Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

4 NEPÜJSÄG 1962. február 27.. kedd Itt a tavasz ! — Hurrá! - kiáltjuk jó hangosan, bár még így is alig, halljuk meg saját hangunkat, hiába örülünk a tavasznak. Igen, ne tessék csodál­kozni. Azért, mert hideg van? . .. Ebben az esetben nem az időjá­rás a döntő, hanem a motorkerék­pár! Különösen az egri Csokonai utcában. Ott vasárnap kezdődött a. tavasz. A motorkerékpárok gaz­dái elötolták a téli álomban pihent masinákat, és kora délutántól, amíg csak látni lehet, — estig, bő- •getik, zörgetik, nyúzzák, jajgattat- ják őket az utca lakóinak nagy örömére, örülnek, hogy itt a ta­vasz. de a motorzúgásnak, a ret­tentő idegtépő zajnak nem. Ök azt mondják, hogy a délután a leg­alkalmasabb a pihenésre. De az ilyen délután!... (G) — MA DÉLELŐTT tájér­tekezleten vitatják meg He­ves, Nógrád és Borsod me­gye művelődésügyi osztály- vezetői és iskolacsoportveze­tői dr. Csicsai József Az igazgatók munkája, az isko­lavezetés helyzete című elő­adás után a reform szem­pontjából igen fontos témát. — AZ ÉV folyamán megyénk területén 70 ezer hold kukori­cát, 28 ezer hold tavaszi kalá­szost és 8 ezer hold burgonyát terveznek vetni a közös gazda­ságok. — SZERDÁN este 6 óra­kor a karácsondi művelődé­si házban Tóth István MÁV oktatótiszt tart előadást a munkásakadémián. — A HEVESI Vörös Október Tsz-ben a tagok kérésének megfelelően, ebben az évben, havonta, negyed-, és féléven­ként fizetnek munkaegységelő­leget, — fei hogyan kéri alapon. A munkaegységelőlegeket pos­tán kapják majd meg a tagok, a kívánt időben. — A TBC-SZÜRÉS me­gyei programja alapján a mozgó ernyőképszolgálat feb­ruárban és március első har­madában a gyöngyösi járás­ban végzi el a szükséges szű­rést. Még' bárom járásban fo­lyik majd a nagy munka jú­lius végéig, s az eredmények alapján a megyében is meg­indul a védekezés kidolgozá­sának hathatós formája. műsora: fegerben este 7 órakor: Párizsi vendég * (Szelvénybérlet) fearácsondon este 7 órakor: A világ legszebb szerelme fcodonyban este 7 órakor: Dodi Samo Chalupka emlékére A szlovák irodalom jeles képviselője volt Samo Cha­lupka, aki 1812. február 27-én született Adam Chalupka lel­kész úr második gyermeke­ként Felsőlehotán. Adam Cha­lupka — maga is művelt, íro­gató ember lévén ■— felcsepe­redő gyermekeinek nevelésére igen nagy gondot fordított. Az eredmény. nem is maradt el: mindkét fiú (Jan és Samo) a szlovák irodalom kiválóságai közé küzdötte fel magát. Sa­mo, a kisebbik, Késmárkon, Rozsnyón és Pozsonyban vé­gezte középiskolai tanulmá­nyait. Élénk képzeletvilágát már ekkor a romantika elbű­völő világa vonzotta. Különö­sen a lengyel romantikusok műveit olvasta előszeretettel, legszívesebben Mickiewicqet. (A lengyel romantika hősi példája olyan mély hatást tett rá, hogy később, pl. (1830) mint önkéntes harcolt a len­gyel felkelők oldalán, ahon­nét sebesülten került haza.) A középiskolai tanulmányok befejeztével a bécsi evangéli­kus teológiára iratkozott, majd tanulmányai végeztével haza került, s 1834-ben elnyerte a jolsvatapolcai eklézsia prédi­kátori állását. Innen hat esz­tendő múltán (1840) került ap­ja örökébe, Felsőlehotára, ahol aztán 1883-ban bekövetkezett haláláig működött. Azt mondják róla: „korá­nak... legdemokratikusabb papja volt, aki egész életét a nép között, a nép közelségé­ben töltötte, s „szó szerint vé­ve”, „Stúrnak, a költői gya­korlatra vonatkozó tanítását”, életművét is ilyen szellemben hívta életre. Valóban így van. Samo Chalupka a nép nyelvén írt — jóformán pályakezdésé­től fogva —, népi témát dol­goz fel, s a művek mondani­valója mindig a néphez szól. Nem véletlenül lett pl. kedvelt témája a szlovák betyárvilág, amelynek legendás hírű hősét, a Rákócziak oldalán is küzdő Jánosykot igen gyakran szere­pelteti műveiben. Versek egész sora tanúskodik erről (mind a szlovák líra remekbe szabott darabja), amelyekben megele­venedik — jellegzetes stúri szemlélettel ötvözve — a szlo­vák népélet, a szlovák mese- és mondavilág. Král’ohölská című versét olvasva, szinte teljességgel a szlovák betyár­balladák hangját véljük fel­elevenedni : Pásztortűz lobog a Királyhegy tetején, körötte tizenkét sudár hegyi legény. Csupa derék ifjú, mind ember a talpán, kezében szekerce, és fegyver a vállán. Szép pár pisztoly simul övükbe fényesen, a Királyhegy ilyen legényeket terem. A lírai remekművek mel­lett Chalupka mégis elsősor­ban az epikai műfajban ah kotta meg élete főművét. Iga­zában a Mór ho! (Üsd, vágd!) című elbeszélő költeménnyel tette híressé nevét, amely a szlovák nép őstörténetének afféle romantikus újraálmodá- sa volt. Lényegében Safarik, Herder és Kollár nyomdokain jár a költő, de — beleszőve művébe kora aktuális szlovák nemzetiségi problémáit is —, a Mór ho! a 60-as évek szlovák­ságának legtöbbet forgatott ol­vasmányává, s nem utolsósor­ban érzésvilágának kifejezőjé­vé vált. A szarmatákkal azo­nosított szlovák ősök története a 60-as évek szlovák világá­nak csaknem valamennyi problémáját magában foglal­ja, s ilyen minőségben bizony „hosszú nemzedékeket buzdí­tott... a szlovák nemzeti ön­állóságért vívott küzdelem­re...” Samo Chalupka 1883-ban meghalt, de emlékét — élet­művének legteljesebb megbe­csülésével — tisztelettel őrzi a szlovák nép. Ma, százötve­nedik születésnapján, Szlová- kia-szerte az ő emlékének adóznak. Lőkös István HENRY LONGFELLOW KEDD: ÁKOS 155’ évvel ezelőtt, 1807. február 27-én született HENRY LONG­FELLOW amerikai költő. Sokat utazott Európában, az európai kultúrát igyekezett közelhozni honfitársaihoz. Longfellow a családi tűzhely romantikus kölr tője, stílusa egyszerű, világ­nézete optimista. Néhány híres költeménye: az Evangeline (1847), a Hiawatha című indián eposz (1855). Verseiből neves. költőink sokáig fordítottak. 105 éve, 1857-ben született KALECSINSZKY SÁNDOR ké­mikus, aki a magyarországi kőszéntelepek technológiájával foglalkozott és felderítette az er­délyi sóstavak felmelegedésének okát. 60 évvel ezelőtt, 1902-ben született JOHN STEINBECK ameri­kai író. Első sikerét 1939-ben a kaliforniai gyümölcsfarmok szo­ciális viszonyait tárgyaló Érik a gyümölcs című regényével arat­ta. Műveit szociális érzés hatja át és az amerikai plutokrácia ke­mény bírálata jellemzi. 65 éve, 1897-ben halt meg JURÁNYI LAJOS botanikus, aki hazánkban a korszerű növénytani ismereteket elterjesztette. Út­törő kutatásai az alacsonyrendű növényfajok szaporodására vo­natkoztak. Hfi avagy hatló itt hallgató ÉPP ALKOT A MESTER!.. Szenvedélyes rádió- hallgató vagyok, hisz nincs hiba nélküli ember, persze, műsor sincs ... Tahát én, a hibákkal teli dmber. hallgatom a hibákkal teli műsort. (Ezúton is vezeklem a hibái­mért.) Mivel a rádió­műsort több ember szerkeszti, kézenfek­vő, hogy több hiba is | adódik. És én, a türel- | mes rádióhallgató, aki a kiadott rádióműsort többször átböngé­szem, hogy mit vár­hatók a holnaptól, a napi műsorról össz­kép alakult ki ben­nem. Valahogy ily- Icéppen: Kora reggél: Köny- nyűzene, — nehéz per­cek. (Naturalista mó­don igaz.) Közben: Többször hallhatjuk, milyen idő várható Nagy-Bu- dapesten (Vecsést is beleértve), vidékiek találgathatják, hogy az ország melyik tá­ján fekszenek (vagy kelnek), s hogy „né­hány helyen” van­nak-e. Utána: Mit várha­tunk a mai naptól. Műsorismertetés. (Az idősebbek és a gyen- geidegzetűek kikap­csolhatják a rádiót.) Folytatva: Lánc­lánc, eszterlártc (kör- be-körbe). Műsor a a gyerekeknek (akik iskolában, vagy óvo­dában vannak, és egész mással foglal­koznak), valamint azoknak, akik takarí­tanak. Közben: Zenés kül­politikai fejtörő. Ki ismeri ki magát a laoszi helyzetben? Ze­ne, rejtély, dzsessz- átirat. A nagyon sze­rencsés nyerteseknek megismételjük a Falu­rádió reggeli műsorát. Délben: Asztalize­ne, típusebéd, típus­nóta. Ebéd után: Rádió­iskola (jobb, ha tud­juk). I. (Tanulságok a Szabó-család életé­ből.) leu házasságával elősegítette-e a több­termelést? H. A jó Öveges-dolgok. III. Árt-e a grízgaluská­nak az atomkisugár­zás? Szív küldi: Húsz év — egy nóta. .Az is az, hogy: Ahogy én szeretlek... Ez a cím nem a műsorra érten­dő. Minekutána mind- 3 ezt megtudjuk... Lányok, asszonyok' (Zenés találd ki!) Asz- szony lesz a lányból... Mitől? A kitalálók a Nobel- és a Kossuth- díj között választhat­nak. Rögtön utána: Sza­bó-család (kommentár nélkül). Mese: A mai műsor tanulságai. Esti krónika: Tudó­sítások a mai nap műsorából. Tánczene: Űj ma­gyar táncszámok, de micsoda szövegekkel. Rádiószínház: Vi­dékre kell mennünk (s mindenki marad). Pesti szerző, pesti szí­nészek közreműködé­sével, a pesti stúdió­ból. Közvetlen utána: Vonósnégyest a dol­gozóknak! (Opus II.) Éjfélkor: Hírek. (Amiből sok mindent megtudunk, sok min­dent nem... Mert közben el is alkatunk.) A Himnuszig: Amit már úgysem hallga­tunk: Madrigálok. És másnap minden kezdődik elölről. PÁSZTOR PÉTER 2. Az „Atlanta” közben tovább emelkedett, nagy körben re­pült a pusztaság felett. A haj­tóművek tompa dübörgése kezdte a szirénák egyre hal­kuló sivítását túlharsogni. A földi megfigyelő képernyőjén keresztül látta Hayly kapitány, hogy még mindig a pusztaság felett repül. A gép valahol a gyakorló terep közelében szá­guldott. Herter tovább töpren­gett. Az egész esemény számá­ra csupán egy pillanatnyilag megoldhatatlan feladatot je­lentett. Komplikáltsága azt jelentette, hogy azonnal meg kell oldania. Pontosabban megjegyezve '’három feladat állt előtte. A „Skorpió", vagy a kapitány élete a fontosabb? Először meg kell állapíta­nia, hogy a „Skorpió” miért nem vált le a bombázó törzsé­ről? Ez végtelenül fontos volt, mert egyáltalában nem szere­pelt Herter közeli terveiben, hogy á „Skorpió” konstruk­cióját alapvetően megváltoz­tassa. Nagyon jó lenne, ha a „Skorpiót” le lehetne hozni a földre, vagy a gyakorlatot leg­alább be lehetne fejezni. Végül üdvös lenne, ha ezzel a Haylyvel is lehetne valamit csinálni. Herter már elég ré­gen. dolgozott vele, a korábbi konstrukciókat igen ügyesen repülte be. Kár lenne új em­berrel kezdeni a munkát. „Ugorjon ki az ejtőernyő­vel!” — adta ki az utasítást a kapitánynak. „Nem lehet!” — válaszolta Hayly a képernyő­höz hajolva. „Az automaták zárva tartják a kabin tetejét.” Herter már nenj is figyelt oda. Tudta, hol van a hiba. A biztosító berendezések lehetet­lenné teszik, hogy a berepülő pilóta kiugorjon mindaddig, amíg nincs kellő távolságban a robbanás színhelyéitől. Pilla­natnyilag a robbanás feltéte- Jezett színhelye néhány mé­terre van csak a repülőgép ve­zetőjétől, közvetlenül a pilóta­fülke alatt! A megoldandó fel­adatok egyike ezáltal még komplikáltabb lett — Herter mérgében elhúzta szája szélét. A földi megfigyelést elősegí­tő képernyőn fekete fol­tok jelentek meg. Az „Atlan­ta” korábbi, hatalmas mérvű atomrobbantások színhelye fe­lett repült. Itt a puszta köze­pén terült el a légierő gyakor­lóterülete. Ha a „Skorpió” in­dítószerkezete nem mondta volna fel a szolgálatot, akkor a köves, hamuval borított ta­lajon újabb kráter nyílt volna az elmúlt öt percben... Herter még mindig gondol­kozott. Arra már rájött, hogy a rakéta indítóműve miért nem lépett működésbe. A hibára rájött, és gondolat­ban tovább folytatta a konst­rukcióhoz szükséges változá­sok kiötlését. Természetesen, repülés közben már nem lehet ezen segítem. A rakétalöve­dék mintapéldánya elveszett. Es a berepülő pilóta? „Mennyi üzemanyag van még?” — kérdezte. „Még egy fél órára élég” — válaszolta Hayly kényszeredett mosollyal. A pilóta egyedül maradt Herter válasz nélkül tudo­másul vette. Pillantása ész­revétlenül elterelődött Hayly kapitány képernyőn látható arcáról. Lelki szemei előtt már látta az új tervrajzot. Való­ban, a rakéta indítószerkeze­tét át kell dolgozni. És Herter már látta maga előtt a szük­séges változtatásokat. „Hall engem, boss!” — kiál­totta Hayly gépiesen a képer­nyő felé fordulva. „Az üzemanyag csak har­minc percre elegendő.” Herter nem válaszolt. Hirtelen világossá vált Hayly kapitány előtt, hogy Herter egyáltalában nem figyel rá, gondolatai valahol máshol ka­landoznak. A felismerés olyan borzasztó erővel hatott rá, hogy a robbanás veszélyéről egész elfelejtkezett. Fel akart ordítani: j,Nem! Nem!’? De ott volt előtte a képer­nyő és tisztán látta, hogy Her­ter valami másra koncentrál. Valóban, Herter már régen elfelejtette, hogyan menthet­né meg a berepülő pilótát. Ez a feladat nem oldódott meg önmagától, és gépiesen elvetet­te, mint olyat, amely helyett más, lényegesebbel kell foglal­koznia. Herter egész életében rakétákat tervezett. A politika szinte eszébe sem jutott. Épp így az emberek sem. „Főnök, hallja, hogy mit mondok?” — rikácsolta Hayly kétségbeesetten a mikrofonba. Herter pillantása egy másod­percig találkozott a kapitány tekintetével. Herter hunyorí­tott, nyugodt, kék szemeivel és ezzel el is tűnt képe a köz­vetítő ernyőről. Hayly ismé­telten éles hangon kiáltott a mikrofonba. Nem is jutott az eszébe, hogy a halk beszéd éppúgy megtenné. Kiabált, és azt várta, hogy minden pilla­natban választ kap. De senki sem törődött vele. Az „Atlanta” elhagyta a fel­hőket. Messze előtte feltűnt egy fényes sáv. Az öböl! Hayly nem is ügyelt közben arra, hogy csaknem átrepülte a gyakorlóterep határát. Meg mindig ugyanazt a mondatot kiabálta a mikrofonba. Még az sem vált tudatossá előtte, hogy közben szitkozódni kez­dett. A segítségkérést felvál­totta a legvadabb szitkok özö­ne. — Csak a válaszra várt. Hiába! Kétségbeesetten állapí­totta meg, hogy a rádióössze­köttetés rendben van. Nem törődnek vele és a haj­tóanyag már fogytán van! Harc a „Ciklon"-rakétákkal A megfigyelő készülék kép­ernyőjén két világos vonás tűnt fel. Nagy sebességgel mozogtak a képernyő köze­pén, szemmel láthatólag a bombázó felé közeledtek. John Hayly tapasztalt be­repülő pilóta volt. Amikor egy pillanatra megszabadult a fé­lelem nyomasztó terhétől, azonnal kérlelhetetlen világos­sággal látta helyzetét. A bombázó, halált hozó ter­hével elérte a gyakorlóterep határát, és lent megtették a szükséges óvóintézkedéseket. „Ciklon” típusú, távirányítású rakétákat lőttek fel. A másod­perc töredéke alatt jött erre rá. A berepülő pilóta gyakor­lott agya rög­tön kiértékelte a várható kö­vetkezménye­ket. Hayly világo­san látott min­dent, az „At­lanta” magas­ságát, sebessé­gét és pillanat­nyi távolságát a légelhárító rakétáktól. „Mi értelme van ennek? Le­lőnek! Hideg­vérrel lőnek le! — kiáltott . fel kétségbeeset­ten. Ez a szó gondolatainak ka­vargó áramlatát más irányba terelte. Hirtelen úgy érezte, tudja, mit kell tennie! Sőt, meg volt győződve, hogy meg­menekülhet, csak a légelhárító: rakétákat kell kikerülnie. (FolytatlyukJ

Next

/
Thumbnails
Contents