Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

1962. február 11., vasárnap NIÜPC JS AG 5 KIKNEK ÉPÜLT A KüLTÜRHÁZ? Látszólag felesleges a fenti kérdés feltevése, hiszen tudja azt mindenki: a kultúrház a művelődni, szórakozni vágyó emberek számára épült. Van­nak azonban olyan tünetek, amelyek sürgetik néhány kul- túrház körüli vita tisztázását. Rohanó életünk sodrában még a rövid egy-két esztendő is hatalmas változásokat hoz. Főleg a falu életében. Gondol­juk csak el, milyen nagyot változott a falu arculata az utóbbi két esztendőben a mi megyénkben is. Győzött a szo­cialista nagyüzem, s ma már falu és tsz csaknem egyet je­lent. S a termelőszövetkezet nemcsak gazdasági, hanem po­litikai és kulturális tényező i? lett falvainkban. Ez tény, ez- *.el számolni kell. Ezek a gon­dolatok vezetnek, amikor meg­oldást sürgetve kopogtatunk az illetékesek ajtaján. Üj, falusi kultúrházaink az állami támogatáson túl, a köz- ségíejleszíési alapból, az em­berek forintjaiból épültek, sőt még külön munkával is segí­tettek a falu dolgozói. A ter­melőszövetkezet tagjai hord­ták az építőanyagot, a fiatalok dolgozlak a kőművesek mel­lett, az asszonyok takarították, csinosították a kultúra ottho­nát. S amikor elkészült, ün­nepelt a falu népe. Azután megkezdődött a munka, s ez­zel együtt itt-ott jelentkeztek az ellentétek is. A falusi kul- túrházak működését, gazda­sági rendszerét 1958—60-as rcndeletek szabályozzák. Így, első látásra nem öregek a paragrafusok, de mégis, ha fi­gyelembe vesszük, csak az el­múlt esztendő forradalmi vál­tozásait, elavultnak tűnik né­hány rendelkezés. A falusi kultúrház feladata napjainkban nevelni, tanítani, szórakoztatni az egész falu népét, a fiatalokat, nőket ép­pen úgy, mint a termelőszö­vetkezetek tagjait. S mind­ezekhez a munkákhoz éppen a kultúrházaknak van a leg­kevesebb pénzük. Valahogy szétforgácsolódik a falusi kul­turális célra szánt összeg. Na­gyon jó az, hogy van kul­túráié alapja a tsz-nek, a íöldmüvesszövelkezetnek, sőt a ktsz-nek is, hogy nagy ösz- ezegeL költ kultúrára a tanács, a mozíüzemi vállalat, de mi­lyen hasznos lenne egy közös alap létesítése, a kultúrházon belül. Nem arról van szó, hogy a tsz, a földművesszövetkezet, « KISZ, vagy a nőtanács kul­turális célokra szánt forint­jaikat fizessék be a kultúrház számlájára, de egy bizonyos részét igen. Hiszen az egész falu kulturális életének a művelődési ház a központja, mégis azok rendelkeznek a legkevesebb anyagiakkal. A falusi kultúrházak a tanácso kezelésében működnek, s éti liat-nyolc-tízezer forintos tá nógatást kapnak. Kevés ez az összeg, s ezért kényszerülnek sokszor olyan megoldásokra, amelyek újabb vitákat szül­nek. Igaz, van abban valami fo­nák helyzet, amikor a kul­túrház terembért kér a tsz- től a megtartott közgyűlésért, a KISZ-től egy-egy bál után. Ilyenkor is felvetődik a kér­dés: tulajdonképpen kiknek építettük a kultúrházat? Pén­zünket, munkánkat adtuk hozzá. Jogos a kérdés, de az is igaz, hogy a jelenlegi kö­rülmények között a falusi kul­túrházaknak szükségük van a különböző bevételekre, hiszen valamiből fenn kell tartani az intézményt. Ezért kockáztat­tuk meg a közös pénzügyi alap létesítésének gondolatát, amelynek természetesen páro­sulnia kell egy minden falusi szervet, intézményt magában foglaló, a kulturális munkát irányító társadalmi vezetéssel is. ... Tovább is léphetünk. Kísér­letképpen talán hasznos len­ne lehetőséget találni arra, hogy néhány igazán jó terme­lőszövetkezet átvehesse a kul­túrházat. Irányítsák a szövet­kezet vezetői a falusi kultúr- életet — természetesen a pe­dagógusok, szakemberek se­gítségével. Valószínűleg ez is közelebb visz bennünket ah­hoz, hogy a fiatalok maguké­nak érezzék a kultúrházat. megtalálják ott szórakozásu­kat s minél többen maradj a- •ak falujukban, a tsz-ben. Ez a tsz érdeke is, s ezért erre a célra nem kell sajnálni az anyagi áldozatot sem. Ismét­lem, kísérletről van szó, de ahogyan a bányászjellegű Recsk községben jól dolgozik a szakszervezeti, úgy jól be­válhat Pélyen, Tiszanánán vagy más községben a szövet­kezeti kultúrház is. Még egy alap a vitára, amelynek nyomán jogos a címben szereplő kérdés. Az utóbbi években nagy társadal­mi segítséggel több új kultúr- i: : épült a megyében. A köz- e.í_' 1 üzpontjában ott áll a s ) kultúrház, forgalmas a könyvtár, a klubszoba, de ki- llcioí ;nálatlan a nagyterem. A szeptembertől január végéig terjedő népművelési félévben Gyöngyössolymoson 12 eset­ben használták a közel két és fél millió forintért épített kul­túrház színháztermét, ez Gyöngyöskalászon 23, Nagyré- dén 30 napot jelentett, az öt hónap alatt. Kiknek épült a kultúrház? De legalábbis a nagyterem, ha egy helytelen döntés nyomán a solymosiak továbbra is a régi, rossz tűz­oltószertárba járnak mozielő­adásra (kidobott pénz az a 80 ezer forint, amelyet az elmúlt évben költöttek rá), a halászi­ak pedig a falu szélére, a tsz magtárnak sem illő rozoga épületébe. S hasonló a hely­zet Nagyrédén is. Miért nem tud két, tulaj­donképpen egy célt szolgáló intézmény — amely végső fo­kon egy felügyeleti szervhez, sőt egy minisztériumhoz tar­tozik — megegyezni? A kul­túrház nagyterme üresen, ki­használatlanul áll, a falu csak nyerne, ha a mozit „beenged­nék”. Hort községben egészen jó kulturális élet folyik. Az el­múlt évben 33 műsoros estet, 17 láncot és 11 ismeretterjesz­tő előadást rendeztek a nagy­teremben. Hatvanegy napon használták tehát a színházter­met a 365-ből. Több mint há­romszáz nap itt is üresen, ki­használatlanul állt a kultúr­ház nagyterme. Es a mozi? Az ott van továbbra is a 120- as befogadó képességű kis és rossz helyiségben, ahol még mindig a keskenyfilm járja. Pedig igazán rendes mozit és normálfilmet érdemelne a kö­zel ötezer lakosú nagyközség. Amikor a több milliós kultúr­ház megépült — benne a vetí­tőfülke is —, szállításra készen állt a normál gép, csakhát rosszul döntöttek a falu veze­tői: a mozit kirekesztették a kultúrházból s így most az Vasárnapi jegyzetek Mindig ugyanazok Tagja a pártvezetőségnek és a népfront helyi elnöksé­gének. Tagja a községi tanácsnak és vöröskeresztes aktívának. Természetesen a helyi MHS-ben is vezetőségi tag, és ha könyvankét van a községben, ott látod éppen úgy az első sorban, mint a pártnapon, tanácsülésen, kis- vagy nagy­gyűléseken. Hogy hívják? Aktivista! Mindig ő és mindig ő és mindenütt ő. Mindig ugyan­azok. Felesleges most nevet írni, hisz minden községben, üzemben ott találjuk azt a tíz—húsz embert, akik tömérdek funkcióval, kötelezettséggel a vállukon, loholnak ülésről gyűlésre, gyűlésről megbeszélésre, megbeszélésről értéke­lésre és értékelésről szemináriumra. Van, aki maga tehet róla, mert gyógyíthatatlan beteg lenne, ha egyetlenegy kicsi kis funkciócskát is elveimének tőle, — de szerencsére ez a kevesebb. Van azonban olyan, aki valahogy szólni szégyell, nehogy azt mondják: kibújik a munka, a közért való fára­dozás terhei alól. Tehát cipeli a terheket, belegömyed, de éppen a nehéz teher miatt se itt, se ott érdemleges munkát Végezni nem tud, mert egyszerűen, idővel, vagy éppen már fizikummal sem bírja. Ennek az egy emberre osztott tíz—húsz funkciónak rend­szerint egy a szülőanyja: a kényelem. A falu-vezetőinek nem kell keresni új embereket az új megbízatásokhoz, nem kell segíteni, bajlódni velük, mígnem megszokják és megértik tennivalóikat. Ott van már ő, az aktivista, aki készségesen eljön bármilyen értekezletre, hogy többen legyenek, tehát kényelmesebb a szervezés; elvállal még egy funkciót, mert neki már ugyan mindegy, nem kell hát keresni más meg­felelőt. S az előadó meghökkenve veszi észre: nicsak, ezzel' az emberrel a múltkori baromfitenyésztési ankéton már találkoztam, azt megelőzően pedig a gazdaságos számvitel titkait hallgatta végig... Igaza van, az előadónak, ő csak tudja: mert ö tartotta mind a három előadást, lévén ez a szokás a ,,magasabb szinten” is eltefjedve. Mindig ugyanazok és alig-alig mások. Az „ugyanazok’* nem bírják, a „mások” meg tétlen érdektelenségre kárhoz­tatva, sokszor gondolnak arra, vajon rájuk miért nincs szük­ség, ők miért nem tehetnek valamit, túl hivatalos munká­jukon? Nem először írtak már erről a problémáról, és nagyonis félő, hogy nem is utoljára. De, ha e sorok olvastán csak egy, egyetlenegy funkciócska elpártol egy „aktivistától”, s egy eddig névtelen társául szegődik, már nem született meg hiába ez az írás. Hogy ne mindig ugyanazok legyenek. Hogy gyakran legyenek mások is! (QV...Ó) TFRMíLó'/ZöéETKIltTEIHIé A KAPÁS UTCA 62. számú házban van az egriHaívani-hós- tyának a városközponttól leg­távolabbra eső b- i Ezen a periférián bolt r c.:ak bel­jebb, a óváros . található. A jóég tudja, hegy miért ma­radt az utca neve „Kapás”. A Heves megyei Élelmiszer Kiskernek ez a bolt a 101-es számú árudája, amely arról nevezetes, hogy állandóan zsú­folt és itt az égvilágon minden kapható. Most, hogy belépek, ugyan­csak tele van az üzlet vásár­lókkal. Már hét üres tejes­kanna sorakozik az üzlet előtt, s bent á pultok körül négyen szorgoskodnak, hogy a „siető” i«lipssf:w hömlő: Május 1 Tss A körnlői termelőszövetkeze­tek január 1-i gyűlésével lét­re jött megyénk legnagyobb kö­zös gazdasága: a kilencezer holdas körnlői Május 1 Terme­lőszövetkezet. Most, hogy már túlvannak a tsz-tagok a zár- számadási közgyűléseken, meg­kezdték a munkát az új tsz- ben is. Napjainkban a tavaszi munkák előkészítése, szerző­déskötések, gépjavítások; trá­gyahordás, melegágyak készí­tése folyik a tsz-ben. A tsz- tagok, elsősorban a meleg­ágyak elkészítésén fáradoznak, mert ebben az évben 156 hol­don akarnak kertészetet létesí­teni: húsz-húsz holdon para­dicsomot, paprikát, tíz holdon sárgadinnyét és 25 holdon gö­rögdinnyét termesztenek majd. A rengeteg palántához sok melegágyra van szükségük. A melegágyi keretek még nem készültek el, de már várják, hogy elkészüljön, hiszen az el­múlt napokban 15 láda üveg érkezett a téesz címére, ame­lyet a melegágyi keretek üve­gezésére használnak majd fel. Pénteken délután két óra­kor az 1100 tagú tsz küldött- közgyűlést tartott, ahol megvi­tatták az ez évi tervet, és dön­töttek a munkaszervezet: bri­gádok, munkacsapatok kialakí­tásában is. Szén Idomon kos: Bükkalja Tsz A szentdomonkosi tsz-gazdák is túl vannak a zárszámadási közgyűlésen, de napjainkban még mindig a természetbeni járadékok szétosztása folyik a termelőszövetkezetben. A ta­gok közül csupán a fogatosok végeznek állandó munkát, akik trágyakihordással vannak el­foglalva. A tsz az elmúlt évben 800— 800 négyszögöl területen, kí­sérletképpen dinnyét és ká­posztát termesztett, amelyből csak az utóbbi vált be. így úgy tervezik, hogy ebben az évben megnövelik a „káposz­tás” területét. Az idén először, kísérletképpen egy holdon, zöldségfélék termesztésével Is foglalkoznak majd, s ha be­válik, jövőre a zöldségfélék termesztését is tervbe veszik. A közös gazdaság mindig büszke volt állatállományára, — s nem ok nélkül. Az idén 50 szarvasmarha közül 27-et, a sertésállomány közül pedig húszat hizlalnak eladásra. Ter­mészetesen, tovább növelik — a leadás ellenére — állatállo­mányukat, hiszen csak a je­lenlegi 450 létszámú juhállo­mányt 800-ra szándékoznak felemelni. A növekedő állat- állomány több takarmányt is követel. Ezért a téesz a már meglevő 30—40 hold pillangós mellé újabb 30 hold pillangóst vetett el az ősszel. A szövetkezet vezetősége minden hétfőn ülést tart. Itt a már elvégzett feladatokat be­szélik meg, de megvitatják a soron következő feladatokat is, Abasór: Rákóczi Tsz Az abasári Rákóczi Terme­lőszövetkezet 45 forintot fize­tett az első esztendő végén egy munkaegységre, részesedést. De az egyéb .néven kifizetett összeg beszámításával ez a já­randóság sokkal többet tett ki ennél. Az elmúlt év eredmé­nyein, s hibáin okulva, a tsz- tagok ebben az évben még na­gyobb eredmények elérését tűzték ki maguk elé célul. Há­romszázhúsz mázsa nitrogén- műtrágya vár kiszórásra; csu­pán az alkalmas időt várják a tagok, hogy a kalászosok fej­trágyázását elvégezhessék. A 25 holdas kertészetben folyik a melegágyak „építése”, de végzik a ládakészítést is, amit nyolcmillió oltvány tárolására használnak majd fel. A tagok közül sokan fakivágással fogla­latoskodnak, tudnillik úgy ha­tározott a vezetőség, hogy a kiszáradt, kevés terméshoza- mú fákat a tél folyamán ki­vágatja. Újság még, hogy az elmúlt héten 250 bárány született a tsz-ben. —f. L — embereket kielégítsék. Szószt Lajosáé már több éves gyakor­lattal rendelkező pénztáros és nagy rutinnal és gyorsan bo­nyolítja le a fizetni sorakozó „kuncsaftokat”. Közben a boltvezető élcelő- dő hangját hallom, aki már hét esztendeje méri itt a kör­nyék lakosainak a fűszerfélé­ket. — Csokit is adjunk a gye­reknek, Rozika? — Tegnap vittem, Miklós bácsi — feleli a fiatal asszony. — Nem baj az. Vigyen ma is, úgyis kell az útra! — Milyen útra — néz a boltvezetőre a fiatal asszony. — Hát, a világűrbe utazás­hoz. ÁLTALÁNOS A NEVETÉS és barátságos a hangulat. Ez a hatvanéves ember, Menyhért Miklós bácsi, pillanatok alatt viszi át kedélyét és jó hangu­latát a vásárlókra. És úgy látszik, hasznos is, mert a kö­zönség szereti. Olyan vásárló is akad, aki három utca hosz- szát jön egy másik külvárosi üzlet mellől ide vásárolni, csak azért, mert Miklós bácsinál a figyelmes kiszolgáláson kívül a jókedély is tálalva van és ez itt nem kerül semmibe. Bóta Ferencné is régóta jár ide vásárolni. — Én, kedves, itt is szület­tem a hóstyán, de megmondom őszintén, hogy mindig a vá­rosba jártam vásárolni, öt esz­tendeje, hogy ide járok, mert ugyanúgy megkapok itt is mindent, mint a városban, és mondhatom, hogy az üzletve­zető nagyon gondos, előzé­keny és figyelmes ember. Min­den vásárló elégedett az itteni kiszolgálással. Van itt minden az állványo­kén, ami csak szemnek, száj­nak ingere. A fűszerfélesége­ken kívül: natúr lecsó, pacal- pörkölt, üdítő italok, konzer- vek, likőrök, hentesáruk, pá­linkák, cukorka, és csemege­áruk, borok, mosó- és pipere­cikkek. Egyszóval minden, ami a környék szükségletét je­Zsebtolmács Az Egyesült Államokban né­met, francia, olasz, spanyol, svéd és ivrit nyelvű „zsebtol­mácsot” árusítanak. A készü­lék cigarettadoboz nagyságú, műanyagból készült: megfelelő csavarok elmozdításával, egy kis ablakon megjelenik a kí­vánt idegen nyelvű szó, vagy nyelvi fordulat, mellette a he­lyes kiejtés. A zs'btolmács a 145 leggyakrrbtían használt szót és szólást tartalmazza a felsorolt nyelveken. Egy kisváros világítása l egyetlen teremben í Az Egyesült Izzóban van s egy terem, amelyet méltán ne- s vezhetnénk az ország legjob- > ban kivilágított, legfényesebb S szobájának. Fényözöne mellett S a legragyogóbb balatoni nyári s nap is „elbújhat”. s Az ott égő izzók, fénycsövek < például egy óra alatt annyi < áramot fogyasztanak, ami 3—4 < hónapra bőven elegendő lenne < egy elektromos gépekkel jól < felszerelt háztartásnak, vagy < egy hónapig egy kisebb város- < nak is. Az izzók, fénycsövek < tömege olyan hőséget áraszt, < hogy a legzordabb télben is < trópusi hőség van a teremben. < Csaknem két kilométer hosz- < szúságú fénycső ég egyszerre. < Nem megoldható ugyan, de ha < ezt a fénymennyiséget, amit a ? 2000 izzólámpa ad, egyetlen < égőből akarnák sugározni, há- $ rom és fél méteres villanykor- í tét kellene gyártaniok- Az ára- ? mot külön generátorok fejlesz- ? tik, hogy a terem égői ne tér- ? heljék a fővárosi hálózatot. í Játéknak tűnik az 1200 fény- ? cső egyenletes villódzása;, autó- ? maták percenként (kapcsolják > őket ki és be. Ez azonban nem > játék, s bár á fényszpba fenn- ? tartása nem olcsó mulatság, az > üzem mégsem tud meglenni < nélküle. Ott ellenőrzik ugyanis > a kész lámpák, fénycsövek mi- < nőségét. Kiderítik a hiányossá- > gokat. A fényszoba tehát egy- < ben vizsgaterem is. A szak- > emberek vizsgáznak abból, < amit végeztek, s a hetek, hó- 5 napok fáradságos munkája | után ott derül ki, hogy egy- s egy új konstrukció beváltja-e í a hozzáfűzött reményeket. < ecsédiek örülnek a modern filmszínháznak. Szólhatunk még Poroszlóról is, ahol a megye legszebb és legnagyobb falusi kultúrháza épült — igazán mindannyiunk büszkeségére. A nagytermet itt sem használták az elmúlt hónapokban, üresen áll. A mozi innen néhány lépésre csupán szegényesen, kopottan, düledezve. Feleslegesen kido­bott pénz félmilliót költeni er­re a régi épületre — amely ta­lán magtárnak lenne jó —, amikor ott van a közel négy­milliós szép kultúrház. Perdöntőül hadd idézzem az ecsédi példát. Háromszázan fémek be a kultúrház nagy­termébe, ahol heti négy alka­lommal játszik a mozi. Mégis ezen kívül nyolcvannégy ren­dezvényük volt az elmúlt év­ben s mindez vita nélkül, köl­csönös megértéssel. Abból kellene kiindulni, hogy a mozit nagyon szeretik az emberek. Horton huszonöt, Nagyrédén huszonhét, Porosz­lón 37 ezer volt a látogatók száma az elmúlt évben. Igaz, kell a szép, modem mozi, de egyelőre nincs rá pénz és mondjuk ki nyíltan az igazsá­got: új kultúrházaink nagy­termei nincsenek kihasználva az év háromszáz napján. Es ha mégis akad néhány száz­ezer, vagy millió forint, nos, van még a megyében huszon­négy község, ahol nincs kul­túrház, használjuk fel ott a pénzösszeget. Nem igaz az a nézet sem. hogy a mozi zavarja a kultúr- házat. Ha jó az együttműkö­dés, inkább segíti azt. (80 köz­ség tanúskodhatok az együtt­működés lehetőségeiről.) Még anyagiakkal is hozzájárulhat a mozi a kulturális munkához. A Heves megyei Moziüzemt Vállalat is rendelkezik évente 2—3 millióval, amit épület fel­újítására, felszerelésére költ­het. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a mozi jelenleg nagyon kevés terembért fizet a kui- túrházaknak, erről beszélni, tárgyalni kell. Jó lenne, ha a kultúrházakat érdekeltté ten­nék a mozik látogatottságá­ban és a bevétel bizonyos szá­zaléka kulturális célra a falu­ban maradna. A falusi élet változásai a szövetkezeti mozgalom erősö­dése diktálja, sürgeti néhány vitás kérdés megoldását a kultúra területén is. Hogy ne hangozzék el a kérdés: kiknek épült a kultúrház? Márkusz László lentheti. Az üzlet szép, tiszta, világos. Az élénk és nyugtató színű festés és a kellemes me­leg még barátságosabbá teszi. Az üzletvezető a rövid be­szélgetésre is módot talál eb­ben a nagy sietségben. — Melyek a legkeresettebb cikkek? — Természetesen a tömegfo­gyasztási, élelmicikkek, a tej, kenyér, liszt, de megszerette a közönség a konzervárukat és felfutásban van a csokolá­dé, nemcsak a nugátáruk, ha­nem a táblás csokoládék is. — Tejet, kenyeret elegendőt kapnak-e? — Amennyit rendelünk. A napi tejfogyasztás 150—200 li­ter. Mindent időre megka­punk, csak a kenyérnél van panasz. Reggel nyolckor kap­juk a kétkilós barnát és csak délután két órakor kapjuk a kilós fehéret. Emiatt a délelőtti vásárlók egy részének délután ismét el kell jönnie a kilos kenyérért. — Kik járnak ide vásárolni? — Délelőtt a postások, vas­utasok, a legkülönbözőbb foglalkozásúak. Délután a leg­jobb vevőink a dohánygyáriak, bútor-, és lemezgyáriak, de járnak ide még a demjéni olajmezőkről is vásárolni. Nem hóstya már többé a hós- tya, ez is a város egy része... Múlt évi tervünket 1 650 000 forintos forgalommal 102 szá­zalékra teljesítettük. Nem kis feladat volt — mondja nevet­ve —, az idén is iparkodunk, hogy az idei tervünket teljesí­teni tudjuk. — Kaptál már, fiam — szól az ajtónál álldogáló és csokit majszoló gyerekre. — Kaptam — feleli a gyer­mek elégedetten. — Akkor szaladj gyorsan hazafelé, mert azt hiszi édes­anyád, hogy nem vagy otthon! NEVETVE TESZI BE a gyer­mek után az üzletajtót a min- d g kedélyes .s hangulatos üz­letvezető, a Kapás utcai kül­városi üzlet Miklós bácsija. — O. M. — Külvárosi „Fűszer és csemege“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents