Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

MS2. február 20., kedd NEPOJSAG o Akik szavakban egyetértenek . . . Baráti beszélgetéseken, ami­kor minden gátlástól mente­sen elmondják az emberek vé­leményüket a különböző gaz- c sági és politikai kérdések­ről, gyakorta kerülnek szóba az SZKP XXII. kongresszusá­val kapcsolatos kérdések. Nemrég egy ilyen beszélgeté­sen régi ismerőseim közül így nyilatkoztak jó néhányon: „Megértem én a kongresszus szellemét..., de nem tudom, miért engedik meg, hogy a kulákok gyermekei egyetemen tanuljanak és az az intéző, aki egykoron a summásokat vezényelte munkára, most mi­ért dolgozhat a termelőszövet­kezetben agronómusként...? Lemre erre megbízható párt­tag is, ha nem is ért úgy a nagyüzemhez.” S más ismerős emígy kont­rázott rá: „s miért kellett a mi osztályvezetőnket elmozdí­tani állásából, eljárást indítani ellene, mikor olyan jó elvtárs volt.” „De hát elsikkasztotta a rá­bízott pénzeket” — reklamál­tam. „Hát igen, de azért ilyen kemény embereket nem sza­bad lenne így félretenni.” És sorolták tovább: „Miért várunk a német, illetve a ber­lini kérdés lezárásával? Miért nem bánunk .keményebben' azokkal, akik egykor kizsák­mányolok voltak”... és a töb­bi, és a többi... Ennek az írás­nak nem célja ezeknek a hely­telen, szektáns nézeteknek a részletes megcáfolása, ezt megtette az SZKP XXII. kong­resszusának tanácskozása, de mostani életünk növekvő eredményei — amelyek már a kongresszus szellemében fo­gantak — elegendő bizonyíté­kok erre. Ezek a vélemények inkább azért kerülnek nyilvá­nosság elé, hogy érzékeltes­sük: vannak még néhányan, közte párttagok is, akik csak szavakban és úgy „általános­ságban” értenek csak egyet a XXII. kongresszus szellemével, nem vált meggyőződésükké a lenini politika alkalmazása, az> MSZMP VII. kongresszusa szellemében végzett munka, gyakorlati tetteikben még nem tudtak „áthangolódni” vélemé­nyeikben, tetteikben még kí­sért a múlt. Kísért azoknak az éveknek a szelleme, ame­lyekben a személyi kultusz, az álradikalizmus virágzott, s amelynek hatása még jó né­hány ember gyakorlati tevé­kenységén erősen érződik. Igaz, hogy a XXII. kong­resszuson nem merőben új el­vek kerültek elfogadásra, ez a tanácskozás a lenini politi­kának egyenes folytatása, a XX. kongresszus politikai irányvonalának érvényesítése volt. Ez a politikai irányvonal az utóbbi években, bár ellen­zőkre is talált, mindegyre jobban a kommunista pártok tevékenységének alapjává vált s mind nagyobb azoknak a párttagoknak, pártonkivüliek- nek a száma, akik a lenini el­vek segítségével sikerrel túl­tették magukat a helytelen vezetési módszereken, szektás nézeteken. Nem könnyű azo­kat a régi elveket sutba dobni azoknak, akik ebben a szel­lemben nevelkedtek hosszú éveken át. Nem könnyű túl­tenni a parancsolgató mód­szereken, az álkeménységen, amely legtöbbször szellemi, vagy érvgyengeséget takar. A XX. kongresszus óta több mint fél évtized telt él, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy teljesen lel lehessen számolni az álradikális nézeteket. Ezt mutatják a bizalmasan elmon­dott vélemények, ezt tükrözi néhány hétköznapi tett is, amelyet még nem hatott át a lenini politika emberséges szelleme. De akik ma még elkövet­nek ebből a régi szellemből fakadó k’sebb-nagyobb hibá­kat, azok is érzik nézeteik tarthatatlanságát, akarva, aka­ratlanul is tért hódít értel­mükben a lenini politika igazsága. Éppen ezért az élet parancsa azt követeli tőlünk, ne nézzük tétlenül vívódásu­kat, segítsünk megérteni és tetteinkben dominálóvá tenni a XXII. kongresszus szelle­mét, segítsünk megszabadítani őket a párt helyes politikáját torzító elvi és gyakorlati hi­báktól. S most, amikor a XXII. kongresszus anyagát tíz- és tízezrek tanulmányoz­zák, nagyon jó alkalom és mód nyílik erre. A kongresszus anyagát ta­nulmányozók között erőtelje­sebben, érezhetőbben hódít a lenini politika igazsága, mint akik csak a politikai szenzá­ciókat csipkedik ki belőle. A kommunisták feladata tehát, mindegyre több embert meg­győzni arra: ismerje meg tel­jes részletességében ennek a politikának elveit, annak gya­korlati alkalmazását. A kom­munistákra vár elsősorban vi­tába szállni a téves nézetek­kel, türelmesen magyarázni a kommunizmus építésének elvi és gyakorlati kérdéseit, hogy minél kevesebben legyenek azok, akik csak szavakban is­merik el a XXII. kongresz- szus határozatainak helyessé­gét, hogy mind kevesebben le­gyenek, akik lapítva helye­selnek meggyőződés helyett. Ha nem sok emberről is van szó, mégsem mondhatunk, s nem is mondunk le róla, mert nem az emberek, de az elvi és gyakorlati hibák ellen hirdetünk harcot. S hogy mi­nél előbb eljöhessen az az idő, amikor a kongresszus szelle­me beférkőzik azoknak is az értelmébe, akik ma még csak szavakban ismerik el annak helyességét, hogy az minél előbb hétköznapi cselekedeteik rugójává váljék, hosszú, türel­mes, felvilágosító munkára van szükség, sok példamutató cselekedetre, hogy ezeknek az embereknek a meggyőzése ne történelmi távlat, de napjaink eredménye legyen. Kovács Endre Nincs cáfolat Ismeretes, bogy a Prensa | Libre című mexikói lap ker- tclés nélkül megírta: LIeras Camargo kolumbiai einök egy­millió dollárnyi szerény aján­dékot kapott az Egyesült Ál­lamoktól. A szerény ajándékot a szerény elnök szerényen el­fogadta. Ügy vélte, ennyi iga­zán kijár neki Punta del Este-i szolgálataiért. Ott ugyanis, buzgó politikai kupééként az USA érdekében siirgött-forgott. Némi túlzással azt lehetne mondani: Kinek mi köze hoz­zá, hogy egy köztársasági el­nök mennyi kupec-pénzt kap? Csakhogy a bogotaiak ugyan­csak feldühödtek elnökük sze­rénységén és jókora tüntetést rendeztek ellene. Azt várta ezek után a világ, hogy Ca­margo cáfol majd. Legalább az illem kedvéért, halkan, sut­togva, szerényen. Nehogy ki­golyózzák a klubból. Dehogy cáfolt. Telnek, múlnak a na­pok, a klubból se golyózzák ki. Az elnök nem ér rá. Azon tö­ri a fejét, melyik bankban len­ne biztonságban a pénze — ha a forradalom elől futnia kelle­ne. Nos, amiképp cáfolat nincs, azonképpen kérdéses va­lami. az einök által óhajtott „biztos” bank is... —bot— Űj szó a kritiká­ban: alapállás! Olva­som a Film, Színház, Muzsikát, olvasom az Élet és Irodalmat, a Népszabadságot, s mind a három lapban meglepve fedezem fel a művészeti kriti­kákban ezt az új fo­galmat: alapállás. Ol­vasom és felzsong a fülemben a vezény­szó: „Kritikusok, figye­lem! Alapállás... fej- bólintgatás igenelve, egy... kettő ... egy... kettő... Fejrázás ta­gadva, rajta, egy ... kettő... egy... kettő ... Most megfogjuk a darab központi kon­fliktusát, s azt ma­gyarázunk bele két ütemben, amit aka­runk. Egy ... kettő... Most dicsérünk, raj­ta... egy... kettő... Most ütemre lehúz­zuk ... rajta... egy, kettő... Az idősebb kritikusok abbahagy­hatják ... Vissza alapállásba, elő a ce­ruzát, tollat, írógépet, és leírjuk szépen, kö­zösen: alapállás...” Szerintem idősebb, fiatalabb, mind ab­bahagyhatná! (-6) Kiváló KISZ-fiatal A Nyugat-Bükki Állami Erdőgazdaság felsőtárkányi üze­mében dolgozik Danis Ottó Esztergályos. Nyolc évvel ezelőtt került az erdőgazdasághoz, mint elsőéves segéd. Azóta jó munkájáért, példamutató, szerény magatartásáért többször kapott jutalmat. 1960. decemberében kiváló dolgozó oklevél­lel tüntették ki. Munka után leginkább az üzem színjátszói között talál­ni, mert nemcsak szereplő, hanem rendező is a kultúrcso­(Foto: Kiss Béla) Kísérleti telep — miniatűr nagyüzem portban. VILLOG, SZIKRÁZIK a fe­hér hó a Mátrában, ahogy rásüt a tiszta mosolyú nap sugara. A szem nem bírja sokáig a fény pajkosságát, hamar pis­logni kezd e fest« szépségű tájra, és máris valami megma­gyarázhatatlan érzés ejti rabul az embert, valami olyasmi ér­zés, mint amilyen a Galyatető sportolóit, üdülőit, turistáit itt­létük óta állandóan fogva tart­ja. Nem gondolnak az idő gyors rohanására, csak vidám hangulatban síelnek, szánkóz­nak, hógolyóznak a meredek ívű hegyoldalakon. Jókedvük­től, tarka, élénk színű ruhájuk­tól harsog a Mátra Gyöngyös­re tekintő oldala. Am fentebb, a Mátra 830 méter pontjára, Mátraszeni- lászlóra, ebből a szín- és hang­pompából nem jut semmi. Pontosabban, Mátraszentlász- lón csak hó van, merev nyuga­lom, szürke, dolgos hétköznap. Egyszerű hétköznap azok ré­szére, akik itt laknak, itt dol­goznak az „isten háta mögött”, télen-nyáron egyfolytában. Itt a nyár hűvös és rövid ideig tart, a tél viszont hosz- szú, és a leghidegebb az egész országban. Csak sítalpakon le­het közlekedni, mert a hó majd mindenütt térdig ér. Mindezt Czettner Antaltól tudom, aki helybeli, bennszü­lött, és az ország egyetlen fagykísérleti állomását vezeti, TETROBIKLO ánue PfíwuMasuisumín — ümm — fogta meg a vállam, amint gyamitlanul, az élet szépségein derülve baktattam az utcán — segítsen rajtam ... Nagyon kérem. Megtorpantam, s egy bánatos, megtört tekintetű férfit lát­tam magam előtt, amint könyörgő kéz­zel várja válaszom: hajlandó vagyok-e, vagy sem segíteni. — Kérem, örömmel segítek, ha megmond­ja, miről van szó, s ha. amiről szó van, abban én valóban ké­pes is vagyok segíte­ni — mondtam, és igyekeztem derűmet rásugározni. Mintha sikerült volna, mert felcsillant a szeme: — Előre is hálás va­gyok ... Legyen szi­ves megmondani ne­kem. mit jelent a $ tetrobiklonukleinsav... — A tetronukmi- csoda? — hökkentem meg, hogy torkomon akadt a derű ... — A tetrobiklonuk­leinsav — ismételte könyörgő arccal, s úgy nézett rám. mint >egyszerű halandó az listenekre szokott... Fogalmam sem volt, hogy micsoda az a tetrobiklonukleinsav. Soha nem hallottam. Azt sem tudtam róla, hogy létezhet. Sav. Ez ismerős, kénvas, pél­dául ... ugye ... Só­sav, például, ugye ... De ez a tetrobik.... sav. — Már megbocsás­son, miért fontos ma­gának, uram, ez a tetroizé, hogy micso­da.;. Talán vegyész? — Én? — tiltakozott kétségbeesve... — szó sincs róla... Egy­szerű és szerény mun­kás vagyok, aki érett­ségi előtt áll és ... — Es, érettségi tétel, ugye? — Dehogy ... Csak olvastam valahol ezt a nevet, s minthogy érettségi előtt állok, azt hittem, hogy egy ilyen vacak sav mi­benléte nem okozhat nekem problémát... S nem tudom, még­sem tudom, hogy mi­csoda ... Talán ön, uram, segítsen raj­tam! Sajnálkozva, szé­gyenkezve tártam szét a karom, s gyorsan elotontam... Tetro­biklonukleinsav... tet­robiklonukleinsav ... Mi lehet ez? Ott egye meg a fene, csak nem rontom el az estémet ezzel a marhasággal... bár... ugye ... egy értelmes embernek a tudomány és technika mai fejlettségi fokán legalábbis érdeklőd­nie kellene, hogy mi is lehet ez a tetro­biklonukleinsav. ... Várjunk csak ... Tét- ro.„ ez valami hár­mast jelent az össze­tételekben. a biklo, meg valószínű, akkor a kettest.... Ugye? Namármost, a nuklein- savakkal találkoztam már, hogy hol azt nem tudom, de határozot­tan tudom, hogy találkoztam... Tehát, a tetro­biklonukleinsav nem más, mint hármas­kettes valahol már találkoztam vacak, amelyet... Nem, hát ez így nem megy... Hazarohantam, elő a lexikont... Persze, ilyenek ezek a lexi­konszerkesztők ... Tetralógia benne van, ...a biaszulfátok is, de ez a tetrobiklonuk­— Nem! Napjában 32 mű­szerrel végzünk kísérletet, il­letve megfigyelést. Az elmon­dottak mellett az én kötelessé­gem a napi hőmérséklet, talaj- fagy, hóvastagság, csapadék- mennyiség, páratartalom, lég­nyomás mérése, a szélerősség megállapítása is. Egykilomé- teres körzetet kell bejárnom mindennap háromszor, és ott méréseket kell végeznem. Ilyen időben sítalpon járom be a te­rületet, mert másképpen nehe­zen tudnám elvégezni. Lehajol az egyik kerethez, amely alatt búza van, és né­hány adatot mond: — mínusz 10 fok. — Egyszerű borszesz- hőmérőről olvassa az adatokat majd, átmegy a hóval borított vetemények közé és két hőmé­rőt is mutat. — Látja. Ott nyolccentimé­teres a hó vastagsága. Két fok­kal melegebb alatta a talaj. Amott 26 centiméter a hóvas­tagság és 11 fokkal melegebb a talajfelszín. Ha a nap erősen süt, még két fokkal emelked­het. — Ez még nem veszélyes — folytatja —, hiszen a szovjet búzafajták a 25 fokos hideget is kibírják, a magyarok közül a Bánkúti 1201-es, 1205-ös, a Kompolti 481-es, Karcagi 522- es és 21-es... ... És még jónéhány fajtát sorol fel a telep vezetője. Fej­ből ismeri — látni — a kísér­leti alanyok nevét, és tulajdon­ságait. — Itt 90 naptól 105 napig tart általában a hó, és a hideg. — mondja. Mosolyogva teszi hozzá: — S ezzel mindent el­mondtam a gazdaságunkról. Csak még annyit, hogy nyáron hatan, heten is dolgozunk, té­len ketten, hárman. A telepen komolyabb munka majd csak a tavasszal indul meg, amikor a legközelebbi adat- és kísér­leti összesítésre kerül sor. FELCSATOLJA sítalpát, amikor elbúcsúzunk, és sokáig versenyt fut autónkkal, majd otthagy bennünket, mint a vil­lám siklik le a hegyoldalon. Siet, mert estére várják az újabb megfigyelések eredmé­nyeit Kompolton és Budapes­ten __ Fa zekas István NA6VKÉPŰSÉ6 leinsav, az nines... Éjszaka felriadtam, mert arról álmodtam, hogy egy kétkarú tet- ro átölel és a fülembe súgja: én vagyok a nukleinsav... A munkahelyemen időnként hangosan mormolom: tetrobiklo- nukleinsav... A feleségem aggó­dik és vizes boroga­tást készít. Az emberek kezde­nek kerülni és gya­núsan nézni. Tegnap már igy köszöntem: biko és a köszönésre igy vála­szoltam: tetro... Ebbe bele lehet bo­londulni ... — Uram, könyör­göm ... mondja már meg, tudja-e már, mi az a tetrobiklonuk- leinsav? — kaptam utána, mert megis­mertem. mert ö volt az, aki két héttel ez-: előtt ugyanitt megái-: litott... : Rámnézett, aztán' unottan legyintett: — Ja, maga az?] Semmi... Nem is ér-; dekes ... Rosszul ol-] vasiam. ; (egn) < ami itt van Mátraszentlászlon. Több mint tíz éve hozták lét­re, azzal a szándékkal, hogy megállapíthassák, melyek azok a kalászos fajták, amelyek a legjobban bírják a hideget, ed­zettebbek, és a legzordabb magyar téli időjárásban sem fagynak ki. A telep — amelyik a Kom- polti Kísérleti Intézethez tar­tozik — nem nagy. Tíz évvel ezelőtt egyholdnyi területen te­rült el, napjainkban pedig 2800 négyszögölet vallhat ma­gáénak, mert a Magyar Tudo­mányos Akadémiának is vé­geznek itt kísérleteket néhány éve. — De nincs is szükségünk nagyobb területre — mondja Czottner Antal, és megmagya­rázza: — Tudniillik, nálunk egy holdat egy négyzetméter kép­visel. Itt — mutat maga köré — tizenkétszer 14 keret van egymás mellett, ami 168 hold­nak felel meg, a valóságban fenntebb — mutat a hegyol­dalra — az akadémiának „kí­sérletezünk”. Ott szintén eny- nyi tábla van, tehát 336 hold eddig. De kétfajta kísérletet folytatunk: hótakaró alattit és hómentes kísérletet. E 336 ke­retnek, valamennyinek párja van, de azokat most nem látni, mert hó takarja őket. így te­hát 672 holdat figyelünk meg. Nevetségesnek hat mindez először, önkéntelenül is tréfá­ra gondol az ember. Alig más­fél hold területen közel 700 holdra tudnak megfigyelést tenni. Milyen jó is lenne, ha a termés is így hatványozódna: másfél hold területről 700 hold termését betakarítani. No, de ez megvalósíthatat­lan. Miniatűr nagy gazdaság ez a kísérleti telep, 6 a termésát­lagok is miniatűrök: a kalá­szosokat szemenként számolva vetik — egy négyzetméterre 90 szemet — és a termést is kalá­szonként takarítják be. S ebből következtetnek ... már nem is itt, hanem Kompolton és Bu­dapesten ... Mi a kísérlet lényege? MEGÁLLAPÍTANI, hogy a magyar és a külföldi búzafaj­ták közül mellyek a legneme­sebbek, mellyek a legjobb fagytűrők. Ezenkívül a keresz­tezett fajták hogyan bírják a hideget? — Ez lenne a válasz, és most lássunk néhány ada­tot... — Magyar, szovjet, francia, olasz búzákat vetettünk az ősszel és ezek keresztezéseit. Vetettünk továbbá árpát, rizst, zabot, és lucernát. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar és a szovjet búzafaj­ták bírják legjobban a hideg időjárást, ezek a legnemeseb­bek. Az olasz és francia kalá­szosokkal baj lesz. Tavaly nem volt ilyen hideg, minden búza­fajta jól áttelelt, de az idén keményebb a tél, s nem mind­egyik búza tűri a mostoha idő­járást. — Csak ezzel foglalkoznak itt a telepen? — kérdem.

Next

/
Thumbnails
Contents