Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-14 / 11. szám
4 NEPÜJS AO 1962. január 14., vasárnap WOLTUM... wm ■ SZILAGYI ISTVÁNNAK, k az egri Gárdonyi Géza Színház fiatal művészének Miljutyin Juanita csókja című nagyoperettjében Cavalcados rendőrfőnök alakításáért. — KARÄCSONDON nagy érdeklődés mellett folynak a parasztakadémia előadásai. A legutóbbi előadáson 215 hallgató vett részt. ★ — A HATVANI járás területén, Hatvan székhellyel január 15-i hatállyal megalakul a MÉK kirendeltsége. A kirendeltség feladata, hogy Hatvant és a környező iparvidéket ellássa zöldség-, burgonya- és gyümölcsfélékkel. S ^ mm X GYÖNGYÖSI Ércbánya Vállalat még az elmúlt év végén elkészítette 1962. évi műszaki intézkedési tervét. Az érctermelés biztosítására teendő intézkedések között első feladatként az Aranybányabérc telér 400-as szint VI.—VII. tömedékelés fejtés előkészítésének befejezését határozták meg. Felelősek vagyunk értük • • • A mi társadalmunkban legfőbb érték az ember. És hogy ez élő valóság, arra az élet maga hozza a számtalan példát. Emberek milliói tanulnak, pihennek, gyógyulnak és utaznak, egyre inkább szépülnek a hétköznapok, értelme van az életnek. De bármennyit is tettünk a dolgozó ember érdekében a felszabadulás óta, mégis maradtak „fehér foltok”, amelyek eltüntetése ugyancsak a mi feladatunk. A gyermekekről, azokról a komákról van szó, akik rendezetlen, rossz családi körülmények közöt élnek, akik apjuk, anyjuk, vagy éppen nevelőszülőjük hibájából okoznak társadalmunk számára gondot. A veszélyeztetett családi körülmények között élő kiskorúak felmérésével, sorsával a gyermek- és ifjúság- védelmi tanács foglalkozik. Ennek a tanácsnak megvannak a községi, járási, megyei szervei, amelyek egyre nagyobb felelősséggel, lelkiismeretességgel és nem utolsósorban szeretettel iparkodnak felderíteni, felkutatni minden olyan kiskorút, akiknek fejlődése, jövője jelen családi helyzetükben nem biztosított. Egyre érkeznek az említett bizottsághoz a kömyezettanul- mányi lapok, amelyek pontos és világos felmérést adnak ezekről a gyermekekről. Gyakran olvashatunk ilyen bejegyEGRI VÖRÖS CSILLAG 14—17: Szombat este és vasárnap reggel EGRI BRÖDY 16—17-én: Békét az érkezőnek GYÖNGYÖSI PUSKIN 14- én: Julius Caesar 15— 17-én: Vak muzsikus , GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 14- én: Kenyér és rózsák 15— 16-án: Hamupipőke HATVANI VÖRÖS CSILLAG 14— én: Tiszta égbolt 15— 16-án: öt perc a paradicsomban HATVANI KOSSUTH 14-én: A nagyravágyó asszony 16— 17-én: Találkozó a tigris-sziklánál HEVES 14- én: A gyűlölet áldozata 15— 17-én Matróz a rakétában zést is: apja részeges, veri a családját, vagy az anya nem törődik a gyerekkel, estéken, éjjeleken át csavarog. Éppen a közelmúltban tárgyalta egy kiskorú ügyét a járási gyermek- és ifjúságvédelmi tanács. Részt vettek a tárgyaláson a szülők is, akik könnyes szemmel szereztek utólag tudomást gyermekük vétségéről, saját felelőtlenségükről, gondatlanságukról. — Nem bírok vele! — mentegetőzött az apa. — Nem fogad szót! — sírta az édesanya, de a tények továbbra is tények maradtak. Mi hát a teendő? A teendő ’sokrétű, és sok irányú, egy azonban bizonyos: felelősek vagyunk ezekért a gyermekekért, minden egyes gyermekért, akinek holnapjáért küzdünk, dolgozunk mi, mai felnőttek. A gyermek- és ifjúságvédelmi munka terén nagy felelősség hárul a falvak pedagógusaira, a tanács dolgozóira -is. Felkutatni és felfigyelni minden olyan esetet és körülményt, amely gátolja a kiskorúak fejlődését., előrehaladását. És most felvetődhet a kérdés: miért nem intézzük akkor el ezt az ügyet csak a pedagógusokkal, tanácsi dolgozókkal, egyáltalán, miért hozzuk nyilvánosságra; miért nem titkoljuk? A kérdésre csak egy válasz lehet: nekünk a magunk portáján nincs takargatni valónk. Ország, világ PÉTERVÁSÁRA 14- én: A gyűlölet áldozata 15— 17-lg: Félbeszakadt dal FÜZESABONY 14- én: Puskák és galambok 15— 17-én: Spessarti fogadó EGRI BEKE 14—15-én: Fatima Egerben du. 3 és este 7 órakor: A tisztességtudó utcalány A művésznő hinlója Szederkénypusztán este 7 órakor: A lampionok ünnepe tudja, látja hatalmas eredményeinket, eddigi fejlődésünket és nem csinálunk titkot abból sem, hogy vannak még ilyen és hasonló gondjaink. Az is igaz, hogy a társadalmi és gazdasági élet megváltozásával évről évre csökken, zsugorodik az’ ilyen családok, a rendezetlen körülmények között élő kiskorúak száma, de a probléma még nem szűnt meg, van tehát tennivaló. És ha egy-egy községben kettő, vagy három ilyen gyermekről is van csak szó, a mi számunkra ez is igen sokat jelent, hiszen azt akarjuk, hogy minden most élő gyerekből boldog ember legyen. Mi társadalmi problémát csinálunk az ügyből és felhívunk minden embert, segítsen felderíteni, orvosolni a „fehér foltokat”, segítsen a gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsnak nehéz, és nagy áldozatokat kívánó munkájában. A felvilágosító és okos szó nemegyszer hozott már jó eredményt, és nem lehetetlen, hogy az az anya, aki ma hanyagul és gondatlanul törődik gyermekeivel, szomszédai, barátai intő szavaira, kérésükre változtat eddigi magatartásán, kézbe veszi gyermekei nevelését, jó szülő válik belőle. És ha meggondoljuk, hogy a mi gyermekeink már életük delét a kommunista társadalomban élik, ennek a társadalomnak tagjai lesznek, ezt a társadalmat építik majd tovább, akkor különösen fontos, hogy minden egyes gyermekért harcot indítsunk, megmentsük őket az élet, a jövő számára. Ha nem használ a figyelmeztető és felvilágosító szó, ha nem térnek jobb belátásra egyes helyeken a vétkes szülők, akkor gyermekeiket az állam veszi gondozásba, szüleik helyett a társadalom nevel belőlük hasznos, derék polgárodat. Tegyünk meg hát mindent, hogy mielőbb még az utolsó maradványát is felszámoljuk a gyermekek iránti vétkeknek, s minden családot, apát, édesanyát felelősségérzetre ébresszünk saját kincsük, gyermekeik iránt. Minden gyermekért, minden gyermek életéért az egész társadalom, mi magunk is felelősek vagyunk. Szalay István Pjotr Szemjonov-Tjan-Sanszkij 1962. JANUAR 14., VASÁRNAP: BÖDOG 135 évvel ezelőtt, 1827. január ,14-én született PJOTR SZEMJO- NOV-TJAN-SANSZKIJ orosz földrajztudós, aki 1856—1858-ig az orosz —kínai határra, Közép-Ázsiába expedíciót vezetett, ö állapította meg első ízben azt, hogy a Kirgí- ziában levő Isszik-Kul tónak nincs 'eíolyása, és ő kutatta át a Tien- San hegyláncot. Értékes földrajzi művei közül megemlítjük az ötkötetes, Az orosz birodalom földrajzi és statisztikai szótára (1863—1885) címűt. 1962. JANUAR 15., HÉTFŐ 150 évvel ezelőtt, 1812. január 15-én született PETER CHRISTEN ASBJÖRNSON norvég író, aki a népmondákat és népszokásokat gyűjtötte össze és Jörgen Moevel együtt kiadta a Norvég népmesék gyűjteményét. 120 évvel ezelőtt, 1842. január 15-én született PAUL LAFAR- GUE francia szocialista író, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a párizsi kommün idején Bordeauxban tevékenykedett, 1880-ban az első francia munkáspárt egyik alapító tagja volt, majd Gausde-el együtt a franciaországi marxisták vezére lett. Jelentősek az ateista szellemben írt elméleti munkái. 365 évvel ezelőtt, 1597-ben e napon halt meg JUAN DE HERRERA spanyol építész. Főműve az 1567—1586 között épült, ’ monumentális barokk épületcsoport, a Madrid melletti Escorial. Rádió- és televízióműsor HÉTFŐ, JANUAR 15í KOSSUTH-RÁDIÓ: 4,30: Hírek, idő járásjelentés. 4,35: Vidáman— frissen. Zenés műsor. 5,30: Hírek, idő járás jelentés. 6,00: Falurádió. 7,00: Hírek, időjárásjelentés. 7,30: Színházak és mozik műsora. 8,00: Műsorismertetés. 8,10: Szimfonikus zene. 9,00: Lányok, asszonyok. 9,20: Operarészletek. 10,00: Hírek. 10,10: Óvodások műsora. 10,30: Népi zene. 11,00: Élő világirodalom. 11,20: Csajkovszkij: II. szvit. 12,00: Déli harangszó, hírek. 12,10: Klasszikus operettrészletek. 13,00: Napirenden. 13,05: Heti zenés kalendárium. 14,00: Ordasok között. IV. rész. — 14,30: Népi zene. 15,00: Hírek, közlemények. 15,10: Üttörőhíradó. 15,30: Gyermekkórus. 15,45: Válaszolunk hallgatóinknak. 16,00: Szív küldi. 17,10: Hírek. 17,15: Tánczene. 17,40: Ifjúsági őrjárat. 18,00: Népszerű Verdi szoprán-áriák. 18,25: A mikrofon előtt: Győr—Sopron megye vezetői. 18,45: Régi magyar dalok. 19,05: Munkáshétköznapok. 19,30: Schumann: Gyermek jelenetek. — 19,50: Jó éjszakát, gyerekek! 20,00: Esti Krónika. 20,25: A csalogány, Blaha Lujza zenés életrajza. 21,25: Miért szép? Ady Endre Üj vizeken járok című verséről beszél Bóka László. 21,42: Könnyű orgonamuzsika. 22,00: Hírek. Időjárás- jelentés. 22,15: Sporthiradó. 23,30: Ha a szoknya suhog. Móricz Zsig- mond elbeszélése. 23,40: Népi muzsika. Közben: 24,00: Hírek, időjárásjelentés. 0,30: Himnusz. PéTŐFI-RADIÓ : 5,50: Hírek, időjárásjelentés. Reggeli zene. Közben: 6,25: Színházak, hangversenyek műsora. 6,50: Torna. 8,00: Hírek, idő járás jelentés. 8,10: Műsorzárás. 13,50: Idegennyelvű vizjelző- szolgálat. 14,00: Időjárás- és vízállásjelentés. 14,15: Liszt zongoraművek. 14,55: István öcsémhez. Petőfi Sándor verse. 15,00: Köny- nyűzene. 16,00: Hírek, időjárásjelentés. 16,05: A világ minden tájáról. 16,15: A Szovjet Rádió énekkara énekel. 16,35: Ezüst kéményseprő. Novella. 16,55: 16,55: Szórakoztató fúvószene. 17,14: Portré, számokból. Riportműsor. 17,24: Zenekari muzsika. 18,00: Hírek, időjárásjelentés. 18,05: Élő világirodalom. 19,00: Hírek, időjárás jelentés. 19,05: Könnyűzene. 19,35: Édes anyanyelvűnk. 19,40: Falurádió. 20,00: Komlós Péter hangversenye a stúdióban. 20,25: Sibylla barlangjában. Passuth László rádiójátéka. 22,03: Tánczene. 23,00: Hírek, időjárásjelentés. 23,15: Műsorzárás. A BRATISLAVAI TV MŰSORA! Hétfő, január 15: Bratislavas 18,00: Ütirajz-filmek. 18,30: Tv- sport. 19,00: Tv-híradó. 19,30: Ludo Ondrejov művei, irodalmi adás. 20,00: Peter Sevcovic-Milan Novaks Nem közönséges nap, tv-játék. 21,50: Tv-híradó. 'suzt mihAly-liC2i yAmlv Aííifc-». 46 46. Gazsó valóban a beteghez sietett először, majd — miután meggyőződött róla, hogy az nyugodtan alszik — szobájába sietett. • A történteken, különösképpen az orvoskapitány furcsa viselkedésén töprengett. Undorító ennek az embernek az drkölcse, lelkivilága. Pedig orvos — tehát művelt ember, és Tiszt Közvetlenül az operáció után úgy berúgni, mint a disznó! Az sem érdekli, hogy van a beteg... S minden bizonnyal az sem érdekelte volna különösképpen, ha az operáció nem sikerül és a beteg meghal ... Hogy is mondta?... Egy égiós ide, vagy oda, nem számít ... Ha valaki meghal, vala. hol a nyilvántartásból előveszik a kartotéklapját, szétté- nik, és kész... Úristen! Ilyen züllött, felelőtlen, erkölcstelen volt ez az orvos mindig, vagy csak itt, a körülmények hatására vált ilyenné? Gazsó nagyon-nagyon meggyűlölte közvetlen főnökét... Elhatározta, hogy a napokban nagyobb mennyiségű ..szennyest” küld. Az orvoska- nitánytól már nem tartott innyira, mint két nappal ko- -ábban. A tiszt értéke nagyot esett előtte... Volt ugyan egy gondolata, amely szerint az egyenes embernek a gazember- óől különösen félnie kell, de az- ‘án elhessegette magától az aggályokat... Zsitvai és Maro- nics hadnagy szavai jutottak eszébe ... „A nép a hívó szó- -a jön és harcol. De a harcban nemcsak ember kell...” „A te dolgod elsősorban nem a hírszerzés lenne. Ez is, de főleg gyógyszerekről kellene gondoskodnod...” „Orvosunk a hegyekben kevés van, gyógyszerünk még kevesebb...” Gazsó lázasan godolkoaott... Az orvosságon, kötszereken kívül minden bizonnyal orvosi műszerek is kellenének, műtéteket csupán gyógyszerrel nem lehet elvégezni, ahhoz műszer kell... Eddig mégnem küldött műszert, mert a tartalék lenn van a rajttárban ... Vajon tudja-e az orvos, hogy miből mennyi a készlet?... Hiszen ezt könnyebb számon tartani, mint a gyógyszert... Malária-láz elleni gyógyszerből szinte megszámlálhatatlan mennyiség van, s ugyanez a helyzet más gyógyszereknél is, de például egy operációhoz szükséges késből, ollóból, csipeszből, vagy egyéb műszerből már nincs olyan sok, hogy ne lehetne nyilvántartani... De vajon nyilvántartja-e ezeket valaki egyáltalán? Az orvos nem... Az biztos... És a németek? Valószínűleg azok sem, hiszen csak azt lesték, mit lophatnak el olyasmit, amiből hasznuk van ... Nyilván nem injekciós tűre specializálták magukat,1 hanem élelemre, italra, cigarettára ... Meg kell tehát próbálni! ... Meg kell tenni mindenképpen!... Holnap küld műszereket is... Feltétlenül!... Este, amikor Ti-ti behozta a vacsorát, közölte vele: — Ti-tikém, holnap lesz szennyesem. — Nagyszerű! ... Még holnap este kimosom. — De most sok összegyűlt... több lesz, mint máskor. — Annái jobb — mondta nevetve a lány —, bármennyit kimosok... Egyébként, hogy tudjál róla: három hét múlva érkezik a karaván. — Újoncok is jönnek vele? — Nem, csak élelem- és lőszerutánpótlás. — És gyógyszer? — Az sem, azt repülőgép hozza. — Ügyes lány vagy te, Ti-ti. — Köszönöm — nevetett a lány —, még sohasem dicsértél meg. — Nem? Hát akkor most pótolom. Te vagy a világon a legügyesebb, a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb lány. Én pedig a legszerencsésebb fiú ... — Miért? — No, mit gondolsz? A lány elpirosodott. A fiú kedvtelve nézegette a piruló, zavarral küszködő lányt, aztán, hogy másra terelje aszót, halkan megkérdezte: — A hegyekben tudnak már a karaván érkezéséről? — De még mennyire! Már készülnek is a fogadására. S ez a fogadás nem olyan lesz, mint az, amelyben érkezésiekkor volt részetek. Emlékszel rá? A tank megállt, a kocsikban csak öten maradhattatok. Az út körülbelül egy kilométeres hosszúságban, két-három méterenként teljes szélességében át volt vágva ... — Emlékszem ... S mi előre mentünk... Ott csoportosultunk a tank körül ... Az erdőből néhány géppuskával alaposan megtizedelhettek volna bennünket. — Most már örülök, hogy így történt... Lehet, hogy az a gépuskatűz téged is leterített volna... Es akkor... akkor... Elakadt... Gazsó meghatot- tan lépett melléje. Átkarolta derekát, és gyengéden magához vonta. — Ti-tikém — súgta —, nagyon szeretlek... A lány kifejtette magát a fiú karjaiból. — Ne mondj nekem szép szavakat ... Igaz, európai vagy ... Az európaiaknál a szerelem látványos, csillogó, nálunk viszont őszinte, mély... Mi, vietnamiak, azt tartjuk, hogy szeretni nem szájjal, hanem szívvel kell... — És teljesen igazatok van... Szeretni a szívvel kell... Ti-ti megenyhült. — No, nem leckéztetni akartalak, — ne haragudj... de olyan jó azt érezni, ha... Elhallgatott, mert .Szalai lépett a szobába, szinte észrevétlenül. — Ö, pardon. Nem zavarok? — kérdezte meglepődve. — Szervusz, Tomi! Gyere csak, gyere! Akkor legyen szíves, kérem, a vacsorás edényeket kivinni — mondta Ti-tinek — és holnap odaadom a szeny- nyes ruháimat kimosni. — Igenis, uram — mondta meghajolva Ti-ti, majd összeszedte az edényeket és kihátrált a szobából. Szalai mosolyogva nézett utána. — Csinos kislány! — csettin- tett. — Nem rossz az ízlésed, Miska. Gazsó elengedte a megjegyzést. Minden különösebb érdeklődés nélkül tudakolta: — Mi járatban vagy? — A nyilvánosházban voltam, de már mindjárt kilenc óra, el kellett jönnöm. De neked, komám — nevetett szemtelenül — még oda sem muszáj elmenned, itt van helyben. — Tomi! — ordított rá Gazsó, és keze ökölbe szorult. Mozdult egyet, hogy ráveti magát — Hát mi legyen? ... Fiatal vagyok ... Egyszer élek ... Tudod, mire gondoltam, Miska? — Nos? — Arra, hogy itt van ez a szőke tündér... A mi nővérkénk. — Nicole? — Igen. Jaj, te!... A napokban néztem meg jobban ... Én mondom neked, hülye voltam, hogy eddig a nyilvánosházba jártam... — És mit szól elgondolásodhoz a lány? — Tegnap és ma már elkezdtem az ostromot. Azt hiszem, menni fog a dolog. — Az orvos viszont nem veszi majd jó néven. — Ha megtudja. De nem tudja meg. Különben is fütyülök rá! Elcsapom a nőt a kezéről és kész ... Ott van neki a felesége. Menjen ahhoz. Egyébként is a kapitány 38 éves, én meg 20. Es ezt a nővérke is igenigen értékeli. Gazsó nem tudta, mit válaszoljon a pökhendi, magabiztos szavakra. Azon gondolkozott, hogyan szabaduljon meg vendégétől. Végül is kórházi elfoglaltságára hivatkozott, amit a másik illetlenül ugyan, de tudomásul vett. Felhajtott még egy pohár bort és távozott. Gazsó már ágyban volt, amikor az esti lövöldözés megkezdődött. De már megszokta; nem ugrott fel, s nem kapott fegyvere után. (Folytatjuk) a másikra és leüti, mint a kutyát, de aztán megtorpant. Az ő számára most minden botrány kellemétlen lenne. — No, jól van, jól — közeledett feléje békítőleg a másik —, nem kell mindjárt úgy felpattanni. Csak tréfáltam ... Gazsó kiengedte öklét, aztán fel-alá kezdett járni a szobában. Idegesen cigarettára gyújtott. Szalai az asztalhoz ült, töltött magának. — Tudod — kezdte —, únom már ezt is. — Mit? — Hát a nyilvánosházba járást. — Akkor nősülj meg. — Ne hülyéskedj... Kit lehet itt elvenni?... De különben sem ilyesmire gondoltam, hanem arra, hogy az anomita lányok után jöhetne már másforma is... — Távol-Keleten?!... A tűz kellős közepén, egyéb problémád nincs?... Csak a nők?..,