Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-17 / 13. szám

!*”*?. iamiár 17., szerda NfPClSÄG Honvédelem és életszínvonal — A rakétát nem lehet megenni és . a tankkal nem lehet országjáró körútra men­ni — jegyezte meg minap va­laki egy szűkebb társaságban, arm kor az életszínvonal vár­ható további emelkedéséről, s honvédelmünk erejének foko­zásáról esett szó. A megfogal­mazás szellemességén túl, igaz­sága még csak nem is vitat­ható ennek a megállapítás­nak, de vitatható az indíték, amelynek talaján megszüle­tett ez a mondat. Mert nem­csak ennek a szűkebb társa­ságnak tagjai, de sokan má­sok is feltették, vagy felteszik a jogos kérdést: — Vajon nem az életszín­vonal emelkedésének rovására megy, ha erősítjük, korszerű­sítjük honvédelmünket? Magára a kérdésre egyszerű és nyílt a válasz: igen. A hon­védelem erősítése, a néphad­sereg fegyverzetének korsze­rűsítése, a mai kor haditu­dományának elsajátítása két­ségkívül kihat az életszínvo­nal alakulására. Senki sem akarja tagadni, hogy a lakta­nyák bővítése helyett jobb lenne lakóházakat építeni, tankok helyett traktorokat, az egyenruhák anyagából ruhát, a honvédelemre költött mil­liókból békés beruházásokat megoldani, amely összessé­gükben a tervezettnél lényege­sen magasabb életszínvonalat tudnának biztosítani már je­lenlegi ötéves tervünk során. De hát ha ez így van, de hát ha ez ilyen nyilvánvaló, akkor miért nem az életszín­vonal növelésére fordítjuk azokat az összegeket, ame­lyekből „ehetetlen” rakétákkal szereljük fel hadseregünket? Az SZKP XXII. kongresz- szusa megállapította, hogy ko­runk egyik fő jellemvonása: ma már a világháborúk nem elkerülhetetlenek. Mód és le­hetőség van, éppen a szocia­lista tábor ereje, következete­sen békeszerető külpolitikája, s a világ népeinek egyre fo­kozódó békeakarata következ­tében, hogy elkerüljük a pusz­tító háborúkat. De a kong­resszus azt is megállapította, hogy amíg fennáll a kapita­lista tábor, amíg létezik az imperializmus, addig létezik az agresszió, egy új háború veszélye is. A veszélynek gá­tat vetni, az agresszorokat megfékezni — parittyával aligha lehetne. Az egész szocialista tábor, élén a kommunizmust építő Szovjetunióval, a világ egész sor fórumán egységesen han­goztatta és hangoztatja, hogy kész bármely pillanatban ér­demben tárgyalni, s a tárgya­lások alapján végrehajtani a teljes és általános leszerelést. A szocialista tábor országai, pártjai, kormányai követke­zetesen harcolnak, hogy vég­legesen elhárítsák egy eset­leges atomháború rémét, hogy a fegyverzetek helyett a népek anyagi és szellemi jóléte ke­rüljön végérvényesen és visz- szavönhatatlanul a két tábor versengésének középpontjába. A szocialista tábor országai­nak, s köztük hazánknak is nem érdeke a háború, sőt... Nagyszerű céljaink megvaló­sításához, a szocializmus alap­jai lerakásához, a szocialista társadalom felépítéséhez béke kell, alkotó munka, építés: élet! De a szenteltvíz a halotton mit sem segít. A szó, a szán­dék édeskevés. Mi hiába aka­runk békét, ha ehhez az aka­rathoz nincs meg a kellő erőnk, ha védtelenek vagyunk, ha kiszolgáltatottak. Aki csak egy kicsit is figyelemmel kí­séri a nemzetközi életet, könnyen megállapíthatja Bert­rand Russelnek, a kiváló an­gol békeharcos szavainak igazságát, aki az Egyesült Ál­lamokban látja legnagyobbnak a háborús veszélyt: — Ijesztő, hogy milyen dol­gokat tanítanak az Egyesült Államokban, a kormány jóvá­hagyásával — állapította meg az agg tudós, arra célozva, hogy a polgári védelem leg­főbb amerikai instruktora hangoztatott meggyőződése szerint lesz háború... S, hogy ennek a „meggyőződésnek” alapja is legyen, újból folyik a másodiknak tervezett kubai agresszió előkészítése, ameri­kai „békehadtestek”, lényegé­ben partizánalakulatok érkez­nek Távol-Keletre, Dél-Ame- rikába, Afrikába, szakadatla­nul folyik Dél-Vietnam, Dél- Korea felfegyverzése, új erő­ket csoportosítanak át a Balti­tenger térségébe, új hadosztály behívását tervezik az Egye­sült Államokban és szakadat­lanul erősítik létszámban, technikában is az új nyugat­német hadsereget. Oldalakat lehetne egyszerű, száraz té­nyek felsorolásával megtölte­ni, amelyek az amerikai kül­politika agresszív elgondolá­sait próbálják realizálni, olda­lakat azokkal a tervekkel, amelyek a tárgyalások háta mögött újabb és újabb atom­fegyver-kísérleteket dolgoznak ki és próbálnak megvalósítani. Csak az elmúlt fél évtized alatt hatalmas lépéssel ment előre egész népünk azon az úton, amely a szocializmushoz, majd a kommunizmushoz ve­zet. Űj üzemek, gyárak, új lakótelepek egész sora épült a mi megyénkben is. Gyara­podik, gazdagodik népünk anyagiakban,' lelkiekben egya­ránt. Kis, emberi, egyéni ter­vek születnek holnapra, két éyre előre, szépen megférve, vagy éppen hogy az ötéves tervből táplálkozva — az or­szágos nagy tervekkel. Becsü­lettel nézhetnének-e népünk vezetői a nép szemébe, a ter­vező, gondolkodó, álmodozó és a holnapért, az álmok meg­valósításáért dolgozó milliók szemébe, ha semmit, vagy csak keveset tennének, hogy megvédjék a megvalósult és a még megvalósulásra váró terveket? Becsülettel nézhet- nének-e az apák majdan gyer­mekeik szemébe, ka mosf nem követnének el mindent, hogy megvédjék „az apai juss”-t, az országot, az ország kincseit, az építés nagyszerű eredmé­nyeit, a holnap tervei meg­valósulásának lehetőségeit? Semmiképpen sem. Való igaz, hogy a rakétát megenni nem lehet, hogy a tankkal legalábbis nagyon fur­csa lenne országjáró körútra indulni. De az is igaz, hogy a rakéták, ha szükség van rá, megvédik a kenyeret, szőlőt termő földjeinket, megépült házainkat, a tankok a megvá­sárolt Moszkvicsot, s ami en­nél lényegesen több, s ami az alapvető: megvédik társadalmi rendszerünket. A nép társadal­mát. A szabadság társadalmát. A holnapot építő, a szocializ­musba, majd a kommunizmus­ba tartó nép társadalmát. Igaz, a haza védelme a béke időszakában is áldozatot kíván. De ennek az áldozatnak bére: a békés, az építő, a boldog, a gazdag élet. S nem is kis bér ez! Különösen, ha ennek ellené­re, a szocialista építés viszo­nyai között, még a honvéde­lemre is gondolva, továbbra is gyors és erűteljes ütemben fej­lődik népünk életszínvonala. (Gy. G.) £ügy kis bírálat Az elmúlt napokban a pé- tervásári járásban jártam, és amikor a KISZ-akadémiák után érdeklődtem, hallottam, hogy Bodonyban, I vádon, Erdőkövesden egyszerűén nem tudják megtartani az előadásokat, mert a TIT nem küldi ki az előadókat. A meg­állapodás megtörtént, az aka­démiai előadások témakivá­lasztása, időpontja egyeztetve lett az előadók kívánságával, idejével, s most mi a helyzet? A három községben két- három alkalommal összejöt­tek a fiatalok, vártak egy da­rabig, aztán hazamentek. Amikor máskor, elvétve, egy- egy alkalommal mégis meg­mozdult valaki a járástól, akkor a fiatalokat nem tudta összeszedni a KISZ-titkár. Ha a TIT-nek nincs előadója, akkor a helyi nevelők szíve­sen ellátják a többi munká­juk mellett ezt is. A pétervá­sári járásban az a tapasztalat, ahol a nevelők vették kezük­be az ifjúsági akadémiákat, ott nincs hiba, rendben megy minden. A Heves megyei Nyugatbükki Állami Erdőgazdaság kilenc millió kétszázezer csemetét ültetett el A Nyugatbükki. Állami Er­dőgazdaság állami területein 800, a közbirtokossági terüle­teken pedig 120 hektáron ül­tettek facsemetéket: tölgyet, bükköt, fenyőt, gyertyánt. A faiskolákból elszállított csemetékből hektáronként tíz­ezer darabot ültettek el. Az elmúlt évben százezer köbméter fát termelt ki az er­dőgazdaság, amelynek egy ré­szét Budapestre, más részét pedig a Heves megyei fafel­dolgozó üzemekbe szállították. HELYTELEN GÉPKIHASZNÁLÁS Hatezer hold gond'a — Mit épít az építftbrigád —100 holdas kertészet Egy nagy termelősieövetkezet idei terveiből Az új esztendő első nagy, je­lentős eseménye Besenyőtelek községben az volt, hogy most már nemcsak papíron, hanem a gyakorlatban is egyesült a köz­ség eddigi négy termelőszövet­kezete. Hatalmas közös gazda­sággá olvadt össze a négy szö­vetkezet, amely ezentúl büsz­kén viseli a Lenin Tsz nevet. Az egyesülés után, az új esz­tendő első napjaiban kerestük fel a gazdaság vezetőit, hogy megkérdezzük, hogyan akar­nak tovább dolgozni a jövőben, milyen új tervekkel, elgondo­lásokkal látnak hozzá megnö­vekedett gazdaságukban az új gazdasági évhez. Látszólag minden csendes és kihalt a központi épület, és a tanyák környékén, s azt hihet­nénk, hogy téli álmot alszik az egész gazdaság. A látszat azonban csál, mert a gazdasági épületekben, irodákban Most is elevenen zajlik az élet. A szövetkezet vezetői a leltá­rakat készítik, s a zárszám­adás végleges befejezésén fá­radoznak. A magtárakban ku- korieamorzsolás, a pajtában a dohány csomózása folyik, s a műhelyekben pedig a szorgal­mas szövetkezeti iparoskezék javítják a szerszámokat, gépe­ket, egyszóval, készülnek a jövőre, A szövetkezet ügyeit egyelő­re intéző bizottság irányítja. B ölkény Gábor vezetésével. Gyakran összeül ez a bizott­ság, közösen tervezgetik a jö­vőt, s lépésről lépésre megbe- ®élik a fontosabb tennivaló­kat. — Bizony nagy felelősség szakadt a váltunkra — mondja Gonda elvtárs, a szövetkezet főagronómusa, — hiszen jófor­mán az egész község határa. a mi kezünkben van. Közel hat­ezer holdra gyarapodott a gaz­daság és ebből 4200 hold a szántóterület. Ennyi föld megmunkálásához bizony ezután is sok-sok gépre lesz szükségük. Eddig kilenc erőgépet mondhat magáénak az egyesült új szövetkezet, de rövidesen egy lánctalpas trak­torral, két Utos erőgéppel és egy tehergépkocsival gyarapo­dik a gépparkjuk. Ez min­den bizonnyal elég lesz a talál, munkák jó elvégzéséhez. A gé­pek mellé megfelelő szakem- berrőf is kell gondoskodnia a szövetkezet vezetőinek, éppen ezért, most küldtek el Szabad- szállásra traktoros-gépkezelő is­kolára öt szövetkezeti tagot. Az idén tovább gyarapodik a szövetkezet épületednek a száma is. Tovább fejlesztik mind a négy tanyaközpontot, s új építkezésekkel igyekznek megoldani a növekvő joszágál- lomány elhelyezésének gond­jait. Építenek többek között egy 96 férőhelyes növendékis- táílót. egy 350 férőhelyes sül­dőszállást. de ezeken kívül is bőven akad dolguk a szövetke. zet építőbrigádjainak. Ha már itt tartunk, említsük meg, hogy önálló építőbrigádja van a szövetkezetnek, kőműves és ács szakemberekkel, ipari ta­nulókkal ellátva. De nemcsak építők, hanem más szakmájú iparosok is otthonra és. munká­ra találnak a szövetkezetben, ahol már most is asztalos, ke­rékgyártó, kovács és szíjgyár­tó részlég is dolgozik. Gonda elvtárs további sza­vaiból világosan kitűnik, mi­lyen sok kenyér- és takar­mánygabonát, húsárut, ipari növényt akarnak ebben az esz­tendőben termelni a Lenin Tsz tagjai. — Az idén 1320 holdon termelünk kenyérgabonát, 450 holdon pedig takarmánygabo­nát. Tovább kísérletezünk a nagyhozamú szovjet búzafajták termesztésével, mintegy 860 hói­don. A továbbiakban 100 hol­don termelünk őszi takarmány- keveréket, közel 900 holdon kukoricát, nyolcvan holdon pe­dig dohányt. Az idei tervek jelentős moz­zanata lesz a 100 holdas ker­tészet létesítése, amelynek jó részét öntözik. A tamabodi termelőszövetkezetben szerzett hasmos tapasztalatokat fel­használják'és a jó példa nyo­mán úgynevezett csőkutas ön­tözési. rendszerrel fogják locsol­ni a zöldségféléket. Ügy terve­zd*, hogy házilag gyártott kút­fúróval 8—9 méterre lefúmak és ott már vizet találnak. Több ilyen fúrás adja majd a cső- kutas öntözési rendszer^, s az így nyert vizet vízágyúval to­vábbítják majd szét a földek­re. Hasznos dolog a csőkutas öntözés, s úgy tervezik, hogy nemcsak a kertészetben, ha­nem a cukorrépatáblákon is alkalmazzák majd. Nagy feladatok várnak az idén az állattenyésztésben dol­gozókra. Emelni kell a 220 da­rabból álló tehénállomány tej­hozamát, s ugyanakkor minősé­gileg is javítani kell az állo­mányt. A sertéstenyészetükben jelenleg 180 anyakoca képvi­seli a törzsállományt, és ezek szaporulatából kell az idén hiz­lal ási terveiket teljesíteni. A terv szerint az 1962-es évben 1200 hízott sertést ad át.közfo­gyasztásra a szövetkezet, s é bői az év első felében 450-et szállítanak el. Az eddigi sza­porulatból már biztosítottnak .látszik a 450 hízónak való, a többit pedig az év végére ad­ják át az állatforgalminak. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén. is nagy gondot fordítanak a baromfinevelésre, és a ter­vek szerint 10 ©ser es'bét »eve1 ne1« f©1 a piac számára. Tovább gya­rapodik a juhállomány, mivel A MÁV Miskolci Igazgatóságának figyelmébe! Az ál közölt sorompók... Nap mint nap eliildul Gyöngyösről a szokásos autó­buszjárat Karácsond felé. De akik az autóbuszban helyet foglalnak — cseppet- sem nyugodtak. A gyöngyösi hon­védlaktanyától nem messze ugyanis síneken kanyarog át az országút, s nem lehet tud­ni: mikor okoz egyszer bor­zalmas tragédiát. Többször előfordult már ezen a szaka­szon, hogy a hirtelen lecsapó­dó sorompó bét szára „ka­rámba” zárta az autóbuszt, s utasait a kiszámíthatatlan véletlen óvta meg a haláltól. Egy ízben az autóbusz áttör­te a sorompó egyik szárát, más esetben a közeli szesz­főzde munkásainak segítsé­gével feszítették fel a sorom­pót, s úgy menekültek kény­szerű és veszedelmes ..fogsá­gukból” az autóbusz és uta­sai. A legutóbbi eset az átko­zott sorompókkal, most az új évben történt... At autóbuszt ismét bezárta a sorompó. Az autóbusz vezetője megpró­bált hátrafelé kitörni, de a tolatás nem járt eredmény­nyel. — a sorompó nem en­gedett. A vonat pedig már közeledett. Látni lehetett a szerelvényt is, amint szédü­letesen száguldott az autóbusz felé, a lejtőn. Nem lehetett tudni, hogy mi fog történni. De... szerencsére, nem követ­kezett be a végzetes kataszt­rófa. A vonat centiméterek­kel a motorház előtt robogott el. Mi az oka annak, hogy a két sorompószár sorozatosan maga közé zárja az autó­buszt?! — Megkérdeztük ezt dr. Pásztor Pál elvtárstól, a MÁV Miskolci Igazgatóságá­nak vezetőjétől, az egri vas­utasok munkásakadémiájá­nak záróünnepélyén, mert akkor már érkezett panaszos levél a sorompók ügyében Dán Gyula karácsondi ált. iskolai tanártól. Pásztor elvtárs ak­kor a következőket mondot­ta: az említett sorompó táv­kezelésű, s így előfordulhat, hogy az autóbusz a két so­rompó szára közé reked. De mielőtt a sorompó leengedé­sét megkezdenék, harangjel­zés is tudatja ezt. Előfordul­hat, hogy a moterzúgás el­nyomja a harangjelzéseket, ám a sofőrnek akkor is észre kell vennie a harangnyelv mozgásából, hogy a sorompó leeresztésére készülnek. Arra kérjük a Gyöngyös és Kará­csond között közlekedő autó­buszok vezetőit, legyenek kö­rültekintőbbek a . síneken való áthaladáskor. De a miskolci MÄV-igaz- gatóság illetékeseihez is ké­réssel fordulunk: tartsanak vizsgálatot az átkozott sorom­pók ügyében, s tegyék fonto­lás tárgyává: elég-e az a megoldáshoz, hogy a gépko­csivezető a harangnyelv moz­gását figyelje? Hisz köztudo­mású, hogy a vasúti átjáró előtt a gépkocsivezetőnek egyéb elfoglaltsága is van — kapcsolás, a sínek végigtekin- tése, hogy mást ne mond­junk. Nem lenne-e célszerűbb őrszemélyzetet állítani a so­rompóhoz, aki annak Irányí­tását közvetlenül végezné; de megoldást lehetne találni olymódon is, hegy színes jel­zőtárcsát szerelnek a sorom­póra — éjjelre pedig jelző­lámpát —, amelyek bizonyos idővel előbb jeleznék a so­rompó leengedését. Sürgető a kérés, mert csak így kerülhető el, hogy a so­rompók végzetes balesetet okozzanak! Tizennégyezer holdra növekedett a Füzesabonyi Állami Gazdaság területe Üjabb, jelentős területtel gyarapodott a Füzesabonyi Ál­lami Gazdaság birtoka, miután a földművelésügyi miniszter utasítására január elsejétől a kompolti kísérleti gazdaságot is hozzácsatolták. Ezzel az egyesüléssel most már több mint Í4 ezer holdra nőtt a gaz­daság birtoka. A Füzesabonyi Állami Gaz­daság az elmúlt években is példamutatóan dolgozott és a nagyüzemi gazdálkodás magas­iskoláját mutatta a környező termelőszövetkezeteknek a nagyüzemi szervezés és gazdál­kodás terén egyaránt. A kör­nyékbeli termelőszövetkezetek az ellések során az 1000 da­rabból álló állomány 1700-ra szaporodik. Az egyesülés és a megnöve­kedett gazdaság természetesen igen sok gondot és problémát okoz még a vezetőségnek, kü­lönösen a kezdeti időkben. A zárszámadások készítésével egy időben hozzá kell fogniuk az új munkaszervezéshez. A ren­delkezésre álló munkaerőt négy brigádra osztják, s a brigádo­kon belül azután elosztják a munkacsapatokat, fogatokat, gépeket, — egyszóval, sok még a szervezési munka, sok még a tennivaló. Nagy feladatok hárulnak még az iroda dolgozóira is, hi­szen ebben az évben már itt is bevezetik az önköltségszámítást. Pontosan kiszámítják minder, áru és termékféleség előállí­tási árát, s így le tudják mér­ni az egyes eljárások gazdasá­gos voltát, ebből állapítja majd meg, hogyan, milyen -á- fordítással kell és lehet előál­lítani az egyes termékfélesége­ket. Még javában tart a tél. a jó­szágok benn a jó meleg istál­lókban telelnek, de már min­denki a jövőt tervezi, a ta­vaszt várja a besenyőtelki Le­nin Termelőszövetkezetben. Még vastag hóbunda alatt alusszák téli álmukat, a veté­sek, de a szövetkezetek veze­tői és tagjai már az új gaz­dasági évre, a nagy munkákra készülnek. Császár István eddig is előszeretettel keresték fel ezt a gazdaságot, ahol min­dig láthatták és tapasztalhat­tak valami újat és ezeket a saját viszonyaik között fel is tudták használni. A jelenlegi összevonás, illet­ve üzembővítés még több lehe­tőséget nyújt a tapasztalatcse­rére, nagyobb lehetőséget biz­tosít a további kísérletezések­re. Munkájával a jövőben is tovább segíti népünk jobb el­látását és termelőszövetkezeti mozgalmunk toválbbi megerő­sítését. _____ _____ Az egri járás tsz-ei beadták a naposbaromfi igénylésüket Az egri járás termelőszövet­kezetei beadták igénylésüket a járási tanács mezőgazdasági osztályára: összesen 87 600 na­pos-baromfit igényelnek az el­ső félévre. Ez a tavalyihoz ké­pest szép eredmény — akkor összesen csak 23 ezer napos­baromfit kérték. Az . Egri Járási Tanács a szakszerű baromfitenyésztés biztosítására kétévfolyamos ba­romfitenyésztő tanfolyamot szervezett a napokban az ezüstkalászos tanfolyamok ke­retében. A 45 hallgató a két év letel­tével szakmunkás vizsgát tesz, 12652 mázsa műtrágya Az egri járás termelőszö­vetkezetei részére 12 652 má­zsa műtrágyát igényelt az Eg­ri Járási Tanács mezőgazda- sági osztálya. A nemrég meg­érkezett műtrágya elszállítása már folyik a tsz-ekben es azok rövidesen hozzákezdhet­nek a gabona fejtrágyázásá­hoz. Jószívű tolvaj Egy milánói férfinál: ellopták a pénztárcáját. Három nap múlva, névtelen levél kíséreté­ben visszakapta. A levél így hangzott: ..Az ilyen szegény ördögtől nem veszek el sem­mit. Töltsön egy kellemes es­tét abból a 3000 lírából, ame­lyet saját pénzemből a tárcé* jába tettem,

Next

/
Thumbnails
Contents