Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

1362. február 11., vasárnap NEPÜJSÁG 3 A város szélén áll a vasöntöde. Kúpolókemencéinelc kéményeivel, szürke és füstös öntőcsarnokával emelkedik a házak fölé. Az olvadt, folyékony vasat kényszerítik itt for­mákba. Nem gyerekjáték ez a munka! Nehéz, férfias erőt kíván. Edzett izmokat, kitartást. Az emberek, akik itt dol­goznak, itt keresik kenyerüket — gazdái e fontos tulajonsá- goknak. S erényük, hogy nemcsak pénzkereseti lehetőség nek tekintik a munkát, hanem hivatásnak, amelyet szenve­délyesen szeretnek. Hadd mutassunk be a munkások népes seregéből, két arcot. i Evek, emlékek . . . Gyenes Mihály alig múlt ti­zenkilenc éves, amikor először átlépte az üzem kapuját. — Kerek tizenkét esztendeje annak — mondja. Itt tanult, itt szabadult fel, s itt maradt munkásnak is. Itt kezdődött el igazán az éle­te s idenőtt emlékeivel együtt a szíve. Magas, keménykötésű férfi. Hephaistos, a tűz és a ko­vácsmesterség mitológiai iste­ne, bizonyára örült volna egy ilyen segítőtársnak, mint Gye­nes Mihály. Sugárzik belőle az erő. Szüksége is van az erőre munkájához. Mert nemcsak formázó ő, feladata nemcsak abból áll, hogy a horgokból megfelelő ágyat készítsen a vasnak — az öntést is el kell végeznie. Jókora tégelyekben ketten, négyen cipelik a mele­gítő vas-levest a formák le­zárt szekrényeihez. S a vas­sal, a tégelyekkel csak az erős emberek boldogulnak. Mint Gyenes Mihály például. A 31 éves formázó brigadé- ros is. Egy esztendeje alakult brigádot vezet; négy formázó és egy segédmunkás tartozik „keze alá”. Jelenleg különböző hajtóműházak homokágyait formázzák. — A fővárosi üzem, a Bu­dapesti Hajtóműgyár nagyon megelégedett a hajtóműházak­kal — mondja Hesz János mérnök, az öntöde vezetője. — Persze az öntvények minő­ségén még akad javítani való... Tizenegy év után heiszner Sándor már nem fiatalemberként jött az öntö­débe tizenegy évvel 'ezelőtt. Már túl volt a férfikor delén, felmúlt negyvenöt éves. — Hogyan kezdte? — Segédmunkásként... Nagydarab vasakat emelget, formaszekrényekből hámozta elő a súlyos öntvényeket, ott segített, ahol éppen kellett. Hétmillió forint hálózat fejlesztésre Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat egri üzletigazgatósága ebben az évben sok községben végez há­lózatbővítést és különböző kor­szerűsítési munkálatokat, hogy olyan utcákba és lakásokba is be lehessen vezetni a villanyt, ahol eddig csak petróleumlám­pa égett. Hétmillió forintot köl­tenek hálózatfejlesztésre. Tipitip A Daily Express intőn felemeli az ujját: jó lesz vigyázni azzal a Kenyai függetlenséggel. Kenya ugyanis, mint hosszú távon min­den afrikai gyarmat, a függet lenség küszöbén áll, s nem lehe­tetlen, hogy éppen ebben a hó­napban dől el önállóságának dá­tuma. De miért a Daily Express figyelmeztetése? A londoni lap egy Tipitip nevű törzsi politikust idéz, aki állítólag már feni is a ládzsát, hogyha a függetlenség nem öt juttatja ha­talomra, el is hajítja: véres hábo­rút hirdetvén néger és néger kö­zött. Márpedig a független Kenya vezetője minden bizonnyal más­valaki lesz: Jamo Kenyatta. Indokolt lenne tehát a Daily Express figyelmeztetése? Dehogy indokolt. S éppen — Kongó pél­dája mutatja, hogy mennyire nem az, pedig ez a sokat szenvedett ország, immár másfél éve, tragi­kus testvérháború színhelye. Csakhogy ez a kongói testvérhá­ború úgy kezdődött, hogy Csőm­be, a függetlenség első hónapjá­ban Katangájával „elszakadt” az új köztársaságtól. „Elszakadt”, de nem azért, mert ő a katangai Baluba-törzs, hanem azért, mert — a brüsszeli Union Miniére Tröszt embere. A kongói testvér­háborúból, melyet maguk szítot­tak, persze 'a kesztyűscilinderes trösztbeli és más trösztökben urak szívesen vonták le a követ­keztetést, lám, korai volt Kongó­ban a függetlenség. Hát ezt a nem éppen kristály- tiszta főzetet tálalja most fel fi­gyelmeztetésként a Daily Express: vigyázni kell, korai még Kenyá­ban a függetlenség, hisz ott a Tipitop» — AZ ELMÜLT évben MIA-motorral biztosították az egri Petőfi Tsz-ben a ker­tészeti növények öntözését. Az idén úgy tervezik, hogy tovább növelik az öntözött területek számát. Az elmúlt napokban már hozzáláttak a termelőszövetkezet területén a próbafúrások elvégzéséhez. QejgjpCjítlüjie.t£jfiibSL Ez a nap is jói kezdődött. Felje­gyeztem magamnak fekete betűk­kel. Kora reggel úgy szájon vágott egy ismeretlen, hogy csaknem ra­kéta lett belőlem. Hogy hol? Az egri Állami Aruház ajtajában. Lóg ott ugyanis egy körfüggöny, ame­lyiknek legérdekesebb tulajdonsá­ga az, hogy nem lehet látni, ki van a túloldalon. Ennek következtében én ki, az ismeretlen meg be akar­va jönni, ily módon tettünk szert ismeretségre. Hiába kért bocsána­tot, és én hiába bocsátottam meg, féi^arcomon ott volt a heves köz­lekedés nyoma még egy óra hosz- szat. Nemhiába szeretem én a „fir- hangot” kizárólag — ablakon! Amúgy se szeretek én az egii Foglár utcán közlekedni, mert meredek, s magassága nem csökken az én emelkedő ko­rommal egyenes arányban. De amikor esik az eső, akkor aztán mentsen isten itt járni! A ven­déglátó vállalatnak az utca de­rekánál beszögellő kis zsákut­cában van a raktára. Naponta legalább húsz autó jár ki s be, és mintegy három méteres sza­kaszon tervszerűen sárosítják a járdát. Érdekes! Más városban arra törekednek, hogy portalanítsák, hogy egészségesebbé és tisztá­vá tegyég a gyalogjárókat, itt meg nem akadna egy lapát az autókon, hogy maguk után tisztába tennék az utat a gép­kocsivezetők? No, nem minde­nütt, csak a járdán ... Biz is­ten feljegyezném a nevüket! ★ Sohse tudtam mire jó a mű­anyag. Most már ezzel az isme­rettel is gazdagabb vagyok, há­la felvilágosodott gyermekeink­nek. A minap Eger egyik me­redek, havas utcáján vígan szánkózott néhány iskolás — táskáján. — Ejnye, fiam! Nem arra va­ló az a táska! Azért megdolgo­zott édesapád, édesanyád! — Nem lesz ennek kutya baja se! Nem tetszik látni, hogy műbőr? — néz felém rosszalló­an, hogy még ennyit se tudok, egy nagyobbacska kamasz. Miért nem volt nekem an­nakidején műbőr táskám? Et­től is elestem, mert korán szü­lettem. * Egy tanító néni mondta el az alábbi párbeszédét tanítványá­val. — Mártika! Nem tudod, hogy óra alatt nem szabad enni? — De tudom. — Akkor meg miért falato­zol ilyen vígan? — Én nem falatozok, hanem csak megeszem a kifli végét. Csak nem hagyom ott? Esküszöm, amikor rám ilyen megjegyzést tettek hajdan, a falat megakadt a torkomon, nemhogy válaszolni tudtam volna! A mai gyereknek, úgy látszik, — lemegy az a megmaradt fa­lat. ládám) F O R R Ö ? . (Foto: Kiss Béla) Könnyekig mégha- J tottan olvastam, hogy ; az egyik görögorszá- ‘j gi állatkert Alfonzon névre hallgató peli-l kánja, Omega nevű[ hitvese hűtlensége fe­letti bánatában éhen- I I hált. Könnyek gördül- j tek végig az arcomon e pelikán-Romeó tör- I ténetének olvastán, s magam előtt láttam a bús, bamba mada­rat, mint sorvad, seríyved a dúsan terí­tett halasztal előtt is, szüntelenül csalárd hitvese után epeked­ve. Szegény. szomorú pelikán, te ostoba fa janltó! Hát mire való ez? Hát érdemed Miért nr nulsz az embertől, cicivel oly gyakran találkoztál kalitkád másik olda­lán ... Mert képzeld el, ha az ember is bánkódna és éhenhal- na a hitvesi hűtlen­ség miatt, — mi len­ne akkor?? Mintha egy rettene­tes kór tizedelte volna meg az emberiséget! De az ember böl- csebb, mint te »vagy, tudja, hogy van még Omega a világon. (—ó) ✓WWWSAi 4 0 Ügyészi szemmel a társadalmi tulajdon védelméről • .*«> ■>:<iiitiiiiit:iiiaiiiiiiiiiiiB;iiHRiiiiiii[Ri!iiiiiiaiiiiiiiia..« .aiiBiiahaiii.iaiiBiiai.RiiaiiBiiRitaíiaiianBiiaiiaiiBiiaiiaiiaii ■iib:ibubílbiiB!ib:.iiibui*iiiibiíi mindig elég sok hiányosságot és mulasztást tapasztalnak. Meg kell mondani, hogy az egyes gazdálkodó szerveknél a belső ellenőrzés még mindig nem kielégítő. Ez az oka an­nak, hogy egyeseknek hosszú időn keresztül van lehetősé­gük társadalmi tulajdon meg­károsítására. Az utóbbi idő­ben a nyomozó szervek által leleplezett károkozók a tár­gyalások során gyakran véde­keztek azzal, hogy azért volt lehetőségük a bűncselekmé­nyek elkövetésére, mi vei nem el­lenőrizték őket, vagy ha igen, az annyira felszínes volt, hogy bő lehetőségük nyílt bűnös üzelmeik folytatására. A tárgyalások során nem egyszer tették jogosan szóvá a bíróságok tagjai, hogy miért nem vonják felelősségre fe­gyelmi úton azokat a vezető beosztású dolgozókat, alak ugyan bűncselekményeket nem követtek el, azonban felületes munkájuk elősegítette a bűn­cselekmény elkövetését. Néz­zünk néhány ilyen példát. Az egri fmsz Dobó téri bor­kóstolójának vezetője három éven keresztül ellenőrzés nél­kül vezette a borkóstolót és különböző. bűncselekményei­vel 22 000 forinttal károsította vezetőkkel a bűncselekmények okainak feltárásában szerzett tapasztalataikat. Ez annyit je­lent, hogy a nyomozó, az ügyész, a bíró értesíti a válla­lat vezetőjét, hogy példpul a bűncselekményt az ellenőrzés hiánya, vagy a bizonylati fe­gyelem hiánya, vagy egyéb más ok tette lehetővé. Ezzel egy­idejűleg indítványt tesz arra nézve is, hogy milyen intézke­dések megtételét látják szük­ségesnek. Igen fontos, hogy a vállala­tok vezetői a különböző szer­vektől kapott értesülések alap­ján haladéktalanul gondoskod­janak a javasolt intézkedések végrehajtásáról, mert csak így kerülhető el, hogy megszűnjön a bűncselekmény elkövetésé­nek még a lehetősége is. Az ügyészség egyéb tárgyú ellenőrzéseik során egy-egy vállalatnál, illetve szövetke­zetnél megvizsgálja azt is, hogy a bűnüldöző szervek álltai hozott jelzések ’ alapján megfelelő in­tézkedések történtek-e. Ha ezen a téren mulasztást észlelnek, úgy személyre való tekintet nélkül gondoskodni fognak a mulasztó felelősségre vonásá­ról. Tévedés volna azt hinni, hogy a társadalmi tulajdon vé­delme csak bűnüldözési szer­vekre tartozik. A büntető el­járáson kívül számos egyéb le­hetőség van a társadalmi tulaj­don megvédésére és főleg an­nak megelőzésére, hogy bárki a társadalmi tulajdonban kárt okozzon. Gondolok itt az el­lenőrzés megjavítására, a fe­gyelmi -és kártérítési eljáráss- na, stb. Ezen a területen is mu­tatkozik még néhány hiányos­ság. Bár a Munka Törvénykönyv kötelezően előírja, hogy fegyel­mi vétség alapos gyanúja ese­tén a fegyelmi eljárást azonnal meg kell indítani, több eset­ben mégis elmarad az eljárás megindítása. A fegyelmi bün­tetések alkalmazása az egyes vállalatok között, de néha a vállalaton belül is nagyon el­térő. Azt tapasztaltuk, hogy a nagyobb szakmai gyakorlattal rendelkező, vagy vezető beosz­tásban foglalkoztatott dolgo­zókkal szemben elnézőbbek az igazgatók, ezzel szemben az alacsonyabb munkakörben dol­gozók fegyelmi ügyeiben sok­szor indokolatlan drákói szigor jelentkezik, ezért a fegyelmi büntetésnek nem nevelő, ha­nem megtorló jellege dombo­rodik ki. Hiba az is, hogy a dolgozók felelősségének megállapítása sókszor tévesen, törvénysértő módon történik. Nem hallgat­ják meg a kártérítésre kötele­zett dolgozót, nem tisztázzák a kár bekövetkezésének okait, az eljárás során gyakran felüle­tesség mutatkozik. Emiatt több esetben olyanokat köteleznek kártérítésre, akiknek vétkessé­ge nem állapítható meg, mert például a kár bekövetkezése idején szabadságon voltak, vagy még munkaviszonyban sem állottak. A döntőbizottsági eljárás so. rán gyakran kerül sor arra* * hogy egyes vállalatokat köt­bérfizetésre köteleznek, mert a kötelezettségeiket nem telje-; sítették, vagy nem határidőben teljesítették. A vállalatok ve­zetői a kötbért minden tovább bi nélkül kifizetik és ezzel az ügyet lezártnak tekintik. Elma­rad annak tisztázása, hogy ki­nek a mulasztása miatt került sor a kötbér megállapítására és azt mennyiben terheli felelős­ség. Emiatt aztán nincs lehető­ség a kárt a felelős dolgozóra áthárítani. A fennálló pénzügyi rendel­kezések kötelezővé teszik min­den vállalat részére, hogy a mérlegbeszámoló szöveges ré­szében adjanak számot a tár­sadalmi tulajdon helyzetéről is. Jelöljék meg, hogy milyen hi­ányosságok voltak a beszámo­lási időben és milyen intézke­déseket kívánnak tenni azok megszün tetésére. Tapasztalataink szerint a rendelkezést a vállalatok nem veszik komolyan, nem egy több ezer dolgozót foglalkoz­tató vállalat akadt, ahol a tár­sadalmi tulajdon védelmét mindössze 10—15 sorban tár­gyalták. Természetes, hogy ilyen gyakorlat mellett nem le­het szó megfelelő értékelésről, de arról sem, hogy a megelő­zéshez szükséges intézkedése­ket kidolgozzák. Dr. Gyulavári Endre csopv. ügyész meg a szövetkezetét, mert az fmsz vezetői annyira megbíz­tak benne, hogy még a legmi­nimálisabb ellenőrzést is el­mulasztották. Az „eredmény” nem is maradt el. Az egyik KERAVILL-üzlet vezetője, hosszú időn keresz­tül, 8—10 személy beszervezé­sével bűnszövetkezetben fosz­togatta a rábízott értékeket és 73 500 forintot sikkasztott el. Itt is az ellenőrzés volt hiá­nyos. A Heves—Nógrád megyei Malomipari Vállalat egyik üzemében a bérszámfejtő és a közvetlen felügyeletet ellátó tisztviselő előzetes megbeszé­lés alapján sorozatosan meg­hamisították a bérjegyzéket, s az így szerzett pénzen megosz­toztak. Kárt okozó tevékenysé­güket több mint két éven ke­resztül folytatták és 114 000 fo­rinttal károsították meg a vál­lalatot. A vállalati ellenőrzés e szabálytalanságot nem ész­lelte. A fenti példák, azt hiszem, meggyőzően bizonyítják, hogy a társadalmi tulajdon védel­mében még sok tennivaló van. A különböző szervek ebben a munkában segítséget kíván­nak nyújtani a vállalatok ve­zetőinek azzal, hogy közük a Az ügyészi, bírói és rendőri szervek az egyes büntető ügyek feldolgozása során rend­szeresen megvizsgálják a bűn­cselekmények elkövetésének okait. Azt kutatják, hogy mi­lyen mulasztások, hiányossá­gok vagy visszaélések követ­keztében kerülhetett sor a társadalmi tulajdon megkáro­sítására. A bűnüldöző szervek ezen új gyakorlata érdekes tapasztalatokat mutat. Kitűnik a vizsgálatokból, hogy az elmúlt évekhez vi­szonyítva jelentős mértékben javult a társadalmi tulajdon védelme. A vállalatok és a szövetkezetek vezetői azokkal szemben, akik a társadalmi tulajdonban kárt okoznak fe­gyelmi, illetve kártérítési el­járást folytatnak le. Javult a pénzügyi fegyelem is. A rak­tárakban biztosítva van az ott tárolt anyagok védelme, sza­badban tárolás esetén pedig éjjeli őrök beállításával biz­tosítják a védelmet. Kielégítő a gyakorlat a bizonylati fe­gyelem terén is. Az áruk be­szállításánál, kiadásánál meg­történik a megfelelő okmá­nyok kiállítása. A bűnüldöző szervek a bűn- cselekmények okainak felku­tatása során azonban még Leiszner Sándor segédmun­kásból szakképzett munkás Jett. Magkészítő. — Végeredményben a mag­készítés is formázás. Míg a formázok az öntvények külső alakjához készítik a homok­ágyat, mi a belső üregek ki­képzéséhez formájuk a homo­kot, a magot, amit körül­folyik a vas. Mindössze három magkészí­tője van az öntödének. S ez a három munkás most, néhány napja, baráti szerződést kö­tött az együttműködésre — brigáddá alakult. Néhány napi munka után nehéz lenne a jósol gatás a jövre nézve. Egy azonban biztos: nemcsak anya­gilag érzik majd a változást munkájukban, nemcsak a kéz­hez kapott borítékok vastag­ságán lesz lemérhető a javu­lás, de a munkaszellemben is. Egy-egy ember most már nem­csak önmagáért, a keze alól kikerülő magért felel, szám­adással tartozik a többiekért is. A kollektív felelősség ki­bontakoztatása, a felelősség- tudat felébresztése az embe­rekben, ez az előrejutás alap­vető feltétele — ez Leiszner Sándor véleménye. Ügy is, mint magkészítőnek, úgy is, mint régi kommunistának. < (pataky) — 54-ben, 55-ben — pergeti az emlékezés fonalát — azzal a kéréssel fordultak felsőbb vezetőinkhez a munkások, hogy szervezzenek szakmai taníolyamot részükre, szeret­nének szakmunkások lenni. A válasz az volt: ha megvan a 16 fő, akkor nincs semmi aka­dálya a tanfolyam beindításá­nak. Tizenöten jelentkeztek... én voltam a tizenhatodik, hogy kiteljen a létszám.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents