Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-16 / 296. szám

4 NÉP©JSAG 1961. december 16.. szombat t-mmfc Piramidális hazugság Eisenhower, az USA volt elnöke, most, ex-etnöksége idejében is sze­reti „mutogatni” magát. Tekinté­lyes cikket irt az egyik amerikai lapba Nyugat-Berlin kérdéséről. Ebben a cikkében egészen „új” dolgokkal hökkenti meg a világot. Mert azt írja: a náci hadsereg elő­ször az ö vezefte amerikai had­sereg előtt kapitulált. .. Ez a hamis. piramidoszi mondás égy gyermekkori emléket juttat eszembe a disznóölések idejéből . . . B. J. háryjánoskodua azt állította egyszer: „én szúrtam a disznó tor­kába a kést”. Meghallotta ezt a bátyja, s alaposan megszégyení­tette, amiért hazudott. S akkor a fiú beismerte: „csak a farkát fog­tam ... de akkor már nem élt!” Hát, valahogyan így áll a dolog Eisenhowerrel is ... (kyd) —' A TERMELŐSZÖVET­KEZETI elnökök megyei ta­nácskozásán sok más hasz­nos tanács mellett elhangzott egy javaslat: a tavaszi hóna­pok helyett januárban, feb­ruárban végezzék el az őszi vetések fejtrágyázását Bebi­zonyosodott ugyanis, hogy a korai fejtrágyázás minden esetben lényegesen nagyobb termést eredményez. — 500 EZER -forintért szán­dékoznak jövőre erő- és mun­kagépeket vásárolni a mezö- tárkányi Búzakalász Tsz tag­jai. A gépek között szerepel egy DT-traktor, amelynek vé­telára 167 ezer forint. Ezzel a termelőszövetkezet földjein igen sok munkát tudnak el­végezni. — KÉTNAPOS kirándulást szerveztek a Balatonra a szö­vetkezet legjobb dolgozói ré­szére a gyöngyösoroszi Feb­ruár 24 Tsz-ben. A költsége­ket a szövetkezet szociális és kulturális alapjából fedezték. — TELEVÍZIÓT és könyvet vásároltak több mint 10 ezer forint értékben a gyöngyösoro­szi Február 24 Tsz-ben. A költ­séget a szociális és kulturális alapból fedezték. — 300 000 FORINTOT for­dítanak a következő eszten­dőben az Eger—felnémeti vb- kirendeltség területén utak és járdák bővítésére, felújí- tásársu — ÖREGEK NAPJÁT ren­deztek Kaiban. A nötanács 22 öregei látott vendégül. A ked­ves kis ünnepségen a legfiata­labbak, az óvodások adtak szó­rakoztató műsort a község leg­öregebb lakóinak. Pécsi festők tárlata az egri főiskola dísztermében A pécsi festők tizenegytagú csoportja rendezett kiállítást Egerben, a Pedagógiai Főiskola dísztermében. Huszonnégy képet hoztak el a pécsi, bara­nyai tájak festői, hogy bemu­tassák a dél-dunántúli embe­reket és azt az alakuló-válto­zó baranyai életet, amelyben d olgoznak-alkotnak. Mennyiségre nem népes ez a kiállítás, de a tizenegy festő egyéniségét közvetítik felénk az alkotások. Egyikük, Platthy György ismerős az egri kö­zönségnek: Egerben működött évekig. Egy nő-portréval (Sentha) és egy intérieur-rel jelentkezett. Az ő esetében is el kell mondanunk azt az általános szabályt, hogy a művész foly­ton változik, az élet hatásaira érzékenyen válaszol a mester­ség keretein belül. Platthy technikája és művészi felfo­gása sokat változott az egri évek óta. Színkezelése meré­szebb, majdnem a különckö­désig az, témái is cserélőd­tek: az arcnál a lélek kifeje­zésére tör a külsőségek he­lyett Martyn Ferenc a kuruckort idéző három változatával sze­repel ezen a vendégtárlaton. Az emberek és állatok moz­gása eleven ritmusú, a szem­lélő fantáziáját megmozdítják a vázlatok és szinte kívánja az ember, hogy ezek az elkép­zelések nagyszerű alkotásokká érlelődjenek. Soltra Elemér Muzsika című alkotása klasszicizáló hangulat terméke, a vonalak és színek ámyált ritmusát rejti, „Simon Béla arcképe” című munkája a festőtárs is­mert és érett egyéniségét rög­zíti a vásznon. A színek jól magyarázzák a karaktert, amit a festő barátjában felismert. „Halas fiú” című vászna ri­deg élmény eredménye. Kolbe Mihály és Lantos Fe­renc egyformán a geometriai látás rabjai. Nem egészen absztraktok ők, a tárgyakat valamiféle tagadás alapján a természetes bájtól megfoszt­ják és a virágok levelei geo­metriai szabályok szerint ido­mulnak, a halak geometriai vonalakat, szögeket kapnak és úgy esnek a furcsán szabályos háló rabságába. Lantos Fe­renc Balatoni naplementéje jól elviseli ezt a stíluskülönc­ködést, de Kolbe Virágcsend- élete már mesterkéltnek hat. Virányi Endre Kazlak című munkája 1939-es dátumot hor­doz. A színek gazdagon ömle- nek el a vásznon anélkül, hogy a táj egyéniségét kapnánk a műtől. Cseh László rokonszenves tájképei lírától fűtöttek. A párás színek Szigligetről sok­sok átéltséggel beszélnek. A tárlat egyik legszebb alkotása Bizse Jánosnak 1953-ból kelte­zett Erdöszélen című vászna. Simon Béla egyetlen portré­val — sokác nő — szerepel a tárlaton. Gazdag színekkel festi a népviseletbe öltözött sokác asszonyt, akinek arcán a fajta karakterisztikus voná­sai beszédesek. Horváth Olivér érdeklődik a mai ember élete és egyéni­sége, alakuló világa iránt, kár, hogy színei ridegek és az áb­rázolásban külsőségekre tö­rekszik elsődlegesen. (Füredi hajógyárban, Hegesztő.) Nagy­jából ugyanez a megállapítás vonatkozik Kele Sándor alko­tásaira is (KISZ-tábor éjjel, Kertek alatt, Dunántúli ipar­vidék). örülünk annak, hogy a pé­csi és egri festők között kiala­kult barátság eredményekép­pen létrejött ez a vendégkiál- lítáSi A huszonnégy kép be­musora. Egerben,- este 7 órakor: TISZTESSÉGTUDO UTCALÁNY A MŰVÉSZNŐ HJNTÖJA Hevesaranyoson; este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE pillantást enged a pécsi mű­vészek műhelyébe, felvillant néhány érdekes egyéniséget. Bizonyára nem teljes ez a kép, amit a pécsi művészek önmagukról adtak ezzel a ki­állítással, de a művészek szándékait, színvonalukat megmutatja. Kiérett egyénisé­gek mellett itt-ott felszínes műveket is látunk, amelyek a modemkedés szándékával akarnak hatni. A tárgyaknak geometriai látása — nem tu­dok jobb kifejezést használni erre a szemléletre! — lebst újszerű, de rokonszenves ha­tás elérésére, egészséges lelki és szembéli adottság mellett kevésbé alkalmas. Még egy megjegyzés: mint­ha a mozgásban levő, dolgozó és változó emberrel ezek a művészek itt-ott hadilábon állnának. Igaz, ez a korban való mélyebb alámerülést kö­vetel. f. a. 1961. DECEMBER 16., ETELKA 40 évvel ezelőtt, 192). december 16-án halt meg CAMILLE SAINT- SAENS francia zeneszerző, a ro­mantikus színezetű, akadémista stílus egyik képviselője (hatásos szimfóniák, hangverseny darabok). Sámson és Delilla (1877) című ope­rája világsikert aratott. 145 évvel 'ezelőtt, 1816-ban, e na­pon halt meg BENKÖ FERENC, az első magyar mineralógus, a nagy- enyedi kollégium tanára. Az 1786- ban megjelent Magyar mineralógia című könyve az első átfogó ma­gyar ásványtani munka. 60 évvel ezelőtt, 1901. december 16-án született NYIItOLAj VATU­TIN szovjet hadsereg-tábornok, a Nagy Honvédő Háború idején több hadseregcsoport parancsnoka, ő vezette a volgográdl (volt Sztálingrád) és kurszki csatákat, hadseregcsoportla szabadította fel Ukrajnát. A harctéren halt meg súlyos sebesülése követ­keztében. Kievben szobrot emeltek emlékére. 1918-ban, e napon alakult meg a Lengyel Kommunista Párt. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: Az első olasz írógépet 50 évvel ezelőtt CAMILLO OLIVETTI, 1911-ben szerkesztette és azt a milánói múzeumban őrzik. Az amerikai WRIGHT-testvérek a „Vin Fiz Flyer” nevű re­pülőgépükön 50 évvel ezelőtt. 1911-ben először repülték át az amerikai kontinenst, 63 leszállással, 84 nap alatt. CAMILLE SAINT-SAENS Ötéves tervünk Az ötéves terv időszaka alatt el kell érnünk, hogy a vágómarhatermelés 10, a vágó- sertéstermelés 27—29, a vágóbaromfitermelés 35—37, a tejtermelés 25—27, a gyapjúterme­lés 53—55, a haltermelés pedig 80—82 százalékkal növekedjék. A termelés bővítése, mind­nyájunk munkája jelenti a biztos alapot, hogy jobb, bőségesebb legyen a lakosság áru­ellátása, a több termelésből több jusson mindenkinek. GUZtM/my-BlttE karoly 24. — Őrültség! — válaszolt in­gerülten a parancsnok. — Tud­ja, milyen emberfeletti munka ez?! Egyetlen éjszaka mintegy kétszázötven ilyen gödröt kiás­ni egy köves úton, aztán a ki­kerülő követ és földet kosár­ban olyan messzire elcipelni, hogy ne akadjunk rá! Lehetet­len, érti?! — Kapitány úr — jegyezte meg csendesen a hadnagy —, ezek nem ismernek lehetet­lent! — De ember, térjen észhez! Hány falu lakóira volna egy ilyen munkához szükség? öté­re, tízére? Hát elképzelhető, hogy tíz különböző helyen levő faluból, a mi éberségünket ki­játszva, mintegy varázsszóra, ideérkeznek az emberek és egyetlen éjszaka zajtalanul, nyomtalanul elvégzik ezt a ha­talmas munkát? — Kapitány úr, megenged egy kérdést? ... Mióta szolgál a Távol-Keleten? — Három hete. — Nos, én a kétéves szerző­désem utolsó hónapját töltöm. — Ezek szerint tehát... azt mondja, nem ismernek lehetet­lent? ... Űristen, hát ennyire gyűlölnek bennünket?!... Ben­nünket, akik a tenyerünkön hordjuk őket. .. s ellátjuk min­den jóval __Ez a hála, amiért Fr ancíáország' keblére ölelte ezt a koldus népet?!... Senki sem válaszolt. A kö- rülállók hallgattak, saját gon­dolataikba merültek. Csak a lank dübörgött messze, egy­hangúan. A kapitány felocsúdott. — Egyengessék el a tank nyo­mában a talajt, ahová szüksé­ges, hozzanak földet az erdő­ből. Indulás! Mindenki nekiesett a mun­kának. Akinek szerszámja nem volt, kézzel segített, amit tu­dott. Amint egy-egy gödröt vala­mennyire rendbehoztak, a há­rom páncélkocsi azonnal átha­ladt rajta, de csak lassan, na­gyon óvatosan, alig ötkilométe­res sebességgel. S nyomban megindultak az autók is. Elő­fordult, hogy valamelyik göd­rön 15 kocsi átment, a 16-ik elakadt. Ilyenkor a légiósok tu­catjai vetették neki vállukat... Délután két óra is elmúlt, amikor az utolsó kocsi is át­haladt ezen az útszakaszon. Gazsó és társai több mint négy óra múltán ismét felszáll­hattak a kocsira. Ő is, társai is kimelegedtek a munkában, s bizony, jólesett megpihenni. A 20 ember mintha barátsá­gosabban nézett volna egy­másra. — Sikerült — dörzsölte kezét az egyik olasz. — Most már remélem, nem lesz semmi baj — toldotta meg a másik. — De nem értem, miért csi­nálták ezt a vietnamiak? — Ezt én sem értem. Mert az igaz, hogy négy óráig feltartot­tak bennünket, de azért csak odaérünk rendeltetési he­lyünkre. — Nyilván volt valami célja a járműcsapdának. — Világos! Amikor a kocsi­sor megállt — szólalt meg egy nyugodt természetű cseh fiú —, én például az ő helyükben tá­madtam volna. — Okos vagy. Nyilván nekik is ez volt a tervük. — Hát akikor miért nem tá­madtak? — kérdezte Gazsó. — Ki tudja? ... Valami köz­bejöhetett ... De hogy mi, ta­lán sohasem fogjuk megtudni... — Talán a tanktól ijedtek meg... — Á! Nem félnek azok már a tanktól... Valami más... No, mindegy ... Örüljünk fiúk, hogy így van, ahogy van. Ha másként történt volna, nem tudom, itt ülnénk-e mind a húszán. A nap már nyugovóra tért, amikor a karaván elérte az el­ső erődöt, amelynek legénységi állományát friss erővel kellett feltölteni. A parancs szerint a 400 főből 40-en ott maradnak, a többiek mennek tovább. Az estére való tekintettel azonban a karaván csak hajnalban foly­tatja útját. Szokatlan látvány volt ez az erőd. Egy domb tetején állt az őserdőben, körülötte több száz méteres körzetben minden fát kivágtak... Még egy bokor sem nőtt ezen a területen ... Olyan furcsa volt ez a durva beavatkozás a természet rend­jébe. Az erőd tetején büszkén len­gett a francia lobogó... Gazsóék ugyancsak elcsodál­koztak, amikor az őserdőből előbukkanva, megpillantották a tar dombot és a tetején levő erődöt. A kocsisor lassan kanyargott felfelé a keskeny úton. Az erődbeliek már korábban meg­hallották a tank vadonháborí­tó zaját és valamennyien a be­járathoz tolongtak. Amint az Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Fehér éjszakák EGRI BRÓDY A szerelem és a másodpilóta GYÖNGYÖSI PUSKIN A legénylakás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Két félidő a pokolban HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vadállatok a fedélzeten HATVANI KOSSUTH Hármasok szövetsége HEVES Hüvelyk Matyi PÉTERVASARA Az elvarázsolt herceg FÜZESABONY Vigyázz, nagymama utolsó kocsi is felkapaszkodott a szerpentinen, az erődbeliek hatalmas üdvrivalgásba törtek ki, aztán örömmel siettek a ko­csiról lekerülő légion istákhoz. Örömmel ölelgették egymást, pedig még soha az életben nem találkoztak. Kérdezgettek, vá­laszoltak, beszélgettek. Gazsó félrehúzódott, s ameny- nyire a szürkület engedte, széj­jelnézett. Egy kőépületen kívül több, háncsból, fából épített, kisebb raktárszerűséget vett észre. Az erőd területe körül­belül akkora volt, mint egy laktanyáé. Csak a kerítése nem kőből volt, hanem deszkából. 62 000 y^96s-®v9Ä. J*.’ A mezőgazdaság számára 37 ezer traktort kell juttatni, El kell érni, hogy 1965-ben a mezőgazdaság traktorállomá- nya 61—62 ezer darab legyen. száz. Borzalmas! A koponyák félig ki voltak száradva ... Egyik arcon megdöbbenés, a másikon odafagyott mosoly. Gazsó eltakarta szemét!... Tehát úgy igaz, ahogy mond­ják. Itt életre-halálra megy a harc. Fogoly nincs ...! A viet­namiak hite szerint az ember túlvilági boldogsága attól is függ, hogy halála után a fej a törzzsel marad-e, vagy sem. Halottaikat tisztelettel temetik el, de akit gyűlölnek, levágják a fejét, s messze elviszik tör­zsétől, hogy még a túlvilágon se legyen nyugodalma. A lé­giósokat pedig gyűlölték!... A Gazsó közelebb ment a kerí­téshez, mert nem tudta tisztán kivenni, mi van a karókon. Amikor 3—4 méterre ért a deszkafalhoz, földbe gyökere­zett a lába ... Üristen! Levágott ember­fejek. karóba húzva! S meny­nyi ! Ötven, vagy száz? ... két­legkegyetlenebb, a legszadis­tább hajlamú légiósok bosszú­ból ugyanezt csinálják... A vietnami ellenállók, szabad­ságharcosok fejét ők is kímé­letlenül elválasztják törzsétől, és a levágott fejeket karóba húzzák ... S minél több fej dí­szeleg a kerítésen, annál büsz­,VW\AAAA kébbek... Az ő szemükben ér­tékmérő ez, mint a légelhárító tüzéreknél az ágyú csövére fes­tett karika ... Nyugtalanul készülődött le­fekvéshez -az erőd udvarán. Néhány méterrel odább ma­gyar beszédet hallott, de nem volt kedve honfitársaihoz csat­lakozni. Az erőd néhány régi lakója beszélgetett az újonnan érkezett magyarokkal. A ré­gebbiek élményeikről, kaland­jaikról beszéltek. Gazsó füleit megütötte ez a röhögés közben elhangzott két szó: — Fejvadászok vagyunk ... Undorral fordult másfelé, nem akart figyelni a beszédre. Fejvadászok! Megölik az em­bert és még ahhoz is van lelki­erejük, hogy odamenjenek és levágják a fejét... Pfuj!... Sokáig nem tudott aludni. Az a magyar beszéd különösen izgatta... Hát honfitársai ilye­nek?! ... Más körülmények kö­zött megörült volna a magyar beszédnek, de most és ilyen beszéd hallatán? ... Mi történt vele? Elfásult volna? Magába zárkózott, elvonult a közösség­től? ... Hm, közösség ... Hát közösség ez? Bajtársi közösség? Az ivásban, a szórakozásban igen, de a veszélyben min­denki csak saját magával tö­rődik... Pedig ő úgy szeretne barátokat, bajtársakat... Olyanokat, mint Vörös, vagy mint Vámos... Vámos... A legjobb szándékkal, a legtisz­tább szívvel lépett a partra és őt találta a gyilkos golyó... Ha egyszer hazakerül, feltét­lenül elmegy Kaposvárra, ba­rátja szüleihez... Nem, nem vigasztalni... Sírni! Velük együtt sírni... Ah!... Ha ha­zakerül! ... Milyen hiú áb­ránd! ...Vajon kijut-e ebből a pokolból valaha, vagy egy go­lyó örökre megoldja a nagy kérdést? ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents