Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-05 / 3. szám

1062. január 5„ péntek

NlíClSir.

Adáesi harmincesresek

— SÁNDOR!... SÁNDOR!...

SANYI! — kiabál, és integet már vagy hatodszorra teli tüdőből, élénk karlejtéssel az adáesi Győzelem Termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetője, az egyik szalmakazal tetején serénykedő férfinak, amíg az észreveszi; — Szólj már a Horváth Pista bácsinak, jöjjön, siessen...

— Egész biztos, ebédelnek — fordult aztán hozzám — máskülönben vagy ő, vagy a társa: Nagy Pista itt lenne.

Cigarettával kínál, majd szidjuk az időt, az egész telet, hogy hol hideg van, hol meg meleg; hogy köd van, és az ember az orráig sem lát el; hogy ott lép a sárba, ahol nem is gondolja, még szerencse: van gumicsizmájuk, máskülönben az isten se győzné magát lábbelivel, mert még a faluból ide kiér a tanyára az ember, másfél kilométert kell gyalogolnia, hóban, vízben, ködben, sárban.

De nem sokáig tudjuk így elítélni az időjárást, mert két, perc sem telik el — ki tudja mit mondhatott a mi emberünk onnét a szalmakazal tetejéről az állatgondozóknak —, kivágódik a téliesített sertés- űaztató ajtaja és megjelenik a küszöbön Horváth István, egy pillanatra rá pedig váltótársa is: Nagy István.

Mindkettőjük szeme kutató- an jár körbe a helyiségben, a másodperc töredéke alatt felmérik a helyzetet, s hogy látják, nem történt semmi különösebb, csak mi gyönyörködünk a brigádvezetővel a kéthetes kismalacokban, vidámabb ábrázattal jönnek köze- lébb:

— Már azt hittük, valami baj történt — akaratlanul is megvallják első ijedtségüket. Szavukból kicseng a felelősségérzet: a 370 állat életéért, neveléséért, gondozásáért vállalt felelősség.

— Talán szoktak rendetlenkedni a „kicsik?” — kérdem válaszképpen, inkább csak azért, hogy palástoljam bűnösségem,«hiszen én is oka vagyok előbbi ijedtségüknek. Felesleges azonban a kérdés, hiszen természetes, ahol két emberre ennyi állatot bíznak, kicsit, nagyot keverve, nemcsak a felelősség nagy, de sok a munka, sok a bajlódás is Ahány állat, annyi probléma, annyi türelem, annyiszor több munka.

ERROL BESZÉLNEK ÖK IS,

hogy járjuk a karámokat, s valamennyi sertést név szerint említenek, elmondják érdekes szokásaikat, az előfordult emlékezetesebb epizódokat, sokszor-egymás szavába iá vágnak:

— Már két éve foglalkozunk illatokkal — mondja Horváth István, röviden, tömören. — Napjában IS órát is velük töltünk, mikor hogy hozza az idő. Nyáron többet, télen kevesebbet.

— Nem sok ez? — vetem közbe. — Hiszen mindketten

jóval túl vannak már a* ötven éven?

— Megszoktuk. Nem sok. No, meg szeretjük az állatokat. Amikor még egyénileg gazdálkodtunk, akkor is az állat volt az első. Hát még most. Saját érdekünk, hogy jól neveljük őket. Minél gyor sabban növekednek, híznak, annál több a mi munkaegységünk is — válaszol hol egyi kük, hol másikuk. S hogy előbbi szavaikat bizonyítsák, elmondják, hogy a munkaegységkönyvet kell. menézní Nagy Istvánnak 620, Horváth Istvánnak pedig közel 67 0 munkaegysége van.

— Egy munkaegységre a tervezett 46 forint helyett 50 forintot fizetünk — teszi hozzá a brigádvezető. — Lesz va-y harmtneháromezer forintom — ez ismét Horváth István hangja.

Papír, ceruza kerül elő, és számolunk. Kiderül, hogy Horváth István 33 500, Nagy István pedig 31000 forint évi jövedelemre tett szert a termelőszövetkezetben.

— Hogyan sikerült? Hiszen ez havi „háromezer forintos” keresetnek felel meg, amivel bárki eldicsekedhetne.

Prémium? Eredményességi munkaegység-elszámolás?

— Ahogy vesszük — mondja Nagy István. — A termelőszövetkezettől jó munkánk elismeréséül kaptunk egy-egy 120 kilogrammos malacot, a többit a teljesítmény alapján írták a könyvbe.

ÜJRA PAPÍR ÉS CERUZA kerül elő. Közösen számítjuk ki, hogy a nyáron kettőjükre összesen 590 sertést bíztak: közte 40 anyakocát, 200 hízót, és 230 süldőt. Egyhónapi gondozás után ezért járt 36 munkaegységtől 45-ig, De ha az anyakoca tizenkettővel gyarapította a tsz állományát, akkor három munkaegységet megint kaptak, mert mindert négy kismalac után jár egy- egy munkaegység a gondozónak.

Leválasztáskor négy malaconként ismét egy-egy munkaegység jár, ha elérik a tervezett súlyt. Süldőknél mázsánként 1,3, hízóknál mázsánként 1,35 munkaegység a prémium. Mert nem mindegy, hogy egy hónapban a hízók mennyit „szednek magukra”. Ha többet, több a munkaegység is. Nekik így sikerült az idén 590 sertés gondozásáért megkeresniük a 33, illetve a 31 ezer forintot. Volt olyan hónap, amikor 120 munkaegységet írtak jóvá mindkettőjüknek.

— Kati, te! — ugrik Horváth István az egyik karámhoz, félbeszakítva minden számolgatást, mert a Kati, a legnagyobb és tizenkettőt fialó sertés két lábra állt és szeretne kilépni a karámból, de aztán meggondolta magét, gazdája parancsára.

—• Látja! —■ fordul hozzám

, ezért kell mindig itt lenni valamelyikünknek. Könnyen bajt csinálhat bármelyik. A nyáron is a nagy hőség miatt több anyakoca napszúrást kapott. Nem volt megfelelő helyiség, Illetve ól, ezért kénytelenek voltunk valamit kitalálni. Nagy sátrat állítottunk fel, s ez alá tereltük őket, hogy ne érje úgy a napsugár a betegeket. ,

— Hát amikor „sétálni” visszük őket... — mondja Nagy István — akkor van csak haddelhadd. Mindegyik kénye- keejve szerint akar bolyonga- ni. ,S ha 200—250 állat, egy falka szétszéled, ember legyen a talpán, aki egybetereli. Szerencsére, van két okos kutyánk, ezek rendet, fegyelmet tartanak a sertések között. Már ha a kutya nevét kiáltom, az eltévedt jószág azonnal visszafordul, egyből tudja, merre van a helyes irány.

MÉG SOKÁIG GYÖNYÖRKÖDÜNK a kéthetes malackákban, nevetjük bohémságu- kat, játékukat a tiszta szalmában, és észre sem, vesszük, hogy elrepült az idő. Azzal a meggyőződéssel búcsúztunk el az adáesi sertésgondozóktól, hogy a szövetkezet jó kezekre bízta állatainak gondozását, és a jó munkát gazdag fizetéssel is jutalmazzák.

Fazekas István

fis. /Kyé&Mj ;

(ct&ulhj'ffUttt-k&tmf

KOREA

Küldetésünk utolsó állomása. Pekíngből vonattal mentünk Phenjanba, Korea fővárosába. Kínai barátaink egész a határig kísértek, miután Vietnámból jövet néhány napig ismét Pekingben időztünk. Szorongó szívvel mentünk át a történelmi nevezetességű Yalu folyón, amely a koreai háború alatt nemegyszer szerepelt a hadijelentésekben. Itt léptek át a határon annak idején azok a kínai önkéntesek, akik a koreai háború sorsát megfordították. Mlndany- nyian arra gondoltunk, hogy olyan országba megyünk, amelyben a háború nyomait még mindenfelé látni fogjuk. El voltunk készülve arra, hogy bizony sok szívfacsaró látványban lesz részünk. Korea azonban ebben az értelemben is óriási meglepetéssel szolgált valamennyiünknek. Már

a most folyó hétéves terv alatt számtalan új iparteleppel bővítenék, s a termelésüket a jelenleginek 3,4-szeresére emelik. A koreaiak büszkék is eredményeikre, ötnapos koreai tartózkodásunk alatt több üzemet láttunk, mint a másik három távol-keleti országban összesen. Minden üzem gigászi méretű. Ezt a fantasztikus építőmunkát a szocialista országok baráti segítsége tette lehetővé. Jártunk egy festékgyárban, amelyet mi, magyarok építettünk néhány évvel ezelőtt, termelése azonban látogatásunkkor a kezdeti kat>a- citásának már háromszorosa. Voltunk egy traktorgyárban, amely jelenleg évente 6000 traktort készít, és a hétéves terv Végére 17 000 traktort fog évente gyártani. Járturtk rgy műanyaggyárban, ahol évente 10 000 tonna műanyagot gyártanak, .de mindenféle műanyagot, beleértve a legújabbakat is. Egyik legnagyobb élményünk a hamuni kohászati

Elké$zültek a római gladiátor-iskola feltárási munkálatai

Rómában a karácsony előtti napokban fejezték be a Ludus Magnus, a legnagyobb régi, római gladiátor-iskola feltárási munkálatait.

Az iskola rendkívül szigorú, katonai jellegű intézet volt, ahol gladiátorokat képeztek ki, hogy öljenek és megöljék őket a közeli Colosseum 39 ezer főnyi közönségének szórakoztatására.

Az érdekes leletre úgy bukkantak rá, hogy egy új adóhivatali épület alapjait készültek megásni. Régészeti

Két kilő vasat talállak a hasában

Nikola Jovanovics cirkuszi artista gyomorpanaszokkal or- •oshoz ment. Miután meg- öntgenezlék és megállapitot- ík, hogy gyomorfekéje van, nűtétet hajtottak végre rajta. A műtét alatt az orvosok ét kiló vasat, többek között

70 darab kulcsot, 16 zsebkést, 36 különféle szöget, láncdarabokat, reszelőket, stb. vettek ki a hasüregből. Jovanovics cirkuszi mutatványa abból állt, hogy különféle fémtárgyakat nyelt le és eddig abban a hitben élt, hogy szervezete ezeket is megemészti.

szakértők gyakran mondogatják, hogy Rómában szinte nem lehet az ásót a földbe nyomni anélkül, hogy ne találnának antik leletre. Ez a körülmény időnként súlyos problémát okoz a modem építkezés számára. Az építészeti vállalat, amely az új római adóhivatalt építi meg, saját költségére végeztette el a Ludus Magnus feltárási munkálatait.

Nem maradtak fenn pontos számadatok arról, hogy a Colosseum arénájában i. u, 80- tól — amikor Tltus császár felavatta az amfiteátrumot' — i. u. 404-ig — amikor egy császári paranccsal betiltották a gladiátort játékokat — hány gladiátor. holttestét vitték ki a „Halál kapuján”. Egy nemrégiben megtalált kézirat szerint Traianus császár uralkodása idején egy 117 napig tartó sorozatos gladiátort viadal alkalmával nem kevesebb, mint 9882 gladiátor mérte ösz- sze erejét.

Napközisek a Koreai—Magyar Barátság Tsz-ben

M BOGUSZLAVSZKIJ:

NEMÉREKRÁ elvtárs

Az igazat megvallva, másképpen hívik. De már nem jut szembe az Igazi ne'e. Csak néhányszor ittam, akkor is csak ovid ideig. Mozgása lyors, „hőlégsugaras ép tekkel”, hangse- ességgel köziekeik. Beszéde oly iyors, mint a géppisztoly. Dolgozni pe- ig... Hogy-hogy olgozik, azt sajnos, >em tudom megmon- aní, mert egész nap ópköd. Beiratkozott az esti Iskolára,

de időhiány miatt nem hallgatja az előadásokat. Kutyafuttában eszik az automata büfében. Utazás közben alszik a villamoson, vagy autóbuszon. Munkahelyére meteorként érkezik:

— Nem érek rá, elvtársak ... jöjjenek holnap, kérem. Amint látják, ma egy percnyi időm sincs!

Munkája annyi, hogy szinte elborítja.

Olykor megkérdeztem tőle: Hallottam, hagy tegnap moziban voltál. Hogy tetszett az új film?

— Reggel óta ,készülődtem a moziba, de nem tudtam eljutni: egy halaszthatatlan értekezletre kellett mennem.

— Mit határoztatok ott?

— Nem tudom. Nem voltam az értekezleten. Kifutottam az időből. Beszámolómra kellett felkészülnöm.

— Na, és elkészül-• tél vele?

— Dehogy készül-| tem el! Nem volt rá\ időm. Cikket kellett1, írnom a faliújságra.

— Már ki is füg-• gesztettétek?

— Hogy képzeledíj Nem értein rá meg-', írni!

Hát így dolgozikj Nemérekrá elvtárs:', mindenbe belefog,', mindenért lelkesedik, de semmit nemi végez el!

Fordította:

Sárközi Gyula

a határváros is tiszta, rendezett, mindenfelé füstölgő gyárkémények, romok sehol sem, annak ellenére, hogy ezt a várost is a háború alatt az amerikai bombázók 80 százalékban elpusztították. Ettől kezdve egyik meglepetés a másik után ért bennünket. Mindenfelé gazdag rizSföldek, a földeken traktorok, kombájnok, Itt-ott teljesen űj falvak, fehérre meszelt cserépfedelü házak. A legnagyobb meglepetés a 700 000 lakosú Phen- janban ért. Képzeljenek el env húszszoros nagyságú Dunaújvárost, gyönyörű parkokkal, hosszú sugárutakkal. Mindenütt 4—5 emeletes modern házak. Egyesek ugyan kaszárnya- szerűek, mint nálunk Is az 50- es évek elején épített házak, de az új negyedek színesek és nincs két egyforma ház. Őrlési üzletek, amelyekbe még be sem költöztek. Ragvogó középületek. A városon folyik keresztül a Tedong folyó, arhe- lyet számos híd ível át. A folyón az őszi idő ellenére élénk az élet, vidám fiatalok derekasan húzzák az evezőket, a tokon sürgés-forgás, uszályokat raknak ki. Rom, vagy rigi épület egyáltalában nem látható. Ezzel szemben mindenfelé nagyarányú építkezés. Itt az építkezést teljesen nagy1 tizemesítették. Hatalmas daruk egész blokkokat emelnek helyükre, s a betonházakat is előregyártva hozzák az építkezés színhelyére, ott illesztik őket össze.

Már az első impressziónk is az, hogy a koreai nép mindent rátett arra, hogy országát minél gyorsabban felépítse. De hamarosan rá kell arra is jönnünk, hogy távolról sem egyszerű új jáénítésről van szó, hanem máris hatalmas ipar: országot hoztak létre, amelyet

phenjani történelmi műzéuíR meglátogatása során tudtunk még valarhit. Az angol és ame* rikai gyarmatosítók 1866-ban akarták először Koreát birto* kukba venni, ez nekik nem sikerült, de 10 évved később a japánok törték be s néhánv évtized alatt Koreából Japán gyarmatot csináltak. 1866-tól egészen napjainkig a koreai nép elkeseredett harcot folytatott a betolakodók eilen* 1930 óta a kommunista párt vezetése alatt. Kim ír Szén elvtárs hallatlan tiszteletnek örvend. Megbizonyosodhat* tunk róla, hogy nem ok nélkül, mert nem tudtunk megfordulni olyan gyárban, vagy termelőszövetkezetben, amelyet az évek során többször meg ne látogatott vólna, ■ személyesen ne beszélte volna meg a dolgozókkal a problémáikat.

El kell mondani, hogy a k<* reai nép hallatlanul szorgalmas és tehetséges. Phenjan főterén áll egy 30 méter magas kőoszlop, annak tetején egy bronzszámyas ló, amelyen egy munkás ül, kezében nyitott könyv, mögötte pedig egy parasztlány. Ez a „Coeíima’'« mozgalom jelképe. A „Coeli* ma”- mozgalom, a munkaven seny mozgalma. Elmondták, hogy ez a jelkép egy koreai népmeséből ered. A koreai nép évezredek óta hitt abban, és az apák mesélték gyermekeiknek, hogy egyszer szárnyas lovon egy hős fog eljönni, aki megváltja a népet « szolgaságból és jólétet teremt mindenki számára. Nos, ez az álom és ez a mese valóra vált. Koreában nincs éhes emberes nincs rongyos ember. A koreai nép élelmezési helyzete a legjobb egész Keleten. A dolgozók az összkomfortos lakai sokért havi keresetük 1 százalékát fizetik. Minden gyárban bölcsőde, napközi. Pl. konkrétan: az egyik hamuni textilgyárban, amelynek 10 000 nődolgozója van, a bölcsődei és napközi otthoni férőhelyek száma 1300. Megvan a tanulásra is a lehetőség, A nagyüzemeknek, nemcsak esti isko< iájuk, és technikumaik vannak, hanem saját egyetemeik is, amelyeken nagyszámú szakembert képeznek ki.

A koreai nép Igazán szereti a magyarokat. Nem kevés koreaival találkoztunk, aki jól beszélt magyarul, mert évekig élt Magyarországon. Beszéltünk több koreai orvossal, akik itt végezték el az egyetemet. De a koreai dolgozók hálósak Magyarországnak a modern festékgyárért, s nem utolsósorban azért, hogy a háború alatt és után, éveken keresztül magyar orvosok és egészségügyi dolgozók segítségükre voltak. Szeretetük meg- nvllvánulásóval mindenfelé találkoztunk. Minden üzemben százak és ezrek fogadtak bennünket, a nők kedves népviseletben, kis zászlócskákat lengettek, virágcsokrokkal integettek, sőt a legtöbb helyen el is vittek bennünket, népi táncaikat megtanulni. Kedves emlékek, amelyekre szeretettel gondolunk vissza. Csak öt napot töltöttünk Koreában, de nagyon sokat láttunk. Korea gazdag ország és mindennap gazdagabb. Azzal a biztos tudattal búcsúztunk el, hogy Észak és Dél egyesülése be fog következni és ez a hatalmas, alkotóerejű nép értékes tagja a szocialista világnak.

TU 104-el repültünk hazafelé, a hófödte Szibéria' sztyeppék fölött. K'lenc órai repülés utón érkezünk meg Moszkvába, ahol akkor a XXII. kongresszus ülésezett:

Erősödik a szocialista világ, épül a kommunizmus (Vége.)

művek megismerése volt. Ennek a kombinátnak vas- és acéltermelése akkora, mint egész Magyarországé. Elmondták, hogy a háború alatt ennek az üzemnek 82 százaléka elpusztult, 80 000 tonna bombát dobtak le rá. Ma termelése 2 és félszer akkora, mint a koreai háború kitörése előtt volt'.

Koreában a háború alatt úgyszólván minden elpusztult. Tehát koreai barátaink nem tudtak nekünk régi épületeket mutatni, vagy több ezer íves történelmi emlékekkel dicsekedni. Ok valóban csak gyáraikkal dicsekedhettek. Amit láthattunk, az mind a most élő nemzedék kezemunkójának eredménye, ők is mondják, és nyilvánvaló is, hogy mindezt a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista ország támogatása nélkül nem tudták volna elérni, de a munka zömét mégiscsak ez a hős nemzedék végezte, amely nem kevésbé nagy a békében, mint hős volt hazája megvédésében. A koreai elvtársak hangoztatják, hogy ők olyan méretű ipart akarnak létrehozni, amely Észak- és Dél-Korea egyesítése után egész Korea dolgozó népe részére munkát és jólétet biztosít. Elmondjál«, hogy Dél-Koreában nyomor van. Bár Dél-Korea mezőgazdasága fejlettebb volt, mint északé, ma már ők termelnek több rizst. Sok textilgyárat építenek, mert az egyesítés után ? dél-koreai testvéreiknek is kell biztosítani a ruházkodást.

Korea múltjából csak a