Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-09 / 33. szám
W62. feb 9., i: intek NEPÜJSÍG embertelen színjáték Egy felmondólevél morgójára Szereplők. Először is, ismerkedjünk meg azokkal, akikről itt szó lesz ... Bárány József: villanyszerelő. Harmincegy éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Magas, szíjas arcú férfi. Beteg felesége s két gyermeke eltartásáról kell gondoskodnia. És maga is beteges ember. Fuchs Nándor: építésvezető. Államunk nagy önállóságot biztosít neki személyügyi kérdésekben. Három munkahely tartozik hatáskörébe: Eger, Diósgyőr és Sárospatak történelmi nevezetességű, ritka értékű műemléképületeinek helyreállítási munkáit irányítja, vezeti. A paragrafusok mögött nem látja az embert. „Felsőbb utasítás”: amire az építésvezető hivatkozik, egy szakember elbocsátása kapcsán ... S ha már tudjuk a legfontosabbat — felmondólevéllel, munkakönyvvel „utcára tettek” egy munkást — áruljuk el azt is, milyen körülmények között, miért és hol történt az eset. A színhely: Országos Műemlékfelügyelőség Egri Építésvezetősége — várépítkezés. A körülmények. Három évvel ezelőtt került a vállalathoz Bárány József. Háromféle képesítéssel is rendelkezett — villanyszerelő, műszerész és tekercselő —, de munkakönyvébe belépéskor ezt a szót jegyezték: gépkezelő! (Érdekes momentum: ezt a bejegyzést felmondáskor áthúzták, így beás kilépésnél villanyszerelőként jelezték alkalmazását!) Bárány József a vállalatnál döntő részben elektromossággal foglalkozott — s emellett a gépekre is felügyelt, biztosítva azok zavarmentes működtetését. Feladatát igyekezett mindenkor gondosan, becsületesen ellátni. Igyekezetében odáig ment, hogy a helyreállítási munkákhoz szükséges anyagok beszerzését is maga végezte — ebből, mint később kiderül majd, hátránya is származott. Előfordult olyan eset — s nem is egyszer! —, hogy saját pénzén vásárolt közüle- teknél be nem szerezhető, de a munkákhoz sürgetően szükséges anyagokat is, amelyek ellenértékét soha meg nem kapta Hosszú időn át nem is volt semmi kifogás munkája ellen. Nem állt útjában senkinek.., Újsághirdetés! Múlt év novemberében megbetegedett Bárány József. De pihenhetett- e nyugodtan, mikor már jóval megbetegedése előtt tó érezte a körülötte kialakuló nyomasztó hangulatot?! A központi főgépész még a nyáron azt parancsolta rá: „nem nyúlhat az elektromos dolgokhoz! Majd a központból jön egy villanyszerelő, aki megcsinálja azt, amit kell”. Elképzelhetik, milyen fenemód jó érzés vert tanyát Bárány Józsefben! Harmincéves szakmai gyakorlattal a háta mögött, egyszerűen megtiltják neki, hogy mesterségében dolgozhasson. (?) Nem tartanak igényt a munkájára, ehelyett a gumiszalaghoz és a kisdaruhoz akarják kötni. Ha szükség kívánja ezt — az ész megérti és nem háborog. De hát az ész nem értette és háborgott! Bárány József a villanyszerelői munka mellett kitűnően ellátta a gépek feletti felügyeletet is. A főgépész parancsára aztán Pestről jött a kiküldött villanyszerelő, s megcsinálta azt a munkát, amit Báránynak nem volt szabad; rendszerint csak végigszaladt a munkahelyen, utána beült a presszóba feketézni, s utazott vissza az esfi gyorssal. Számoljunk csak egy kicsit: gyorsvonati jegy ide, s vissza, plusz a kiküldetési díj, a villanyszerelő rendes órabére — kilenc forintjával számítva, s néha még emelte ezt a költséget a szállásdíj is. Felesleges százakat vettek — és vesznek — így ki a népgazdaság kasz- szájából. Felháborító ez a pazarlás! Hiszen, ha felsőbb helyen ésszerűen próbálnak gondolkozni, rájöttek volna: gazdaságosabb, ha dolgozni engedik azt az embert, aki érti szakmáját, aki „helyben van”. Visszatérve novemberre.. Bárány betegszabadságát tölEgy percre álljatok meg Mindent fehér hólepel borít! Puhán, nesztelenül szállingóznak a jéggé fagyott csillagok. A konyha ablakán bekandikál a téli világ. Bent duruzsol rt tűz és kint a kis cinke reménytelenül keresi az éltető magot. Egy pillanat müve volt, még egy egész perc sem kellett hozzá —, s fára kötöztem egy darab zsiradékot. Azt látni kellene, azt a boldog sürgésforgást. Röpdösnek rá hálás csiviteléssel a madarak. Egy percet kérek csak minden embertől, csak annyi időt, hogy cserébe a sok egészséges gyümölcsért, a mosolygó almáért, a millió elpusztított hernyóért, tegyetek a fákra élelmet a madaraknak. Nézzétek, a kicsi gyöngyszemekben ragyog a hála és tavasszal eljönnek majd énekelni az ablakotok alá. Tudom, sok a dolgotok, mindenki szalad az űrrakéták korszakában, de egy percre álljatok meg: — éheznek a madarak. (szabó) Kalap és korona Talán egy éve történt, hogy Ottó, az a bizonyos Habsburg, már meginvitálta régi cimboráit vadászatra, ausztriai birtokára. Aztán a meghívást, a vendégek legnagyobb sajnálatára 1c kellett mondania, mert az osztrákok hallani sem akartak őfensége, az ország nélküli király hazatéréséiül. De Ottó nem lenne Ottó és nem lenne Habsburg, ha hálátlan népe kegyetlen tettét ne igyekeznék makacsul kontrakarírozni. Ottó leült számolni és kisütötte, hogy vesszenek a százezer holdak, a kastélyok, meg a hatalom, csak egy ici-piei fix állást adjanak: lehessen kancellár, persze csak Igazságügyi és ő akkor boldog lesz, és végéreJ’"ényben jól is jár. Ezt kérte tehát más'd zben. Csakhogy azok a „fránya osztrákok” most is határozott nemmel válaszoltak — Ottó megsértődött, nagyon megsértődött és bánatában hcszszú-hosszú útra keli, no nem az Óperenciás-t-engeren, csak az Atlanti-óceánon túlra — Amerikába. Itt panaszkodott aztán — a rút hálátlanságról, a meg nem értésről és a jenki-ország derék vénkisasz- szonyai, s más, könnyen ellágyítható tagjai a szebbik nemnek, szipogva és köny- nyezve hallgatták a viszontagságait és diadalmenetből hurcolták végig a kontinensen. Ütja végén aztán tiszteletük és nagyrebecsülésük jeleként egy professzori kalappal ékesítették Ottó fenséges homlokát. (Köztudomású ugyanis, hogy egyes amerikai egyetemeken meg lehet vásárolni a doktori kalapot megfelelő mennyiségi! dollár fejében.) Ottó így elégedetten távozhat Amerikából. Korona helyett ugyan csak kalapot kapott, de a nehéz időkben, ami ma a királyokra jár, az is valami! Egy javitómfibQly, amely helyiségért kiált A KÖZÉRTHETŐSÉG kedvéért teszem hozzá, hogy Egerről, Eger egyik keresett, kis javítóegységéről, a Gépipari Elektromos Karbantartó üzlet- helyiségéről és a „benne foglaltakról” lesz szó. Az emberek életszínvonalának emelkedését sokféleképpen lelehet mérni. Most a tv- előfizetők számán divatos ezt megállapítani, mert ami igaz, az igaz, ez egyre szaporodik. Elég megnézni a házak tetejét, nem is beszélve a szoba- antennás készülékekről, Egerben is van közel kétezer tv. öt éve került olyan stádiumba a magyar televízió, hogy itt is jó vételt tudtak biztosítani. Mióta a kékesi reléállomás is megkezdte működését, az üzletek alig tudják az igényeket kielégíteni. Veszik, viszik a falvak, a városok lakói, mert jó, szórakoztató, mert a képes hírektől a legszínvonalasabb színházi és mozielőadásig mindent helyükbe hoz. Ha jó. Mert időnként elromlik. Ez azonban hozzátartozik a természetéhez, hiszen annyira komplikált készülék, hogy — amint a GELKA-ban elmondották —, háromszor annyi alkatrész van benne, mint egy nagy rádióban. A rádiót csak akkor viszik javítani, ha már végképp nem hallani semmit. De ha a tv- ben valami meghibásodik, egyszeriben rossz lesz az egész. LESTÄL MÁTYÁSHOZ, a GELKA-kirendeltség vezetőjéhez fordultunk azzal a kéréssel, mondja el, mi általában az oka a meghibásodásnak, mire ügyeljenek a tv-tulajdo- nosok. — Sokan nem veszik számításba azt az egyszerű tényt, hogy a tv a gyártól a fogyasztóig hosszú utat tesz meg és mindenütt szállítják, rázkódik, egészen egyszerű módon érheti „baleset”. A hathónapi garancia azért van, hogy ez alatt az idő alatt a születési hibákra is rájön a tulajdonos, és a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a hat hónap alatt ugyan több esetben romlik el a készülék, de azután évekig semmi, vagy évente esetleg egy hibája akad. — Sok baj van a nehéz készülék beszállításával is. — Kirendeltségünknek van egy saját használatú autója, amelyik a garanciális készülékeket díjmentesen hozza be és viszi vissza. Egerben nyolc napon belül kész egy készülék, de nemcsak tv-, hiszen rádiójavítással is foglalkozunk. Van rá eset, hogy nincs pil- lalatnyilag valamilyen alkatrész, akkor kicsit később, öt műszerész dolgozik a műhelyben, s általában kilencszáz- ezer készülék — tv és rádió vegyesen — kerül ki javításukból. — Terveik a továbbiakban? ... válaszul széttárta a karját Les tál Mátyás és én körülnéztem. Tíz éve lesz lassan, hogy RAFILM néven egy rádiója- vító-műhely alakult ebben a két apró zugban. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerem azóta is ezt a helyiséget, s amikor most alaposan megnéztem, megértettem, mit akart mondani Lestál Mátyás. A tíz év alatt a világon semmit sem változott a két helyiség. Ha csak any- nyit nem, hogy annyi a doboz* a készülék, a műszerpad, hogy aki egyszer be, az nehezen ki! Egy tisztességes nagy készüléket vagy zenegépet be se lehetne hozni. Hová? Tíz év alatt az üzlet iránti igény hatalmas ugrással nőtt. Hol volt még 1952-ben a televízió! MOST MAR ÖT ÉVE ez egyik legfontosabb feladatuk, s ilyen rettenetesen rossz körülmények között itt szinte lehetetlen jól dolgozni. A műszerészek mindent megtesznek, a vállalat sokat költ a műszerek, re és olyan terveik vannak, hogy megszervezik a mozgó szolgálatot, hetenként egy alkalommal egy megadott helyre kiszállna egy műszerész, a az adódó javításokat elvégezné. Másik terve a GELKA- nak, hogy hűtőgépek, vasalók és egyéb háztartási gépek javítására is berendezkednek. Ez azonban egyelőre csak terv, hiszen még ez a részleg is csak nyomorog. A helyiség kérdése most már égető számukra, s elintézése időszerű lenne! Cs. Ádám Éva Antiklerikális előadás az esti egyetemen A megyei pártbizottság mellett működő ateista és antiklerikális munkacsoport rendszeresen tartja szombati üléseit, amelyen színvonalas előadások hangzanak el az időszerű ateista és antiklerikális kérdésekről. Az esti egyetem előadótermében szombaton kilenc órakor kezdődik az e heti munkacsoportülés, amelybe nemcsak Egerből, de a környékbeli községekből is többen érkeznek, hogy újabb ismereteket szerezzenek az ateista és világnézeti nevelés előmozdításához. vagy én... Tubica madár, kicsi kakukk ... gyere repüljünk együtt... Kakukk... kakukk... kakukk... Felmászom a szekrény tetejére ... Kakukk... kakukk ... kakukk ... Hol egy kis hernyócska ... Két óra ... kakukk ... Hehehe, kis madárka lettem, kakukk madárka, hol egy fészek? Fene ezeket a modern lakásokat, sehol egy fészek ... Kakukk ... — Jaj, Feri... gyere! A barátod ... Kinyitom fáradt, meggyötört szememet. A szekrény tetején alszom, összegöngyölödve, orrom előtt az óra. Ebben a pillanatban kicsapódik az ajtaja, s elorditja magát a dög: Kakukk ... kakukk... kakukk.,. Hörögve vetem magam rá, zuhanok az órával együtt, az asszony rémült sikoltása közben és még hallom, amint szólni akar d madár: Kak__Aztán csönd... — Hagyjanak aludni békében — motyogom és visszamászom az ágyba, a meleg paplan alá. Reggel hét órakor. Kakukk... kakukk... kakukk! tani valakit. Utólag próbált megfelelő, az ügyhöz pászoló paragrafust előráncigálni. Azt is hajánál fogva.) — Volt valami kifogás Bárány József munkája ellen? — Megfelelő volt... — Miért kellett mennie mégis!? — A központ utasított, hogy fel kell mondani neki. — A központban tudják, milyen körülmények között él ez az ember? — ?! — Az utasítás végrehajtását meg lehetett volna tagadni. Embertelen ez a döntés. — En nem tehettem mást... — Múlt év őszén a Terményforgalmi Vállalattól kikérőlevél érkezett Bárány ügyében. Jó állást kínáltak neki, magasabb fizetéssel. Mi lett a kikérőlevél sorsa? — Nem válaszoltam rá ... szükségem volt Bárányra ... (— Hogy később fel lehessen mondani neki!?) Emberség1. Államunk nagy' önállóságot biztosit a vezetőknek személyügyi kérdésekben. A hatáskörébe tartozókat állásukból elmozdíthatja, előléptetheti, más beosztásba helyezheti. Ez a vezető szuverén joga! De vezetőnek lenni — s ezt nem lehet elfelejteni! — felelősséget jelent. Társadalmi-politikai felelősséget! Egy vezető intézkedhet adminisztratíve —, de az élet követelményeit sérti meg. S ha mereven törekszik a paragrafusok betartására — akkor az emberség elveivel kerül szembe. Mint ez esetben tó megtörtént. Tény, hogy szükség van « szakképzettséget bizonyító dokumentumokra is! Bárány József teljesítette feladatát, ám nem rendelkezett munkájához a megfelelő képesítést bizonyító papírokkal. A paragrafusok jogot adnak ilyen esetekben a felmondásra. De aki lelkiismeretére hallgat, aki emberségére hallgat, aki nemcsak „szívére”, de vállára veszi az emberek terhét, gondját, az nem él az ilyenfajta, paragrafusok adta jogával. Különösen nem akkor, ha az elbocsátandó munkást már más munkahelyre hívták, de annak elfoglalását nem tette lehetővé neki! Különösen nem akkor, ha —, mint Bárány József, aki a vállalat törzsgárdájának tagja volt, esetében tó — beteg feleség és két gyermek eltartásáról kell gondoskodnia! Ha egy vezető, ismerve a körülményeket, a családi, a szociális helyzetet, mégis felmond, nem bújhat „felsőbb utasítások” papírjai mögé. Ez a felelősségtől félő ember tulajdonsága. Amit Bárány Józseffel cselekedtek — lélek nélküli tett! Embertelen színjátékot űztek vele. Pataky Dezső tötte. Ezt használta ki az építésvezetőség, hogy hirdetési tegyen közzé a lapban: „Felvételre keresünk vizsgázott gép- kezelőtr Tehát: nem elég, hogy villanyszerelői mesterségének gyakorlásától eltiltották - állásába, a gépek mellé is mást akartak felvenni. Nem szakember. Ezt mondták rá. Többször felszólították, tegye le a gépkezelői vizsgát, különben mehet a vállalattól. A vizsgáért 500 forintot kellett volna fizetnie. Ki fizessen?! A vállalat nem mutatkozott erre hajlandónak — holott nem egy helyen, a vállalat teremti elő az anyagi fedezetet a vizsgához. Bárány József nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy az 500 forintot előteremtse; ezt az összeget 1600—1700 forintos fizetéséből, beteg feleségétől és két gyermekétől kellett volna elvennie. S anyagi nehézségei mellett megrokkant egészsége is minduntalan akadályozója volt. Talán annyira szükséges volt megszerezni a gépkezelői képesítést? Nem, nem volt szükséges, hiszen a megfelelő, bizonyító iratok nélkül is nagyszerűen értett Bárány a gépekhez. Most az építésvezetőségnél egy — központból jött — levelet lobogtatnak, hogy: igenis, nem értett a gépekhez Bárány! A levélben, valóban, az áll, hogy a gépek állapota nem kielégítő, s azok kezelése a hozzá nem értést bizonyítja. Mi a tényleges igazság a gépek állapotát illetően? Bárány távollétében — anyagszerző körúton volt a városban — az egyik segédmunkás végezte el a gép kenését. Gyatrán! így találta a gépeket az ellenőrzés. Kérdezték, ki kezelte így a gépet. Az igazi „bűnös” nem jelentkezett, s természetesen később ezt Bárány hozzá nem értésével magyarázták. Nem szakember — mondják róla. Hadd említsek itt valamit, szakmai felkészültségét bizonyítva: 1955-ben Bárány József az épülő Borsodi Vegyi- kombinátnál dolgozott, mint művezető, ahol igen komoly gépegységek zavartalan működtetése volt a feladata. A Népújság 1955. május 8-i számában ezt írták róla: „kéthó- napi kiváló munkája után, április 4-én pártdicséretben és 300 forint pénzjutalomban részesült. Nélküle egy gép meg nem indul, s olyan kiváló szakember, hogy még a mérnökök is kikérik véleményét”. Később a tiszapalkonyai erőműnél töltött be felelős vezetőállást, s több mint 300 gép tartozott keze alá. Dicsérettel végezte munkáját. Igazán és bosszantóan nevetséges az építésvezetőség állítása, mikor Bárány szakmai tudását kifogásolja. Ez az ember becsülettel dolgozott Kazincbarcikán és Tiszapalkonyán, elitgépek „hallgattak” parancsszavára, s most ne tudná jámborrá tenni a vállalat primitív gépeit, a gumiszalagot és az 5 mázsa teherbíróképességű kisdarut? Kicsit furcsa, nem de?! Paragrafusok. Az egri építésvezetőség felmondott Bárány Józsefnek. De hogyan? Jogtalanul és nem szabályszerűen. — A Munka Törvénykönyvének melyik paragrafusa alapján mondtak fel Bárány Józsefnek? — kérdeztük Fuchs Nándor építésvezetőt, mert a felmondólevélből mindez nem derült ki. S talán nem mellékes az sem, hogy elfelejtették a felmondáson feltüntetni: ez ellen, ha a dolgozó sérelmezi, záros határidőn belül, fellebbezhet az egyeztető bizottságnál. — Az igazat megvallva — adta a furcsa választ az építésvezető — én csak egy esetet tudok, az átszervezést, amikor biztosan fel lehet mondani valakinek. Nem is értem, miért nem küld már egy Munka Törvénykönyvet a központ? (Mint később kiderült: az építésvezetőségen volt és van Munka Törvénykönyv. Csak- hát erről az építésvezető egyáltalán nem tudott. (?) Ennélfogva hogyan is ismerhetné: mikor á> Búért lehet elbocsáOtthon a másik oldalon van az ágy. A kakukk ebben a pillanatban csapta magára az ajtót és az óra a jól végzett munta tudatában ketyegte tovább az időt. Fél tizenkettő! Meggyötörve dőltem vissza az ágyba, éreztem, hogy rémes álmom nyomán mint önt el utólag is a veríték. Kakukk... kakukk ... kakukk! — ordít megint a rohadt dög az óra tetején. Hát, ezt nem lehet kibírni. Ha még egyszer kinyitja undok csőrét, szétverem az egész órát... Kakukk ... kakukk ... kakukk ... Énistenem, jóistenem, kinyílt már megint a szemem és éjjel egy óra van és mégse tehetem tönkre vendégeim ómívű kínzóeszközét. Kakulck... kakukk ... kakukk... Ülök az ágyban és nézem az órát Nem látom a kakukkot. Te jó isten... Én kakukkoltam... Kakukk... kakukk ... kakukk. Most ő volt, már fészkébe, az óra ártatlan pofával nézett rám: fél tizenegy volt. Újból elaludtam. Kakukk... kakukk... kakukk! Mikor visszamásztam az ágyba és meggyújtottam az olvasólámpát, az ártatlan arcú óra tizenegyet mutatott. — Ahá ... tehát félóránkint pofázik ez a mümadár ... Na, megállj, megvárlak... — mormoltam magamban, eltökélve, hogy ébrenvaló félórai találkozásunk kiépíti bennem azokat a szükséges reflexeket, amelyek lehetővé teszik számomra, hogy fittyet hányjak a nagyszájú madár ordításának. Azt álmodtam, hogy az országúton megyek gyalog, és sem előttem, sem mögöttem senki... Ebben a pillanatban a hátam mögött felüvöltött egy autó kürtje. Már késő. Már nem tudok félreugrani. Halálra gázol. Rémült ordítással ugrottam és fejjel neki a falnak. — Milyen kedves... kakuk- kos óra! — lelkendeztem barátom lakásán, ahol egy éjszakai nyugalmat ajánlottak fel, mondván, a szálloda úgyis zsúfolt, s itt békén alhatsz. — ügye, hogy kedves — lelkendezett a ház asszonya — a nagynénimtől örököltem ... Olyan szépen mondja, hogy kakukk .., kakukk... majd meglátja... — Majd meglátod — mondta a férj gyanús hangon, s akkor én niég nem tudtam, miért. Érzékenyen elbúcsúztunk egymástól, mert aki aludni tér, az egy kicsit meghalni megy, és fáradt fejem ráejtettem a párnára. Puha, meleg párna, még puhább és melegebb paplan, úgy elszendered- tem, mintha ringattak volna. Kakukk... kakukk... kakukk! — Űristen! — ültem fel rémülten az ágyban és majdnem segítségért kiáltottam, aztán elmosolyodtam: milyen szamár is az ember és gyáva, még felnőtt korában is. így megijedni egy ómívű, bájos kakukkos '■’•áíóZ. Meggyújtottam az olvasólámpát: a kakukk visszabújt A káliukkos óra
