Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-09 / 33. szám
* nepüjsag J962. február 9., péntek Néhány tapasztalai a termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapjának felhasználásáról Van henne igazságl — Mii szól hozzá? Olvasom az újságban, hogy a New Yotk-i Broadway-n be kellett zárni egy színházat, mert a közönség nem látogatta. A legutóbbi előadáson is csak tizenheten voltak, közülük is tizenegy volt potyajegyes. — Ja, kérem... minden színház a maga közönségének kovácsa! (kyd) — EBBEN az évben több mint 10 ezer forintot biztosít a községi könyvtár fejlesztésére a Gyöngyössolymo- si Községi Tanács. A pénz egy része állami hitelből kerül ki, más része pedig a községfejlesztési alapból. A szép új kultúrotthonban elhelyezett könyvtár berendezésére az idén nem sokat költenek, inkább könyveket vásárolnak. — HATVANBAN, a Vörös- kereszt legjobb társadalmi munkásai találkoztak a város vezetőivel. Ez alkalommal a városi tanács részéről Stanko- vics István vb-titkár beszélt, s értékelte az eddig elért eredményeket. A jó munka eredményeként 28 vöröskeresztes aktíva kapta meg a kiváló társadalmi munkást kitüntető jelvényt és címet. — A MÁTRAVIDÉKI Erőmű fiataljai rendszeresen végeznek társadalmi munkát. Az elmúlt évben például a termelőszövetkezeteket patronáló fiatalok 7500 facsemetét ültettek el a tsz-ekben. — AZ EGRI VASÖNTÖDE fejlesztésének komplett tervei már elkészültek. A négymilliós beruházási költségből épülő új üzemépületben nyernek elhelyezést a fürdők, öltözők helyiségei, a tágas ebédlőterem, s az irodák. Az építkezések megkezdéséhez májusban kell „felvonulni” az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatnak. Egerben este 7 órakor: A VILÁG LEGSZEBB SZERELME (Bemutató. Gárdonyi-bérlet) Karácsondon este 7 órakor: PÁRIZSI VENDÉG Dormándon este 7 órakor: DODI A termelőszövetkezetek szociális és kulturális alapja jelentős összeg, hiszen a tagok jövedelmének két százalékát teszi ki, nemritkán több mint negyedmillió forint. Van ugyan olyan termelőszövetkezet is, amelyben 1961-ben nem haladta meg a tízezer forintot sem, de ez az alsó határ. Ahol ilyen kicsi az összeg, ott ez is jelentős, mert vagy több termelőszövetkezet van a községben, s akkor az ő „sok kicsijük” adja a nagyobb pénzt, vagy pedig azért, mert szűkösebben mérték a jövedelmet és nagyon meg kell fontolni, mire használják fel az alapot. A megfontolás alatt nem csak azt értjük, hogy számlabizonylatokkal el tudjanak számolni az összeg felhasználásáról, hanem azt is, hogy valóban szociális és kulturális célkitűzéseknek megfelelően költsék el a pénzt. Kétszáz termelőszövetkeze: készített önálló zárszámadást az 1961-es évben: az ő két százalékuk súlyos milliókra rúg. Az idén pedig — az összevonások miatt kevesebb lesz a tsz-ek száma, de a mozgalom fejlődésével párhuzamosan az alap bizonyára növekedik, célszerű tehát a két év mezsgyéjén megvizsgálni, hogyan használták fel az egyes termelőszövetkezetek a szociális, kulturális alapot, segítették-e vele a tsz-tagok szociális ellátását, javították-e a kulturális életet. Elöljáróban mindjárt any- nyit: a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodását rendszeresén ellenőrzik a járási és megyei szervek. Részletesen elem. zik, mennyi pénzt használtak fél, szükségesek voltak-e a kiadások, segítik-e azok a tsz éves tervének teljesítését. A kulturális alapról, sajnos, nem mondhatjuk él ugyanezt. Ennek ellenére tsz-eink jó része helyesen gazdálkodott az alappal. Több helyütt tapasztalható azonban az is, hogy a vezetők tanácstalanok, amikor a kulturális alap felhasználása kerül szóba: nem tudják mire fordítani a pénzt, vagy éppen nem rendeltetésének megfelelően használják fel. Néhány példa mindkét „táborból”. Segélyek, könyv, televízió A besenyőtelki Szabad Föld Termelőszövetkezet a rendelkezésre álló 23 269 forintból segítette a beteg, öreg termelőszövetkezeti tagokat, támogatta a házasulandó fiatalokat és pénzt adott a klubjukat berendező kiszistáknak. A verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezet 37 000 forintot szánt szociális és kulturális célokra 1961-ben. Ebből televíziót vásároltak, székeket, asztalokat, szőnyegeket, képe. két vett, a tsz-tagok egy csoportja pedig meglátogatta a Fóti Gyermekvárost. De jutott pénz újság és folyóirat előfizetésére is — a szociális segélyek mellett. Bankett 2600 forintért A besenyőtelkiek és a verpeléti Petőfi Tsz tagjai jól használták fel a szociális és kulturális alapot. Nem mondhatjuk el ugyanezt a dormán- di Vörös Hajnalról, ahol a nem egészen kilenc és félezer forintból 2600 forint költséggel bankettet rendeztek, viszont a könyvelő meg van győződve arról, hogy jól használták fel a pénzt. Ugyanakkor a szövetkezetben nincsenek könyvek, s a dormándi kultúrotthonnak is elkelt volna egy kis támogatás. A verpeléti Dózsánál 183 000 forintot tesz ki a két százalék. 183 ezer forint komoly összeg, ezzel már lehet valamit „kezdeni”, ha jól használják fel. Nézem a nyilvántartási lapokat. 3800 forint szociális juttatás, függönyvásárlás. két irodai szekrény (!) mezőgazdasági szakkönyvek, székek, stb. 73 ezer forintot még most sem költöttek el. Hogy miért nem? van még idő ... Mire? Talán terv is van, hogy idővel mire használják fel? — „Nem tudom” — bizonytalankodik az agronómus. Iga/ ugyan, hogy ez a pénz nem vész el, de akkor, amikor a kultúrotthonban és a faluban sok a tennivaló, nincs értelme, hogy „üljenek” a pénzen. A 328 forint amit az összeg kamatozott, inkább figyelmeztető jel: „még mindig itt vagyok a számlán”. Akik más véleményen vannak... — De mi közünk nekünk ahhoz — válaszolja néhány tszvezető, mikor afelől érdeklődöm, miért nem támogatják a helyi kulturális életet. Meg lehet ezt kérdezni, hogy mi közünk hozzá, de szűklátókörűségre vall nem tudomásul venni, hogy a szövetkezeti mozgalom győzelme után a község ügyeiért, így a kulturális felemelkedésért talán még a község lélekszámának alakú-1 lásáért is felelős a termelő- szöyptkezet. Milyen szórakozási • lehetőségei vannak a falusi fiataloknak, mit tesz a tsz, hogy a fiatalság ne röppenjen szét a községből? A szociális és kulturális alapot éppen azért biztosítja a mintaalapszabály, hogy a termelőszövetkezetek ne csak feladatokat kapjanak, hanem rendelkezzenek az ehhez szükséges pénzeszközökkel is. Együtt a faluval Csali néhány példát említettünk az elmúlt év tapasztalataiból. Nem beszéltünk többek között az erdőtelki termelőszövetkezetről, amely rendszeresen küldi tagjait külföldi üdülésre, vagy a tisza- nánai termelőszövetkezetről, amely súlyos ezreket költ arra, hogy tagjai színházi előadásokban gyönyörködhessenek. A termelőszövetkezetek az első években elég szerény lehetőségek között dolgoztak, a kulturális alap is alacsony volt. De a tagok jövedelmével párthuzamosan a két százalék is állandóan nő. A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet 1957-től például ötezer forintról 112 000-re, a halmajugrai Béke Tsz 2000-ről 13 000-re, az erdőtelki Üj Életé pedig 8000- ről 206 000-re növelte szociális és kulturális alapját. A pénz tehát mindig több lesz, egyre nagyobb a felelősségük azoknak, akiknek a fel- használásról dönteniük kell. Tervet kell készíteni, esetleg több évre előre: együtt, a többi termelőszövetkezetek vezetőivel. De helyes, ha a község kulturális életének vezetőit sem zárják ki azokról a megbeszélésekről, ahol meghatározzák, mire fordítják a pénzt. Csak így, együttműködve, közösen tudnak hatékonyan munkálkodni azért, hogy a falu olyan képet öltsön, amely vonzó marad a fiatalok számára is. A termelőszövetkezetnek nem másodrangú ügye ez a két százalék, hiszen többek között a tagok kulturális fejlődését is előmozdítják ebből a pénzből: a nagyobb műveltség, a széleskörű tájékozottság pedig megmutatkozik a munkateljesítményekben, a munkaegység számában és értékében is. De ugyanilyen fontos az is, hogy a felsőbb szervek is törődjenek — a többi kilencvennyolc mellett — ezzel a két százalékkal is. Krajczár Imre • 1962. FEBRUAR 9., FENTEK: ALEX 75 évvel ezelőtt, 1887. február 9-én született VASZILIJ CSA- PAJEV, a legendás hírű szovjet partizán, a Kolcsak fehérgárdistái ellen harcoló 25. lovashadosztály parancsnoka. Regényes élettörténetét Furmanov írta meg. 60 évvel ezelőtt, 1902. február 9-én született GABRIEL PERI, a Hitler-ellenes francia ellenállási mozgalom vezetője, a Francia Kommunista Párt egyik alapító tagja, az l’Huma- nité külpolitikai szerkesztője. 1939-től kezdve rettenthetetlenül folytatta az árulók leleplezé- VASZILIJ CSAPAJEV sét. Gabriel Périt a fasiszták ölték meg 1941-ben. Érdekes találmányok és felfedezések: A selyemhernyó-tenyésztést Kínában már ie. a 3. évezredben ismerték. A selyem előállításának módszerét évezredeken át titokként kezelték. Európába az első selyemgubókat Ceylon szigetéről szerzetesek a vándorbotjukban csempészték át 1410 évvel ezelőtt, iu. 552-ben. A Bizáncban ezután hamarosan meghonosodó selyemipart állami monopóliumnak nyilvánították. Az ókorban — eltekintve a múmiák készítésével kapcsolatos boncolástól — tudományos céllal ie. a 3. században, Alexandriában, már boncoltak emberi holttesteket, sőt élő, halálra ítélt gonosztevőkön is végeztek a szervek vizsgálatával kapcsolatos boncolást. Európában vallási szempontok miatt tiltották a boncolást, az emberi tetem első hivatalos, tudományos feltárását 660 évvel ezelőtt, 1302-ben Bolognában végezték. FILM: Római történetek Nagyon kedves, ötletes, szellemes, mulatságos történetei dolgoz fel a film, fiatalok problémáival foglalkozik. Hogyan próbált négy olasz fiatalember pénzhez jutni? A filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutatja be, február 14-ig. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 9—14: Májusi íagy EGRI BRODY 9—10: Mamlock professzor GYÖNGYÖSI PUSKIN 9—14: Római történetek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 9—11: Békét az érkezőnek HATVANI VÖRÖS CSILLAG 9—11: Július Caesar HATVANI KOSSUTH 9—11: Utazik a cirkusz HEVES 9— 11: Kiábrándulás pétervAsara 10— 11: Jó utat; autóbusz FÜZESABONY 9—11: Két félidő a pokolban GU2! MIHÁLY-WK KÁROLY fi mm* 68. — A kezelést folytatni kell mondotta végül a főorvos. A beteget mindennap kezelték, sőt, később napjában többször is odaillesztették a fogót a halántékára. Egy hét múlva a főorvos abbahagyatta a kezelést. — Elég! — mondotta. — Semmi javulás nem mutatkozik! Vissza kell szállítani Európába. Tíz nap múlva indul Hanoiból a svájci kórházhajó... Három nap múlva a beteget Hanoiba vitték és ideiglenesen az ottani kórház hullaházának ravatalozójában helyezték el. Ott már öten voltaik, akik a kórházhajóra vártak ... Gazsó ezen a reggelen szellemileg frissen ébredt. Idegenül nézett körül. Meglepetten tapasztalta. hogy egy hullaház ravatalozójában van. Kívüle még öt beteg feküdt ott, akik izgatottan tárgyalták, hogy mikor hajóznak be. Voltak, akik azt állították, hogy még azon a napon, mások szerint csak másnap. Gondolkozni próbált, hogy került ide, de nem tudott rá határozottan választ adni, csak rémlett egy és más... Valami erődbe vitték, de hogy hová. nem tudta. Aztán valami véres testet látott... Igen ... Nao Ting volt. „ Mosolyogva halt meg, utolsó mosolyát neki küldte... Aztán mi történt? Nem emlékezett rá. Semmi, semmi nem jut eszébe... Mi történhetett? ... Meddig feküdt és hol? ... Hányadika van ma tulajdonképpen? Melyik kórházban van és miért? ... Milyen behajózásról beszélnek betegtársai... Egyik kérdésre sem tudott választ adni... Izgatottan figyelte a beszélgetést, de nem kapcsolódott bele. Ügy vette ki betegtársai szavaiból, hogy Európába viszik őket, Marseilles!». Gazsó örömmel hallotta ezt a szót: Európa, aztán elszomo- rodott. Mi lesz Ti-tivel?... Mi van most vele?... Most már senkije sincs... Anyja után apját is elvesztette... Nem, őt nem fogja elveszíteni... Ő visszajön ... Meggyógyul és visszajön ... Annál is inkább visszahozzák, mert a szerződésben vállalt kétéves távol-keleti szolgálatának körülbelül még csali a fele telt el. Reggeli után mindenkinek behozták a hajózsákját, aztán kihirdették: — Egy óra múlva kezdődik a behajózás! Valamennyien elkészültek. Egy óra múlva hat kísérő jött értük, mind a hatan kedvesek, DÍőzékenyek voltak-...» A menet elindult a kikötő felé, ahol már ott állt a minden kényelemmel berendezett, Santini nevű svájci kórház- hajó. Még mielőtt a csoport a hajóhídra lépett volna, újabb 12 fő csatlakozott hozzájuk. Az ideg- és elmebetegeknek nyilvánítottak száma 18-ra emelkedett Közöttük két szenegáli néger volt, egy arab, négy német, három magyar, két francia, a többiek jugoszlávok, lengyelek, olaszok. Amikor a betegek a hajóra léptek, azonnal elvezették őket a kórterembe, amely előtt hosszú, zárt folyosó húzódott, ezt pedig hatalmas vasrács szegélyezte. A kórtermen kívül négy, különböző méretű gumí- pámás szoba is volt a hajrái, dühöngő betegek részére. A húszágyas kórteremben a betegek barátkoztak, beszélgettek. Gazsóhoz is közeledtek néhá- nyan, ő azonban kiment a folyosóra, megfogódzott a vasrácsba és némán szemlélte a kikötő nyüzsgő forgatagát. Maga sem tudta, mennyi idő telt el így ... Egyszerre felharsant a hajókürt, a hidat bevonták és megjelentek a „cserebogarak” —, azaz a vontatóhajók. Elérkeztek tehát az utolsó percek... Elérkezett a búcsú perce-... Búcsúzni keöett Távol-Kelettől, amelyhez oly sok szép és szomorú emlék fűzte... A hajókürt másodszor is megszólalt, a motorok felzúgtak. A Santini enyhén oldalra dűlt, aztán lassan távolodott a parttól. Gazsó ebben a pillanatban egy futó leányalakot látott kiválni a tömegből. A vietnami lány igyekezett egy vonalban haladni a hajóval. A légionista szíve majd megszakadt, amikor felismerte a leányt. Ti-ti volt! A leány szomorúan nézett a vasrácsba kapaszkodó fiúra. Nem szemrehányóan, nem felelősségre vonóan, hanem végtelen szomorúsággal. Nem szólt semmit, nem adott semmiféle jelt, nehogy a fiút bajba sodorja A hajón sokan voltak, így senki sem tudta, hogy a leány kit búcsúztat... Gazsónak ebben a pillanatban minden Ti-tivel kapcsolatos emléke eszébe jutott. A Bá-Kán-i kórház... a műtét az üzletházban... a közös munka ... A Na-Fac-i felejthetetlen két nap... Minden, minden őrá emlékezteti. És most vége lenne mindennek? ... Nem, az lehetetlen! ... De miért néz olyan szomorúan ez a lány? ... Szinte fáj a tekintete... Nem, ne nézz így rám!... Mosolyogj! Bennünket már nem lehet egymástól elszakítani... Eltéphe- tetlen szálak fűznek egymáshoz bennünket... Mosolyogj!... A hajó gyorsítani kezdett... A leány nem tudott már vele lépést tartani... Még egy utolsó pillantást vetett Gazsóra, aztan villámgyorsan ©kirántotta borotvaéles kését. Gazsónak még a szívverése is elállt, — Ne!... Ne!... — ordította. Késő volt. A lány beledőlt késébe és élettelenül rogyott össze. Gazsó előtt elsötétült minden, agyára tompa homály borult. Megmarkolta a vasrácsot és teljes erővel rázni kezdte. Szinte kitépte a nehéz vasalkotmányt. Három ápoló rohant hozzá, de alig tudták lefogni. Sírt, ordított, az egyiknek a karjába harapott... ★ Szürkült... A Bá-Kán körüli őserdő egyik meredek lejtőjén egy, a vietnami szabadságharcosrác egyenruháját viselő hadnagy igyekezett fölfelé. Otthonosan mozgott az évszázados fák és az indák szövevénye között. Az emelkedő nem okozott neki nagyobb nehézséget; fiatal volt, már több mint egy kilométert gyalogolt fölfelé, de még csak nem is lihegett. Hirtelen egy fegyveres ugrott elő egy hatalmas fa mögül. — Állj! — kiáltotta. — Jelszó? — Hanoi. Zsitvai hadnagy vagyok, a parancsnokhoz igyekszem. Zsitvai folytathatta útját. Mintegy 100 méterrel feljebb, egy sűrű növényzetű helyen, hatalmas cserje mögött, barlang szája sötétlett. A hadnagy belépett. Néhány méter után apró gyertyafényt vett észre. Mellette, gyaluiatlan faasztalnál Thin Lin főhadnagy dolgozott, aki Nao Ting halála után az egység parancsnoka lett. Amikor Thin Lin észrevette a közeledőt, eléje sietett. — Nos? — kérdezte izgatottan. Zsitvai nem felelt. Leült az asztal mellé és szótlanul bámult a gyertya fényébe. — Rossz hír? kérdezte a parancsnok. — A lehető legrosszabb — mondotta halkan Zsitvai. — Ti-ti a késébe dőlt... Meghalt. Thin Lin tenyerébe temette arcát. Sokáig hallgatott. — És Gazsó? — kérdezte végül. — Agya ismét elborult... Most egy svájci hajón útban van Marseille felé... Hallgattak mind a ketten és emlékezlek . .. Zsitvai törte meg nagysokára a csendet. iFolytaltakj
