy megtaláltuk apukát, de most újra el kell utaznia valahová? ... Vigyázni kell!... Nem szabad félrevezetni, hiszen már értelmes ... És különben is, annyira örül — mindenesetre megpróbálok a főorvostól egy 24 órás eltávozást kicsikarni a maga számára és akkor eljön hozzánk... Jó? A fiú némán bólintott. ... Néhány nap múlva Lisette ragyogó arccal lépett a fiú szobájába. Egyik kezében egy papírlapot lobogtatott, a másikban egy vadonatúj, galambszürke férfiöltöny volt. — Megvan — mondotta boldogan —, a főorvos saját felelősségemre kiadta a papírt!... Itt a ruha ... Remélem, nem menyasszony módra öltözik ... Rosette és én a társalgóban várjuk ... Siessen!... Gazsó örömmel ugrott ki az ágyból. A fürdőszobában hamarosan rendbeszedte magát és egy jó fél óra múlva már a társalgóban volt. Lisette kedvtelve, mosolyogva nézte végig a csinos, jó alakú fiút, akin olyan jól állt a ruha, mintha ráöntötték volna. Fehér inge, szürke, mintás nyakkendője, barna cipője kifogástalanul egészítette ki öltözékét. Lisette egy kicsit meg magának ... Nem lenne jó, ha ismét elvesztené „apukáját” ... Gazsó csak nézett, szinte értelmetlenül. Nem tudott mit válaszolni. — No, majd gondolkodunk még rajta — mondotta Lisette
