Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

1962. január 26., péntek NEPCJSAG S Zárszámadás a mezőtárkányi Ezüsikalász Tsz-ben Eredményekben bővelkedő, szorgalmas munkával elíöHött esztendő végére tettek pontot az elmúlt napokban a mezőtár- kányi Ezüstkalász Tsz tagjai. Elérkezett számukra is a zár­számadás napja, amikoris elnö­kük Patai Zsígmond a községi kultúrház nagytermében adott- számot előttük az elmúlt esz­tendő munkájáról. — Nagyot léptünk előre az elmúlt évben a közös gazdál­kodásban — mondotta beveze­tőjében Patai elvtárs, — hiszen tagságunk a szövetkezet 1235 holdas birtokán a nehézségek­től eltekintve jól gazdálkodott. A múlt év eleji felfejlesztés során S3 új taggal gyarapo­dott a szövetkezet, s a megnö­vekedett tagság pártszerveze­tünk segítsége nyomán meg­birkózott az előttünk álló fel­adatokkal. Javulás mutatkozik a kollektív szellemben, s a munkafegyelemnél egyaránt. Igen kevés már azok száma, mindössze három, akik nem vettek részt a közös munká­ban, s a tagság zöme becsület­tel helyt állt egész év folya­mán. Szorgalmukért többek között Csirke Miklós, ifj. Bar- tha József, Szabó b. László és Németh Barnabás érdemelnek elsősorban dicséretet. Ez a zárszámadási közgyű­lés a továbbiakban számot adott a növénytermelés hely­zetéről is. Az elmúlt évben sikerült a szövetkezet tagjai­nak búzából elérni a 9 és fél mázsás átlagot, jóllehet több termékféleségnél a tervezett termésátlagok alatt maradtak. A nem megfelelő talaj előkészí­tés, a késedelmes növényápo­lás, a rossz munkaszervezés, és nem egy esetben a munka- fegyelem lazasága miatt, le­maradás van a burgonya, a ta­vaszi árpa, a kukorica, a zab, a cukorrépa és még jónéhány termékféleség termelésében. Természetesen a kedvezőtlen időjárás is befolyásolta mind­ezt, s ugyancsak ennek tudha­tó be a napraforgó, a dohány, az olajlen és a borsó termés- kiesése is. Mindezek ellenére, erejükhöz mérten hozzájárultak az ország jobb ellátásához, és 141 száza­lékra teljesítették áruértékesí­tési tervüket. Sikerrel teljesítették a szö­vetkezet tagjai az állattenyész­tési és értékesítési terveiket. A tervezett 221 mázsa hízott­marhával szemben átadtak 228 mázsát, túlteljesítették ser­tésbeadási terveiket, s 230 mázsa hízottsertést, ezen kí­vül 16 és fél mázsa vágóba­romfit és 742 hektoliter iejet adtak át az államnak. A felvásárlások, valamint a jó állattenyésztői munka nyo­mán 109-ről 199-re nőtt a szarvasmarha létszáma. 194-ről 385-re szaporodott a sertésál­lomány. Jól dolgozott a szövetkezet épitőbrigádja, s közel 120 ezer forintos beruházással felépí­tettek egy 100 férőhelyes hiz­laldát, egy 20 férőhelyes borjú­nevelőt és két állatgondozói la­kást. Üj gépekkel, felszerelé­sekkel is gyarapodtak az idén, s több mint 2Ö0 ezer forint ér­tékben vásároltak új gépi be­rendezéseket. Az év végi lel­tározások eredményei szerint 4 millió 241 ezer forint a szö­vetkezet állóeszközeinek össz­értéke, s ebből a fel nem oszt­ható közös alap meghaladja a kétmillió forintot. A szövetke­zet tiszta vagyona 2 millió 801 ezer forint, s ebből az elmúlt évi növekedés egymillió 240 ezer forintot tesz ki. Pontosan kiszámították azt is, hogy a tagság múlt évi jö­vedelme összesen 1 millió 335 ezer 574 forint, egy-egy szövet­kezeti tag átlagjövedelme 9648 forint volt. Egy-egy tagra átlag 270 munkaegység jutott, és szép számmal vannak olyanok, akiknek átlagos munkaegysé­gük a 350-et is meghaladja. A betervezett munkaegysé­gekkel, sajnos, nem minden üzemág tudott takarékosan bánni. Amíg a növénytermesz­tésben és az állatenyésztésben munkaegység megtakarítást si­került elérni, addig a beruhá­zásoknál 8200 munkaegységgel lépték túl a megengedett ke­retet. Végső soron egy munka­egység értéke 32 forint 87 fil­lér lett, amelyet pénzben és terményben kaptak meg a szö­vetkezet tagjai. A szövetkezet elnöke elmon­dotta, hogy a munkegység ér­téke a tervezettnél kevesebb lett, mert a rossz időjáráson kívül az előbb említett szerve­KICSIK 1 ötéves fennállását ünnepli a novaji aranyérmes úttörőzene­kar és énekkar, s most —szer­dán — találkozót rendeztek azok számára, akik alapító tagjai voltak a zenekarnak, s akik ma is tagjai még az ügyes együttesnek. Este hat órára zsúfolásig megtelt a kultúrház érdeklő­dőkkel és a városi vendégek­kel. Eljött a jeles alkalomra Tóth György, a megyei párt- bizottság munkatársa, Stark Károly, a megyei rendőrkapi­tányság párttitkára, Farkas Sándor és Paparó József a já­rási pártbizottság képviseleté­ben, Eged András járási KISZ- titkär, Papp Ernő, a moziüze­mi vállalat igazgatója, Nosz- ticiusz Ferenc, a járási műve­lődésügyi osztály vezetője, Ala- gyi István járási tanulmányi zési és egyéb hibák is hát­ráltatták a jobb gazdálkodást. A továbbiakban bátran és őszintén elmondotta még a szö­vetkezet elnöke azokat a hibá­kat, amelyek még jelenleg is gátolják az eredményesebb munkát. Nem kielégítő még a társadalmi tulajdon védelme — mondotta. Hiányzik még a tagság egy részéből a jó gazda gondossága és a vezetők közül is többen nem éreznek kellő felelősséget a közösség vagyo­náért. Nem kielégítő a vagyon­védelem helyzete, hiszen egy tárcsa és egy gyűrűs henger az őszi munkák óta még mindig künn rozsdásodik a földeken. Hátráltatta a terveszerűbb és eredményes munkát az is, hogy eddig nem végeztek ön­költségszámításokat, s nem tudták felmérni, hogy az egyes munkafolyamatok mennyire voltak gazdaságosak. AZ új gazdasági év, a jövő feladatairól szólva Patai elv­társ elmondotta, hogy most a Jóakarat és a Szabadság tsz is egyesült a régi Ezüstkalásszal, és az idén már 2057 holdas gazdaságban fognak tovább dolgozni. A mezőtárkányi ha­tár fele az ő birtokuk, s a 353- ra növekedett taglétszám a jö­vőben még nagyobb feladatok megoldását segíti elő. Az elnöki beszámoló után többen felszólaltak, s elmon­dották, hogy a saját munkate­rületeiken hogyan akarják végezni munkájukat az elkö­vetkezendő időkben. Az ered­ményes vita után baráti be­szélgetés és vidám mulatság következett, ahol a szövetke­zet tagjai saját termésű boraik mellett az új gazdasági év jö­vendő sikereire ürítették poha­raikat. (Császár I.) ÜNNEPE Ni felügyelő, Búzás Zoltán járási úttörőtitkár. Hamarosan megkezdődött a műsor. Kalo Margit KISZ-tit- kár és Bodnár Margit ügyesen vezették a kicsik énekes, ze­nés összeállítását és a végén Dobó Sándor vb-elnök mon­dott köszönetét azért a lelkes munkáért Tóth András neve­lőnek, amelyiknek eredménye­képpen ez a mai nap elérkez­hetett. Az ünnepség végezté­vel az úttörőzenekar nevében a nevelő ajándékokat adott át az alapító tagoknak, akik erre a napra összejöttek az ország minden részéből. Estére — a szülők meglepe­tése — vacsora következett. A bogácsi erdészek őzeket aján­dékoztak az ünneplő gyerekek szüleinek, s az édesanyák kö­tényt kerítettek maguk elé, és 1 örömmel, kicsit könnyes mo­... hogy Sir Charles Percy Snow, angol tudós és iró nyílt levelet intézett ameri­kai barátjához. Ebben ismerteti azokat a „téves illúziókat” (ugyán melyik illúzió nem téves, ha egyszer illúzió?), amelyek zavarják a nyugati vezetők tisztánlátását. Az 5. számú illúzióként említi meg azt a j hiedelmet, mely szerint a gyarmatbirodalmak örökéle- tűek. Jóllehet, mint írja, a vezetők előtt világos, mint fog végződni az afrikai hare (afrikai népek szabadsághar­ca) mégis, bár jóllehet „más­különben értelmesek”, kép­telenek szembenézni a kike­rülhetetlen bizonyossággal, s harcolnak, a bukás, a vere­ség perspektívájával. ... a józanság, a történelmi fejlődés igenlése nem az imperialisták tulajdonsága! — zár — Gépjavítás — vásárlás A Szilvásváráéi Állami Gaz­daságban nem szünetéi a mun­ka. A fogatosok szállítják a trágyát a földekre, az állatte­nyésztők gondozzák a híres lipicai lovakat, s a szerelők javítják az őszi munkában „fáradt” gépeket, alkatrésze­ket cserélnek és újabb gépe­ket vásárolnak. Ezekre az ál­lami gazdaság 1 800 000 forin­tot fordított: vásároltak egy kombájnt és újabb fontos gépi berendezéseket is. 3 VAJON solygással szolgálták ki az asztalhoz ülő gyerekeket, s természetesen a büszke édes­apákat. Vidám hangulatban beszélgettek aztán a felnőttéit is, meg a gyerekek is, és álta­lános volt a szülők, a vendé gek véleménye, hogy Tóth Andrásnak sikerült összetarta­ni, a nemes időtöltés felé irá­nyítani a gyermekeket, de az is igaz, hogy rajtuk keresztül összetartja a falu népét. Ot éve minden szereplés nagy esemény a faluban, s a hang­szerek kis tulajdonosai tud­ják, érzik, hogy már nemcsak az vonzza a szülőket, az isme­rősöket a kultúrházba, hogy a család szemefényét, ha ügyet­lenkedve is, de színpadon lás­sák, hanem az, hogy egyre színvonalasabb, egyre nívó- sabb az a zenei élvezet, ame­lyet nyújtani tudnak. (á) Hétköznapi dolgok és kü­lönös históriák, megszokott és rendkívüli történetek eleve­nednek meg a bíró asztalán egy-egy aktából. Belelapozok az egyikbe. A 60 éves édes­anya fiát jelentette fel, mert durván bántalmazta. — A má­sikból ezt olvasom: „Feljelen­tést teszek könnyű testi sértés bűntette miatt férjem ellen...” Még néhányat megnézek. Só­gor és koma, testvér és jó­barát, férj és feleség, szülő és gyermek jelentgetik egy­mást a sokszor elkeseredett erővel dúló rokoni háborúban. Megromlott köztük a viszony, békétlenség lett úrrá a nem­régen még meghitt, jóízűen felkacagó otthonokban, az il­lendőség szavait a durvaság hangja száműzte és a simo- gatás helyét ütlegek koppaná- sa sérti véresre. Elgondolkod­tató és magyarázatot kell rá keresni, amit megtalálni nem is nehéz annak, aki a dolgok mélyére tekint. Három ténye­zőt említhetünk, amelyek a legáltalánosabbak, legjellem­zőbbek. Az első a lakáskérdés Sokszor hallunk róla sajtó­ban, rádióban, szomszédokban és munkahelyen. Hozzánk is eljutnak a hírek: építkezik az ország, itt is, ott is új lakó­tömböket adtak át a dolgo­zóknak, de még mindig idő kell hozzá, hogy igényeink ki­elégítést nyerhessenek. A la­ÄKTAK káskérdés érdekes szituációit hozzák szóba ezek az aszta­lon heverő akták. A szűkös lakásviszonyok fokozottabb alkalmazkodást, több megér­tést igényelnek. Államunk nem szűkmarkú, évről évre százmilliókat költ lakásépítke­zésekre, de ezt a mai problé­mát csak fokozatosan lehet megoldani, be kell látnunk, mert sokan vagyunk. Addig a fiataloknak is meg kell húzód­niuk a szülői házban, s nincs értelme veszekedéseknek a testvérek között sem, a közös konyha miatt. De felvetik ezek az akták az illetékes hatósá­gok felelősségét is az új la­kások elosztásánál, hogy való­ban a legrászorultabbak igé­nyeit elégítsék ki elsődlege­sen. A népi ellenőrzés ezen a téren is sokat tehet. A második az ital Nem lehet eleget írni, be­szélni róla. Az ittasan haza­térő férj bántalmazza felesé­gét, megveri gyermekeit, vagy sok esetben az asszony várja haza illuminált állapotban há­zastársát. Vajon milyen pél­dát látnak ilyen környezetben legkisebbjeink? És milyen be­láthatatlan következményeket rejt magában az ital! A gát­lásokat feloldja, felfokozza a bátorságot, hatványozza a KÖZÖTT meggondolatlanság cselekede­teit, s ilyenkor elég egy indu­latosabb szó, s máris lavina­ként csuszamlik áldozataira a szerencsétlenség. Mert az ilyen család minden tagja áldozat, akiken segíteni kell. A szavak csatáját brutális tettek köve­tik és a másra hivatott derék­szíj éles csattanással színezi el a test bőrét. Az értékes és kevésbé értékes berendezési tárgyak cikázva szelik ke­resztül az otthon máskor bé­kés levegőjét és ejtenek sú­lyos, vagy kevésbé súlyos se­beket azokon, akik valahogy mégis összébb tartoznak, mint a szomszéd vagy jóbarát, mert rokonok! És az ital pusztító tragédiája romba dönt családi életeket, megszakít kedves kapcsolatokat, elvégzi tragikus munkáját. Akták az asztalon... Mind arról árulkodnak, valami köz­vetlen, vagy közvetett szerepe volt az italnak, azért szület­tek meg, azért kerültek a bíró asztalára. A harmadik a szeretet hiánya Emberi tulajdonság az indu­lat, az idegesség beteges ál­lapot, de az érzések és indu­lat felett az ember áll, akarat­erejével kormányozva azokat. Van aki hallgat, ha Ideges a másik elfütyül egy slágert, a harmadik — és erről beszél­nek az akták — nem ura ön­magának. Sérteget szóval és cselekedettel. Pedig meg le­hetett volna állni még az első szónál, s az „A” után ebben az esetben káros „B”-t is mondani. — De nem! A szavak gyilkos csattanása mélyen gázol a másik becsületébe és lealacsonyítja, megszégyeníti. Aztán sokszor testet ölt az in­dulat, mert nem volt a kezdet kezdetén megállás. — Roko­nok. Talán együtt nőttek fel, talán az egyik adta a másik életét, vagy vállalta mellette az élet minden harcát. Egy ideig semmi baj nem volt, a nézeteltérések elsimultak, de most, most nem így történt... Hogy is kezdődött? — Majd a tárgyaláson! — ott újra elmondanak mindent, hogy a lakás meg az ital. Nem tudott bocsánatot kérni az a másik, aki mindenért a hibás, és csak ő, egyedül ő az oka a megromlott viszonynak, s azt helyreállítani már senki sem képes! — Való lenne? — De hát miért? — Hiszen rokonok! Férj és feleség, anya és fia, sógor és unokatestvér... Nem! A szeretet győzni fog, csak be kell járni az utat, helyre kell hozni a hibákat. És ezért valamennyien fele­lősek vagyunk. Or. Roczcy Odón Az egri Gárdonyi Géza Színház műsorából... Pénteken és szombaton Egerben: A tisztességtudó utcalány (Képünkön Stefanik Irén ea Varga Tibor.) és A művésznő hintója. (Képünkön Magda Gabi és Dánfly Sándor.) ŐAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAM OAS Már hónapok óta nem telt el olyan nap, hogy az új­ságok és a rádió, ne számoltak volna be az OAS garázdál­kodásáról, a plasztikbombás és géppisztolyos merényletek­ről. Az OAS a francia, de főleg az algériai politikai élet egyik leghatékonyabb tényezője lett. Mi is az OAS? Organisation de l’Armé Secreté, vagy­is a titkos hadsereg szervezete. 1961. tavaszán alakult meg, s azok a francia tisztek vezetik, akik 1958. májusában ha­talomra segítették De Gaulle-t, majd 61. májusában fellá­zadtak ellene, s vagy már a felelősségrevonás elől is el­szöktek, vagy a börtönből menekültek el, illetve élvezik a kormányzat nagylelkűségét, s nem is kerültek bíróság elé. Az OAS fasiszta szervezet, a gyarmatosító politikából, pontosabban az algériai gyarmati háborúból táplálkozik. Elén a távollétében halálra ítélt és lefokozott Roul Sálán áll, az Algériában harcoló francia csapatok volt parancs­noka. Jelenlegi főhadiszállását Melittában, egy észak-afri­kai spanyol birtokon ütötte fel. Helyettese a távollétében szintén halálra ítélt Yves Godard ezredes, aki Algériában a katonai és kémszolgálat vezetője volt. Az OAS másik köz­pontja Spanyolországban, harmadik Észak-Olaszországban, a negyedik pedig Belgiumban van. Alaptőkéje az a 800 ezer dollárnak megfelelő összeg, amelyet vezetői az áprilisi puccskísérlet során raboltak. A szervezet ezenkívül rend­szeresen adóztatja Algéria európai lakosságát, s a francia üzleti világ művészi, irodalmi és tudományos élet sokat kereső kiválóságait. Fő tevékenysége egyelőre plasztikbombák robbantása és az algériai színesbörü lakosság elleni pogromok szer­vezése. A fasiszta szervezet célja: fasiszta rendszer megte­remtése. Az OAS-isták a második világháborúban létesí­tett fasiszta, korporativ vichy-i rendszert újítanák fel. Fasiszta nagyhatalmat alkarnak teremteni, amely elképze­léseik szerint Európában is hatékony tényező lesz. Az OAS-t erősíti a francia kormány és a hatóságok elnéző magatartása, amelyek nem torolják meg a legször- nyúbb bűntetteket sem. A vezetők szinte a rendőrség orra előtt tevékenykednek. A franciaországi helyzet groteszk- ségére jellemző, hogy a legális kormányhatalmat az utóbbi napokban illegális terrorszervezet vette védelmébe, meg­alakult a degaulleista ellen-OAS. Az OAS-ra egyébként legnagyobb veszélyt az FLN, az algériai függetlenségi mozgalom harcosai jelentik. Franciaországi térhódítását csak a szilárd népfront politika, a baloldali erőkre támasz­kodó nemzeti egység gátolhatja meg. K. 7. 'VVVVMpVVVVVVVVVVVVVVNN'VVV^v'VVVVVSA'VVVS/vVS'VVvZv^ZVVNA/VVNAAZvVVVWV

Next

/
Thumbnails
Contents