Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
1962. január 14., vasárnap NfPCJSÄG s Három és fél ezer vagon kenyérgabona — 11 ezer szarvasmarha - 46,6 millió forint állami beruházás - Úí erőgépek I szövetkezetek további fejlődéséről nyilatkozik Molek Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese Az elmúlt esztendő számottevő eredményeket hozott Heves megye termelőszövetkezeti mozgalmában. Megszilárdultak, megerősödtek a termelő- szövetkezetek, s az állam segítségével, valamint saját erejükből jelentős beruházásokat is hajtottak végre. Ha voltak is hibák, nehézségek, egészében véve mégis sikeres volt az 1961-es esztendő. De mit hoz az idei év? Milyen fejlődés, milyen lehetőségek állnak megyénk termelőszövetkezetei előtt, mit váx'hatunk a közös gazdaságoktól, mit várhatnak a közös gazdaságok az államtól? Ezekre a kérdésekre kerestünk és kaptunk választ Molek Jenő elvtárstól, a megyei tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesétől. — Mit várhatunk az idén a megye mezőgazdaságától? A termelési tervek teljesítésével az, idén nagyobb eredményeket várunk megyénk mezőgazdaságától, mint az el múlt években, hisz a körülmények is kedvezőbbek. Kellő időben vetettünk el 77 ezer hold kenyérgabonát, és mivel a szövetkezetek szántóterületének teljes egészén elvégeztük az őszi mélyszántást, kevésbé kell tartanunk egy esetleg bekövetkező aszálytól. Mivel a kenyérgabona-terület 26 százalékán nagy termő- képességű búzafajtát vetettünk, így megyei szinten 11,5 mázsás átlagterméssel számolunk. A takarmánygabona-termeléstől azt várjuk, • hogy megteremtődjék a megfelelő takarmánybázis, és ennek alapján a következő esztendőtől folyamatosabbá tudjuk tenni a húsellátást. A tervek szerint megyénk termelőszövetkezetei, mezőgazdasága ebben az esztendőben 3500 vagon kenyér- gabonát, 44 ezer sertést. 11 ezer szarvasmarhát, 78—SO ya- gon baromfit. 10 millió tojást, 128 ezer hektoliter bort és 130 ezer hektoliter tejel ad. a népgazdaságnak, •— Hogyan segítik a termelőszövetkezeti tagok anyagi prtiekeUségcnek fokozását, s mit tesznek a tagok szakmai képzettségének növeléséért? Az előbb vázolt feladatok sikeres megoldása jogossá teszi ezt kérdést. Ami az anyagi érdekeltséget illeti, erre nézve a megyei pártbizottság, valamint a tanács végrehajtó bizottsága javaslatot dolgozott ki a bevált és ’ jónak tartott jövedelemelosztási — és premizálási módszerek elterjesztésére. A javaslat alapján a termelőszövetkezeti közgyűléseken a tagság dönti el, e módszerek közül melyeket tartanak legalkalmasabbnak saját maguk számára. Lehetőség nyílik, hogy munkaegység és prémium, eredményességi munkaegység, vagy éppen százalékos művelés bevezetésére. A megye 8—10 legjobb termelőszövetkezetében, ahol erre a gazdasági adottságok már megértek, javasoljuk, hogy az idén már vezessék be a pénzbeli munkadíjazást. A szakmai műveltség növelésére 36 első- és másodéves szakmunkásképző tanfolyamot szerveztünk a megyében, 1061 hallgatóval. Emellett 45 termelőszövetkezetben a parasztakadémiák előadásai keretében ismerkedhettek meg a szövetkezeti tagok a nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb kérdéseivel. Az a tervünk, hogy még a tél folyamán hat- nyolcnapos tanfolyamokat szervezünk állattenyésztési és kertészeti brigádvezetők részére. — Várható-c, hogy termelőszövetkezeteink úiabb és jövedelmezőbb üzemágakkal bővítik gazdálkodásukat? Ha új üzemágakról általában nem is beszélhetünk, de azoknak a termelési' ágaknak fejlesztéséről, amelyek jellemzőek a mi megyénkre — feltétlenül. Elsősorban itt a szőlő- termelést említem meg, amelv egyik fő jellemvonása Heves megyének. A szőlőrekonstrukció keretében 1962-ben 1260 hold új szőlő telepítését tervezzük. s ebből 1080 hold a történelmi egri és gyöngyösi borvidéken kerül telepítésre. A telepítéseket természetesen már a gépi művelés figyelembe vételével végezzük el. A gyümölcstermelés fejlesztésére 830 hold vegyes gyümölcsös telepítését is tervezzük. Jelentősen bővül az idén a termelőszövetkezetek kertészete. Jellemző számadat erre: 25—30 ezer négyzetméterrel növeljük a melegágyi keretek mennyiségét, és mintegy 3 millió forintos beruházással, kereken 600 holddal növeljük az öntözött területet. Éppen 12 ezer rántani való csibe A tarnabodi Tarnagyöngye Termelőszövetkezetben többek között a baromfitenyésztésre is nagy gondot fordítanak. A szövetkezet tulajdonában egy 2400 darabos törzsállomány van. Innen biztosítják egyrészt saját célra a szaporításhoz a tojásokat, a többit pedig az állami keltető állomáson értékesítik. Az elmúlt évben a szövetkezet 12 ezer rántani való csibét adott át a fogyasztóknak. (foto'- Kiss BélaJ ezért 11 agregáttal növeljük a megyében dolgozó öntözőgépek számát. — Milyen lesz az idén a termelőszövetkezetek gépellátása? A termelőszövetkezetek gép- ellátásának továbbjavítására úgy osztottuk el a rendelkezésre álló gépkapacitást, hogy minden erőgép olyan termelő szövetkezetbe került, ahol azt adottságaiknak megfelelően, a legmegfelelőbb kapacitással tudják kihasználni. E' meggondolás keretében a szövetkezetek 60 Univerzál traktort, két DT—413-as lánctalpas, és egy SZ—100-as fordító traktort kapnak. Emellett lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a termelőszövetkezetek hetven R— 09-es eszközhordozó traktort vásárolhassanak. — Milyen beruházások várhatók az idén a megye termelőszövetkezeteiben ? A termelőszövetkezetek saját erőtől történő beruházásai mellett, ebben az esztendőben 48,6 millió forintot fordít államunk megyei beruházásokra. Ebből az összegből három és fél ezer szarvasmarha-, 19 410 sertés- és 40 ezer baromfi-férőhelyet létesítünk, emellett kereken 23 kilométer hosszúságú távvezetékkel megoldjuk 28 termelőszövetkezet majorjának villamosítását, öt termelőszövetkezetünknél három és fél kilométer bekötő utat építünk. Az említett összegen túl további négy és fél millió forintot kapnak a megye termelőszövetkezetei a nálunk is oly fontos talajjavításra. Az első félévre 12 260 tonna vegyes műtrágya áll a szövetkezetek rendelkezésére és 2000 holdra elegendő szuperszelek- tív vegyszert is biztosítani tudunk, elsősorban azoknak a termelőszövetkezeteknek, ahol jelentősebb munkaerőhiány mutatkozik — fejezte be Molek Jenő elvtárs, lapunk számára adott nyilatkozatát. Ez már természetes.. J A termelőszövetkezetbe lé-? pő tag a közösségtől varjai megélhetését, ezért is igyek-? szik hozzáadni a közössége gyarapításához, ami az erejé-? tői telik. Ez egyre természe-? tesebb lesz, ahogy az évek? múlnak, s ahogy az idő mú-< lása, egymás kölcsönös neve-? lése, újjáformálja az emberi? gondolkodást. És termesze-? tessé válik az is, hogy nem? csupán szólam az, amikor a? nagy termelőszövetkezeti csa-? Iádról beszélnek. Természetes? a?, hogy az egész közösség? hozzájárul egy-egy szövetke-? zeti tag lakodalmán, kérész-? telőjén a kiadásokhoz, hogy? a fiatal párt gavallérosan? megajándékozzák, s termé-? szetes az is, hogy ha valaki? hosszú ideig beteg, s nem tud? családjának eleget keresni, a? közösség segítő kezét akkor is? érzi. Munkaegységet írnak? jóvá a betegség idején, s a? szociális alapból segélyt? nyújtanak. Természetes az is,? hogy a nagycsaládosokat ga-> honával segítik, hogy az őre-? geknek nincs gondjuk sem a? fejadagra, sem a téli tüzelő-? re, mert a közösség gondos-? kodása erre is kiterjed. Nincs? is talán olyan szövetkezet a? megyében, ahoi ne tudnák? példák egész sorát felhozni? annak bizonyítására, hogy a? tagok semmilyen gondban ? nem maradnak magukra. ? Ez csak természetes —> mondják a további Uérdé-? sekre. És olyan nagyszerül vonása ez életünknek, hogy' ma már az a természetes, ha] senki sem marad magára. _________— d. — Ko nzervdoboz leemelhető tetővel Egy philadelphiai cég új el-] járást dolgozott ki, amely] rendkívül megkönnyíti a kon-< zervdobozok kinyitását: a kon-] zerv tetején elhelyezett 'ús< fémfogantyú kihúzásával fe < délszerűen leemelhető a kon-] zervdoboz teteje. Az eljárás] folyadékkal töltött konzerv-] dobozoknál' is alkalmazható. $ ilyenkor azonban a doboz tetején elhelyezett fogantyú ék-5 alakú. A konzervdobozok] éppoly tökéletesen zárnak, mint a hagyományos módon! gyártottak. <^q(fékként «* « véleményemé, .. . hogy. esküszöm, frocliznak velem. Amikor megindult? a harc az alkoholizmus ellen, minden este kitapogattam? magam a paplan alatt, nem duzzad-e a móriam, s ha meg-i ittam egy fröccsöt, fülembe csendült a lélekharang hangja.] síró anyákat láttam, rongyos gyerekekkel, az anyák mindl az én feleségeim voltak és a gyerekekkel, akik remélem,< nem mind az enyéim voltak, rémülten futkostak a delirium! tremens pincsi kutyái elől. . . Rendben van, nem iszom — mondtam, és rátértem nzj Alm.uskára, sörre, pálinkára, mert azt nem lehet inni, mints a vizet, amelyektől én csak undort, de májduzzanatot semj kaphatok. Aztán cikkek jelentek meg a dohányzás ártalmass&gá-1 ról, a rákról, amely úgy habzsolja a nikotint, mint kecske < a káposztát. Minden elszívott cigaretta hallatlan lelkiisme- retfurdalást okozott nekem, s mikor már lelkiismeretem ] olyan lett, mintha moly rágta volna a sok furdosástól, ki-i jelentettem: rendben van, nem szívom — és áttértem a < nyalókára. Aztán cikkek jelentek meg, miután a cigaretta ára fel-,j a kávé ára lement, arról, hogy a kávéivás mit csinál a szív- < vei és a szív mit csinál a kávéval és, hogy én mit csináljak < a szívemmel és a kávéval. Irtózva szagoltam a kávé illatát, ] koffeint szimatoltam ott is, ahol csak bab főit a fazékban és! a zaccban kezdtem látni népünk legfőbb belső ellenségét,< amely kívülről szivárgott be, agresszív módon presszógépe-] inkbe. Rendben van — mondtam — ezentúl nem iszom feketekávét és áttértem a szódavízzel kevert juhtejre. És most azt hallom, hogy a hurka, a kolbász, meg a? szalonna..., hogy jó lesz azokkal is vigyázni, mert... Nem, hát ezt nem lehet velem csinálni. Én már újságot i sem merek kézbe venni, én már félek a víztől, kenyértől, és< a sárgaborsó főzeléktől is, s nem vagyok benne biztos, nemi találják-e ki, hogy a csirkepörkölt magas nemtudoménmi-í csoda tartalma kihat a lépre, míg a tormás hús visszahúzói erőt jelent a, szerelem mindennapos gyakorlatában. A két-l ségbeesés lesz rajtam úrrá és a kilátástalanság. Hát érde-2 mes ezek után élni? Se alkohol, se nikotin, se koffein, se? fehérjék és zsiradék... Én nekem már tönkre se szabad tenni magamat? Végeztem. Ilyen világban nem élek tovább. MegyekA öngyilkos leszek. Megiszom a fél deci rumot, egy dupla fe-X ketében, megeszem egy dupla adag disznótorost és elszívok^ utána, egy Kossuthot... Temetésemről a tudósok gondoskodjanak. De legalább szép, megelégedett és nyugodt halálom\ lesz... (egri) Vasámapi jegysetek Levél a távolba Készül a szövetkezetek zárszámadása. Összegezik, mennyi volt az egész évi bevétel, mennyit gyarapodott a közös vagyon, s ha nem is véglegesek még a számok, már ismertté vált az is, mit fizetnek egy-egy munkaegységre, mennyi lesz a szorgalmas tagok évi jövedelme. Ezek ismeretében számol most a falvak népe. Mérlegelik, hogyan váltotta be a szövetkezet a hozzá fűzött reményeket, s az eredmények láttán nagyobb bizalom ébred az emberi szívekben. Ez az ébredező bizalom ad most sok embernek — öreg szülőnek, fiatal menyecskének — tollat a kezébe. És akik egy vagy két esztendővel ezelőtt maguk küldték gyermeküket, férjüket, hogy távol a falutól, keressék kenyerüket, most hazahívó sorokat vetnek papírra: „Tudatjuk veled, hogy a vártnál jobban sikerült az esztendő.. Jól fizet a közös... Jó lenne, ha te is hazajönnél...” És a hazahívó sorok nem maradnak hatástalanok. Nem első fecske az, aki — otthagyva, a városi munkahelyet — hazatér a falujába, mert hazahúzza a család, a föld és nem utolsósorban az a bebizonyított tény, hogy szorgalmas munkával itthon is lehet keresni, és együtt a családdal, nem munkásszállásról munkásszállásra, kóborogva élni. Az erdőtelki Űj Élet Termelőszövetkezetben a napokban tíz felvételi kérelemről döntött a közgyűlés. A belépők valamennyien üzemet, vagy a vasutat hagyták ott, alapos megfontolások után. A döntésben segített, hogy termelőszövetkezetben dolgozó feleségük havonta átlagosan 1000 forintot keresett, s a férfiak átlagos keresete eléri az 1500—2000 forintot. Több pénz ez otthon, a faluban, mintha ugyanezt a városban keresik meg. Boldogon a termelőszövetkezet vezetősége negyven fiatal lánnyál tárgyal, szerződést kötnek velük területek megmunkálására. A negyven fiatal lány, mint tavaly legalább ugyanennyi társuk, az állami gazdaságot hagyja ott, mert látják ők is, a szülők is, hogy érdemes otthon dolgozni. Nagy dolog ez. Ott mé.g nem tartunk ugyan, hogy az elöregedő falvakban megfordult volna a helyzet és áramlana vissza a fiatalság, olyan mértékben, ahogy az utóbbi tíz esztendőben elvándoroltak. De ott már igen, hogy egyre többen térnek vissza. A szövetkezeti gazdálkodással szemben ébredő bizalom hozza vissza őket. Sok tényezőből tevődik össze az ok, amiért elmentek a faJvakból. Legalább ennyire sokrétű az is. amiért visszatérnek. Benne van ebben a falu emelkedő életszínvonala, a. föld becsületének növekedése, s az is, hogy a falvakban sem újdonság a cukrászda, a televízió, a kulturáltabb szórakozás itt is egyre nagyobb tért hódit. Termelőszövetkezeteink erősödnek, sorra bizonyítják be a nagyüzem felsőbbrendűségét. A győzelmek közé könyvelhetjük el bátran azt is, hogy ma már nemcsak elkívánkozók, hanem hazatérők is vannak, (deák) íkdÉ egtpjtetofe... Csak egy percre hallgasson meg, drága kartársam. — szólt utánam közlékeny természetű ismerősöm. — Először is döntse el, tanyának nevezhető-e a város szívében épült, modern, többemeletes lakóház, komfortos lakásokkal, vagy sem? — kérdezte. Kissé csodálkozva néztem rá, mire ö gyorsan megnyugtatott, hogy nem hibbant meg, de egy. magát hőstenornak képzelő egyén minden éjjel ezzel a kérdéssel riasztja fel leoédesebb álmaiból. Hogy aszongya: Ki tanyája ez a nyárfás? Esküszöm, drága kartársam — folytatta — esküszöm, hogy igazán nem tanya. Tanú rá ön is, ugye? És tanú rá az OTP, hogy nem tanya, hanem városi öröklakás, ö-rök- la-kás, amelyre a törlesztést minden hónap elején szorgalmasan feladom a postán. De ez mitsem érdekli a virágos és dalos kedvű éjszakai csendháborítómat, s a továbbiakban megállapítja, hogy talán „nem hallatszik a kurjantás”. Álmomból felriasztva, ezzel szemben határozottan kijelentem, hogy igenis hallatszik, sőt a kelleténél sokkal jobban, hisz nincs nappali forgalom, amelynek zaja esetleg ellensúlyozná e félbemaradt Caruso éjjeli danászását. „Vagy alusznak, vagy nem hallják”, — így a folytatás, hiszen ön is tudja, Sajnos, nem alszunk, az álom is kiment már a szememből, s igenis hallom, sajnos, hallom, kénytelen vagyok hallani. Annál is inkább, mert a biztonság kedvéért megismétli teljes hangerővel: „Vagy alusznak...” forte, „vagy nem hallják...” fortisszimó. Mindent bele. Az ablaküvegek rezegnek a feltörő hangtól. Óvatosan kinyitom az ablakom és kellő tisztelettel megkérdezem tőle, hogy minek köszönhetem ezt a kitüntető szerenádot. Rám mordul: — „a demokráciában szólásszabadság van, fater! — vagxj nem?” teszi hozzá, félelmetesen forgatva szemeit. Jobbnak láttam gyorsan becsukni az ablakot, s hálóingem gombjain számoltam, folytatja-e, vagy sem? Ö nyert. Folytatta. „Vagy talán nem is akarják” — fejezte be a sort és leeresztette hangját is. A.ztán bizonytalanságot eláruló lépteit egyenes irányba igazította és tovább indult. Drága kartársam, boldogan feküdtem pissza az ágyba, hogy az álom karjaiba vessem magam. Éppen kezdtem elveszteni kapcsolatomat az ébrenléttől, amikor heves szívdobogások közepette észleltem újból, hogy újra felhangzott, mit felhangzott? — bömbölt, áradt, mint fékevesztett áradat, az előbbi kérdés: „Ki tanyája, ez a nyárfás?” Szent ég! — hisz ez, a szólásszabadságot igy értelmező jóember körülment a háznak mind a négy oldalán, miközben azt hitte, hogy már más utcában jár, s most újra itt bizonyít nekem. S bizonyított, míg a nóta végére nem ért. — Mondja, mit tegyek? — Aztán homlokára csapott a „drága kartársam”, mintha megvilágosodott volna valami benne és közölte velem: — Megvan! — Megyek az újság TT.adóhivatalába, s feladom ezt a hirdetést: Városi, komfortos öröklakásomat elcserélném isten háta mögötti, tanyai, nehezen megközelíthető lakással. Megegyezéssel. Ráfizetés részemről lehetséges. Jelige: „Ki tanyája ez a nyárfás?” Majd csak megkönyöriil rajtam valaki. (Csg. L.)