Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

i NßPÜJSAG 1962. január 16., kedd Előzékenység Ajánlott levelet adtam jel, régi típusú blankettával. A régi és az új között csak az a különbség, hogy az újról elmaradt a posta­kürt, egyébként a kitöltendő rova­tok pontosan ugyanazok. — Tessék egy újat kitölteni, már másfajtát rendszeresítettünk — mondja a tisztviselő, akinek rubri­kákon edzett szeme azonnal észre­vette a rendellenességet. — Három hete csak egy üres pa­pírra írtam a szükséges adatokat mégis felvették - mondom, s nem mozdulok. Szó nélkül átvette a levelet, s egy szabályos, újonnan rendsze­resített, postakürt-nélküli blanket­tára sajátkezüleg irta a címzett nevét, lakhelyét, etc., etc. Huszon­nyolc másodpercig tartott az egész. De azért megérte neki: várt az ügyfél. Akár ö dolgozik, akár én, mindenhogyan én várok. Viszont nagyon tetszett az elő­zékenysége ... (— zár) — 1047 személyes fürdőt építenek a Hatvani Konzerv­gyár dolgozói számára. Ugyanakkor sor kerül más beruházási munkák elvégzé­sére is. — A FÜZESABONYI járási kultúrotthonban öt csoport ké­szül a Hárruib Kató kulturális seregszemlére. Rendszeresen próbálnak a bábosok, a tánco­sok, a színjátszók, a két ének­kar és a zenekar. — A MÜLT ÉVBEN kezd­ték meg és ez ívben fejezik be az egri Gárdonyi Gimná­zium bővítését, amelyet több mint hárommilliós költséggel végeznek. — A FÜZESABONYI járási könyvtár klubot szervez olva­sói számára. A klub célja, hogy megismertesse egymással a könyvtár olvasóit. A klubban emellett kéthetenként előadá­sokat tartanak, amelyen poli­tikai, irodalmi, művészeti, tör­ténelmi problémákat beszélnek meg a klubtagok. Egerben du. S órakor: Tartuffe Este 7 órakor: Tisztességludő utcalány, Művésznő hintoja 1945. május 8. A háború utolsó napja. Valahol az Ode­ra s az Elba partján barka nő, zöld a fű. Itt csak háború van. Tűztől felperzselt, bom­báktól szaggatott, vérrel ita­tott mezők, s a mezőkön gör­be lövészárkok, szakaszonként kiugró géppuska-állásokkal. Még dörögnek a fegyverek, még nincs vége a vérontás­nak, tart a pusztító öldöklés. S a háború dúlása közepette három szovjet katona azért kockáztatja életét, hogy kór­házba juttasson egy várandós német asszonyt. Egy nap és egy éjszaka tart az út, amíg nagy megpróbáltatások után végül is Kwikau város kór­házába érnek, s a gyermek, az apró kis élet meglátja a nap­világot. Utolsó óráit éli a fa­sizmus, de ezek az órák a há­ború borzalmait, ezernyi ve­szedelmét rejtik magukban, a helytállások új meg új for­máira kényszerítik Ivljevet, aki az utolsó napon érkezett, katonai akadémiáról a tűzvo- nalba, Rukavicint, aki volán mellett küzdötte végig a há­borút és Jamscsikovot, alá né­ma, mert egy légnyomás kö­vetkeztében hallását és beszé­lőképességét elvesztette. Szokatlan, s ugyanakkor csodálatos ez a szovjet film. Nemcsak összhatásában nyújt művészit, de legapróbb rész­leteiben is. Hősiesség és aljas­ság, bánat és öröm, gyűlölet és barátság kavarognak a filmben — s ezek elemeiből áll össze zárt, tökéletes kom­pozícióvá ez a ritka értékű alkotás. Zavarban van az em­ber, ha felejthetetlen, emléke­zetünkben megragadó jelene­teket akar idézni a filmből. Hiszen minden apró mozdu­lat, minden felvillanás, min­den filmkocka felemelő gondo­latok zsilipjeit nyitja fel az emberben! Talán mégis a leg- megragadóbb jelenetek a kez­dő kockák, amelyben egy szét­rombolt üzlet kirakati próba­babáinak élettelen figuráit látjuk. Mintha kivégzett em­berek lennének! S ugyancsak szuperlatívuszokban említhet­Dijnyertes szovjet film jük azt a jelenetet, amikor az alagút előtt, Kwikauba tártva, néhány perces tűzharc után előttünk áll, falhoz szorítva egy taknyos suhanc, akit meg­adásra kényszerítettek. Az em­ber azt várná, mindjárt meg­szólal a géppisztoly Ivljev ke­zében. hiszen nem kell csak egy kis nyílás a testen, és piros párával fogy el az élet, a gyilkolni akaró, fanatikus német kamasz élete. S ekkor Jamscsikov leoldja derékszíját, letépi a kamasz fenekéről a nadrágot és istenesen elveri. Lassan, egyenletesen záporoz­nak az ütések, a fiú vinnyog, ordít. „Még rendes ember le­het belőle!” — mondja Ruka- vlcin. Az Alov és Naumov rendez­te szovjet filmet — ők a' forga­tókönyv írói is, Zorinnal együtt — a legutóbbi velencei film- fesztiválon a zsűri különdíjá- val tüntették ki; s e film al­kotóinak ítélték oda a,z olasz kritikusok Pasinetti-díját is. E szovjet filmet egyenrangúnak érzem a csuhraji Tiszta égbolt­tal, sőt: helyenként formai megoldásaiban többnek is an­nál. A Tiszta égboltot — a ren­dezői szándék ellenére is — po­litikai aktualitása emelte ma­gas művészi fokra, az a bátor­ság és merészség, ahogyan nyúlni mertek ehhez a témá­hoz, a személyi kultusz merev­ségének feloldódásához. Alov és Naumov filmje élménynek is vizuálisabb, az egész alko­tást költői szimbólum, termé­szetes emberség lengi át. Mar­káns, erőteljes és még nyerse­ségében is eleven tud lenni ez a film. Jamscsikovot Avdjusko ele­veníti meg. Ö adja a film leg­nagyobb alakítását. Nem. tud beszélni, a hangokat sem hall­ja, csak a mozdulatai beszél­nek. Arca és a szeme. Jams­csikov, ez a feledhetetlen néma hős, úgy érzem, testvére az Emberi sors Andrej Szokolov- jának. Rukavicin alakját Hitrov ál­lítja elénk. Kedves,» gazdag színnel árnyalt figura. Alap- természete a tréfálkozás, a mókázás. De tréfálkozás köz­ben is komoly szavakkal gon dől a jövőre, s nemcsak tré­fálkozni tud. A veszély órái­ban rettenthetetlen hősnek is­merjük meg. Halála megrázó, szívbe markoló. Gyemjanyenko, Ivljev al­hadnagy szerepében életerős, igazi hús-vér katona. Mikor közel érzi a halált, mikor zá­poroznak körülötte a golyók, akkor is csali a gyermekre gon­dol, a megszületendő gyermek­re, aki anyja testében várja azt a pillanatot, hogy napvilá­got láthasson, és semmit sem tud még a háborúról, a rossz­ról. Barbarát, a várandós német asszonyt Saporjenkó játssza. Nagyon emberi és hiteles. Ala­kításának csúcspontja az a pil­lanat, mikor az országúton áll­va, háttérben a teherautó ron­csaival és Rukavicin frissen hantolt sírjával, bevallja, hogy őmiatta kellett meghalnia a kedves sofőrnek, ő tudta a pon­tos utat, tudta, hogy el kellett volna kerülni az alagutat, ahol a halál várt rájuk. Grinkó az amerikai sofőr alakjában nagyvonalúan jenki. Igazán rokonszenves. Kuznyecov operatőri munká­járól sem feledkezhetünk meg e film értékelésekor. Mérték­tartóan bánik a különböző plá­nokkal, nem ragadtatja magát hgtásvadászó túlzásokra. Képei kifejezőek, művészi erejűek. ■k (S végül egy megjegyzés, zá­rójelben: nem nagyon érthető a Moziüzemi Vállalatnak az az utóbbi gyakorlata, hogy a je­lentősebb filmalkotásokat — mint Leiser Soha többé! cimű filmjét, a Julius Caesar-t, s ezt a mostani szovjet filmet — a kezdetleges technikájú Bródy Moziban mutatja be. Lehet, sőt: biztos, hogy ezzel a gya­korlattal a Bródy Mozi látoga­tottságát kívánják fellendíteni. De ez a szándék, a jelenlegi bosszantó körülmények között, nem vezethet eredményre!) Pataky Dezső l f 1962. JANUÁR 16., KEDD: GUSZTÁV 120 évvel ezelőtt, 1842-ben született VASZ1LJJ VERES- CSAGIN orosz festő. Világhíre­sek történeti képei, amelyeket az orosz—francia, az orosz- török háborúk és az indiai an­golellenes forradalom idején festett. Kiállításaival Európa- szerte háború-ellenes propa­gandát végzett. 115 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született a Nográd me­gyei Szklabonyán MIKSZÁTH KALMAN, egyik legkitűnőbb elbeszéiőnk. Humoros, anek- dotás mesemondásával, ügye­sen bonyolított történeteivel, va- VASZILIJ VERESCSÁGIN lamint kiváló megfigyelőképes­séggel megrajzolt alakjai révén gyakran mutatott rá kora társadalmi problémáira. Müveinek ju­bileumi kiadása 32 kötetben jelent meg. Néhány legismertebb művét idézzük: A két koldusdiák, Különös házasság, Szent Pé­ter esernyője, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Üj Zrinyiász, utolsó műve: A fekete város. 5 évvel ezelőtt, 1957-ben e napon halt meg ARTURO TOSCA­NINI, minden idők egyik legnagyobb zenekarvezetője. 1886-tól különböző operák zeneigazgatója volt, a fasizmus elől, hazájából az USA-ba emigrált, majd 1954-ben tért vissza újra Olaszországba. Rádió- és ielevízióműsor JANUAR 16., KEDD: KOSSUTH-RADIÖ: 4.26: Rákóczi induló. 4.30: Hírek, idő jár ás jelen­tés. 4.40—7.59: Vidáman, frissen! Zenés műsor. 8.00: Műsorismerte­tés. Időjárásjclentés. 8.10: Tánc- zene. 9.00: Moha bácsi, a törpe .. . A Gyermekrádió műsora. 9.20: A Gyermekrádió énekszakköre. 9.40: Észt népi muzsika. 10.00: Hírek. Lapszemle. Időjárásjelentés. 10.10: Későn. Rádiódráma. 11.20: Opera­finálék. 12.00: Déli harangszó. Hí­rek. Időjárásjelentés. 12.15: Szóra­koztató zene. 13.00: Ezüstkalászos szövetkezeti gazdatanfolyam. 13.20: Egy falu — egy nóta. 13.40: Szim­fonikus zene. 14.40: Nem boszor­kányság — technika. Az Ifjúsági Rádió műsora. 15.00: Hírek. Közle­mények. 15.08: Időjárásjelentás. — 15.10: Tömegdalok. 15.25: A daru és az ember. Darát Endre jegyzete. — 15.35: Magyar nóták, csárdások. — 16.05: Megtudtuk — elmondjuk. — 16.25: Részletek Musszorgszkij ope­rájából. Hovanscsima. 16.55: Mű­sorismertetés. 17.00: Hírek. Időjá­rásjelentés. 17.15: Könnyűzene. — 17.30: Illik, nem illik? 17.50: Tánc­zene. 18.05: Horizont. Az ipari ro­vat műsora. 18.25: Zenekari muzsi­ka. 19.05: A Szabó-család. 19.35: Babavásár. 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek. 20.00: Esti Krónika. 20.25: A Berlini Rádió szórakoztató zene­kara játszik. 20.50: Eszmék és hő­sök. Rádiójáték. 21.45: Lakatos Sándor népi zenekara játszik, Kürthy Éva énekel. 22.00: Hírek. Időjárás jelentés. 22.15: Mai szem­mel. 22.25: Kamarazene. 23.10: Egy hangulat . . . 24.00: Hírek. Időjárás- jelentés. 0.10: A Magyar Állami Népi Együttes Bárdos-kórusokat énekel. PETOfi-RADIÖ: 5.50: Hírek. Idő­járásjelentés. 8.00: Reggeli zene. — 8.00—8.10: Hírek. Időjárásjelentés. 14.15: Operettmuzsiká. 15.10: Har­minchatezer palack a tengerben. Előadás a tenger-áramlásokról. 15.35: Bccthowen: f-mol vonós­négyes. Op. 95. — 16.00: Hírek. Idő­járásjelentés. 16.05: Tánczene. 16.45: Az utcán. Elbeszélés. 17.00: Bartók és a román népzene. 17.50: Idősze­rű nemzetközi kérdések. 18.00: Hí­rek. Időjárásjelentés. 18.05: Szóra­koztató magyar muzsika. 18.30: Nyugdíjasok. 18.46: Könnyűzene. — 19.00: Hírek. Időjárásjelentés. 19.05: Cliopin-zongoraművek. 19.40: Ezüst- kalászos szövetkezeti gazdatanfo­lyam. 20.00: Poulenc: Az emberi hang. Egyfelvonásos opera. 20.50: Buko vies Lajos népművész énekel, Gertner István és Gertner Lajos bárfázik. 21.00: Hírek. Időjárásje- lenlés. 21.10: Fóthy János tánc- zenekara játszik, Ákos Stefi éne­kel. 21.30: Gyermeknevelés. 21.45: Zenekari muzsika. 22.25: Vanita- tum vanitas. 22.30: Havasi kürt. — 23.00: Hírek. Időjárásjelentés. 23.15: Műsorzárás. A TV MŰSORA: 17.30: Technikai újdonságok. —* 18.00: Tánc vizsga. 19.05: Telesport. 19.30: Tv-híradó. 19.50: Megöltek egy lányt. Magyar film. Kb: 21.20: Cigány dalok. Kb: 21.35: Hírek. A Tv-híradó ismétlése. l«l!llllltlUII(IMIIlllllllllllUII!ltlltllllllll!!llll1lllllllllllllli11ltllllUIIIIUIIIII!II!l!ll!lll!l!lIUItlllllllinilllIllllinillllllllllllllllllIllllllllllllll!!lll III!! Illlllll I j]|] II HlI.’IIilIlllIiniUlllI Ml ti II11 (■!! 111 ■ I :|1I1I! ■ IIIIIIUI1III1I I! 11IIIIIUI !S Ilii ill ül UII1I III It B 111 I 111! ■ 11 ■! tail 111« i:i 11 ■ ifi I! ■ 11 ■ IIIII ■ II ■ I1IU ■ i 11!! ■ II III 11 Ilii III ■ HIÚI !1 IHI UlllliillIIUIt» GU2! MIHÁLY-$C2Í KÁROLY 47. óta készülnek a szökésre, nem A torony egyik földszinti szeretnék, ha az utolsó pilla­szobájának ajtaja csendesen natban valami közbejönne. Az kinyílt. Két alak lopakodott elmúlt 43 órában feltűnés nél- ki rajta. Bár az éjszakai fegyverdörre- nések elég nagy zajt csaptak, ők hangtalanul igyekeztek a falak mentén meghúzódni. Óvatosan, lé­pésről lépésre haladtak to­vább, vigyázva, hogy az őröli észre ne ve- gyék őket. Ejfél volt. A vietnami szabadsághar­cosak fegyve­reinek dörgése távolodott az erődtől. — Sietnünk kell - súgta Török Feri tár­sának, az olasz Belloninek. — Mindent előkészítettem — súgta vissza az olasz —, menj nyugodtan. _ Török äz egyik északi lőrés felé tartott. Hatalmas nyílás ez, egy ember feltétlenül ki tud rajta bújni. A kérdés csak az, hogy a másik oldalon nem zuhan-e a mélybe. A lő­rés alatt ugyanis mintegy hat­nyolc méteres mélység tátong, amely éppen elég ahhoz, hogy karjukat, lábukat kificamítsák, vagy eltörjék. Márpedig ezt egyikük sem szeretné. Két nap kül tanulmányozták a terepet, az őrség beosztását, a lehető­ségeket. Ez a lőrés bizonyult a legjobbnak. Nem a legköze­lebb volt ugyan a földhöz, de alatta a talaj nem sziklás, nem meredek, hanem viszonylag sima, egyenletes, továbbá eh­hez a lőréshez volt legtávo­labb az őrhely és ez volt leg­közelebb szálláshelyükhöz. Belloni az előző délután szer­zett a raktárból égy kötelet, sőt azt a követ is kiválasztotta, amelyhez hozzákötik. Igaz, a kötél körülbelül négy méter hosszú, a lereszkedésnél így még huppanni kell egyet, de mindegy. Remélhetőleg nem lesz semmi baj. Már csak néhány méter volt hátra... Szinte mindketten be­leolvadtak a falba. Török ki­tapogatott az erőd falán egy kartávolságnyit, aztán óvato­san előre lépett. Belloni utá­na. A harmadik lépés után Török kinyújtott keze már nem ért falat, azaz a lőrést érte él. — Itt vagyunk — súgta izga­tottan. Bellani a lőrésben óvatosan kitapogatta azt a követ, ame­lyet tegnap kiszeméit. A kötél előre elkészített hurokj át rá- akasztotta a kő kiálló sarkára, aztán a kötelet ledobta a mélybe. E pillanatban azon­ban szinte elállt a szívverése. A kidobott kötél hurokja ki­akadt a kő sarkából, aztán az egész a mélybe zuhant. Szinte felsikoltott, de hirte­len a szájára csapta markát. Török melléje ugrott. — Mi van? — kérdezte ijed­ten. — A kötél kiakadt és a mélybe esett. Török halkan káromkodott. — Most mit csináljunk? — kérdezte. — Nincs más megoldás... Egyikünk kézen fogva leenge­di a másikat... Én leszek az, mert az én hibám miatt zu­hant le a kötél. Lehasalok és kézen fogva leengedlek... Igaz, körülbelül négy métert még ugranod kell, de remélhetőleg sikerül... — Es te? — kérdezte a má­sik izgatottan. — Mindegy... Nincs más hátra... Ugranom kell lent­ről... Engem már nem tud ké­zen fogva leereszteni senki... No gyere, kezdjük... Sietnünk kell ... Török az olasz fiú mellé kúszott, s jó erősen megfogta annak kezét. Óvatosan kidug­ta lábát a lőrésen, és lassan leereszkedett. Az olasz végig­hasalt a lőrésen s engedte Tö­rököt, ameddig csalt lehetett. Ekkor elengedte kezét. Halk huppanás hallatszott, aztán Török halk hangja. — Rendben... Gyere te is... Belloni odacsúszott a lőrés szélére, aztán pillanatnyi gon­dolkodás után elvetette magát a faltól. Izgalmában azonban jobban elrugaszkodott a kelle­ténél és még a levegőben el­vesztette egyensúlyát. Oldalt esett, s amikor földet ért, ha­talmasat ordított. A következő pillanatban az erődből egy géppisztolysoro­zat hangzott. — Meghallották — mondta riadtan Belloni. — Vagy pedig észrevették szobánkban a szökést — ha­darta gyorsan Török —, de ez végeredményben mindegy... Állj fel!... Tudsz járni? Belloni felkecmergett. — A lábam — nyögte. — Siessünk ... Néhány per­cünk van; míg elhelyezkednek a falon. Ismét néhány per­cünk, amíg felfedeznek... Futni kezdtek. Belloni sán­tított, erősen húzta a baUábát, de azért ment Török mellett, fogát összeszorította és hallga­tott. Az őserdő ezen az oldalon mintegy 150—200 méterre volt az erődtől. Nappal nem sokáig tartott volna ez az út, de éj­szaka óvatosan kellett men­ni... No, meg Belloni az ug­rásnál megütötte magát... Minden attól függ, mikor fog­lalják el a légiósok a falon helyeiket és mikor fedezik fel őket... Belloni valami mélyedésbe lépett és felsszisszent. Török megragadta kezét és húzta, vonta maga után. A falon felugattak a fegyve­rek. Egyelőre csak úgy, vak­tában. Hamarosan kigyulladt azonban egy reflektor és vé­gigpásztázta a terepet. — Hasalj — ordította Török, amikor a fénycsóva már csak néhány méternyire volt tőlük. Mindketten földre vetettéle magukat és megmerevedtek. A fény elsiklott fölöttük, s ők újra rohanni kezdtek. A táv felén már túl voltaié, de a kí­méletlenül kutató fénycsóva miatt csak nehezen haladtaié előre. A géppisztoly- és golyószó- ró-sorozatok vadul tépték a levegőt, s az erőd és az őserdő hallatszott. A menekülőkre össztűz zúdult. Belloni felordí­tott egy pillanatra megtánto- rodott, de Török megragadta derekát és szinte bevitte az őserdőbe. Egyik évszázados fa mögé vonta az olaszt, úgy, hogy golyó ne érhesse. Az erődből még egy utolsó sorozat söpörte végig az őser­dő alját, aztán csend lett... Török kigombolta Belloni zubbonyát és halkan megkér­dezte:- Eltaláltak? — Igen . .. A karomat.;. Ér­zem, amint végig folyik rajta a vér... Török leszakított zubbonyá­ból egy darabot és bekötötte, jobban mondva becsavarta az olasz sebét... Belloninak na­gyon fájt, de azért szótlanul tűrte... Néhány perc múlva elindultak az őserdő belseje felé ... Az olasz Törökre tá­maszkodott... között levő terepet. A mene­külőknek már csak 15—20 mé­ter volt hátra, amikőr újra közeledett a fénycsóva. — Fuss! — kiáltotta Török.— Ne hasalj le!... Már csak né­hány méter. Azonnal felfedezték őket. Az erőd falán vezényszó Alig tettel-: 50 métert a hatal­mas fák és sű­rű bokrok kö­zött, amikor öt fegyveres vette őket körül. — Állj! - szólt az egyik keményen. — Kik vagytok? — Szökött lé­gionisták, a vi­etnami szabad­ságharcosokat keressük. — Megsebe­sültetek? — Társam felső karját go­lyó találta él — válaszolta Török. — Akkor siessünk — mon­dotta az előbbi hang. Ketten előre álltak, a töbk' ek pedig Török mögött he­lyezkedtek el. A menet meg­indult. Török megszorította Belloni ép kezét. — Sikerült... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents