Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-23 / 18. szám

1962. január 23., kedd NÍFflSÍR 2» ÁRAK ARAK ARAK Reggeli séta az egri piacon HA AZ EMBER lemegy a piacra, általában azért megy, hogy vásároljon. Mondom — általában. De van rá eset, hogy azért megy, hogy — bosz- szankodjék. Mert erre most bőven van alkalom. Egy kis helyzetjelentés imi­gyen fest: Az egri piacon most már nem a földre terített köté­nyeken találja a háziasszony, amit meg akar venni, hanem mindenütt asztalokon árusíta­nak a kofák, de a „maga asz- szonya” is. A termelőszövet­kezetek áruikat a MEK-nél értékesítik, így annak még fe­dett bódé is jut. Ezek előtt a bódék előtt, általában tömött sorok állnak, mert hol 1,70-ért burgonyát, hol 4,80-ért almát kap a vásárló. De ezt ki kell várni. Nos, aki nem ér rá, az vesz az asztalokról. Hogy mennyiért? Amennyiért kap. Csak egy próbát! — Hogy a krumpli? — Ot! — rövid, de velős vá­lasz. Egy asztallal odébb. — Hogy a krumpli? — Négy ötven! Felbuzdul a háziasszony és még egy asztallal odábbról Bán Józsefné andomaktályai asszonytól, akinek a háztáji­ban termett a szép rózsa­krumplija, megveszi — négyért. Aztán jön a versenyfutás az almáért. A 4,80-asért sorba kell állni. De a gyümölcsös kofánál nyolc forint. Most vagy időt, vagy pénzt takarít meg az ember. Es ez a helyzet mindenféle piaci ter­méknél. A zöldség kilója húsz forint, jobb esetben 16. Miért? — Azt mondták, szabad ke­reskedelem van a piacon, meg kevés is termett! — így egy árus, akitől megkérdeztem, hogy tsz-tag-e, mire imigyen válaszolt: — Zöldség kell, vagy nyo­moz? NEM NYOMOZOK. De vá­sárolni vásárolok, és sok száz piacról élővel együtt most már végre ki kell mondanom, hogy a szabad kereskedelem _ nem jelenti azt, hogy a bérből és fizetésből élők annyit adnak az áruért, amennyit otthon az eladó kikalkulál. Ilyenekkel érvelnek az asztalok koroná­zatlan királyai: — Nézze meg ezt a zöldsé­get és aztán mehet a vállalat­hoz! Megnéztem és elmentem. Ügy lehetne összegezni a véle­ményt, a háziasszony vélemé­nyét, hogy az egri eladók va­lóban sokat adnak arra, hogy a zöldség megmosva, tisztán, a káposzta csúf külső héjától megszabadítva kerüljön a vá­sárló kezébe, amíg a vállalat­nál a föld is rajta van, s tisz- títtatlanul adják el az árut. Régi-régi kereskedői fogás az, hogy tetszetős külsővel önma­gát kínálja. Miért nem alkal­mazza ezt fogást jó árujára a MÉK is? Mennyivel szíveseb­ben venné ott a háziasszony a kelkáposztát, ha annak lenne valamiféle külseje, szívesebben fizetne — sokkal kevesebbet a hordóskáposztáért, ha nem lenne olyan szélesre gyalulva,’ mint az országút. Ha a zöld­séggel nem dobnának a mér­legre dekákat nyomó , sarat, akkor a répa, a gyökér inkább onnan fogyna, s talán le is törné az árakat. Csak szombaton és vasárnap kap gyökeret a répához a vál­lalati árus? Miért? Nem tör­vényszerű dolog az, hogy az asszonyok minden vasárnap kénytelenek lemenni a piacra, ha olcsón akarnak vásárolni! Szívesen pihennének vasárnap egy kicsit többet, s kényelme­sen fognának az ebédfőzéshez. A tojás egyelőre megoldat­lan kérdés. Csak a falusiak hoznak be, s nagyság szerint árulják, elég drágán. MÉG NÉHÁNY SZÓT a tsz csirkékről. Karácsony előtt egy jászsági tsz, az utolsó, ün­nep előtti napot kihasználva, igazán olcsó áron — tíz fo­rintért — adott el sok-sok, 70 dekás rántani való csirkét — mesélik az asszonyok. — Ehetetlen volt — undo­rodik még mindig egy fiatal- asszony. — Vajon mi lehet az oka? — teszem fel a kérdést az abádszalóki Lenin Tsz árusá­nak, mert most ők hoztak valóban olcsó áron csirkét az egri piacra. — Mert csibetáppal etetik őket, attól szagos a húsa. A mienk nem azzal él! Nézze meg, milyen szépek! Egyszeriben körülállják az asszonyok a kocsit s megindul a válogatás. Kinek kisebb, ki­nek nagyobb jut, már úgy szemre, mert ahogy az árus mondja, mind egyforma. Ha­mar el is viszik a legnagyobb- részét, aztán egy kis szünet áll be a vásárlásban. Most hallom meg azt is, hogy sok tsz nem gondol az eladással és beporozza a csirkéket, ami he­lyes az állományban, de nem helyes eladás előtt, mert at­tól is szagot kap a hús. Né­hány apróság, amire azonban nagyon kell ügyelni, mert az igaz, hogy igen tápláló, igen kedvelt a tizenöt forintos, rántani való csirke, mondjuk meg őszintén, nem is drága —, de ha az ember egyszer olyat vesz, amit kidobhat, ne­hezen hiszi el, hogy az a má­sik jobb. Nehéz hely még egy-két évig a piac. Sokan hivatkoz­nak oly furcsa és érthetetlen dolgokra, hogy az ember nem is hiszi el, hogy 1962-őt írunk. De mindezek a hivatkozások érvényüket vesztenék akkor, ha a MÉK többet törődne a zöldségfélék áruba bocsátásá­val, ha jobban ügyelne arra, amire a „maga asszonya”, meg a kofa ügyel. Van ami jó, és van, amit tőlük is át lehet venni, hiszen évtizedek óta szolgálják ki az asszonyokat a kötényükből, vagy amióta új piac van — az asztalokról. Valóban szabad ára van né­hány áruféleségnek, de akkor minek a tábla a piac elején? Ez közli — elméletben — a piaci napi irányárakat. Egy vonás sincs rajta. Valamikor felsorolták az irányárakat és kevés ingadozás volt, s az is magyarázható a minőségi kü­lönbséggel, de ma?! Semmi... EGY KICSIT több gondot a piacra ellenőrzés, tálalás és ármegállapítás szempontjából — kérnék az egri háziasz- szonyok. (á) Nőm ragad a tepsi, tiszta marad a sütő Egy amerikai cég permetező üvegben forgalomba hozott új­fajta folyadékot hirdet, amely lehetővé teszi, hogy a lába­sokban, tepsikben, vagy a sü­tőben ne ragadjon le a tészta, vagy egyéb élelmiszer és a fő­zőedények ne zsírosodjanak meg. Az anyagot finoman rá kell permetezni az edény falára, ahol teljesen ártalmatlan, szagtalan és íztelen bevonatot képez és gyakorlatilag felesle­gessé teszi a mosogatást. Mikor hasznos, mikor árt a feketekávé A cigarettában nikotin, a fe­ketekávéban koffein van. Köz­tudomású, hogy mindkettő ár­talmas. A cigaretta árát emel­ték, a kávé árát leszállították. Hol ebben a logika? — kérdez­te sok olvasó Azt, hogy a cigaretta ártal­mas, tudjuk. Megkérdeztük dr. Szendéi Ádámot, a népszerű orvos szakírót: vajon nem ép­pen ennyire ártalmas-e a kof­feintartalmú feketekávé? A válasz: — A feketekávé nem ártal­mas. Napi egy-két szimpla, vagy akár egy-két dupla egész­séges embernek sem azonnal, sem rendszeres fogyasztásnál évek múlva — mai ismerete­ink szerint — nem okoz ártal­mat. Igaz ugyan, hogy a túl sok és a nem megfelelő idő­ben fogyasztott fekete beteg­séghez vezethet, de ez a meg­állapítás sok minden egyéb ételre és italra vonatkozik. — A helyes mértéket magunk tudjuk eldönteni, ha megis­merkedünk a kávébab ható­anyagával. Általában 1—2 szá­zalék koffeint, körülbelül 10 százalék csersavat és többféle illatos, aromás anyagot tartal­maz. Egy szimpla kávéban kö­rülbelül 5, egy duplában pedig 10 centigramm koffeint fo­gyasztunk. A kávé hatása fő­képpen a koffeintartalmán alapszik. Az említett mennyi­ségű koffein az agysejtekre hatva csökkenti, vagy meg­szünteti a fáradtságerzést és az álmosságot, könnyíti a szel­lemi és fizikai munkát. A szívműködés néha kissé szapo­rább lesz, de a szív összehúzó­dó képessége fokozódik. A vérnyomás számottevően nem fokozódik, éppen ezért egy-egy szimpla nem árt az idős, vagy magasabb vérnyomású embe­reknek sem. — A kávéban levő illatanya­gok, de maga a koffein is fo­kozza a gyomornedv elválasz­tását, ezáltal segíti az emész­tést a telt gyomorban. A kof­fein hatásának ismertetése nem volna teljes, ha nem hangsúlyoznánk, hogy hatás­tartalma körülbelül hat óra. Ennyi szükséges ahhoz, hogy a szervezetben elbomoljon. A fentiekből az következik, hogy a kiadós reggeli, vagy *■ még inkább — a kiadós ebéd után a feketekávé jótékonyan befolyásolja közérzetünket. Az este, vacsora után fogyasztott kávé akkor hasznos, ha vacso­ra után még 4—5 órát fenn akarunk maradni szórakozás, vagy munka céljából. — A rosszul, vagy nehezen alvó ne igyék feketét a lefek­vés előtti hat órán belül. A pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő ember számára a ká­vé méreg! A gyomorfekélyes, különösen, ha éhgyomorra fo­gyaszt kávét, nagy fájdalom­mal fizethet oktalanságáért. A fokozott gyomornedv-elválasz- tás ugyanis heves fájdalmat válthat ki. A feketekávé nem kívánatos izgatószerré válhat, ha napi két duplánál többet fogyasz­tunk. Következménye: kéz- reszketés, álmatlanság, sőt nem egy esetben idegszanató­rium. Tehát: a kávé segítőtársa a modem embernek, de túlzott fogyasztása sok bajt okozhat. Felsülnek a csillag] ósok SZÄMTALANSZOR fordult már elő, hogy az égbolton ra­gyogó bolygók helyzetében, a Földről nézve, pillanatnyilag valami különös csoportosulást, rendszert lehet felismerni. Az ilyen jelenségekben a hiszé­keny emberek mindig hajlan­dók voltak titokzatos, földön­túli hatalmak üzenetét, nagy csapások, katasztrófák • előhír­nökeit felfedezni. Az időszámításunk szerinti ezredik esztendő tájára példá­ul — amint dr. Kulin György, az Uránia bemutató csillag- vizsgáló igazgatója elmondotta a Magyar Távirati Iroda mun­katársának — az egész földi élet megváltozását jósolták. 1186. szeptember 15-re a világ végét helyezték kilátásba. 1524. február 20-án az egyik német fejedelem a megjósolt új özön­víz elől, egész udvarával együtt a hegytetőre menekült. A világ vége csak nem jött el, özönvízzel sem szolgált a természet, az ilyen ijesztgeté­sek azonban nem szűntek meg napjainkban sem. A nyugati sajtó és a rádió­állomások most február 5-re kínálják a pusztulás bőséges választékát. Például: a tenger elnyeli az angol szigetországot, egész kontinensek süllyednek el és újak születnek helyet­tük. Arra is van kilátás, hogy egész bolygónk halálra perzse- lődik, sőt kilép régi pályájá­ból és elrepül a semmibe. Még szerencsés, aki meg tud rajta kapaszkodni... VAJON MIRE IS alapozzák a mai asztrológusok ezeket a javaslatokat? Az igaz, hogy ezen a napon a Föld túlsó ol­dalának lakói tanúi lehetnek egy olyan napfogyatkozásnak, amilyenben körülbelül egy éve gyönyörködhettünk. De hát a világ azt túlélte vala­hogy, túléli majd ezt is. Azon­kívül ugyancsak ebben az idő­tájban a Nap, a Hold és a nagy bolygók — a Neptunus kivételével — összesen tehát tíz égitest átmenetileg nagy­jából egy vonalban lesz a vi­lágűrben. Ez azonban éppen olyan törvényszerű összetalál­kozása különböző, egymástól nagyrészt független esemé­nyeknek, mint amikor például egy vasúti csomóponton tíz vonat érkezik be menetrend­szerűen ugyanabban a perc­ben. Egyébként hatása is pon­tosan ugyanekkora a világ­egyetem és a Föld sorsára. Az igaz, hogy ennek a tíz égitestnek ilyen „együttállása” elég ritka a csillagok világá­ban, de semmivel sincs több hatása a földi életre, mintha — mondjuk — hét-nyolc kerül kö­zülük nagyjából egy vonalba, aminek tehát logikusan valami kisebbfajta „világvégét” kelle­ne okoznia. Márpedig ez az utóbbi eset egyáltalán nem ritkaság: szinte pontosan húsz­évenként tér vissza. Mivél a mi naprendszerünk körülbelül 4,6 milliárd éves, először 4 599 999 980 évvel ezelőtt, majd sorozatosan ismétlődve, összesen 230 millió alkalom­mal kellett volna Földünknek elpusztunia. Márpedig minden jel arra mutat, hogy boly­gónknak ezeket az időponto­kat eddig sikerült valahogyan átvészelnie. RÖVIDESEN túl leszünk február 5-én is. De a mai csil_ lagjósok — tisztelet a követke­zetességnek — utána is tör­hetetlen meggyőződéssel hir­detik meg majd az új „világ­végét” 1982-re, hacsak'hama­rabb kapóra nem jön nekik valami jól formált üstökös, ami ismét alkalmat adhat egy kis rémítgetési kampány­I já vezetésen, a tagság szorgalmán máiéit A hevesi Ezüstkalász Tsz- ben negyven forintot osztanak egy munkaegységre. Két fo­rinttal többet a tervezettnél. Ilyenkor, amikor egy gazdaság számot vet azzal, mire jutottak egy esztendő alatt, érdemes megnézni, minek is köszönhe­tik a jó eredményeket. Annál is inkább, mert egyik-másik közös gazdaságban, ahol nem érték el a tervezett bevételt, az időjárásra hivatkoznak. Az aszály minden szövetkezetben rontotta az eredményeket, s a jól dolgozók is még jobbak le­hettek volna, ha kedvezőbb az idő, de mindent erre fogni mégsem lehet. Bizonyítja azt a hevesi ezüstkalász példája. Sok múlik a jó vezetésen A tsz eredményeinél sok múlik a vezető gárda munká­ján, azon, hogy az elnök mennyire tudja irányítani a közösség életét, hogy az agro- nómus mennyire segíti szakér­telmével a tervek végrehajtá­sát és azon is, hogy a brigád­vezetők mennyire önálló gaz­dái területüknek. A hevesi Ezüstkalászban —, ha követték is el munka közben hibákat, összességében jól végezték a munkát valamennyien. Az el­nök — Gulyás Sándor maga irányította a brigádvezetőket, megbeszélte velük minden es­te a következő napi munkabe­osztást, s ellenőrizte őket rend­szeresen. Havonta összehívta a szövetkezeti közgyűlést, ahol megvitatták, milyen feladatok Várnak a következő hónapban a tsz-tagságra, éx’tékeltók, ki hogyan végezte el a munkát a vállalt területen, s határozatot hoztak az időszerű munkák elvégzésére. Az ellenőrzésen kívül sok ideje telt azzal, hogy rendszeresen foglalkozott a ta­gokkal, nemcsak akkor hall­gatta meg őket, ha az irodán felkeresték, hanem meglátogat­ta otthonukban, segített a kü­lönböző személyes, vagy csalá­di problémák elintézésében. Az agronómus munkájáról még nem lehet sokat mondani, csak két hónapja van a szövet­kezetben, de ő irányította a kö­vetkező évi terv készítését. Munkájának eredményét majd a következő zárszámadáson le­het lemérni. A brigádvezetők gazdái a te­rületüknek ebben a szövetke­zetben. ök tettek javaslatot a különböző munkák elvégzésé­nek határidejére, a munkacsa­pat-vezetők segítségével moz­gósították a tagokat a növény- ápolásra és egyéb munkákra, s rendszeresen ellenőrizték, ki hogyan műveli meg a kiosz­tott területet. Ebben a szövet­kezetben mindennap a brigád­vezetők jelentek meg elsőnek a munkában, és rendszeresen megbeszélték az emberekkel, kire, milyen feladat vár. Sok múlott a tagok szorgalmán Az igazi érdem, mondják a tsz vezetői, a tagságé Azoké, akik mindennap rendszeresen részt vettek a közös munká­ban, szorgalmasan dolgozva ezért, hogy rendben legyen minden. A szövetkezet 160 tag­jából 102 állandóan, rendszere­sen részt vett a közös területek művelésében, több mint ötve- nen csak időnként segítettek. Ezek öregek, nyugdíjasok, be­tegek voltak, s akad közöttük néhány, másutt dolgozó, pár­toló tag, akik régen elköltöz­tek a faluból, s csak a földet adták be. Sikerült mozgósítani munkára a családtagokat is, ez annak köszönhető, hogy a ta­vaszon családokra osztották fel a területet. 27 családtag rend­szeresen részt vett a közös munkában, — Szilágyi Károly- né, Szabolcsi Istvánná, Lukács Györgyné, mint családtagok dolgoztak, s 200 munkaegysé­get szereztek. Ha sürgős volt a munka, akkor 30—40 családtag járt ki nap mint nap a közös földre. Az anyagi érdekeltség Sokat jelentett a munkára való mozgósításban az, hogy a tagok ismerték a tervet, tudták, hogy azok túlteljesítése a kö­zösségi érdeken túl, egyéni ér­dek is, mert prémium jár érte. A cukorrépánál mindössze két tag volt, akik nem érték el a tervet', illetve nem teljesítet­ték túl, a többiek mind 20—30 kilogramm cukrot vittek haza prémiumként. Szekeres László- né például csak prémiumként majdnem fél mázsa cukrot ka­pott Petroczki Mihály dohány­kertész a munkaegységre járó részesedésen felül közel 4000 Interjú az Úristennel forint prémiumban részesült, A közgyűlés határozata szerint a terven felül termelt meny- nyiség 33 százalékát osztották ki prémiumként, a végzett munka arányában, 7 százalékot á fogatosok, traktorosok kap­tak, mert ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a növénytermes^ tők túl tudják teljesíteni ter­veiket. Ami jó, azt tovább fejlesztik Az Ezüstkalász Tsz ősszel egyesült a Búzakalász Tsz-szel és most a két tsz egyesített vezetősége úgy döntött, mind­azt, ami jó volt az Ezüstkalász munkájában, meghonosítáják az egyesített Vörös Október Tsz-ben is. Tárgyaltak a terü­letfel osztásról, s a napokban kerül sor arra, hogy a munka­csapatokkal ismertessék az éves tervet. Továbbra is alkal­mazzák a bevált prémium- rendszert. Ami új és több lesz ebben az évben, az, hogy az állattenyésztők munkáját is premizálják, a szaporulati, súly gyarapodási és tej termelé­si terv túlteljesítése arányá­ban. A megnövekedett terüle­ten még nagyobb önállóságot biztosítanak a brigádvezetók- nek és nagyobb lesz a munka­csapatvezetők feladata is. Terveiket így összegezik: ami jó volt az elmúlt esztendőben, azt igyekszünk tovább fejlesz­teni, ami rossz volt, azt kija­vítani, hogy a következő zár­számadásunk még sikerültebb legyen. — <1 — Meghökkenve hallottam a minap, hogy a beavatott hozzáértők sze­rint: itt a világ vé­ge. Pontosabban: 1962. február 5-én lesz a világvége, il­letőleg a miágnak, vége. Hogyhogy — mondtam magam­nak —, jön a világ vége és én nem tudok róla? Ülök gyanútlanul a mo­ziban, hogy halál­ra derüljem ma­gam a legújabb magyar filmvig- játékon, s mikor kibotorkálok a moziból, megdöb­benve kell észre- vennem, hogy két filmcsók között megszűnt a világ... Ez tűrhetetlen. El­rohantam hát a legilletékesebbhez, az Úristenhez, hogy nyilatkozzék a magam és a la­pom számára, iga­zak-e a világ végé­ről terjesztett hí­rek. Kérdés: Űr­isten, olyan hírek terjengenek a Jó u. 4/b-ben, hogy február 5-én vége lesz a világnak. Mennyiben felel meg ez a valóság­nak? Válasz: A vi­lág végéről ter­jesztett hírek, leg­alább is, ami feb­ruár 5-ét illeti, va­lótlanok és csak a földi néptömegek félrevezetésére, a mennyei hatalmak lejáratására alkal­masak. Kérdés: Ta­lán sohasem esett szó o világ végé­ről? Válasz: Meg kell mondanom őszintén, hogy egy időben igen gyak­ran töprengtünk azon, hogy részben felújítási kere­teink szűkös volta, másrészt gravitá­ciós nehézségek következtében vé­get vetünk a vi­lágnak. Legutóbb 17 millió évvel ez­előtt ült össze a mennyei tames, hogy meghallgassa Gábor arkangyal ez irányú előter­jesztését, de ezt alapos vita után elvetettük. Az in­dok ugyanis az volt, hogy a világ mégsem avult el, még megfelelő tí­pusú, amely képes lépést tartani a vi­lágok közötti ver­senyben ... Tizen­hatmillió eszten­dő óta konkrét for­mában, hivatalo­san azonban már nem merült fel a világ végének gon­dolata. Kérdés: Eb­ből tehát az követ­kezik, hogy ilyen gondolat a meny- nyei tanácsnál ál­talában, s konkré­tan az Úristennél, ezután sem merül majd fel? Válasz: Néz­ze, egészen őszinte leszek. A minap bizalmas beszélge­tést folytattam Luciferrel, mert megpróbálom én is megvalósítani a békés egymás mel­lett élés gondola­tát, tárgyalások út­ján. Szóval: e bi­zalmas beszélgetés keretében felme­rült bennem a vi­lág vége gondola­ta, de Lucifer igen egyszerű érvvel beszélt le ... Azt mondta: bízzuk ezt most már az em­berekre. Sokkal alaposabb munkát tudnak már ezen a téren végezni és nekem még a har­sonásoknak sem kell fellépti díjat fizetnem. Nem be­szélve arról, hogy a világ végének megszervezése hal­latlan sok munkát jelentene meny- nyünk számára... A gondolatot tehát elvetettem, s ezt a kérdést az embe­rekre bíztam. Megköszönve az Úristen alapos tá­jékoztatását, meg­nyugodva távoz­tam. Ha az embe­rekre bízzák a vi­lág végének ügyét, akkor a dolog jó kezekben van. Ebben a pilla­natban észrevet­tem Lucifert, egy felhő mögül vi­gyorgott rám. Ma­gabiztosan, kajá­nul és cinikusan. Fogalmam sincs, mit vigyorogha­tott? (egnt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents