Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

1982, január 26„ péntek ncpojsag 5 Gondolatok egy jelentésről A FÜZESABONYI járási pártbizottság vb-ülése napi­rendre tűzte a községi nölaná- csok és nőbizottságok munká­jának értékelését. A jelentés, amely fölött vitáztak, elgon­dolkoztató számokat tartal­maz. A füzesabonyi járásban az elmúlt évben 5000 asszony vett részt a közös munkában, közülük mintegy ezren, 150— 200 munkaegységet szereztek. Természetes következménye ennek az, hogy a tsz-vezetők ma már készségesen elisme­rik a nők munkájának hasz­nosságát, s azt, hogy asszo­nyok segítsége nélkül nem ér­hettek volna el olyan eredmé­nyeket, mint amilyenekről most, a zárszámadási közgyű­léseken számot adhatnak. Az a megbecsülés, melyet a nők munkájukkal vívtak ki ma­guknak, megnövelte önbizal­mukat, s felébresztette érdek­lődésüket a közösség ügyei iránt. Ma már nem csupán hallgatag részvevői az asszo­nyok a termelőszövetkezeti közgyűléseknek, hanem több­ször bírálnak, elmondják ész­revételeiket, s ha nem is min­denütt, de sok helyen megta­nultak síkra szállni jogaik ér­vényesítéséért. 5000 asszony részvétele a közös munkában, tükrözi azt a nagy változást, amely vég­bement a falusi ember életé­ben. Tükrözi azt, hogy meg­nőtt a bizalom, de azt is, hogy a falusi nő mindjobban fel­szabadul a régi gátlások alól. A jelentés érdekes számokat sorol fel az asszonyok tanulni vágyásáról. A nők érdeklődése a külpolitikai események iránt ismert. Magyarázható is azzal, tudják, családjaikat közvetle­nül érintő események ezek, hi­szen a béke ügyétől függ gyer­mekeik sorsa. Ma már ott tar­tunk, hogy az asszonyok igény­lik ezeket az előadásokat, s egy-egy szabad pártnap, vagy politikai beszámoló hallgató­ságának nagyobb fele nő. De megnőtt az asszonyok érdeklődése más, szakmai dol­gok iránt is. A jelentés erről isr érdekes számokat közöl. A járásban szervezett tsz-akadé- miákon, ahol lényegében szak­munkásképzés folyik, 180—200 nő tanul. Kálban a hallgatók nagyobbik fele (72 fő) nő. Be senyőtelken, Füzesabonyban, az érdeklődésre való tekintet­tel külön a nők számára szer­vezték meg a tsz-akadémiát. Az, hogy a baromfinevelést szinte kisajátították maguk­nak, már ismert. Az idén újabb tanfolyamot indítottak éppen ezért, több mint negy­ven hallgatóval. SZÍVESEN TANULNAK az asszonyok. Sokan határozták el azt is, elsősorban a mű­veltség alapjait sajátítják el, hogy módjuk legyén később magasabb színvonalon tanulni. Ezek az asszonyok, szám sze­rint 184-en, az általános iskola VII—Vili. osztályát végzik, A kötött tanuláson kívül más oktatási forma is segíti az asszonyok képzettségének növelését. A községek kultu­rális terveiben mindenütt ott szerepel asszonyok részére szervezett előadássorozat. Sa­rudon, Szihalmon például a család neveléséről, a babonák­ról, egészségügyi dolgokról terveznek előadásokat. Feldeb- rőn. Nagyi!ton irodalmi, poli­tikai előádások megtartását szervezik. Ezek a programok bizonyít­ják, hogy a nők igénye ma már több, mint az egyszerű háztartási szakkörök megtar­tása. Pontosabban, azpk a nők, akik ezeken a háztartási mun­kákkal összekapcsolt szakkö­rökön megismerkedtek az iro­dalom gyöngyszemeivel, akik megtanulták értékelni a tudo­mányban is a szépet, többre, nagyobbra vágynak. És ebből egyenesen következik a nőtaná­csok új feladata: az eredmé­nyek továbbfejlesztése. A füzesabonyi járásban az elmúlt évben 5000 asszony dol­gozott a szövetkezetekben. A hozzávetőleges számítások sze­rint 500 asszony tanul. Ez azonban nem jelenti a tsz-ben dolgozó asszonyok tíz száza­lékát, egyrészt, mert egyik­másik asszony többféle okta­tásban is részt vesz, másrészt azért, mert az 500 tanuló nő között, vannak szép számmal funkcionárius feleségek, ta­nácsi dolgozók, sőt akadnak háziasszonyok is. Elsősorban a parasztasszonyok nagyobb tö­megében kell tehát kedvét ébreszteni a tanulás iránt. Az eredmény, amit a füzes­abonyi járásban elértek, biz­tató és jó. A siker titka, hogy ebben a járásban nem hagyták magukra az asszonyokat. A járási pártbizottság már az el­múlt évben negyedévenként vitatta meg a nők között vég­zett politikai munka eredmé­nyeit, feladatait és a pártbi­zottság példáján a községi pártszervezetek is sokkal töb­bet törődtek az asszonyok problémáival, felismerve, mennyire fontos az asszonyok bevonása, nők gondolatának átformálása. Sokat tettek mindezért maguk a kommu­nista asszonyok is, akik a nő­tanácsokban végzett munkáju­kat pártmegbízatásnak tekin­tették. A JÁRÁSI pártbizottság lé­nyegében az elmúlt év ered­ményeit értékelte, hibáit bí­rálta. A nőtanács pedig mind­kettőből leszűrheti a tanulsá­got, hogy az új esztendőben minden téren jobban végezze munkáját. A nők között vég­zett politikai munka jelentős, részben mert a lakosság na­gyobbik fele nő, de azért is, mert nem mindegy, milyen asszonyok nevelik a serdülő ifjúságot. Nyomdafesték j Az Egyesült Államok kor­mánya erőltetett ütemben küld mindenféle szállítmányt Dicmnck, a dél-vietnami dik­tátornak. Legutóbb például másfél millió dollár értékben rádió-vevőállomások érkeztek a fővárosba, Saigonba, s ezzel együtt a propaganda- és saj­tótevékenység fellendítésére szokatlan küldemény: néhány mázsa nyomdafesték. Dél-Vietnam súlyos gondo­kat okoz Washingtonnak. A városoktól eltekintve, az or­szág nagy részében a szabad­ságharcosok kezében van a hatalom. Egyelőre azonban az állig felfegyverzett és jól fizetett hadseregre, az ameri­kai helikopterekre és repülő­gépekre és az amerikai ki­képzőtisztekre támaszkodva, Diem tartja magát, s így Dcl- Vietnam népe egyelőre kény­telen eltűrni, hogy minden­féle amerikai szállítmány ér­kezzen a kikötőkbe, egyebek között nyomdafesték is. De, hogy mi a dél-vietnami pa­rasztok véleménye a Diem- rendszerről, — az nem tűr nyomdafestéket. (tatár) Olvassa! Terjessze! 1 o NÉPÚJSÁGOT ********** ******************** Háromévszakos évek utáai lebontani a téli hónapokra is. Nagy téliesítést azonban nem készítenek elő, mert ez költsé­ges és nem fizetődik ki, s így nem minden munkást tudnak foglalkoztatni, nyolc-tíz fokos hidegben. Azonban a belső munkák télen is nagymérvű­ek. A törzsgérda tagjai tudnak dolgozni. A Heves megye: Építőipari Vállalat egri épít­kezésén dolgozó Kaknics-bri- gád tagjai, akik már a válla­lat megalakulásta óta itt dol­goznak, az utóbbi években nem voltak fagyszabadságon. Ez érthető is, hiszen minden belső igényes munkát megfe­lelő, jó minőségben készítenek el és így munkájukra minden időszakban szükség van. ösz- szeszokott már ez a brigád és nagy tapasztalatokkal rendel­kezik. Télen is szükség van rá­juk. A 15 százalékos idény­pótlékot ők is kapják. Átlag­keresetük 2200 forint. így megtalálják számításukat té- len-nyáron egyaránt. Aki ma az építőiparban be­csületesen, hozzáértéssel dol­gozik, annak nem kell féltenie családját Télen-nyiron akad munka és biztos kereset. (Sz.) CÁ ÜŐIUlt Az íróasztalommal szemben, a falon, egy külföldi színes pros­pektus függ, kicsit ol­dalra dűlve, mint az akasztott ember. A képen valami csoda­folyosón keresztül, egynyomtávú hídon, modern, áramvonalas diesel-vonat robog ke­resztül, a kép szerző­je szerint szédületes sebességgel. Ülök a széken, elöltem az írógép és éppen vala­mi nagyon okos dol­got akarok leírni, ami­kor egeket kutató gondolataimat követő szemem az ég helyett a száguldó vonaton akad meg . ■. — Zöld a vonat — állapítom meg ma­gamban és izgatottan kapkodni kezdek, mert a világ legnagy­szerűbb gondolata elviharzott, mint ama vonat a híd felett... Kicsit erőltetem agy- tekervényeim, s las­san, mintha csak hu- nyácskát játszana ve­lem, az egyik agyte- kervényem csücské­ből vigyorogni kezd a gondolat — Szemem a magas­ban, mint gótszüzek a festményeken, s megint a képembe ro­han a vonat. — Valami muksó ül elől... A vezető — fedezek fel újabb tit­kot a képen, s most veszem azt is észre, hogy nlcsak, a vonat ugyan zöld, de a tete­je krémszínű. — ízlé­ses — állapítom meg és mérgesen rágyúj­tok, mert a gondolat volt, nincs, elvihar­zott, mint o vonat a képen, amelyet ott egyen meg a fene, mert nem viharzott el... Most már dühösen kezdem méregetni ezt a diesel-csodát, mely ott vágtat o hí­don, most már hetek óta, amióta félrecsúsz­va lóg a falon, mint rossz gyümölcs a fán, ... vágtat... vágtat, — és marad, őszin­tén kezdem sajnálni az utasokat, a veze­tőt. Képzeljék el: a szerencsétlenek gya­nútlanul beültek egy állomáson ebbe az áramvonalas fenevad­ba, a vezető indított, az utasok hintázni kezdtek az ülésen, bámulni a tájat és méregetni egymást, volt, aki rögtön cso­magot vett elő, mert enélkül nem élvezet az utazás, volt aki új­ságot, volt aki sem­mit ... És a vonat megindult, a vezető ráakasztotta szemét a sínpárra, gyorsult a kerekek ritmusa és vágtatni kezdett szá­zadunk modern vas­paripája ... Vágtatott... vágta­tott és aztán eljött a folyó, a híd, a szobám és a fal és a vonat vágtat tovább és még­is marad a hídon, meg a falon. Már he­tek óta! Rettenetes le­het. Aki felemelte kezét, hogy szájába vegye az utolsó fala­tot, annak úgy ma­radt a szája... Az a férfi éppen fordítani akart az újság lapjain, úgy maradt, megder­medve, egy kisfiú ép­pen mamájával oda­ment, ahová már na­gyon kellett és most állandóan nagyon kell... A vezető ép­pen az orrát akarta megdörzsölni, s most a frászkarika majd ki töri, mert úgy ma­radt a keze és szaba­don a sebességkar ... A vonat vágtat és mégis marad ... Ad­dig fog vágtatni és maradni, amíg itt lóg a szobám falán, zöld testével, utasaival, ezen a nyomorult hí­don, amely lehet, hogy mágnese, vagy mit tudom én... Borzalmas. Hogy mik vannak máma ... Megáll az idő és meg­állt a vonat. De hisz vágtat. De áll. Most vágtat, vagy áll? Hát, ebbe én belebolondu­lok ... Hé, mi lesz masiniszta! Menjen már a fenébe arról a hídról... Ja, vagy en­gem vár? Kérem. Szí­vesen felszállók ilyen modern csodába ... De csökkentse ezt a szédítő sebességet... Hogy áll a vonat? De hisz rohan? Én is ro­hanok ... Jövök ma­siniszta úr, jövök! ... és úgy vágom ki a képet az abla­kon, mint a huszon­egyet ... Az ablaktól tíz méterre repül. Legalább ennyit to­vább haladtak az uta sok ... Na. most vég­re legalább írhatok! (egri) Csavargatom a rá­dió gombját: zenét keresek. Minden mil­liméter egy újabb ál­lomás, zene, szöveg, szünetjel... újabb ál­lomás, zene, újabb: szöveg, vagy szünet­jel. Nem tudom, lai­kus ember megszá­molta-e már valaha, hogy csak a közép­hullámon hány rádió­adó dolgozik, sugároz műsort a kedves hall­gatónak — most nem beszélve az uszító adásokról! — s a ked­ves hallgató hallgat­ja is országhatáron belül, vagy kívül. Mint most én, éppen Hacsaturjánt, egy nyugateurópai adóál­lomás műsorában. Békés egymásmel­leit — zenélés. A hul­lámok megférnek egymással a levegő- űrben, szovjet dalok csendülnek fel fran­cia, angol dalok ma­gyar, olasz zene bol­gár rádióállomás mű­sorában. Hogyan? Hát a rá­dióhullámok okosab­bak lennének, mint mi: emberek? (-6) Mlüdannyiunk érdekében A ma embere az eltelt fél évszázadban két pusztító vi­lágháborút élt át. Aki a két világháború eseményeit elem­zi, s azt vizsgálja, a harcoló felek mennyire tartották be a nemzetközileg elfogadott alap- elveket, érdekes megfigyelése­ket tehet. Az első világhábo­rúban a hátország még kevés­bé érezte a háború borzalmait, a légitámadásokat, terror­bombázásokat végrehajtó légi­flották a harmincas-negyvenes években születtek meg. A légi harci eszközök 1938-ban ke­rültek előtérbe, amikor a ja­pánok Kína ellen, a németek és az olaszok a spanyol sza­badságharcosok ellen hajtot­tak végre légibombázást. Bom­bázták, pusztították a lakossá­got, holott tudták, hogy mind­ez ellenkezik a nemzetközi joggal... A második világháború idő­szakából vett példák azt bizo­nyítják, hogy a modem fegy­verek korában a front és a hátország szinte elválasztha­tatlan. Be is bizonyosodott ez 1945-ben, amikor japán két vá­rosára, Hirosimára és Naga- szakira százezres emberáldo­zatokat szedő atombombát dobtak az amerikaiak. A leg­pusztítóbb fegyvert a békés la­kosságon próbálták ki. Pedig tudták, hogy mindez ellenke­zik a nemzetközi joggal... Kétségtelenül bebizonyoso­dott, hogy a modern fegyve­rek közvetlen pillanatnyi rom­boló hatásán kívül más káro­kat is okoznak. Hatásuk a megtámadott lakosságra még évekkel később is megmutat­kozik. Nyolc évvel az atomtá- madás után Hirosimában kö­zel két és félszáz ember halt meg sugársérülésben. Naga- szakiban pedig két és fél ezer TK()VÍt>£N PÁRIZS: A párizsi repülőteret három, szór annyi turista nézi meg, mint az Eiffel-tomyot. ♦ Egy női magazin szerint a nők legáltalánosabb „bűnei”, a rendetlenség, a féltékenység, a színlelt áldozatkészség, a „zárt ajtók” politikája a férj régi barátaival szemben; a fényes padló mániája; az étkezés megmérgezése azáltal, hogy szűnni nem akaróan ecsetelik a nap eseményeit; valamint az, hogy állandóan a férj orra alá dörgölik korábbi éveiben el­követett tévedéseiket. ★ ROMA: Eorli közelében az állandó esőzés annyira meglazította a talajt, hogy kisebb földcsu­szamlás következett be: egy óriási tölgy körülbelül 30 mé­tert csúszott a hegyodalból a völgybe, de tovább él. MOTREAL: A kanadaiak tartják a vi­lágcsúcsot a telefonbeszelge- tésben. Igen bőbeszédűek. Egy kanadai átlag 534-szer beszél évente. ★ TOKIO: Egy japán nő hatosikreknek adott életet. Mindannyian a legjobb egészségnek örvende­nek. Az asszonynak eddig már 23 gyermeke volt. Statisztiku­sok szerint 3,5 milliárd nor­mális szülésre jut egyszer egy hatosiker szülés. ★ NEW YORK: Az NBC televízióstársaság vezetője kijelentette: „Javul a helyzet. Komoly eredménye­ket értünk el az erőszakos je­lenetek számának csökkenté­sében. Ezelőtt megengedtük, hogy valaki öt-hat pisztolylö­véssel ölje meg vetélytársát, most már csak egy lövést en­gedélyezünk.” abnormális gyerek született. S az imperialista hatalmak az elmúlt években mit sem változtak. Félretéve a nemzet­közi jogi tilalmakat, korláto­zásokat, áltáluk is aláírt ok­mányokat, szerződéseket, há­borús politikájuknak megfelez lően tovább fokozzák a tömeg- pusztító és tengernyi szenve­dést okozó fegyverek gyártá­sát. Az utolsó évtizedekben két gyilkos háborút is átélt né­pünk, felismerte mi a köteles­sége akkor, amikor minden eddiginél szörnyűbb fegyvere­ket gyártanak, s egy esetleges háborúban ezekkel kell szem­benéznie. Ezért kell nekünk is biztosítani azt, hogy ne érjen felkészületlenül bennünket a korszerű fegyverek csapása, meg kell tanulni az ellenük való védekezést, az elhárítást. Dolgozóink számára tízórás atomvédelmi tanfolyamokat szerveztünk a megyében, ame­lyeknek az a célja, hogy meg­győzze a lakosságot, hogy egy esetleges háborúban az ember- milliók nem védtelenek, nin­csenek kiszolgáltatva a táma­dó kénye-kedvének. A védeke­zés módjainak elsajátítása azért is fontos, mert adott eset­ben az ellenség nemcsak a vá­rosok, nemcsak az ipari cent­rumok ellen intéznek táma­dást, hanem a falvak ellen is. Az ellenség taktikai szempont­ból intézhet támadást a fa­lusi lakosság ellen, a mezőgazdaság ellen, hogy az emberek ezrei és tízezrei mel­lett veszélyeztesse az állatál­lományt, és a termést is. Az utóbbi hetekben a hat­vani és a hevesi járás közsé­geiben folytak és folynak a légoltalmi tanfolyamok. Öre­gek és fiatalok a kora esti órákban járnak az oktatásra és elsajátítják azokat az isme­reteket, amellyel segíteni tud­nak önmagukon, családjukon és embertársaikon is. A tan­folyamok haUgatói előadáso­kat hallanak többek között a korszerű támadófegyverekről, az ellenük való védekezésről, egészségügyi ismeretekről, a sérült állatok ellátásáról, stb. A két járás dolgozói szorgal­masan, lelkiismeretesen járnak a tanfolyamokra, s főleg azok­ban a községekben nincs pa­nasz a megjelenésre, ahol a tanfolyamok szervezését poli­tikai felvilágosító munkával, okos, meggyőző szóval kötöt­ték össze. Az oktatás előkészítésében igen nagy szerepet kaptak köz­ségi tanácsaink, akik felelőssé­get érezve a feladat végrehaj­tásáért, a párt és a tömegszer­vezetekkel közösen biztosítot­ták az oktatás feltételeit. Ezért a munkáért elismerés illeti a tanácsok, a tömegszervezetek vezetőit, a lelkes KlSZ-fiata- lokat, s a pedagógusokat, akik fáradságot nem kímélve segí­tettek és segítenek az oktatás előkészítésében és lebonyolítá­sában. Jakab peltek 70—80 kiló fát a Mátrá­ból a gyöngyösi kőművesek. De ugyanezt tették más vidé­ken is, csak azzal a különb­séggel, hogy ők a Bükk-hegv- ség erdejéből hordták roskaaó léptekkel hátukon terhüket, s másnap a piacon értékesítet­ték. Megváltozott a kőművesek élete az államosítás óta. Az építőipari munkásoknak nem kell félniük a nyomortól és a munkanélküliségtől. Télen- nyáron egyaránt van munká­juk. Ha azonban mégis any- nyira hideg van, hogy egyálta­lán nem lehet kint dolgozni, a vállalatoktól fagy szabadságot kapnak pár hétre, de ez alatt sem kell aggódni családjuk ke­nyeréért, mert hiszen az egész évben fizetésükön felül 15 szá­zalék idénypótlékot kaptak, amely ebben az esetben fize­téskiegészítésül szolgál. Az épí­tőipari vállalatok télen is dol­goznak, hiszen érdekük, hogy téli időszakban is termelő- munka folyjon a vállalatnál, mert a tervet arányosan kell Az építőipari munkások éle­te a múltban különösen télen volt nehéz. Építőiparban az év három évszakból állt: tavasz, nyár és ősz. Télen nem tud­tak dolgozni, mert a vállalko­zónak nem fizetődött ki a kő­műves szakmunkások téli fog­lalkoztatása. Télen költsége­sebb a munka, és kevésbé ter­melékeny, a vállalkozónak ke­vesebb volt a haszna, mint melegebb időszakokban. Na­gyon kellett iparkodni a kő­műves szakmunkásoknak, hogy nyolc-tíz hónap alatt megke­ressék az egész évben szüksé­ges anyagiakat, amelyből csa­ládjukat el tudták tartani. Legtöbb esetben kevés volt az igyekezet. Ilyenkor, télen, fogytán volt a pénz és bizony sok helyen éheztek a gyerekek. A család­fő arra kényszerült, hogy más munkailehetőség után néz­zen. Az erdőtulajdonosok meg­engedték, hogy meghatározott napokon hozhatnak az erdőről gallyfát. Remegő inakkal ci-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents