Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

1962, február 27., kedd népújság a Termelőszövetkezeti iparosok gondja, öröme Ostoroson A tsz-ék létrejöttével megyénk községeinek életében számtalan változás állt be. Közelebb kerültek egymáshoz az emberek, gondjuk, örömük összeforrt, egy lett, ami közös, s közös, ami egy, yiegindult a parasztság szocialista szellemű átnevelödése. Természetesen, ez a változás nem hagyta érin­tetlenül a falvak nem földműveléssel foglalkozó lakóit sem. Az új tény — a termelőszövetkezetek — új körülmények elé állították a községek kisiparosait is: kőműveseket, asztalo­sokat, kovácsokat, és más, egyéb szakmával rendelkező em­bereket. Választaniok kellett: a tsz-ben keresik-e életük to­vábbi boldogulását, vagy pedig vállalják a kevesebb mun­kaalkalmat... Napjainkban egyre több falusi kisiparos lép be termelő- szövetkezetbe, mert úgy érzi, ott jobb, s biztosabb megélhe­tésre talál. Milyen a tsz, és a tsz-iparos kapcsolata, biztosítva van-e munkája, megélhetése? Milyen problémák foglalkoztatják — számtalan kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatosan, de a fel­tett kérdésekre adjon választ a legilletékesebb, maga a tsz- iparos. Bán László asztalos kával rendelkező munkaerő megkeres. Tehát ebbén az esetben a kovácsmester kere­sete kevés, és nem reális. Ugyanígy azt is helyteleníti Hernádi Ferenc, hogy olyan embert neveztek ki műhelyfő­nöknek, aki soha életében nem dolgozott még ebben a szakmában, s ez az ember kapja a műhelyszázalékot. — Nem irigységből mondom — magyarázza —, mert irigy soha nem voltam. De ami igaz, az igaz. Én vagyok a szakmun­kás, 1947-ben tettem le a mes­tervizsgát. Mindig ezt a mes­terséget „űztem”. Apám is eb­ben a faluban volt kovács, van talán annyi ismerettségem eb­ben a szakmában, mint annak, aki most kezdi közelebbről megismerni a kovács tenniva­lóit. Bemegy a szobába. Papíro­kat, iratokat hoz ki. Munka­könyvében lapoz, dokumentu­mokkal igazolja előbbi szavait. Munkakönyvében áll többek között egy beírás is. íme: „1951. december 21-én és 1952. május 1-én a „műhely legjobb dolgozója” vándorzászló, és 100 forint pénzjutalomban ré­szesült”. Tehát nem elvetni való em­ber Hernádi. Ferenc. Nem, ezt érzi a tsz is, hiszen, ha kényes munkáról van szó, vagy pedig egy elrontott patkolást rekla­málnak, mindig őt veszik elő. Jó lenne, ha mielőbb megta­lálnák — tsz-vezetőség és a ko­vács — a megegyezéshez, a megértéshez vezető utat... Veréb Sándor kőműves kőművesek, de hallottam, hogy még öten akarnak „beiratkoz­ni”. Szükség lesz rájuk. Az idén bővíteni kell a kultúrhá- zat, és új épületeket is emelni kell. Ha ők bejönnek a tsz-be, megalakítjuk a kőműves-bri­gádot. — Keresettel, s a tsz-vezető- séggel elégedett vagyok. Csak mindig így menjen, akkor nem lesz különösebb baj, elégedet­lenség. Az idén 31 forintot ter­veztünk egy munkaegységre, s ha számításom beválik, akkor könnyen meglesz a havi 1500— 1600 forintom. S ehhez még hozzájárul az is, hogy idehaza vagyok, a családom körében, minden munkát elvégezhetek nyugodtan .,. és a feleségem is dolgozhat. Könyv a miinkadí jazás ösztönző módszereiről Hasznos könyvvel lepte meg a térmelőszövetkézeteket a Földművelésügyi Minisztérium a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában az elmúlt napokban. A címe: A munkadíjazás ösz­tönző módszerei a termelőszö­vetkezetek állattenyésztésében. A kötet a növénytermesztés­ben alkalmazott prémiumrend­szer alapján fejtegeti az állat­tenyésztésben alkalmazható módszereket, megállapítja, hogy a premizálás legelterjed­tebb formája a munkaegység plusz prémium. Külön fejezetben foglalko­zik a könyv az eredményességi munkaegység, munkadíjazás problémáival, valamint a pénz. beli munkadíjazással. — EBBEN az évben sor ke­rül a gyöngyösi vásártér fel­újítására. A munkák elvégzé­sére 12Ö ezer forintot tervez­tek. Ma: KISZOV küldöttközgyűlés A KíSZÖV Heves megyei szervezete ma tartja egész napos küldöttközgyűlését Egérben, a KISZÖV-SZékház kultúrtermében, amelyen a mégye 35ÓÓ kis;pari dolgozó­jának 140 küldötte vesz részt. A küldöttgyűlésnek az a fel­adata, hogy — figyelembe vé­ve a párt és a kormány hatá­rozatát — a lakosság javítás­szolgáltatási igényeinek kielé­gítését magasabb Színvonalra emelje, és ezt határozati ja­vaslatban rögzítse. Ezen belül célul tűzi ki, hogy a ktsz-ek olyan mérték­ben vegyenek részt a lakóhá­zak építésében, hogy az egyéni lakóházakat — megyei vonat­kozásban — ők építsék, tehát a második ötéves. terv ideje alatt 30—35 százalékkal emel­ni kell a tervet. Az egyik legfontosabb fel­adat: nem lehet a megyénk­ben olyan járási székhely, ahol a ktsz-ek kellő számban ne állnának a dolgozók ren­delkezésére — ezért 1965 vé­gére Heves megyében 130 fel­vevő és javító részleget kell létesíteni. A küldöttgyűlés foglalkozik az exportra termelő ktsz-ekkel is. Célul tűzi ki, hogy ezek termelésüket a népgazdaság érdekeinek megfelelően fokoz­zák. EZért 1962-ben 20. 1965-re pedig 40 százalékkal növelni kell a termelést. A gyűlés feladata, határoza­tot hozni, hogy a ktsz-ek a vi­lágpiac árainak megfelelő árú­kat termeljenek. * Szó lesz a ktsz-ek és a la­kosság közötti kapcsolatról is, amelynek lényeges tényezője az, hogy a kölcsönös bizalom megteremtődjék. A KISZÖV-küldöttgyűlés részvevői tanácskoznak az egészségügyről, a munkavéde­lemről, valamint a baleset csökkentéséről, mert például a balesetek száma nőtt. A gyűlés az elmúlt évek munkájának értékelése és a jövő feladatok megvitatása után újabb három évre meg­választja majd a KISZÖV, valamint a KSZKBI választ­mányát és vezetőségét. K. G. Vasárnap nyitották meg az átányi népművészeti kiállítást Három szakmunkás, tsz-iparos véleményét, nyilatkozatát mondtuk el. Három olyan emberét, akik a termelőszövetke­zetben látják előremenetelük, megélhetésük bázisát. Az első még néhány napja lett tsz-tag, a másik négy éve, míg a har­madik egy évet mondhat a magáénak a közös életből. Ebből kettő elégedett a szövetkezettel, a harmadiknak egyéni problémái vannak, amelyet rendezni kell. Mégis elmondhat­juk: a termelőszövetkezet valamennyi tagjának, még a haj­dani falusi kisiparosnak is, biztosítja megélhetését, biztosít­ja a munkát, a nyugodt életet Fazekas István „ATÁNV KÖZSÉG szép he­lyen van, mert a világ köze­pén van” — énekelte az úttö­rőkórus az átányi népdalok között a községi népművésze­ti napok vasárnapi megnyitó ünnepségén. A tréfás hangu­latú népdal ebben az esetben teljesen igaz, minden túlzásá­val együtt, hiszen Átány köz­ség valóban a világ közepén van: a világ néprajztudósai ér­deklődésének középpontjába került. Skandináv, amerikai, német, holland tudományos körök érdeklődnek az Átánnyal kapcsolatos kutatá­sok iránt, amelyet a Néprajzi Múzeum munkatársai végez­nek. Átány ma Európa egyik legismertebb faluja; tudósok ennek a községnek kutatták fel legrészletesebb múltját, je­lenét. A községről készítendő monográfia kiadási munkála­tait az UNESCO is támogatja majd. Az ízléses, díszes meghívó szerint az ünnepi műsor csak a délutáni órákban kezdődik, de már délelőtt is nagy a sür­gés-forgás, mozgolódás a fa­luban. Nem úgy, mint egy „átlag” vasárnapon, hiszen ez a nap nemcsak egyszerűen munkaszüneti nap Átányban. A Néprajzi Múzeum kutatói több mint egy évtizede gyűj­tik a régi népművészeti emlé­keket, a hajdanán használt termelési eszközöket: ezen a napon nyílik meg a kiállítás, a 12 évi munka számvetése. A kutatók visszahozták a fa­luba azokat a régi ruhadara­bokat, bútorokat, amelyeket az utóbbi években elszállítottak Budapestre. Só-cf-ö-Fidg^-kö-niaLÍg­A kopasz Sóvári segédirattáros volt az Ezt és Ezt Javító Vál. lalatnál. A kopasz Sóvári munkatársai bizalmát élvezte, mert becsületes és rendes ember volt. Munkakörét 12 éve látta el nagy buzga­lommal és soha nem is gondolt arra, hogy idővel főirattáros le­gyen. Tudta, hogy őt az isten is segédirat­tárosnak teremtette. Történt egyszer, hogy a vállalat igaz­gatója, Fejes Jenó, miután elvált negye­dik feleségétől, bizo­nyos Kemény Elvirá­tól, egy esős őszi dél­után megismerkedett leendő ötödik felesé­gével, Kővári Etelká­val, akit egy verőfé­nyes tavaszi délelőtt feleségül is vett. Bizonyos Kővári Etelka régen várt es­küvőjére meghívta az egész rokonságot, töb­bek között másod­Autóbuszban, régi barátom útján ismerkedtünk össze, hogy Ostorosra utaztam. Kora délelőtt volt még, de ő már visszafelé utazott falujába. Megjárta a várost, faanyag után „szaladgált”, de, sajnos, nem biztatták sehol. Megjárta az „Erdőhivatalt”, a TÜZÉP- telepet, eredmény nélkül. Tíz köbméter puha rönkre lett volna szüksége, mert ez ol­csóbb, és kifizetődőbb, mint a fenyőfa, s nagy szükség lenne rá az ostorosi Kossuth Tsz- ben. — Hazasietek, „bekapom” a reggelim, s aztán megyek je­lentést tenni, hogy mit végez­tem Egerben — mondja, ami­kor leszállunk a buszról, és el­válunk. S valóban, jó tíz perc múlva ismét találkoztunk, bent a szövetkezet irodáján. A fő­könyvelőnek mondta el, hogy járt Egerben, aztán újabb munka elvégzéséhez látott. Szekrényjavítás, ajtó-, ablak-, zár-felújítás — csak néhány a sok közül —, amit még ma el kellene végeznie. így munka közben beszélgetünk. — Ez év február elején lép­tem be a tsz-be — magyarázza —, igaz, tavaly is itt dolgoz­tam már, dé' a feleségem mun­kaegységeit- szaporítottam, az idén aztán úgy határoztam, beadom az ipart és eljövök tsz-iparosnak. Munka van bő­ven, láthatja, s úgy érzem: nem cselekedtem rosszul. Ta­valy 170 munkaegységgel nö­veltem feleségem munkaegy­ségeinek számát, az idén, a megegyezést szerint, havonta 1600 Ft fizetést kapok, amiért hétezer forint értékű munkát kell igazolnom. — Még na­gyon fiatal szövetkezeti tag vagyok — folytatta —, sokat nem tudok mondani. Anyag­problémával küszködök, de remélem, ez is hamarosan megoldódik. Ha egy év múlva ismét találkozunk, már én is bővebben tudok majd mun­kámról beszélni... Hernádi Ferenc kovácsmester <5 idősebb tsz-tag. 1959-ben lépett 'be a termelőszövetke­zetbe. Amikor a műhelyben, üllője mellett állva munkájá­ról, életéről faggatom, előszón nehezen, röviden fedeíget kér-' déseimré. — Én saját elhatározásom­ból, minden agitáció nélkül; léptem a tsz-be — mondja —,; úgy gondoltam, így jobban; megtalálom számításom. Lé-; nyegében nem csalódtam, de; bizony, akad még elintézetlen; ügyem a tez-szel. Általában 50; munkaegységet teljesítek egy; hónapban, de volt már olyan; hónap is, amikor feleségemmel; és a gyerekkel együtt a 96; munkaegységet is megkeres-; tem. Sajnos, azonban ebből 24-et levontak. Nem Ismerték! el, hogy ennyit végeztem. Ezenkívül még a mai napig! nem fizettek a szerszámokért, amiket magammal hoztam a; szövetkezetbe, és amivel azóta! is dolgozom. Sokszor ígérték, írásban is, de ez az ígéret csak - ígéret maradt... S mintha megoldódna a cso­mó nyelvén, közel négyéves: tapasztalatait, vagy inkább; egyéni problémáit mondja el.; — Itt van ez a ház — mutat! körbe — anyámé volt. De lé­nyegében mi intézzük az ügye­it. A tsz béreli a műhelyemet, de ezen az alapon jogot for­mai az egész házhoz is. Az ud­unokafivérét, Sóvári Vendelt is, és így tör­tént, hogy a kopasz Sóvári legnagyobb megdöbbenésére, ma- sodunokahuga férjé­ben saját igazgatóját, Fejes Jenőt ismerte fel. Esküvő után szív­ből gratulált mindket­tőjüknek és miután a lagzira nem volt hi­vatalos, hazament sta- nicliból töpörtyűt ebédelni. Ezzel az ügyet a maga részé­ről le is zárta. Letenye Ede mun­kaügyi osztályvezető, úgyis, mint Fejes Je­nő örökös házassági tanúja, az esküvőn megdöbbenve vette tudomásul, hogy Só­vári ag igazgató roko­na és jó lesz vigyázni, mert ki tudja ... Másnap a vállalat­nál mindenkinek el­mesélte felfedezését és ettől a naptól kezd­ve a vállalatnál el­kezdték a kopasz Só­várit utálni, mégpe­dig szívósan és szív­ből. Bár Letenye Ede utálta legjobban, még­is ő volt az, aki a leg­közelebbi bérrende­zésnél 300 forint fize­tésemelést javasolt Sóvárinak. Fejes a ja­vaslatot össze szorított szájjal, de szó nélkül írta alá, mivel nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy azért utálja Sóvárit, mert rokona. És ugyan­ilyen összeszorított szájjal firkálta alá ké­sőbb Sóvári kineve­zését először főirattá­rossá, majd előadóvá, végül csoportvezetővé. Sóvári éppen osztály­vezetői kinevezése előtt állott, amikor Fejes igazgatót várat­lanul leváltották. Az esetet a dolgozók nagy megelégedéssel vették tudomásul és Faragó­val, az új igazgatóval azonnal közölték, hogy a kopasz Sóvári egy tehetségtelen alak, aki csak azért lett az, ami lett, mert az igazgatóval rokon­ságban volt. Amikor egy hét múlva visszaminősí­tették előadóvá, min­denki virult a kár­örömtől, amikor le­degradálták főirattá rossá, közömbösek lettek vele szemben és amikor elfoglalta régi, segédirattárosi asztalát, az egész vál­lalat őt sajnálta már és ismét élvezte mun­katársai bizalmát. Sajnos, nem sokáig, mert az új igazgató, Faragó, feleségül vet­te Kővári Veronikát, aki mellesleg a ko­pasz Sóvári harmad­unokatestvére volt. Azóta ismét utáljál Sóvárit a vállalatnál és utálni fogják az emberi kor legvégső; határáig. Hacsak időközben; Faragót- le nem vált ; ják. Miklósi Ottó MÁR DÉLELŐTT megjelent a Magyar Televízió, az ope­ratőr és a hangmérnök a pró­báló úttörőkórus dalait hall­gatták s méregették a távol­ságokat a kultúrotthonban. Közben „befutott” a pesti ven­dégek kocsija is, dr. Bodrogi Gyulával, a Néprajzi Múzeum főigazgatójával és Moussa (Tu­rner Syvel, a Máli Köztársaság nemzeti múzeumának Magyar- országon tartózkodó igazgató­jával. Átány a magyar történelem­ből jói ismert Pest—Tiszafüred —debreceni országút mellett fekszik, de ma valahogy kí­vül esik a Magyarországra ér­kezett külföldi küldöttségek útvonalán. Szokatlan itt a kül­földi látogató. Mikor a Kos­suth Tsz megtekintésére in­duló vendégek hintója végig­gördült az utcán, a házak ab­lakában kíváncsiskodó asszo­nyok, lányok, gyerekek inte­gettek a látogatóknak. A Kos­suth Tsz istállóját, óljait mu­tatják meg az átányiak és a gépállomás brigádszállását. A szállás mellett traktorok, pót­kocsik állnak — megannyi al­kalom a kérdezősködésre. Oumar Sy kérdez is sokat, a tolmács sokszor nehézkesen, lassan fordít, hiszen a francia nyelv nem ismer olyan fo­galmakat, mint munkaegység, háztáji gazdaság. Csigalassúsággal telik az idő — az átányiaknak. Türelmet­lenkednek, s már egy órával a megnyitás előtt ott várakoz­nak —- egyelőre a zárt ajtók mellett. A vendégeknek vi­szont sietni kell, hiszen Ou­mar Sy még néhány régebbi lakóházat is meg akar nézni. Kettőre hirdették a megnyitót, de már fél három is elmúlik, amikor a kultúrotthonban do­bogóra lép a hatvan tagú énekkar. Az úttörőműsor után dr. Bodrogi Gyula, Hoffer Ta­más és Gajdos József beszél az átányiaknak: ők ismertetik a kutatások történetét. Feszült csend fogadja a rövid beszé­deket, még a száraznak tűnő történelmi eszmefuttatásoknál sem lankad az érdeklődés. Érthető, hiszen az átányiak önmagukkal, múltjukkal is­merkednek, s egy kicsit a je­lenükkel is. KÖZBEN VILLOGNAK a tv-lámpák, s az operatőr sé­tál a széksorok között'. Készül a televíziós riport. Most ez sem zavarja az embereket, nem vonja el figyelmüket, minden szem a színpadra irá­nyul, ahol a múzeumi embe­rek és a vb-elnök beszélnek. Már csak egy perc, s mind­járt befejeződik az ünnepség, de előbb az úttörők megaján­dékozzák a múzeum munka­társait, s a mali vendéget — egy-egy hímzett átányi terítő­vei. Az emberek kíváncsian várják, mi van az ajtók mö­gött, de udvariasan előre en­gedik a Vendéget; a“ megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Hevesi Járási Tanács ve­zetőit, munkatársait. A meg­nyitó ünnepség 400 főnyi rész­vevője nem tudja egyszerre nézni a kiállítást, „váltják egymást a csoportok”, Meg­beszélik, mit láttak: de bent is gyakran mutogatnak egy- egy szoknyára, vagy mángor­lófára, hogy „ez a Marinké volt”, „ezt pedig a Pista bácsi faragta”. Egy-egy úttörő „őr­ködik” az elmozdítható dara­bok mellett, de mintha feles­leges lenne az őrizet, az átá­nyiak hátratett kézzel járnak a teremben s a guzsaly, a szé­pen faragott rokka ott marad a korlát mögött, s a meny­asszonyi ruhák drága kelméit sem akarja senki megropog­tatni. ÖT ÓRA IS ELMÚLIK, mi­re befejeződik az átányi ün­nep. — A megnyitó ünnepély, mert vasárnap csak elkezdő­dött az átányi népművészeti napok esemény-sorozata. A kiállítás március 8-ig lesz nyitva, s ezen a héten még több előadást tartanak a Nép­rajzi Múzeum kutatói az átá­nyi népi zenéről, a jellegzetes használati tárgyakról és a község múltjáról. (K. I.) Élénk az érdeklődés az újlőrincíalvi Máíus 1 Tsz-ben az állattenyésztési szakmai képzés iránt kálómmal nagy figyelemmel kísérik a jelenlevő szövetke­zeti tagok. Az előadások láto­gatottságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy decemberben 23 fő jelentkezésével indult a szakmai képzés, s ma már 27-en járnak rendszeresen elő­adásokra, és készülnek a már­ciusi vizsgára. Az idősebb,, és fiatalabb tsz-tagok egyaránt nagy szorgalommal tanulnak, A tanfolyamon elérték már azt, hogy a 27 részvevő bárme. lyike szakszerűen össze tudja állítani egy tejelő tehén ta­karmányszükségletét. (szigetváryj varra hordják a boronát és ve­tőgépeket, itt tárolják, s leg­utóbb pedig a konyhánkat akarták elvenni. Ha szükségük van a házra, egyezzünk meg, vegyék meg, s az összegből mi is veszünk majd egy másik há­zat, de csak úgy, kilakoltatni, nem lehet... S bizony, dől belőle a pa­nasz. A maga részéről igaza is van. Igaza van abban is, hogy ő az egyedüli szakmunkás a tsz-ben a kovács-szakmában, és a mellé beosztott „besegí- tők” is annyi munkaegységet; kapnak, mint a mester. Pedig a munkaegységelszámoló könyv világosan kimondja, hogy a besegítők 60—80 száza­lékát kereshetik annak a mun­kaegységnek, amit a szakmun­Lakásán találtam rá. A fagy miatt nem dolgozott. Már egy éve a termelőszövetkezetben dolgozik. Azelőtt országjáró volt, mindig a nagyobb épít­kezéseknél dolgozott, ott, aho­vá vállalata irányította. A tsz- szervezés előtt unt bele a sok utazásba, és felvételét kérte a szövetkezetbe. Azóta becsüle­tesen elvégzi a rá váró felada­tokat: gyors, és rendes mun­kájáról ismerik nevét a köz­ségben. — Nem csalódtam a tsz-ben — mondja —, jobban kijövök, mintha máshol dolgoznám. Rengeteg a munka, anyag is van. A nyáron jobban előfor­dult, hogy nem volt anyag, de most nem panaszikodhatom. Hárman vagyunk a tsz-ben Nagyüzemi gazdaságainkban már nem elegendő az a tudás, amelyet a fiú az apától örö­költ ... Termelőszövetkezeteink tagjai sem elégedhetnek meg, szakmai tudásukkal, hanem állandóan tanulniuk, képezniük kell magukat. Tudni kell, így vallják ezt az újlőrincfalvi Május 1 Ter­melőszövetkezetben is. A sző. vetkezeten belül múlt év de­cember 4-én állattenyésztési szakmai képzést indítottak be. Az állattenyésztési szakanyag­gal foglalkozó előadásokat — amelyeket Gomba Lajos tsz- ágronónius tart — minden al-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents