Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-28 / 23. szám

1962. január 28., vasárnap nepcjsäg 3 Hivatalos ügyek Juhász Marika, Farkas IIo nka és Béta Andris nagy igyekezettel építi a csodapalotát. Ezen a napon is eggyel többen dolgoztak a kirendeltségen, mert Balogh lmréné, a városi tanács pénzügyi osztályának dolgozója adóbeszedési napot tartott. — Hetenként kétszer jövök ki, isimerek mindenkit, az át­szervezésig magam is itt dol­goztam. Ezen a két napon, amit lehet elintézek a felek­kel, ami vitás, azt beviszem magammal a tanácshoz, a kö­vetkező adóbeszedési napon aztán a könyvek alapján tisz­tázom a panaszossal. Heten­ként egyszer kijön ide Hidi Herman mérnök a műszaki osztályról is, és ilyenkor az építkezésekkel kapcsolatos, mindenfajta ügyes-bajos do­logban intézkedik, megbeszél, feljegyez. Kimegy a helyszín­re. jóváhagyja, vagy nem hagyja jóvá a tervrajzokat, helyszínel, megnézi mi a teen­dő. Sokféle hatásköre van a ki- rendeltség vezetőjének, Baj- záth Istvánnénak, de ez olyan, hogy benn a városi tanácsnál is el lehet intézni, ha éppen az új egriek úgy kívánják. Tiyen például az esketés. Jogá­nál fogva Bajzáthné elvtársnő 24 esküvőt bonyolított le az el­múlt évben, de többen a benti házasságkötő teremben fénye­sebbnek tartották az esküvőt. várnak, hogy a fagy végleg felengedjen, s aztán sár nélkül lehet közlekedni a műúttól a napköziig. Déltájban jártunk a napközis gyerekek között, egy részük éppen az előszobában mosta a kezét — ebédhez készülődtek. Alsótagozatos mind a 38 gye­rek. A II. számú iskolából hoz­zák az ebédet, itt csak meg­melegítik, mint Eger vala­mennyi más iskolájában. Mint aki nem tud semmiről semmit, megkérdeztük a gye­rekeket: — Hányas iskolába jártok? — Eger, XII. számú Általá­nos Iskola! — vágta ki a töb­biek nevében Nagy Erika. Kopogtat a város. Már egy éve, hogy itt áll a falu kapujában, s hívogató fényeivel, kultúrájával mutatja az utat ahhoz, hogyan formálódjék, hogyan vesse le falusi köntösét, amelyet évszázadok óta hord itt, a város tövé­ben. Kopogtat a város a falu kapujában. Ez a falu valójában már nem önálló község, egy évvel ezelőtt még Felnémet volt a neve, s egyesült a várossal. Hogyan is nevezzük hát az új gyereket? Eger nincs kerületekre osztva, így alakult ki az új elneve­zése: az északi városrész. Az biztos, hogy nehezen megy ki az emberek fejéből a régi, megszokott falunév, s ha valamit nagyon érthetően, nagyon rájuk vonatkoztatva akarunk megjegyezni, akkor azt hiszem, sokáig azt mondjuk még — „a felnémetiek”, vagy „Felnémeten”. A név azonban nem sokat számít. Több évtized is eltelhet addig, amíg ez megváltozik. De a falu, ame­lyiknek ott kopogtat a város, már egy év alatt is ért el valamit. S ha csodákról nem is lehet beszélni, de aki figyelő tekintettel nézi az északi városrészt, minden bizonnyal meglátja a széles, szép távlatokat is. Nézzünk hát körül egy kicsit, mi jó, mi nem jó, mit szerettek meg az emberek a városból és mi nem tetszik nekik. Mint falun A boltok is úgy tartanak nyitva, mint a falusi üzletek. Kettő reggel 7-től délután 2-ig, másik kettő pedig a délutáni órákban. Vegyesboltok; főleg élelmiszerek és háztartási cik­kek sorakoznak a polcokon. — Körülbelül 500 áruféleség található itt — mondja Hassó György, a 132-es bolt vezetője. — De azért egy szegért, zseb­kendőért, kanálért még be kell menni Egerbe, mert itt, rész­ben raktárhiány miatt, ilyen árucikkeket nem tartanak. — Uzletház kellene ide, — mondja az egyik tsz-adminiszt- rátor és akkor megfelelő lenne a választék, megszűnnének ezek a gondok. Mert az áruvá­lasztékot nem növelte az ősz­Doktor úr Gyerekek között A Jakab Csúfos, ködös, esős délelőtt van, az ember nem szívesen dugja ki az orrát sem a jól fűtött lakásból, ha nem nagyon szükséges. De a fiatalok más­ként vélekednek, s Jakab Jó­zsef és András, a két testvér éjszakai műszak után egy po­hár sörre csak betért a kocs­mába. Itt találkoztunk velük, mert mellesleg szólva, ez az északi város egyetlen olyan he­lyisége, ahol az idegen, nem ide való ember valami enni­valófélét kaphat. Biliárdozás közben zavarjuk őket meg azzal a kéréssel, mondják el, mit jelent szá­testvérek mukra az a tény, hogy most már ez a terület Eger egy ré­sze lett. Jakab András ezt mondta: — Én csak a magam szem­pontjából beszélhetek. Házat építettem, s hogy városinak számítok, magasabb kölcsönt kaptam az OTP-től. Családos ember vagyok, vagyis, hogy inkább — nős. Jó a saját há­zamban lakni, s' jó, hogy ha­marabb jutottam ehhez, a vá­ros jóvoltából. — Az én nézőpontom más. Én a szarvaskői kőbányában dolgozom, nekem még nincse­nek olyan gondjaim, mint a bátyámnak, mert nőtlen va­gyok. Komolyan mondom, gyón megörültem, amikor meg­tudtam, hogy városi ember lettem. Gondoltam. ezután mégiscsak kulturáltabba,! szó­rakozunk, jobban hason egy idő múlva a városi fiata- talokhoz, hiszen nekünk is az jár, ami nekik. Jár, jár, de majd csak később. Egyelőre nincs egy presszó, ebben a kocsmában biliárdozunk, ez a fő szórakozás. A kultúrház ki­csi és korszerűtlen, a mozi keskenyfilmes, de az jó, hogy sok buszjárat van, és ha mozi­ba, színházba akarunk menni, akkor van mivel hazajönni, így be tudunk járni — addig is, amíg nekünk nem lesz — táncolni az Ifjúságiba, vagy a belvárosi presszóba. Az igaz, hogy nem szabad követelőző­nek lennünk, mindent egyszer­re nem lehet! ...igen, igen! Jogos a kér- nyünk, hogy valamiféle áb a désünk, mert ezt a táblát a hirdethetné már, hogy ez az MÁV-pályaudvaron láttuk, északi városrész, és nem kü- egy évvel a városrész Egerhez lönálló község, hanem Eger csatolása után. Az a vélemé- város egy része. Taxi Hát igen, a taxival baj van. Sok mindent nem lehet egyik napról a másikra megváltoztat­ni, például nem lehet a neon- viíágítást egy év alatt beve­zetni, a sáros utak helyett egy év alatt nem lehet mindenütt betonba vonni az útközépet, nem lehet a tájszólást sem egyszeriben egriessé tenni. De hogy a taxi tarifahatárát miért nem lehet egy tollvonás­sal törölni? Ezt az északi vá­rosrész lakói nem tudják meg­érteni. Mi az autóközlekedési vállalat válasza? Szerintük a tarifahatárt egy érvényben levő rendelkezés miatt nem lehet bővíteni. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium már vizsgálta ezt a panaszt, s úgy döntöttek, hogy a népgazdasági tervekkel a ta­rifahatár bővítése nem egye­zik, így is sok a taxik üres já­ügy rata, s ezt bővíteni helytelen. Ezt az indokolást elvileg él is lehet fogadni, azonban iga­zat kell adni a felnémeti vá­rosrész lakóinak abban, hogy ha a lajosvárosi lakók városi viteldíjért hazajutnak a taxi­val, akkor a felnémet, az észa­ki városrész ugyanolyan távol­ságban lakói utazói miért fi­zetnek egyszer annyit? Azt is közölte az autóközle­kedési vállalat, hogy az előze­tes vizsgálatok szerint a taxi tarifahatár úgy lenne megold­ható, hogyha ott, az északi vá­rosrészben is lenne taxiállo­más. Ez — szerintük — nem gazdaságos, mert nem lenne kihasználva. Kérdezzük: meg­próbálták? Hisz a helyi jára­tok általában nagyon zsúfol­tak, és nem biztos, hogy a fel­németiek nem szeretnék-e meg a taxit?! Buszok, utak, hidak — Naponta körülbelül negy­ven busz áll meg, mióta vá­rosrész vagyunk — mondják, amikor a buszközlekedés felől érdeklődünk. Az utazóknak „jól jött” az egyesítés Egerrel. De ki nem „utazó” itt, ahon­nan még egy hajvágásért, vagy egy dauerért is a „belvárosba” jönnek az emberek. Ha már a buszmegállónál Harcink: az építmény nem va­lami célszerű, de azért jobban ki lehetne használni. Ahogy kinyitjuk az ajtókat, élég ba­rátságtalan terembe lépünk, ahol üresen tátong a kályha- lyuk: nem fűtik. Ugyancsak élettelenül lóg a villanyveze­ték: valaki leszerelte a burát, a foglalatot, s az égőt is elvit­te. Igaz: néhány felelőtlen em­ber alaposan „elbánt” a meg- állóhelyiséggel, de nem helyes az, hogy az illetékesek ebből azt a következtetést vonják le, itt nem érdemes semmit építe­ni, nem érdemes berendezni a megállót. Bejártuk az új városrészt, beszélgettünk az embe­rekkel, megírtuk, amit mondtak, megírtuk, amin rágód­nak, de azt is, ami szerintük jó, amiért örülnek az egyesítésnek. Még egyszer hangsúlyozni szeretném azonban azt, hogy egy év nem nagy idő egy városrész fejlődése tekintetében. Nem nagy idő, mert ha ját­szani akarunk a szavakkal, akkor elmondhatjuk, hogy a házak építéséhez, az utak, kutak, szociális létesítmé­nyek megvalósításához idő kell. Nagy hatalom az idő, amelyhez azonban a pénz adja a trónt. Mert ha be­pillantunk a városrész új költségvetésébe, ott ilyen adatokkal találkozunk: úthengerezés, és olajozás 200 ezer forint, járdaépítés 160 ezer forint5 az új lakótelep víztelenítése 300 ezer forint. Épül, szépül az északi városrész, mindenki éli a maga életét, dolgoznak a ter­melőszövetkezetben, a Bervában, a belvárosban, s né­hány év múlva már csak az öregek említik így: Fel­német. Készítették: ÁDÁM ÉVA, KRAJCZAK IMRE, KISS BÉLA szel megnyílt önkiszolgáló bolt sem, ahol szintén a „hagyomá­nyos cikkek” kaphatók, élelmi­szer, írószer és háztartási ap­róságok. — Kezdik már megszokni a vevők az önkiszolgáló mód­szert, — mondja a bolt vezető­je, s lapozgat a forgalom-nyil­vántartás jegyzetei között. Hó­napról hónapra többet adunk el. Az áruellátás jó, csak későn érkezik a kenyér és a péksüte­mény. Mi reggel várjuk — a tsz-parasztoknak is akkor kel­lene, — de csak a déli órákban ér ide, s olyankor a zsúfolt­ság miatt meg se lehet moz­dulni. A boltok nyitvatartásához hasonló az italboltoké is. Az egyik ugyan reggel héttől este kilencig „üzemel” de a másik csak egy műszakos. S aki főtt ételt akar enni? Az buszra ül és egri vendéglőt keres. Hely­ben legfeljebb néhány ételfé­leséget találhat, mert még egy kisvendéglő sincs. Pedig az Egri Vendéglátóipari Vállalat 23-as számú italboltjának ve­zetője szerint, ha vendéglőt nyitnának, még növekedne a forgalom. A jelenlegi geren­dás, sok ablakú, rosszul fűtött, negyedosztályú üzem is száz­ezer forintot forgalmaz havon­ta — nyaranként ennek más- félszeresét. A más kulturális lehetőségek híjával itt rexező fiatalok is 5—600 forintot hagy­nak a Rex-asztalban. — Cukrászda is elkelne — mondják többen, s példákat sorolnak fel, a Felnémetinél kisebb lélekszámú községek nevét emlegetik, ahol már rég­óta van cukrászda, vagy presz- szó. — Megjártuk mi a városiasí- tással — mondja tréfásan Ko- bolák János, a Petőfi Tsz ag- ronómusa, — ha még mindig önálló község lennénk, nyitna itt presszót a földművesszövet­kezet. legalább gyógyszer-szekrény van a rendelőmben, amelyből sürgős esetben főorvosi enge­dély nélkül is vehetek ki gyógyszert a betegeknek. Most, a tsz-tagok számára „íogász- kodom is”; egy foghúzásért nem kell a nagy rendelőbe menniük. A beteglátogatás mellett szakítok időt arra is, hogy a járó és dolgozni tudó betegeket fogadjam — mun­kaidő után, az esti órákban. A rendelő szép, ízléses, nem­rég festették az orvosi lakással együtt. Bár még mindig nem ideális, nem a falu központ­jában van, elég félreeső he­lyen, egy dombon áll. A gye­rekkocsikat például lent hagy­ják az út elején, és a hátra­levő 80—100 méteren kézben viszik a kisbabákat. — Talán mire a járda elké­szül, új orvosi rendelő is lesz, gyógyszertárral együtt? — Nem valószínű — mond­ják a tanácskirendeltségen — nincs rá költségvetés. — A járda az meglesz — s ez is valami! — mondja az orvos. Az orvos. dr. Bereczky Sán­dor ma lényegében a tsz SZTK-orvosa. Rendelője régi váróhelyiségében minden kő­kockára három beteg jutott. Ezt az egyik sokat várakozó páciense számította ki, úgy két évvel ezelőtt, amikor a be­tegek még akkor is kénytele­nek voltak a körzeti orvos­nál előszobázni, mikor a lai­kus számára is nyilvánvaló volt, hogy fogászatra, gégé­szetre, vagy más szakrende­lésre kell menniük. Most pe­dig még a táppénzes betegek adminisztrációja is megoszlik a' felnémeti rendelő és az SZTK megyei alközpontja kö­zött. — A lakosok nem tudják eléggé értékelni, hogy az egészségügyi ellátás szempont­1 jából mit jelentett a városhoz ■ csatolás, ugyanis ez egybeesett 1 a tsz-mozgalom kiterebélyese­1 désével, amikor ugrásszerűen megnőtt az SZTK-jogosultak száma. — De feltétlenül a várossá ■ válásnak köszönhető az, hogy ha gyógyszertár nincs is, de Halló, itt Felnémet! — Kérem az iskolát! — Azonnal kapcsolom — hangzik a felnémeti postáról, illetve az egri 4-es postafiók­ról, mert Felnémet ugyan nincs többé, csak „északi városrész”, de a posta még nem teremtet­te meg a közvetlen összekötte­tést a 3600 „északi lakos” és a légi város élőfizetői között. A felnémetieket nem kapcsolták be az egri hálózatba. A beszél­getés díja ugyan nem több, mint az egri helyi telefondíj, csak várni kell a kapcsolásra. Utcai fülke pedig egyáltalán nincs. — Úgyis tönkretennék a fel­németiek — vélekedik a posta­mester — hiszen még Pesten is rongálják a fülkéket. Talán ott is le kellene sze­relni a telefonkészülékeket? És azt is szeretnék a felné­metiek, ha minden előfizető négy óra után is tudná hívni az egri számokat, amikor a postások „magára hagyják” a kézikapcsolású központot. Apróságok ülnek hátratett kezekkel, mert az óvónéni me­sét mond. Csodálatosan szépek ezek a mesék! Aztán új foglalkozás követ­kezik. Várat építenek, ki ba­bával játszik, ki a nagy autót húzogatja, ki meg az óvónéni fehér kabátjába kapaszkodva várja a következő szépen csör­gedező mesepatakot... Az óvodában járunk, ahol Aranyosi Istvánná óvónéni 28 kis gyerek pótmamája vezeti a foglakozásokat. — Idény jelleggel indult az óvoda — mondja —, de mivel a tanács apparátus az össze- csatolás révén 2 főre csök­kent, a tanácsházán hely sza­badult fel, így az óvodát vég­legesítették. Nagyon boldogok a szülők, hiszen a negyven fé­rőhelyes óvoda azt jelenti, hogy a szülők nyugodtan dol­gozhatnak, van aki vigyáz a gyerekekre, van, aki tanítja őket, ahol rendesen esznek, alusznak a kicsik. Az óvónéni lelkesedése nem alaptalan, valóban, jön az új, korszerű felszerelés az új egri óvodába. A templomdombon nagy­ablakos, egészséges épület áll. Az iskola napközi otthona, amelyik szintén az összecsato- lás eredménye. Most még sár- tenger veszi körül a gyerekek birodalmát, de már az enge­dély is, no meg a pénz is meg­van a járdaépítésre, csak arra \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents