Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-23 / 18. szám

2 NEPCJSÍG 1962. Január 23., kc^rl Mikojan marokkói körútja RABAT (TASZSZ): A Ma­rokkóban hivatalos látogatá­son tartózkodó A, I. Mikojan, a szovjet miniszterelnök első helyettese vasárnap este el­hagyta Tangert és elindult Fesbe. Ütközben áthaladt Te- tuan és Sauen városokon. Sauenben Mikojant Mulai Ahmed Alaui tájékoztatási mi­niszter és más hivatalos sze­mélyek fogadták. Mikojan • város több ezer lakosának éljenzése közben elhaladt a tiszteletére felállított díszőr­ség előtt. A város megtekin­tése után a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese részt vett azon a villásreggel’'n, amelyet a tájé­koztatásügyi miniszter rende­zett számára. (MTI) Az egyetemi és főiskolai hallgatók számát tekintve a Szovjetunió az első a világon Érvónytelenítették az angol — nigériai katonai sserződést tokát tartani Nigériában. Jo­gos volt a nigériaiaknak az az aggodalma is, hogy az Angliá­val fennálló szövetség követ­keztében Nigéria cselekvési szabadsága csökken és az or­szág akarata ellenére is hábo­rúba sodródhat. Nigériai lapjelentések sze­rint az ország hadseregének valamennyi tábornoka és ez­redese angol. Nigériában a NATO több titkos rádióállo­mása működik. (MTI) lási előkészületek 'í-ban let alá helyeztek, népbírósá­gok, vagy forradalmi bíróság elé állítottak. A népi erők nemzeti kong­resszusának 1500 választott képviselője lesz, továbbá 250 olyan tagja, akit a kormány nevez ki. (MTI) \ hétvégi algériai vérengzések mérlege: 49 halott, 80 sebesült Eichmann és a méltányosság Egy nyugatnémet hetilap megkezdte Adolf Eichmann börtönben irt emlékiratainak közlését — olvashattuk a mi­nap a hirt az újságokban. Ez aztán az öröm. A Revue című hetilap hosszú időre el van látva szenzációval, amely a laprészvényesek számára csen­gő arannyá váltódik. Ez egy, A memoir közlési jogáért fize­tett summából telik majd Ser­vatius védőügyvéd költségei­nek és honoráriumának meg­térítésére. Ez kettő. De ne higgye senki, hogy Servatius csak magára gondolt, amikor szorgalmazta az emlékiratok megjelentetését. Az emberiség érdeke lebegett a szeme előtt. Eichmann emlékirataival nagy szolgálatot tett az emberiség­nek — jelentette ki a Süd­deutsche Zeitung tanúságtéte­le szerint —, mert súlyos ítéle­tet mondott a hitleri harma­dik birodalom felett. Eichmann ilyenformán anti­fasisztává vedlett. Ez a harma­dik „jótéteménye” a Revue- hen publikált emlékiratoknak. S e ponton kell említeni a méltányosságot. ..Senki meg nem kérdezte tőlem, vajon egyetértek-e a halálbüntetés­sel, és mégis ki akarnak vé­gezni" — olvashatjuk Eich­mann neheztelő megjegyzését a visszaemlékezés első fejeze­tében. Hogy a náci rezsim és személyesen Eichmann által halálba küldött millióktól megkérdezte-e valaki, vajon méltányosnak tartják-e a ne­kik szánt sorsot — arról az emlékiratok hallgatnak. A szerző nyilván arra gondolt — ha egyáltalán felötlik benne ez a kérdés —, hogy a háború zűrzavarában, a német fajnak szinte az egész világ ellen ví­vott csatájában nem is lehetett volna milliók véleményét ki­kérni a halálról és pusztulás­ról. Ö, Eichmann viszont mesz- szire hallhatóan kiáltja, hogy nem ért egyet a halálbüntetés­sel, tehát méltánytalanság ezt alkalmazni vele szemben. An­nál is inkább, mert társait, a harmadik birodalom hozzá ha­sonló kisebb-naayobb „csavar­jait” megkímélik ettől a sors­tól. Sőt, egykori harcostárs ii magas állásokat töltenek be, vagy busás nyugdíjat élveznek — Nyugat-Németországban. Hiába, az Eíchmann-féle „an­tifasisztákat” csak a Szövetsé­gi Köztársaságban becsülik, másutt méltánytalanság az osztályrészük (—at—) Adenauer egyetlen jottányit sem engedett. Mert hogy a tárgyalásokról kiadott közös közleményben szerepel egy ki­tétel, amely szerint egyik fél­nek sincs kifogása Thompson amerikai nagykövet moszkvai „tapogatózó” megbeszélései el­len, semmiképpen sem azt je­lenti hogy Adenauer állás­pontja „rugalmasabbá” vált volna. Márcsak azért sem, mert a szóvivők tájékoztatója szerint a kancellár újra nyo­matékosan figyelmeztette ven­dégét és általa a Nyugatot a „moszkvai szirénhangok” és az „engedékenység” veszedelmei­re. De hogy Macmillannek se kelljen reményeinek hajótöré­sét bevallania, hivatalosan el­terjesztették azt a verziót, hogy a két kormányfő talál­kozásának a vélemények ki­cserélése nem pedig konkrét döntések hozatala volt a célja. Erre az óvatosságra egyéb­ként szükség is volt. A kedd esti sajtóértekezleten a tudó­sítók mindenekelőtt afelől tudakozódtak, hogy szóba ke­rült-e a „NATO atomütőerő” problémája. A Schaumburg palotából egyelőre nem sok szi­várgott ki. Viszont Macmillan vizsgájának volt egy „nyilvá­nos része” is. Az Adenauerrel való találkozás napján kellett elhagynia Londont dr. Drahn- nak, a Neues Deutschland tu­dósítójának, aki annak idején a hitlerizmus elől emigrált Angliába és több, mint két évtizede élt ott. Arról nem szól a fáma, hogy az angol miniszterelnök a kiutasítás hírével is megörvendeztette-e vendéglátóját. De hogy a Bun­deswehr katonáit és náci tiszt­jeit ezután ne engednék be a szigetország területére, azt tu­domásom szerint Macmillan nem közölte Adenauerral. A londoni „eminens” e tekintet­ben megint „kitűnőre” vizsgá­zott, persze a bonni értékre ' szerint. Zala Tamás nikus deficitjére való hivatko­zással London azt kívánja, hogy az említett költségek minél na­gyobb hányadát Bonn vállalja magára. Ezen kívül számít a Szövetségi Köztársaság jóindu­latára a tekintetben is, hogy a szigetország számára váljék könnyebbé a csatlakozás az Európai Közös Piachoz. ÍV os, ami Adenauert illeti, a keddi megbeszélések során valami túlságosan ada­kozó kedvében aligha lehe­tett. Pénzügyi segítséget nem ígért, csupán abba egyezett bele, hogy a rajnai angol csa­patok eltartásának problémá­ját szakértői bizottság elé utal­ják. E döntés kapcsán az első kommentárból az is kiderül, hogy Londonnak semmi remé­nye sem lehet effektiv segít­ségre. Legjobb esetben né­hány százalékkal emelkedni fognak Bonn angliai fegyver­vásárlásai — ámbár még min­dig messze elmaradnak az amerikai megrendelések mö­gött, — s ilyen közvetett mó­don tehermentesítik a fontot. Arról nem szólnak a jelenté­sek, hogy a Közös Piac dolgá­ban történt-e előrehaladás. De teljességgel valószínűtlen, hogy Adenauer akár a legcsekélyebb könnyítést is kilátásba helyezte volna, hiszen a Közös Piac egyebek között éppen arra jó a nyugatnémet nagytőkének, hogy angol vetélytársai fölé kerekedjék, másrészt arra, hogy Angliát a szovjetellenes front első vonalába tuszkolja és megismételtesse vele a Cham­berlain-! katasztrófát. Vagy ahogy Taylor profeszor, az ox­fordi egyetem történésztaná­ra írta a Sunday Times-ban: a Közös Piachoz való kényszerű csatlakozás révén „visszakerü­lünk oda, ahonnét évszázadok­kal ezelőtt elindultunk, azaz a római birodalom tartományá­nak szégyenteljes helyeztébe.” A különbség csak annyi, hogy a birodalom központja most Nyugat-Németország. A denauer kancellár 86. születésnapján igazán nagyon boldog lehetett: egész­sége töretlen, miniszterei, mun­katársai, barátai és ismerősei elhalmozták kedvességekkel. A külföldi üdvözletek közül a leg­jobban annak örült, ami Ang­liából érkezett. Mac Millan miniszterelnök személyesen hozta el és rakta az öregúr lá­bai elé a büszke szigetország kormányának legmélyebb alá­zatát. Mac Millan és Adenauer kormányfői minőségükben im­már kilencedszer találkoznak egymással, ezúttal a nyugatné­met fővárosban. S az egynapos együttlét, amelynek folyamán beszélgettek édes kettesben, s tárgyaltak külügyminisztereik és más szakértők bevonásával is, az első értesülésekből ítélve, nem törte meg az utóbbi hóna­pokra jellemző, szívélyes nyu­gatnémet—angol viszonyt. Mint a londoni Times megjegyezte, egy idő óta Angliára, mint a Nyugat „eminens diákjára” te­kintenek a Szövetséges Köztár­saság hivatalos személyiségei, mert hosszú hónapok óta kínos igyekezettel kerül minden olyan lépést, Németországgal összefüggésben, amely csipet­nyit is sértené Bonn nagyfokú érzékenységét. így azután még a „legnem­zetibb” lapok sem hittek ab­ban, hogy Mac Millan bonni látogatása alkalmával jobb be­látásra téríti majd a kancel­lárt, vagy hogy — horribille dictu — az asztara csapjon, ha a vendéglátó a kelet—nyugati tárgyalások kérdésében „ma- kacskodnék”. Erre annál is ki­sebb volt a valószínűség, mert minden vonatkozásban a lon­doni vendég volt a kérelmező. Mac Millannek elsősorban pénzügyi-gazdasági természetű kérései voltak. A Nyugat-Né­metországban állomásozó csa­patok évente 110 millió font sterlinsisbe kerülnek Angliá­nak. A fizetési mérleg kró­Az elegáns és hallgatag képvisel? — töprengenek az angol polgári lapok. Valóban, erről van szó! Sálán ereje, az OAS ereje ugyanis megfoszt­hatja reális értékétől De Gaul­le és az ideiglenes algériai kormány minden megegyezé­sét. Mert hogyan lehetne telje­síteni a szerződéses kötelezett­ségeket Salannak a hadsereg­be, a közigazgatásba és a kor­mányba egyaránt befurakodott embereivel? Sőt, ezen túlme­nően, ilyen helyzetben vajon képes-e De Gaulle kötelezett­ség-vállalásra? EZERT vetődik fel mind gyakrabban az a kérdés, hogy mikor éri már utol az igazság­szolgáltatás keze nemcsak Raul Albin Louis Salant, az ex-tá- bornokot, a „magas, ősz, ele­gáns és hallgatag urat”, hanem mindazt és mindazokat, amit és akiket a neve képvisel. (márkus) ■ i i i nj* rok, azt csinálok, amit akarok” 1 — jelentette ki nemrég az < amerikai televíziónak adott t nyilatkozatában. < Nyilatkozatának alátámasz- 1 tására hadd idézzünk a nyu- i gáti lapokból. „Mély gyökere- ] két eresztett a francia hadse- ! regben” — állapítja meg a Ti- : mes. — „Néha magam is fel- : teszem a kérdést: nem tagja-e 1 De Gaulle és Debré is az i OAS-nak? Ezek itt az OAS- i ban túlsókat tudnak” — idézi a Dally Telegraph egy francia ] rendőrtiszt nyilatkozatát. — „Megvan a magunk embere minden minisztériumban ... , Vezérkarunk most Párizs kül­városában van, holnap talán , másutt lesz, talán éppen vala­melyik főtisztviselő irodájá­ban” — közölte az OAS egyik párizsi vezetője a Stockholm ■ Tidningen tudósítójával. , SÁLÁN TEHÁT nem érzi magát törvényen kívülinek. S igazi elismeréssel nyugtázza De Gaulle elnöknek, hogy rendőr­akciókkal igyekszik megakadá­lyozni a francia haladó erők megmozdulásait. Azokét, akik szembeszállnak az OAS terror­jával, tiltakoznak a plasztik­bombák és mindaz ellen, amit Sálán neve jelent. A kormány azzal védekezik, hogy „óvakod­ni kell a kommunista provo­kációktól”. — Nagy kérdés, hogy az OAS valójában milyen erőt is utó vezető reflexeit lyokat, a megoldandó kérdése­ket. Természetesen azt is mé­rik, hogy az észrevételtől mennyi idő telik el a cselek­vésig és a helyes megoldást választotta-e? Persze a balesetmentes köz­lekedés nemcsak az autóveze­tő magatartásától függ, hanem abban nagy része van a szabá­lyosan közlekedő gyalogosok­nak is. Azzal, hogy szigorúan vizsgáztatják azokat, akik a volán mellé kerülnek, még nem oldották meg az utak biztonságát. Ehhez az is e-ök- séges, hogy megfelelő propa­gandával, városban és vidéken egyaránt, a gyalogosokat is 1 megtanítsák a helyes közleke­dés alapvető szabályaira. „PONTOSAN hetven év múlt el Sálán tábornok szüle­tésétől halálra ítéléséig. Vajon mennyi fog elmúlni az Ítélet meghozatalától az ítélet végre­hajtásáig?” — teszi fel a kér­dést egy nyugati hírmagya­rázó. S valljuk be, ez a prob­léma foglalkoztatja ma Fran­ciaországot, Algériát, s a világ más országainak közvélemé­nyét is. Sálán tábornok magas, ősz, elegáns és hallgatag úr — így jellemzi az Associated Press tudósítója. Igen, Raul Albin Louis Sálán egyesek szemében még mindig az úriember meg­testesítője. Emlegetik azt az időt, amikor Sálán négy évvel ezelőtt még az Algériában ál­lomásozó francia egységek pa­rancsnoka volt. Azóta gyorsan zuhant a hivatalos ranglétrán, s gyorsan emelkedett az ille­galitás hierarchiájában. Ma halálraítélt és úgy emlegetik, mint az algériai ultrák és a franciaországi fasiszták terro­rista szervezetének az OAS- nak „szellemi vezérét”. Min­den bomba, amely Párizsban, Marseillesben, Algírban vagy Oranban robban, az OAS, az ultrák, Sálán bombája. Nevé­vel adót vetnek ki, önkéntese­ket toboroznak, zsarolnak, gyil­kolnak. Halálraítélten, az illegalitás­ban sem megy rosszul a dol­ga. „Oda megyek, ahová aka­___ _______ wmmmmin ly­Gé ppel mérik a* ai Az egyre növekvő gépkocsi- forgalom mind több terhet ró a gépkocsivezetőkre, közérdek, hogy aki a volán mellé ül, biz­tos legyen a dolgában. Svájcban különleges vizs­gáló készüléket használnak a leendő gépkocsivezetők ref­lexeinek „elbírálására”. A vizsgált személyt a vezetőülés­hez hasonló próba-padba ül­tetik s úgy kell tevékenyked­nie, mint a valódi, az utcán haladó autóban. „Kellemetlen meglepetéseket”, beugró gya­logost, szabálytalanul behajtó járművet, úthálózatot vetíte­nek eléje s mérik az időt, mi­lyen gyorsan észleli a vizsgázó autóvezető a felmerülő akadá­A „londoni eminens” vizsgája Bonnban ^aian terve a hatalom megszerzésére PÁRIZS (MTI): „A köztár­saság védelmére alakult nem­zeti bizottság” a degaulleista hatalom ellen az OAS néven ismert titkos szervezet röpla­pot adott ki, amelyben ismer­teti Sálán tervét a hatalom .megszerzésére. Eszerint az OAS a francia kormány és az algériai kor­mány megegyezése esetén azonnal fegyveres puccsot rob­bantana ki az algériai váro­sokban. Ugyanakkor Sálán ex- tábornok, az OAS vezére, fel­szólítaná az Algériában állo­másozó franciaországi csapa­tokat, azonnal térjenek haza. Egyidejűleg a francia parla­ment mintegy 200 képviselője felhívásban foglalna állást a franciák egymás közötti harca ellen. Ezt követően egy ismert politikusokból álló küldöttség keresné fel De Gaulle-t és fel­szólítaná az elnököt, a polgár- háború elkerülése érdekében, mondjon le. (MTI) LAGOS (MTI): Lagosban vasárnap hivatalosan közölték, hogy az angol és a nigériai kormány elhatározta a két ország között fennálló katonai szerződés érvénytelenítését. A szerződés érvényteleníté­sét a nigériaiak követelték, minthogy e szerződés értelmé­ben Nagy-Britanniának lehe­tősége nyílt nigériai repülőte­reket a szomszédos afrikai or­szágok elleni hadműveletek céljaira felhasználni és csapa­Nagyarányú válasz as EAI KAIRÓ (MTI) A MEN hír­ügynökség vasárnap részletes beszámolót közöl a népi erők nemzeti kongresszusának /meg­választását célzó előkészítő munkákról. A viszonylag bonyolult vá­lasztás megszervezésére a tisztviselők egész hadát moz­gósították. Az ő feladatuk, hogy kidolgozzák a szavazás nyolc egymást követő turnu­sának lefolyását. Külön jelölik ki ugyanis képviselőjüket a parasztok, a munkások, a szakszervezetek, a „nemzeti tőke” csoportjába sorolt kereskedők, bankárok, stb., a tisztviselők, a tanárok, a diákok és a nők, Az EAK minden 18. évét betöltő polgá­ra szavazatköteles. A választási listák előkészí­tésével együtt jár azoknak^ az állampolgároknak a listáról törlése, akik nem szavazhat­nak, képviselő jelöltséget nem vállalhatnak. A választási listákról törlen­dők között szerepelnek volt földbirtokosok, akiktől a két egymást követő agrárreform alapján egészben vagy részben elvették javaikat, mindazok, akiket letartóztattak, felügye­Wunmmi mi —— kőről, ami megmutatkozik ab­ban is, hogy csupán a moszk­vai Lomonoszov Egyetemen több mint 2000 külföldi diák tanul, 61 országból. A Szovjetunió az első helyre került a világon nemcsak a fő­iskolai oktatás színvonala, ha­nem a főiskolai hallgatók szá­ma szempontjából is. A Szov­jetunióban minden 10 000 la­kosra száztizenegy egyetemi és főiskolai hallgató jut. p™! szemben az Egyesült Államok­ban csak 102, Franciaország­ban pedig 40. Jelenleg minden ötödik szovjet állampolgár ta­nul. (MTI) Fogadás Hanoiban íyifov tiszteletére HANOI (TASZSZ) A Viet­nami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottsága, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, nemzetgyűlése, a Vietnami Hazafias Front va­sárnap este fogadást adott Tyi- tov szovjet űrhajós tiszteletére. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­nöke melegen üdvözölte a hős űrhajóst és kitüntetést nyúj­tott át Tyitovnak. MOSZKVA (TASZSZ): Gri- gortj Vovcsenko, a moszkvai egyetem pro-rektora, a Krasz- naja Zvezda vasárnapi számá­ban kifejti, hogy a szovjet fel­sőfokú tanintézetek az előadá­sok színvonalát tekintve, már régen világhírűvé váltak. Ez a különböző országok fia­talságára nagy vonzóerőt gya­tódtak a fasiszták merényletei. Plasztikbombák robbantak Bordeaux-ban, Marseille-ben, Toulouse-ban. A Párizstól dél­keletre fekvő Troyes városban 500 főnyi tömeg tüntetett az OAS ellen. A Francia Kommu­nista Párt helyi szervezetei több helyütt röplapokat adtak ki, amelyekben éberségre intik a francia demokratákat és megnevezik az OAS helybeli híveit. A Francia Országos Bé­kebizottság elhatározta, hogy február 2-tól 12-ig egész Fran­ciaországban megrendezik « fasizmus elleni harc hetét. (MTI) II síkos, nyálkás út rengeteg gépjármű-balesetet okoz! Az Állami Biztosítóhoz gyak­ran mennek be gépkocsitulaj­donosok, hogy a síkos út kö­vetkeztében gépkocsijukban be­következett törési, rongálási károkért kártérítést kérjenek. Legtöbb esetben azonban a kár megtérítéséről nem lehet szó, mert a kötelező gépjárműsza­vatosság alapján nem a saját tulajdonban levő gépjárműben bekövetkező törési és rongálási károkat téríti meg a biztosító, hanem az idegen személyek­ben, illetve idegenek tulajdo­nában levő tárgyakban a gép­jármű által okozott úgyneve­zett törvényes szavatossági ká­rokat. A saját tulajdonban levő gépjárműben bekövetkezett tö­rési károkért az önkéntesen köthető általános gépjárműbiz­tosítás alapján nyújt az Állami Biztosító kártérítést. Ez a biztosítás nemcsak a gépjármű törési és rongálási káraira nyújt fedezetet, hanem kiterjed a gépkocsi ellopásá­val kapcsolatos károkra és ezenkívül fedezetet nyújt a ve­zetőnek, valamint a bennülő személyeknek balesetkáraira, továbbá a gépkocsi tűzkáraira is. Ezen biztosítások megköt­hetők az Állami Biztosító já­rási és városi fiókjainál, (x) PÁRIZS (MTI): Algériában az elmúlt hét végén ismét dü­höngött a terror. Bár a francia kormány legutóbbi ülésén is­mét hangoztatta, hogy „legeré­lyesebb eszközökkel” lép fel az OAS ellen, a helyzet semmit sem változott. A titkosszerve­zet tagjai és az ultra tüntetők ismét zavartalanul garázdál- kodak az algériai városok ut­cáin. Szombaton és vasárnap összesen 49 halott és 80 sebe­sült áldozata volt a merényle­teknek és fegyveres összetűzé­seknek. Különösen Bone-ban volt fe­szült a helyzet, ahol egy fran­cia tiszt pénteken agyonlőtt egy francia fiatalembert, aki az OAS plakátjait ragasztotta a falra. Az ultrák szombaton és vasárnap gyásznapot tartottak. Ott, ahol a fiatalembert agyon­lőtték, márványtáblát helyez­tek el, amely körül díszőrség állt. A városban zárva marad­lak az európai üzletek. Több helyütt az OAS zászlóit és Sá­lán képét lehetett látni. A rendőrség tétlenül nézte a fa­siszta tüntetést és csak éjjel távolította el az emléktáblát. A városban több súlyos me­rényletet követtek el. Az OAS egyik bombája öt algériait megölt, huszonnégyet megsebe­sített. Az áldozatok között több kisgyermek volt. Oránban is folytatódtak a fasiszta tüntetések. A felvonu­lók Sálán és az OAS hatalom­ra juttatását követelték. A tit­kosszervezet tagjai egy oráni katonai raktárból, amelyet al­gériai francia tartalékosok „őriztek”, nagy mennyiségű fegyvert lopott. Az oráni börtönökben fogva tartott, halálra ítélt arabok közül kilencvenkilencet Fran­ciaországba szállítottak. A foglyok elszállítására ügy­védeik és a Nemzetközi Vörös- kereszt közbenjárására került sor. Az OAS ugyanis több eset­ben elrabolta az algériai fog­lyokat, akiknek megcsonkított holttestét azután a város hatá- : rában találták meg. Franciaországban is folyta-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents