Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

4 NÉPÜJSAg 1962. január 24., szerda 11 fás Ezüstkalászos tanfolyam, vagy termelőszövetkezeti akadémia? A kritikus kritikája A filmről, színműről írott kritikáknak — amelyeket ne­veddel is hitelesitsz — rend­szeresen három fő jellemzője van; jelen van benne: 1. a da­rab (vagy forgatókönyv), 2. az előadás, 3. és Te, magad. Ha a darabbal és az elő­adással szemben nem is is­ismersz kíméletet, kegyelmezz legalább a harmadiknak — tenmagadnak! (kyd) — HÉTFŐN az SZMT el­nökségi ülést tartott. Az ülé­sen a szervezési és káderbi­zottság jelentését tárgyalták a szakszervezeti választások előkészítéseiről, a már meg­kezdett választások tapaszta­latairól, valamint az SZMT elnökségének idei munka- programját, s a megyei ta­nács vb és az SZMT elnöksé­gének közös irányelveit a ta­nácsi vállalatok dolgozóihoz.- TÖBB MINT 800 gazdasá­gi épület létesült az elmúlt esz­tendőben a megye termelőszö­vetkezeteiben. A közös gazda­ságokban 70 millió forint he­lyett 85 millió forintot ruház­tak be építkezésekre. — AZ EGRI Petőfi utcai 4,4 millió forintos költséggel épülő, 64 személyes anyás- csecsemőottlion épületének belső szakipari munkái befe­jezéshez közelednek.- BEFEJEZŐDÖTT a szőlő­termelő termelőszövetkezetek elszámoltatása az Eger—Gyön­gyösvidéki Állami Pincegazda­ságnál. Az elszámolás szerint hatvan termelőszövetkezet 254 853 mázsa szőlőjéből 229 237 mázsái adott át az államnak. Ez azt jelenti, hogy az összter­mésnek mintegy 90,2 százalé­kát az állami pincegazdaság dolgozta fel. Huszonöt termelő­szövetkezet háztáji szerződés alapján 7389 mázsa szőlőt adott át a pincegazdaságnak, amiért a szerződési feltételek alapján a termelőszövetkezetek 629,000 forint plusz jövedelemben ré­szesültek. — A NOVAJI úttörőszer­vezet ma ünnepli fennállásá­nak tizedik évfordulóját. Ez alkalomból az úttörők kedves ünnepséggel emlékeznek az úttörőmozgalom születéséről. muftora Egerben, este 7 órakor: JUANITA CSÖKJA (Szelvénybérlet.) EGESZEN az elmúlt népmű­velési évadig a falukban egy­féle mezőgazdasági képzés, is­meretterjesztés folyt: az ezüst- kalászos tanfolyamokon. A tan­folyamok tisztes hagyományai évtizedekkel ezelőtt megszer­zett tekintélye biztosították a hallgatóságot. Igaz, a részvevők nem túl széles körből kerültek ki, gyakran előfordult, hogy ugyanaz a gazda többször, egy­más után is beiratkozott a kur­zusra. A tsz-mozgalom kibontako­zása után, amikor a nagyüzemi gazdaságok új lehetőségeket te­remtettek, új feladatok elé ál­lították a parasztságot, nem le­hetett megelégedni továbbra is a régi rendszerű ezüstkalászos tanfolyamok eredményeivel. Két feladatot kellett (kell?) megoldani. Az egyik: megszer­vezni a mezőgazdasági szak­munkásképzést, mert a föld művelése ugyanolyan szaktu­dást, hozzáértést igényel, mint az ipari nyersanyagok feldol­gozása, másrészt biztosítani és kiszélesíteni a mezőgazdasági ismeretek iránt érdeklődők körét. Pillanatnyilag a nagyobbik probléma a szakmunkásképzés. Addig ugyanis, amig a termő­földek munkásait nem tudjuk tömegesen olyan körülmények között kiképezni, mint az ipari munkásutánpótlást, meg kell elégedni bizonyos szükség­megoldásokkal. Ezt felismerve, a Földművelésügyi Miniszté­rium is állást foglalt amellett, hogy a mezőgazdasági szak­munkásképzést a nagy hagyo­mányokkal, s bizonyos nép­szerűséggel rendelkező ezüst- kalászos tanfolyamokra kell alapozni. UGYANCSAK jelentkezett a másik feladat is: szélesebb kö­rökben felkelteni a mezőgaz­daság iránti érdeklődést, bizto­sítani a szakmunkásképző ezüstkalászos tanfolyamok utánpótlását. Ilyen céllal szer­vezték a termelőszövetkezeti akadémiákat. Az akadémiai előadás-sorozatnok ismeret- terjesztő jellege van. Néhány szám a két képzési forma megyei eredményeiből: A harminchat ezüstkalászos tanfolyamon 1061 hallgató ta­nul, a negyven termelőszövet­kezeti akadémián pedig mint- jegy kétezren vesznek részt. Csak helyeselni lehet, hogy az akadémiák hallgatóinak szá­ma felülmúlja az ezüstkalászo­sokét. Lesz utánpótlás. De ilyen nagy különbség mégsem indo­kolt. Nézzünk néhány példát! Dormándon tavaly befejezték az ezüstkalászos tanfolyam el­ső évfolyamát, de a másodikat — a rövid idő alatt megszerez­hető szakmunkás-bizonyítvány ellenére — nem indították be, helyette akadémiát szerveztek. Hasonló a helyzet Verpelé- ten is, ahol pedig 1935 óta ál­landóan volt ezüstkalászos tan­folyam. Természetesen arra is van példa, hogy az akadémiát „nyelik el” az ezüstkalászos tanfolyamok. A rivalizálásnak — ha ez felsőbb szinten nem is mutatkozik meg — a köz­ségben kétségkívül nyoma van. A JELENLEGI körülmények között értelmetlen a kettő kö­zött fontossági sorrendet fel­állítani, mivel mindkettőnek más a funkciója. A fontossági sorrendet mégis felállították „legfelsőbb szintén” a Földmű­velésügyi Minisztériumban, mi­kor a szakmunkásképzést az ezüstkalászos tanfolyamok ve­zetőire bízták. Jelenleg az ag­rár-ismeretek terjesztésének két gazdája van: a mezőgazda- sági és művelődésügyi szak- igazgatási szervek. Ezek együttműködése elég laza, nem nagyon ismerik egymás mód­szereit, tapasztalatait, nem bí­rálják egymás munkáját, nem is sokat tanulnak egymástól. Pedig lenne mit tanulni! Az ezüstkalászos tanfolyamok hallgatói gyakran kifogásol­ják, hogy az előadás földmű­velők előtt közismert dolgok­ból nagy problémát csinál, ér­tékes órákat, félórákat veszte­get el, mondjuk a boronafajták ismertetésére, vagy éppen a a szőlő külső alakjának bemu­tatására. Az akadémiákon ez­zel szemben a mezőgazdaság korszerű eredményeiről beszél­nek, az előadást filmvetítés, vagy egyéb szemléltető eszkö­zök teszik élményszerűvé. Egyesek szerint az akadémiai előadások színvonala is maga­sabb, — itt jobban dotálják is az előadókat. Mindezek tények, amelyeket lehet így is, úgy is értelmezni, de elég nehéz velük vitatkozni. Mint ahogy az is hozzátar­tozik az igazsághoz, hogy több községben a község vezetői nem látnak különbséget a két képzési forma között, s csu­pán a nevük keltette szimpá­tia, vagy antipátia alapján dön­töttek, melyiket vezessék be. Értekezleteken, megbeszélése­ken ugyan felhívták a figyel­müket a különbségükre. Nem csoda, ha ez mégis hatástalan maradt, hiszen a megyei szer­vek ellenőrzéssé, segítése elég laza, erőtlen: helyben már nem lehetett elosztani a félreérté­seket. Nem is lehet ez más­ként. hiszen a megyei tanács mezőgazdasági osztályán az a munkatárs, aki az ezüstkalá­szos tanfolyamokkal foglalko­zik, míg a másik öt „szakterü­let” gazdája. Érthető, ha erre alig-alig jut ideje. A művelő­désügyi osztályon sem jobb a helyzet; ott az ismeretterjesz- tési előadó foglalkozik még a könyvtárak, múzeumok, és a TIT gondjával. Legalább egy- í egy embert kellene mind a két osztályon beállítani ilyen cél­ra. Az is elképzelhető lenne, hogy ez a két ember együtt, egy osztályon dolgozzék, vagy ha ez nem lehetséges, gyak­rabban hangolják össze mun­kájukat. Mindkét képzési forma — célját tekintve az ezüstkalá­szos is — fiatal. Ha az akadé­miák népszerűbbek, érdemes lenne ezen a néven lebonyolí­tani a mezőgazdasági szakmun­kásképzést is. Ez az év kísérlet az akadémiák életében; a fenn­maradó két év pedig elég lenne arra, hogy az akadémiák prog­ramjába „beledolgozzák” a szakmunkásképzés tematikáját is. ÍGY Az Cj — mondjuk ezüstkalászos akadémia — el­ső évfolyama töltené be az aka­démiák jelenlegi funkcióját az érdeklődés felkeltését —a má­sik kettőt pedig a szakmunkás- képzésre fordítanák. Krajczár Imre Rádió- és t-elevízióműsor JANUAR 24., SZERDA: KOSSUTH-RADIÖ: 4,30: Hírek. Időjárúsjelentés. — 3,35—4,59: Ze­nés műsor. — 5,00: Falurádió. — 5,30: Hírek, időjárásjelentés. — 7,00: Hírek, időjárásjelentés. — 7,10: Új könyvek. Körülbelül 7,30: A szín­házak, hangversenyek és mozik műsora. — 8,00: Műsorismertetés. — 8,10: Operetthangverseny. — 9,00: Rádióegyetem. — 9,30: Kamarazene. — 10,00: Hírek, lapszemle. — 10,10: Üttörőhíradó. — 10,30: Tánczene. — 11,00: Napirenden. — 11,05: Jussi Björling énekel. — 11,25: A Szabó­család. 12,00: Hírek. — 12,15: Köny- nyűzene. — 13,00: Jogi műsor. — 13,15: Szimfonikus zene. — 14,00: Ordasok között. — 14,31: Népi ze­ne. — 15,00: Hírek. — 15,10: Opera­részletek. — 15,35: Magyar száza­dok. — 16,00: Kórusművek. — 16,15: A hét meglepetése. — 16,25: Tánc­zene. — 16,55: Műsorismertetés. — 17,00: Hírek. — 17,15: Bartha Al­fonz énekel. — 17,35: Az árvízi ha­jós. Rádiójáték. — 18,35: Népi ze­ne. — 19,05: Négyszemközt egy személyzetissei. — 19,25: Zenekari muzsika. 19,54: Jó éjszakát, gye­rekek. — 20,00: Esti krónika. — 20,25: Tánczene. — 21,10: Tanítók, tanárok fóruma. — 21,25: Az Egye­temi Színpad műsorából. — 22,00: Hírek. — 22,20: Ugetőverseny-ered- hiényck. — 22,25: Nemzetközi Geor­ge Enescu Fesztivál. 24,00: Hírek. — 0,12: Könnyűzene. — 0,30: Műsor­zárás. PETÖFI-rADIÓ: 5,05: Reggeli ze­ne. 6,00: Hírek. — 6,30: A színhá­zak, hangversenyek és mozik mű­sora. — 6,50: Torna. — 8,00: Hírek. — 14,00: Hírek, idő járás jelentés. — 14,15: Puccini operáiból. — 14,40: Orosz nyelvlecke. — 15,00: Köny- nyűzene. — 16,05: Rádiódráma. — 17,23: Zenés ajándékműsor. — 18,00: Hírek. — 18,05: Vonósnégyes. — 38,36: Látogatás a szellemek biro­dalmában. — 19,00: Hírek. — 19,65: Szív küldi ... — 19,35: Orvosi ta­nácsok — 19,40: Falurádió. — 20,00: Ó, az az operaszövegkönyv. — 2045: Sporthírek. — 21,00: Hírek- — 21,10: Verbunkosok. — 21,45: Kulturális krónika. — 22,00: Lehár operett­jeiből. —■ 23,00: Hírek, Műsorzá­rás. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 18,00: Ipari mozaik. — 18,30: Tv- világhiradó. — 18,45: Tanuljunk oroszul. — 19,00: Közvetítés a Ma­dách Kamara Színházból. Sarkad!.* Elveszett paradicsom — 22,00: Hí­rek és a tv-világhíradó ismétlése. A BRATISLAVA! TV MŰSORA: 15,00: Diákklubok műsora. — 16,00: Óvodások műsora. — 18,00: Embe- rek és országok. — 18,30: Tanul­junk oroszul. — 17,00: Tv-híradó. — 19,30: Versek. — 20,00: Kabaré. — 21,00: Szórakoztató műsor. — 21,30: A nap visszhangja. Többet termelnek a híres debrői hárslevelűből Az ország határán kívül is híre van a debrői hárslevelű­nek. Ez ösztönzi a feldebrői termelőszövetkezeti tagokat ar­ra, hogy a következő évek so­rán még nagyobb gondot for­dítsanak a szőlőterületek fel­újítására, növelésére. A távlati tervek szerint 1965-re 200 holddal növelik a debrői hárslevelű termőterüle­tét. Már ebben az évben 50 holdon telepítenek új szőlőt, a forgatás nagy részét már elvé­gezték, s most is dolgozik a határban egy lánctalpas. A következő évben szintén 50 holddal növelik a szőlő te­rületét. Az évenkénti 50 holdas telepítéssel elérik, hogy mire befejeződik a tervbe vett 200 holdas telepítése, az első ülte­tés már termőre fordul. ..................................................................................................... GU Z! MIHÁLY- &C2£ KAROLY 54. Egyszerre suhant az aj+ó- függöny, de nem a lány, ha­nem Szaiai lépett be. — Szervusz, Miska — kö­szönt kedélyesen. — Szervusz! Mi jót hoztál? — Az orvoskapitány hívat a szállására. Azonnal menj. — Nofene! Mit akar? — Azt nem mondta meg. Gazsó rendbeszedte magát, zubbonyát megigazította és el­indult. Nem tudta mire vélni ezt a sürgős parancsot. Mit akarhat az orvos? Ismét mu­latni akar, be akar rúgni, per­tut inni, mint a múltkori ope­ráció után? ... Eh! Mindegy! A kapitány asztalán való­ban ott sorakoztak most is a konyakos és a pálinkás üve­gek. Ivott is már belőlük jócskán, de még nem látszott részegnek. — Ide figyeljen — mondta a fiúnak —, önt elhelyezték in­nen. Gazsó megtántorodott. — Hová? — kérdezte halkan. — Na-Facba. — Es miért, kapitány úr? Nem volt velem megeléged­ve? — Dehogynem. — Hát akkor? — Nézze. Na-Facban gyalá­zatos az egészségügyi ellátás. Egy fiatal francia fiú van ott, de annyit ért a munkához, mint hajdú a harangöntés­hez ... Megfelelő ember kell oda ... — De én Itt szeretnék ma­radni ... Megszoktam már ezt a helyet, megszerettem a ka­pitány urat... Kérem, tegyen valamit érdekemben! — Sajnos, semmit sem tehe­tek ... Én vitatkoztam colonel Simonnal, azonban ő hajtha­tatlan maradt... A parancs az parancs. Végre kell hajtanunk! — És... mikor kell jelent­keznem új helyemen? — A kapott rádióparancs értelmében minél hamarabb. A karaván, amely a lőszert és élelmiszert hozta, holnap in­dul vissza. Azzal megy ön is... — A karavánnal megyek? — kérdezte meglepetten. — Igen. Talán csak nem ijedt meg? — nevetett a kapi­tány. — Ne féljen, az üres ko­csikat már nem támadják meg a bennszülöttek. — Ezt honnan tudja kapi­tány úr? — kérdezte hirtelen Gazsó és úgy érezte, mégis az orvos az, aki Ti-tin keresztül kapcsolatban van a szabad­ságba reosokkal. — Honnan tudom?... Hát... csak... gondolom... Gazsó gyanúját fokozta ez a dadogás. Tehát ő az... Ponto­san tudja, hogy a vietnamiak nem támadnak. Gazsó lázasan gondolkozott. Ha valóban az orvos Ti-ti se­gítőtársa, akkor most nyugod­tan felfedheti szerepét... Vég­re tiszta vizet kell önteni a pohárba !... Ha mindketten kapcsolatban vannak a viet­namiakkal, akkor segíteniök, támogatniok kell egymást... — Kapitány úr — mondta hirtelen. — Nos? Gazsó az ajkába harapott... Hátha mégsem az orvos a titkos segítőtárs... — Kapitány úr, a parancsot megértettem. Hány órakor in­dul holnap a karaván? — Reggeli után azonnal. — Akkor hát... Az orvos pálinkát töltött egy nagy pohárba és Gazsó­nak nyújtotta. — No, egészségére! Gazsó jókorát húzott az erős italból. Az orvos kezét nyúj­totta. — Hát... 6ok sikert az új helyén... A fiú kedvetlenül ballagott szobája felé. Ti-ti már türel­metlenül várta a vacsorával. — Hol voltál? — sietett elé­je a lány. — Az orvoskapitánynál. Kö­zölte velem, hogy holnap in­dulnom kell új állomáshe­lyemre, Na-Facba. — Micsoda? — Elhelyeztek, Ti-tikém. A Na-Fac-i erődben nem kielégí­tő az egészségügyi ellátás. A lány Gazsóhoz lépett, szenvedélyesen megfogta an­nak kezét. — És mi lesz velünk?... Mi lesz a szabadságharcosok gyógyszerellátásával? — Ezt akartam én is meg­— Ha egyetlen szót is szól­tál volna, azóta mindketten az erőd börtönében lennénk... Nem, nem az orvos a segítő­társunk ... — Vigye el a fene az or­vost ... Engem most már csali az érdekel, hogy mi lesz ve­lünk ... Legszívesebben lelép­nék még az éjszaka folyamán és itt hagynám Bá-Kánt és Na-Facot is ... — Mikor indul a karaván? kérdezni az orvostól... — És? — kérdezte izgatottan a lány. — Nem kérdeztem... Néni voltam benne biztos, hogy ő az, akitől értesüléseidet szer­zed. A lány felsohajtott. — Reggel nyolckor. — Ide figyelj. Én még az éj­szaka elintézem ezt az egész ügyet. Reggelig itt lesz az uta­sítás. Nagyon kérlek, önkénye­sen, nálam nélkül ne csinálj semmit. Rendben van? A fiú bólintott. Éjszakája nyugtalanul telt cl. Űj hely, új szokások... És nem lesz ott Ti-ti... Milyen jó volt itt!... Mindig maga mellett érezte ezt a bátorszívű lányt... És Na-Facban mi vár rá?... Hajnal felé aludt csak él, de amikor a kürtös ébresztőt fújt, azonnal kiugrott az ágyból. Mindent berakott hajózsákjá­ba, aztán szomorúan nézegette szobáját, Ti-ti virágait. Künn az udvaron felsorakoz­tak a páncélkocsik, a teher­autók, a karaván elejére pedig a Bá-Kán-i helyőrség egyik tankja, állt. Ti-ti lépett be halkan Gazsó szobájába. A reggelit hozta. — Nos? — lépett hozzá Ga­zsó. A lány mosolygott, — Elintéztem. — És? — Na-Fac-ban a kórházba mégy és szinte egyedül leszel egészségügyi. Tehát még in­kább hozzájuthatsz a gyógy­szerekhez, mint itt... Ide fi­gyelj ... A Na-Fac-i erődnek önálló sütödéje van... Nos, a pékségben van egy fütő, Lhan Nung a neve... A kapcsola­tot vele tartod .. .Érted? A ne­ve Lhan Nung..-. Mindjárt az első napokban keresd fel... De vigyázz, mert a pékség vezetője egy komisz német... Gyanút ne fogjon! — És... mi lesz velünk, Ti­tikém? — Majd módot találok rá, hogy én is Na-Facba kerüljek. Jó lesz? — Jó, nagyon jó lesz — ör­vendezett Gazsó. (Folytatjuk) 1962. JANUÁR 24., SZERDA J T TIMÖT _u() évvel ezelőtt, 1702. januar * 5 i-én született PIERRE BEAU- * MARCHAIS francia író. Szín- J darabjai a XVIII. század elavult S hűbéri társadalma ellen fellépő J osztályok igazát hirdették. * Megírta kalandos élettörténetét jr is azzal a korabeli „igazság- í szolgáltatást5’ támadta. Két hí- j rés vígjátéka a Sevillai borbély \ '1775) és a Figaró házassága ( ' 1884), e darabokból írta Mozart ) 1706-ban) és Rossini (1816-ban) r híres operáját. í 110 évvel ezelőtt. 1852-ben, e I napon halt meg JAN KOLLAR * nr«TT1.T.nm,.,£. cseh költő és nyelvész, a pán- 1 PIERRE BEAUMARCHAIS szlávizmus egyik elméleti meg- J alapozója. A szláv népek kultúrkaocsolatainak kiépítését sür- > gette és a közös fellépést a német és a magyar uralkodó osztá- ; Ívok ellen. Legjelentősebb müve a Dicsőség lánya című roman- ; tikus elbeszélő költemény. Nevezetes továbbá cseh és szlovák * népköltészeti gyűjteménye is. }

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents