Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-16 / 12. szám
1962. január 16., tedd NtPÜJSiG 5 Mezőtárkány község tanácsának vezetői, a tanácstagokkal karöltve, még az elmúlt év végén elkészítették a község idei községfejlesztési tervét. Ezt a tervet természetesen gondos előkészítő munka előzte meg. ' Minden tanácstag a saját választókerületében kikérte a lakosság véleményét, összeírta, mennyi társadalmi munkára számíthatnak kerületükben a lakosság részéről, a tervek megvalósításához. Ezután került sor arra a nagy jelentőségű tanácsülésre, ahol ismertették a végleges tervet és ahol a tanácstagok megszavazták a családonkénti 300 forintos hozzájárulást. Mit tartalmaznak az idei tervek. milyen új létesítményekkel bővül az idén Mezőtár- kány község arculata? A lakosság által befizetendő hozzájárulásokból közel félmillió forint gyűlik össze, s ugyanakkor jelentős ezrekre rúg Törpe vízmű — bővítik a villamoshálózatot társadalmi összefogás Mesőtárkány idei község fejlesztési terveiből majd a felajánlott társadalmi munkák értéke. Az idei községfejlesztési alapból mindenekelőtt befejezik a faluban a járdaépítést. Több mint 100 ezer forintot költenek újabb járdahálózat építésére, s ezzel a község minden utcáját ellátják megfelelő gyalogjárdával. A község területén igen nagy szükség van a belvíz levezetésére, és éppen ezért 1962-ben 10 ezer forintot fordítanak a >ei- vizlevezető-árkok ásására, bővítésére. Tovább bővítik, és ezzel csaknem teljesen megoldják a község villamoshálózatának építését. Villamosítják a Laskón túli részt, s elvezetik a villanyhálózatot a Dankó Pista, a Liszt Ferenc, a Rákóczi . és az Arany János utcákba is. Erre a fontos hálózatbővítési munkára. 180 ezer forintot szánnak a községfejlesztési alapból. A társadalmi munkára főleg a belvízlevezető árkok ásásánál és a betonjárdák építésénél számítanak. A község vezetői már az idén hozzálátnak egy fontos kérdés, az ivóvízellátás megoldásához. Van ugyan a községnek négy artézi kútja, de ezek mindegyike gyér vizű, és lassan elapad. Éppen ezért majd a jövő évi községfejlesztési terv feladata lesz egy új mélyfúrású artézi kút létesítése és egy törpe vízmű megépítése, az elvezető csövekkel együtt. Éppen ezért az idei községfejlesztési alapból fennmaradó 60 ezer forintos költséggel már az év végén hozzáfognák a mélyfúrásokhoz. A tervek szerint 3—400 méter mélységig végeztetnek mélyfúrást, s a feltörő vizet a törpe vízművön keresztül a község több pontjára vezetik majd el a jövő évben. Így hát az 1963- as év végére a járda- és villanyhálózat-bővítés végleges befejezésével együtt a község ivóvízellátását is tökéletesen megoldják majd a község vezetői és dolgozói. Cs, í. Egy dolgos esztendő eredménye: munkaegységenként 52 forint AZ ERDŐTELKI Űj Élet Tsz irodájában hatalmas ívpapírok fölé hajolva dolgoznak a könyvelők, adminisztrátorok, összegezik, mennyit ért el az elmúlt évben a közösség munkája, mennyi volt a bevétel, a kiadás, mi jut egy-egy munkaegységre. A számszerű értékelésen túl, ezekben a napokban mérlegre kerül az elnök, az agronómus, a brigádvezetők munkája is, ki, hogyan látta el feladatát, mit kell tennie, erejéhez mérten, hogy a köPillanatkép a Vécsey-völgyi téglagyárból Az egri várállomástól látni lehet már a Vécsey-völgyi téglagyár füstölgő kéményeit. Füstöl a kémény, de az idén még nem égetett téglát a gyár hatalmas kemencéje. Hétfőn azonban már megkezdődik a félkész téglák égetése. Most csendes időszak van a gyárban, mégis, a munkáslétszám majdnem azonos a nyári üzemeltetésnél foglalkoztatottak számával. Talál itt munkát a szorgos munkáskéz ilyenkor is. Télen az egész év során meghibásodott gépek javítását végzik és ezenkívül ilyenkor oldják meg a korszerűsítési és a felújítási munkákat is. „Fia- talitják”, javítják a Koller- gépet, amely az üreges téglát gyártja. .Eddig a présházon keresztül szállították a készárukat, most, hogy zavartalanabb legyen a présház munkája, kétpályás sínt fektettek le a présházon kívül, s ezáltal emelkedik a termelékenység. A termelékenység emelésének lehetőségeit az üzemben teljes mértékben kihasználják, mert erre nagy szükség van, hiszen a termelékenységi tervük az idén jóval magasabb az előző éveknél. Most szerelik a kéttengelyű teknős keverőt is, amelytől szintén termelékenyebb munkát várnak, mint az előző elavult géptől. A vállalat vezetősége elhatározta, hogy az egyre fejlődő építőipar igényével lépést tart, ezért a Vécsey-völgyi téglagyárban falblokk-készítő üzemet építenek. A jelenleg megkezdett munka ennek az előkészítését szolgálja. Igaz ugyan, hogy az alapozási munkákat március 15-ig befejezik, de éz- után jön még a munka nagyobbik része. Az új üzem 1963-ra készül el. Remélhető, hogy. jó minőségű falazóblokkot fog gyártani, hiszen itt, ebben az üzemben a kiváló minőségnek már hagyományai vannak. A kemence és a présház nem üzemel. Mégis lázas munka folyik a Vécsey-völgyi téglagyárban, most, tél derekán is. Sz. F. zösség nagyobb hasznát lássa munkájának. Mert a vezetőkön, azon, hogy milyen gyorsan ismerik fel a tennivalókat, hogyan igyekeznek pótolni a rajtuk kívül álló okok miatti kieséseket, nagyon sok múlik. Az Üj Élet Tsz-ben lehet találni példát arra is, hogy gyorsan intézkedtek, arra is, hogy egyes esetekben későn ismerték fel a tennivalókat. A sokat emlegetett aszály az Űj Élet Tsz könyveinek bevételi rovatába is beleszólt. A növénytermesztés csak 87 százalékra tudta teljesíteni éves tervét. Ez pedig jókora ösz- szeggel csökkentette az összbevételt. — Pedig jobb lehetett volna a növénytermesztés bevételi terve is — mondja az elnök, Lőcsei elvtárs —, ha a brigádvezető, meg, nincs mit tagadni, magunk is — magát és az agronómust értette ezalatt — idejében észbekapunk. A hiányt ugyan nem lehetett volna pótolni teljes egészében csak a növénytermesztésből, de amikor már láttuk; hogy baj van, lett volna mód másodvetéssel, vagy rövidebb tenyészidejű növényekkel pótolni valamennyit. Ügy, ahogy azt a kertészeti brigád vezető- je magától is megtette. brigád jól A KERTÉSZETI Tekintetes bíróság, igaz, hogy megöltem Kajevác Tihamért, de mentségemre legyen szabad elmondanom a következőket. Ha a tisztelt bíróság végighallgatja, sokkal megértőbben tud ítélkezni, s titokban abban is bízom, hogy a felmentő ítélet sem maradhat el. Ezek után rátérek védekezésemre és indokaimra. Emlékszem, egy november végi estén történt, hogy csengettek az ajtómon és én, a szerencsétlen, teljesítettem a kötelességem a csengő parancsoló hangja iránt és ajtót nyitottam: — Jó napot. Galagonya úr... ez én lennék,, kérem ... Tudom, szereti a hurkát, disznót vágtam, hát hoztam egy kis kóstolót... A szomszéd volt. Ki nem állhattam. Nem a szomszédot, a hurkát. — Köszönöm... nagyon kedves, hogy gondolt rám — mondtam és a hurkát elvettem. FeT-'.-Vgin. takarékos asszon lévén, aznap vacsorára hurkát sütött, amelyből még Miért öltem meg Kajevácot reggelre is maradt. Másnap a hivatalban váltamra ütött Pácolni és egy csomagot tett le az asztalomra: — Édes öregem, tudom, hogy szereted a hurkát, itt egy kis kóstoló ... . — Köszönöm, nagyon kedves, hogy gonric't. rám — mondtam és ostoba módon hazavittem a hurkát. A feleségem, takarékos asszony lévén, aznap vacsorára hurl sütött, amelyből még reggelre is maradt. A következő nap délutánján a postás nagy csomagot hozott, Burbulya volt, aki tszkönyvelő lett Csizmán- don, a helybeli Jó Étvágyat Termelőszövetkezetben. A csomagban hurka volt és mivel a feleségem takarékos asszony, másnap reggelre is maradt hurka J Ekkorra már e~ hatalmasodott rajtam egy furcsa betegség, hurkapálcák táncoltak a szemeim előtt, s időnként úgy éreztem, hogy véres hurka vagyok és álmomban azon panaszkodtam, miért nincs dinsztelt káposzta mellettem. Aztán meghívtak egy disznótoros vacsorára, sok hurkával. Aztán részt vettem egy hurkakészítési an- kéton, ahol természetesen hurka volt ebédre és két héten keresztül hurkát kaptunk az üzemi konyhán és közben hurkát kaptam barátaimtól és haragosaimtól egyaránt, hogy lassan már úgy sorakoztak a hurkák a kamrában, mint szappan a fűszeresnél. Feleségem a takarékosok megszállottjaként sütötte a hurkát, megpróbálta leönteni paradicsomszósszal, csinált mellé rizsát, felszeletelte és kirántotta, tejfelben elkeverte és ettem a hurkát reggel, délben, este és egy reggel elindultam, hogy felfüstölöm magam, mert a májas úgy a finom falat. A feleségem az utolsó pillanatban vágott le a kötélről, amikor pedig már kezdtem bámulni és én sírva kértem, hogy legalább egy darabka karajt is süssön mellém, mert nem bírom már az egyedüllétet. És ekkor kopogtatott be Kajevác az ajtón, a csengőt ugyanis kikapcsoltam, gondolván: biztos, ami biztos. A feleségem nyitott ajtót, s aztán hörögve esett be a szobába, mögötte a vigyorgó, az egészséges, a sárgaborsó főzeléken éldegélő Kajevác ... — Szervusz, öreg cimbora ...' Tudom, hogy imádod, hoztam hát epy kis hurkát... — Takarodj ... — ordítottam rá. Kajevác ki akart szaladni, de nem engedtem. Láttam, hr a hurkát odacsempészte a rékamié alá ... — Vidd... vidd, amíg szépen vagy — nyomkodtam a kezébe. — Nem kell... Neked hoztam... Te szereted — ordította Kajevác és nyomta vissza a hurkát. Ekkor kikaptam a kezéből a csomagot, kitéptem belőle egy szál hurkát és beletömtem Kajevác szájába... Láttam rajta, hogy undorodik, hogy hörög, hogy fuldoklik, de tömtem... tömtem, amíg az egész szál el nem tűnt a torkában... így történt, kedves bíróság ... Különben hoztam néhány szál hurkát, mint bűnjelet, kóstolják meg, van benne májas is, véres is... A bíró irtózva emelte fel kezét és tanácskozni vonult vissza. Nem kellett sok idő, megszületett az ítélet: — Halált okozó súlyos testi sértés miatt hurr kát többé ajándékozni tilos... A bűnjelet a vilánért sem fonlaljuk le ön szabad, Galagonya úr... Odarohantam és megcsókoltam a bíró ke*ét. Hurka szagú volt. Mindent értettem! (egri) > dolgozott az idén. Volt itt is ; kiesés, de időben észrevették, j mit lehet tenni. A brigádve- ; zető 18 holdon másodvetésként ; paradicsomot termelt. 180 ezer ■ forint bevételt hozott ez a l másodvetésű paradicsom. ; Egyes növényekből jóval töb- ; bet termeltek, vöröshagymá- ; ból például holdanként hat- J van mázsával többet a terve- ; zettnél. Igen sok volt a primőr í is, így a brigád bevételi ter- !vét 15 százalékkal túlteljesí- ! tette. Ez a tizenöt százalék ! 310 ezer forintot jelentett a í tsz kasszájában. A szőlészbri- 1 gád ugyancsak túlteljesítette ía tervet. A szántóföldi növényter- ! mesztés jövedelmét pótolta te> hát a kertész- és a szőlészbri- ! gád, s az állattenyésztők is ! hozzájárultak a kb-ús csökkentéséhez. Ök több mint 300 ezer forinttal növelték a bevételi tervet azzal, hogy szeptemberig teljesítették a tejtermelés évi tervét, hogy a vállalt határidőre 127 kilogramm helyett 144 kilogrammos átlagsúllyal adták le a hízókat, a szarvasmarhák nagyobb része extrém minőségű lett, amiért külön felár jár. Mindenki hozzáadta tehát tudását, szorgalmát a tervhez, s így nem fogott ki az időjárás a szövetkezeten. A számítások szerint az egy munkaegységre jutó jövedelem eléri az 52 forintot. Természetesen azokat, akik a legtöbbet tették ezért, külön is jutalmazzák. A kertészek között 16 ezer, a szőlészek között 9 ezer, az állattenyésztők között 28 ezer forint jutalmat osztottak szét. Ugyanakkor a növénytermesztési brigádvezetőtől, aki többet tehetett volna a terv teljesítéséért, munkaegységet vontak le. De levonták az elnöktől, és az agronó- mustól is, mert ez így igazságos. Készül a tsz zárszámadása, és kedvező eredményt ígér. Gyarapodott a közösség vagyona, építkeztek, gépeket vásároltak, szaporodott az állat- állomány és a tagok egyénenként sem szégyenkezhetnek a kereset miatt. Az asszonyok átlagos jövedelme 8—10 ezer, a férfiaké 20—25 ezer forint lesz, hozzávetőlegesen számolva. mér- legÉS MOST, AMIKOR ) re teszik az év eredményét, beszélnek az emberek munkájáról is. Bár a szerzett munkaegységek száma sokat bizonyít, még külön-külön is megvitatják, ki mennyit tett, és mi telne az erejéből. Az értékelés egyforma szigorral méri a vezetők és a tagok munkáját, s ebben is rejlik ereje ennek a szövetkezetnek. S a biztosíték is arra, hogy jövőre igyekeznek elkerülni az idén elkövetett hibákat, s még gazdagabb esztendő végére tesz majd pontot a zárszámadás. Uj filmvetítő berendezés A franciaországi Grecy-en ; Ponthieuben, meghívott műszaki és filmszakemberek jelenlétében bemutatták a francia Jules Hourdieaux új filmvetítő eljárását, amelynek ne- ; ve „szuperheraelorama”. A találmány segítségével bármely 35 mm-es filmet le lehet vetíteni egy óriási méretű hajlított „vászonra”, amely 1700 darab, különleges A pál- deréksosciámetszetű pálcikából áll. cikák valamennyien szögben verik vissza a lis ' tárgylencsével felszerelt egyetlen vetítőgép sugarát. Az új eljárás következtében a terem minden pontjáról tökéletesen látható a levetített filmkép. A találmány iránt már szovjet és cséhszlovák filmemberek' is érdeklődnek. húzza magát, és várja, olyan nehezen várja a halált, Mert neki a hideg, nyirkos föld is könnyebb volna, mint az élet. Rettenetes sors öregkorra. És mindez 1962-ben történik, amikor az emberség már írott,, törvénnyé vált, de a kiszolgáltatott öregasszony mindebből semmit sem érez. Az állam nem adhat neki öregségi járadékot, mert a menye lépett be a földdel. A tsz ugyanezért nem tud segélyt nyújtani a szociális alapból. Nincs egyetlen kis zug sem a saját házában, ahol meghúzza magát, csak az istálló, meg a mosókonyha és még sincs, aki kiáll- jon érte. Pedig tenni kellene valamit. A szövetkezetben beszélgetni kéne a menyével. Huszár Andrásnéval. Az unokavő, Pisztumel István, az egyetlen a családban, aki . néha megkérdi: evett-e mama. De megkérdezhetné egyszer a feleségét is, mi lesz, ha kisfiúk nekik is ilyen sorsot szán? . C'sendő, nyolcvanöt éves öregsszonyról van szó. Az egész falu felháborodva beszél a dologról, mert jó érzésű ember nem nézheti tétlenül, hogyan kínoznak meg egy öreget, akinek bűne: nagyon szerette a fiát, és még életében átadott neki mindent, meg az: hogy nyolcvanöt éves kezeiből kihull a munka. Fel van háborodva egy egész falu és mégsem intézkedett még érdemben senki. A tanács azért nem, mert a tanácselnök — úgy gondolja — nem szállhat szembe a családdal — hiszen szomszédok. A tanács fiatal titkára lépett közbe, de ez még nem elég. A mi országunkban törvény védi az embereket, és kötelezi a fiatalokat, hogy becsülettel gondoskodjanak az öreg szülőkről. Ennek a törvénynek kell sürgősen érvényt szerezni, hogy özvegy Huszár Andrásné, tarnaszentmáriai asszony végre emberséges körülmények közé kerüljön. Deák Rózsi cseperedett, megházasodott, egy lányunoka is született. Mennvit dajkálta, szerette kiskorában. Pia csak egy morzsányit is visszakapna most belőle ... Telt az idő és a kis ház, amelyben olyan szépen elfért mindenki, most szűk lett. Nem fér el benne, sehol sem fér az öregasszony ágya. Kell a hely a modern bútornak, a szőnyegnek, a nagy rádiónak. Meg nem is való azokba a szép szobákba a kopott, piszkos kis öregsszony. Kitették az istállóba. Ott meleg van a jószág mellett. Plogy húzott be a szél a repedéseken? Segítettek ők azon, már1 csak azért is, hogy meg ne fázzék a jószág. És ha panaszra nyíltak az öreg szájak, durva Szitok, ütleg volt rá a válasz. Nem, dehogy panaszkodna ő most már idegennek. Nem akar még egyszer megismerkedni a menye, meg az unoka csontos öklével. Inkább azt hazudja, jó neki itthon is. Pedig nem jó! Hideg van és kényelmetlen a helye, az öreg derék sajog a szalmával behintett kemény faágyon. És sajog a szíve is, amikor idézi a múltat, amely a koplalással, a kemény munkával együtt is szép volt. Szép, mert akkor volt sudár, kívánatos és fiatal. Egy öregasszonyra meg kinek van szüksége? Sajog az öreg szív, ami- kor kibotorkál az udvarra, s meghallja a cseppnyi, , nyolchónapos dédunoka sírását, nevetését. Ügy szeretné megsimogatni a pihés kis fejecskét — de nem szabad! Be- | lépni sem szabad oda. Csak ; néha-néha mutatják még neki, távolról... Ha már annyira összegyűlik szívében a keserűség, hogy indulna el a vakvilágba, kócosán, rongyosan, mezítláb, mert a bakancsban mozdulni sem tud, rohannak utána, viszik haza. Szidják és a szomszédoknak azt mondják: hülye, sze- gény. Pedig nem az. ö olyankor még kisebbre A z öregasszony nehézke- sen lápászkodott fel a priccsről. Szótlan zavarral húzogatta le a rongyos szélű szoknyát, amely- csak üggyel-bajja takarja el.a szürkére piszkosodon inget. Kék-eres lábai nehezen csusszannak bele az ór- mótlan, kemény bőrű férfibakancsba. Fakó kendője aló! úgy bukik elő az ősz haj, mini egy marék csepü. A kifakuh kék szemekben félelem rebben, keskenyre szorított szája tengernyi fájdalomról árulkodik. Fekhelye, az alig másfél méternyi prices, egyik végével a tűzhelyhez támaszkodik, amelyből most jó meleg árad, A priccsen durva zsákkal letakart szalma, a koszlott huzatú vánkosban ide-oda csúszik a csomós csirketoll. Az öregasz- szony néha sóvár pillantást vei a tűzhelyen illatozó hurka felé. De az nem neki készül. Jön be az unoka és viszi kifelé, belé ne nyúljon az öreg, mert ennek még a gondolata is elveszi a gusztusát. Az öreg üressé váló tekintettel bámul az ajtóra, amely mögött eltűnt az ennivaló és az unoka vaskos alakja. Aztán visszafordul felénk, és szótlanul, keményre zárt szájjal hallgat. —- Jó itt magának? — A válasz, hallgatás. — Elvinnénk mis helyre, ahol tiszta ágya lesz, és mindennap annyit ehet, amennyi jólesik ... Kényelmes ez a fekhely, hiszen ki sem tud nyújtózni rajta?... Nincs más cipője? Ebben a bakancsban még egy erős fiatal is nehezen járna, hát még maga... Mikor jött be az istállóból? ... Hol van a vetett ágya, amelyre minden asszony holtáig büszke? Végre megtörik a csend. — A vetett ágyam? Olyan hat nagy párna volt benne, meg dunnák. Eladtuk. Azon vettük a tehenet. Már régen — halkul le a hangja és ismét hallgatás a válasz mindenre. Csak annyit mond még, miközben tekintete az ajtó mögötti árnyat kémleli: köszönöm, kedves, hogy eljöttek, de jó nekem itt. Szeretem a családom. Soha sem hagyom itt őkét. .'Tőle soha sem tudtuk vol- na meg élete nagy tragédiáját. De beszélnek helyette mások, aikik régen ismerik, akik nap mint nap látták, mi történik. Amíg fiatal volt, párjával együtt azon dolgozott, éhezett, fáradozott, hogy öreg korára legyen hol meghúzódniok, legyen egy talpalatnyi föld a lábuk alatt, ne szoruljanak kegyelem-kenyérre. Meg maradjon a fiúnak is, az egyetlennek, akit meghagyott nekik a kegyetlen sors. Évtizedek alatt összekoplaltak egy szép kis házat, meg három holdnyi földet. Aztán meghalt az ember, és az öregasszony keze is egyre gyengült. Kihullott kezéből a munka. A fia már emberré Egy öregasszony védőimében...
