Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-14 / 11. szám

1962. január 14., vasárnap NEPOJSÄG S Imi kedvet adott a XXII. kongresszus anyagának tanulmányozásához... Part nap a gyöngyösi Szerszám* és Készülékgyárban Műszak végeztével a gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyár esztergályosai, gyalusai, s az irodák dolgozói a gyár nagy ebédlőtermébe siettek péntek délután, ahová rövide­sen megérkezett Putnoki László, az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának első titká­ra, hogy az SZKP XXII. kong­resszusának jelentőségéről tartson előadást. A teremben több száz mun­kás és műszaki értelmiségi gyűlt össze, akiket Fehér Já­nos, az üzem párttitkára kö­szöntött, majd átadta a szót Putnoki elvtársnak. Putnoki elvtárs beszédének elején arról szólt, miért fon­tos megismerni a kommuniz­mus építésének nagy program­ját, miért lényeges a XXII. kongresszus anyagának tanul­mányozása. A kongresszus tör­ténelmi jelentőségéről szólva elmondotta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának egyetlen kong­resszusa sem váltott még ki ilyen visszhangot a vi­lág közvéleményéből. Ez nem volt véletlen. Hi­szen az emberek ettől a kong­resszustól várják a választ a legégetőbb kérdésre; elkerül­hető-e a háború, van-e más út 02 emberiség fejlődésében, mint a pusztulás, a világégés útja? De az emberek kíván­csiak voltak arra is, tud-e olyan perspektívát adni a vi­lágnak a Szovjetunió kommu­nistáinak tanácskozása, amely­ben nem kell félni a nyomor­tól, a megélhetési gondoktól, amelyben nem lesz kizsákmá­nyolás, gyarmati elnyomás. S az imperialista világrend urai is figyelték a tanácskozásokat, figyelték, lesz-e olyan erős a szocializmus tábora, hogy ki­mondja a halálos ítéletet a kapitalista világrend felett. A kongresszus, miután ezek­re a kérdésekre megadta a vi­lágos, egyértelmű választ, az emberiség legalapvetőbb kér­déseit válaszolta meg. Putnoki elvtárs a további­akban hangsúlyozta, hogy a világ fejlődése nem abba az irányba halad, amelyet az USA-ban elképzelnek. Bizonyításképpen felsorolta az utóbbi időben győzedelmesen véget ért gyarmati felszabadí- tási mozgalmakat, mintegy bi­zonyítva, hogy a haladó erők nemcsak képesek befolyásolni háború útján jusson el a kommunizmusba, hanem a békés verseny során győz­ze meg a kapitalista orszá­gok dolgozóit a kommuniz­mus előnyéről, magasabb- rendűségérol — mondotta Putnoki elvtárs. A pártnap részvevőinek hagy derültsége közepette ez­után Putnoki elvtárs azokat a kirívó példákat sorolta el ame­lyekben nem az elvégzett munkája alapján ítélték meg az embereket, hanem ükapjuK származása szerint. Majd fel­hívta a figyelmet arra, hogy érvényesítsék a XXII. kong­resszus szellemét az élet min­den területén, emberséges, le­nini politikával intézzék a dolgozók ügyeit s aszerint bí­rálják el az emberek értékét, hogy mennyit tesznek a társa­dalomért. Beszédének befejező részé­ben azzal foglalkozott Putno- ki elvtárs, hogy ezeknek a nagyszerű céloknak az eléré­séhez, elsősorban becsületes, lelkiismeretes munkával kell hozzájárulni a gyár dolgozói­nak. — így teremthetjük meg az anyagi javak mind nagyobb bőségét, s erőnk gyarapodásá­val így biztosíthatjuk a béke fennmaradását. Mert a béke tartóssága, növekvő gazdasági erőnkön, a fogaskerekek ma­rásán, a csákányok forgatásán, a traktorok munkáján múlik, ezért fontos, hogy ki-ki a maga munkaterületén becsülettel eleget tegyen kötfelességé- nek, s a kommunizmus szép távlatait látva, úgy munkálkodjanak, hogy a szovjet néppel együtt ér­hessünk el a világtörténe­lem legemberségesebb, leg­gazdagabb társadalmába, a kommunizmusba — fejezte be nagy érdeklődés­sel várt beszédét Putnoki elv­társ. A pártnap Fehér János párt­titkár zárószavaival ért véget, de a hazafelé induló munká­sok, tisztviselők sokáig vitat­ták az előadáson hallottakat, sajnálkoztak azon, hogy az üzem dolgozóinak egy része nem lehetett ott ezen az össze­jövetelen, amely minden bi­zonnyal emlékezetes lesz az üzem történetében s kedvet ad a XXII. kongresszus anyagá­nak alapos, részletes tanulmá­nyozásához. K. E. a világ előrehaladásának irá­nyát, de a szocialista világ­rend képes azt meghatározni is. A Szovjetunió belső helyze­tével foglalkozva Putnoki eiv- társ ismertette, mennyire nagy jelentőségű, hogy a Szovjet­unióban a proletárdiktatúra már betöltötte történelmi sze­repét s helyette az össznépi állam funkcionál. Az össznépi állam feladatait ismertetve elmondotta, hogy az elsősor­ban a kultúra és az általános műveltség fejlesztésére ösztön­zi a Szovjetunió polgárait, kényszerítő eszközöket azok el­len alkalmaz, akik megsértik a szocialista együttélés törvé­nyeit, belső, vagy külső táma­dást intéznek a szovjet ha­talom ellen. — A XXII. kongresszuson a kommunizmus építésének elvi és gyakorlati problémái voltak a legfontosabbak — mondotta Putnoki elvtárs, majd arról beszélt, hogy a kommunizmus építésének a programját úgy fogadta a világ, mint második Kommunista Kiáltványt, amelynek megvalósulásával két évtized múlva a világ legmagasabb életszínvona­lát biztosítja, amelyben minden az emberért törté­nik, a fizikai munka el­veszti gyakorlati jelentő­ségét és magas műszaki fejlettségű gépek, berende­zések állítják elő a termé­kek nagy bőségét. Részletesein foglalkozott a jövedelem elosztásának szocia­lista elveivel is, hangsúlyozva, hogy ezeknek az élveknek a megvalósításához új típusú emberek kellenek, akik hallat- laul magas öntudattal végzik munkájukat, az önzéstől, kap­zsiságtól mentesek, nem kí­vánnak jogtalan előnyöket, s valóban a szükségleteiknek megfelelően igényelnek a kü­lönböző árucikkekből. Beszédének további részé­ben Putnoki elvtárs a béke megőrzésével kapcsolatos fel­adatokról szólt. Tényekkel bi­zonyította, mennyire szükséges a szocialista világrend gazda­sági és katonai erejének növe­lése, hogy elriaszthassuk are- vansvágyó, háborúra törő ka­landorokat a háború kirob­bantásától. A szocialista tábor egyre növekvő ereje és gazdag­sága adja meg a lehetősé­gét annak, hogy a világ ne ,.. hogy Dél-Vietnam véres kezű diktátora, Diem elnök erőfeszítéseket tesz rendszeré­nek megjavítására. Felmerül az emberben a kér­dés, milyen erőfeszítéseket, intézkedéseket tesz legelőször is a vietnami diktátor? Iskolá­idat épít? Leszállítja az árakat, vagy visszaengedi ősi birtoka­ikra az erőszakkal gyűjtőtábor­ba terelt parasztokat? Vagy megszünteti diktatórikus mód­szereit, amelyeknek ezrek és ezrek esnek áldozatul? Nem. A báb-diktátor nem ezzel kezdi „erőfeszítéseití” a rendszer „megjavítására”. Első intézkedésével, amelyet az amerikaiak égig magasztaltak (jellemző rájuk), felemelte a vérfürdőket rendező, megtorló hadműveletekben részt vevő katonák zsoldját. Bár az ön­rendezés után az amerikaiak még hozzátették: „nem tudjuk, elegendő lesz-e ez a közhangu­lat megjavítására”. Azt hisszük, nagyon jogos ez az aggodalom. K. E. KULTŰRFÖL] A stockholmi Presens című folyóirat híradást közöl a svéd főváros középiskolai diákjainak történelmi tájé­kozottságáról. Ez a derék konzervatív lap százhat 14— 15 éves diákot kérdezett meg, mit tudnak a jelen és a kö­zelmúlt legfontosabb esemé­nyeiről, személyiségeiről, in­tézményeiről. Például megkérdezték, ki az az Adenauer. A válaszok kétharmada szerint valami német polgármester. Willy Brandtrói megosz­lottak a vélemények. Sokan úgy tudták, hogy holmi festő, voltak, akik svéd karmester­nek vélték. Mussolinit jó néhányan operakomponistának. egy csomóan autóversenyzőnek, mások viszont francia diktá­tornak tudták. Hermann Go­ring a megkérdezettek egy része szerint dán miniszter- elnök, többen német síbaj­noknak ismerték, — ám azt, hogy a gyilkolás és az ember­telen pusztítás bajnoka volt, arról egyetlen stockholmi fi« sem tudott. Arra a kérdésre, hogy mi % NATO, 97-en így válaszoltak: „Világszervezet az egészség­ügy védelmében”, „Világ­egyesület a fásítás előmozdí­tására”, „Szövetség az atom­fegyver ellen” és így tovább. Csupán kilencen (tehát nem egészen 9 százalék) tudták hozzávetőlegesen megmon­dani, hogy mi is az a NATO! A csodabogaraknak csak egy részét mutattuk be. Ügy hisszük, ez is elég ahhoz, hogy a jelenkori történelem-tan­tárgyból megbuktassuk a szép, kulturált svéd főváros középiskolai tanulóit. Vagy talán inkább a szülőknek, a felnőtteknek — a felnövő nemzedékért felelős társada­lomnak — kell mindezért rossz, nagyon rossz bizonyít­ványt kiállítanunk? N... as A Szovjetunió ismét tanu- ^ jelét adta megegyezési készségének, s emlékiratában, amelyet a Német Szövetségi Köztársaság kormányához jut­tatott el, hangoztatta, hogy a múlt nem akadályozhatja a két állam közötti kapcsolatok meg javulását. Mert ha a két állam, a Szovjetunió és az NSZK közötti viszony megja­vul, s ha legalább a múlt tá­masztotta ellentéteket ki lehet küszöbölni, akkor a két nép, amely a történelem során egy­mást főleg fegyvereiről ismer­te meg, szilárd, gyümölcsöző kapcsolatokat építhet ki. Eu­rópa két legnagyobb államá­nak együttműködése biztosít­hatja a békét nemcsak a két ország, de Európa többi népe számára is. Az emlékirat olyan okmány, amelynek szerzői számolnak a jelenleg kialakult helyzettel, kiindulási pontjuk nem az az állapot, amelyet látni szeret­nének, hanem a tények, a mai körülmények- De figyelembe veszik azokat a potenciális le­hetőségeket, amelyeket kihasz­nálva, kijuthatunk a jelenlegi zsákutcából. Rámutatnak, hogy a német állam kettéosztása, a hidegháborús politika eredmé­nye, s az európai feszültség csak a hidegháborús körök ér­dekeit szolgálja. Ez hátrányos a Szövetségi Köztársaság számá­ra is, hiszen a nyugatnémet ál­lam ipara, mezőgazdasága, a NATO-szolidaritás embargójá­val el van zárva a szocialista országok piacaitól, a közös pi­ac körüli huzavonák miatt pe­tárgya. Le kell mondani ar­ról a pglitikáról is, amely Nyugat-Serlint frontvárosnak tekinti, mert ahol front van, fegyverekkel és provokációk­kal állandóan tűz alatt tartott front, ott permanens a hábo­rús veszély. Kölcsönös előnyöket kínál Bonnak a Szovjetunió, a je­lenlegi, kölcsönös hátrányok helyett. De ugyanakkor nem kockáztatja a szocialista orszá­gok érdekeit, és a Szovjet­unió nem adja fel hagyomá­nyos antimilitarista oppozíció- ját a háborús uszítókkal szán- lsen. A jövendő — lehetőség, a múlt tények, események soro­zata. A múlt tanulság, amely a két nagyhatalom békés együttműködése mellett agitál. A múltat lehet különbözőkép­pen magyarázni, de a jövőt csak a békés koegzisztencia, vagy .a nukleáris földégés al­ternatíváját nyújtja. A szovjet békejobb állás- ^ foglalás az élet mellett, a háború ellen. Ha a béke­jobbot megértéssel, jó szán­dékkal fogadják, abból kéz- szorítás lesz a két nagyha­talom között, ez az európai béke zálogává válhat. Krajczár Imre Közlemény A MÁV Miskolci Igazgatósága felhívja a Heves megye terüle­tén levő MÁV félárujegy vál­tására jogosító arcképes igazól­EGY-EGY KÜLFÖLDI UTA­ZÁS mindig nagy élménynek fezámít, hát még ha valaki egy nagy nemzetközi tanácskozás hivatalos küldötteként kél át a határokon. Furucz János, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkára, a Szakszervezeti Világszövetség Moszkvában megrendezett V. kongresszusán részt vett ma­gyar delegáció egyik tagja, már kipihente a tanácskozások és az utazás fáradalmait, s most idehaza válogaturik az egy életre elraktározott élmé­nyek sokaságából. — Kezdjük talán az utazás­sal. No, nem a szép tájakról akarok én most beszélni, in­kább arról, hogy mire Moszk­vába értünk, számos, kedves, új ismerősünk akadt.1 Együtt utaztunk a szomáli dolgozók képviselőivel, a csehszlovák és más szomszéd országok kül­döttségével, s ösSzebarátkoz- tunk a Prágában székelő Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Irodájá­nak munkatársaival is, akik ugyancsak utitársaink voltak a hosszú úton. Sokáig emlékezetes marad számomra az ünnepélyes fo­gadtatás a Kijev pályaudvaron, majd az első órák szállodánk­ban, a Hotel Budapestben. Itt találkoztunk számos ország küldötteivel, sokat beszélget­tünk a japánokkal, a finnek­kel, s a brazil szakszervezeti delegáció tagjaival. Másnap s véleményét a soron követke­ző feladatokról. ILYEN ÜT UTÁN SZOKÁS feltenni a kérdést; mi volt a legnagyobb élménye? — Nehéz választani a felejt­hetetlen élmények közül, egy helyett hadd beszéljek inkább többről. Elsősorban is Hrus­csov elvtárssal való találkozá­sunkról. A Szovjetunió minisz­terelnöke is megjelent a kong­resszuson, amikor belépett a te­rembe, a küldöttek hatalmas ovációval, hosszú percekig tar­tó tapssal fogadták. Hruscsov elvtárs a küldöttekhez sietett, több küldöttet személyesen üd­vözölt, majd utána a szónoki emelvényről beszélt a kong­resszushoz. A küldöttekre nagy hatást tett Hruscsov elv­társ jelenléte, beszéde, az afri­kai gyarmati és félgyarmati országok küldöttei közül töb­ben elmondották, hogy velük még eddig fehér ember nem fogott kezet, s most, lám, a Szovjetunió vezetője üdvözölte őket meleg, baráti kézfogással. Még egy alkalommal talál­koztunk a Szovjetunió vezetői­vel. A szovjet szaktanács fo­gadást adott a kongresszusi küldöttek részére, amelyen Hruscsov elvtárs is mondott pohárköszöntőt. Nagy élménynek számít az úttörők köszöntése is. Harso­nák hangjai mellett mintegy kétezer úttörő vonult a terem­be, üdvözölték a kongresszust, s minden küldöttnek a nyaká­ba kötöttek egy-egy piros nyakkendőt. Ezen a napon a kongresszus részvevői — euró­paiak, amerikaiak, ázsiaiak és afrikaiak, a világ különböző tájairól érkezett küldöttek — piros nyakkendővel a nyakuk­ban, ülték végig a kongresz- szust. KÜLÖN ÉLMÉNY VOLT számomra a kongresszus kere­tében megrendezett nagy kon­cert, a különböző találkozók, megbeszélések, amelyek az egyes küldöttségek között zaj­lottak le. Itt említem meg, hogy a kapitalista, valamint a gyarmati és félgyarmati orszá­gok küldöttei elmondották, hogy egy-egy akciójuk, egy-egy sztrájk alkalmával milyen nagy jelentősége van a népek szolidaritásának. Egj>-egy le­vélnek, egy-egy szolidaristást kifejező táviratnak óriási ha­tása van a mozgalom részve­vőire. Az egész kongresszus egy hatalmas, felejthetetlen él­mény volt számomra, de mondhatnám úgy is, hogy az élmények sokaságából állt, amelyről még nagyon sokat le­hetne beszélni. (m) ványra jogosult szervek dolgo­zóit, illetve e szervek vezetőit, hogy az igazolványokat 1962, évre nem cseréljük ki, hanem azokat az eddigiektől eltérd méretű bélyeggel érvényesít­jük. A közszolgálati igazolvá­nyok érvényesítési, valamint az új igazolványok kiállítási díjának befizetéséhez a KPM egységes befizetési csekklapot rendszeresített, amelyet vala­mennyi járási és községi ta­nács részére megküldjük azzal, hogy azt díjmentesen bocsás­sák az érdekelt személyek ren­delkezésére. Fentiektől eltérően, Eger és Gyöngyös város területén levő szervek a befizetési lapokat Eger, illetve Gyöngyös, MÁV, állomásfőnökség számadó pénztárától vételezik, a szerv írásbeli megkeresése alapján. MÁV Igazgatóság, Miskolc Dialóg — Hallottad ...? Galagonyás, a főkönyvelő... — Mit csinált? — Sikkasztott. — Mennyit? — Kilencvenezret. — És?! — Börtönbe csukták. — Megérdemli! — Ugyan már, mért vagy ilyen kárörvendő? Ha ismerted volna, nem így beszélnél róla. Tudod, milyen ember volt Ga­lagonyás?! Mindenre képes. Érted, mindenre képes!! — Na, látod! Ezért jutott börtönbe. — Nem értem. — Tudod, egy főkönyvelő ne legyen mindenre képes... elég, ha csak mérlegképes! — kyd — Békejobb Bonnak dig a szövetséges partnerek a nyugatnémet gazdasági élet számára nem biztosítanak olyan lehetőségeket, amelyek megszabadítanák az eladási gondoktól. Bonn és a szocia­lista tábor kapcsolatainak (gazdasági kapcsolatainak) megjavítása kivezethetné a német gazdasági életet ab­ból az útvesztőből, amelybe a NATO-politika, a revansizmus juttatta. A Szovjetunió nem látja akadályát annak, hogy felemelje a sorompókat a né­met áruk előtt. 'T'ehát az NSZK és a 1 Szovjetunió közötti lég­kör megjavítása nem nélkü­lözi a gazdasági feltételeket, s előnyös lenne mindkét fél számára. Ennek egyelőre csak a múlt áll útjába. A nyu­gatnémet vezetőket a NATO érdekei, a Szovjetuniót pedig a történelmi tapasztalatok in­tik óvatosságra, mikor a meg­egyezések lehetőségei kerülnek szóba. El kell oszlatni a gya­nakvást. Éppen ezért Bonn- nak tudomásul kell vennie bizonyos tényeket, többek kö­zött azt, hogy az NDK múlt év augusztus 13-án hozott intézkedései egyelőre véglege­sek, s a Német Demokratikus Köztársaság és a- szocialista országok biztonsága nem alku székekben. És nemcsak kong­resszusi terem, színház is, ha kell. Forgószínpaddal, díszle­tekkel és mindennel, ami egy színházi előadáshoz szükséges. S a nézőtéren hatezer ember, így, ez a világ második legna­gyobb befogadóképességű szín­háza. Nézzük tovább az élmények tárházát. — Természetesen, felejthe­tetlen élmény volt maga az egész kongresszus, a beszámo­ló, a szenvedélyes vita. A hoz­zászólók valamennyien hitet tettek a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke mellett. 97 ország küldöttsége vett részt a kongresszuson, s a vita során 116 küldött szólalt fel. A kül­döttek elmondták, hogy milyen gazdasági és politikai ered­ményeket értek el országuk­ban, milyen mozgalmakat, mi­lyen akciókat szerveznek, be­számoltak a szakszervezeti. mozgalomban elkövetett hi­bákról is. Igazi nemzetközi ta­pasztalatcsere volt ez a kong­resszus, ahol több mint 140 millió szervezett munkás kép­viselője mondta el a mozga­lomban szerzett tapasztalatait, este ismét szép élmény foga­dott bennünket, megnéztük a Moszkvai Nagyszínházban a Hattyúk tavát. Csodálatos volt... ... És a következő napon, december 4-én kezdődött a kongresszus. BESZELJÜNK MÉG egv kongresszus előtti élményről. Sokat olvastunk az új kong­resszusi palotáról, nos, mit mond erről a szemtanú? — Nehéz szavakat találni. Igazi palota, külsőleg kisebb építményre gondol az ember, de mikor belülről szemléljük, elénk tárul teljes nagyságában és szépségében. Maga az épü­let, vagy két emelet mélység­ben, a földbe van süllyesztve. A helyiségeket mozgólépcső köti össze, gyönyörű a hatal­mas előcsarnok, a kisebb he­lyiségek, a fordítók, az újság­írók, a rádió- és televíziós ri­porterek termei. Az épület te­tején terasz-szerű kiképzésben foglal helyet a fogadóterem. Maga a kongresszusi terem monumentális. Benne 6000 em­ber foglalhat helyet kényelme­sen, a felcsukható asztalokkal, fülhallgatókkal ellátott karos­Találkozás 140 millió szervezett munkás képviselőjével Beszélgetés Furucz Jánossal, a Szakszervezeti Világszövetség küldöttével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents