Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-24 / 19. szám
198?. január 34., sí erd a NfPtlJSír. Tizennyolc forint története Tarnoőrsi tanulságok Nem vigasztaló, de tanul- ' ságos, nem általános, de sajnos, megtörtént történet, ] amelyet elmondani már < csak azért is jó és helyes, hogy talán segít azoknak is, j akikről szól, s azoknak is, akiknek szól. A néhány hasonlóan gyenge termelőszö- ] vetkezetnek, de a jól záróknak is, mert a rossztól is lehet tanulni: így nem szabad, így nem lehet. Tizennyolc forintot oszt munkaegységenkint a tárná- ] őrsi Dózsa Termelőszövetke- 1 zet. Az erdőteleki 50 forint , felett, a hevesi Petőfi meg éppen hatvan forint felett osztott. De a Dózsa tagsága i talán, ha egy forinttal kap | többet munkaegységenkint. j mint tavaly kapott Tárná- \ őrsön krónikusak a bajok... A szövetkezeti gondolat ? A megye déli csücskén, a Tárná völgyében húzódik meg a mintegy négyezer holdas határú község ... Két és félezer lakója szorgalmáról és a múltban, hiába voltak jó földek errefelé, meglehetős szegénységéről volt híres. Kirajzottak innen kubikra, summásmukára a szélrózsa minden irányába az emberek, taposva az országutat, keresve és alig, vagy egyáltalán nem találva az emberi megélhetést. A több mint egy évtizeddel ezelőtt megalakult a jobbára falusi proletárokból, szegényparasztokból álló Dózsa Termelőszövetkezet — a régi —, s úgy indult, hogy az 1945 után megkezdődött fellendülést teljesíti ki a falu számára, végre igaz, emberi életet biztosít először a legszegényebbeknek, aztán a példa vonzó erején keresztül, új életet, emberi életformát a jobbmódúak számára is. Hogy nem így történt, s miért nem így történt? — annak most részletes, vagy akárcsak krónikás elmondása is, hosszú lenne, talán az egész újság is szűknek bizonyulna. A felső hibák mellett, alapos része volt ebben azoknak a hibáknak is, amelyeket itt, helyben és sokkal szorgalmasabban követtek el, mint ahogy dolgozott a tagság egy része. 1950-től — hogy jellemző példát hozzunk, — hét tanácselnök volt a községben, gyakran változtak annak idején is a szövetkezet vezetői, a közös vagyon csak annyiban volt közös vagyon, hogy nem kevesek számára a közösen elhordhatót jelentette. Ne csűrjük, ne csavarjuk tovább a dolgot: a tarnaőrsi Dózsa Termelőszövetkezét még 1959-ben sem volt éppen vonzó példa a község dolgozó parasztjai számára és sokkal inkább a környező községek nagy földindulása, a máshonnan jött és mérlegelve is reálisnak tartott hírek bírták arra a lamaőrsi gazdákat, hogy aláírják a belépési nyilatkozatot, hogy elhatározzák: legyen nagy táblákban a négyezer holdas határ. S most, hogy 1962. január elején, a zárszámadások idején visszatekintünk, s visszatekintenek ők is az eltelt esztendőkre, nem kell nagy szakértelem hozzá, hogy közös legyen a megállapítás: a tarnaőrsi Dózsa Termelőszövetkezet eddig nem valósította meg a hozzáfűzött reményeket. Ki,-mi a hibás ebben? . A. szövetkezeti gondolat, vagy a tagság. Esetleg csak a vezetés? Erre kerestünk választ Tar- naőrsön, s ha mindenben végleges és megnyugtató választ kapni nem is sikerült, de néhány alapvető kérdést tisztázni. néhány tanulságot levonni, különösen, ami a jövőt illeti, sikerült. Másutt igen, nálunk sehogy . — Valósággal fáj az embernek, ha hallja, hogy másutt hogy megy a munka, nálunk rpeg sehogy... — ezt id. Király Miklós mondja nekem, amikor a nagy beszélgetés folyik a községi tanács irodáján. Király bácsi régi tagja a szövetkezetnek, s nemcsak régi, de dolgos, és mindent látó, mindenért szót emelő tagja is. — Bizony fáj, de nagyon. Hisz cselédember volt az apám, cselédként neveltem hat gyereket én is, nekem a szövetkezet az életet jelenti. Mindent elkövetnék 62 éves létemre, hogy azt hallhassam már végre, hogy ■ Tarnaőrs közepes. Nem jó... csak középes. Csakhogy Király bácsi még azzal sem dicsekedhet el sehol, hogy a tarnaőrsi Dózsa közepes termelőszövetkezet. Mert 18 forint egy munkaegységre kevés, bizony nagyon kevés ... Igaz, aki sokat dolgozott, annak kerül azért pénz a házhoz, de az is igaz, hogy ugyanany- nyi munkával egy jó termelőszövetkezetben olyan bankbetétessé válik az ember, hogy megsüvegelik érte. — Talán ott kezdődött a baj, hogy nem változtattak nevet... Maradt a Dózsa — töpreng a helyzeten, az alig kéthónapos tanácselnök: Tímár Kálmán, aki nagyon jól ismeri a Dózsa sorsát, lévén egy időben elnök- helyettes és nem éppen kedvelt ember következetességéért, határozottságáért és ebbéli szándékában meglehetősen egye- dülmaradottsága miatt. Tímár természetesen nem egyszerűen csak formaként értette a nevet, de sokkal inkább úgy, hogy maradt a régi elnök, maradtak a régi vezetők és maradtak a régi hibák. Abban az időben a járási párt- bizottság sem gondolta végig kellő alapossággal, hogy vajon azok a' vezetők, akik 1959- ig nem tudták vonzóvá tenni a viszonylag kis termelőszövetkezetet, képesek lesznek-e megállni helyüket, amikor majd négyezer hold felett kell dirigálni. Persze, hogy nem voltak képesek. Le kellett váltani őket. S jött a következő hiba: a másik elnök sem volt jobb, mint.az előbbi. Nem becsületben, — rátermettségben! S meg kell mondani őszintén, hogy a mostani elnök, — immáron a negyedik ^ alig két esztendő alatt — Lövei József sem képes egy ilyen szövetkezet vezetésére... Kevesebb: több A szándékban ugyan nem volt hiba sem a járási tanács, sem a járási pártbizottság részéről, de valahogy mindig balul ütöttek ki a dolgok. Ahelyett, hogy megfelelő vezetésről gondoskodtak volna a tagság szilárd, dolgozni akaró és tudó többségének közreműködésével, maga a járási párt- bizottság járt ki „vezetni”. — Megmondom őszintén, hogy talán az összes többi szövetkezetnek nem adtunk annyi segítséget, mint a tar- naőrsinek... Jómagam százszor, ha nem többször voltam kint az elmúlt évben — ezt Sramkó elvtárs, a járási párt- bizottság titkára mondja, aki nagyon alaposan és nagyon hozzáértően ismertette velem a tarnaőrsi helyzetet. Valóban, a járási pártbizottság mindent elkövetett; talán még töbebt is, mint kellett volna. Erre is egy példát, a jó szándékról, amely persze balul ütött ki a szövetkezetben, s mindennapos panasztéma a tagságnál. Sok az államilag fizetett ember, akik Ilyen, vagy olyan formában, de mégis függetlenek magától a termeléstől, attól, hogy jövpóíiimük egyenes arányban álljon a megtermelt javak mennyiségével. Itt van mindjárt Bőd Tamás, a főagronómus, aki kitűnő szakember és még jobb vezető lenne, egy rátermett elnök mellett. Aztán itt van a főkönyvelő, aztán itt volt egy fiatal állattenyésztő, s van egy másik könyvelő, valamint a főállattenvésztő. De állami dotációs Lövet elvtárs, a szövetkezet elnöke is. Akárhogy számoltuk, s akárki fizeti őket. mégis hat ember van a szövetkezet élén. akikről a szövetkezeti tagok azt suttogiák: — Belőlünk élnek... Akármi van, akárhogy van. nekik megvan a pénzük ... Félreértés ne essék: jó és helyes dolog, ha az állam segít, jó szakembereket küld a szövetkezetekbe és ezeknek a szakembereknek fizetését — túl természetesen, a teljesített munkaegység-javadalmazáson — magára vállalja, hogy könnyítsen a kezdő szövetkezeten. De felmerül a jogos kérdés: ennyi önálló emberre lenne szükség? S ha már eny- nyi van, miért nem halad jól a munka? Két zsák krumpli a noteszban — Nincs itt, elvtárs, se szervezés, se fegyelem, se következetesség — ezt egy másik szövetkezeti tag mondta és megismételtem kérdés formájában ezt Király bácsi előtt: — Sajnos, így igaz ez — bólintott az öreg és mindjárt példát is hozott... — Legnagyobb dologidőben előfordult nemegyszer, hogy kiindultak a munkába reggel hét órakor... Azelőtt a parasztember itt őrsön is, megelőzte a napot a kelésben... Aztán nyolcra kiértek, megreggeliztek, munkához láttak, délben megint ebéd, egy kis pihenő, s öt órakor haza ... Csinálta ezt, ha csak három ember is tízből, már az egészet ott ette a fene ... Ezért senkit felelősségre nem vontak, de még azért se, ha valaki összetévesztette a közöst a háztájival; magyarán, ha meglopta a termelőszövetkezetet. Hiába jelentették a vezetőségnek, az elnök fejegyezte a noteszába, aztán maradt minden a rendjén, mint a Király bácsi által bejelentett két zsák lopott krumpli ügyében is. Ezek után lehet-e azon csodálkozni, hogy az úgynevezett Miskén, 70 hold hibrid kukoricát, amelynek SZ—100-as traktorral vetették meg az ágyát, a marhák legelték , le, mert nagyobbra nőtt a gaz, mint a már elsenyvedett kukorica? Lehet-e csodálkozni, hogy 1961-re 900 ezer forint adósságot hoztak át a megelőző esztendőről, s most, ugyan az adósságot ledolgozva, új, de terményadósságot vett fel a szövetkezet, igaz, a megnövekedett kalászos terület miatt, de azért is, mert tavaly sem sikerült biztosítani a megfelelő takarmány- és vetőmagbá- zist. Rossz vezetés, megalkuvás, egyenetlenség. — En azt mondom, emberek hagyjuk azt a háztájit... Nem akarok én veszedelmet, odajárok minden reggel pálinkát inni, féldeciért... Ez a jellemző mondás egy vezetőségi ülésen hangzott el, amikor egy munkába nem járó tag fele háztájijának elvétele felett kellett volna dönteni. S mondta ezt a vezetőség egyik tagja! Minek sorolni tovább, eny- nyiből is kiviláglik: hová vezet a rossz vezetés és hová vezet, ha hallgatnak, mert hallgattak, a kommunisták. A tizennyolc forinthoz! És mégis, még a tizennyolc forint mögött is, észre kell venni a szövetkezés erejét, azt az érőt, amelyet ügyetlenséggel, hozzá nemértéssel ide- ig-óráig el lehet fojtani: fékezni lehet, de megfékezni nem és soha. Bármilyen paradoxonnak tűnik a 18 forint árnyékában a szövetkezés erejéről beszélni — kell beszélni, mert ez még Tarnaőrsön is igaz. Hisz az állattenyésztés például állandó, biztos pontja a szövetkezeti gazdálkodásnak, ez adta most is a 18 forint javát ... A 900 ezer forint adósságot sikerült letörleszteni és még egy forinttal növelni Is a munkaegység értékét tavalyhoz képest. Minden talpalatnyi föld felszántva Tarnaőrs határában. amire még itt példa nem volt... Nemcsak Király bácsi, de sokan mások is, a szövetkezet tagjai közül — éppen a példákat hallva és látva más szövetkezetbéliektől — egyre határozottabban követelik, tegyék rendbe végre a Dózsa dolgát. Van elképzelés a belső rend megszilárdítására. A járási pártbizottság javaslatára tagok, családok között osztják ki a kapásokat, a közgyűlésen hozott százalékos arányban ... Megerősödött, új vezetőséget kapott a pártszervezet, amely most egyszerre hat tagjelöltfelvételi ügyben dönt... Gyarapodik a KISZ-tagság is, s néhány új, becsületes, szorgalmas, hangját bátran hallató ember került be a szövetkezet vezetésébe... Komor példák a múlt hibáiról, biztató jelek, tervek a holnap munkáját illetően: erjed, tisztul az élet bora Tama- őrsön is. Igaz, majd három évet vesztegettek el a tamaőrsiek, olyan három esztendőt, amelyek más, náluk jobban, szervezettebben gazdálkodó szövetkezetekben a cementbiztos alap lerakását jelentették... De ezen most már keseregni aligha érdemes, de tanulni, legalább a saját kárukból feltétlenül szükséges és hasznos dolog lesz. Ezekben a napokban szerte az országban, a megyében is számot adnak a szövetkezetek tagjainak, s a tagok egymásnak: milyen volt az esztendő. A szövetkezetek túlnyomó többségének zárszámadása azt igazolja, hogy a szövetkezeti gondolat jó, helyes, célravezető és diadalmas ... A gyenge évet zárók példája is tanít valamire: az elvek csak annyit érnek, amennyit közös erővel megvalósítunk belőlük... Most a tamaőrsieken a sor, hogy szó szerint is apró. de inkább nagy pénzre váltsák fel a szövetkezés elvét. Jó munkát ehhez, tarna- őrsi, elvtársak! Gyurkó Géza Íratlan törvény nevében... A tervek teljesítése, le- olyan gondok megoldásai* *, gyen üzemről, vagy termelőszövetkezetről szó, az embereken múlik. Természetes tehát, hogy — részben az üzemek példáját is követve — a termelőszövetkezetekben is több gondot fordítanak az emberek problémáinak megoldására. Az öregek segélyezése, a házasulok megajándékozása, szülésné’, halálesetnél az anyagi segítség nyújtása ma már hagyományos szokás, mondhatnánk, íratlan törvény. Ezzel mindenki egyetért. De vannak olyan termelőszövetkezetek is, ahol ezeken a hagyományos szokásokon is túlléptek. Ezekben a termelőszövetkezetekben úgy gondolkodnak: ha az emberek itt dolgoznak, mert innen várják a megélhetést, természetes, hogy innen kell segíteni legnagyobb gondjukban is. Ez indította több tsz vezetőségét és tagságát arra, hogy közgyűlésen törvényerőre emeljék az emberekről való gondoskodás új módjait is. A hevesi Vörös Október Tsz-ben határozatot hozott a tagság, hogy a búza többlettermés egy részét tartalékolni kell, hogy a nagycsaládos tagok, akiknek természetbeni részesedése nem fedezné a fejadagot, hivatalos áron megvehessek az évi kenyérnek valót a tsz-től. Az eger- farmosi Aranykalász Tsz-ben nagyszerű javaslat született amit egy-egy súlyosabb betegség okozhat. Ügy döntött a közgyűlés, hegy az eddigiektől eltérően, nem harmine nap után írnak jóvá munkaegységet, hanem orvossal igazolt munkaképtelenség esetén már a betegség hatodik napjától — táppénzként — jóváírják az illető tag előző három hónap alatt szerzett munkaegységei egy napra eső átlagának 65 százalékát. Besenyőtelken a bevonuló katonák családtagjainak támogatására hoztak határozatot. Ha fiatalember vonul be tényleges katonai szolgálatra, 500 forint segélyben részesítik. Ha családos emberek kapnak behívót, akkor a családtagok számától függően bizonyos munkaegységet írnak jóvá. Ezekben a szövetkezetekben nyugodtabban nézhetnek a jövő elé a szövetkezeti tagok, valóban érzik, hogy a szövetkezet biztosítja a kenyerüket, és nemcsak addig, amíg dolgozni tudnak. Természetes, hogy az ilyenfajta gondoskodás a még szorgalmasabb munkában kamatozik. Az alapszabály a tsz-tagok törvénye, nem tér ki aprólékosan mindenre. De az alapszabály is olyan törvény, amit az emberség alapján módositani lehet. És az ilyenfajta módosításokat csak örömmel lehet üdvözölni. 1500 holdon már elvégezték a feji rágjázást Még hírnöke sem jelent meg a tavasznak, de a termelőszövetkezetek máris hozzáfogtak az első tavaszi munkákhoz, illetve egy sor tavaszi munka előkészítéséhez. Az egyik legfontosabb feladat most napjainkban az őszi vetésű növények fej trágyázása. Ezt a munkát a megye termelőszövetkezetei eddig mintegy 4500 holdon végezték el, s folyamatosan végzik, ahogyan a műtrágyaszállitmányok érkeznek. Kihasználják mindenütt az enyhülő időt trágyahordásra is, részben szarvasokba hordják ki a szervestrágyát, nyári mélyszántások alá, részben már most elterítik a földeken, később vetendő tavasziak alá javítják a talajt. Ha kell — keményen, ha kell — szép szóval ANDORNAKTÁLY ÁN vagyunk. Az állomástól a falu felé vezető, lucskossá taposott járda mellett alacsony házacskák szunnyadnak, olyan alacsonyak, hogy az ember ellát fölöttük, amíg a köd engedi — a kistályai dombokig. Alszik a föld. Álmodik. Tavaszról, olvadásról, búzáról, szőlőről — napsütésről. Álmában gyűjti az érőt... Az állomástól igyekvő emberek között haladok a falu felé. Hallom a beszédüket, érzem a gondjaikat, s látom, hogy az övék minden: a határ, a föld, az a ködtől lucskos, fe- ketésbama szántóföld. Az előttem haladók beszédét véletlenül kapom el. Azt mondja az egyik: — Odaát („alsón”) bajok vannak. Kevés lesz a pénz... — Mennyit fizetnek? — Alig felül a tíz forinton. A Búzakalászban sokkal többet, harmincon felül. — Az szép... * A felhők mozdulatlan, szürke kárpitot vontak az égre... És köd, köd mindenütt. A Búzakalász Tsz irodája félé vezető úton dagasztom a sarat, A libanép csendes gágogással nyugtázza az unalmas időt, s csak akkor kiáltanak harciasán, ha egy-egy teherautó zörög el mellettük. A tsz udvarán néhányan fát vágnak. Hull a fejszecsapás, sikolt a fűrész s a fa hasábokban omlik szét. Amott Zetor halad végig pótkocsijával a sáros udvaron... Bent az irodában kellemes meleg van. A tsz-elnök, Czif- ra Miklós, most jött be az udvarról, néhány eligazítást adott a tagoknak. A középter" metű, csizmás, szimpatikus arcú ember hellyel kínál. Az arcára telepedett fáradtság sok munkáról tanúskodik. Mert tennivaló, a múlt év májusa óta van bőven. Azóta vezeti a tsz-L» A tagság közös akarattal választotta meg őt, aki akkor még a megyei tanács titkárságán dolgozott. Tavaly, május 8-án vette át a munkát, s bizony elég zilált állapotban találta a tsz-t. Az előző vezetés gyengesége miatt a tagok csak félvállról vették a munkát — ha egyáltalán dolgoztak. A háztájit fontosabbnak tartották. Szervezetien, fegyelmezetlen volt a .Búzakalász Tsz, s a hanyagságnak, a nemtörődömségnek az lett a következménye, hogy a tsz tavaly 80—90 ezer forint vagyonhiánnyal zárt. Czifra Miklósnak elölről kellett mindent kezdenie. Bízott a józan ész ítélőképességében, bízott a parasztokban, s talán ezzel a bizalommal érte el a mostani szép eredményt... — Nem szabad mindjárt a fenyítéssel kezdeni, bármilyen szükség is lenne rá — mondta. — Első a szép szó. A vezetőséggel, majd a pártbizottsággal, a községi tanáccsal, és a józanabb tagokkal karöltve azon fáradoztunk, hogy az emberek megértsék: mi is az a termelőszövetkezet? — Miért jó, hogy van? S mi nekünk a feladatunk? Szóval elbeszélgettünk, sokat, beszéltünk az emberekkel. Volt, aki a vállát vonogatta, volt, aki belátta az igazat. Ennek köszönhettük, hogy már másnap harmincötén felvették a munkát. Az agitáció tovább tartott még, s így egy hét múlva már 80—100-an, később pedig 150—200-an dolgoztak. A tsz-tagság mai létszáma 273... — Más, nehezebb eszközökhöz nem kellett folyamodni? — De igen. Szükség volt erre is. Itt van például Morvái Andor esete, nem jött dolgozni semmiképp, megvonták tőle a háztáji felét. Felesége erre eljött dolgozni, de ő nem. A Petőfi Tsz-be ment inkább. Ha így látta jónak?! A munka nehezen zökkent bele a rendes kerékvágásba. Néha komolyabb bajok is előfordultak. Egy szép napon például valóságos tüntető menet jött az iroda elé és követelték, hogy mindenki mindenből egyformán részesüljön, amit természetesen nem lehet megvalósítani. Czifra Miklós megmagyarázta, hogy a jövő társadalmában nem „mindenki mindent” — hanem mindenki a saját munkája szerint részesedik a javakból... Hetek, hónapok követték egymást. Az elnököt megszerette a tagság. („Hiába, no, becsületes ember — mondta Miller József fogatos. — Kell az ilyen mindenhová.”) A tagok már nyáron közösen és teljes erővel végezték az aratást, bár tudták, hogy az előző év nagy hiányosságai miatt ezért pénzt bizony nem kapnak. S így ment ez szüretig. Azután minden rendbejött. Az idén 900—910 000 forint az összes osztható munkagység. Ebből az egy főre eső részesedés harminchárom forint lesz. S ez így nagyon jól van. A kisebb súrlódásokat meg lehet oldani emberien, szép szóval is. * HOGY IS MONDTA Nagy János tsz-párttitkár? ,.Az elnöknek köszönhetjük, hogy a gazdaság rendbejött. Sok estét, sok időt,, sok fáradságot áldozott, amíg idáig eljutottunk. S az eredmény? Láthatja mindenki. Ö, ha kellett, keményen bánt. a tagokkal, de inkább a szép szót használta. A tagság legnagyobb része elismeri az igazságos vezetést...” Ez az egyik legszebb dolog, amit egy tsz-elnök elérhet. Kátai Gábor
