Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-10 / 34. szám
i NEPÜJSAG »62. február 16., szombat tmriii Hogy pontosak legyenek! Az elmúlt napokban tartotta meg zárszámadási közgyűlését az andor- naktályai Buzakalász Termelőszövetkezet. A közgyűlés -folyamán a termelőszövetkezet vezetősége 80 szövetkezeti tagot jutalmazott meg, 35 ezer forint értékben. A jutalmazottak között szerepeli a szövetkezet nyolc fogatosa is, akik valamennyien karórát kaptak múlt évi munkájuk elismeréséül. — Hogy máskor tudják az időt, hogy mindig pontosak legyenek — nyújtotta át' a termelőszövetkezet elnöke az ajándékot a fogatosok- nak. Erre aztán kitört a nevetés, tudniillik, a fogatosok nemcsak jó munkájukról voltak híresek a termelőszövetkezetben, hanem arról is, hogy soha nem tudták a pontos időt, s ha késtek valahonnan, mindig ezzel védekeztek ... (f. i.) — NAGYRÉDÉN, Kará- csondon megkezdték a régi, kisparaszti gazdálkodás emlékeinek gyűjtését, valamint annak felmérését, hogyan él és dolgozik a parasztság a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban. *- PETŐFIBÁNYAN, az áttörő bányászai, kedden délután 15 órakor választják meg a szakszervezeti bizottság tagjait. Ugyanezen a napon, fél háromkor, a gépüzem esztergályosműhelyében tartanak választásokat. HIRDETMÉNY. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy az Országos Szórakoztatózenei Központ 1962. évi április 1-től június 30-ig, zenei és zenekarvezetői vizsgákat tart. Jelentkezési határidő mindkét zenei vizsgára 1962. évi február 20-ig, az O. Sz. K. egri kirendeltségén: Eger, SZMT Székház, Széchenyi utca 16. (II. em. 13.) minden délelőtt 9 órától 13 óráig. A vizsgára vonatkozó felvilágosításokat úgy az egri ki- rendeltség, mint a járási O. SZ. K. bizottságok megadják. Az O. SZ. K. Heves megyei Kircndelsége, Eger. (—) Nem, nem halok meg én egészen... Puskin halálának 125. évfordulóján A nagy költők műve inak ' varázsa századok múlva is rabul ejti az olvasót. A művek ezernyi szépsége, igazsága és mondandója az utódok szívében él tovább, s tiszteletre, emlékezésre kényszerít. Érvényes ez az orosz irodalom legnagyobb költőjének az esetében is, akinek költészetében az emberi szabadság örök érvényű eszméje jut kifejezésre. Alekszandr Szergejevics Puskin 1799. június 6-án született Moszkvában, nemesi családban. Gyermekkorában francia nevelők nevelték, de fogékony lelkében mély nyomokat hagytak dajkájának, Arina Rogjio- novnának csadálatos népmeséi is. A család egyik jobbágyának, Nyikita Kozlovnak társaságában gyakran bolyongott Moszkva utcáin, ahol közelről figyelte meg az orosz népéletet. Puskinék moszkvai házát gyakran látogatták a kor jelentős írói, költői, akik közül Karamzin, Zsukovszkij, Ba- tyuskov és Dmitrijev neve már ismert volt ebben az időben. így Puskin már hazulról magával vitte az irodalom szere- tetét a carszkoje szelői líceumba, ahol 1817-ben fejezte be tanulmányait. Tanulmányai közben olyan történelmi események zajlottak le, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak eszméinek forradalmaso- dásához. Az 1812-es Napoleon elleni honvédő háború eseményei rádöbbentették az orosz nemesi ifjúság legjobbjait, hogy a nyugati országokban már szabadabb élet folyik, s hogy minden erővel küzdeni kell I. Sándor cár gyűlöletes, zsarnoki rendszere ellen. Titkos politikai társaságok jöttek létre, amelyek célja a zsarnokság elleni küzdelem volt. Puskin nem lépett be egyik társaságba sem, de a nemesi forradalmárok nézeteivel már a líceumi években megismerkedett és rokonszenvezett is azokkal. Forradalmi hangú versei kéziratban terjedtek az összeesküvők között, s az 1825. december 14-én lezajlott dekabrista felkelés eszmei előkészítői voltak. Duskin már a líceumban elsajátította a kor költőinek mesterségbeli tudását. Szabadságszeretetének és a zsarnokság elleni gyűlöletének kifejezői már a tizes évek végén írott szabadságversed. A Szabadsághoz című ódájában így adott ennek kifejezést: Reszkessetek., ti zsarnokok ma! S ti bús rabok, hallgatva szómra. Egész világon keljetek! A líceum elhagyása után Puskin Szentpétervárott írta első pelentős epikus költeményét, a Ruszlán és Ludmillát. A mondái tárgy egyszerű, de erőteljes feldolgozása már a puskini realizmus csíráit mutatja. A költő már ebben a művében túllépett az álklasz- szieizmus merevségén, Karam- zinék szentimentalizmusán, népi jellegű témája az egészséges költői fejlődés mutatója. 1820. májusának elején Puskint forradalmi hangú verseiért a délvidékre száműzték. Elhagyva a nagyvilági társaságot, erősödött romantikus beállítottsága. Költészetében ennek kifejezője a Kaukázusi fogoly, amelynek hőse romantikus világában is a „szabadság délibábját” kergeti. A romantikus alkotókorszak jelentős termékei még A bahesiszeráji szökőkút és a Cigányok, amely az egyéniség szabadságának kérdésével foglalkozik, romantikus formában, de elitéld az individualista szabadság gondolatát. A déli száműzetés idején, amikor Puskin bejárta a Kaukázust, a Krímet, Bessz- arábiát, — határozottan fejlődött politikai állásfoglalása is. Közelebb került a szervezkedő dekabristákhoz, ezt mutatja a Tör című, ekkor írott verse is, amelyben már az önkényuralom elleni erőszakos felkelést hirdeti, sőt, a zsarnok meggyilkolására hív fel. Délről szülei birtokára, Mihaj lovszkoje faluba száműzték Puskint, remélve, hogy elszakítva a fővárostól, nem végez felforgató tevékenységet. Puskin itt is fáradhatatlanul dolgozott, s megalkotta költészetének újabb gyöngyszemeit. Erre a korszakra esik a Jevgé- nyij Anyegin négy énekének megírása és a Borisz Godunov befejezése. Puskin az Anyegint csak 1830-ban fejezi be. A költemény csodálatos szépsége száz | év után sem kopott meg. Anyegin alakjában a költő a szá- zadeleji „felesleges ember” típusát rajzolja meg, ki nagyra hivatott tehetségét a kor nyomása miatt képtelen értékesíteni. Tatjána finoman megformált alakja Puskin egyik legjelentősebb teljesítménye. Az elbeszélő költeményt Belinsz- kij „az orosz élet enciklopé- j diájának” nevezte. A Borisz Godunov azt mu- | tatja, hogy Puskin a drámában is újat alkotott. Realista népábrázolását mutatja ez a műve is. A dekabristák felkelésé- nek leverése után költeményben küldte köszöntését a szabadsághősöknek, biztatva őket, hogy a „fenkölt ügy”, amelyért harcoltak, nem vész el sohasem (Szibériába.) A harmincas évek elején a prózában is jelentős alkotásokat teremt, amelyek közül nevezetesebbek: Belkin elbeszélései, Dubrov- szkij, A pikk-dáma, A kapitány leánya, stb. I. Miklós cár egyre gyanakvóbban figyelte a költő tévé- j kenységét. S amikor ellene és felesége ellen megindult a rága- lomhadjárat, semmit nem tett a gyilkos párbaj megakadályozására. 1837. február 10-én Pusikin belehalt párbajban szerzett sebébe. Ravatala előtt j egyetlen napon harmincezren vonultak el, néma tüntetésként az aljas udvari rágalmazás ellen, a zsarnoki cárizmus ellen. Titokban temették el, de szellemét nem tudták elpusztítani, az örökké élni fog. Ahogyan 5 írta Emlékművem című versében: Nem, nem halok meg én egészen — énekemben Hat szellemem tovább, ha testem már nem él, Hírem ragyog, amíg a földi tereken lenn Költő csak egy kis dalra kél. Nagy Sándor A TIT tagja 1962. FEBRUAR 10., SZOMBAT; ELVIRA 125 évvel ezelőtt,- 1837. február 10-én halt meg ALEKSZANDR PUSKIN orosz költő, az új irodalmi nyelv megteremtője. Fiataloa a Szabadság című költeménye miatt száműzték. Első nagyobb műve a Ruszlán és Ludmilla költői elbeszélés volt. A kaukázusi fogoly című műve a társadalom és az egyén konfliktusát ábrázolja. 1823-ban kezdte írni fő művét, a Jevgenyij Anyegin című verses regényt, s benne teremtette meg Tatjána alakjában az eszményi orosz nő típusát. Számos zeneszerzőt ihlettek művei zenei feldolgozásra. Magyarra sok lóváló költőnk fordított verseiből, életrajzát Vereszaj ev és Belinszkij írták meg. 50 éve, 1912-ben halt meg JOSEPH LISTER angol sebész, ö észlelte először azt, hogy sebfertőzést baktériumok okozzák, a sebek antiszeptikus kezeléséről írt tanulmánya révén őt tekintjük az antiszepszis (élő szervezetben levő kórokozók elleni küzdelem) megalapozójának. 30 éve, 1932-ben halt meg EDGAR WALLACE angol író. Bűnügyi regényeivel páratlan sikereket ért el, őt tartják a „detek- tívregények atyjá”-nak. A világháborúban Dél-Afrikában szolgált, itt írta színes afrikai történeteit (Bosambo, Sanders, a Folyam ura). Regényeinek nagy része magyarul is megjelent. 25 éve, 1937-ben alakult meg a Szovjetunió Állami Népi Tánc- együttese I. A. Mojszejev vezetésével. 15 évvel ezelőtt, 1947-ben e napon írták alá Magyarország megbízottai Párizsban a II. világháborút befejező békeszerződést. A POLITIKAI ÉLET BEJÁRATÁNÁL ALEKSZANDR PUSKIN JO — Elnézést, hogy egyelőre még itt kell közlekedniök! (Mészáros András rajzai 69. — Nem tudtam Nao Ting utolsó kívánságát teljesíteni ... Rám bízta Ti-tit... Ügy szerette volna, ha a lánya boldog lesz... És most... Thin Lin közbevágott. — De miért tette? ... Miért kellett így eldobnia magától az életet? ... — Amikor hírül vette Gazsó súlyos betegségét, saját magát okolta. Napokig emésztette, kínozta magát, amiért azon az éjszakán csak hárman szöktek meg az erődből és Gazsót otthagyta. Saját magát okolta mindenért... Aztán jött édesapja halála... Teljesen összetört ... Ügy érezte, mindenkit elveszített ... Nem lehetett megvigasztalni... Ilyen lelkiállapotban került a Hanoi-i kikötőbe, ahol pontot tett vívódásai végére... — Szörnyű! — mondotta halkan Thin Lin. — Derék, megbízható társakat vesztettünk el. Mert most már elveszítettük honfitársamat. Gazsót is ... — Igen. Bár én személyesen csak a te és szegény Maronics hadnagy elbeszéléséből ismerem. És persze Nao Ting szavaiból . .. Mindennap beszélt róla . .. Szeretettel... Túláradó melegséggel. . . Ügy szerette volna megérni azt a napot, amikor lánya és Gazsó ... Elhallgatott. Elfordult, szeméből egy könnycseppet törölt Id gyorsan, mintha szégyellné. Aztán a hadnagy elé állt. — Ez a sok vér, ez a sok veszteség nem hullhat hiába! — Nem ... nem hull hiába! — válaszolta keményen Zsitvai. — Ügy harcolunk, ahogy ők — folytatta Thin Lin — és ha kell, úgy halunk meg, ahogy Nao Ting, Maronics és százan és százan, de végül is kiverjük innen az idegeneket, elhozzuk ennek a sokat szenvedett népnek a szabadságot... Elhallgatott Zsitvai felállt — Most menj! — szólt Thin Lin. — A feladathoz elkészültetek? — Igen. Holnap este a levegőbe repül a Bá-Kán-i lőszer- raktár ... ★ Gazsó a sorozatos kezelés következtében tíz nap múlva eszméletre tért. A hajó már Afrika partjaihoz közeledett. Tizenheten feküdtek a közös teremben, egy pedig — Kaita, szenegáli néger — az egyik párnázott falú kü- lönszobában. A néger szinte állandóan az ajtót verte. Este, amikor már mindenki nyugovóra tért, Kaita akkor sem pihent, zörgött, ordított, azonban az ápolók feléje sem néztek. A nap itt is katonásan kezdődött; hat órakor ébresztő, hét órakor reggeli, nyolc órakor vizit. A két orvos sorra járta a betegeket, nyomukban az ápolók. Amikor a főorvos helyettese Kaita cellájának ajtaját kinyitotta, meglepetten hátralépett. A gumifalé szoba közepén szennyben, piszokban ott feküdt a néger. Arcát többhetes szakáll borította. — Meghalt — mondotta csendesen. Valamennyien meghatódva álltak meg az ajtóban, betegtársai is és az orvosok is. Az ápolók azonban elhúzódtak és sietve kijelentették, hogy ők nem hozzák rendbe Kaitát, temessék el így. Végül is betegtársai tisztították és borotválták meg. Még a délután folyamán megtörtént a temetés: a betegek egy szál lepedőben az ablakhoz vitték Kaitát, ahol egy simára gyalult deszkán a tengerbe engedték... Senki sem könnyezte meg a halottat, csak honfitársa, Búbul ... ★ A hajó befutott Marseille kikötőjébe. A betegeket a Hopi- tal Micke Levyben helyezték el... Gazsó fáradtan ébredt a sebészet egyik kórtermében, ahová a lábán keletkezett gyulladásos seb miatt hozták. A műtétet előző nap végrehajtották. Körülnézett. Egyedül volt egy négyágyas szobában... Hamarosan csikordult azonban a zár és egy tagbaszakadt, jól táplált ápoló lépett be. A kezében levő kényszerzubbonyt letette az asztalra, úgy, hogy a beteg is jól láthassa, aztán farkasszemet nézett Gazsóval. A beteg csak figyelt: mi akar ez lenni? Aztán dühös lett. Micsoda dolog ez: a dagadt ápoló csak beállít ide, aztán se szó, se beszéd, figyelőállásba helyezkedik ... Ha valaki valahová bemegy, köszönni is illik!... Az ápoló óvatosan felemelte a kényszerzubbonyt és óvatosan a beteg felé lépett. Második lépésre azonban már nem került sor, mert a légiós villámgyorsan felpattant és szinte a levegőben úszott a nagydarab emberig. Az egészen meglepődött a jelenettől, és szinte földbe gyökerezett a lába. A következő pillanatban a légiós úgy gégén vágta az ápolót, hogy az azon nyom ban ösz- szecsuklott. — Nesze, disznó! — mormogta Gazsó. Gyorsan kirántotta kezéből a kényszerzubbonyt és az ápolót bújtatta bele, majd gyorsan, ügyesen összecsomagolta. Éppen időben, mert a nagydarab ember eszméletre tért és fel akart ugrani, kényelmetlen zárkájában azonban nem sikerült neki. — Nyugi, nyugi, nagyképű barátom — mondotta Gazsó —, majd én segítek felállni. Az ápoló elképedve hallgatta. — No, gyere, így ... szépen — folytatta a légiós —, de figyelmeztetlek, nehogy orvul próbálj támadni, mert megjárhatod. — Mi... mit akarsz? — kérdezte riadtan az ápoló. — Semmit... csak most így, szépen elsétálunk az ügyeletes orvos szobájába... Az orvos majd megszabadít kényelmetlen helyzetedből. A másik könyörgésre fogta a dolgot. — Ne csináld velem ezt a csúfságot... Ne hozz szégyenbe kollégáim előtt... Nem bánod meg!... — Ugyan!... Ha most levenném rólad a zubbonyt, tíz perc múlva harmad-, vagy negyedmagaddal térnél vissza... No, lódulj!... Az ápoló kelletlenül megindult a kijárat felé, nyomában Gazsó. Előbbi gyorsan szedte lábait a hosszú folyosón, azonban a szembejövő ápolónők mégis megismerték kollégájukat. Néhányan riadtan, mások mosolyogva nézték a furcsa menetet... Végre elérkeztek az ügyeletes orvos szobájához. Gazsó bekopogtatott, majd betuszkolta az ápolót. A szobában csak az orvos és fiatal menyasszonya tartózkodott. Amikor a mademoiselle meglátta a belépőt, egy nagyot sikoltott és az orvos háta mögé bújt. — Ne féljen, mademoiselle — nyugtatta meg Gazsó —, nem történt semmi különös. Igaz, én vagyok az elmeosztály lakója, nem az, akin a kényszerzubbony van, mégis őt illeti meg inkább, mint engem. A hölgy ismét felsikoltott. az orvos türelmetlenül nézett hol az ápolóra, hol Gazsóra. — De hát tulajdonképpen mi történt itten? — kérdezte idegesen. — Kérem, doktor úr — kezdte nyugodtan Gazsó. — Igaz, én már régóta vagyok kezelés alatt, de idegkimerültséggel. Én nem vagyok elmebajos. Énrám még nem húztak kényszerzubbonyt, de nem is fognak. Barátunk pedig ezzel akart megtisztelni ... Nem, ezt én nem fogadhattam el!... Ezenkívül barátunk egyszerűen beállított a szobába, s nemhogy üdvözölt volna, de még azt sem mondta: bú!... Ezért egy kis lelkigyakorlatot tartottam számára ... Most pedig csupán arra kérem doktor úr, adjon nekem valami csillapítót... Pihenni szeretnék ... Barátunk eléggé kihozott sodromból... Az orvos gyógyszert szedett elő, odaadta Gazsónak, aztán karonfogta, és visszakísérte a kórterembe. Amint a beteg egyedül maradt, bevett a gyógyszerből, s lefeküdt... Hamarosan mély álomba merült... Másnap area ébredt, hogy az ápolónők egymásnak adják szobájának kilincsét. Valameny- nyien barátságosak voltak ... Végül az egyik nővér odalépett az ágya mellé, barátságosan köszönt, majd hogy léte iránt érdeklődött. Gazsónak jólestek a barátságos szavak. — Nyugodjék meg — folytatta lágy szavakkal az ápolónő. — Én mindenkor ön mellett leszek és mindent elkövetek, hogy mielőbb meggyógyuljon... Ha átviszik az idegosztályra, kérje majd magát a szabad osztályra... A beteg megígérte. A fiatal ápolónő megkérdezte. — Van-e valami kívánsága, panasza? ... — Köszönöm, semmi ... — No, akkor én elmegyek, de hamarosan találkozunk ... Még csak azt az egyet mondja meg — kérdezte huncutkás mosoly- lyal —, hogy tudta azt a nagydarab embert kényszerzubbonyba húzni? Gazsó elpirult. Nem akarta bevallani, hogy gégén vágta, hát csak annyit mondott csendesen : — Magam is egészségügyi voltam... — Tudja, kegyetlen ember volt ez az ápoló és durva, mint a pokróc... Méltatlan viselkedése miatt a főorvos elbocsátotta ... Gazsó három nap múlva átkerült az idegosztályra. Azonnal észrevett néhány ismerőst. Bubul, a szenegáli néger az asztal sarkán verte a tamtamot. Kármán Péter rádiós nagy buzgalommal szerelte a vezetékeket, a harmadik magyar pedig, aki szakácsinstruktomak vallotta magát, a legkülönbözőbb ételek receptjeit sorolta a hosszú olasz fiúnak — magyarul... Az olasz pedig figyelmesen hallgatta és bólogatott hozzá... A jugoszláv nem háborgatott senkit, csak a legyeket zavarta és szinte már teljesen kipusztította azokat a szobából ... (Folytatjuk^
