Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

NÉPOJSAG

1962. február 4., vasár-'*«

A XX. kongresszus politikai irányvonalának győzelme

Az SZKP XXII. kongresszusának aZ volt a fő feladata — ez minden pártkongresszus alapvető feladata —, hogy megjelölje azt a politikai irányvonalat, amely a cselekvés vezérfonalául szolgál. A XXII. kongresszus megerősítette és alkotó módon továbbfejlesztette azt a marxista— leninista politikai irányvonalat, melyet az SZKP XX. kongresszusa határozott meg, s amelyet az élet, a gyakorlat azóta minden vonatkozásban igazolt, bizonyított. A XX. kongresszus politikai irányvonala kiállta az idő próbáját és teljesen helyesnek bizonyult. Mielőtt jellemeznénk ezt a politikai irányvonalat, vizsgáljuk meg röviden azt a kérdést, hogy mi a politikai irányvonal.

A marxista—leninista párt politikai irányvonala magában foglalja:

— az objektív hazai és nemzetközi viszonyok felismerését,

— a perspektíva megjelölé- lését és a célkitűzések meghatározását,

— a cél eléréséhez szükséges eszközök és módszerek megválasztását,

— a rendelkezésre álló tényezők és erők szükségszerinti átcsoportosítását, rendezését.

A politikai irányvonal helyessége elsősorban az objektív viszonyok reális felismerésétől függ. Lenin meghatározásának értelmében „a politika a gazdaság koncentrált kifejezése”. (Lenin Művei 32. kötet, 74. oldal.) Ez azt jelenti, hogy a gazdasági rend a politikában tükröződik a legközvetlenebb és a legtömörebb formában. A párt politikai irányvonala tehát az objektív gazdasági viszonyok koncentrált tükröződése, amely az adott helyzet felismerésén kívül tartalmazza a perspektívát, a társadalom fejlődésének objektív irányát, a közvetlen és távoli célok megjelölését, azoknak.az eszközöknek és módszereknek megválasztását, amelyek biztosítják a célkitűzések- '■-ftiégvalósítását, valamint á* r>árt rendelkezésére álló anyagi" tényezők és társadalmi erők célszerű átcsoportosítását, rendezését. Ha mindez a marxizmus—leninizmus szellemében és az adott társadalmi helyzet követelményeinek megfelelően történik, akkor a politikai irányvonal helyes. tévedésektől, hibáktól mentes.

Az SZKP XX. kongresszusa a belpolitikai irányvonal meghatározásánál abból a felismerésből indult ki, hogy a szocializmus teljes győzelmet aratott a Szovjetunióban, tehát meg kell kezdeni a kommunizmus felépítését. Ez a felismerés harc útján született meg. Ezzel szemben Mololovnak az volt a nézete, hogy a Szovjetunióban még csak a szocializmus alapjait rakták le. Ebből az következik, hogy először fel keil építeni a szocializmust és csak ezután lehet áttérni a teljes kommunizmus megteremtésére. Ez általában véve igaz, de az akkori helyzetre nézve mélységesen helytelen álláspont volt. A Molotov-féle koncepciót a XX. kongresszus elvetette és határozatot hozott a •kommunista építés programjának kidolgozására.

A SZOCIALIZMUS teljes győzelmére vonatkozó felismeréshez az SZKP XXI. rendkívüli kongresszusa hozzátette: a szocializmus nemcsak teljesen, hanem véglegesen győzedelmeskedett a Szovjetunióban. Ezt az MSZMP Központi Bizottságának 1959. március 6-i határozata kiegészítette azzal, hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem a többi szocialista országban is megszüntették a kapitalizmus visszaállításának társadalmi-gazdasági lehetőségeit. A szocialista világrendszer együttes ereje biztos védelmet nyúlt minden szocialista országnak az imperialista reakció merényleteivel szemben. Mindezt az 1960-as moszkvai nyilatkozat és >az SZKP XXII. kongresszusa megerősítette.

Az SZKP XX. kongresszusa a külpolitikai irányvonal meghatározásánál felismerte a következő világtörténelmi tényezőket:

1. A szocializmus világrendszerré vált, s ezt a folyamatot

útjáról, a proletárdiktatúra kivívásának kétféle módjáról, valamint a szocializmus építésének különböző formáiról van szó. Ezek szerint tehát a szocialista forradalom útja és formája nem azonos, de különbözik a szocialista forradalom tartalma és formája egymástól. A szocialista forradalom útja, vagyis a proletárdiktatúra kivívása végbemehet fegyveres felkeléssel, vagy fegyveres felkelés nélkül, viszonylag békésen.

Az előbbi akkor szükségszerű, amikor az osztályellenség makacs, fegyveres ellenállást tanúsít. Ebben az esetben a fegyverre fegyverrel kell válaszolni. De ha a burzsoázia fegyveres ellenállása nem következik be, akkor a proletariátus szívesebben választja a fegyveres felkelés nélküli utal, mert ez jár a legkisebb megrázkódtatással és ez követel a legkevesebb áldozatot. A viszonylag békés út lehetősége napjainkban megnövekedett.

A SZOCIALISTA forradalom győzelmének útja tehát kétféle lehet, de a formája minden országban különböző. Ez azonban nem érinti a forradalom lényegét. A tartalom állandó, a forma viszont változó. A szocialista forradalom tartalma azonos a szocializmus építésének általános, közös törvényeivel, amelyeket az 1957-es moszkvai Nyilatkozat a következőkben foglalt össze:

— a szocialista forradalomban mindenekelőtt ki kell vívni a munkásosztály politikai hatalmát, mert proletárdiktatúra nélkül nem lehetséges semmiféle szocialista átalakulás;

— a dolgozó tömegek vezetője a munkásosztály, a proletárdiktatúra irányító ereje a marxista-leninista párt;

— a proletárdiktatúra politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, amelyet állandóan erősíteni kell;

— a tőkés magántulajdon felszámolása, a■ társadalmi tulajdon megteremtése, a szociális ta iparosítás, és a tervgazdálkodás;

— a mezőgazdaság ■szocialista“ átszervezése, a szocialista társadalmi rend megteremtése;

— a kulturális forradalom végrehajtása, a szocialista értelmiség megteremtése;

— a nemzeti elnyomás felszámolása, a népek közötti barátság megteremtése a szocialista nemzetköziség alapján;

— a szocialista vívmányok védelme a belső és a külső ellenséggel szemben.

Ezek a közös törvényszerűségek valamennyi szocializmust építő országban és minden történelmi korszakban egyaránt érvényesülnek.

De a szocializmusba való átmenet különböző formákban megv végbe, ez a helytől, az időtől és a körülményektől függ.

Az elmondottakban lehet röviden összefoglalni azt a világtörténelmi perspektívái, amelyet az SZKP XX. kongresszusa tár fel. Ebből kiindulva határozta meg a kongresszus a konkrét célkitűzéseket. de ugyanakkor megjelölte azokat az eszközöket és módszereket is, amelyek biztosítják az új politikai irányvonal kibontakozását mind a Szovjetunióban. mind pedig nemzetközi méretekben.

A XX. KONGRESSZUS politikai irányvonalának érvényesítése nem ment simán, sőt, egyes esetekben igen makacs ellenállásba ütközött. Ez az ellenállás kétirányú volt': az egyik a revizionista aknamunka, a másik a szektás dogma- tizmus. A XX. kongresszus politikai irányvonala a kétfron- tos harc közepette jutott győzelemre. De minden ellenállás és aknamunka ellenére győzelemre jutott ez a polih kai irányvonal, mert megfe,v' a kor igényeinek és szüksér leteinek, a szovjet nép támogr tását és rokonszenvét élvezi'- magukévá tették a kommunista- és munkáspártok, igazolta az élet, a gyakorlat. Ezt a politikai irányvonalat valósítja meg az MSZMP vezetésével népünk is, s ez biztositia a «Tnoi.sl’zmus teljés győzelmét hazánkban.

Dr. Földi Pál.

a marxizmus—leninizmi-» Esti Egyetem igazgatója I

A zárszámadásokról jelentjük:

A meg nem értés eredménye: 18 I t

Megtartotta zárszámadási közgyűlését a kerecsenül Aranykalász tsz

Pénteken délelőtt fél tíz órakor került sor a /cereeaendí

Aranykalász Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésére. A közgyűlést a helybeli mozi helyiségében rendezték meg, ahol a tsz és a helyi szerve K vezetőin kívül részt vettek Gubán Dezső elvtárs, az Egri Járási Pártbizottság első titkára, Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság. mezőgazda- sági osztályvezetője, Tóth Flórián, az Egri Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője.

A közgyűlést Podér Károly, a tsz elnökhelyettese nyitotta meg, majd Román István, a termelőszövetkezet elnöke ismertette a vezetőség beszámo lóját. Bevezetőjében megemlítette az, ötéves terv mezőgazdasági célkitűzéseit, s az ebből rájuk háruló feladatokat is ismertette.

Ezután az eltelt egy év gazdasági eredményeivel foglalkozott a beszámoló. Elmondotta, hogy a tervezett 30 foriht 62 fillér helyett csak 18,09 forintot tudnak osztani egy munkaegységre részesedést, mert a többit nem sikerült elérniük, a tagok rossz munkája, helytelen munkaszervezése, és fegyelmezetlensége miatt. Azért, mert nem működött becsületesen a fegyelmi bizottság, mert a tsz vezetősége sem állt hivatása magaslatán.

— 510 család alkotja ezt a szövetkezetei — mondotta az elnök, — de ebből csak 368 tag járt dolgozni a nyáron. Ebből is 56-an 25 munkaegységet, 108-an pedig 111 munkaegységet teljesítettek. Ennek ellenére több mint hétezer munkaegységgel többet használtunk fel a munkák végzésére, mint amit az év elején terveztünk. Ebből is látható; hogy mennyire lazán, helytelenül szerveztük meg a munkát az elmúlt évben.

Ezután az elnök ismertette a ppvényterm.esztési, az állattenyésztési .'és a beruházási téiV előírásainak végrehajtását. Elmondotta.- hogy a tsz tiszta vagyona a múlt, év végére elérte az 5 millió 873 ezer forintot, s ebből egy év alatt több mint egymillió 164 ezer forinttal növelték a közös vagyont. Az egy tagra jutó tiszta vagyon értéke 10 ezer 605 forintot lesz ki.

Ezek a számok viszont — magyarázta az elnök — bizonyítják, hogy a szövetkezeten belül voltak becsületesen dolgozó emberek is, akik nem hagyták magára a szövetkezetei., dolgoztak szorgalmasan, és így elsősorban nekik köszönhető, hogy az év végére ilyen eredményekről is beszámolhatunk.

És itt az elnök megemlítette Hidasi Sándort, aki 825, Eszenyi Gyulát, aki 775,5, és Román Ferencet, aki 744 munkaegységet teljesített. De ugyanakkor megemlítette Jékít Andrást, aki 43, és Kecsmár Xstvánnét is, aki 0,7 munkaegységet teljesített, s így gátolta a tervek valóra váltását a .tsz-ben.

Az, elnöki beszámoló után Gál Pál, a tsz főkönyvelője ismertette a szövetkezet pénzügyi tervének alakulását az elmúlt évben, majd hozzászólásokra és vitára került sor. A tagok közül Sári János, Zn- hány György, Hajdúhegyi József, Sári István, Román Ferenc, Abonyi István, Poder Károly, Hangácsi József és Cseh Gergely is felszólalt, okik az év közben előfordult jelenségek jó és rossz oldalát magyarázták, és több fontos jelenségre hívták fel a jelenlevők figyelmét. Felszólalt Tamás László elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, aki a termelőszövetkezetek megyei eredményeivel és hibáival ismertette meg a jelenlevőket. Elmondotta többek között, hogy a megye termelőszövetkezetei többségében az idén is becsülettel megálltak helyüket.

Jól dolgoztak a tsz-tagok, s így a múlt évihez hasonlóan az idén is megtartották elsőségüket az ország többi megyéjéhez viszonyítva, mert a megye tsz-ei az idei zárszám- ■ adáskor átlagban egy munkaegységre 30—32 forint között osztanak részesedést.

Gubán Dezső elvtárs, az Egri Járási Pártbizottság titkára felszólalásában a tsz tagságának közös munkájával foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy jó eredmény a vezetőség és tagság közös megértése és támogatása nélkül elképzelhetetlen. Itt is hiba volt — mondotta —, hogy a tagság sokszor ném ’ fiairgafötfr á; vezetőségre; nem hajtotta végre annak utásr sításait. A -jövőben fontos; hogy ezen gyökeresen változtassanak a szövetkezetiek.

Gubán elvtárs foglalkozott még a gépesítés fontosságával is, és ennek jelentőségére is felhívta a közös gazdaság dol gozóinak figyelmét.1 .

A hozzászólásokra a szövetkezet elnöke adta meg a választ, majd a délutáni órákban l éget ért a zárszámadási közgyűlés hivatalos része. Estefelé a szövetkezet központ-' jába jöttek többen össze, hogy baráti beszélgetés keretében foglalkozzanak a múlt év tapasztalataival, kicseréljék véleményeiket. — f. i. —

Évről évre többet

A termelőszövetkezetek igen helyes törekvése, hogy esztendőről esztendőre magasabb termésátlagok elérését tűzik célul. Különösen fontos ez olyan szövetkezetekben, mint az egriek, ahol a szántóföldi termelés területét, nem lehet növelni. Az egri szövetkezetek ebben az évben gabonából 10 mázsás, májusi morzsolt

kukoricából 12 mázsás átlagtermést terveztek. 1965-re mind a két növénynél leg-' alább két mázsával növelni akarják az átlagtermést. Hasonlóan növekszik a tervek szerint a pillangós szénafélék mennyisége is. a tervek szerint három esztendő leforgása alat'f 5 mázsával akarják növelni az egy holdra eső termésátlagot.

Az érebányá*satnak továbbra is van jövője Recsken

A kimerülöfélben levő recski ércbánya részére több helyen is végeztek geológiai kutatófúrásokat. Már-már úgy látszott, hogy a kutatások nem járnak ^ikerrel, mert sem a

‘Ynulfirt

fúrások, sem a tárókutatásdk nem tártak fel jelentősebb mennyiségű ércet — s be kell zárni a recski bányát, a hátralevő műveletek elvégzése után. Sok bányász kenyérkeresete. szakmája szűnt volna meg így. De ez a veszélv most már elmúlt... A múlt év második felében, a Parádsasvár környéki kutatás pozitív eredményeket hozott. Sőt: az „öreg” bányától délre eső területen is igen dús érc jelenlétét mutatta ki a kutatófúrás.

ÉRTESÍTÉS

Állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni juh- tartók részére arról, hogy a Gyapjúforgalmi Vállalat szolnoki kirendeltsége átköltözött a IL sz. Irodaházba, Szolnok, Vékaki u.. III. emélet. Telefoni 28--93. szám.

gokat, hbgy azonnal kössenek fegyverszünetet és kezdjék meg a béketárgyalásokat. Ez a törekvés is kifejezi a békés egymás mellett élés lenini elvét. Lenin az októberi forradalom győzelme után számos beszédében és írásában kifejtette a békés egymás mellett élés gondolatát.. „Ml szövetséget akarunk — írja Lenin — kivétel nélkül minden otszággal.” (Lenin Művei, 30. kötet, 367. oldal.)

Lenin 1920-ban kijelentette: „Az amerikai kapitalisták hagyjanak minket békében. Mi nem bántjuk őket.” (Uo., 366. oldal.)

Ezek után vizsgáljuk meg, hogy mit jelent és mit nem jelent a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élése. A két rendszer békés egymás mellett élése a nemzetközi méretekben folyó osztályharc sajátszerű formája, leglényegesebb területe. Ez magában foglalja a két világrendszer gazdasági és kulturális versenyét, a békéért, a demokráciáért, a szabadságért, a szocializmusért folyó harcot, a kapitalizmus legyőzését a békés verseny keretei között, öldöklő háború nélkül. A békés egymás mellett élés történelmi szükségszerűség. De ez nem jelenti az osztályharc, a szocialista ideológia feladását, az ideológiai koexisztenciát, a forradalom exportját, de kizárja az ellenforradalom exportját is. Ezenkívül nem jelent egyszerű taktikai fogást, megtévesztést, vagy éppenséggel meghátrálást az imperializmussal szemben.

A DOGMATIKUS revizionista koncepciónak minősítik azt a tételt, amely szerint a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen napjainkban. Ezzel kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy az imperializmus végzetszerűen szüli a háborút. Lenin 1916-ban Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című munkájában kifejtette: az im- perialista-' világháború elkerülhetetlen, szükségszerű jelenség. Ebbein a következő tényezők játszanak döntő szerepet: az imperializmus döntő és meghatározó világtörténelmi tényező; a kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődése; a világ gazdasági és területi újrafelosztása; a háborúellenes erők viszonylagos gyengesége és szervezetlensége. Ezekből kiindulva vonta le Lenin az idézett következtetést, ami a korábbi történelmi időszakra nézve tökéletesen igaz is volt. Ezt bizonyítja a két világháború.

Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az elmúlt évek során a történelmi viszonyok lényegesen megváltoztak. Ma már nem az imperializmus, hanem a szocializmus a világtörténelem döntő és meghatározó tényezője. Megtörtént a gyarmati rendszer általános és teljes összeomlása, ami tovább gyengíti az imperializmus erejét és növeli a ipáké bástyájának szilárdságát. A háborúellenes erők igen erősek és szervezettek. Egészen új világtörténelmi helyzet alakult ki, s ennek alapján jogos és helyes az a következtetés, amely szerint a harmadik világháború, valamint általában az imperialista, rablóháború napjainkban már nem végzetszerűen elkerülhetetlen, tehát ez nem revizionista, hanem marxista—leninista koncepció. Megvan a reális lehetősége annak, hogy nem lesz háború, de a lehetőség még nem valóság. Ezért a háború lehetősége is fennáll, bár ez nem annyira reális, mint az előbbi. Mindazonáltal ébereknek kell lennünk és el kell torlaszolni a háború útjait. Ezt a célt szolgálja az a törekvés, amely az általános és teljes leszerelésre vonatkozik a kölcsönös megegyezés és a szigorú nemzetközi ellenőrzés alapján. Az általános és teljes leszerelés megvalósítása nemcsak a háború lehetőségét, hanem a háború veszélyét is megszüntetné. Ezzel véglegesen megszabadulna az emberiség a háború rémétől.

Hogyan kell értelmezni a szocializmusba való átmenet formáinak sokféleségét? Itt lényegében a szocialista forradalom győzelmének kétféle

a kapitalizmus nem volt képes megakadályozni, tehát az erőviszonyok eltolódtak a szocialista világrendszer javára.

2. A kapitalista világrendszer belső és külső ellenttnon- dásai réndkívül kiéleződnek, s tönkre itiegy ezekben az ellentmondásokban. Tovább mélyül a kapitalizmus általános válsága.

3. Napirendre került a gyarmati rendszer általános és teljes összeomlása. Ezt a folyamatot az imperializmus már nem képes megállítani.

4. A nemzetközi küzdőtéren fokozódik a harc a békéért, a demokráciáért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. A kommunista világmozgalom és a nemzetközi méretekben folyó osztályharc tehát nem hanyatló, hanem felfelé ívelő irányt mutat.

A vázlatosan ismertetett következtetéseket az SZKP XXI. és XXII. kongresszusa, valamint az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozat ismételten megerősítette, illetve továbbfejlesztette. Az SZKP

XXI. kongresszusa a szocialista világrendszer kialakulására vonatkozó felismerést kiegészítette azzal, hogy egyrészt a társadalmi fejlődés döntő és meghatározó tényezője a szocializmus, másrészt a szocialista világrendszer országai történelmileg lényegében egyszerre jutnak el a kommunizmusba, egy és ugyanazon történelmi korszakban lépik át a kommunizmus küszöbét.

Mindezt a kommunizmus építésének programja is tartalmazza. Az 1960-as moszkvai nyilatkozat a nemzetközi viszonyok fejlődésével kapcsolatban megállapította, hogy új szakasz következett be a kapitalizmus általános válságának fejlődésében, továbbá a szocialista világrendszer fejlődésének új szakaszába lépett, valamint a gyarmati rendszer általános és teljes összeomlása elkerülhetetlen. Az utóbbi megállapításhoz a

XXII. kongresszus hozzátette, hogy a gyarmati rendszer összeomlása történelmi tény, de maradványai nincsenek még teljesen felszámolva, ezért folytatni kell a harcot a gyarmati uralom minden formájának teljes és végleges felszámolásáért.

A fentieket azért kellett elmondani, mert példáját látjuk annak, hogy az SZKP XX. kongresszusának az objektív viszonyok felismerésére vonatkozó megállapításai mennyire helyesek voltak és hogyan fejlődtek tovább. Most térjünk vissza a XX. kongresszus politikai irányvonalának tárgyalására. ,

A nemzetközi fejlődés perspektívájával, kilátásaival kapcsolatban az SZKP XX. kongresszusa a következő elvi jelentőségű problémákat vetette fel:

1. a két rendszer békés egymás mellett élése,

2. a háborúk elhárításának lehetősége napjainkban,

3. a szocializmusba való átmenet formái a különböző országokban.

A KÉT RENDSZER békés egymás mellett élése lenini gondolat. Ezt az elvet Lenin már az októberi forradalom győzelme előtt kidolgozta. Felismerte a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényét, nevezetesen azt az objektív törvényt, amely szerint a kapitalizmus mind gazdaságilag. mind pedig politikailag rendkívül egyenlőtlenül fejlődik az imperializmusban. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a szocializmus nem egyszerre győz a világon, tehát két ellentétes társadalmi rendszer alakul ki: a szociabzmus és a kapitalizmus. Lenin ugyanakkor elvetette a forradalom exportjának gondolatát, vagyis feltételezte,^ hogy a két világrendszer meghatározott ideig egymás mellett létezik. Ennek alapján kifejtette, hogy a szocialista külpolitika alapelve: a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élése. Lenin 1917. október 26-án, tehát a szocialista forradalom győzelmének másnapján beszédet mondott a békéről. Ebben kijelentette: napjaink legégetőbb kérdése — a béke. A békéről szóló dekrétum árra hívta fel a hadviselő orszá-