Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

1961. december 17.. vasárnap NfiPÜJSAG 3 Tenni is érte Vasárnapi jegyzetek BÁRMERRE jár az ember, azt tapasztal­ja: népünk szilárd hittel, nagy- nagy szorgalommal munkál­kodik — hazánk szocialista építésén. Bárhol forduljon a szó a párt és a kormány poli­tikájára általában egyetértést, elismerést, elégedettséget fe­jeznek ki a szavak. Nagyszerű példája volt en­nek a második ötéves terv irányelveinek országos vitája, a VII. kongresszus határoza­tainak széleskörű megtanács- kozása. A viszonylag gyors konszolidálódás, a hároméves terv sikeres teljesítése, a né­pünk életében történt gazda­sági javulás, a párt helyes, a népnek tetsző politikája olyan légkört teremtett országunk­ban, amelyben biztonságos, nyugodt a jelen, sokat ígérő a jövő. Ami a jövő tisztábban látását, közelebb hozását ille­ti, nagy segítséget nyújtott eh­hez az SZKP XXII. kong­resszusa, amely megmutatta a mi utunk végcélját is, amely a .,mindent az emberért” jel­szó zászlaja alatt a kommu­nizmus közeli megvalósulásá­nak tényeit mutatta meg né­pünknek is. Jelenünk gazdasági és poli­tikai helyzete, a jövőnek nagyszerű távlatai szilárd, biz­tos alapot teremtenek az élet­hez. S hogy ezt a szilárd ala­pot felismerte országunk né­pe, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyes emberek tervek Soha nem tapasztalt ütemű családi házépítés folyik or­szágszerte, mások bútorra, te­levízióra, kocsira gyűjtenek. Sokkalta többet költünk ru­házkodásra, szórakozásra, mint bármikor, növekszik azoknak a száma is, akik családot ala­pítanak. Számos embernek — van köztük sok, aki pedig már nem is húsz éves — évekre menő tervei vannak: techni­kumot, egyetemet végez az el­elkövetkezendő években. Akad még gond is. Nem mindenki rendelkezik még megfelelő la­kással, sok ember van, aki nem televízióra, kocsira gyűjt, inek bizony jóval kisebb „beruházás” is nehézséget okoz. Egyes helyeken a mun­ka során előforduló hibák — bürokratikus intézkedések, egyes vezetők magatartása, a rossz munkaszervezésből adó­dó anyagi veszteség a mun­kásnak — ráncolják a homlo­kát. De még ezek az emberek is terveket szőnek életük job­bá tétedére. a má­ba és a tását: korunkban t nem elke­rülhetetlenek az államok kö­zötti háborúk, az újabb világ­háborút meg lehet akadályoz­ni. Mi a biztosítéka annak, hogy valóban elkerülhető egy harmadik világégés, és tartós lesz-e a béke? Ennek legfőbb biztosítéka a szocialista világ- rendszer hatalmas ereje, amely a békéért vívott harcban egye­sül a világ minden táján a békét akaró százmilliókkal. Ez az az erő, amely térdre kényszeríti a háborús köröket. A békén őrködök hatalmas er­kölcsi és katonai eszközei, a béke, a szocializmus erőinek túlsúlya volt az elmúlt évek­ben is és az ma is az az áttör- hetetlen gát, amelyen szétzú­zódnak a háborús próbálkozá­sok. A mi korunkban a béke erői fölényben vannak a há­ború erőivel szemben! De i a béke ellenségei még erősék, ravaszok, veszélyesek. Ezzel az erővel szembe erőt kell ál­lítani és nem elég az óhaj, a< kívánság: „csak háború ne legyen”. Rajtad, rajtam és rajta, mindannyiunktól függ a tartós béke, a véres háború elkerü­lése. A kommunista és mun­káspártok elmúlt év novem­beri Kiáltványa világosan szól! „A népek elérik a béke meg­védésének nemes és hőn óhaj­tott célját, ha egyesített erő­vel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a né­pek barátságáért.” Ez a harc már világméretekben folyik. Az emberiség százmilliói meg­értették, hogy a háború elleni küzdelmet nem szabad a há­ború kitöréséig halogatni, mert akkor más országoknak, népeinek túl késő lenne. Az új világháború veszélye elleni harc már ^világszerte kibonta­kozott, a milliók nem várhat­nak addig, amikor már hulla­nak az atom- és hidrogén­bombák. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer min­den szükséges eszközökkel rendelkezik a háborús erőkfé- kentartására. És Amerikától Ázsiáig, a Skandináv államok­tól a Déli-Sarkig milliók és milliók követelik és nemcsak óhajtják a tartós békét. [ NEM El.,EG I háÍ efetlen {______________' embernek sem csak a maga életét élni, örül­ni kisebb-nagyobb sikereknek, bosszankodni gondjain és; időnként felsóhajtani: „Csak ; háború ne legyen.” Tenni is ; kell érte! A tartós béke nem ; hull az ölünkbe, azért meg! kell küzdeni és nem szabad, 1 bűn elhúzódni a harctól. Az ! újabb világháború elkerülhe- ! tő, megakadályozható. De eh- < hez minden egyes ember aka- ' ratára, erejére szükség van. Kormányunk — éppúgy, mint • a szocialista világrendszer or- ; szágainak kormányai — reális ; és célravezető politikát, a bé- ; kés egymás mellett élés poll- ; tikiját folytatja és vallja. Ezt; a politikát úgy támogathatjuk ; leghatásosabban, hogy állan­dóan és megingás nélkül erő- ; sítjük társadalmi rendünket,; úgy dolgozunk, hogy növeked- ; jen hazánk politikai, gazdasá- ; gi ereje és olyan színvonalon • tartjuk honvédelmünket,; amely a szocialista világrend- szer hadseregeivel együtt ké-; pes biztosítani a békét. Mert a népek egységes, szent J akarata legyőzhetetlen ...- p. - : Ünnepek előtt az egri könyvesboltban AZ OPTIMIZMUS, jövőbe való hit dominál or­szágszerte. De az építő, a ter­vező, a jövőbe való bizako­dásnak énekébe időnként bele tercel az aggodalom: „csak háború ne legyen”. Ezt mond­ja, aki épít, vagy építeni akar, az új házas, az új televízió tu­lajdonos, a szülő, akinek a fia, vagy lánya ősszel kezdte az egyetemet, az anya, aki szíve alatt hordja magzatát. Van-e ok az aggodalomra? Kétségtelen van. Hisz mit lát az ember? Azt, hogy a máso­dik világháború utáni tizen­hat évben is a világ valame­lyik részén mindig parázslóit, vagy lángolt a gyűlölet, a há­ború. Ez a parázs, vagy láng frissen tartotta a második vi­lágháború borzalmainak em­lékeit. Megyénk nem nagy. Mégis ezreket pusztított el la­kóiból a háború. „Csak” tíz­ezer embert hurcoltak el — politikai és faji okok miatt — és ezeknek nagy része kon­centrációs táborban pusztult el. A megyében 56 községet, illetve várost ért légitámadás, a háború során 19 ezer lakó­ház sérült meg. Ki felejtette már el ezeket a borzalmakat? Es most mit hall hát az em­ber? . Nyugat újabb háborúra készül! Nyugat-Németország és az Egyesült Államok nyíl­tan újabb világégéssel fenye­getőzik. Hatalmas fegyver- készletek halmozódtak fel, pusztító fegyvereket próbál­nak ki és gyártanak sorozat­ban. Adenauer Németországa revansot akar, bűnös tervében vannak, akik biztatják, támo­cfQ + i \r I EZ A7 ] egyik olda1’ ES’ 1 ^ z I akik csak ezt lát­ják, elröppentik sóhajukat: „Csak háború ne legyen!” A békés életért való aggodal­mukban elfelejti): a XX. és a XXII. kongresszus megállapí­Vásároljon könyvet! Ajándé- I kozzon könyvet! A könyv a [ legszebb ajándék! — hívja | fel a figyelmet a betűk biro- 1 dalmára ezernyi újsághirdetés, | mozireklám és plakát. Nézzünk be az egri könyvesboltba, va­jon sokan megfogadják-e a ta­nácsokat? A bolthelyiségben 5—6 mé­ter hosszú falak mellett köny­vespolcok állnak. Több mint 50 ezer kötet sorakozik példás rendben a polcokon, regények, versek, mesekönyvek, no és természetesen termelési és tu­dományos problémákkal fog­lalkozó munkák. Most éppen egy főiskolai tanár lép be. „Törzsvevő”, rendszeres vásárló. — Jött valami? — fordul a boltvezetőhöz, aki már tudja, hogy ez a „valami” csak tör­ténelmi regény, vagy tanul­mány lehet. Jankovich Ferenc Hullámok című könyvét ajánl­ja, s az új Világatlaszt teszi az asztalra. — Talán ez is ér­dekli? Jobb mint az első ki­adás, jó a preparáció, a betűk a lapok szélén is látszanák. Kétszáztizennyolc forintba ke­rül. A következő „vendég"* nem kér semmit. Csak egy kicsit körülnéz. De a könyvek úgy látszik, ravaszabbak, mint a rá­beszélő készségről híres arab kereskedők. Ö se megy ki üres kézzel, Dumas Három testőre és Hans Fallada legújabb köny­ve került a táskájába. Négyen a polcok mellett cooooooooooooooooooooax)OOOOocxx)oooc>oocx; VALAMIKOR, a múlt szá­zad nyolcvanas éveiben, tehát apáink idejében jelent meg az a kis füzet, amelyet most vet­tem meg egy antikváriumban. Irta egy régen elfelejtett gya­korló iskolai tanító és képző­tanár, a füzet címe ez: Ma­gyartalanságok betűrendben. Alatta: Gyakorlati nyelvkalauz a helyes magyarság elsajátítá­sában. Hozzá kell itt tenni: Fe­renc József, az Osztrák-Magyar monarchia ideje volt ez, Auszt­rián át sompolygott be nyel­vünkbe a sok germanizmus. Van azután sok mulatságos dolog is a drága magyar nyel­vünket védő füzetben, például a tanító úr kifogásolja ezt a szót: dalárda, jobb szerinte a dalló, vagy pedig a dalló kör. Hamvveder helyett azt ajánlja, írjuk s mondjuk ezt: hamu­vevő, gyógyszertár helyett or­vosságtár, uszoda helyett úszó iskola vagy úszó <mint „úszta­tó”), uszály helyett: hűre, uszá- lyos ruha helyett: hurcos ruha. No jó. De nem azért írom én ezt a tárcát, hogy egy rég meg­halt nyelvész füzetecskéjét is­mertessem, hanem azért bön­gésztem át az elsárgult lapú kis füzetet, mert mindenen, te­hát ezen is rajta van az idő nyoma, akár a mohos köveken, vagy a geológiai réteken, vagy hogy személyes példát mond­jak: a szívemen, amely más­képpen dobogott harminc év­vel ezelőtt, ahol túl hevesen is, — de ne beszéljünk most deres fővel szerelemről. Az idő nyomait keresgélni böngésznek. A Faustot keresik, de úgy látszik, hiába. — Elfo­gyott „nyugtatja meg” őket az eladó, s a vevők az Arab köl­tők verseivel vigasztalják ma­gukat. Mellettünk áll egy idős nénike, gyermekkönyvek után nyomoz. Két kicsi ül majd a karácsonyfa alatt, mindkettő­nek visz valamit. Gazdag Erzsi Meseboltja és a Fiúk évkönyve kerül a kosarába. Egyre gyakrabban nyílik az ajtó, jönnek-mennek a vevők. Piaci nap van, ilyenkor sok a vidéki is. — Milyen könyveket keres­nek leginkább — kérdezem az egyik elárusítónőtől. — Érdekes, de Egerben rend­kívül sok a verskedvelő; Petőfi és a nyugati nemzedék költői a favoritok. De ugyanilyen nép­szerűek a kiaszikus német költők is, például Goethe és Schiller, a Világirodalom Gyöngyszemei című sorozatban megjelent kötete több mint 200 példányban fogyott el a legrövidebb idő alatt. Ezen a polcon, a téli könyv­vásár kötetei állnak. December az „ajándékozások” hónapja, s a könyv a legmegszokottabb ajándéktárgy. A kiadóvállala­tok ki is tettek magukért. Ennyi könyv között önkén­telenül is „előbukkannak” az ember bibliofil igényei. De ta­lálhatunk is itt bőven ritka és szép könyveket. Rabindranath Tagore próza-verseit, ízléses, egész vászonkötésben adták ki, s megjelent a Magyarországon ritka finn könyvek közül is! egy; Lerni Marty A negyedik csigolya című munkája. — Minden könyvet megtalál itt a vásárló? Nincsenek itt; kielégíthetetlen igények? — Dehogy nem mondják az eladók. Főleg azok csalódnak, akik ifjúkoruk betsellereiket kere­sik. De eddig gyakran mentek el üres kézzel azok is, akik például Móra Aranykoporsójá­ra voltak kíváncsiak. Most, a karácsonyi vásáron ez a könyv is kapható. És ami után min­den második vásárló érdek­lődik: Boccaccio Dekameronja. A legújabb könyvekről megje­lent tájékoztató már beharan­gozta: ez lesz a legteljesebb magyar nyelvű kiadás. Kará­csony előtt ez is megérkezik, megvehetik az érdeklődők, hi­szen még arany- és ezüstva­sárnapon is nyitva tartunk. Szükség is van a nyitvatar- tásra, hiszen sok a vásárló, és a bolt dolgozói is nagyon sok könyvet akarnak még eladni az idén. Előzetes számítások szerint mintegy félmillió fo­rint értékű könyv talál majd gazdára az év végéig. Félmil­lió forint, körülbelül 25 ezer kötet. A megyében minden ti­zenkettedik ember könyvet vásárol. A tavaly decemberi és az egész évi vásárlási láz arra enged következtetni, hogy még több könyv is elfogy eb­ben a hónapban. K. I. Az emberséges gondoskodásról A termelőszövetkezetek ereje nem csupán abban rej­lik, hogy nagyüzemi táblákon, gépek segítségével többet termelnek. Az emberek gondolkodásának átformálását is segíti. Az, hogy a tsz-tag lépten-nyomon érzi, nincs egye­dül, magára hagyatva, sem gondban, sem örömben. Az pedig ismert igazság, hogy a megosztott öröm sokszorozó- dik, a megosztott gond, fele gond. A házasság, egy kis új honpolgár világrajövetele nagy öröm a családban. De legalább ilyen nagy gond is. A termelőszövetkezetekben egy-egy család boldogságának mindenki örül, de a gondokat is igyekeznek megosztani. Házassági, szülési segélyek címén jelentős összeget kapnak az érdekeltek, s egy-egy tsz vezetőségének ötletességétől függően sokféle formája van ennek a segítségnek. A hol- dogi Béke Tsz-ben például kipuhatolják, mi hiányzik még a menyasszony kelengyéjéből, s 1600—1600 forint érték­ben minden házasodót megajándékoznak. A poroszlói Rákóczi Tsz-ben egy birkát kapnak ingyen, egyet meg fel­áron, hogy ne legyen híja a lakodalmi vacsorának. Ugyan­csak ebben a tsz-ben minden újszülött kap egy mázsa búzát, ez is jelzi, születésé pillanatától törődik vele a közösség. \ A szövetkezetben az egész közösség gyásza, ha valaki eltávozik soraikból, s a szövetkezet tagjai igyekeznek leg­alább az anyagi terheket enyhíteni, ha a bánatot nem is vehetik le senkiről. A poroszlói, gyöngyösoroszi tsz-ekben 600—1000 forinttal segíti£ a hátramaradókat, de rajtuk kívül a megye valahány szövetkezetét fel lehet sorolni példaként. Tapasztalhatja a tsz-tag az egész közösség segítségét, amikor betegség látogatja meg a házat, s- akkor is, ha el­öregszik és kihull kezéből a munka. Az állam által jut­tatott öregségi segélyen túlmenően is lépten-nyomon érez­hetik az öregek, az egész közösség szerető törődéséi. A gyöngyösoroszi Február 24 Tsz-ben a szövetkezet gondos­kodik az öregek egész téli tüzelőjéről. Másutt gabonában adják ki az öregek földjáradékát, és ha ez a mennyiség nem fedezné a szükségletet, megtoldják más, erre a célra szánt összegből. Nincs a tsz-tag családjában olyan esemény, szó szerint is, a bölcsőtől a sírig, amikor ne állna az illető mellett az egész közösség. Amikor ne érezné azt, hogy a nagyüzemi gazdaság nemcsak a nagy táblákat hozta, nem­csak gépeket jelent, hanem egymással való nagyobb törő­désre is neveli az embereket. Amikor az egyéni gazda maga küszködött földjén, családi gondjaival is teljesen magára maradt. Az özvegy küszködése legfeljebb sajnál­kozó szavakat váltott ki, a betegség elvitte a gazda egész évi jövedelmét, a lakodalom csak. szórakozást jelentett az idegeneknek. A tsz-gazda már nem marad magára sem örömben, sem bánatban. Nincs egyedül, egy egész közös­ség osztozik gondjában, bajában, ott emberséges segítség melengeti a sziveket és fordítja napról napra jobban a közösség felé. —deák— vwwwsaaaaaa/saaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa^naaaaaaaaaaaaaaaaa^ Megbüntetik a mélytengeri „rablókat" Franciaországban nemrégi­ben rendeletet hoztak, amely megbünteti azokat, akik á ten­ger mélyén elsüllyedt hajóron­csokat rabolnak ki. Két évig terjedő börtönnel büntethető az a békaember, vagy búvár, aki a hajóroncsokból „emléket” visz magával. A rendelet meghoza' azért került sor, mert az években egyre gyakrabb dúlt elő, hogy búvárok é emberek kifosztották a ciaország déli partjainál, ger mélyén fekvő római, vagy föníciai- eredetű haj. csókát. Minden részletre kiterjedő körözés Az amerikai „Silver City” seriffje körözőlevelet adott ki. A körözőlevél így hangzott: „Nagyösszegű jutalomban ré­szesül, aki megtalálja Stan Hatleum holttestét, aki nem­rég a Salamon-folyóba fu Hatleum körülbelül 178 magas, vizenyőskék sz szőke fiatalember. Különö mertetőjele: dadog.” J,> OOOOCOOOCOOOOOOOOCOOOUOOOOOOOOOOOOOOOOOOÍ Úrhölgy pedig érdekes, mert az idő lát­hatatlan, kézzel meg nem fog­ható, elektronmikroszkóppal sem tehető láthatóvá, színe, szaga, testi anyaga nincs. Csak a nyomait hagyja maga után, — most néztem a tükörbe, mennyi ezüstöt pazarolt mara­dék hajamra, mennyi szarkalá­bat szemem alá, no jó, magán­ügy ez, nem tartozik senkire. De eltértem tárgyamtól, arról akartam írni: a sok között ho­gyan találtam ebben a füzet­ben is az illő, elillanó időre. Na, a sok példa között egy. Azt írja a szerző: „Ürhölgy újabb keletű cím, ehelyett: hölgy. Az „úr” jelző itt egészen fölösleges, mert hiszen a pa­rasztnőt csak nem címezünk hölgynek.” VAGYIS vannak hölgyek, olyan asszonyok, akiknek a szerző idejében új keletű cím­zés jár, ez: úrhölgy és vannak parasztnők, akiket semmi eset­re sem mondunk hölgyeknek. Hogyan nevezzük a parasztnő­ket, akik nem hölgyek, arról a szerző nem ír, ebben az idő­ben, úgy látszik, ez egyáltalán nem volt fontos. Ugyancsak nem közli, hogyan nevezzük a munkásnőket, vagy a varrónő­ket, vagy a mosónőket. Ellen­ben arról is van passzus: „Nagyság” használható „ön” helyett, de soha a megelőző név után, például Matild nagy- sód. Ilyenkor „nagysága” hasz­nálandó. Vagyis Matild nagy­sága, Ilonka nagysága, Gizi nagysága, vagy pedig Matild úrhölgy, Ilonka úrhölgy, Gizi úrhölgy, bár az úr szó fölösle­ges, hisz parasztnőt csak nem címetzünk hölgynek. Szó sincs arról, hogy én most egy régi nyelvvédő füzet szerzőjének társadalompolitikai szemrehá­nyást akarnék tenni, vagy ezen a síkon a szerzőt akarnám tá­madni. Csak, mint említettem, az eliramló idő nyomait keres­géltem. Mert bár ma sem mondjuk a tsz-ek nőtagjainak, hogy hölgyeim, még kevésbé ezt: úrhölgyeim, — nevetnének is rajtunk. De úrhölgyek nin­csenek, s hölgyeket sem mon­dunk, avitt kifejezés ez is. Most legtöbbször azt mond­juk: kartácsára, nemre, korra és foglalkozásra tekintet nél­kül. Ülök a napokban a férfi­fodrászatban, amely arról ne­vezetes, hogy nemcsak a kasz- szában, hanem a fehérköpe­nyes kopaszító és szőrtelenítő személyzet között is van egy- egy feltűnően csinos nő. Az én nyakamba egy mézszín hajú, égő fekete szemű, cinóber szá­jú állami borbélynő gyűrte be az állami törülközőt. — Hajvágás? — Hajvágás. — Borotvával? — Ahogy tetszik. — Utána hajmosás? — Utána hajmosás. Azt mondják a tudósok, hogy Shakespeare műveiben száz­ezer szót használt, az ír pa­rasztok nyelvszókincse pedig mintegy ötszáz szóból áll. Az állami fodrászatban, úgy lát­szik, alég egy fél tucat szó is. Mert a féltucatba az is bele­fér, hogy még ezt kérdezte a szép borbélynő: — Kiborotváljam? DE NEM ÍGY kérdezte. Ha­nem váratlanul, nyilván elgon­dolkodva, szokásból, megszo- kottságból, vagy talán, mert nem alkottunk más szót, így mondta: — Kiborotváljam, kartársam? Most én mit feleljek? Ha csak annyit: — Ki! — Ez magyartalan. Azt kellene felelni magyaro­san: — Borotválja ki. — Ez viszont keményen hangzik, olyan, mint egy parancs és nem mint egy felelet. Azt kellene felelni te­hát: — Valóban, tessék kibo­rotválni. Vagy: igen, szeret­ném, ha kiborotválná az ar­com... Egyúttal azonban tisztelettel megkérdezném, mi az, hogy kartársam? Mármint, hogy én az ő kartársa vagyok? Én leg­jobb tudomásom szerint író va­gyok (hogy milyen, az más kérdés), ő pedig szőrvosztő, ko- paszüót borbély, fodrász. Kar­társam? Vagy én vagyok tu tómmal és beleegyezésem nél­kül, előttem is titokban: fod­rász, vagy ő is író, esetleg szin­tén tudtán kívül. Csak ilyen módon lehetünk kartársak, egy szakmabeliek, ugyanazt a fog­lalkozást űzők, hiszen erre utal a kartárs szó. Szép dolog tehát, hogy egy írótársam borotvál és vág ha­jat, egy kartács, még szeren­cse, hogy nem Veres Péter, an­nak már bizonyára reszket a keze. Miután ezen elgondolkoztam, nem feleltem rögtön. Ismét megkérdezte tehát: — Kiborotváljam, kartársam? Most már szólnom illett. Azt mondtam: — Nem szeretném, ha ki bo­rotválna, hölgyem. Ugyanis ér­zékeny a bőröm, hölgyem. Ha­mar kipattan, hölgyem. RAMNÉZETT, a tükörben, szája mosolyra húzódott. Hon­nan a fenéből, milyen régi idő­ből jött ez a vendég, már mint én, hogy hölgyezi őt? Aztán meg is kérdezte: — Azt tetszett mondani: hölgy? Nekem? Én is mosolyogtam, bár a kése a nyakamon volt. — Igen, igen... már úgy ér­tem: a szívem hölgye... Sőt azt is mondhatnám, szívem úr­hölgye. Mert ilyen esetben még ezt az elmúlt szót is lehet hasz­nálni. — Jaj, de furcsa — mondta. És mert erre figyelt, Kiborot­vált. Ki is pattant az arcom. Bodó Béta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents