Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-08 / 32. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. február 8., csütörtök «US 36 év Ennyi időt töltött el becsületes munkával az egri Laka- tosárugyárban Keskeny Ferenc. Most, január 31-én vonult nyugdíjba, s a munkatársai, a vállalat vezetősége és a szak- szervezet bensőséges ünnepség keretében búcsúzott el az idős munkástól. A szakszervezet 500 forint pénzjutalomban részesítette, a, vállalat vezetőségétől pedig értékes karórát kapott ajándékba. — HAT KÄDIÖADÖ-VEVÖ készüléket kapott a Horti Gépállomás. A készülékeket az igazgatóságon a nagyobb brigádszállásokon és a műhelygépkocsin szerelik fel, úgy, hogy azok tavasszal, a nagy munka megkezdésének idején már működjenek.- MEGJELENT a MAGYAR MEZŐGAZDASÁG új száma. A folyóirat több szakcikket, riportot közöl, így a többi között dr. Sós Gábornak, a Földművelésügyi Minisztérium Növény- termesztési Főigazgatósága vezetőjének cikkét is A növény- termesztés idei fő feladatai címmel. A mellékletként megjelent termelőszövetkezeti tanácsadó a pillangósszéna szállítás állványos módszereivel foglalkozik. — 1260 HOLD SZŐLŐ rekonstrukciójára kerül sor ebben az évben Heves megyében. A második ötéves terv alatt összesen 5500 hold szőlő felújítását tervezik a Mátra alji és egri borvidéken.- AZ EGRI LAKATOSÁRU- GYÁRBAN átrendezik az edzőműhelyt, s ugyanakkor a műhely bővítésére is sor kerül. A festékraktár mellett, illetve annak egy részéből kell az új helyiséget kialakítani, a rendkívül szűk és túlzsúfolt gyártelepen. — NAGYSZÁMÚ sertés és szarvasmarha eladására szerződtek eddig az állammal megyénk termelőszövetkezetei. így. például az első félévben 23 ezer sertést szándékoznak felvásárolni az állami szervek, s ebből néhány nappal ezelőtt már 20 121-re leszerződtek közös gazdaságaink. [gnyvejpolc A mezőgazdasági könyvliónap könyvei Az önköltségcsökkentés útja a termelőszövetkezetekben. — A. Beyer legújabb könyve az NDK szocialista nagyüzemeinek olyan szervezési tapasztalatait foglalja össze, amelyek a mi viszonyaink között is jól felhasználhatók. Rámutat azokra a szervezési és ellenőrzési eljárásokra, amelyek segítségével a termelőszövetkezetek árutermelése kibővít- hető. Külön fejezet tárgyalja a munkaerő- és anyagtakarékosság, egyszersmind a jövedelmezőség módszereit. A szövetkezetek irányítói, szakemberei sok hasznos tapasztalatot meríthetnek belőle. Lehoczky László: A Zetor Super traktor kezelése és karbantartása. A könyv már a harmadik kiadást érte meg, különösen a traktorok kezelőinek, valamint a javítóműhelyek dolgozói körében népszerű. Ismerteti a traktor műszaki jellemzőit, vezetésének technikáját és a műszaki karbantartással kapcsolatos tudnivalókat. Röviden meghatározza a leggyakrabban előforduló üzemzavarokat és azok kiküszöbölésének módját. Bessenyei Zoltán: Házi és háztáji zöldségtermesztés. A házi és háztáji zöldségtermesztés jelentősége a mező- gazdaság szocialista átszervezésével együtt nem csökkent, sőt, bizonyos mértékig emelkedik. Rámutatott erre könyvében Bessenyei Zoltán is, aki ismerteti a házi és háztáji zöldségeskert megtervezését, a trágyázással kapcsolatos tudnivalókat, a növények elhelyezésének, sorrendjének, forgójának kérdéseit, a szaporítás, palántanevelés és az ültetés tudnivalóit. Ezután a zöldségfélék ápolási munkáit, öntözését, növényvédelmét mutatja be, majd leírja a szedés és a termények tartósításának egyszerű módjait. A könyv második részében az egyes zöldségfélék termesztését tárgyalja. A Magyar Mezőgazdaság Zsebkönyve. Az immár hatodszor megjelenő zsebkönyv minden egyes kötete önálló mű: részben a gazdálkodás új módszereiről tájékoztatja az olvasót, részben pedig a mindennapi munkához szükséges legfontosabb adatokat foglalja táblázatokba. Ez a kötet főként a termelőszövetkezeti árutermelés kérdéseivel foglalkozik. Szerzői közül Soós Gábor a növény- termesztés időszerű kérdéseit világítja meg, Voit Imre a legfontosabb növények termesztés-technológiáját írja le, s ezzel az ipar gyártási előírásaihoz hasonló útbaigazításokat ad a mezőgazdasági szakembereknek, Nechay Olivér a jelenleg forgalomban levő növényvédőszerek felhasználási területét és módjait határozza meg, László Ferenc a vízgazdálkodás problémáival foglalkozik, Czakó József a szarvasmarhatenyésztés legújabb eljárásait ismerteti, Jankó József a takarmánygazdálkodás szervezésére ad tanácsokat, Fazekas Béla pedig statisztikai eszközökkel mutatja be a mezőgazdaság helyzetét. A mezőgazdasági könyvhónap eseményei Február a mezőgazdasági könyvek hónapja. Megyénkben is, Egerben csakúgy, mint a járási székhelyeken és a falvakban ünnepélyes külsőségek között nyitották meg a könyvhónap esemény-sorozatát. Hatvanban már megtörtént az ünnepélyes megnyitó, Mezőtár- kányon író—olvasó találkozót rendeztek, a hatvani járási tanácson a mezőgazdasági szakemberek számára szerveztek ankétet, a mai nap eseménye pedig a gyöngyösi mezőgazda- sági ankét. A könyvhónapra változatos műsort állítottak össze a szervezők — a földművesszövetkezeti vezetők, a községi tanácsok, a népfrontbizottságok, a könyvtárak, a termelőszövetkezetek és mindazok a szervek, akik részt vesznék ebben a munkában. A megye két községében újabb író—olvasó találkozót „terveztek” be; február 12-én a visznekiek találkoznak mezőgazdasági szakkönyvek íróival, 13-án pedig az apci könyvankéton vitatják meg a község dolgozói a mezőgazdasági könyvek problémáit, ugyancsak szakírókkal. Nagyrédén egész napos földművesszövetkezeti műsorral szórakoztatják a Szőlőskert Termelőszövetkezet dolgozóit, este pedig az Országos Rendező Iroda műsorát mutatják be a kultúrotthonban. Változatos programot állítottak össze a pétervásáriak is. Február 8-án, a mezőgazdasági könykiállítás után könyvvásárt rendeznek, majd megnyitják a könyvbált. munoru Egerben este 7 órakor: PÁRIZSI VENDÉG (Szelvénybérlet) Noszvajon este 7 órakor: DODI 1962. FEBRUAR 8., CSÜTÖRTÖK: ARANKA 350 évvel ezelőtt, 1612. február 8-án született SAMUEL BUTT- LER angol író. Művei közül szatírái emelkednek • ki, Hudibras című komikus eposzában a korabeli.' politikai pártokat, a puritánok képmutatását és az emberi ostobaságokat gúnyolta ki. 410 évvel ezelőtt, 1552-ben e napon született AGRIPPA D’AU- BIGNÉ francia író és költő. Kifejezetten reneszánsz író volt, megalkuvást nem ismerő ember, aki kigúnyolta kora udvaronc-világát. Világtörténetet is írt, annak leleplező volta miatt ezt az írását a parlament elégettette. 100 évvel ezelőtt, 1862-ben született FERENCZY KAROLY festő, a századforduló festészetének egyik legjelentősebb alakja. Első képeit a rideg tónus és a rajz keménysége jellemezte -(Kavicsot hajigáló fiúk). Később a nagybányai müvésztelepen készült művein a bensőséges, humanista ábrázolásmód, a napfény és a színek kölcsönhatásának ábrázolása mutatkozik meg. (Józsefet eladják testvérei, Márciusi est). Utolsó éveinek munkái közül női aktjai emelkednek ki. Érdekes találmányok és felfedezések: Az első bányabeli robbantást Magyarországon hajtották végre 335 évvel ezelőtt, 1627-ben a szélaknai Felső-Biber táróban. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben halt meg CHARLES WILKES amerikai utazó, aki felfedezte a Déli-sark egyik partvidékét és azt róla nevezték el Wilkes-Földnek. Tanulnak a Mátravidéki Erőmű KISZ-fiataljai Az erőmű kiszistái nemcsak jó munkájukkal tűnnek ki, nemcsak újításokkal vívják ki idősebb társaik megbecsülését: rendszeres tanulással készülnek a magasabb képesítés elérésére, az eddigieknél nagyobb feladatok megoldására. Az idén hetvenhatan vesznek részt rendszeres szakmai to vábbképzésben, hetvenen járnak a KISZ politikai körre, kilencen végzik a technikumot, hárman folytatnak gimnáziumi, tizenheten pedig általános iskolai tanulmányokat. ^DiJLaiiatkéjfL Elég gyenge forgalmú volt tegnap reggel az egri piac. Eladó se, de vásárló se nagyon taposta az éjszaka esett havat. Egyre többen vezetik be a jó szokást: egyszerre bevásárolnák, s csak egy kis friss ezért-azért mennek le az asszonyok a reggeli piacra. Ám, akik tegnap reggel lentjártak, egyszeriben körülfogtak egy zöld bőrkabátos embert, aki a régen nélkülözött zöldség kövér példányait öntötte zsákja mélyéről a pultra. — Tizenkettő egy kiló, aszonyok! — húzta szorosabbra harcra készen az övét. Pillanatok alatt sorrá rendeződtek az asszonyok, s nem telt bele egy félóra, a 216 kilószép zöldség elkelt. Számolja a pénzét az ember.-- Melyik tsz-ből hozta — mutatok az üres zsákokra. — Budakalásziból. — Ejha! Közelebb nem volt piac? — Még ilyet kérdezni! Tán itt annyi zöldség van, hogy patakot rekesztenek vele? — No, nem — védekeztem —, csakhát a törődés. Megéri ez maguknak? r* Asszonyom! as állt meg kezében az aprópénz — mi elsősorban azt nézzük, hol van szükség arra, amit termelünk. Arról még nem hallott, hogy régen ilyen tájban Hollandiából hoztak kelkáposztát, olcsó pénzen magukhoz? Budakalászi már csak közelebb van! Mindig tanul az ember. Ezt se tudtam, meg az is jólesett, hogy két kiló budakalászi zöldség az én kosaramban is ott lapult, s amint a tejfölös asszonytól hallottam: — Majd letörik már a téeszek az árakat! Hétfőn reggel is itt volt egy, és ők is 12 forintért árulták • szép zöldséget. Mégis más, mint egy levesbe válóért 11 forintot adni! Ahogy tovább mentem, újabb gyorsan mozgó sort láttam, szép krumplit mért, 1,70-ért a vállalat. Senki nem vette az öt forintosat és negyedóra múlva három forintra esett az ára az asztaloknál is. íme, mit jelent egy pillanat, egy nagyobb■, mennyiség felhozata la a piacon: elégedett arcokat, boldogan rakodó háziasszonyokat. (ódám) fll!«IIIUt!IIHIIIIIIIIIIIIltill!ltll!llHIUIUIUIIllliai!lnliraillllllll!!IHtjlllllilll!llllllll!l]ll"ll!lll«HIHIItllll!!»!"!IIIIHIIIIIIItl"l"!"ll!!"!ll"IIR!t illllMllllllllllIIIUIIllMlllllflllliiaillltiliillllllltlllllllinilllllinilllljItlflllUIMIUIIIIIllllllllUIIIIUIIIIfllltBIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIItlflllllllllllllllllllltllltflllllltlllllnilllllltlllllHIlIRniUIlt 67. Gazsó csendesen feküdt a hordágyon. Nagy nehezen előkotorta a gyógyszert, amit Hargitai adott neki az útra és bevett egy szemet... Agyát tompa kábulat tartotta fogva, amelytől alig-alig tudott szabadulni. Egykedvűen nézett egy pontra a kocsi tetején... Olykor-olykor nagyot zökkent a kocsi, de ő nem ügyelt rá. Nem tudta, mennyi idő telt el, csak nézett tovább mereven, mozdulatlanul... Egyszerre lövés dördült egész közelről, majd egy hang ordította: — Támadás! Meg sem rezzent, talán nem is jutott el a szó tudatáig. A fegyverek felugattak. A vietnamiak viszonylag kis egységgel támadtak, a karavánról viszont rendkívül erős tűz fogadta őket. Mintegy háromszor, négyszer nagyobb volt a tűzerő, mint amennyire számítottak. Az őserdőből elkeseredetten kelepeit egy géppuska... A mentőautó ablaka hangosan csörömpölt és egy jókora üveg esett a beteg arcára. Az éles ablaküveg behasította Gazsó arcát... Óvatosan levette az üveget, aztán letörölte a vért... A harc mintegy 20 perc múlva véget ért... Az egyenlőtlen küzdelem következményeként a vietnamiak visszavonultak ... Néhány halottjuk maradt csak az őserdő alatt... Az egyik vietnami sebesültet pedig elfogták. A karaván két embert vesztett, hatan megsebesültek. Néhány kocsi megrongálódott, de azokat hamarosan rendbehozták ... A foglyot feldobták az egyik teherautóra és a karaván elindult. Gazsó újra azt a pontot nézte a kocsi tetején ... Fél óra múlva egy kisebb erődbe érkeztek. Először a sebesülteket szállították el. Gazsó hordágyét egy nagyobb, üres helyiségbe vitték, amely inkább hasonlított lóistállóhoz, mint szobához. Alig néhány perc múlva a vietnami sebesültet hozták. Feje lelógott a hordágyról, golyóroncsolta karja és melle csupa vér volt. Amint letették a sebesültet, ott termett a kapitány és egy vietnami tolmács. A kapitány megállt a sebesült mellett, jobb lábával átlépte a hordágyat és szinte ráült a beteg térdére. Megragadta a sebesült ősz haját és annál fogva felültette. — Miért támadtátok meg a visszafelé haladó karavánt? A szabadságharcos nem felelt. A kapitány ököllel arcon vágta, úgy, hogy az elalélt. Hamarosan felráncigálta, aztán a tolmács segítségével újra kérdezett. — Honnan tudtátok meg, hogy nem üres a karaván? Honnan tudtátok meg, hogy fontos iratokat, továbbá fegyvert és egyéb alkatrészeket is visz?.. . Az ősz ember erre sem válaszolt. A kapitány arcul csapta úgy, hogy az meglódult, a másik oldalon azonban a tolmács elkapta és egy jókora pofonnal v i ssza len d ítette eredeti helyzetébe. A négy-öt méterre fekvő Gazsó megborzadt. — Ki a cinkosotok? Ki az, vagy kik azok, akiktől híreiteket szerzitek? — ordította tovább a tiszt. A vietnami nem felelt. Most már a tiszt és a tolmács együtt estek neki. Ütötték, rúgták, pedig már alig volt benne élet. Egész teste csupa vér volt és véres lett tőle a tiszt, valamint a tolmács keze, ruhája, cipője is. — Melyik erődben, ki a segítőtársatok? — kérdezte ordítva a tiszt. Az ősz vietnami hallgatott. A tiszt átlépett rajta, úgy, hogy most már Gazsó láthatta a fogoly arcát is. Megdöbbenve nézte az összeroncsolt testű embert, aztán egyszerre szívébe markolt valami. . A fogoly Nao Ting. Ti-ti apja volt! Nao Ting legalább húsz sebből vérzett. A hordágyat teljesen átáztatta a vér és a földön is hatalmas vértócsák keletkeztek. Gazsóban összekavarodott minden. A megrendítő látvány, az utóbbi napok izgalmas eseményei és maláriája teljesen úrrá lett gondolatain. Nao Ting megismerte Gazsót, lassan feléje fordította véres arcát és ereje utolsó szikrájával halványan elmosolyodott — Még röhögsz is, kutya?!— A kapitány és a tolmács nekiestek és addig rugdosták, amíg az ősz fej lehanyatlott A hordágyról lelógó fej Gazsó felé volt fordulva, és mosolygott... Már nem volt benne élet!... — Meghalt! — mondotta a tóimat*. ezek teljesen összemarták a légiós testét... A beteg szinte értéktelenné vált, gondolatai alig vannak. Csak fekszik a hordágyon, nyitott szemmel, mozdulatlanul... Másnap csikordult a zár és egy ápoló lépett a szobába. Mögötte az ideg- és elmeosztály főorvosa. Mindketten elszörnyűlköd- tek, amikor meglátták a légióst. Az ápoló odalépett, igyekezett elhessegetni a szúnyogokat, kevés sikerrel. A főorvos pedig feltette a szokásos kérdést: — No, hogy érzi magát? A beteg csak nézett a levegőbe, nem válaszolt. — Vigyék fel a 37-esbe — rendelkezett a főorvos —, tovább nem maradhat itt. A kórteremben hamarosan három orvos vette körül a beteget. hogy meggyőződjenek állapotáról. Kérdezgették felváltva, szépen, kedvesen, aztán türelmetlenül. Az 57081-es egyetlen kérdésre sem válaszolt. Az orvosok visszavonultak, az ápolók pedig megkezdték az előkészületeket az elektromos kezeléshez. Egy jő félóra múlva az egyik tagbaszakadt ápoló, mint a pelyhet, felemelte a beteget és áttette egy másik ágyra, ott nagy mennyiségű kötszert dug- tag fogai közé, majd mindkét halántékát lemosták alkohollal. Aztán fejére tették a harapószerű fogót, ennek két pofáját halántékához illesztették. — Idegösszeroppanás, teljes kimerültség. Ezenkívül malária, amely azonban már múlófélben van. A Bá-Kán-i kórházban nem tudtak vele mit kezdeni. Onnan Tankinba került. Egyszer síró-, máskor nevetőgörcsei voltak. A tankini kezelés eredményeképpen tért először öntudatra, de csak rövid időre... Zavarosan beszélt, zelését. Villanyárammal. — Igenis, főorvos úr... ★ Alagsor... Betonszoba ... Semmi, de semmi bútordarab nincs benne... Egy rozoga hordágy áll a szoba közepén, azon fekszik az 57081-es... Takaró nincs rajta, még csak egy rongydarabot sem dobtak rá... A szobában millió szúnyog, s Villanykapcsoló hangja kattant és a beteget letaglózta az áram. Teste először megrándult, aztán kinyúlt... Amikor a beteg eszmélni kezdett, újra hozzálépett a három orvos és ismét elárasztotta a kérdések özönével. Válasz most sem érkezett egyetlen kérdésre sem ... (Folytatjuk^ nem lehetett szavain eligazodni... Valami Ti-tit emleget sűrűn ... Aztán búskomorságba esett... Nem beszélt és semmire sem volt hajlandó válaszolni. .. Minden további kezelés hiábavalónak bizonyult... így került hozzánk, Haifongba ... Valami nagy lelki megrázkódtatáson mehetett keresztül... — Most hol van? — Az alagsorban. — Holnap megkezdjük a keGazsó felugrott, szeme vérben forgott... — Gyilkosok!... Gyilkosok!... Engedjetek... Nem akarom... Kelten ugrottak a dühöngő mellé és lefogták... ★ — Mióta eszméletlen az 57081-es? — kérdezte a főorvos. — Tizenhat napja nem tudunk vele beszélni — felelte az ápoló. — Kórisme?
