Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-16 / 296. szám
19Ä1. december Hl., szombat NfiPÜJSAG s /»Amerre én járok... Uncle Sam Latin-Amerikában Kuba, Ecuador, Dominica, Brazília és a többi latin-amerikai ország nevével az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk. Azért van ez így. mert La tin-Amerika népeinek alapvető érdekei egyre inkább szembekerülnek az Észak- amerikai Egyesült Államok monopóliumainak érdekeivel. A népek ugyanis jobb, szabadabb életet követelnek, az Egyesült Államok imperialistái pedig a még nagyobb profit érdekében éppen ezeket a törekvéseket igyekeznek csírájukban széttiporni. Es e szembenálló érdekek egyre gyakrabban, súlyos politikai harcok révén keresnek érvényesülést. De mi jogon avatkozik be az Észak-amerikai Egyesült Államok a tőle délre elterülő országok belső életébe? Egyelőre az „erősebb jogán”. Hogy azonban ereje már korántsem lebírhatatlan, azt ékesen bizonyítja a forradalmi Kuba létrejötte. Kuba már — szívós harc árán — felszámolta a területén levő amerikai monopóliumokat és a nép jólétének növelésére fordította lefoglalt vagyonukat. Lelkesítő példája hatalmas ösztönzést jelent a többi latinamerikai nép számára is. Köztudomású, hogy az Egyesült Államoknak hivatalosan nincs nagyobb gyarmata Latin-Amerikában. De az adott esetben ez csak formaság. A forma helyett pedig inkább a tartalom — az országok természeti kincsei — érdeklik az amerikai monopolistákat. Chile ón-, ólom- és rézbányászata, Brazília kávétermelése, Venezuela olaja. Ecuador banántermelése nagy vonzóhatással van a tőkés érdekeltségekre. Ezekre és a többi ország kincseire „fáj a foguk”. Es hozzá is nyúlnak Latin-Amerika gazdaságához: a javakat birtokló népeknek úgyszólván éhbért fizetnek, maguk pedig könnyűszerrel súlyos milliárdokat vágnak zsebre. Joggal állapította meg 1860-ban a kommunista és munkáspártok moszkvai nyilatkozata: „Az amerikai imperializmus a legnagyobb nemzetközi kizsákmányolóvá vált”. A féktelen kizsákmányolás súlyos terhet jelent Latin- Amerika számára és erősen gátolja országai fejlődését. E dicstelen tevékenység egyik legfőbb eszköze a gazdasági „segélynyújtás”. De az eféle segélyben nincs köszönet. Az Egyesült Államok ugyanis jogot formál arra, hogy irányítólag beleszóljon e „segély” felhasználásába. S annak módja természetesen a monopóliumok malmára hajtja a vizet. Íme, a monopolisták így segélyezik — önmagukat. Hogy ezt az átlátszó trükköt minél szabadabban csinálhassák, rendszerint „megvásárolják” az illető országok vezető politikusait. Ez kitűnő alkalmat nyújt az imperialistáknak arra, hogy gazdasági befolyásukat jelentős politikai befolyással is szélesítsék. A megvásárolt és valósággal „dróton rángatott” politikusok azután az imperializmus érdekében saját népeikkel is szembeszállnak, növelik az elnyomást, a kizsákmányolást. Latin-Amerika népednek hazafias erői azonban egyre bátrabban és szervezettebben szállnak szembe a jenki imperializmussal. A haladó erők az ország függetlensége és a társadalmi fejlődés mellett szállnak síkra, az amerikai monopolisták és megfizetett lakájaik távozását követelik. Akcióik máris komoly eredményekhez vezettek. Brazíliában olyan kormányt hívtak életre, amely szakított a korábbi káros külpolitikával és diplomáciai kapcsolatokat létesített a Szovjetunióval, valamint a szocialista országokkal. Ecuadorban pedig Velasco Ibarra amerikabarát elnöknek kellett „rövid úton” távoznia. Arosemena, az új elnök már a nép érdekeit kifejező belső reformok híve és önállóbb külpolitikát hirdet. Az Egyesült Államok monopolista körei természetesen nem nézik tétlenül ezeket a megmozdulásokat. Mindent elkövetnek, hogy a dolgozók érdekeinek legkövetkezetesebb képviselői, a kommunista pártok tevékenységét gátolják. Venezuelában a napokban foglalták le a KP és a Baloldali Forradalmi Mozgalom központi helyiségeit. Ha a kizsákmányolok érdekeiről van szó, az amerikai imperializmus eszközökben nem válogatós. A dominikai nép hazafias erőinek alakuló egységfrontja ellen például többfrontos támadást intézett: mindenekelőtt kétszer is „jóakarata figyelmeztetésben” részesítette a Trujillo-család diktatúrája ellen fellázadt népet. S hogy „jóakarata” minél szemléletesebb legyen, hadihajókat küldött Dominika partjai közelébe. Ezek fedezete és fenyegetése mellett aztán létrehozta a katonai diktatúrát, amely a megmaradt legreakciósabb elemeket juttatta az ország kormánykerekéhez. Nem kétséges, hogy egy ilyen vezetés minden erejével az amerikai tőkés érdekek poshadt vizeire igyekszik kormányozni az ország hajóját. A dollárkötegekkel „üzemeltetett” katonai puccsok, az ártó intrikák és a titkos szervezetek manipulációi azonban csak elodázhatják, de meg nem akadályozhatják Latin- Amerika népeit nagy nemzeti céljaik elérésében, A népek igaz ügye ezen a földrészen is győzni fog! M. B. Ismét megnyílt a színház Bemutatón J. I*. Sartre: A tisztességtudó utcalány és P. Marimee: A művésznő hintója Tegnap este az akusztikai-1 lag rendbehozott új színház épületében új bemutatóra került sor. Az egy műsorban játszott darabokat Horváth Jenő rendezte. A tisztességtudó utcalány és A művésznő hintója szerepeit Stefanik Irén, Magda Gabi, Varga Tibor, Pálffy György, Fonyó István, Dánffy Sándor, Gordon Péter, Földessy Sándor és Kovács Jenő alakítják. Parancsszóra engedelmeskedik New Yorkban egy califor- niai mérnök „cipődoboznak” nevezett elektronikus robotgépet mutatott be. A gép szóbeli parancsra végez összeadásokat és akkor is „megérti” a felsorolt számokat, ha tájszólásban vagy idegen kiejtéssel hangzanak el. A kis gép egyelőre lassabban dolgozik, mint az emberi agy, de az elektronikus szakemberek tovább dolgoznak az új találmány tökéletesítésén. Biztató jelek Hatvanból és Pétervásáráról Hatvan és Pétervására. A megye két csücske, köztük a Mátra. Autóval egy jó óra járás. De pár évvel ezelőtt még milyen messze volt. Nem kilométerekben, hanem kulturális lehetőségekben, á lakosság nagyobb részének szellemi javak iránti érdeklődése tekintetében. Most biztató jeleket észleltünk Hatvanban is, Pétervásá- rán is. Olyan jelenségeknek voltunk szem- és fültanúi, amelyek a két távoli vidéket összekapcsolják, a cseperedő új nemzedéket felemelik, vagy legalábbis valami szépnek, biztató újnak első mérföldköveit jelentik. A Hatvani Cukor- és Konzervgyár bejáratánál nagyméretű piakát hirdéti az Országos Filharmónia és a Hatvani Állami Zeneiskola négyes bérleti hangversenyét. A Városi Művelődési Házban nagy szimfonikus zenekari esteket hirdetnek, a Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar vendégfelléptével. Műsoron Liszt- és Bartók-művek. Kamaraest, a Weiner-vonósnégyes hangversenye, máskor a Filharmónia énekései szerepelnek. Vagy szóljunk arról, hogy a Vasutas Szakszervezet Hatvanban bérletet hirdetett az Operába és többen rendszeresén feljárnak az előadásokra? Lehetséges, Hatvan vasúti csomópont, közel van Budapesthez. De mi új történhet, fent északon, az istenháta- mögötti faluban? — tamáskodnak talán többen is a cím olvasása után. Nemrég Pétervásárára, a kultúrházba vitt utam. Kint már sötétedett, a hegyek felől sűrű köd szállt le. Honvédok és gyerekekből nemrég ifjúvá és hajadonná cseperedett fiatalok adták egymásnak a kilincset. Nyílt, csukódott a kul- túrház ajtaja, és egy-egy fénysugár világított be a tespedő, sötét estébe. Bent, az alagsori kis teremben csillogószemű katonaférfi gyűjtötte maga köré a fiatalokat. Szmetanáfól, a nagy cseh Zeneköltőről beszélt nekik. Mesélt a fiatal katona tekintete, hangja és egész lénye, csörgedező, kis hegyi patakokról, idegen tájakról, hegedűk, hárfák és üstdobok csodás hangjáról, vadászokról és pólkázó lakodalmasokról. Aztán félcsendült a zene. Szmetana és Saint-Saens sz'm ? fóniái. A zene szárnyaira ka •? pott az előbbi mese, cseh és? francia melódiákat dúdoltak a pétervásári fiatalok. Képzeletük, szívük és talán fülük is új, eddig ismeretlen csodákra talált. Űj, magasabb fokú kulturális igények, a komoly zene igenlése jelentkezett Hatvanban és Pétérvásárán is. Léhét, hogy az első lépések tanúi voltunk? Mindennek lész-e folytatása? Ügy vélem, ezekre a jelekre' fel kell figyelni, a kezdeményezéseket bátorítani és segíteni kell, s akkor a szépnek, jónak maradandó gyökere lesz városon és falun is. (F. L.) Kodban hallottuk ... A helyi földművesszövetkezet vezetője beszélt. Üzletvezetők és a bolti dolgozók jöttek össze pár perces eszmecserére. Most tartották a szakmai tanfolyamot is. — Javult, de nem lehetünk elégedettek a káli boltok szezonjellegű propagandájával. Közelednek az ünnepek, mutassuk az árut. Mutassuk a kirakatban, de az üzlet ünnepi csínjával is. Fordítsunk rá egy kis gondot, egy kevés időt. látszodjék meg mindem üzleten, hogy karácsony jön. Egyszerű szavakkal, parancsolgatás nélkül, de határozottan beszélt a szántó-vető emberből lett szövetkezeti vezető. A hitelkerettel való észszerű gazdálkodásra hívta fel a figyelmet. Pár szóval, helyesen érvelt. Most a legjobb al kálóm, hogy a túlkészletezést? leépítsék az üzletek. Szó esető a munkafegyelemről, a nyitás-? zárás pontos betartásáról. Fo-< kozott jelentősége van ennek^ különösen most, amikor meg-^ növekszik a forgalom, sietnek^ a vevők. Helyes, jó tanácsok. Ember-? séges szóval mondták, akár? utasításnak, akár tanácsnak? szánták. Most a végrehajtáson; a sor.- TELEVÍZIÓT és lemez-} játszót vásároltak az idén a$ kulturális alapra tartalékolti összegből a poroszlói Rákóczi} Tsz-ben. A televíziót a tsz-köz- pontban szerelték fel, s minden? este igen sok nézője akad a? közvetítésnek. ••>l•ll«llllt*llllla•'■«■llg|l■ll■ll•n|li||||ll|ll*M■||■ll|||llhflttlMmllllMlMlll■lllnlllllllltllllllllllllflll•lllMllll1llll«lt«lllllllllllllll1lBlllll•ll■llllllHlllllll iiuimiiziiittiiii»’itTrfltiiiia írnia mini mit ii am na it"i"Biiii.#iiaii|ii|iiai'»iiai,»niHiiiiiiiiiinina iiiiiiiaiiaiiaiiaiiiimianinaiia Marhasi jegyzetek (Befejező rész.) Elfutnak a célig Az idei gazdálkodás végösz- szege alá a főkönyvelő rövidesen két erőteljes vonalat húz, jelezvén: lezártak az első évet. S miután ismeretes a múlt és a jelen, az emberek számára most már az a kérdés: vajon mit tartogat a jövő, milyen tervek megvalósítására kell igyekezetüket, erejüket mozgósítani, s milyen út vár még rájuk a következő években, a valóban modem, gazdaságos nagyüzem megteremtéséig? Tehát mit rejteget a jövő? Ez itt a kérdés. — Rejtegetésről itt szó sem lehet. — Ez Halász Béla tanácselnök véleménye. — A tervek nagyjából már kialakultak... s bízunk abban, hogy a falu szívesen vesz részt azok megvalósításában. Merész megoldással e terveknek akár megvalósulásáról is beszámolhatnánk, hiszen az első év szenzációs eredményeit s a falu összefogását látva, ki kételkedne ezek valóra váltásában? Pillantsunk tehát a jövőbe... ★ Jókora pocsolya mellett állunk, nem messzire a falu közepétől. Bent, a gőzölgő vízben, ruhát sulykol egy felkötött szoknyájú asszony. Mellette a tsz egyik fogatosa, a lovakat mossa. A víz felszínén apró buborék jelzi, hogy a meleg vizű forrás szorgalmasan termeli a vizet. Az elnök szólal meg. — Ez a forrás adja majd a meleg vizű strand vizét. — S a bejelentés nyomán néhány perc múlva már javában dúl a „szakmai vita”. — A medence körül több csövön kell vezetni a vizet, így a nap melegétől jobban átmelegszik — hallom az egyik javaslatot. — Lehetne a kertészetben is használni ezt a vizet... — Harminc hold már az idén is lesz — ha nem is melegvizes kertészet. — Azt mondják a vízügyiek, jó lenne „ráfúmi”, akkor még melegebb víz törne fel... — Aztán ott, az út túlsó oldalán lehetne a strand — magyarázzák. _____ így terveznek, vitatkoznak a kis tavacska partján, miközben szinte látjuk már lelki szemeink előtt a „fürdőfalu” képét. Bár a cipőnk most még bokáig süllyed a latyakba, mégis valamennyien szentül hisszük — strand lesz itt, nem is oly sok idő múltán. Mint ahogy nem kételkedünk abban sem, hogy megjavítják rövidesen a falu vízellátását (a visontai bánya „elvitte” innen is a vizet), és még a mellékutcákból is száműzik a vendégmarasztaló sarat. És hiszek abban, hogy a legközelebbi Markazról készített filmet már az új moziban vetítik, és akit nem elégít majd ki a falubeli strand, az egyhetes üdülésre utazhat a Ea- laton—alsóőrsi Bagolyvárba, ahol a tsz rövidesen üdülőt rendez be, hogy fáradalmaikat ott pihenjék ki a szövetkezet tagjai. ★ Falu így növi ki régi ruháját, s veszi fel fokozatosan szép, új köntösét, amelyben §zinte rá sem ismernek, akik néhány év után térnek vissza. Ami ezeket a változtatásokat, ezt a gyors fejlődést hozza, — a termelőszövetkezet gazdasága — is nagy lépésekkel halad előre. Látni vélem, mikor a Tanyai dűlőben a fo- gatosok odaintenek a hidas traktoron ülő masinisztának, és ahány ilyen gép jelenik majd meg, úgy fogynak az istállóból a régi gazdálkodást jelképező lovak, amelyből most még száznál is többet tartanak. És ahhoz a 240 holdas nagyüzemi módon telepített táblához, amely a szövetkezet büszkesége, újabb tíz és száz holdak csatlakoznak majd, amelyeken a/ gépek veszik át a legnehezebb fizikai munkák terhét, S a szőlőtermesztő brigádok, elsősorban szaktudásukat és nem verejtéküket adják a nagyobb termésért. Könnyebb munkával — többet. Ez itt a cél. A szűk irodában Kámán Imre főmezőgazdász már azt számítgatja, milyen jövedelmet hoz 1962-ben az egymillió szőlőoltvány, s azon töpreng, miként szervezzék meg télen a különböző szakmai tanfolyamokat, hogy jövőre még nagyobb eredményekkel lephessék meg a környéket. Hiszem, hogy az új évben? már a modem központból irá~? nyitják a több mint félezer,' rendszeresen dolgozó tsz-tag? munkáját, hogy újabb teher-? autók, traktorok könnyítik? meg az emberek életét, s lerakják alapjait a nagyüzemig állattenyésztésnek is, amely as jövedelem másik nagy forrása? lesz a következő évek folyamán. S ez csak egyik része lesz| annak a nagy fejlődésnek,? amellyel Márkáz a jövőbe lép. Bízunk abban, hogy igen nagy előrehaladást érnek el az; emberek kulturális és világnézeti nevelésében, a közösségi szellem kialakításában is. Bízunk benne, hogy olyan emberek, egykori közép- és szegényparasztok nőnek kom-; munistákká, mint Potoczki János és jó néhány társa, akiket; a közös gazdálkodás formált és formál ma is felvilágosult, haladó gondolkodású, kommunista emberekké. Olyanokká, akik áldozatos munkájukkal? viszik előbbre a falut, hogy? ne torpanjon meg az út ele ? jén, de eljusson mielőbb a na-? gyobb jólétet biztosító, való-? ban nagyüzemi gazdálkodás ? hoz. Jó ebben bízni, mikor tudjuk, hogy így lesz... Az út elején áll ez a falu, de az már most is lát- szik, hogy nem koldus vándorként, de milliomosként járja meg a jövő útját. Gazdag útravalóval indulnak tovább már az első évben, s biztosnak látszik, hogy elérnek a célig: a jólétben élő, szocialista falu megteremte séig. P. Sartre: A tiszíességiudó utcalány ? íy.zie STEFANIK IRÉN Fred -*• VARGA TIBOR Szenátor — l’ALFFY GYÖRGY Néger — FONYÓ ISTVÁN John, detektív — DÄNFFY SÁNDOR Rendezte: Kovács Kadi;« mm HORVÁTH JENŐ
