Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

4 NÉPOJS AG 1962. január 17., szerda 100 éves, Mikszáth Kálmán Mikszáth Kálmánra emlé- kezünk, a „nagy palóc­ra”, s a még nagyobb íróra, alti bizony immáron egy fél év­százada alussza örök álmát a Kerepesi úti temetőben. Nem különösebb, ún. „jubiláns” év­forduló ez, de az emlékezés mégis jogosult. Jogosult min­dig, mert Mikszáthja csak egy \ volt a magyar irodalomnak. Páratlan szépségű és értékű I életműve int bennünket erre, S amelynek olvasása sohasem i szűnik meg a szépség, a csodá­latos mondahivaló újabb és j újabb kincseit ontani. Újra és újra felfedezi azt a minden­ki őri felnövekvő nemzedék, s az életművet bizony gyakran ..újraolvasó” idősebb generá­ció egyaránt. * 1847-ben, száztizenöt éve született Mikszáth a nógrádi Szklabonyán — mondhatnánk 1848 előestéjén. Egyesztendős, amikor az országot végigszánt­ja a szent forradalom szele, s még nincs három, amikor a hazára Világossal hosszú ideig tartó gyász borul. Amikor vi­lágosodni kezd gyermeki elmé­je, a legsötétebb reakció tom­bol, amely igyekszik kiölni a szabadság tüzének, Kossuth s Petőfi emlékének legapróbb szikráját is, s a gyermek Mik­száth mégis e csodálatos ha­zafias örökség nemes élményé­vel indul az életbe. A Mik- száth-kúrián nem volt vétek kimondani Kossuth nevét, még édesanyja méltóságteljesen já­ró kakasának farkán is a szent név ékeskedett. Aztán — hogy az íróváfejlő- dés összetevői további for­málóerővé ötvöződjenek — másik nagy élménynek ott volt a palóc vidék csodálatos mesevilágával, magyar és szlo­vák ajkú népével, zúgó erdői­vel, selymes rétjeivel, ahol valaha a Ids Baló Boriska Cukri báránya is legelészett, ilyen expozícióval indult *■ hát a szép, de nem ép­pen sima, göröngyök nélküli írói élet, amelyre először majd a 80-as évek elején figyel fel a közönség, amikor a fiatal Mikszáth két kötetre rúgó no­velláival (A jó palócok, Tót atyafiak) bevonul az irodalmi közéletbe. Ki ne ismerné eze­ket a csodálatosan szép, erede­ti stílusú, különös világú, anedotákkal tűzdelt novellá­kat?, hisz mindnyájunk ked­ves olvasmányélménye volt és marad A néhai bárány, Az el­felejtett rab, vagy éppen Olej basa finoman árnyalt, de án- nál megrendítőbb - története. NAGY GONDOLKODÓK ... múlt január 6-án Kiss Antalné gyöngyöstarjáni lakos. A ritka születésnapon a köz­ségi tanács, az általános iskola, a pedagógusok és az úttörők köszöntötték a község legidő­sebb asszonyát. Ott voltak so­kan az unokák közül is, mert tíz unokája, tíz déd- és 19 ük­unokája van. Ez alkalomból köszöntjük mi is a százéves Rózái nénit. — AZ ELMÚLT évben a sertéshizlalási szerződési ter­vet 105 százalékra teljesítette a Heves megyei Állatforgal­mi Vállalat; az egri és a pé- tervásári járásban 6400 ser­tésre kötöttek szerződést. Az idei első félévi tervet pedig 110 százalékra teljesítették.- HEVES MEGYE termelő­szövetkezeteiben a' zöldségfé­lék téli termesztésénél nélkü­lözhetetlen melegágyakhoz 8000 melegágyi ablakkeretet rendelt meg a Heves megyei MÉK Budapesten. További kétezer ablakkeretet a nagy- fügedi Vegyes Ktsz készíti el a szövetkezetek részére, — HARMINCHAT disznó a terítéken. Az elmúlt vasár­nap a Nyugat-bükki Erdő- gazdaság vaddisznó vadásza­tot tartott Felsőtárkány kör­nyékén, ahol 30 vaddisznó került terítékre. A hét végén Szilvásvárad környékén selej­tezik a vaddisznóállományt. tiiit:>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiii>tiiiiiiiii]iiiiiiii!ii:iiiiiiliiiiMi!linuiuii>iiilintiiiilHiiii!niiiiii!]|titiiiiiiiiiiiiiiiuii! iiiiiüiiiiHiiiiniiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiamiisiiiaiiirtatiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiKinimiiiiiiüiiiiiiiiiaiiaiiiuattiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitc.iiiiniiiiiiiiiaiiiiiiiiaiiiiiiriaiiiiimiuaiiagiairauiiiaiiaiiiiiiimici« S ez még csak a kezdet, mert — bár a tartalom és forma legszorosabb egysége jellemzi e kis remekműveket —, a nagyszabású, mély mondani- valójú művek még csak ezután következnek. Az élettapaszta­latokat, anekdotákat gyűjtö­gető, később a képviselőház­ban forgolódó Mikszáth majd Katánghy Menyhért históriá­jával kezdi meg nagy lelep­lező műveinek sorát, s teremti meg a dzsentri alakjának leg­különbözőbb, de nagyon is egy gyökérből táplálkozó típusait, egészen a fiatal, szélhámos Noszty Feriig. A Két választás Magyarországon, a Gavallérok, a Beszterce ostroma, a Noszty fiú esete Tóth Marival, mind megannyi hű tükörképe a kor züllött, korrupciótól, csalástól, úri duhajkodástól teli magyar világának. S ha olykor vegyül is ebbe a képsorba némi elné­ző, megbocsátó mikszáthi mo­soly, ajkunkra fagyasztja azt a Különös házasság megdöb­bentő erejű realizmusa, mert Buttler János és Horváth Pi­roska szerelmének története a kor legkeserűbb igazságait is őszintén, velőkig hatóan mon­datja lei az íróval. A mondani­való súlya szemernyivel sem könnyebb, mint történetesen Ady Endre verseiben, vagy Móricz Zsigmond novelláiban, regényeiben, ha a kifejezés- mód némileg eltérő is. Milyen kár, hogy 1910-ben a kegyetlen halál íel- lebbezhetetlenüí pontot tett e nyílt szívű, őszinte szavú író életére. Persze ez a pont is jelképes lett, hisz évek, évti­zedek múltán mintha egyre emelkedne, nagyobbodna a műveiben holta után is eleve­nen élő író szelleme. Hiába hát a múlt számtalan hamisí­tó, „magyarázkodó” kísérlete, a Harsányt Zsolt-féle „színre- vitel”, stb., Mikszáth életműve ma teljességében hat és hó­dítja meg a népet, lendülete­sebb erővel,’ mint valaha. Lőkös István (35 évvel ezelőtt, 1897. janaar 17-én .halt meg VAJDA. JANOS költő, legnagyobb lírikusaink egyike, akit korában méltatla­nul mellőztek. Csalódott, kese­rű lélek volt, akinek természet- szemléletét a pesszimista világ­nézet jellemezte. Versei nyel­vezetükkel és formaművésze­tükkel a modem líra előfutár- jai. Költészetének néhány gyöngyszemét idézzük: Őszi tá­jék, Virrasztók, Húsz év múl­va, Harminc év múlva. Rubinyi ben, Bóka László monográfiát írt róla. VAJDA JANOS 105 évvel ezelőtt, 1857-ben ezen a napon született WILHELM KIENZL osztrák zeneszerző. Legismertebb műve a Bibliás ember (1895) című szentimentális opera. , 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon szüleiéit IVAN VOZSNYE- SZENSZKIJ szovjet hidromérnök, a Moszkva-csatornán vízierő- , műveket tervezett. 55 évvel ezelőtt, 1907-ben e napon született WERSITZ EMIL textilmérnök, 1942-ben kapcsolódott be a munkásmozgalomba, amikor a Horthy-rendőrség elől az illegális Szabad Nép nyomdá­jának lakásán adott helyet. Rádió- és televízióműsor titusoru Egerben este 7 órakor: Juanita csókja (Jókai-bérlet) Paradfürdőn este 7 órakor: A tisztességtudó utcalány — A művésznő hintója Zárónkon este 7 órakor: A lampionok ünnepe JANUAR 17., SZERDA: KOSSUTH-RADIO: 4.26: Rákóczi induló. 4.30: Hírek. Időjárásjelen­tés. 4.40—7.59: Vidáman — frissen! Zenés műsor. Közben: 6.30: Orvosi tanácsok. Kb: 6.40: Hirdetőoszlop. 8.00: Műsorismertetés. 8.10: Reggeli hangverseny. 8.55: Radnóti Miklós két verse. 9.00: Csalogány. Blaha Eujza zenés életrajza. 10.00: Hírek. Lapszemle. Időjárásjelentés. 10.30: Dalok és hangszerszólók. 11.00: Napirenden. 11.05: Magyar fúvós- zene. 11.25: A Szabó-család. 12.00: Déli harangszó. Hírek. Időjárás- jelentés. 12.15: Könnyűzene délidö- ben. 13.00: Válaszolunk hallgató­inknak. 13.15: Figaro házassága. — 14.00: Ordasok között. Folytatásos rádiójáték. 14.26: Tánczene. 15.00: Hírek. Közlemények. 15.08: Időjá­rásjelentés. 15.10: Kovács János té­likabátja. Illés Béla elbeszélése. — 15.30: Szív küldi szívnek szívesen. 16.20: A barátság hullámhosszán. — 16.30: A Bartók Béla kamarakórus hangversenye a stúdióban. 16.35: Műsorismertetés. 17.00: Hírek. Idő­járásjelentés. 17.15: Könnyűzene. 17.30: Az Ifjúsági Rádiószínpad bemutatója: Fejbólintó Johanna. Rádiójáték. 18.15: Hangversenykör- út után. 18.35: Népi együttesek mű­sorából. 19.05: Esti beszélgetés. — 19.20: Victoria de Los Angeles és Richard Tucker énekel. 19.54: Jő éjszakát, gyerekek. 20.00: Esti Kró­nika. 20.25: Tánczene. 21.05: Taní­tók, tanárok fóruma. 21.20: A Ma­gyar Rádió szimfonikus zenekará­nak hangversenye a stúdióban. — 22.50: Shakespeare szonettjeiből. 23.00: Részletek Kemény Egon Va­lahol Délen és Fényes Szabolcs Két szerelem című operettjeiből. 24.00: Hírek. Időjárásjelentés. 0.10: Éji zene. 0.30: Himnusz. PETŐFI-RADIO: 5.30: Hírek, ldó- járásjelentés. 6.40: Reggeli zene. — 8.00—8.10: Hírek. Idójárásjelentés. 14.00: Időjárás- és vízállásjelentés. 14.15: Kamarazene. 14.40: Orosz nyelvlecke a VII. osztályosoknak. 15.00: Hangjegyek tánca. 15.30: Ba­lettzene. 16.00: Hírek. Időjárásje­lentés. 16.05: Fény és árnyék. Jean Cocteau verseiből. 16.20: Disznótor Kalocsa környékén. 16.45: A te­remtés — mítoszok. 17.00: Zenekari muzsika. — 18.00: Hirek. Időjá­rás jelentés. 18.05: Operettkettősök. 18.35: Rádiószabadegyetem. 19.00: Hírek. Idöjárásjelentétv 19.05: Tánczene. 19.35: Orvosi tanácsok. 19.40: Falurádió. 20.00: Dvorzsák Amerikában. 20.50: Sporthiradó. — 21.00: Hírek. Időjárásjelentés. 21.10: Egy épület — négy intézet. — 21.50: Lírai önéletrajz. Áprily Lajos ver­sei. 22.00: Szép esték . . . 23.00: Hí­rek. Idójárásjelentés. 23.15: Műsor­zárás. A TV MŰSORA; 17.25: Technikai újdonságok. — 18.00: Lányok, asszonyok. 18.30c Tv-Világhíradó. 18.45: Tanuljunk oroszul. 19.00: Közvetítés a Vígszín­házból: Orfeusz alászáll. Dráma 3 felvonásban. A II. felvonás szilhe­tében dr. Váradi György színházai jegyzete. Kb: 22.00: A Tv-Világhír­dó ismétlése. A BRATISLAVA! TV MŰSORA: 15.00: Diák-klubi Ne csinálj kré­takört! 16.00: Óvodások műsora. —■ 18.30: Orosz lecke kezdőknek. 18.53: Műsorismertetés. 19.00: Csehszlová­kia—Szovjetunió jégkorongmérkő­zés. 21.10: Falusi rokonság, IV. -s 22.00: Mai problémák. 22.15: Kot, tudomány, élet. 22.45: A nap vissz­hangja. zepkét ember próbálkozott át­48. Néhány- nap múlva Pante- nier kapitány dühösen sétált fel, s alá irodájában. A délceg tiszt aroa most piros volt a haragtól, s lábával türelmetle­nül dobbantott. — Mi van a tiszt urakkal? — ordította hirtelen az előszoba felé fordulva, ahol írnoka, a francia Morteau szorongva, kis­sé nyugtalanul rendezgette az iratokat, a dossziékat. A kapitány szavára leiugrott és főnöke elé vágódott. — Már itt is' vannak, kapi­tány úr, valamennyien. — Kéretem őket. Egymás után bevonultak -a tisztelt: elől az orvoskapitány, mint a kórház vezetője, utá­na négy hadnagy, a négy szárny parancsnoka. Ugyanis minden erődszárnynak külön parancs­noka volt, végül minden egy­ségtől egy-egy őrmester, éspe­dig a legmegbízhatóbb, azaz a legkegyetlenebb. Helyet foglal­tak a különböző szobákból ösz- sbehordott székeken, aktán szót­lanul figyelték a még mindig fel, s alá járkáló kapitányt. Pantenier mélyen gondolko­zott, aztán megállt az asztal végénél. Nem ült le, csak úgy állva fordult beosztottjai felé. — Uraim, bizonyára sejtik, miért kérettem önöket. Az el­múlt napokban tízen szöktek meg. Tizenketten akartak, de kettőnek nem sikerült... Te­hát tízen átmentek. Uraim, ez «zégyen!... Négy nap alatt ti­memni a bennszülöttekhez. Az olasz Belloni és a magyar Tö­rök kezdte meg a sort. A 36 580-as és a 41 045-ös!... Ugye, Mozel hadnagy úr, így volt?... Az ön körzetében kezdődött. A következő napon az az őrült lengyel, Sawa ment át a kettes őrhelyről, fegyverestől, mindenestől... A következő napon már csak a legmegbízhatóbbakat osztottuk őrségbe és megháromszoroztuk számukat... Nos, ezen az estén négyen próbálkoztak... Kettőt őreink leterítettek, de a má­sik kettőnek sikerült... önök is tudják, hogy a felhívás óta a légiósok háromnegyed része nem mozdulhatott ki az erőd­ből. Csak a megbízhatók me­hettek be a faluba, napok óta. Nos", az általunk „megbízhatók­nak” elkönyveltek közül kettő tegnap délelőtt nem tért vissza, s mondanom sem kell, kiába .keressük Őket bárhol __ A fa­lu ban senki sem tud róluk semmit. S végezetül az éjszaka- hárman tűntek el, úgy, hogy a negyven egynéhány őr közül senki sem vette észre. Mit szól ehhez Yonni hadnagy, mint őr­parancsnok? ... Yonni felállt és bátortalanul jelentette: — Kapitány úr... ez valami tévedés... Az éjszaka folya­mán senki sem távozott el az erődből... — Nem? — nézett rá gúnyo­séin a kapitány. — Hát akkor hol vannak? Este még lefeküd­tek szobájukban, és reggelre hűlt helyük maradt. Nekem 7 órakor jelentették, és most 8 óra. Szökésük hírével tele van az erőd, de az őrparancsnok és az őrség nem tudja! Üljön le, kérem! . Yonni kelletlenül leült, be­húzta nyakát és hallgatott. — Uraim — folytatta a pa­rancsnok —, azért hívattam önöket, hogy megbeszéljük, mit tegynük! Mert ez így nem me­het tovább! Elhatároztam, hogy parancsba adom: a mai naptól kezdve tiszten és tiszthelyette­sen kívül, bizonytalan ideig, senki nem mehet ki az erődből. Továbbá parancsba adom azt is, hogy az őrséget éjszakára öt­szörözzék meg. A falak mentén minden három méteren fegy­veres őr álljon! De ez csak az intézkedések egyik oldala. A másik része önökre vár, uraim ... Győzzék meg a katonákat, hogy odaát halál vár rájuk,. ä Meséljenek nekik élményeik­ről, tapasztalataikról, vigyázva persze, mert közülük többen már régóta vannak Távol-Ke­leten, s nem lehet őket egy­könnyen félrevezetni, ök is is­merik Vietnamot, ők is isme­rik a bennszülötteket... Mégis, mindenképpen meg kell győz­nünk őket.,, Colonél Simontól olyan újságokat kértem, ame­lyek az átszökött légiósok sor­sával foglalkoznak... Eaek a cikkek minden bizonnyal elve­szik majd katonáink kedvét a szökéstől... Ezenkívül képezel küld, .eredeti” fényképeket... Gazsó valamennyire megnyu­godott, de azért mindig azon gondolkodott, ki lehet az, aki­vel Ti-ti, mint hírszerző kap­csolatban van? Szalai, a tol­mács?... Nem, az nem lehet... Az igaz, hogy Szalai sok min­denről tud, ami az erődben történik, de könnyelmű, fele­lőtlen ember. Ez bizonyos te­kintetben ugyan jó, mert köny. nyen elkotyog dolgokat, de ve­szélyes. is, hiszen pontosan fe­lelőtlensége miatt nem lehet rá építeni. Azaz; alkalmi híreket lehet tőle szerezni, de beszer­vezni és vele dolgozni nem lehet... Különben sem szívlelik egy*1 mást Ti-ti vei túlságosan... De hát akkor ki lehet?.. Komolyabb, hajlí ihatatla­nabb embernek kell lennie... De ki az?... Az or­vos?... Ti-tit tu­lajdonképpen ő hozta az erődbe, és a lány lé­nyegében csak az orvossal be­szél, csali tőié l'ogad ed utasí­tásokat... Nem... Ö sem lehet... Az orvoskapi­tány tudja, hogy gazember érdé. kéket szolgál, de azt zsivány be­cs ül ettel teszi.„ Ezieken levágott fejű légiósok láthatók, akiket átszökésük után végeztek ki a vietnamiak .. .Gondolom, ez lesz a legha­tásosabb érv... — De, hogy jutott el a fény­képész a vietnami harcosokhoz és hogyan csinálta meg ezeket a felvételeket? — kérdezte az egyik őrmester. — Marha! — mondta bosszú­san a parancsnok. — Világos, hogy nem ment át. A fénykép a mi központunkban, készült. Néhány meghalt légiósnak a temetés előtt levágták a fejét, aztán a holttestet megfelelő környezetben lefényképezték. Ennyi az egész... El kell tehát hitetni, hogy ezeket a vietna­miak végezték ki, miután el­csalták magukhoz... Es őn, őr, mester!... Ha megkérdezik, hogy hogyan készült a fénykép, nehogy zavarba jöjjön; talál­jon ki valamit!... Hivatkozzék élelmes újságíróinkra, kiváló felderítőinkre! Érti?... — Igenis, kapitány úr!... — Ezenkívül van-e még va- ladiinek valamilyen javaslata? — kérdezte a kapitány, s körül­hordozta tekintetét. Mindenki hallgatott. — Akkor, uraim, végeztünk. A részletes utasítást mindenki megkapja, még a mai napon. Künn, az előszobában Mor­teau, az írnok elugrott az ajtó­tól. Mire az első tiszt belépett a kapitány szobájából, ő már az asztalnál ült és irataiba mé­lyedig * Délben az ebédnél Ti-ti Ga­zsó elé állt. — Nem küldesz most „saeny­nyest”? — De, hiszem tegnapelőtt vit­tél. — Kár, hogy most nincs. Ugyanis, a mai naptól senki sem léphet ki m erődből a rísz­— Tudom... — Nem mondod meg?... Nem bízol bennem? — Bízom, nagyon is bízom... Mégsem mondhatom meg,.. Vannak parancsok, amelyeket, nem lehet megszegni... Ha szükséges' lesz, úgyis megtu­dod­Hatalmas pénzt, .mintegy negy­venezer frankot vág zsebre ha­vonta, (ugyanakkor, amikor egy közlegény 180 frankot kap), s ezért igyekszik is megdolgoz­ni... Nem, az elképzelhetetlen, hogy az orvos legyen. De, hát akkor ki... vagy kik?... (iolytat&ikj teken és az altiszteken kívül. Az őrséget megötszörözik. A szökések miatt szigorú intézke­déseket léptetnek életbe. Most azonnal, ebéd után talán még ki tudnám vinni a hajózsákot, de lehet, hogy holnap már ab­ba is belenéznek. — Mit beszélsz? — A valót. Hatalmas ellen­propaganda kezdődik. Agitá- cióval, cikkekkel, fényképekkel igyekeznek a légiósok kedvét elvenni a szökéstől. — Honnan tudod te mind­ezt? A lány titokzatosan mosoly­gott.

Next

/
Thumbnails
Contents