Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-20 / 42. szám

1382. február 20., kedd NÉPÚJSÁG 9 Új bánya születik zógép), a többi munkahelyek­ről kézi csillézés van, s nyolc­van-száz métert is kell tolni a telerakott csilléket, a csúszós, nehéz talpon. Az új bányában már a szállítás gépesítése fo­kozottabb lesz. És gépesítik a jövesztést is! — Nem p ró báli-: óznak rakodó gépekkel? A rakodás gépesíté­se az egyik legfontosabb és leg­fárasztóbb munkától szabadít­ja meg a bányászokat. — Kísérleteztünk már mun­kahelyi rakodógépekkel. De a kísérletek, a bentonit nagy ta­padása miatt nem váltották be a hozzáfűzött reményeket. A szállításnál is egyedül a gumi­szalag az, ami bevált, viszont a bentonit felrakását csak em­beri, fizikai erővel végezhetjük el. Kommunális létesítményeket is terveztek az új bánya mellé. A felépülő, 200 személyes für­dő talán ezek közül a legjelen­tősebb. MEg ÄLL a tél. Április messze van. De már csak erre várnak Istenmezején, hogy az új beruházások megvalósítá­sához hozzákezdhessenek, ame­lyet 1965-re, az ötéves terv vé­gére teljesen elvégeznek. Ko­moly és nehéz munka vár az istenmezejiekre. De megéri a fáradságért, erőfeszítéséért. A „Hangyabolyos” gazdag bento- nitvagyont rejteget. Kincset, amelyért érdemes leszállnj a föld alá az — embernek. Pataky Dezső Gyermekgyógyászati ügyeleícs orvosi szolgálat indult Egerben Szombat déltől hétfő reggel 6 óráig inspekció Két héttel ezelőtt szervez­ték meg Egerben a mindenna­pi éjszakai orvosi szolgálatot, s máris tovább tökéletesedik a város egészségügyi ellátása. A városi tanács egészségügyi osztályának kezdeményezése nyomán, a megyei kórház leg­messzebbmenő támogatásával, február 17-től kezdődően be­vezették a szombat délutáni két órától hétfő reggel hat óráig tartó gyermekgyógyá­szati ügyeletes orvosi szolgá­latot is... — Ez azt jelenti, — mondja dr. Dely János városi főorvos, — hogy ezentúl a 14 éven alu­li gyermekek, az I. sz. kórház földszinti helyiségében gyer­mekszakorvosok által — sürgős esetben — ellátásban részesül­nek. Elsősorban a folyamatos injekciós kezelést tudják biz­tosítani, — például penicillin-, vagy stertomycinkezelés eseté­ben. Olyan esetekben keresse fel a közönség a gyermekgyó­gyászati ügyeletes orvosi szol­gálatot szombaton délután, va­sárnap egésznap, hétfő reggel hat óráig, amikor nem várhat az orvosi beavatkozás a hétfői napig! Súlyos esetben, amikor a beteg gyermeket nem tudják a szülők behozni az I. sz. kórház­ba, akkor az SZTK megyei rendelőintézetének épületében szolgálatot teljesítő ügyeletes orvos megy ki a házhoz. Tele­fonszáma: 13—30. Az új orvosi szolgálat beve­zetésével az SZTK rendelőin­tézetben tovább javul a hely­zet, ugyanis az elmúlt hét vé­gén az injekciós kezelések két­harmad részét gyermekek kap­ták, — így tehát több idő jut az alaposabb orvosi vizsgálat­ra, kezelésre. örömmel üdvözöljük a vá­rosi ianács egészségügyi osz­tálya és a megyei kórház kéz deményezését. (s) Tündém j ja k kiállítása A hatvani Bajza József Gimnázium 2. sz. leánydiák- klubszobájában, a horgoló­szakkör tagjai impozáns kiál­lítást rendeztek. Fekete Mária III. és Stromp Gabriella IV. osztályos növendékek ötlete buzdította a szakkör tagjait arra, hogy a tavasszal meg­rendezendő politechnikai kiál­lítást megelőzően, a gimnázi­um növendékei részére ezt a kis bemutatót megrendezzék. Dr. Langhoffer Lászlónénak, a szakkör vezetőjének irányí­tása mellett készültek el a fi­nom mintájú és szakértelem­mel kidolgozott terítőcskék, a sárközi, buzsáki és mezőkö­vesdi hímzéssel tarkálló dísz­párnák, a színes hangulatlám- paemyők. (r) Menetrend rondáiéi* Karjában hozta gyermeket a kórházból. Az asszony tö­mött szatyort is cipelt és a Mecset melletti hc'yi,járatú buszmegállóhoz sietett. Aggódó szemmel kereste a táblára függesztett menetren­déi. Az asszony megtorpant, fáradt, szomorú szeme most kétségbeesést tükrözött. A menetrendtábla üvegét be­törték, a menetrend sehol. Mikor indul a következő járat? Kegyetlen, hideg szét süvít, testével védi a beleg gyermeket. Ólomlábon jár most az idő, rettenetes a bi­zonytalanság. Csintalan gyé­réit, vagy duhaj felnőtt ron­gálta meg a tájékoztató táb­lát. Az édesanya tehetetlen kétségbeeséssel várja a, buszt, és ereje sincs, hogy a menet- rendrcngálót szidja. Az autóközlekedési válla­lattó1 azt a választ kaptuk, hogy a gépállomást a íelnc- rrteíi menet rendtáblákat is megrongálták, a felnémeti táblát többször is elvitték. Vajon nem a lakosságot, az utazóközönség tájékoztatását szolgálja a kifüggesztett me­netrend? * Nem tudjuk, hogy ki és miért követ el ilyeu barbár­ságot. De m ndnyájunk érde­ke, hogy szót emeljünk az Ilyen cselekedetek ellen, ne­veléssel, figyelmeztetéssel, és ha szükséges, erélyesebb in­tézkedések el megakadó yoz- zuk a további rt-ngá’ásókat. F. L. Eger, a magyar várssak tükrében Eger ben a legtöbb a múzeumlátogató Az elmúlt évek során örven­detes ütemben fejlődtek váro­saink, nem utolsósorban éppen Eger, ez az egykori papi-egy­házi centrum. Sok cikk és ta­nulmány foglalkozott a város fejlődésének különböző terüle­tével, azonban minden jó szándék, hozzáértés mellett sem kaphattunk eddig egy mindenre kiterjedő képet, mely tárgyilagos nézőpontból, az ország 62 vidéki város egé­szének sorában mutatja be ezt a régi és mégis egyre ifjodó várost. Ebből a szempontból igen értékes anyagot gyűjthet- tünk a közelmúltban megjelent Vidéki városaink című, terje­delmes műből, mely a Magyar Tudományos Akadémia Tele­püléstudományi Főbizottságá­nak irányításával, az Építőipa­ri és Közlekedési Műszaki Egyetem városgazdasági tan­szék és számtalan neves szak­ember közreműködésével veszi bonckés alá, közel félezer ol­dalon, hatvankét városunkat, — benne Egert is. Lapozzunk hát bele a vaskos kötetbe és vegyük szemügyre a fontosabb egri adatokat, ame­lyeknek tükrében teljesebbé válik a város helyzetének, fej­lődésének megismerése (az adatok Felnémet nélkül érten­dők). Népességszám tekintetében Eger a 17. helyen áll. A város lakossága zömében belterüle­ten lakik, 98.7 a belterületi népesség aránya. Figyelemre méltó, hogy a belterületi népsűrűség tekinte­tében országos viszonylatban az 5. helyen állunk. Eger né­pességi fejlődését jellemzően dukumentálja. az az adat, amely szerint az 1869-es 19150 Iclekszámról 1960-ra 35 375-re fejlődött. Érdekes tudnunk, hogy II. József korában, Deb­recen, Buda, Kecskemét, Sze­ged és Pest után a hatodik he­lyen állott Kevesen ismerik a népesség foglalkozási ágak szerinti meg­oszlását: 30 százalék mezőgaz­dasági, 26,4 ipari és bányász és 43.6 százalék egyéb foglal­kozású Egerben. Tehát ún. ve­gyes jellegű városok között foglal helyet. Míg 1957-ben 56 gyáripari jellegű telep működött a vá­rosban, addig, 1900-ban csu­pán 6 vállalat, 1910-ben 12 vál­lalat, 1920-ban 11 és 1930-ban pedig 6 vállalat tevékenyke­dett Egerben. Amíg 1930-ban a 6 vállalat csak 725 létszám­mal dolgozott, addig 1957-ben már az 56 gyáripari jellegű te­lepen 2753 dolgozó talál mun­kát. Kimagasló Eger város helye kulturális vonatkozásokban. Középiskolai ellátottság szem­pontjából az országban a 14. helyen áll. Elismeri a mű, hogy Egernek a főiskolai ok­tatásban komoly hagyományai vannak: „Eger kulturális szín­vonalának kialakításában nagy szerepet játszott az a körül­mény, hogy volt főiskolája, jogakadémiája. A megszünte­tett jogakadémia szerepét a mai pedagógiai főiskola csak részben pótolja” — írják a szerzők. A művelődés terjedésének ma már általános és az okta­táson kívül kétségtelenül leg­hatásosabb eszköze: a rádió. A rádióelőfizetök számának a vá­ros lakosságának százalékban való megjelölése tekintetében Eger az országban a második helyen áll, 36,2 százalék, száz egri lakos közül több, mint 36-nak van rádiókészüléke! (Az első a sorban Zalaeger- egerszeg.) Igen magas Egerben a könyvterjesztés eredménye is. 1953-ban minden egri lakosra SO forint 50 fillér értékű könyvi úsunás esett! A könyvtárak forgalma és állománya miatt sem kell szé­gyenkeznünk. 1958-ban a vá­ros könyvtáraiban 243 730 könyv sorakozott a polcokon — saz egy lakosra jutó darab­szám alapján az országban a 6. helyen állunk! Az egy la­kosra jutó kiolvasott könyvtá­ri könyveli száma 1958-ban mintegy öt darab volt — ha­zánkban az igen előkelő 9. he­az istállóba, hogy hová lett a mi lószerszámunk? — rikol­totta. — Most már megmon­dom. Míg mi is oda voltunk a rendőrségen, ez a dög lopta el! — mutatott a tanúra —, s még van képe idejönni tanúskod­ni... Szinte önkívületbe esett, oly eszelősen kibált. S ez a hang mintha az öreget is felrázta volna, maga is felugrott, fél­relökte a tanút, s a bírói asz­talt verte kivörösödve, hogy ez igazság-e? Akik ott voltak, s látták a jelenetet, azt hitték: meghábo­rodott Póré Márton. Mellet­tem ült a védőügyvédje, az is azt sziszegte idegesen: — Megőrült az öreg. Telje­sen megőrült... Hát látott már ilyet? A napokban kihirdetik az ítéletet, s ahelyett, hogy arról beszélne: megbánta, amit tett, még most is a lószerszám jár az eszében, azért dühöng, ami az övé, a „szent magántu­lajdona...” ÍGY VOLT ez akkor, majd­nem négy évvel ezelőtt, nyá­ron, ezen a dombos udvaron. Ha valamikor az iskolásokkal tanítják, hogyan is tért rá a magyar parasztember a régi, megszokottról egy új útra, biz­tosan megemlítik: néhányan nehezen értették meg, meny­nyivel jobb lesz nekik is a nagy többséggel együtt dolgoz­ni, könnyebben, emberiebben élni. Akkor a történelem órán erre a kis falura is lehet gon­dolni szomorú példaként, mert egy ember gyilkolni is képes volt azért, amire azt mond­hatta: ez az enyém. Weidinger László lyen áll Eger a 62 város kö­zül. A városi múzeum látoga­tottsága Magyaroszágon a ki­magasló első helyet harcolta ki. 1958-ba.n a látogatók szá­ma a város lakosságához vi­szonyítva 650 százalék! Fürdőink forgalma is szép eredményt ért el. A gyógy- es tisztasági fürdők személyfor­galma alapján (a strand nél­kül!) a 6. helyen áll az egri fürdő! A könyv említést tesz arról, hogy népgazdasági terveink során különös figyelmet for­dítanak városhálózatunk fej­lesztési irányára. Előrelátha­tóan 9 város képezi majd a városhálózat gerincét az or­szágban, melyek vonzási kör­zete képezi a régiókat. Ezek: Budapest, Miskolc, Debrecen, Szolnok, Szeged, Pécs, Nagy­kanizsa, Székesfehérvár és Győr. Égy-egy régiónak azon­ban lesznek még kisegítő cent­rumai is, amelynek segítségé­vel a régió fő centruma ellát­hatja szerteágazó feladatát. A szakértők szerinti társcentru- mos regionális rendszer sémá­ja azt mutatja, hogy Eger a miskolci régió egyetlen társ­centrumaként szerepelne! A városhálózatban fontos szerepet töltenek be az ún. üdülővórosok, melyek az or­szágos és idegenforgalmi üdül­tetésre alkalmas területek el­látási, adminisztrációs és köz­lekedési centrumai lesznek. Eger ebbe a kategóriába is szerepel természetszerűen — Siófok, Keszthely, Hajdúszo­boszló, Esztergom mellett. A páratlanul érdekes, tanul­ságos könyv adatai, tényei, ér­tékelései — melyekből itt csu­pán csak ízelítőt adhattunk —, arra mutatnak, hogy felsza­badulásunk óta igen szép ered­ményeket tudunk felmutatni. A könyv tanulmányozása azon­ban arra is felhívja az illetéke­sek figyelmét, hogy még sok a tennivaló. Egy azonban bizo­nyos, melyet minden önteltség és lokálpatriotizmus nélkül el mondhatunk — Eger az ország 62 városa körül nem hátul kul­log, hanem az első csoportban elől halad. Sugár Istváu A vita végére a néhány erő­teljes fejszecsapás tett pontot. A faluban azt híres ztelték, hogy a vő a zavaros időket ki­használva, disszidált Nyugat­ra, s az öreg Póré megnyugo­dott. A föld, amit 45 után, az osztáskor kapott, s amit oly szépen rendbe tett, mégis az övé maradt, s nem vált a „köz prédájává” a téeszben. A vádlottak padjára akkor talán nem is gondolt. Ügyesen elrendeztek mindent — vélte —, a tetemet elásták az erdőben, baj nem lehet. Most mégis itt ül, mert 1957-ben, a gyilkosság után nem sokkal, a hó olvadá­sakor, a víz kimosta a holttes­tet a földből, két ember meg­találta — és milyen szégyen! —, még ráadásul a saját udvara vált „tárgyalóteremmé”. De nem baj, a föld az övé, mégsem lett a tsz-é. Az asz- szonyokra meg ráparancsolt, hogy ezután se merjék bevin­ni, mert ha el is ítélik, ki­szabadul ő még egyszer, s ak­kor... A TANÚK kihallgatása már a befejezéshez közeledett. Egy asszony és két férfi volt csak hátra. Az öreg, amikor a fe­kete ruhás, kövérkés nő lé­pett a bírói asztal elé, épp­oly közönyösen ült, mint ad­dig. A lánya azonban felpattant mellőle: — Azt kérdezte édes­apám délelőtt, amikor bejött bölcsőben, sem a ve je nem fe­küdt már az ágyban, mi mégis összeborzongtunk, oly erősen hatott ránk a „lejátszás”. Póré Márton azonban úgy tett min­dent, úgy „alakította” egykori „szerepét”, mintha semmi kö­ze nem lenne a „figurához”, sa­ját magához, s ahhoz, amit tett, amivel vádolják. KURTÁN igennel, vagy nem­mel felelt a kérdésekre, aztán visszaült a helyére és hallga­tott. Mit bőbeszédűsködjék? Annak idején a rendőrségen is elmondott mindent, az ügyész előtt úgyszintén, s a főtárgya­láson sem tagadott. Megölte vejét, mert így látta jónak. A földért tette. A veje — az a semmiházi —, alig, hogy betette ide a lábát, alighogy levackolt a lánya mellett, mindjárt „okos” akart lenni. — Mit kínlódunk itt magunk­ban a földdel — erősködött —, vigyük be a téeszbe, s mind­járt könnyebben boldogulunk. — Még mit nem? — vágta rá ő mindjárt mérgesen. — Gyen­ge vagy? Akkor menj kórház­ba, s erősítsd magad, de azt jegyezd meg, hogy amíg az én kezemben, lábamban egy csöpp erő is lesz, addig a téesznek nem adom a földem Az öreg talán azt hitte, hogy ez a felhördülése eredményes lesz, s a fiatal elhallgat. De csalódott. Ettől a naptól min­dig jobban keserítették egymás életét, mindegyik a maga va­lódi, vagy vélt igazának han­goztatásával ■ : ....... ...i..,- . hány napra eltűnt otthonról, de aztán visszatért, s éjszaka belopódzva házába, baltával szétverte lánya férjének a fe­jét .. s Ez volt az a ház. Itt a föld­úton állt meg a teherautó, itt a kút közelében látta meg Póré Mártont az unokája, itt állt az öreg percekig zokogva, míg a csöpp lány a nyakában csimpaszkodott és csókolgatta. Ide a hűvösre, a diófa árnyé­kába tették az asztalt és a szé­keket, a bíróság számára, s nem sokkal távolabb, ott, a padokon ültek a vádlottak, Póré, a gyilkos, a felesége, és a lánya, mint bűntársak. Nem indult „izgalmasnak” a tárgyalás. Csupán néhány tanú kihallgatására volt szükség ez­úttal, azok meg nem mondtak sok újat, szinte ismételték egy­mást. De egyszer csak úgy adó­dott, hogy egy-két dolog tisz­tázása miatt a gyilkos ember­nek fel kellett kelnie a helyé­ről és végig „lejátszania”, mit, hogyan tett. Beállt a konyha ablaka mö­gé. Itt húzódott meg késő este, s leste, mit csinál a család. Az­tán a ház elejéhez lopakodott, bekopogott a kis szoba abla­kán feleségének, aki a jelre halkan kinyitotta a konyha­ajtót. Macskaléptekkel osont innen a fiatalok ágyához, át­hajolt az unokája bölcsőjén, a lánya felett — úgy, mint ak­kor —, s lendületes mozgással jelezte, mint dolgozott kezében a balta. Sem a gyerek nem volt a JÁROM a kis hegyi községet, keresem, akivel beszélni sze­retnék, s hirtelen valahonnan, a félig-meddig elfelejtett emlé­kek egyik kis fiókjából kilopa­kodik valami, s kellemetlen ér­zés vesz erőt rajtam. Visszanézek a házra, ahon­nan utamra indultam, még mindig látom homlokzatán a táblát: „Új Élet Mg. Tsz”, — s erőltetem az agyam, mi lehet az oka ennek a belső borzon­gásnak. Évekkel szalad vissza az em­lékezés, — nem csoda, hiszen még hónapok alatt is nagyon sok minden történik az em­berrel, — míg valami deren­geni kezd. A ködös szürkeség­ből lassan „alakot ölt” egyet­len esemény, amelyet annak idején erőszakkal akartam el­felejteni, s lám, ennyire sike­rült, hogy most percekig kell kotorászni a múltban, míg tel­jesen összeáll az egész. Ebben a kis faluban történt. Most már határozottan emlék­szem, s megismerem az utcát is. Ezen porzott végig a teher­autó velünk, az öreg Póré há­záig. Akaratomon kívül arra indu­lok, amerre a kis fehérre me­szelt., apróablakos hajlékot, a dombos udvart tudom. Most már azért, hogy pontosan em- kezzek mindenre. 1958 kora nyara volt. A bí­róság reggel teherautóra ült a megbilincselt Póré Mártonnal, hogy még egy utolsó helyszíni tárgyaláson megerősítést kap­jon a gyilkossággal vádolt em­ber bűnösségéről. A VÁD szörnyű volt. Így hangzott: Póré Márton 1957 elején összeveszett vejével, né­Történelemóra egy faluról — Teljesen korszerű. Szintes, mozdonyszállításra alkalmas. S a vágatok, a munkahelyek biz­tosítása is biztonságosabb; kor. szerű biztosítási módszert al­kalmazunk, a vágatokat acél, TH-gyűrűkkel biztosítjuk, idomkővel falazzuk. Mindezek, természetesen, le­hetővé teszik a modern, kor­szerű termelési módszerek al­kalmazását is. A Rosszkút-tetői bányában jelenleg csak kis kamrafej tési módszerekkel ter_ melhetnek, kézi fejtéssel, kézi szállítással. S a szállításnak ez a kezdetleges, primitív módja igen sok bajt okoz, nemcsak a termelés ütemét fékezi, bal­esetek forrása is. A „régi” bá­nyában csak a fővágatokról van mozdonyszállítás, és há­rom helyen működik vitla (hű­KOMOLY és nehéz felada­tok teljesítése vár az ötéves terv során az istenmezeji bento­nitosokra. 1964-re a jelenleg kitermelt bentonit mennyiségét 100 százalékkal kell növelni, s 1965 végére — a jelenlegi ter­meléshez viszonyítva — 107 5 százalékkal kell többet hozni. Ezt a Rosszkút-tetői bányából nem tudják megoldani, a gépe­sítés alacsony foka miatt, s a korszerűtlen szállítási mód miatt a megnövekedett bento- nitmennyiséget nem tudnák kiszállítani. Hogyan akarják tehát teljesíteni mégis ezt a feladatot? — Űj bányarészt nyitunk a „hangyabolyosi” részen — mondotta Hajnal Tibor, üzem­vezető. — Áprilisban hozzá kell kezdenünk a feltáróvágat mályítési munkáihoz. De még előbb meg kell teremteni azo­kat a szükséges feltételeket, amelyek az új bányanyitás biztosítását lehetővé teszik. Az év során 420 méter hosszú vágatot kell kihajtani az elő­zetes tervek szerint. Mik azok a feltételek, ame­lyek az új bánya nyitásához feltétlenül szükségesek? Utak építése, gépiberendezések meg­szerzése, a megfelelő munkás­létszám biztosítása. — A Bányászati Építő Válla­lat készíti majd a bekötőutat az új bányához, 1770 000 forintos beruházási költséggel. Az új bánya nyitásához 2 mil­lió 200 ezer forintos beruházási összeg áll rendelkezésünkre. AZ ÚJ bánya megnyitása le­hetővé teszi a jelenlegi bento- nitmeonyiség kétszeresének kitermelését. Ez természetesen a bányásákodás jövőjét is biz­tosítani fogja, hosszú évtize­dekre, emberöltőkre Istenme­zején. S ennek a valószínűsége méginkább növekedni fog, hi­szen további kutatások, fúrá­sok végzésére egymillió forin­tot fordítanak az idén. — Milyen lesz az új, „han- gyabolyosü’ bánya? ISTENMEZEJE. A hegyek közé szorított kis falu lakói korábban aligha gondoltak arra, hogy valaha is — falujuk n°- vét az országhatárokon túl ismerni fogják. A föld igen fös­vény volt erre: a fehérnép cselédnek kényszerült, a férfi em­ber pedig messzire vándorolt munkát vállalni. Ki hitte vol­na, hogy egyszer majd geológusok, szakemberek jönnek, tá­bort vernek, s fúrótornyokat ültetnek a hegyek tövébe, a Ilosszkút-tető gerincére: aknákat mélyítenek, feltáróvágato­kat nyitnak a hegyek oldalában, hogy a föld gyomrából fel­fejtsék a furcsa nevű ásványt, a bentonitot. Nem volt ismeret­len ez az ásvány az ittlakók előtt, találtak belőle eleget víz­mosásokban, a kibúvásoknál. „Zsíros föld” — így keresztelték el maguk közt. A Rosszkút-tetői bánya híressé lett. Megszüntette a sze­génységet is, mert munkalehetőséget adott a falu férfiúinak, és szép keresetet, amiből már telik nemcsak a szükségesre, de a luxusra is! S a ,,zsíros föld”, amit a csákányaikkal ők szag­gatnak fel a közetágyból, tucatnyi, országba eljutnak, el Feld- bauchba, Bratislavába, Strassfurtba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents