Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-06 / 30. szám

4 nepüjsag 1962., február 6., kedd Vallomás a zárszámadáson Az egri Nagy József Tsz zár szám­adó közgyűlésén valahogy úgy kaptam helyet a sokaságban, hogy pontosan egymással szemben Hi­tünk, Sóskúti néni, a gazdaság egyik idős tagja, meg én. Csak ejbólintás volt köszöntésünk, mert a termelőszövetkezet elnöke már javában beszélt, az ő beszámolóját kellett hallgatni. A beszéd vége felé került sor a •'.agy bejelentésre: az elmúlt évi munka után ötven forintot ér min­den munkaegység, s az csak ter­mészetes, hogy nem maradt tenyér, amely nem verődött össze tapsra. A beszámoló végén a rövid szü­netben Sóskúti néni intett, menjek közelebb hozzá.- Mondja, miért nevette el ma­gát, amikor az elnök bejelentette, hogy mennyit tud fizetni a közös? - kérdezte.- Nem is tudom ... - hebegtem csak úgy . .. őrültein, amikor láttam, hogy mindenki boldog . . .- Ugyan, ugyan — hitetlenkedett az öregasszony mondja csak meg szintén, arra gondoit: mennyit . ellett ezt a vénasszonyt — már- ■ Ant engem — agitálni egy éve, ogy írja alá a belépési nyilatko- atot. Hát az biztos, hogy jól meg- Anoztam magát meg a társát -, ■ízt hiszem, emlékszik rá. De — ne­st most már jóízűen —, ha már ikkor tudtam volna, hogy ilyen jól sikerül nem kellett volna kétszer sem fáradniuk hozzám . .. (w) — A GYÖNGYÖSI MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat „B”-esamokának darupályáját az idén átépítik, vasrácsszer­kezetű gerendákat építenek be. — AZ EGRI Finommecha­nikai Vállalat Kocsis Bernát Icai üzemében a DIMÁVAG észére M. K. F. 24-es vezérlő- zekrényt szerelnek. Ezekben i napokban Becskei István ''.lektroműszerész brigádja dol­gozik a nagy figyelmet és szaktudást igénylő munkán. Színház műsora Egerben du. fél 5 órakor: MONTMARTREI IBOLYA (Petófi-bérlet) Este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA (Szelvénybérlet) Vámosgyörkön este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE Sikert hozott Egerben a Párizsi vendég bemutatója Pénteken este mutatta be az egri Gárdonyi Géza Szín­ház Szigligeti—Tabi—Vincze háromfelvonásos zenés víg­játékát, a Párizsi vendég-e t. A bemutató tartogatott né­hány meglepetést, de talán valamit először — szokás sze­rint — a darabról. Szigligeti Bajusz című ko­médiájának ötletét használta fel bő humorral Tabi László a Párizsi vendég megírásához, az eredeti alapötletet végig­vitte mindhárom felvonáson. A bajusz már csak jelképe az egyre németesedő világban, hogyan maradhatna valaki magyar a bécsi udvari légkör­ben. Sehogy! Ez teljesen lehe­tetlen. s a párizsi vendég, a grófnő, kevés híján, még ko­molyabb bonyodalmakat is okozott volna a Koltai házas­párnak és rokonainak, ha okos szóval, furfangos ötlettel nem segítenek egymáson a rá­szedettek. A bajuszt ugyan le­vágatta Koltai alispán, de mégis elérte, amit akart, fele­sége meggyűlölte a rizsporos, piperkőc világot, s kacagva a póruljárt nagynénin, vissza­tért férjével Tornóczra. A bécsi levegő, a párizsi „charme” áradt a színpadról. Ez is elvitathatatlanul és el­sősorban Kovács Mária igazi művészete teremtette meg, aki egyetlen arcmozdulatával, szemhunyorításával többet tu­dott mondani, mint sokoldalas szöveg. A megjelenésekor fel­zúgó taps kifejezte azt az örö­met, amelyet a hálás közönség így fogalmazott meg a szí­nésznő számára, aki éveken át művészi hitellel alakította a nagy drámák hősnőit. S most, fél év után ismét szín­padra lépett, méghozzá olyan darabban, amelyhez hasonló­ban egyszer — régebben — látta még csak az egri kö­zönség. A siker megmutatta, hogy nemcsak a drámában, de az igényes vígjátéki szerepben is tud nagyszerű lenni. Pálffy György grófja hiteles alakítás volt, általában megol­dotta a különleges bécsi figu­rát, de mint hoppmester, eről­tetett. Olgyai Magda alispánnéja kedves, doromboló, asszonyi megjelenítést hozott és sikerét kellemes koloratúrszopránja, természetes játéka biztosítot­ta. Füzessy Ottó mint Koltai al­ispán megteremtette maga kö­rül az otthon nagyúr paran­csoló légkörét. Érezhető volt ingadozása a grófi korona és a félig feláldozható magyar­sága között. Játéka összehan­golt, hangja kifejező, erőtel­jes. Koltai Erzsikét Szegő Zsu­zsa alakította, sok szívvel. Szép csengésű hangja feled­tette néhány gyengébb alakí­tási pillanatát. Várközy grófot ízes magyar­sággal hozta színre Antal László. Rutinos játéka mind­végig egységes volt, kiemelke­dett a Tousnelda grófnővel folytatott szerelmi kettősében. Babettnek — Romvári Gizi alakításában — megnyerő, kedves modora, jó hangja és bájos naívsága hozott sikert. A fiatal színésznő eleme a jó szerep, tud vele mit kezdeni. Kedves volt a tornóci nóta és a metressz-alakítása. Fábián József elképzelése fi­gurájáról nem szerencsés. Megtett mindent a hitelessé­gért, de így sem sikerült elér­nie Bandi igazi lényegét. Hu­száros kitörései papírízűek, ahol énekelni kell, ott viszont nagyszerűen megtalálja ön­magát. Emlékezetes marad ti- roli dala. A vígjáték zenéje jó han­gulatú, megfelelően alkalmaz­kodik a jellemekhez és a korhoz, nem utolsósorban ja­vára kell írni a sok népzenei elem felhasználását. A szín­ház zenekara, Valentin Kál­mán vezényletével, szépen ki­emelte az önálló zenei beté­teket, s a nehéz ritmusú Vár­közy—Erzsiké szerelmi kettő­sénél is kézben tartotta a színpad és zenekar egységét. Horváth Árpád rendezése megadta a darabnak a kellő pergést, jól időzítette a humo­ros csattanókat, és neki kö­szönhető, hogy a játék éle, a grófnő és az alispán pártja közötti harc érezhetően elérte a tetőfokot. Az első felvonás­ban kicsit üres Bandi és Ba­béit hosszú jelenete. Itt még elkelne valamiféle rendezői ötlet. Török Endréné balettmester koreográfiájából legsikereseb­ben került színre a történelmi társastánc néhány lépése, s dicséretet érdemel azért, hogy a könnyed lépteket komoly ta­nítással honosította meg a darabban. Székely László dísz­letei szépek, de a hitelesség igényesebb szalont kívánna nemcsak a párizsi vendég, de a néző szerint is. Koltai al­ispán kicsit több pompát biz­tosított feleségének. Nádassy Géza, Rácz Ilona jelmezei, Koltay Erzsiké tompa, igény­telen, szürke ruháját kivéve, korhűek és nagyon szépek. Cs. Ádám Éva Nemrégen furcsa hír járta be Hatvant: ismeretlen tettesek ellopták a taxiállo­más telefonkészülé­két. A hír valónak bizonyult. Ha vala­milyen szenzáció van, arról általában szíve­sen beszélnek az em­berek. Ilyenkor hir­telen meggyarapodik a „költők” száma is, akik főleg prózában igyekeznek felnagyí­tani a való történte­ket. így történt ez a hatvani telefonkészü­lék ellopásának ese­tében is. ltt-ott már valóságos rémtörté­neteket hallottam a tolvajlásról, amelyek, ha igazak lettek vol­na és a sajtó érde­mesnek találta volna azokat közlésre, ilyen érdeklődést felkeltő címeket lehetett vol­Trevithick gőzmozdonya) Bár Watt már 1770-ben meg­szerkesztette gőzgépét, azt von­tatásra csak egy fél évszázad múlva tudták gyakorlatilag fel­használni: Stephensont 1825-ben szerkesztett mozdonyával te­kintjük a vasút úttörőjének. Előtte azonban már Cugnot, Murdoch és Trevithick is kí­sérletezett ennek megoldásával és 160 évvel ezelőtt, 1802-ben TREVITHICK az ábránkon fel­tüntetett mozdonyt szerkesz­tette. 145 évvel ezelőtt, 1817-ben e napon született TBEFORT ÁGOSTON haladó állam­férfi, az ő minisztersége alatt jött létre az új középiskolai törvény, amely előírta a ma­gyar nyelv elemeinek kötelező oktatását a német középisko­lákban is. Ö hozta létre a ze­neművészeti Főiskolát és hívta meg igazgatójául Liszt Feren­cet, alapította 1872-ben a kolozsvári, majd a budapesti tudo­mányegyetemet,. jelentős része volt a Műegyetem európai hírű főiskolává való fejlesztésében. mint a fehér holló Ha saját tapasztala­tomból statisztikát készítenék, valahogy így nézne ki: 10 al­kalmat figyelembe véve, csak két eset­ben sikerült autót kapnom, amikor va­lahová utazni akar­tam. Egyszóval fi taxi ma már kevés Hatvanban, a város fejlődik, új kórház nyílt, az életszínvonal emelkedik, egyre töb­ben vennék igénybe a bérautókat. Lehet, hogy valaki azért lopta el a tele­fonkészüléket, mert úgy gondolta, arra úgysincs szükség, mi­vel hiába tárcsázzuk a taxiállomás telc- fonszámait, autó nincs bent, s így nem jelentkezik. to) na adni a rendkívüli tudósításnak: „Szé­leskörű nyomozás a hatvani telefon-tol­vajok bűnügyében!” — vagy „Egy bűn­banda rémtetteivel megbénította Hatvan város távbeszélését!” — esetleg: „Rémület­be ejtő bűnszövetke­zet garázdálkodásá­nak leleplezése vár­ható — vajon mi lesz a következő tragédia?” — És még sorolhatnám tovább. Egy ilyen újságcikk­eimnek való kijelen­tés azért mégis meg­ragadta a figyelme­met, amit a piacon egy zöldségárus néni­kétől hallottam: „A taxiállomás telefon­ját bosszúból lopták el!” Hogy mért lettem figyelmes erre? — Őszintén megvallva, a cselekmény ilyen motívuma nagyon is elképzelhető, annál is inkább, mivel a tol­vaj a távbeszélő ké­szüléket aligha sze­relheti fel lakásában, mivel a posta az ilyesmit nyilvántart­ja, egyébként pedig felhasználása, ami rendeltetésszerű hasz­nálatát illeti, ugyan­csak kétséges. Felte­vésemet alátámaszt­ja a hatvaniak gyak­ran hangoztatott azon panasza is, hogy a taxiállomáson a bér­autó olyan ritka, .■ iiiiiiiiiiitiiniuii!iii!iiiniuiiiiiiiiiiiiiimiiininiiiiituiiiiiiitiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiniiiiiiinii«iiiii«iiiiniiiiiiiwmiii|Miuiiiiiiiiitiiin!iiiiiiiiiji tiiiKiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiatiiiiiiiiiiiiii ■.laitiuiniiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiniitatiiiniiiiiiiiSMiiiiiiiMiiiiiisniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuatiniiiiaiiiíiiiiaiiioiiiiiiaxiiiiiiaiiiuiuiHiuiuiiiiuiiiiiiitiiuw GUZ! MIHÁLY-8ME KÁROLY 65. Lassan elégett a gyertya az asztalon, csak a csonkja füs- tölgött Gazsó mozdulatlanul nézte. Hamarosan erős fejgör­csöt érzett, de nem volt hozzá lelki ereje, hogy elmenjen a gyógyszerszekrényig és beve­gyen valamit. Idegesen rágyújtott... Körü­lötte csend és sötétség honolt. Ujjával el­nyomta a füs­tölgő gyertya­csonkot, aztán végig hevere- dett ágyán. Ci­garettájának parazsa kísérte­tiesen világí­tott a sötétben. Mit tegyen? Ujjaival erő­sen megsimo­gatta, megmasz- szírozta homlo­kát, de fejgör­cse nem csilla­podott. Gondo­latai szétszóród­tak, nem tudott megfelelően koncentrálni. Hirtelen nagy- nagy fórróság lepte el, néhány percig kábultan feküdt ágyán. Várta, hgy utána kirázza a hi­deg, de az elmaradt. Nagy ne­hezen felállt, az asztalhoz bo­torkált, elnyomta cigarettáját. Visszaheveredett az ágyra. Hamarosan ismét jelentkezett az imént tovatűnt forróság, amely nyomta, homályosította öntudatát, csökkentette gon­dolkodási képességét össze­szorította fogát és ereje min­den maradékát összeszedve, felült az ágyon. Nem, nem sza­bad most elhagynia magát. .. Ezen az éjszakán tenni kell valamit!.. . Meg keil menteni Ti-tit és a két foglyot... Csak annyi ereje legyen!... Nem szabad betegnek lennie, mert akkor Ti-tiék elvesztek. Ö ma­ga nem számít, csak Ti-tiéket megmenthesse!.. s Hajózsákja mélyéből előko­torta azt a pisztolyt, amelyet a napokban vásárolt a fenti erőd­ben ... Pisztolyt viselnie min­den légionistának szabad ... Aztán előkereste azt a két ké­zigránátot is, amelyről senki nem tudott.:, Kimerültén vissszabotorkált ágyához. Végignyújtózott raj­ta. Az erőd udvarán szélvihar száguldott tova, amely megráz­ta az egészségügyi szoba ajta­ját. Gazsó hátán végigfutott a hideg... Űjabb szélvihar következett. Gazsó a homlokához nyúlt, is­mét megmasszírozta, amikor egy kéz megérintette vállát. Fel akart ugrani, de a kéz erő­sen visszanyomta. — Maradj! — suttogta egy lágycsengésű hang. — Ti-tikém, te vagy az? —• Igen!... Tudtam, hogy nem alszol --.. Tudtam* hogy te is valamilyen terven töröd a fe­jed ..; — Ti-ti, el kell mennetek még az éjjel.:. Holnap már késő lesz! — Tudom. A bunker környé­kén jól körülnéztem az este ... Sikerülni fog. Vállalom a terv végrehajtását. A környéket is ismerem. Holnap már mind a négyen biztonságban leszünk. — Nem négyen .;. Hárman mentek csak... Én maradok... Ti-ti megszorította Gazsó ke­zét. — Mihály! Miért nem jössz? — Nem mehetek :.. Nagyon kimerült vagyok __ Nem jól érze m magam ..: Csak bajba sodornálak benneteket..: — A foglyok is betegek ... Mégis erősek lesznek! Félhol- tan is jönnek. — ;.. És utasítást sem kap­tam rá.. .Ti-tikém, mondd meg: Lhan Nung-gal elvesztettem a kapcsolatot, a német pékmes­ter sejt valamit:.. Ez az út tovább járhatatlan.:; Utasítást kérek, de a lehető leggyorsab­ban, még holnap, vagy holnap­után .:. A lány a fiú kezére borult, csókolta, miközben megeredtek könnyei. — Mihály, gyere velünk ... Ügy érzem, ha most nem jössz, többé nem látjuk egymást... Gyönyörű volt az utóbbi két napunk, az erődöt sikerült fél­revezetni betegségemmel... De én nem akarom, hogy ezzel vége legyen!... Én nem emlé­keket akarok, hanem téged!. Gazsót újabb hőhullám ön­tötte el. Kívül tombolt a szél­vihar. Megszorította a lány ke­zét; — Induljatok, Ti-ti... Ha az utasítás úgy szól: azonnal me­gyek utánatok... No, ne sírj. Találkozunk mi még... S élünk majd boldogan, te, Nao Ting és én..; És mindenki, aki a ti harcotokban részt vett;*. A lány úgy megszorította a fiú kezét, mintha soha nem akarná elengedni. — Gyere velünk!... Az én kedvemért..; Ti-tid kedvéért... Gyere! Gazsó felállt. — Nem lehet... Menjetek ... Nemsokára éjfél lesz ... Az idő a legalkalmasabb __ A vihar is k edvez ... Hamarosan utá­natok megyek én is ... Az asztalhoz ment, megke­reste a kikészített fegyvereket. — Fogd, Ti-ti... Csőre töl­tött pisztoly ..: Csak akkor használd, ha feltétlenül mu­száj. A torkolattűz úgyis elárul, hol vagy... Ez két kézigránát... Veszély esetén inkább ezt hasz­náld . . . Tudod, hogy kell vele bánni. Ez pedig három adag méreg... A negyedik nálam van ... Ha valami bajotok tör­ténik, én azonnal végzek ma­gammal .. s Megtántorodott. Ti-ti ijedten kapott utána ... — Mihály!... De hiszen te egészen forró vagy ... — Ti-ti, indulj... Minden perc drága ... A lány még egyszer a fiú kezére borult. — Siess utánam — suttogta sírva:.. — Az utasítás nem le­het más... Megölelték egymást hosszan, szenvedélyesen. A lány ezután lassan az ajtóig lopakodott, ki­nyitotta, aztán kilépett a ko­romsötét, háborgó, dühöngő éj­szakába : :. Gazsó mint egy fatuskó, zu­hant végig ágyán. Ügy érezte, forog' vele a világ. Nagy sokára levetkőzött, rendbeszedte ágyát, lefeküdt;.. A percek óráknak tűntek. Feszülten figyelt, mikor hall lövést, vagy kézigránát-robba­nást ..: De csak a szél zúgott egyre erősebben .:. Sikerült, biztos, hogy sikerült!... Ti-ti- ben, ebben a törékeny lányban, hallatlan erő és ügyesség van... Vajon mikor fedezik fel a szö­kést? ;;. Két órakor őrségvál­tás ... Akkor minden bizony­nyal észreveszik:.: Órájára pillantott... Az ap­ró, világító számlapú óra há­romnegyed kettőt mutatott... Úristen!... Már csak egy ne­gyedóra. Hirtelen felült az ágyán ..: De hiszen így azonnal rájön­nek, hogy bentről engedték ki a lányt, mert az ajtó zárva van ... Odaóvakodott az ajtó­hoz, halkan kinyitotta ... Visz- szabújt ágyába és türelmetle­nül hallgatózott... Az óra mutatója elérte a 12-est... Gazsónak minden idege megfeszült, szíve hango­san dobogott... No, most. Az őrségváltás már körülbelül megtörtént... A régi őr bizo­nyára jelentette, hogy a bun­kerban két vietnami fogoly tartózkodik... Múltak a percek, eltelt egy negyedóra és nem történt sem­mi, csupán a szoba nyitott aj­taját csapkodta vadul a szél... Mi történhetett. Eddig még nem sikerült volna Ti-ti ter­ve? ... Nem, ez lehetetlen ... Hát akkor? ... Kintről vad sikoltozás hal­latszott. Gazsónak torkában dobogott a szíve. Bebújt a pokróca alá, s úgy tett, mintha mélyen alud­na... Egy őrmester közeledett az egészségügyi szoba felé ... — Az úristenit neki, nem tudok ettől a vacaktól aludni — dörmögte. Nagy dühösen be­csapta az ajtót... Gazsó fellélegzett. Talán az életét jelenti, hogy az őrmester felébredt az ajtócsattogásva. Izgalma, felfokozott idegál­lapota alábbhagyott és akkor teljes erővel tört rá a láz. Aj­ka percek alatt kicserepese- dett, arcán patakokban folyt a víz... A következő percben a hideg rázta ... Hánykolódott ágyán, dobálta magát, aztán ismét lecsendesedett... ... Hajnali ötkor Hargitai rémülten keltegette. — Miska! Miska!... Mi van veled? — Azt hiszem, malária... Eddig megkímélt... De most elkapott... Injekciót adjál... Hargitai elrohant. Hamaro­san visszatért az injekcióval. Fogta a beteg karját és bele­nyomta a tűt... — Hallottad? — kérdezte a fogtechnikus. — Megszöktek a foglyok. Gazsó fellélegzett. Aidán las­san Hargitai felé fordult. — Pedig ... betegek voltak... Ma délelőtt még kezelni akar­tam őket... Ebben a pillanatban Lafarte hadnagy robogott a szobába. — Gazsó? — kérdezte az elé­je siető Hargiaitól. — Negyven fokos lázban fek­szik ... Megkapta a malá­riát ... A hadnagy odasietett a be­teghez. — Megszök­tek a vietna­miak — mond­ta halkan, ide­gesen. — Pedig betegek voltak, alig bírtak moz­dulni. Az erőd­ből segítette őket valaki... Ugye, önnek is ez a véleménye, mint egészség- ügyinek? ... — Hadnagy úr, ezek, ha be­tegek is, na­gyon sok min­dent elviselnek és kibír­nak! ... A hadnagy izgatottan kuta­tott, keresgélt a szobában, be­nézett sorb:: a lányok szobájá­ba is. Az utolsónál felordított. — Az egyik lány megszö­kött!... (Folytatjuk!) BOSSZÚ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents