Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

1988. január 81., vasárnap NEPOTSáG n Madridban lakásínség ran, de ötrenezer lakás üresen áll A madridi lakosok ezrei em­berhez méltatlan lakásviszo­nyok között élnek, ugyanakkor 50 000 lakás üresen áll. Ezek a lakások az átlagkeresetű em­berek számára elérhetetlenül drágák. Az elmúlt évtizedben Mad­ridban számos fényűzően be­rendezett bérházat emeltek, — kizárólag gazdagok részére. Statisztikai adatokból meg­állapítható, hogy a 2 300 000 la­kosú városban 48 065 lakás, a túl magas bérek miatt, áll üre­sen és további 14 000 lakás van fenntartva. Leréláradat Becsben A derék bécsi postások most még azokba a lakásokba is kénytelenek becsöngetni, ahová hónapok óta nem ér­kezett levél. Kis nyomtatott papírlapot visznek, amit ki­vétel nélkül mindenki meg­kap. A feladó: az osztrák ná­ci szervezet, amely ily mó­don értesíti az osztrák fővá­ros lakosságát, hogy él, mű­ködik, de — sajnos — nincs pénze. És pénz nélkül nem lehet világot váltani. Tehát az ő érdekük és sen­ki másé, hogy még aznap fel­adjanak száz schillinget a szervezet címére. S hogy sen­ki se vethesse rájuk a koldu­lás kövét, cserébe azt ígérik, megküldik az „emberiség tör­ténelme legkimagaslóbb sze­mélyiségének”, Adolf Hitler­nek legújabb keletű életraj­zát. Az ígéret olyan „kecsegte­tő”, hogy a bécsiek a legke­vésbé sem tolonganak a pos­tahivatalok pénzeslevéi-abla- kainál. Nem! Ök már egyszer nagyon drágán fizettek Hit­lerért! ... (Ó) Recsk, 1962 január... Bizalom nélkül nem lehet élni. A bizalom az élet oxi­génje. Ellenőrzés nélkül nem lehet élni. Az ellenőrzés — hogy a hasonlatnál maradjunk —, az élet nitrogénja. B'zalom... Ellenőrzés! Hát ez meg hogy fér össze egy­mással? Hát lehet ott biza­lomról beszélni, ahol állandó­an ellenőrizgetik az embert, ahol nincs egy nyugodt pilla­nata, egy magabiztos tette, amelyet ne ellenőriznének? Vagy megfordítva: milyen el­lenőrzés az, ahol bizalomról beszélnek, s minek az ellen­őrzés, ha állandóan a bizalmat hangoztatják. Tűz és víz ez, összeférhetetlen, kibékíthetet­len, majdhogynem antagonisz- tikus ellentét. Mondhatnák! S mondják is sokan. Nos: a bizalom és az ellen­őrzés nem tűz és víz. Nem ki­zárják, de feltételezik egy­mást, nem ellentmondanak, de kiegészítik egymást. De talán néhány példát, először arról, amiről ugyan már gyakran, ha nem is elég­szer esett szó: hová vezet az ellenőrzés hiánya. A hevesi járás egyik termelőszövetkeze­tében súlyos ezreket sikkasz­tott a szövetkezet könyvelő­je... Egyik élelmiszeripari üze­münkben tetemes csalást lep­leztek le a dolgozók bejelen­tése alapján az illetékes ható­sági szervek. , Neveket most azért nem írunk, mert a vizs­gálat még folyik, nem a sík kasztás, csalás tényét, mint sokkal inkább mennyiségét il­letően. De ez is elegendő ar­ra, hogy mindenki értse és megértse: rendszeres, állandó ellenőrzés elejét vehette volna a köztulajdon megkárosításá­nak, s elejét annak is, hogy egy, vagy több ember a le­hetőségtől, a gondolattól, a valóságig, a tettig, a bűnig és végül is a börtönig jusson. Mert az ellenőrzés, ha az nem valamiféle sanda gya­nakvást, állandó bűnkeresést, oktalan vádaskodást takar, nemcsak egyszerűen ügyrendi előírás, hanem emberi, humá­nus tett. Az, aki tudja, hogy munkáját figyelemmel kísé­rik, abban a gondolat is ham­vába hal, hogy megkárosítsa a közös tulajdont, vagy, hogy az éremnek necsak büntetőjo­gi oldaláról beszéljünk —, hogy lazsáljon, lógjon, fele­lőtlenül végezze munkáját. Az ellenőrzés nemcsak „sakkban­tartás”-t, de elismerést is je­lent, mert nemcsak a hibá­kat, visszásságokat tárja fel, de megmutatja a munka po­zitív, jó oldalait is, egy-egy beosztott helytállását, becsü­letességét is. Aki az ellenőr­zés alatt csak holmi ostoba kukacoskodást, vagy ami még ennél is rosszabb, már eleve bűnösökkel való szembenállást és azok tűzön-vízen át való leleplezését érti és ezt gyako­rolja is, lényegében nem tesz mást, mint a bizalmatlanság­nak vetegeti nagy szorgalom­mal nem kívánatos meleg­ágyát. Az ellenőrzés helyes értel­mezéséből faliad, hogy bízni kell az emberekben: becsüle­tükben is, rátermettségükben is. Az MSZMP politikájának alapja, s e politikának gya­korlata tette és teszi lehetővé, hogy pártunk magabiztosan haladhat a közös célok meg­valósítása felé, hogy bátran támaszkodhat a népre és a dolgozó nép is őszintén bízik és hisz a munkáspártban. A régi pártvezetés egyik fő bűne volt, hogy ha szóban nem is, de tettekben nagyonis ketté választotta z bizalmat és az ellenőrzést, 'az előbbit véko­nyan gyakorolva, az utóbbit vastagon, s ráadásul nem is mindig a kellő helyen, időben és emberekkel szemben. Vajon nem a bizalom j ele-e, hogy külön­böző szervek, vállalatok messze­menően nagy óbb önállósággal és jogkörrel rendelkeznek, mint azelőtt bármikor, s ami ebből Ötéves találkozót rendez a novaji úttörőzenekar 1955 őszén új nevelő került Tóth András személyében a Novaji Általános Iskolához. Változást jelentett a kis diá­kok életében a tanár bácsi, aki­ről kiderült, hogy nagyon sze­reti a zenét, s meg akarja sze­rettetni a novaji gyerekekkel is. Eleinte hatan voltak, de egy­re többen kapcsolódtak be a munkába, s hat év alatt ko­moly eredményekről számol­hatnak be. Az elmúlt évben Csillebércen az országos ver­senyen aranyérmet nyertek, s az I. Űttörőzenekari Fesztivá­lon a legjobbak között végez­tek. Január 24-én ötéves találko­zót rendeznek azok számára, akik az úttörőzenekar tagjai voltak, s azóta különböző isko­lákban tanulnak, vagy dolgoz­nak. A vendégek részére a ze­nekar a művelődési házban műsort ad, majd baráti talál­kozón mondják el a fiatalok, mire haladtak az elmúlt öt esztendő alatt tanulmányaik­ban, munkájukban, és termé­szetesen — a zenében. Szürke, egyszerű hétköz­nap a tél derekán, hideg téli nap ebben a Mátra alji köz­ségben. Mégy az úton, elné­zed a házakat, a suhanó, vagy zötyögő autókat, a sie­tő embereket, s a házak fö­lött merengő dombokat... Ez a mindennapi, a meg­szokott egyhangú ritmus az idő végtelen tételszámú szim­fóniájának egy parányi tak­tusa — ez a hétköznap. A dombokon álló fák galy- lyain kivirágzott a föld lehe­leté — s zúzmara lett belőle. Tavasszal mindez leolvad, beszivja újra a föld, kizöl- dűlnek a gallyak... de a hétköznapok változatlanok ... Mindegyik ad valami ke­veset, s mindegyik elvesz tő­lünk valamit... s mégis, ezek az egyszerű hétköznapok ad­ják meg az élet értelmét... ★ — Az én időmben, fiam (ré­gen volt), ilyenkor télen ül­tünk — mondja özv. Faragó Istvánná. — Munka nem volt István úrnál (István Béla föld­birtokos volt Recsken 1945 előtt), csak úgy tengtünk egyik napról a másikra ... — Ma mit csinált, Faragó néni? Először lehallkítja a rádiót, mert nagyon hangosan szól, aztán ölébe teszi két, eres ke­zét. — Ma, lelkem? — mondja. — Korán felkeltem, befűtöttem — nem kell sok meleg ebben a kis szobában —, aztán meg- étettem a csirkét, elsöpröget- tem a ház elejét, aztán meg­főztem. Délutánonként a rá­diót hallgatom — a fiamtól kaptam a múlt télen —, vagy átmegyek a menyemékhez, mert tudja, van nekik két szép kislányuk is... Faragó néni már régen egye­dül van. Napjait kitölti a ház­körüli tevés-vevés, és a kis unokák szeretete... ♦ A községi tanács épületében a megszokott hétköznapi mun­ka folyik. Az elnök és a he­lyettese kéthetes tanfolyamra utazott el. Az egyik szobában Geri József pénzügyi előadó, és Zahar Györgyné igazgatási előadó dolgozik. Geri József asztala előtt egy idősebb ember áll, Strupka Ist­ván nyugdíjas, aki most fizeti be az együttesen kezelt adót. Zahar Györgynének is sok munkája van. Eddig már har­minc marhalevelet írt át, az­tán most jött Kiss Sándorné, hogy lebélyegeztesse a fia 50 százalékos utazási igazlová- nyát, aki a Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészműben dolgo­zik. ' Itt várakozik már Libor La­jos is, a Mátrai Ércfeltáró Vál­lalat dolgozója. Családi pótlék ügyben jött; előző munkahe­lyén ezt megkapta, de amióta átkerült az új helyre, még egy fillért nem látott belőle. Pe­dig kellene a pénz... Délután folytatódnak az ügyes-bajos dolgok intézései, nyugdíj kivizsgálások, és ha­sonló más ügyek ... Munka vé­geztével aztán várja őket az otthoni teendő, a gyermekek, j a férj, vagy az asszony — a második műszak ... ♦ Dr. Geiger József körzeti or­vos napjai igen mozgalmasak. Éppen most vitte el a rendelő­jéből Tótfalusi Lacikát édes­anyja. Forró húslevesbe lé­pett, leforrázta a lábát... — A délelőttöm a falusiaké — mondja az orvos. — Kilenc­től délig nekik rendelek. Dél­ben aztán átszaladok a hon­védséghez, ott leszek egészen fél négyig, aztán táppénz-felül­vizsgálatot tartok, aztán... az­tán meg végiglátogatom a be­jelentett betegeket... Nyuga­lom nincs, munka azonban van... elég változatos, elég fá­rasztó, de tudj’ isten, éppen ezt szeretem benne... Szabad idő? ... Ha van, felpattanok az autómra, aztán ki a he­gyek közé!... Télen-nyáron ... * Az általános iskola tanmű­helyében a munkafogások el­sajátításán fáradoznak a VII. osztályos csemeték, Klamarik Lajos iskolaigazgató irányítása mellett. A mai feladat: pogá­csaszaggató készítése, meg­adott méretek után. A fiúk és lányok nagyon komolyan szik a munkát, amely mellért még a számtan sötét árnya s földerül. Éles Lenke a lemezen csak több próbálkozás után meri megkísérelni a nyírást, száját összecsücsöríti, orrocskáját majd hozzá nem nyomja a le­mezhez... Az igazgató kék kö­penyben közöttük járkál, és segít az ügyetlenkedőknek... őt az óra után várja az admi­nisztrációs munka, aztán a másnapi tanterv eikészítése, este pedig a bányász kultúr- otthonban rendezett pártnap­ra megy el... aztán? Pihen. Erőt gyűjt a holnapi munká­ra ... * A kastély épülete valamikor István Béla földbirtokos tulaj­donát képezte, ma a Kékesi Gyopár Tsz irodája. Jelenleg renoválják a kastélyt, több helyiségre osztják fel, és egy nagy kultúrtermet is kap. Tóth József tsz-elnök készül a hónapvégi zárszámadási közgyűlésre. Sok a munkája — nemrég, a múlt év decemberé­ben lett a tsz elnöke. Kiss Tibor főagronómus ve­zetésével dolgozik most tizen­öt fogat és két Zetor a trágya- hordásnál. Napi munkájához hozzátartozik a brigádok el­lenőrzése, az adminisztrációs munkák, a másnapi brigádel­osztás. Néha még szabad ideje sincs... * Szürke hétköznapok ... A föld alszik kint, a ráfa­gyott hóréteg alatt. Bent a községben folyik tovább az élet, napokra napok követ­keznek, hetekké, hónapokká nőnek. Bennük rejlik az élet, a munka szépsége ... Kátai Gábor Az Effsrl Vízmű feJhívérfv** A vízmű értesíti Eger város lakosságát, hogy január 22-én a vízvezetéki hálózat klórozd-« sát fogja végrehajtani: 22-én és 23-án a víz kissé kh'vcs, de ivásra és háztartási célokra alkalmas lesz. Egy osztállyal feljebb lépnek ..« Zárszámadás a füzesabonyi Szabad Nép Tsz-ben A közgyűlésen felszólalt Barta András országgyűlési kép­viselő, a „szomszéd” Petőfi Tsz elnöke is. gok, s vették át a borítékokat,« amelyekben ötszáz forint kész-« pénz lapult. A többi járandó-« ságot takarékbetétkönyvekbe< Íratták mindenkinek. ; Nemsokára kialakultak a. be-; szélgető csoportok is. A vacso-« ra és az utána reggelig tartó; vigasság hat órakor kezdődött,; a közgyűlés meg hamar befe-; jeződött, volt hát idő, hogy; úgy melegében megbeszéljék,; milyen is volt ez a zárszám-; adási összejövetel, ez az egy; évet ismét lezáró vizsga. ! Még itt, a kis csoportokon; belül, sem nagyon hangzott el; mentegetőzés, hogy akire rá-; olvastáik, ’ mit kell a jövőben; jobban tennie, azt mondta; volna: eddig sem voltam hi-; bás. ; A Szabad Nép Termelőszö-! vetkezet az elmúlt év munkád ja nyomán negyven forintot; osztott munkaegységenként, de! az új esztendőben egy osztály-! lyal ismét feljebb kíván lépni.! Ezért kellett az őszinteség,! mert másként nem lehet, a ter-< vek nem válnak maguktól va-< lóra. ; Mi lesz ez a magasabb ősz-; tály abban az iskolában, aho-; vá a Szabad Nép tagjai járnak,; mind alaposabban megtanulni; a nagyüzemi gazdálkodást? A; zárszámadási közgyűlésen hi-, vatalosan nem esett erről szó,; de már mindenki beszéli:; 1962-ben meg akarnak próbál-', kozni a munka utáni jövede-i lemelosztás magasabb formá-< jával, a norma szerinti tevé-<( kenységgel, garantált munka-; egység biztosítás alapján. Sikerül-e vagy sem? — elő-; re megjósolni nem lehet. A; zárszámadás őszinte hangja,; hangulata azonban azt érez-; tette: bízvást léphet egy osz-J tállyal feljebb a termelőszö-; vetkezet tagsága. Weidinger László : pítgetitek semmit, még ünnepi közgyűlésükön sem a Szabad Nép Tsz vezetői, tagjai. A hoz­zászólók is elsősorban arról beszéltek, amin javítani kelle­ne. A tagok is, s a vendégek is, a községi tanács vb-elnöke, s Barta András, a Petőfi Tsz el­nöke egyaránt. Aztán megkezdődött a pénz­kiosztás. Az asztalhoz, amely­nél néhány perccel előbb még a közös gazdaság vezetői ültek egymás után loptok oda a tá­rult. Vagy itt van a sertések paratífusza. Százkilencvenhat hízónak való hullott el e be­tegség következtében, s nem tudtak segíteni, hiába járt az állatorvos naponta a tsz-be. Nem takargattak, nem fiáé­ig. Az egyik az, hogy a gép­állomásnak hetvenezer forint helyett száznyolcvanezret kel­lett kifizetni, mert 1960 őszén a sok eső miatt nem tudtak szántani, s jóformán minden növény tavaszi szántásba ke­részesedés —, hanem arról szólt mindenki, mi az, ami nem volt jó. Az ellenőrző bizottság elnö­ke, az első beszámoló, kezdte: — Nem lehet azt megtenni, asszonyok — mondta —, hogy a gyorsabb munka kedvéért sok csövet rajta hagyjunk a kuko­ricán, a földbe erősen befész- kelődött cukorrépát meg, hogy ne kelljen kínlódni a kiszedé­sével, ugyancsak benn hagyjuk, csak a tetejét csapjuk el, mert az áruló jel. Őszinte, egyenes beszéd volt ez az ünnepélyes összejövete­len, pedig csak a kezdetet je­len,tetté. Lassú István elnök ugyanis tovább folytatta be­számolójában: — Hatezer munkaegységgel többet használtunk fel az el­múlt évben a tervezettnél — mondta a többi között. — Ez azt is jelenti, hogy egy hold megmunkálására három mun­kaegységgel többet fordítot­tunk, mint amennyit szántunk. Megengedhető ez? A nagy csend, a tagok visz- szafojtott lélegzete azt vála­szolta: — Nem! S ugyanez volt a válasz a többi kérdésre is, amelyet a munkafegyelem időnkénti la­zaságával, a nem körültekintő gazdálkodással, vagy mással kapcsolatban tett fel az elnök. Nem, ezek a hibák nem fordul­hatnak még egyszer elő! Mi­ért? Mert amúgy is, sohasem tudni biztosan, mit hoz, mi­lyen rendkívüli dolgot produ­kál az élet, amin nem tudnak segíteni, s ami menthetetlenül csökkenti a jövedelmet. Az el- l múlt évről itt volt két példa Még egy nappal előbb is úgy volt, hogy a füzesabonyi Sza­bad Nép Tsz az újtelepi isko­lában tartja meg 1961-es gaz­dasági évének zárszámadó köz­gyűlését, s az ünnepségre még­is a Muskátli Étteremben ke­rült sor. Mellékesnek tűnik talán mindez, s mégsem az, mert a termelőszövetkezet tag- ;ai is iskolát járnak, — a jobb, a gazdagabb életért szövetke­zett emberek iskoláját —, s ta- án egy kicsit szimbolikus is ett volna, ha évi „záróvizsgá­jukat” a tudás fellegvárában rendezhetik meg. Ám a Muskátli Étterem is mintha tanteremmé változott •rolna pénteken délelőtt tíz óra ájban, amikor a közgyűlés megkezdte munkáját. Az „ösz- szefoglalót” Jobbik elvtárs, az ellenőrző bizottság .elnöke kezdte el, utána pedig Lassú István tsz-elnök számolt be nagy részletességgel, mit is ta­nultak a Szabad Nép tagjai és vezetői 1961-ben. Nagyon sokat, s olyan jól, hogy most, zárszámadáskor negyven forintot oszthatnak egy munkaegységre a tagok­nak. De ez a termelőszövetke­zet —©lapító tagjai nemhiába álltak össze közös munkára lassan tizenhárom éve — már sokkal érettebb, „felnőttebb”, semhogy a zárszámadáson csu­pán azon örvendezzenek, mi- 'yen jó is ez a negyven forin­tos részesedés. A zárszámadási ■•dzsgát úgy akarták letenni, hogy egy osztállyal ismét fel­ébb léphessenek, egy fokkal óbbá, hatékonyabbá váljék a :5vetkező évben tevékenysé- ,ük. Lehet, hogy másutt még ün­neprontásnak tűnnék, de itt már természetes volt, hogy -zen az ünnepélyes összejöve- elen n°m dicséretek hangzot- ak el elsősorban — az egész közösség és az egyének jó mun­kájáról úgyis beszél eleget a fakad, messzemenően nagyobb a lehetősége, jogköre egyes embernek is, dolgozzék bár kisebb, vagy nagyobb beosz­tásban. E bizalom nélkül nem si­került volna olyan gyorsan végrehajtani a konszolidációt, e bizalom és megértés nélkül nem vihettük volna sikerre hároméves népgazdasági ter­vünket, nem sikerült volna megoldani a szövetkezés nagy­szerű programját — egyszerű­en csak üres jelszavakká vál­tak volna holnapi céljaink, tegnapi eredményeink. A bizalom oxigénja nélkül megfulladnának az emberek! Elvesztenék teremtő készségü­ket, tervező kedvüket, végre­hajtó akaratukat, kiszikkadna belőlük, mint aszályban a tó­ból a víz — a felelősségérzet, a jogos, emberi önérzet. Bizalom és ellenőrzés: e kettő harmonikus összhangja, az emberekkel való bánás, a kölcsönös megértés, a sikeres alkotómunka alapja. S alapja a konkoly kiválogatásának is a tiszta búzából, a kevés bű­nös kiszűrése a nagyon sok, igaz, becsületes, országot, jö­vőt építő közül. Mitsem ér a lelkiismeretes ellenőrzés em­beri bizalom, s vajmi keveset a bizalom az emberi, követ­kezetes, de nem „szimatoló” ellenőrzés nélkül. A tűz és víz nem békül, de az ellenőrzés és a bizalom nem tűz és víz! Gyurkó Géza Tűz és víz?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents