Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

2 NEPÜJ8AO 1962. február 27., kedd Irán ezer nagybirtokos és a külföldi monopóliumok igájában Ám Iránban nemcsak a me­zőgazdasági problémák állnak előtérben, némcsak a paraszt­ság nyomorog és elégedetlen. Hasonló a munkásság helyzete is. A munkások 10—12 órás napi munkaidejének átlagbére a törvényesen mégállápítólt — rendkívül alacsony — létmi­nimumnak is csak a fele. A teheráni sütőipari munkások például 10—12 rialt (égy kiló kenyér árát) keresnék 12 óra alatt. Az országban az egy főre jutó átlagjövedelem hitelt ér­demlő becslések széíint évi 120 dollár. Az árak az elmúlt tizenöt esztendőben 1400 szá­zalékkal emelkedtek. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a lakosság nyolcvan szá­zaléka analfabéta, akkor nagy vonalakban hű képet festet­tünk az ezer nagybirtokos csa­lád és a monopóliumok igájá­ban nyögő országról. A tömegnyómor másik alap­vétő oka, a gazdasági helyzet rákfenéje: a gazdasági és kül­politikai függőség az Amerikai Egyesült Államoktól és az eb­ből következő fegyverkezés. Az ország egyre inkább béle- gabalyódik a CENTO-tagság- ból és az iráni—amerikai ka­tonai szerződésből folyó köte­lezettségek teljesítésének ko- loncába. Az Egyesült Államok támaszponttá építette ki az or­szágot, ahol állandóan nagy létszámú amerikai katonai „misszió” tartózkodik. Ken­nedy elnök Amini miniszter- elnöknek küldött üzenetében hangsúlyozta, hogy Iránnak továbbra is meg kell marad­nia a „komunista veszély” el­leni harc fő központjának Kö­zép-Keleten. Ez a feltétele ugyanis az amerikai segé­lyeknek. A z ország erejét sokszo- rosan meghaladó fegy­verkezés a nemzeti jövede­lemnek több mint kétharma­dát emészti fel évente. Erre ment el az az egymilliárd dollár is, amit Amerika a ka­tonai segélyeken kívül adott 1954 óta Iránnak. És ami még mégmarádt, az elfolyt a kor­rupt kormányférfiak, aZ ural­kodó nagybirtokosokat és a külföldi monopóliumokat ki­szolgáló állami hivatalnokok kezén, akik eladták az ország függetlenségét,, hogy ők máguk nagylábon éljenek. Mert Tehérán „árahy-ne- gyedében”, ahol a gazdag föld­birtokosok és általában az uralkodó körökhöz tartozók él­nek, hihetetlen dőzsölés folyik. Valóbán keléti kényelemmel berendezett villák sorakoznak itt, kertjeikben pompás uszo­dákkal, luxuscikkektől roska­dozó, ragyogó üzletek és „Zárt” klubók, éjszakai szórakozóhe­lyek, Amerikából és Európából importált .látnivalókkal.” így néz ki a helyzét jelen­leg Iránban, mert azóta sem változott, amióta Amin! kor- mányprógramjában reformo­kat ígért. Igaz, leváltottak pár korrupt hivatalnokot, becsuk­tak néhány harácsolót, leállí­tották a luxuscikkek, a wisky, valamint a külföldi táncosnők behozatalát. Minden más azon­ban maradt a régi: az agresz- szív amerikai külpolitikai vo­nal szolgai követése,, a fegy­verkezés és továbbra is meg­oldatlan a földkérdés. Hosszú huzavona után, néhány nappal ezelőtt a sah végre jóváhagyta ugyan az úgynevezett földre­formról szóló törvényjavasla­tot, amelynek földhöz kellene juttatnia a mérhetetlen nyo­morban élő parasztságot, va­lójában azonban ez a törvény alig változtat az eddigi hely­zeten. A parasztoknak ugyanis 15 éven belül meg kell vásá­rolniuk azt a földet, amelyet bérletként művelnek, olyan összegért, amennyit járadék fejében tíz év alatt a földbir­tokosnak fizetnének ki. C1 zért folynak hát egyre *J hevesebben a tünteté­sek. S hiába igyekeznek az or­szág urai ilyen látszatenged­ményekkel csillapítani a tö­megmegmozdulásokat, sem ezekkel, sem a féktelen terror­ral nem tudják megakadályoz­ni azoknak az alapvető válto­zásoknak bekövetkeztét, ame­lyekért az iráni nép harcol. Kővári József Tránban ismét pattanásig fészült a helyzet. Ta­valy május eleje óta, amikor a pedagógusok országos sztrájkja és az ezt támogató tömegmozgalmak, tüntetések egyik napról a másikra elsö­pörték az Emami-kormányt, sűrűn érkeztek hírek sztráj­kókról, sőt, az ország egyes vidékeiről parasztfelkeléseket, földfoglalásokat is jelentettek. Móst ismét fellángoltak ezek a népi megmozdulások. Tehe­ránban, az ország fővárosában napokig folytak a tüntetések. Mint ismeretes, Ali Arnini, a tavaly megbuktatott Ernami miniszterelnök utódja, kineve­zése után gyorsan kormány- programot hirdetett meg, hogy ezzel kifogja a szelet a végte­lenségig elkeseredett néptö­megek haragjának vitorlájá­ból. Az ország súlyos gazda­sági bajainak orvoslását, a hi­hetetlenül elburjánzott kor­rupció felszámolását, új vá­lasztások kiírását ígérte — és földreformot. Irán, ez a másfél millió négyzetkilométeren elterülő, több mint húsz millió lakosú állam, egyike a világ legrosz- szabb gazdasági helyzetben levő országainak. Erősen ag­rár jellegű, a nemzeti jövede­lem nyolcvan százalékát a me­zőgazdaság adja. Ez a mező- gazdaság azonban fejletlen, elmaradott, mert feudális ma­radványokkal terhelt. Az egész művelés alatt álló földterület­nek mindössze 15 százaléka van a parasztság kezén, 85 százaléka a földesuraké, a sahé és az egyházi intézmé­nyeké, lényegében ezer nagy- birtokos családé. A földbirtokosok és a pa- **■ rasztok közötti viszony Uralkodó formája a bérlet, vagyis a föld tulajdonosa bér­beadja a földet, az öntözéshez nélkülözhetetlen vizet, sőt gyakran az állatokat és a vető­magot is a parasztnak. A ter­més négyötöde a földesúré, s csak egyötöde marad a földet véres verejtékével megművelő parasztnak, s ez az egyötöd sok ugyan az éhenhaláshoz, de a megélhetéshez nagyon is kevés. így gyilkol az OAS... szólni megrémült húga kérdé­sére: „Nem ismerem a táma­dót”. Kis idő múlva megérkezett a rendőrbiztos. „Egy világos ga- bardin szövetruhás fiatalem­bert láttam. Az állomás felé sietett” — mondotta Marie Corvet húszéves lány, aki az esemény idején a közelben tar­tózkodott. „Meg sem fordult, mikor Lokisol kisasszony se­gítségért kiáltozott^. Ez az adat sokat mondott a rendőrbiztosnak. Azonnal az állomás környéki vendéglők irányába indult. A manni vo­nat éppen ekkor indult el az állomásról. A biztos nem sokat tétovázott, hanem telefonon azonnal értesítette a manni rendőrséget. Délután 2 óra 6 perckor a manni vasútállomáson a rend­őrök megindultak egy, a vo­natról leszálló, atléta termetű fiatalember felé, akin éppen olyan ruha volt, amilyet az aleconi rendőrbiztos leírt. A fiatalember erélyesen tiltako­zott, amikor meg akarták mo­tozni. Egy spanyol gyártmányú revolvert és harminc golyót találtak nála. A fiatalember — Robert Artaud — tehát nem tagadhatott le semmit. Rövid idő múlva horogra került a barátja is, Paul Slefani, a gyil­kos. * Paul Stefani egykori ejtőer­nyős, az OAS terrorista szer­vezet tagja volt. „Parancsot kaptam, hogy végezzem Jet ho­kisait. Ez az egész” — mon­dotta, amikor letartóztatták. „Egyáltalán nem ismertem azt az embert. Teljesítettem kül­detésemet, most pedig csinál­janak velem, amit akarnak”. Később azonban többet is el­árult: — Karácsony előtt néhány nappal, az egyik algíri bárban találkoztam egy szökött tiszt­tel, akit régebbről Willy aé­Franciaország és Algéria plasztikbombák robbanásától és revolverdörrenésektől han­gos. Az OAS titkos katonai szervezet mindennap eltesz valakit láb alól, aki — sze­rinte — útjában áll. A fran­ciaországi Alenco városban két fiatalember — egyébként előkelő családból származ­nak — például meggyilkolta Alfred Lokisolt, az Algériai Kommunista Párt volt tagját, akit 1956-ban a bíróság elé is állítottak. Lokisol meggyil­kolásának módja mintegy jelképezi az OAS terroristái­nak egész munkamódszerét, s akcióinak szinte klasszikus példája. Alábbi cikkünk a „France Soir" című napilapból van. * Alfred Lokisol, nővérével a Vasútállomás közelében, a Wilson Avenue 13. szám alatt egy háromszobás lakásban élt. A két részre osztott lakás aj­taján egy tábla függött, ame­lyen az állt, hogy Lokisol úr látogatói kétszer csöngessenek. Január 4-én délben, mikor Alfred és húga, Maria Lujza, éppen ebédeltek, megszólalt a csengő. A két rövid berregés titán Alfred ajtót nyitott: — ön Lokisol úr? Igen. — Szeretnék beszélni önnel. — Rendben van. Tessék., Ezek voltak az utolsó szavak, fcmiket Maria Lujza fivére Szájából hallott. Alfred ismeretlen látogató­ját bevezette a könyvekkel és kis asztalokkal zsúfolt szalon­ba. Maria Lujza már ebédje végén tartott, amikor két re- volverdörrenést halott, köz­vetlenül utána pedig ajtócsa- pódást. A szobába rohanva, fi­vérét a padlón találta, vértó­csa közepén. Az egyik golyó tarkóját találta el, másik a szívét. A haldokló szerencsét­len csak ennyit tudott vála­ven ismertem. „Akarsz 200 000 frankot keresni? Meg kell öl­nöd egy Alenconéban élő em­bert, OAS-ellenes” — mondot­ta. Később részletes utasításo­kat adott. Egy revolvert és két­százezer frankot kaptam tőle, ebből fizethessem az utazás és ott-tartózkodás költségeit. Meg vagyok győződve arról, hogy Willy kapcsolatban van Be- geldraiseval, aki azelőtt a bel­ga SS tagja volt, később pedig a francia idegenlégióhoz csat­lakozott és onnan is megszö­kött. Párizsban találkoztam barátommal, Artauddal, aki­nek elmeséltem megbízatasá- somat. Azt mondta, neki is van revolvere és velem tart. Paul Stefani és Robert Ar­taud gyermekkori barátok. El­választhatatlanok voltak, és mindig együtt‘járták az éjjeli mulatókat, tánchelyiségeket. Stefani apja egy touloni bank ügynökségének igazgatója. Ste­fani nagyon rossz tanuló volt a gimnáziumban, de kitűnően bevált, mint ejtőernyős. Robert Artaud szintén tekintélyes csa­lád tagja. Apja párizsi publi­cista, nyílván rokonszenvez a szélsőjobboldali elemekkel. Párizsban március 5-ére várják a fegyverszünet bejelentését PÁRIZS (MTI): A Tripóli- ból érkéző hírek arra vallanak, hogy az algériai forradalom legfőbb szerve jóváhagyta a francia és az algériai -minisz­terek megbékélésein kidolgo­zott egyezmény-tervezeteket. Az ideiglenes algériai kor­mány azonban még újabb ülést tart a francia—algériai záróta- nácskózás előtt. De Gaulle Colombay-lés-des- EgliSes-ben egy helyi ünnepsé­gen mondott beszédében kije­lentette: „Lehetséges, hogy az elkövetkező napokban a meg­próbáltatás, amelyen keresztül kellett esnünk, véget ér, még­pedig Franciaországhoz méltó módón.” Párizsban Löuís Joxé, az al­gériai ügyekkel megbízott ál­lamminiszter megbeszélést folytatott a nemzetgyűlés algé­riai képviselőjével és olyan al­gériai személyiségekkel, akik nem tartoznak az FLN-hez. A A miniszter tájékoztatta őket a a francia—algériai tárgyalások eredményéről. Joxe megbízot­tai felkeresték Messzali Had- zsot is. A MNA vezetője a francia rádiónak adótt nyilat­kozatában kijelentette: „A francia—algériai megállapodási tervezettel kapcsolatban nem foglal állást, mert nem vett részt a kidolgozásában, ugyan­akkor hangoztatta, az MNA kéSZ konstruktívan réézt ven­ni az új algériai állam építé­sében.”. . Párizsi politikai megfigyelők rtém tulajdonítanak különösebb jelentőséget Joxe megbeszélé­seinek. De Gaulle ama régebbi ígéretének teljesítéséről van Szó, amely szerint az algériai kérdés végleges rendezése előtt meghallgatja „valamennyi al­gériai irányzat képviselőjének véleményét. Ennék azonban nem léhét hatása a francia- algériai tárgyalásokra, ame­lyeken az algériai népet kizá­rólag áz FLN kormánya kép­viseli. Egyes párizsi lapok jelenté­se szerint a zárótárgyalásOK előreláthatóan csütörtökön kéz. dődrtek. A fegyverszünet ki­hirdetését március 5-e körüli időpontra várják. (MTI) PÁRIZS (MTI): A fás'szta ultrák a szombati embervadá­szat után, amelynek a francia lapjelentések szerint csupán Algírban 35 halálos áldozata volt, vasárnap tovább folytat­ták orvtámadásaikat, A hiva­talos adatok szerint Szomba­ton és vasárnap Algériában 63 halott és 79 sebesült áldo­zata volt a merényleteknek. A francia karhatalom bűnös tétlensége különösen Algírban volt szembetűnő. Az OAS ban­ditái szombaton négy órán át teljesen zavartalanul gyilkol­ták és lincselték az arab járó­kelőket. Az FLN sajtószolgá­lata vasárnap este közzétett nyilatkozatában a francia kor­mányt teszi felelőssé az arab Tömeggyűlés a londoni Trafalgar-téren Bertrand Russell beszéde LONDON (MTI): Vasárnap több mint ötezer ember gyűlt össze a Trafalgar téren, hogy meghallgassa Bertrand Rus- sellt, a 90 éves világhírű angol filozófust. A gyűlést a százak bizottsága hívta össze, tiltako­zásul hat tagjának elítélése el­len. Bertrand Russell a bírósági tárgyalást az igazságszolgálta­tás megcsúfolásának nevezte. Az igazságtalanság bírósága — mondotta — nem volt haj­landó meghallgatni a szakér­tőket és azt állította, hogy a vádlottak az állam biztonságát veszélyeztették, amikor a Wethersfield-i NATO támasz­pont ellen tüntettek. Az igaz­ság viszont az, hogy az angol kormány nukleáris politikája veszélyezteti Anglia biztonsá­gát és az egész világ békéjét. Russell ezután idézte három amerikai katonai vezető nyi­latkozatát, hogy megmutassa a veszély igazi forrását. Radford admirális a következőket mon­dotta: „Teljes győzelem eléré­sét követelem a kommuniz­mus felett”. Russell ezután Twining és Anderson amerikai táborno­kok a Szovjetunió elleni tá­madásra uszító nyilatkozatait idézte. Anderson például a kö­vetkezőket mondotta: „Boldo­gan bombáznám a Szovjet­uniót, csak kapjam meg erre a parancsot”. — Twining hason­lóképpen nyilatkozott. Bertrand Russell rámutatott, hogy ilyenfajta emberek ha­talmi pozíciókat töltenek be Amerikában. Különösen éles hangon bírálta a nukleáris kí­sérletek felújításával kapcso­latban tapasztalt kétszínűséget mind az angol, mind pedig az amerikai kormány részéről. Az angol kormány felelősségét ez még jobban aláhúzza — han­goztatta, „mi vádoljuk a kor­mányt az emberiség nevében és sohasem fogjuk megengedni e sátáni terv megvalósítását” — fejezte be beszédét a gyűlés részvevőinek viharos helyeslé­se közepette. Russell után Robert Watson- Watt, a radar feltalálója szó­lalt fel. A neves angol tudós azt emelte ki, hogy a Wethers­field-i repülőtámaszpont ellen tüntetők egy pillanatig sem veszélyeztették az állam érde­keit, hanem kötelességüket tel­jesítették. A gyűlésen felolvasták Li­nus Pauling, Nóbel-díjas ame­rikai tudós nyilatkozatát, amelynek elmondását a hatok bírósági tárgyalásán a bíró nem engedélyezte. Pauling tel­jes szolidaritást vállalt a szá­zak bizottságának munkájával és a hat vádlottal. (MTI) lakosságnak a francia katonák és csendőrök szemeláttára történő legyilkolásáért. „A történtek azt mutatják, hogy a francia kormány nem tartja kézben saját csapatait, képte­len rá, hogy az algériai fran­ciákkal szemben érvényt sze­rezzen határozatainak. Ez a helyzet komolyan veszélyezteti a béke helyreállítását Algáriá- ban — hangsúlyozza a nyilat­kozat. Az OAS vasárnap este újabb vakmerő támadást hajtott végre Algír közelében, Maison Carrée-ben. A merénylők grá­nátokkal lángba borították a csendőrlaktanya épületét. A laktanya raktárában fel­halmozott nagy mennyiségű benzin és lőszer hatalmas dör­renéssel felrobbant és az egész épületet lángba borította. A tá­madás következtében — az ed­digi jelentések szerint — két ember életét vesztette, három pedig megsebesült. (MTI) ——■•tuwmnmm ■ i A kubai forradalmi kormány nyilatkozata MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány február 18-án nyilatkozatában ismételte meg a kubai nép ellenségeihez inté­zett korábbi figyelmeztetését és erősítette meg azt a szándé­kát, hogy továbbra is segíti és támogatja a kubai nép törté­nelmi harcát. A Pravda hétfői száma közli a kubai forradalmi kormány nyilatkozatát, amely üdvözli és megköszöni a szovjet kormány határozott állásfoglalását. A béke érdekei megkövete­lik — szögezi le a nyilatkozat —, hogy az imperialisták tud­ják: Kuba népe függetlenségé­nek és területi sérthetetlensé­gének védelmében nemcsak saját erejére, hanem mindazon más népek erejére is támasz­kodik, amelyek sikraszállnak a béke, a békés együttélés, a né­pek önrendelkezési joga és szabadsága mellett, harcolnak az imperializmus támadó cse­lekményei, a gyarmati rend­szer és a háborúk ellen, a né­pek függetlenségét és szuvere­nitását fenyegető veszélyek el­len. (MTI) MOSZKVA (TASZSZ): V Gyemin, a fizikai és matemati kai tudományok kandidátusa az Ekonomicseszkaja Gazetí hétfői számában rámutat, hogj közeledik az az idő, amikoi technikailag megvalósíthat* lesz az ember Hold körüli út­ja, majd visszatérése a földre. A szovjet tudós cikkében részletesen ír azokról a pályák­ról, amelyeken a Hold körüli repülőút megvalósítható, majd vizsgálja azokat a módszereket amelyekkel űrhajó vagy tudo­mányos műszereket tartalma­zó berendezés leszállítható a Hold felszínére. A cikk írója elmondja, hogy a szovjet csillagászok rádió­távcsövek segítségével megál­lapították: a Hold felszíni réte­ge egynemű, salakszerü szilárd, lyukacsos tömeg. A rádióhullá­mok azt is kiderítették, hogy a Holdon van jég. Továbbra is rejtély azonban a felső réteg kémiai összetétele, valamint a Hold jegének természete. Az űrhajósok számára igen fontos, hogy ismerjék a Hold­felszín mechanikai sajátossá­gait, az ott levő jég mennyisé­gét. Az elsőtől függ a zökkenő­mentes leereszkedés technikai módja, a másiktól pedig — az űrhajóban tárolandó víz meny- nyisége. Gyemin leszállásra legalkal­masabbnak az úgynevezett „holdtengereket” jelöli meg. Hozzáfűzi azonban, hogy a Hold túlsó oldalán nem cél­szerű a leereszkedés, mivel on­nan nem lehet rádiókapcsola- tot teremteni a Földdel. A szovjet tudós emlékeztet arra, hogy a 1959. évi második szovjet űrrakéta, amely elérte • Hold felületét, kimutatta, hogy a Hold körül nincsen va­lamennyire is észrevehető mág­neses mező. Ez azt jelenti, hogy a Holdnak nem lehetnek olyan radiációs övezetei, amilyeneket szovjet és amerikai tudósok a Föld körül felfedeztek. Ezért a Hold mágneses terének jellegé­re vonatkozó következtetések nemcsak tudományos szem­pontból, hanem az űrrepülés kilátásai szempontjából is ér­dekesek, mivel az űrhajósokra ártalmas sugárzási övezetek erősségétől függ az űrhajó szer­kezeiének megválasztása. Gyemin cikke végén részle­tesen ismerteti azokat a mód­szereket, amelyeket az aero- nautika a Holdon való leeresz­kedésre kidolgozott. (MTI) Idő járásjelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás kedd estig: Élénkülő koletl, délkeleti szél, fel­hőátvonulások. Főként nyugaton és délen sokfelé havazás. Az éjsza­kai lehűlés a Dunántúlon mérsék­lődik. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet nulla—mínusz há­rom fok. várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet nyugaton mí­nusz 3-7. máshol mínusz 5-minuM 10 fok között. (MTI) Rakétával a Holdra Megrendítő tragédia Egerben lőben levő kúfcban mind a négy személyt holtan megtalálta. A Bakabár Aranka által hát­rahagyott búcsúlevél és az ed­dig lefolytatott rendőrségi vizs­gálat azt bizonyítja, hogy a ne­vezett három gyermekét akut. ba dobta, majd ő maga is ön­gyilkossági szándékkal a kútba ugrott. Az ügyben a vizsgálat tovább folyik. 1962 február 24-én bejelen­tés érkezett a rendőrségre, hogy Bakabár Aranka 22 éves, Eger, Arnyékszala út 14. szám alatti lakos három gyermeké­vel — Imre, hétéves, Aranka, ötéves, és András 18 hónapos — lakásukról eltűntek. A bejelentés után a rendőr­ség megindította a vizsgálatot, amelynek eredményeképpen 1962. évi február hó 25-én Eger hatarában, « Hajdúhegyi dű­Véres hétvége Algériában: haívanhárom ha’oh, hetvenkilenc sebesült

Next

/
Thumbnails
Contents